2015-04-08–07:30

Glenn Miller eltűnése

glenn0Azt hiszem, abban mindenki egyetért, hogy a swing (mint zenei stílus, nem mint szervezett és társas körülmények közötti spontán és ideiglenes partnercsere) nem kifejezetten napjaink jellemzője, sőt. Ha egy átlagos, mondjuk 30-32 éves konteóblog-olvasót veszünk, akkor neki talán a nagyszülei táncoltak kultúrotthonok, szakszervezeti kezelésben levő művelődési házak vagy főiskolák, egyetemek hétvégi rendezvényein olyan (szigorúan élő!) zenére, ahol a zenekar ehhez az irányzathoz tartozó számokat nyomatott. Ettől függetlenül Glenn Miller neve talán a fiatalabb korosztályoknak is mond valamit. Vagy ha eddig nem mondott, majd ezentúl fog.

Kedves olvasótábor, a nyuszival, a sonkás keménytojásokkal és az ünnepre oly jellemző kötelező alkoholfogyasztással folytatott egyenlőtlen küzdelem végéhez érve fogadjátok szeretettel a huszadik század derekának egyik legnagyobb zenészkonteóját.

A hagyomány kötelez. Mivel erre az alapigazságra így húsvét tájékán különösen odafigyelünk, még akkor is egy rövid életrajzzal kezdünk, ha ennek a továbbiakban különösebb jelentősége nem lesz. Aki unja az ilyesmit, nyugodtan átugorhatja; ahogyan azt mindenki tudja, a posztok életrajzi fejezeteiből csak az emeltszintű konteós szakvizsgán szokott kérdés lenni, s akkor is csak feleletválasztós teszt formájában.

1.) Gyermek- és ifjúkora

Alton Glen Miller (igen, akkor még csak egy n-nel) 1904 tavaszán született a híres középnyugaton, a Mississippi és a Missouri folyók közéiowa szorult (és kukoricatermesztés szempontjából Amerikában élenjáró) Iowa állam délnyugati csücskében. A család három évvel később egy állammal odébbköltözik, mégpedig Nebraskába, ami (talán egy meglepő fordulattal) Amerika-szerte a kukoricatermesztésről híres. A nebraskacsaládban az édesanya, Mattie Lou volt a zeneszerető, a gyerekek az ő harmóniumjátékán nőttek fel. 1915-ben ismét költözés, ezúttal a kukoricájára is roppant büszke Missouriba. Glenn itt tanul meg harsonán játszani, amit olyan jól csinál, hogy 12 évesen Grant City város fúvószenekarában kap állandó helyet.

Bevallom, nekem ezek a hangszeres dolgok mindig is nagyon idegenek voltak. Oké, egy hegedűt már gyermekkoromban is magabiztosan meg tudtam különböztetni mondjuk egy zongorától, de most bizony meg kellett néznem, hogy milyen is az a harsona. Az én tompa világomban ugyanis a mai napig minden, ami sárga fémből van és az ember a szájához tartvafh szólaltatja meg, az trombita, slussz-passz. És az olyan szavakat, mint a kürt, a tuba, a kornett, a szaxofon, az eufónium és a harsona, világéletemben csak felesleges szóvirágnak tartottam.

Mindezekért sújtson dolgozó népem jogos megvetése.

Úgy látszik, a Miller család be volt oltva helybenjárás ellen, mert Missouriban sem bírnak ki három évnél hosszabb időt: Glenn a középiskolát már Fort Morganban végzi, mely város(ka) Colorado államban található.

Na és miben áll ez az állam az élen Amerikában? Nem, ezt elhamarkodtátok, nem találtátok ki: a sörgyártásban.

Középiskolai évei alatt még jobban megszereti a zenét, megkapja élete első trombitáját (úgy értem: tényleg trombita volt), s elhatározza, hogy profi zenész lesz. Érettségi után Los Angeles, Chicago, majd New York következik. Egészen 1937-ig játszik különféle zenekarokban, majd ebben az évben elhatározza, hogy megpróbál a saját lábán állni és létrehozzagmo1 saját nagyzenekarát. Elsőre nem jön össze (mindenféle anyagi nehézség miatt kénytelen alig fél év után feloszlatni őket), de nem adja fel: 1938-ban ismét nekiveselkedik, s az ekkor megalakuló, immáron a nevével fémjelzett Glenn Miller Orchestra (a továbbiakban: GMO – de nem ám összetéveszteni a génmódosított organizmusokkal!) már gazdaságilag is életképesnek bizonyul. Nem kicsit.

2.) A hírnév

A GMO 1939-ben meghívást kap több nagy zenei fesztiválra, amelyeket a rádió is közvetített, úgyhogy villámgyorsan országos ismertségre tesznek szert. Hanglemezfelvételek, rádiós közvetítések, élő koncertek követik egymást, s egyre zsírosabb szerződések születnek. Hollywood sem hagyta ki: két filmszerep is befigyelt: 1940-ben az Orchestra Wives, egy évvel később a Sun Valley Serenade. Ekkor ismerkedik meg a híres angol színésszel, David Nivennel, akivel jó barátságba kerülnek (erről majd részletesebben is írok). 1940-es adatok szerint az USA-ban akkoriban működő mintegy 300 ezer pénzbedobós zenegép (jukebox) választékának 25%-a a GMO valamelyik felvételét tartalmazta, s a legelső amerikai aranylemez is az övé lett: a híres Chattanooga Choo-Choo című számot is

tartalmazó kislemezből fél év alatt (1941 júniusa és 1942 januárja között) több, mint egymillió darabot adtak el. A csúcson, civil életének utolsó periódusában, vagyis 1942 derekán havonta úgy 80 ezer dollárt keresett.

Hogy valami fogalmunk legyen erről az összegről: ebben az évben ezernégyszáz dollárért egy vadiúj Buick Roadmastert lehetett vásárolni, négyezer dollárba került egy 100 négyzetméteres családi ház és öt cent volt egy üveg Coca-Cola. Aki 1942-ben havonta kétszáz dollárt keresett, annak nem igazán voltak napi anyagi gondjai. Na, ezekhez képest tessék ízlelgetni a havi nyolcvanezret.

Persze a kor zenéjének ismerői és szakértői között akadtak (és a mai napig akadnak) olyanok is, akik szerint Glenn Miller soha nem érte el az igazi óriások improvizatív magasságait;

lehet, hogy Count Basie, Benny Goodman vagy Duke Ellington tényleg nagyobb zenei géniuszok és impresszívebb előadóművészek voltak, de az, hogy Glenn (és az általa irányított big band) népszerűsége és hallgatottsága kábé egy nagyságrenddel vert mindenki mást, nem képezheti vita tárgyát.

3.) Egyenruhában

1941. december hetedikén Pearl Harborban megtörténik az, amiről mindenki olvasott már legalább egy posztot, s az USA belép a másodikcpt világháborúba. Elkezdődnek a sorozások, s havonta amerikai fiatalemberek százezreit veszik katonai nyilvántartásba. Glennben is felbuzog a hazafias érzés, és 1942 kora nyarán katonai szolgálatra jelentkezik, méghozzá a haditengerészethez. A tengerészek nem láttak benne fantáziát, no és már jócskán túlkoros is volt, úgyhogy a kellő tisztelettel bár, de elhajtották a zenészt. Barátunk egy kicsit megsértődik, de nem adja fel, s a szárazföldi haderőnemhez fordul, ahol ezek szerint rugalmasabb arcok dolgoztak: önkéntesként bevonultatják Glennt, s a nemrégiben létrehozott Szárazföldi Légierőhöz irányítják.

Akkoriban Amerikában nem létezett önálló légierős haderőnem, a US Army Air Force a szárazföldiek önálló szakcsapatának minősült. Nem mintha ennek bármiféle jelentősége lenne egy konteósposztban, de vannak katonai érdeklődésű barátaim, akik nagyon fogják értékelni ezt a pontosítást, s talán még egy sört is fizetnek érte.

aafbMillert természetesen nem pilótának vagy bombázótisztnek szánják, hanem a légierő zenekarának (Army Air Force Band) élére. Itt sem tud kibújni a bőréből, s a hagyományos katonazenekarból gyakorlatilag egy második GMO-t csinál, az indulókat például bőven megszórja blues- és dzsesszelemekkel, amivel eleinte egy kis homlokráncolást idéz elő a tábornoki karon belül, de látva a hatalmas sikert és az egész propaganda-értékét, a generálisok is megenyhülnek (és a haditengerészet meg – gondolom – kirúgta azokat, akik annó eltanácsolták Glennt a Navy-től).

Katonai pályafutása elején még csak odahaza népszerűsítette a fegyveres szolgálatot (ő és 50 fős zenekara rendszeres meghívottja volt toborzási rendezvényeknek, később rendszeres rádióműsort is kapott), de 1944 elején Angliába telepítik, hogy a frontkatonákat szórakoztassa, ami nem akármilyen hatásfokkal sikerült is neki.

Ahogy James Doolittle repülős vezérőrnagy mondta egyszer az egyik nagysikerű, a nyugati fronton lebonyolított koncertjük után: százados, gratulálok; az európai hadszíntéren az otthonról kapott levelek után a maga zenekara a kettes számú harci morál-javító!

A moráljavító tevékenységét előléptetéssel honorálták, ’44 őszén őrnagyi csillagot kap. Ő és a big band rendszeres szereplője a katonai műsoroknak, de a szövetségesek német nyelvű propagandaadójának is, ahol Glenn még németül is megszólalt néhányszor, noha akcentusa… Hogy is mondjam, hogy ne legyen sértő…? Maradjunk annyiban, hogy találkoztam már jobb nyelvérzékű emberrel is. A felvételeket a híres londoni Abbey Road-i rádióstúdióból sugározták (az azonos című Beatles-albumra

még kereken 25 évet kell várni). Érdekesség, hogy régi barátja, David Niven ugyanakkor a brit hadsereg alezredese volt (nem mellesleg Sandhurstöt végzett!), s mivel a pszichológiai hadviselési szolgálatnál dolgozott (egyesek szerint még pontosabb lenne, ha a katonai hírszerzést említenénk), útjaik gyakran keresztezték egymást, s Niven részt vett a Miller katonazenekarának fellépéseit megszervező team munkájában is – de erről kicsit részletesebben tényleg később.konc1

Nem fogunk elveszni az apró részletekben, elégedjetek meg annyival, hogy Glenn Miller légierős zenekara egyedül 1944-ben több, mint 700 koncertet adott Európában, ezek közül négyszázat kint, a fronton. Igen, átlagosan naponta kettőt. Becslések szerint több, mint kétmillió szövetséges katona hallgatta meg élőben őket (volt olyan rendezvény, ahol egy dandár teljes állománya részt vett), de ha a

rádiós szerepléseket is beszámítjuk, akkor nem túlzunk, ha azt mondjuk, hogy ezalatt a szűk egy év alatt sokmillió katonába öntött egy kis reményt, s hitette el velük, hogy a taposóaknákon, a lövészárkon és a szögesdróton kívül is van élet, s többek között azért is harcolnak, hogy fiaik már ne csak a fronton hallgathassák Glenn Millert vagy bárki mást, akit szeretnének. Ahogy ő maga mondta egyszer (a szokásos, kicsit túltolt jenki hazafias pátosszal): Amerika maga a szabadság. És a szabadságnak nincs őszintébb megnyilvánulási formája, mint a zene.konc2

Aztán eljött 1944 decembere.

4.) Az eltűnés

’44 novemberében David Niven elkezdett szervezni DonMilleréknek egy karácsonyi-újévi turnét, ami december 18-án kezdődött volna, s a terveknek megfelelően több tucat koncertet foglalt volna magába Angliától a már felszabadított Nyugat-Franciaországon keresztül Belgiumig rengeteg helyszínen: általában laktanyákban és katonai bázisokon, továbbá a front közvetlen közelében. Don Haynes (Miller közeli barátja és rendezvényszervezési ügynöke) utólagos elmondása szerint december 12-én, egy londoni sörözés alkalmával (a zenekar akkor a brit fővárosban állomásozott) Glenn azt mondta neki, hogy kerítsen neki egy repülőt, mert pár nappal korábban akar Párizsba érni, ahol – még a turné elkezdése előtt – akad egy kis hétvégi magánprogramja. Don nem kérdezősködött; egy jóvágású, negyvenéves férfiembernek miért is ne lehetne magánprogramja Párizsban – gondolta, s elkezdett telefonálgatni.baessell

Másnap azonban teljesen véletlenül összefutott régi ismerősével, bizonyos Norman Baessell repülő alezredessel (US Army Air Force), aki megemlítette neki, hogy december 15-én sürgősen Párizsba kell repülnie, s van még egy hely a gépen, szívesen elviszi (Baessell tudta, hogy pár nap múlva a zenekarnak a francia fővárosban kell lennie). Don hezitált egy kicsit, majd azt válaszolta, hogy ő inkább hétfőn repül a többiekkel, de ha a meghívás átruházható, maga helyett beajánlja Millert, aki biztosan örül majd a lehetőségnek. Az ales közölte, hogy neki aztán tökmindegy, ki jön, a lényeg, hogy idejében legyen kint a Bedford melletti Twinwood Farm-i katonai reptéren, ahonnan a gép úgy dél körül indul.

Norman Baessell jól ismert figura volt az amerikai katonai rendészek előtt. Nem annyira katonai kvalitásaival hívta fel magára a figyelmet, hanem inkább kereskedelmi vénájával. Norman rendszeresen üzletelt mindennel, ami háborús időszakban hiánycikknek minősült: élelmiszer, üzemanyag, cigaretta, alkohol, rossz nyelvek szerint még kábítószerrel is. Az utólag lefolytatott bizalmas nyomozás kiderítette, hogy két év alatt közel félmillió dollárt küldött haza, ami a havi 350 dolláros illetményéből elég nehezen lett volna kigazdálkodható. A szóbanforgó, december 15-i útja is azért volt olyan sürgős, mert Franciaországból parfümöket, márkás konyakot és különféle divatcikkeket rendelt és ezeket akarta Angliába hozni, hogy jelentős felárral továbbadja a cuccot. Mondjuk ki: Norman Baessell egy igazi háborús nyerészkedő és csempész volt, aki egyenruháját és befolyását saját meggazdagodására használta fel.

Pénteken, december 15-én délelőtt Miller megérkezik a reptérre, ahol kedélyesen elbeszélget a földi személyzettel (mindenki felismerte a híres zenészt), majd 13.55-kor, a szitáló eső és az élénk, északnyugati szél ellenére a kanadai gyártmányú, amerikai felségjellel rendelkező egymotoros Noorduyn Norseman felszáll,norseman fedélzetén három fővel: Glenn Millerrel, Norman Baessellel és a pilótával, John R. Morgan repülő századossal (US Army Air Force). Miután elég alacsony sebességgel (170-180 km/óráról írnak) kikerülik London légterét, berepülnek a csatorna fölé, a gép Dieppe irányába fordul, de a francia partoktól nem messze (10-12 kilométerre nyugatra Le Touquet-től, még a tenger felett) műszaki gondjai akadnak és lezuhan. A hivatalos információk szerint senki nem éli túl a tragédiát.veszt

A sokkal, de tényleg sokkal később (konkrétan: 1980-ban) búvárok által végrehajtott merüléses műszaki felderítés már csak annyit tud megállapítani, hogy „technikai meghibásodás, valószínűsíthetően a hidraulikai rendszer mondta fel a szolgálatot”. Emberi maradványokat nem találnak.

5.) A furcsaságok

A gép lezuhanását követően számos, kisebb-nagyobb furcsasággal találkozhatnak az eset körülményeit fürkészők. Ezek közül olvashattok néhányat a továbbiakban.

5.1.) A hallgatás

Enyhén szólva érthetetlen, hogy napokig sem a katonai, sem a polgári hatóságok nem tartották fontosnak értesíteni a zenekartbarker (vagy a családot) a történtekről. Amikor hétfőn, december 18-án (vagyis a baleset után három nappal!) a zenekar megérkezik az Orly-ra, Don Haynes egy kicsit dühös lesz, mert – ígéretével ellentétben – Glenn nem várja őket. Miután a főnök az Hôtel des Olympiades szállodában sem jelentkezik (ahol a zenekar mindig megszállt, ha Párizsban jártak), felveszi a kapcsolatot Ray Barker vezérőrnaggyal, a párizsi amerikai erők főparancsnokával, de a tábornok sem tud semmiről (legalábbis azt állítja). A december 20-i első koncerten is csak annyit mondanak a kicsit csalódott katonákból álló nézőknek, hogy „Miller őrnagy sajnos ma nem tud itt lenni velünk”. Halálát csak további három nappal később, december 23-án jelentik be hivatalosan. Hogy ennek a megmagyarázhatatlan, nyolc napig tartó csendnek mi volt az oka, a mai napig nem tudni.

5.2.) A feleség beadványa

A baleset után Glenn neje, Helen Miller-Burger folyamatosan beadványokkal helenbombázta a hallgatásba burkolózó hadügyminisztériumot és a háborús halottakat, illetve eltűnteket nyilvántartó egyéb hatóságokat, információkat kérve férje halálának/eltűnésének körülményeiről. Végül 1946-ban (!) kapott egy hivatalos levelet egy bizonyos Donnell ezredes aláírásával, aki annyit elárult neki, hogy Miller nem utasszállító gépen, hanem harci repülőn utazott, amely az Abbotts Ripton Field-i katonai reptérről szállt fel és Bordeaux volt az úticélja, de a Csatorna felett lezuhant, Millert pedig hivatalosan holttá nyilvánították. És ennyi, további információ nem áll a hadügy rendelkezésére, kézcsók, részvétünk.

Ezzel csak az a probléma, hogy már akkor is nyilvánvaló volt, hogy sem a gép valódi kiindulási pontja (Twinwood Farm), sem a célállomása (Párizs) nem felelt meg a hivatalos válaszban megjelölteknek. Miért repült volna Bordeaux-ba Miller, ha Párizsban volt dolga? Tényleg akkora kupleráj volt az amerikai/angol repülési nyilvántartásokban?

5.3.) John Edwards nyomozása

Valamikor a hetvenes évek végén ez a nyugdíjas brit pilóta azt vette a fejébe, hogy kideríti, vajon egészen biztos, hogy Miller valóban a lezuhant gépen volt? Ennek érdekében hivatalosan a washingtoni állami levéltár katonai részlegéhez fordult, ahol valamennyi, a háborúban megsemmisült amerikai repülőgéppel kapcsolatos dokumentációt őrzik. Nos, John azt a választ kapta, hogy a 44-70285-as lajstromszámú repülőgépről (ez volt a Miller-féle Norseman száma) nincs semmiféle információjuk. Edwards nem hagytanmrc magát és a St. Louisban székelő Military Personnel Records Centernek is írt. Itt minden olyan emberről tárolnak személyes és orvosi adatokat, aki valaha is amerikai egyenruhát húzott, ami (2013-as adatok szerint) 57 millió (!!!) személyt jelent. Néhány hónapnyi hallgatás után a Központ azt a választ adta, hogy sajnos a kért adatok az 1973-as nagy tűzvészben megsemmisültek.nmrc2

A tűzvész valóban megtörtént s tényleg hatalmas pusztítást végzett, több millió hardcopy személyi dosszié megsemmisült, de ezeknek jórészt csak levéltári jelentősége volt, hiszen akkor már a jelentős részük mikrofilmen is elérhető volt. Persze kivételekkel – és ezek szerint Glenn Miller anyaga ezen kivételek közé tartozott.

Hát ez pech.

5.4.) Jack Taylor nyomozása

Egy másik ex-RAF pilóta, Jack Taylor szintén a Miller-sztori nyomába eredt. Ő a kifejezetten az eltűnt amerikai légierősök nyilvántartását felfektető és karban tartó Missing Air Crew Report-hoz fordult. Kapott is két (elég rossz minőségű) fénymásolt dokumentumot, amelyeken az aláírások és a szöveg jó része kiolvashatatlanok voltak, az viszont fehéren-feketén kiderült belőlük, hogy sem az amerikai, sem a brit légierő egyetlen szalmaszálat sem tett keresztbe 1944 decemberében annak érdekében, hogy kiderítsék, mi is volt az oka a gép lezuhanásának. jelentésNemhogy mentési kísérlet nem volt, de még a helyszínre sem szállt ki egyetlen hajó vagy repülőgép sem, hogy legalább körülnézzenek, ahogyan az máskülönben hasonló esetekben kötelező, hacsak a baleset helyszínén nem folynak harcok. Márpedig 1944 decemberében a francia partoktól 10-12 kilométerre semmiféle fegyveres összecsapás nem volt, ott már hónapok óta a szövetségesek voltak az urak, akárcsak a közeli szárazföldön.

5.5.) Wilbur Wright kutatása

Talán már mondanom sem kell, hogy ez az úriember is a RAF (Royal Air Force) obsitosa volt, aki a nyolcvanas években 18 (tizennyolc!) különböző amerikai és brit hivatalnak, illetve katonai és politikai vezetőnek (többek között magának Reagan elnöknek) írt levelet azzal a kéréssel, hogy segítsenek neki megoldani a Glenn Miller-rejtélyt.

Wilbur nem pusztán önös érdekből volt ilyen erőszakos: David Graham írói álnéven több krimit és scifit is írt, többek között az angol nyelvterületen nagyon sikeres, számtalan újranyomást megélt Down to a Sunless Sea-t, s a Miller-történetből is inspirálódni akart.

millergateNos, Wilbur barátunk elképesztő kitartása és makacssága végül hozott egy apró gyümölcsöt: kapott egy sovány aktát, ami túl sok újdonságot nem tartalmazott ugyan, de arra jó volt, hogy kiderítse: Glenn Miller pilótájának, John R. Morgan repülő századosnak van „temetési lapja” (Burial File), amit csak olyanok esetében állítanak ki, akiknek holttestét megtalálják. Igaz, a temetési lapról hiányzik az illetékes ügyintéző (Ralph Cramer százados) aláírása.

Wilbur egy egész könyvet írt megállapításairól és következtetéseiről, ami 1990-ben Millergate: The Final Solution címen jelent meg, s azóta többször is kiadták.

5.6.) David Niven

Említettük, hogy a hollywoodi hónapok alatt Glenn Miller összebarátkozott a brit davidszínésszel, aki a háborúban nemcsak kollégája, hanem egyfajta főnöke is volt, legalábbis ami az angliai koncertszervezéseket illette, s az utolsó, ’44 decemberi turné is az ő ötlete volt. Érdekes, hogy a színész (akiről most már köztudott, hogy a brit katonai hírszerzésnek dolgozott a háború alatt, de az is lehet, hogy utána is) sikeres, öt millió példányban eladott, 320 oldalas, önéletrajzi elemekben bővelkedő kötetében (The Moon’s a Balloon) egyszer sem említi Glenn Millert. Sőt, amikor Sheridan Morley-val, „hivatalos” biográfusával készítik elő az életrajzi kötetét és összesen mintegy száz órát beszélgetnek a színész múltjáról, Glenn Miller neve valahogy egyszer sem hangzik el.

A színésszel kapcsolatos másik érdekesség, hogy Miller eltűnésének napjaiban dokumentálhatóan Párizsban volt, s többször Marlene Dietrichhel vacsorázott, miközben a színésznő karácsonyi fellépéseit szervezgették. Noha (mint említettem) tényleg rengeteg tanú igazolta ezt, Niven a háború után következetesen tagadta, s azt állította, hogy december 15-e és 20-a között a belgiumi Spa-ban tartózkodott. Nem világos, miért kellett ehhez a nyilvánvaló, könnyen cáfolható hazugsághoz ennyire ragaszkodnia?

Tudjátok, miről híres Spa? Hát arról, hogy itt született mindannyiunk nagy kedvence, Hercule Poirot. Legalábbis Agatha Christie szerint. És most jut eszembe: ő biztosan megoldaná ezt a rejtélyt…

5.7.) Dennis Cottam

Dennis egy kétkezi angol autókereskedő volt az ötvenes években, akinek gyakran akadt dolga Párizsban. Egyszer betévedt a Montmartre-negyed egyik kocsmájába, a Chez Fred-be, közvetlenül az Hôtel des Olympiades mellett (tudjátok, a Miller-zenekar törzshelye volt). Iszogatott csendesen, s közben szóba elegyedett az egyik pincérrel. A párizsi pincérek nagyon barátságosak tudnak lenni, ha borravalót szimatolnak (ha nem, akkor elég hányavetiek, de ez most nem tartozik szorosan ide), úgyhogy egy jót beszélgettek mindenféléről, többek között megosztották egymással konc3a zenei ízlésüket is. Dennis említette, hogy bizony szerinte továbbra is Glenn Miller az isten, mire a pincér elmosolyodott és elmondta, hogy aznap, amikor bejelentették, hogy a zenész meghalt, bizony itt iszogatott annál az asztalnál – és rámutatott az egyikre a sarokban. Dennis hitetlenkedett, de a pincér azt mondta neki, hogy ha nem hiszi, menjen be a szemben lévő házba és keresse a Madame-ot és kérdezősködjön Miller után.

Az autókereskedő nem bírt a kíváncsiságával és valóban átment a másik házba, amiről kiderült, hogy egy középkategóriás bordélyház, ahol a Madame (néhány bankjegy ellenében) elmondta: tíz évvel korábban egy amerikai katonai rendész volt a barátja, akitől hallotta, hogy Glenn Millert karácsony előtt egy nappal agyonlőtték a párizsi csempészek,buli2 mert valahogy belekavart az üzletükbe. A barát volt annak a járőrnek a parancsnoka, akit a lövöldözéshez kihívtak (amerikai katona is benne volt ugye, innen az illetékesség), és aki elmondta a Madame-nak, hogy a zenész holttestét elvitte a katonai elhárítás, neki pedig felhívták a figyelmét, hogy hallgatnia kell.

5.8.) A családi sírhely

Újságírók kiderítették, hogy Glenn özvegye, Helen Miller-Burger a háború után a kaliforniai Pasadenába költözött. Vele tartott a két szülője, illetve két, korábban Glennel közösen örökbefogadott gyermeke, Jonnie és Steve is. Nos, 1949-ben Helen egy hatszemélyes sírhelyet vásárol az altadenai Mountain View temetőben, ahová a hatvanas évek elején anyját, illetve apját is örök nyugalomra helyezi. Igenám, de az élesszemű zsurnaliszták felfedezték, hogy 1965-ben már három sírhely tűnikaltadena „foglaltnak”, noha úgy Helen, mint a két, immáron felnőtt gyerek jó egészségnek örvend (Helen egy évvel később meghal és ugyanoda temetik). Amikor megpróbálják kideríteni, hogy ki lehet a család harmadik halottja (még a temetőgondnokságot is megpróbálják lefizetni egy kis információmorzsáért), hatalmas ellenállásba ütköznek. A két gyerek perekkel fenyegeti meg az újságírókat, akik végül letesznek a további titlernyomozásról, de a kérdőjel megmarad: van-e holttest a harmadik sírban, és ha igen, kié lehet?

5.9.) Dale Milton Titler

A hatvanas években széles körben olvasott, repüléssel és rejtélyekkel foglalkozó könyvek szerzője, Dale M. Titler szerint a 44-70285-as lajstromszámú Norseman (légi futárszolgálatot ellátva) még 1945 májusáig repült Európa és Nagy-Britannia között. Hogy információit honnan vette, nem tudni, mindenesetre azt is hozzáteszi, hogy „forrásai szerint” Miller egy londoni kórház baleseti sebészetén halt bele ismeretlen körülmények közepette szerzett fejsérüléseibe 1944. december 18-án, míg Baessell túlélte a háborút és valahol Franciaországban lelte halálát egy autóbalesetben, 1947 márciusában.

6.) A konteók

No, szerintem van elég muníciónk ahhoz, hogy számba vegyük azokat a fontosabb elméleteket, amelyek Glenn Miller eltűnésével összefüggésben keletkeztek. Természetesen ezeknek az alváltozatai is közszájon forognak, de mi igyekszünk csak a tőkonteókat felsorolni, mindegyikre se idő, se kapacitás.

6.1.) A német támadás

Azt, hogy Glenn Miller és népi zenekara big bandje nagyon hatásos pszichológiai fegyver volt Roosevelt és Churchill kezében, senki sem vitatja, mikéntmesser azt sem, hogy rettenetesen idegesíthette Adolfékat. A swing (szving?) és a dzsessz (jazz?) maga volt a nácik által megvetett és megsemmisítésre kijelölt nyugati civilizáció maga, ráadásul egy fegyvertelen kisgépet sokkal kisebb erőfeszítéssel meg lehetett semmisíteni, mint bármilyen másik „kemény” célpontot. Hogy a németek valamelyik, még életben lévő angliai ügynöke mozdult-e rá a Norsemanra (lásd még a Tűt a szénakazalban) és megbuherálta a motort felszállás előtt, vagy egy kommandósakció keretein belül egy magányos Messerschmitt lőtte-e le a francia partok mellett, netán valamelyik, még arra kószáló U-boot végzett a géppel, részletkérdés. Nagy lélektani győzelem volt ez a németeknek, s logikus, hogy a szövetségesek megpróbálták eltitkolni, elvégre milyen dolog lett volna elismerni, hogy fél évvel a normandiai partraszállás után a Csatorna fölött még mindig nem urai a helyzetnek.needle

És hogy a németek miért nem verték nagy dobra? Hát azért valljuk be, nem lett volna valami óriási dicsőség ország-világ előtt elvinni a balhét, hogy lelőttek egy ócska kis gépet, amelyen a pilótán kívül egy jóravaló csempész és egy zenekarvezető utazik.

6.2.) A hazatérő bombázók

A gép lezuhanása után olyan hírek is elterjedtek, melyek szerint a La Manche fölött hazafelé tartó szövetséges bombázók által a kontinensen le nem dobott bombák okozhatták a tragédiát. Nem volt szokatlan eljárás ugyanis az, hogy a bármilyen okból meghiúsult bombázások után a fedélzeten maradt robbanószerkezetektől a tenger fölött szabadultak meg az amerikai és a brit gépek, mert ezekkel sokkal kockázatosabb bombvolt leszállni, mint üresen. Egy ilyen, gyakran több tíz, sőt, több száz kilós bomba okozhatta Glennék vesztét, még akkor is, ha az nem robbant fel az ütközéskor, „csak” rázuhant a gépre. Rossz időben még az sem kizárt, hogy a bombázók észre sem vették a malőrt, elvégre sokkal magasabban repültek, mint a Millert szállító apró egymotoros.

6.3.) A csempész-szál

oldsmugglerElképzelhető, hogy hősünk tényleg belekeveredett valamilyen szinten a Baessell ales által folytatott csempészésbe, tudomást szerezve arról, hogy valójában mivel is foglalkozik utastársa. A jóhiszeműek azt állítják, hogy a gépen rájött a dolgokra és – meglehetősen botor módon – megfenyegette az alezredest, aki elvesztette a fejét, dulakodás támadt, esetleg lövések is eldördültek és máris megtörtént a baj. A gonoszabb konteósok szerint Miller már eredetileg is benne volt a csempészbandában (el tudtok képzelni jobb álcát a nagybani csempészéshez, mint egy 50 tagú zenekar, amelyet egy nemzeti büszkeség vezet?), csak valamilyen elszámolási vitába keveredtek ott, a fedélzeten.

Bármelyik verzió is volt, a hadügynek kellett egy hét, hogy eldöntsék, mi legyen az alkalmazandó legenda, elvégre sem azt nem akarták elismerni, hogy Baessell évek óta folytathatta üzelmeit az orruk előtt, azt meg végképp nem, hogy Glenn ilyen mocskos dolgokban vett részt.

6.4.) Túlélte

Érdekesek azok az információk, amelyek arra utalnak, hogy Miller még felbukkant Párizsban a baleset időpontja után. Ha ez így történt, akkor vagy a lezuhanás nem történt meg, vagy ő túlélte az eseményeket, esetleg kimentették, s csak utána keveredett bele az ominózus lövöldözésbe (amiről a kuplerájos mesélt). Talán pont elszámolási vita volt, s Miller az elhunyt Baessell helyét próbálta átvenni a szervezett bűnözői körön belül, sikertelenül. Ami pedig David gmcNivent, a barátot illeti, úgy döntött (természetesen elöljárói jóváhagyásával), hogy a rajongók milliói (valamint a háborús erőfeszítések további eredményessége) érdekében Glenn Miller inkább balesetben haljon meg, semmint csempészekkel folytatott vita közben, netán egy párizsi bordélyházban, holtrészegen, esetleg szívroham miatt egy kurva ölelő karjai között.

6.5.) Miller, a titkos ügynök

A kémsztorik rajongói sem maradhatnak szellemi elemózsia nélkül. Nekik szól az a verzió, mely szerint Miller titkos küldetést hajtott végre: Dwight D. Eisenhower főparancsnok bizalmas üzenetét vitte Hitler-ellenes német tábornokoknak, akiknek képviselőivel december 16-án kellett volna titokban találkoznia Párizsban, ezért volt olyan fontos neki, hogy hamarabb odaérjen, mint a nagyzenekar többi tagja. Ezt aztán megtudta a Gestapó (esetleg ezt a békekötést kézzel-lábbal ellenző szovjetek) és tettek arról, hogy a gép soha nem érkezzen meg Franciaországba.

6.6.) A brit légelhárítás lőtte le

A Csatorna brit partja (teljesen érthető okokból) a háború kezdete óta telistele volt légvédelmi tüzérséggel. Az egyik ilyen üteg valamit elnézhetett, s tévedésből tűz alá vette Glennék gépét, amely még elbukdácsolt valahogy a francia partok közelébe, aztán lezuhant,aa mielőtt elérte volna azokat. Ezt sem ismerhették be a szövetségesek, pláne az Ardennek-béli német ellentámadás napjaiban (A halál 50 órája – lásd még Wacht am Rhein, illetve Battle of the Bulge – Glenn eltűnésének másnapján, 1944. december 16-án kezdődött), úgyhogy diszkréten megfeledkeztek erről a részletről, amikor nyolc nap csúszással nyilvánosságra hozták a Norseman lezuhanását.

Kedves barátaim, körülbelül ezeket tartottam fontosnak megosztani veletek az ügyről. Szavazni most is lehet (ha nem tudsz dönteni, maximum három lehetőséget jelölhetsz be), aztán jöhetnek a profibbnál profibb hozzászólások. Előtte azonban gyorsan elmondom, hogy mostantól úgy nagyjából május harmadik hetéig a Konteóblog gazdájának más elfoglaltságai vannak, tehát új posztra ne nagyon számítsatok az elkövetkezendő 40-50 napban. Tessenek ügyesen gazdálkodni a meglévőkkel, illetve a Facebook-tagok nézzenek be néha oda, egy-egy rövidhírt azért fel fogok pakolni, bármennyire is elfoglalt lennék.

Kategória: EgyébCímkék: , , , , , ,

50 hozzászólás

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

 50. déjvid — 2016-10-24 14:16 

robina & rossi93, hálás köszönet, ez a két hozzászólás bearanyozta a napomat 😀

 49. rossi93 — 2016-10-22 12:58 

@tiboru
Azt még elnéztem, hogy összekeverted a death metalt a black metallal, mert ugyan tőlünk északra ezek számítanak mainstream zenéknek, hazánkban kimaxolják a rétegzene kifejezést. Viszon a swingről azt írni, hogy “nem kifejezetten napjaink jellemzője, sőt” a szememben már minimum szentségtörés, még egy olyan embertől is, akinek esetleg annyi köze van a zenéhez, mint Sztálinnak a Nobel-békedíjhoz. Szóval ott van nekünk sok más mellett pl. a Parov Stelar Band, ugye ők aztán ismeretlenek még a legelvakultabb swing-rajongók számára is. De jónéhány népszerű zenekar tökéletes swing-blues-rock-beat ötvözetű zenét játszik – még MAGYARORSZÁGON IS, pl. a Blahalouisiana. Azt pedig, hogy a tengerentúlon sincs veszve ez a fajta muzsika, semmi nem bizonyítja jobban, mint a Super Bowl XXXIII Halftime Show-ja.

 48. robina — 2015-05-25 12:34 

elég szomorú, hogy valakinek ennyi idősen fogalma sincs, hogy mi az a harsona, a többi hangszer nevét meg szóvirágnak tartja. ha már tájékozatlan vagy, legalább tisztelettudó lennél azok iránt, akiknek ez az élete….

 47. jukeey — 2015-04-18 23:48 

Így pláne nem olyan lehetetlen az a 6.1 verzió. Igaz, a németek helyzete már kissé kétes volt, de néhány vezérüknek így is simán megérte volna 1-2 gép elvesztését kockáztatni ilyen akcióért. Az utazásról sokféleképpen értesülhettek, bár ez esetben biztos nem Baessel volt az informátor, mert így saját magát is veszélybe hozta volna. De közvetve akár tőle is származhatott az infó, hisz 2 nappal az utazás előtt egyezett meg, hogy magával viszi Millert. Bármelyik érintett még akár aznap egy kazal diskurzust intézhetett, jó pár nem kellően megbízható személynek említhették a franciaországi utat. Akár telefonon francia területen tartózkodó kapcsolatnak is elmondhatták. Na meg hát a falnak is füle van. Így két nap lehetett rá, hogy az infó eljusson egy náci illetékesig, aki menten ugraszt pár harcirepülőt.

 46. atmann — 2015-04-18 22:44 

a nácik olyannyira utálták a szvinget, hogy szigorúan tiltották és ezt csinos zománcos táblákon is az illetékesek tudomására hozták:
http://www.retronia.de/media/image/thumbnail/aa0a6d4a2b2e8fbabe876d67edf63bba_720x600.jpg

 45. logiszton — 2015-04-14 22:30 

Zenét inkább hangulatra, mint stílusra, szerzőre, vagy karmesterre állítódva hallgatok. Glenn Miller eddig kiesett, de most hallgatva a “Csattanogacsucsu”-t megismertem, csak nem tudtam, hogy Milleré. A többi viszont nekem afféle rágógumi zene, amit lehet hallgatni, de hogy mikor végződik egy szám és hol kezdődik a következő, az ezeknél rejtély. Persze lehet hallgatni, de ha ez beindította az amerikai katonákat harcilag, akkor az /akkori/ amerikai néplélek új vonása tárult fel előttem.

De, ha az amik azt gondolták, hogy a Panzerlieden, Erikán, Wacht am Rheinen “szocializálódott” német katonákat ez megrendíti, vagy áthangolja, az komoly önbizalomra utal/t/.
Az oroszokat most kihagyva – akkor inkább már a Tipperary.

 44. munci — 2015-04-14 15:35 

Möszjők!

Az Army “töketlenkedésének” nem lehet valami köze ahhoz, hogy 1944.dec.16-án indult az ardenneki német ellentámadás?
GM nagy sztár volt, de egyes körök Párizs kiürítését vizionálták, az amik belefutottak egy nagy maflásba. Akkor nem egy “mezei” zenész-örnagy nem számított túl sokat.
Mire letisztult a helyzet és látták, hogy fronton nem is akkora a bibi, mint gondolták, már kellően összezavarták a hatóságok saját magukat az ügyben. Később pedig nem ismerték be a melléfogásaikat. Vagy beismerték, de olyan körítéssel, hogy nehéz kinyomozni, mit is akartak mondani.

Tisztelettel, Münci

 43. gigabursch — 2015-04-14 09:56 

Kedves Tiboru!

Nálam a fűvós hangszerek összefoglaló neve: törpuja (nem, véletlenül sem törp-pulya, mert az egész más)

 42. becsuszoszereles1k — 2015-04-14 08:14 

“Niven a háború után következetesen tagadta, s azt állította, hogy december 15-e és 20-a között a belgiumi Spa-ban tartózkodott. Nem világos, miért kellett ehhez a nyilvánvaló, könnyen cáfolható hazugsághoz ennyire ragaszkodnia?”

Ket okot latok, ami miatt Niven nem veletlenul allitotta ezt:
– 1944. oktobertol a US Army téli központja a belga Spa városában volt;
– 1944-ben Marlene Dietrich Belgiumban lepett fel a katonak lelkesitesere, tobb helyen (a fronton);

____________
Ha mar “zenes” poszt:
“Az oruletes hatasu dalt, a ‘Lili Marleen’-t(*) Dietrich mar ’43-tol enekelte…
____________
(*)”A Lili Marleen egy német dal, ami közvetlenül a második világháború előtt keletkezett és már a háború alatt örökzölddé vált.

Hans Leip német költő az első világháború idején két barátnőjét, Lilit és Marleent egy versben örökítette meg. A vers először 1937-ben jelent meg egy kötetben „Fiatal őrtálló katona dala” címmel. Norbert Schultze a verset 1938-ban megzenésítette. A lemezt Lale Andersen népszerű énekesnővel készítették el. Amikor 1941-ben a németek elfoglalták Jugoszláviát, a belgrádi rádióban olyan hanglemezeket játszottak le, amik éppen kéznél voltak, köztük a Lili Marleent.

Erwin Rommel is csodálta a dalt és azon volt, hogy a Radio Belgrád a műsorába illessze.

A dal hihetetlen hatást gyakorolt az otthonuktól távol lévő katonákra, emiatt le is vették a műsorról, Németországban pedig Lale Andersent 1942-ben átmenetileg eltiltották a fellépésektől. A katonák tiltakozásának hatására később a belgrádi rádió műsorába visszakerült a dal, sőt, minden este ezzel zárták az adást. Lale Andersen egy év múlva megint felléphetett, de a Lili Marleent nem énekelhette.

Egy anekdota szerint 1941 májusában a német Afrika-hadtest és a brit nyolcadik hadsereg nézett farkasszemet Tobruknál. Este tízkor megszólalt a Lili Marleen a légierő zenekara kíséretében, mire az angol katonák átkiabáltak a németeknek: „Bajtársak, hangosabban”. A szövetségesek kénytelenek voltak elkészíteni a saját verziójukat. 1944-ben kiadták a Lili Marleen angol nyelvű változatát egy angol énekesnő, Anne Shelton lemezével. Marlene Dietrich a frontokon turnézva pedig már 1943-tól énekelte a dalt.

Werner Fassbinder a dal legendáját feldolgozva filmet készített Lili Marleen címmel.” [wiki]

 41. piszkosfredakapitany — 2015-04-14 06:43 

@molnibalage: És ha a csempészés csak fedővállalkozás volt egy (vagy több) hírszerző művelethez? Igaz, későbbi a történet, de pl. a magyar III/II. is erősen aktív volt a kereskedelem legális és a rossz nyelvek szerint az illegális vonulatában is.

 40. Tommi — 2015-04-13 23:16 

Nekem Spa híresebb a Forma1-es futamról. 🙂

 39. molnibalage — 2015-04-13 13:46 

A csepszé vitás szavazókat nem értem. Havi 80 ezer dollár. Emellé kit érdekelne ilyen kispályás csencselés…?

 38. hege88 — 2015-04-13 13:23 

Szerintem a Légierők totojázására az is lehet magyarázat, hogy talán a csempészgép hivatalosan fel se szállt.
Lehet, hogy a reptéri irányítókat megkente a nagyban seftelő Baessel alezredes, ezért nem tűnt fel pár napig senkinek, hogy egy gép eltűnt.

 37. jukeey — 2015-04-13 13:02 

@warr: Uniformis, öltöny vagy reverenda, ugyan már (csencselés és hadsereg, erről kapásból a Seuso-ügy katonai szála jutott eszembe). Talán nem véletlenül lett Baessel kiemelve Miller környezetéből, mint egyik leggyanúsabb egyén, valami okot adhatott arra, hogy a konteókban élmezőnybe került a furcsaságok között. Hogy véletlen-e vagy csak ostoba pletyka, ezt ennyiből nem lehet megítélni. Az a Millergate könyv lehet a legrelvánsabb információforrás; legalábbis a post szövege szerint az író elszánt kutatómunkát folytatott, akkor talán nem kisujjából kinyert marhaságokat akar beetetni naivabb olvasókkal, hanem valóban ismerteti a tényeket és felvázolja a lehetőségeket. Abból jobban megítélhetnénk Niven vagy Baessel érintettségét, nyilván ezeket is kivesézte, hacsak nem abszolút átlátszó légbőlkapott pletykák voltak. Bár nemtom, az író a Watergate-ügyre akart-e asszociálni a címmel, mert az kicsit költői túlzásnak hangzik.

 36. warr — 2015-04-13 08:16 

@jukeey: És ha Baessel volt beszervezve? Fura hogy ilyen mértékű seftelést nem vesznek észre katonáéknál. Lehet volt ott valami kis biznisz.
Csencselhestz, de cserébe akkor jelentgess erről-arról.

 35. jukeey — 2015-04-13 08:08 

@piszkosfredakapitany: Fene tudja. Ha Baessel nemcsak a sefteléseiről volt ismert, hanem esetleg hírszerzési szempontból szemmel tartandó kétes elemként is számon volt tartva ő vagy az ügyfélköréből valaki, előfordulhat hogy szimpla baleset esetén is zártkörű vizsgálat indul mély kuss mellett, és utoljára jut eszükbe egy motorhiba vagy egy német vadászgép. Főleg ha semmilyen érszlelhető vészjelzést nem tudott leadni a gép, csak a megérkezés elmaradása után tűnt fel, hogy valami hiányzik a leltárból. Egyébként ebben az esetben a mentési kísérlet elmaradása sem olyan furcsa, ha csak annyit tudnak, hogy tegnap valahol útközben eltűnt, merre is keressék? A ködös decemberi tengeren vagy a szajna-parti dzsuvásban? Elvégre sem Párizs, sem Bordeaux nem az északi tengerparton van, hanem jócskán az ország belsejében. Ezért lett az eset ELTŰNÉS, melynek csak egyik lehetséges oka a légibaleset. Éppenséggel az egy hetes hallgatást indokolhatja az is, hogy az illetékes vállaposok reménykedtek abban, hogy előkerülnek legalább a gép roncsai, esetleg szárazföldön, és akkor nemcsak a vállukat vonogatva bejelenthetnek egy eltűnést a második-harmadik napon, hanem mondhatnak valami tutit. Az biztos, hogy pusztán Miller hírességére való tekintettel nem olyan folyamat zajlott le, mint mikor X tizedes eltűnik járőrben és Y akárki intézkedik a hozzátartozók értesítéséről.

 34. piszkosfredakapitany — 2015-04-13 05:38 

@jukeey: Baesnél a fentebbiek alapján viszont nem zárható ki, hogy valami btk-ba ütköző dolgon ügyködött akkor is, így simán igazad lehet a “rosszkor rossz helyen”-ben.
De ha egy légibalesetről lett volna szó, minden gyanús mozzanat nélkül, nem lett volna egyszerűbb/logikusabb bejelenteni Glenn Miller eltűnését/hősi halálát, méltatva érdemeit?

 33. piszkosfredakapitany — 2015-04-13 05:32 

@warr: Ha jól értelmeztem, a keresők csaknem 40 évvel később az útitervnek megfelelő helyen találták meg a roncsokat, bár lehet, hogy ott is volt terelés a dologban…

 32. becsuszoszereles1k — 2015-04-12 18:23 

32-es eltuntem (hsz. delelott)?

 31. jukeey — 2015-04-11 17:09 

Ez a harácsügy nekem azért sántít, mert Miller megmutatta hogy nem ilyen fajta volt. Ha x összeg nem volt elegendő neki, és annyira fontos lett volna 2x, akkor azt nem a hadseregben próbálta volna önkéntesként összehozni. Annyi idő alatt, amit mundérban turnézott, öltönyben 8x-et összelejmolt volna, ráadásul legálisan. Ha tehát csempészügy a megoldás, akkor ott Baessel a hunyó,a szerencsétlen flótás (akarom mondani harsonás) csak rosszkor volt rossz helyen, és a 8 nap hallgatás sem neki szólt. Diplomáciai (kém) verzió esetén egy olyan szitut is el tudok képzelni, amelyben Niven a hunyó, a szövetségesek pedig szándékosan tévesztik meg az ellenséget azzal, hogy Millernek tulajdonítják a szerepét, így helyette hal meg. Hogy maga Miler lett volna csempész vagy kém, azt nehezebben tudom elképzelni az eddigi ismeretek alapján.

 30. warr — 2015-04-11 14:44 

@piszkosfredakapitany: Az mennyire biztos, hogy arra repült az a gép, ami az útiterv volt? Lehet keresték, csak rájöttek hogy baromira nem arra ment, amerre kellett volna neki, és a suskust leplezendő inkább töröltek minden keresésre utaló nyomot.

 29. piszkosfredakapitany — 2015-04-11 06:05 

@warr: Most beugrott a Men is Black című klasszikus első része 🙂

Ez is off, de nemrég olvastam, hogy az észak-koreaiak támadási tervében szerepel egy rahedli An-2-es, amelyeket fűmagasságban terveznek bevetni, jól megpakolva különleges egységekkel…

 28. piszkosfredakapitany — 2015-04-11 06:02 

Ahogy komojtalan is írta, simán lehet, hogy még bővíteni akarta bevételeit, annak ellenére, hogy még az ükunokájának sem kellett volna azon sakkoznia, hogy hogy fizeti a gázszámlát.

Ugyanakkor a legtöbb esetben, ha egy gép nem futott be időben (+/- pár óra), akkor elég hamar beindult a keresés, persze csak az ellenőrzés alatt álló területen (ez itt megvolt), a többit az ellenállókra bízták. 1944-re már a keresőszolgálatot is egész jól megszervezték és a csatornánál alapból rengeteg hajó és repülő grasszált 0-24-ben (szállítók, tengeralattjáróvadászok. Persze ez sem garancia, de az mindenképp gyanús, hogy egy ismert vonalon, baráti légtérben haladó gépet nem keresnek. Nem egy megsérült Liberatorról volt szó, amely Hamburgtól Zürichig bárhol lehetett…

 27. warr — 2015-04-11 00:09 

@piszkosfredakapitany: Persze, lehetett Messer is, hazacsempészés is.
Vagy csak hazament, mint Elvis kicsit később 😀

An-2-t jól összetákolták Szerjózsáék, az már biztos 😉

 26. komojtalan — 2015-04-10 22:00 

Elég szkeptikusan olvastam az egészet és őszintén nem is tudom miért tetszik egyeseknek ennyire ez a konteó, viszont kétségtelenül van valami érdekes a történetben. Azt elfogadhatjuk, hogy valami cél kellett ha nem balesetet gondolunk, viszont egyik magyarázat sem győzött meg, de nem is tudok olyant mondani ami indokolná a titkolózást, de mégis titkolóznak ez kétségtelen. Nehéz beleképzelni magamat abba az időbe, mert én úgy gondolom hogy kisebb gondjuk is nagyobb volt, mint egy repülő és egy zenész eltűnése, de amiket leírtál azok alapján egy háborús szempontból is fontos zenész volt, szóval … Ha viszont nem fogadom el, vagy legalábbis nem tartom ennyire fontosnak, akkor máris megvan a megoldás: Baleset és akkoriban ez nem volt különleges esemény. Sőt megengedem azt is hogy a repülőn utazott más érdekes személy, ő csak rosszkor volt rossz helyen és a titkolózás nem is neki szól. Ezt a kombinációt tartom a legvalószínűbbnek. Az meg hogy ha valaki X (óriási) összeget keres nem vágyik 2X -re egy butaság, nap mint nap tapasztaljuk hogy nem így van, tehát ezek alapján nem zárható ki a csempész variáció.

 25. piszkosfredakapitany — 2015-04-10 19:20 

@warr: Lehet, hogy nem jött össze úgy, ahogy tervezték, durvábban zuhantak le, vagy arra járt egy kóbor Messer…ahogy az is szerintem, hogy valahogy hazacsempészték. Elég nagy forgalom volt akkoriban oda-vissza, sebesült katonának álcázva pl. működött volna a dolog, vagy akár Portugálián keresztül, ahol feltehetőleg arcról olyan sokan nem ismerték volna fel.
Az An-2-es valami elképesztő konstrukció lehet, mert jó pár évtizede húzza úgy, hogy a kortársai múzeumokban is ritkák:)

 24. warr — 2015-04-10 16:28 

Megnéztem az Aviation safety network-ön a gépet, a 904 megépített Norseman 161 balesetet szenvedett (ebből kb. 50 a háború alatt).
Csak érdekességképpen, nem tudom jelent-e valamit, de lehet nem volt a legmegbízhatóbb tipus. Összehasonlításképpen a 18ezer megépített An-2-esre 502 balesetet tud az asn 😀

 23. warr — 2015-04-09 22:33 

@piszkosfredakapitany: Így van, meg ahogy írtad, az útvonal sem igazán stimmelt volna.

A “stílusos visszavonulás” jó ötlet, de gondolom azért ebben az esetben csak együtt akart volna lenni az asszonnyal meg a pulyákkal. A régi lakhelyen meg azért csak feltűnt volna valakinek a kukkere 🙂
Bár belenézve a cikkbe, látom a háború után elköltözött a kis család, akkor tényleg lehet ez is…

 22. piszkosfredakapitany — 2015-04-09 21:26 

@warr: Igen, egy sérült gép bombaoldása ugyanakkor nagyon nem valószínű, hogy eltalálta volna őket, bár a véletlenes poszt után kevésbé vagyok benne biztos 🙂
Az időjárás akkoriban elég ótvar volt, pl. az Ardennekben is emiatt tudtak a németek olyan lendületesen, mert a nyugati szövetségesek légiereje nem tudott a fejükre koppintani. A nehézbombázókat ez nem annyira befolyásolta repülésileg, de a bombázást annál inkább. Viszont ha nem volt sérült a gép, de mondjuk időjárás miatt nem tudtak oldani a célra, akkor vagy a tartalék cél játszott, vagy ha más nem, habira oldottak Németország felett.

Hogy egy kicsit ON is legyen 🙂 Lehet, hogy tényleg egy “stílusos” visszavonulás volt (vagy akart lenni, csak közbejött egy baleset). Egy nemzeti hős mégsem mondhatja azt, hogy “elegem van, hazamegyek”, vagy ha megteszi, eléggé lőttek a karrierjének. Eszembe jutott a Pacificből is ismerős Basilone őrmester, aki teljesen kiégett a hadikölcsön turnékban és a sztárságban, ezért inkább visszament a frontra, ahol el is esett szegény.

 21. warr — 2015-04-09 21:01 

@piszkosfredakapitany: Ilyesmire gondoltam 🙂
Esetleg még pontos időpontok jók lennének, de ennyiből is látszik, hogy sikeres bevetések voltak, tehát a célpontra vagy annak közelében ledobták a bombákat.
A másnapinál írja is pl, hogy extremely poor weather miatt sok volt az abort.

 20. regressziv — 2015-04-09 20:20 

Nem volt időm elolvasni az eddigi kommenteket, lehet, hogy már volt róla szó, vagy így, vagy úgy. De én simán el tudom képzelni, hogy a.) jó pár hónapon/éven keresztül 80 ezer dollár már egyfajta életbiztosítás, b.) egy éven át napi két koncert rettenetesen sok, nem beszélve arról, hogy bele lehet ebbe unni kevésbé intenzív karrier mellett is, c.) ha milliók példaképe vagy, aki bátorságot ad és erőt, nem mellesleg önszántadból ontod a hazafias igét folyamatosan, nem biztos, hogy az a legjobb, ha egyszer csak azt mondod a világnak, hogy bocs, de nekem ehhez már nincs kedvem.
Szerintem baleset volt vagy lelőtték őket, de a kedvenc verzióm akkor is az, hogy úgy vonult vissza a nyilvánosságtól, hogy még egy rejtély is emeljen legenda státuszán. Ebbe beleférne az a bizonyos harmadik sírhely is.

 19. piszkosfredakapitany — 2015-04-09 19:25 

@becsuszoszereles1k: Niven önmagában egy érdekes fickó volt. Már az is durva, ahogy “angolosan távozott” a hadseregből még a háború előtt. Akár lehettek az ő életében is olyan pontok, amikkel tudta fogni őt a … (tetszőleges hárombetűs szervezet neve beillesztendő).

 18. piszkosfredakapitany — 2015-04-09 19:21 

A bombázós verziót a magam részéről nem tartom valószínűnek. Amennyiben ez hiteles, 15-én 2 bevetést (az egyik kettős céllal) repültek bombázókkal + volt egy röplapszórás is, de asszem az ilyen szempontból minimális kockázattal jár, még akkor is, ha tartályostul hajigálják ki a cédulákat.
Kassel meg Hannover viszont nagyon kiesik az útvonalból. Igaz, kerülővel mentek általában Franciaország felett, ugyanakkor a sérült gépek azonnal dobták a rakományt és igyekeztek minél alacsonyabban maradni. Anglia felé a többiek is “lapítottak” sokszor, mert nagyobb magasságban a néha arra járó német vadászok könnyebben lekapcsolhatták őket.
A 8. Légihadsereg honlapján ez szerepel:

“FRIDAY, 15 DECEMBER 1944

STRATEGIC OPERATIONS (Eighth Air Force): 2 missions are flown. Mission 750: 674 B-17s and 434 fighters are dispatched to attack rail targets and an armored car factory in Germany using H2X; 1 bomber and 2 fighters are lost:

1. 318 of 334 B-17s hit the marshalling yard and tank factories at Kassel; 5 others hit targets of opportunity; 6 B-17s are damaged beyond repair and 11 damaged; 25 airmen are KIA and 1 WIA. Escorting are 268 of 296 P-51s; 2 P-51s are lost (pilots MIA) and 1 damaged beyond repair.

2. 327 of 340 B-17s bomb the marshalling yard at Hannover and 6 hit targets of opportunity; 1 B-17 is lost and 7 damaged. Escorting are 241 P-47s and P-51s without loss.

3. 19 of 24 P-51s fly a scouting mission.

Mission 751: 2 of 3 B-17s drop leaflets in France and Germany during the night.”

A forrás pediglen ez: http://www.8thafhs.org/combat1944b.htm
Valahogy nagyon irigylem a jenkiket az ilyen honlapokért 🙂

 17. becsuszoszereles1k — 2015-04-09 17:19 

@stoilt: Nem tudom, hogy gyanus-e, vagy nem, de voltak furcsa dolgai Nivennek. A haboruban (vele) tortentekrol abszolut nem ohajtott beszelni. Aztan: tosgyokeres katonacsaladbol szarmazott. A lenyeg, hogy akkoriban mar neki is volt felesege, csaladja, es az ifju feleseg hihetetlenul furcsan/szerencsetlenul hal meg ’46-ban (28 evesen), amikor is hat hete elnek Amerikaban, es ugy nyit be egy ajtajukon, hogy azt hiszi, a szekrenybe nyit be, am az ajto nehany lepcsorol az alagsorra nyilik…koponya tores, halal… :-O ’44-ben Glenn Miller tunik el, vagy hal meg a szoros kornyezetebol…

 16. warr — 2015-04-09 16:13 

Sok lesz már kicsit a zené(sze)s konteó 😀

Én sem tartom valószínűnek, hogy havi 80 rongy mellett csempészkedésre szorult volna, meg a napi 2 fellépés, ide-oda utazgatás mellett mégis hogyan, mikor?

A hazatérő bombázós sztorit is elég egyszerű ellenőrizni, gyanítom elég pontosan nyilván voltak tartva a bevetések, mikor, mennyi, milyen gép járt merrefelé, keresztezhették-e egymás útvonalát. Délután kettő körül indultak, átrepülni a csartornát egy ilyen géppel sem nagy idő (megnéztem, Bedford-Le Touquet légvonalban 306 km, ez olyan max másfél óra repülés), nappali bombázást meg az amerikaiak csináltak, az angoloké volt az éjszakai műsor.

 15. stoilt — 2015-04-09 13:27 

Nekem ez a David Niven ürge gyanús. Az jutott eszembe, hogy talán ő tudta, hogy mi az a bizonyos magánprogram, ami miatt Miller Párizsba készült, de nem tetszett neki. Nevezetesen talán mindketten Marlene Dietrich kegyeire pályáztak és hát Nivennek esélye sem lett volna Miller mellett, így megpróbálta elintézni – hírszerző révén talán voltak ilyen kapcsoaltai – , hogy Miller eltűnjön a föld színéről, méghozzá úgy, hogy balesetnek tűnjön. Esetleg csak egy kisebb balesetet akart okozni, hogy arra a pár napra kórházba kerüljön a konkurencia, csak aztán a kivitelezők túltolták, és utólag kellett valami fedősztori (lásd: “Miller egy londoni kórház baleseti sebészetén halt bele ismeretlen körülmények közepette szerzett fejsérüléseibe”).
Ez magyarázná, hogy miért kamuzik olyan erősen Niven a hollétéről azokban a napokban (nehogy egy kontextusba helyezzék őt, Marlenet és Millert), illetve, hogy miért feledkezett meg barátjáról az önéletrajza készítése során.
Persze, ha jól értem Miller ekkor már házas volt, örökbe fogadott gyerekekkel meg minden, de hát egy híres szép színésznőnek ki tud ellenállni…? Irigységből (pláne nők miatt) meg gondolom történt már erőszak a történelem során.

Egyébként: akkoriban nem volt még szokás a magánrepülő? Ha jól értem Glenn Millernek bőven futotta volna rá saját pilótával és egyéb extrákkal.

 14. koxi — 2015-04-09 10:28 

Hu aztazeget, nálam ez a top5 konteóban benne van az összes eddigit tekintve. Nagy gratula és köszönet érte tiboru!!
Ez nálam az igazi konteó megtestesítője, nem gömbvillám, nem ufó, nem szellem, hanem egy egykor létező, fizikai személy, aki máig tisztázatlan körülmények közt eltűnt.
Ami nekem igen érdekes, h egy expedíció majd 40 évvel a baleset után mégis hogyan tudja megállapítani, h valszeg hidraulika hiba volt? Ez nonszensz, teljesen valószínűtlen.
Aki meg akkoriban havi 80.000 USD-t keres, nemhinném, h szesszel meg ehhez hasonló semmiségekkel bíbelődne. Az is egyértelmű szerintem, h egy madame pár dolcsiért azt is elmondja, h maga E.T. volt a kuncsaftja múlt héten.
Itt az igazi kérdés, h mért titkolták 8 napig a távollétét? Ha erre fény derülne, meglenne a valós történet.
Ha egyszer lesz egy időgépem, szépen végigmegyek tiboru konteóin és leszállítom neki a megoldásokat.

 13. jukeey — 2015-04-09 07:38 

Érdekes sztori. És egy olyan zenész, aki kivételesen nem szétdrogozta vagy gyógyszerezte magát :D. Kevesen ismerhetik annyira az akkori viszonyokat, hogy ezt az ügyet igazán átgondolhassák. Nem tartozok közéjük, de azért szórakoztató utánaolvasgatni, meghányni-vetni. Ha évtizedekkel később búvárok emberi maradványt találnak a tengerben, szerintem az csoda. Még ha az utasok nem is kerülnek ki a gépből becsapódás előtt vagy süllyedés közben (élve vagy holtan), ennyi idő alatt tengervízben talán tartósabb övcsat vagy egyéb kellék maradhat belőlük (esetleg dögcédula, nemtom milyen anyagút kaptak akkoriban). A fentiek szerint legalább annyi megállapítható volt, hogy nem lövés vagy robbanás okozta a lezuhanást. Mivel kíváncsi voltam a roncs pontosabb állapotára, rákerestem és igen szép vegyesbazárt találtam. Sajnos úgy tűnik, sokan minden újonnan talált roncsot hajlamosak Glenn-hez kötni, de ezek egy részét később sikerül beazonosítani egészen más gépként. 1985-ben egy brit búvár talált ugyan egy típusnak megfelelő gépet, de ez sincs hitelesítve, és sokan azóta is várják vagy keresik a “tuti roncsot”. Tehát még ez a kérdés is nyitott. Eszméletlen mennyiségű konteó van fenn a neten ezzel kapcsolatban. Néhány forrás szerint Herb Miller azt állította, hogy a tesója a háború után rákban halt meg az USA-ban, állítólag egy orvos elismerte hogy kezelte (ennek a verziónak van leginkább költemény szaga, moszados és ufós alternatívát sajnos nem találtam). A bombaszórós sztorit egy katona hintette el, aki egy bombázón szolgált, és állítólag egyszer látott is mélyen alattuk egy kisgépet dugóhúzóba kerülni, és mikor kicsit jobban megerőltette az agyát, már abban is biztos volt, hogy a gép típusa Norseman és pont azon a napon. A madam infóját is hajlamos vagyok ódzkodva megfontolni, bár eszembe jut pl a berlini Kitty-szalon, ott azért mégiscsak bepoloskázott, szigorúan idomított és felügyelt alkalmazottakról volt szó. A háborús verzióval kapcsolatban eszembe jut Leslie Howard esete, akit a múltkor valamelyik utasszállítós ügynél említett is valaki. Nem átallottak civil gépre vadászni egy színész miatt, miért is ne cselekedtek volna hasonlóan egy zenésszel? Mondjuk Baessel köreiből valaki nemcsak dugiáruval seftelt, hanem infóval is.

 12. witchp — 2015-04-08 21:18 

Nagyon szeretem ezt a zenei stílust, és a GMO-t. De sose tudtam, hogy ilyen sztori van mögötte, na, ezért olvasom ezt az oldalt!

Nem olvastam külön utána, de a rövid életrajza alapján elég valószínűtlen, hogy katonai (ténylegesen katonai) feladathoz bármi köze lehetett volna. A csempészet talán annyira nem valószínűtlen, azért zenészként az éjszaka világa közelebb állhatott hozzá.

Ha elfogadjuk igaznak, hogy megvan a holttest, hisz a család eltemette, kizártnak tartom, hogy az említett repülőgépbalesetbe halt volna bele. Ezt alátámasztja az is, hogy napokkal a baleset után sem kommunikálták még azt. Sztem simán belefér, hogy gyanús körülmények között, csempészbalhé során halt meg, akár résztvevőként, akár ártatlanul, de mint Amerikai Nemzeti Hősről, nem jelenhetett meg ilyen hír róla. Rövid tanácstalanság, gyors fedősztori, akkoriban azért ennél fontosabb dolga is lehetett a katonaságnak, ezért így sikerült, nem tökéletes.

A család pedig elég összetartó és szenzációkerülő ahhoz, hogy ez meg is maradt titokban.

 11. vacsad — 2015-04-08 17:03 

Még csak a poszt felénél tartok és talán valaki már említette előtte, DE Spa nem Poirot-ról híres, hanem arról, hogy van egy versenypályája, amin 1920 óta rendeznek autóversenyeket 😉

 10. exgumitalp — 2015-04-08 16:24 

“Ami jó az M&M társaságnak, az jó az egész hadseregnek.” A 22-es csapdája.

 9. nicolai — 2015-04-08 15:52 

Nagy valószínűséggel hazatérő gépekről ledobott bombák okozták a balesetet.

 8. 404notfound — 2015-04-08 12:35 

A csempészkedést kicsuknám, hiszen zenéléssel is degeszre kereste magát, minek vacakoljon némi apróért? Úgyszintén nehezen elképzelhetőnek tartom, hogy titkos ügynökként készült volna tárgyalni holmi német tábornokokkal. Viszont az, hogy ekkorát ködöltek köré, jelez valamit, ami több holmi adminisztratív hanyagságnál. Ha nem küldtek gépet, hajót roncsot keresni, akkor… Arra lennék kíváncsi, hogy ez mennyire volt gyakori, azaz hány olyan eset volt, amikor nem kezdték keresni az épp eltűnt gépet. A családi sírhely arra utal, hogy nem úgy, nem ott, nem akkor halt meg…

 7. lucky — 2015-04-08 12:31 

A légelhárítós verziót kizárnám. Egyszerűen azért mert a pilóta nagy eséllyel a szárazföldet választotta volna, mert biztosabb a kényszerleszállás, és a segítség is hamarabb odaér.A “megtalált” gépen nem hinném, hogy nem lettek volna a sárkányon a találatok okozta sérülések.Egyáltalán hoztak fel belőle bármit ami azonosításra alkalmas? Megfelelő dokumentáltság esetén szinte egy csavarból is meg lehet mondani melyik gép volt az amiből kiszedték. De egy jó kis tűzvész itt is jól jöhet az alkatrész jegyzőkönyvek között..
Na persze ha bármi áron parancs van életben, akkor már a gumitalpú Miller is bejátszik.Ebben az esetben akár a csempészek ellen is dolgozhatott.Sőt lehet, hogy valamiért el kellett tűnnie ( akár fizikálisan akár csak személy azonosságilag)?
Tanúvédelem 1945-ben?
Ez magyarázná az összes furcsa dolgot.
Érdekes különben, hogy az egy maradék tanú is autóbalesetben(!) hal meg, ugyanúgy, mint egy kényelmetlenné vált amcsi tábornok..

A német verzió elképzelhető, akár egy fegyveres felderítés/ zavarás erejéig, vagy lehet hogy valaki eltévedt és elkapta a harci láz? Ebben az esetben a véletlenek összjátéka lenne.
Ha viszont szándékos volt, nem hinném, hogy kihagyták volna ezt a labdát.
Bombázós verzió dettó ( tudom illusztráció, de : légy szíves olyan képet keress ahol B24 Liberator vagy B17 Flying Fortess gépek szórják az áldást, mert B29-ek errefelé szerencsére nem műveltek ilyet.)

 6. gergeux — 2015-04-08 11:06 

Fantasztikus topik, köszönöm!

Glennről csak annyi adalék, hogy nem véletlen volt népszerű, Benny Goodmanhez hasonlóan ő volt az, aki az akkor még csak a feketék körében népszerű jazzt a fehérek számára is emészthetővé tette, ez lett a swing. Olyan volt, mint kábé manapság egy Jamie Cullum. Nem rossz, de azért az értő füleknek nagyon sekélyes.

Nem vág ide teljesen, csak egy vicces (valós!) sztori abból a korból zenész körökből:

Az 50-es évek vége felé Louis Armstrong az államtól egyszer kapott egy tiszteletbeli nagykövet címet (Goodwill Ambassador, talán jóléti nagykövet?), és a címmel együtt egy Európai+Ázsiai turnét is szerveztek neki. Sőt, e cím azzal a megtisztelő kiváltsággal is járt, hogy anélkül sétálhatott át az USA határain, hogy belenéztek volna a csomagjába. Mit tesz a mester, hát konkrétan két bőrönd marihuánával a kis kezében szállt le a repülőgépről a New york-i JFK reptéren. Igen ám, de a nagy nyüzsgésben valahogy mégis abba a sorba terelték az öreget, ahol szétbontják az ember cuccait. Armstrong épp a sor közepén imádkozott, amikor nyílik a reptér ajtaja, amin belép Richard Nixon, az egyesült államok aktuális elnöke. Ahogy meglátja Armstrongot, oda sétál hozzá (testőreivel körülvéve), és kérdezi:
– Hát te Sachmo’, mit keresel itt?
– Hát, épp most jövök a nagyköveti turnémról Ázsiából.
– Hohó! – így Nixon – Márpedig egy nagykövet vizsgálat nélkül sétálhat át a határon!
Azzal felkapja Armstrong egész éves spanglitartalékát, és maga viszi át az ellenőrző ponton.
Nixon tehát nem csak korrupt volt, de kábszercsempész is!

 5. Jumboo — 2015-04-08 11:06 

Köszönjük, régen nem jelent meg ilyen kidolgozott posztod!

 4. becsuszoszereles1k — 2015-04-08 10:16 

Ez jo volt! Koszonet erte! 🙂

Poszt: “de 1944 elején Angliába telepítik, hogy a frontkatonákat szórakoztassa, ami nem akármilyen hatásfokkal sikerült is neki.”

Leo Kessler: Dermesztő katlan

“Luxemburgi tanácskozásukon arra jutnak, hogy sürgősen bomlasztani kell a német csapatok morálját, Erre legmegfelelőbbnek az amerikai tartalékos őrnagy, Glenn Miller, a világszerte ismert szvingkirály „bevetését” tartják. A luxemburgi rádióadó még működik, rendszeresen sugároz a németek felé pletykákat, üzeneteket és főleg jó zenét. Millert Londonba rendelik lemezfelvételre, és”
https://vfmk.hu/1103#comment-665
Link: https://www.google.co.il/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=9&cad=rja&uact=8&ved=0CEYQFjAI&url=https%3A%2F%2Fvfmk.hu%2F1103&ei=oNskVdzEGYamsAG2koGwAw&usg=AFQjCNHea4elAjCCUJtq3OInyGSl52cQtA&sig2=wYGoT94v45jEGP1h7GSkLw

Es micsoda jo izlese volt!
“A színésszel kapcsolatos másik érdekesség, hogy Miller eltűnésének napjaiban dokumentálhatóan Párizsban volt, s többször Marlene Dietrichhel vacsorázott, miközben a színésznő karácsonyi fellépéseit szervezgették.”

 3. rdos — 2015-04-08 10:00 

“Don nem kérdezősködött; egy jóvágású, negyvenéves férfiembernek miért is ne lehetne magánprogramja Párizsban – gondolta, s elkezdett telefonálgatni.

Másnap azonban teljesen véletlenül összefutott régi ismerősével, bizonyos Norman Baessell repülő alezredessel (US Army Air Force), aki megemlítette neki, hogy december 15-én sürgősen Párizsba kell repülnie, s van még egy hely a gépen, szívesen elviszi (Baessell tudta, hogy pár nap múlva a zenekarnak a francia fővárosban kell lennie). Don hezitált egy kicsit, majd azt válaszolta, hogy ő inkább hétfőn repül a többiekkel, de ha a meghívás átruházható, maga helyett beajánlja Millert, aki biztosan örül majd a lehetőségnek.”

Nekem ezek alapján úgy tűnik, Miller véletlenül került a repülőgépre, vagyis hogy köze lenne a csen-cseneléshez ezek alapján nem valószínű (nyilván ki azért nem zárom). Szerintem egyszerű pech, rossz repire szállt, ami vagy lezuhant, vagy utóbb Párizsban olyant látott, amit nem kellett volna látnia. 🙁

Mondjuk már azt sem értettem, van egy eszméletlen jól kereső egzisztenciája, akkor mi a bánatért vonult be a seregbe? Hazafiságból? Kalandvágyból? Vagy esetleg a zenéje reklámozására gondolt? Vajon tudta előre, hogy sikerül a seregben is nagy tömegek előtt zenélnie?

 2. nakedape — 2015-04-08 09:28 

némiképp OFFnak tűnhet, de Glenn Miller mashup ami gyilkossági hangulatra és gépek elleni dühre utal szerintem ideillik: https://www.youtube.com/watch?v=AqV5YFrfgvw

 1. zizzi — 2015-04-08 07:58 

Ohh hat a csempeszbandaba beepitett titkos ugynok volt es bandakozi elszamolasi problemak miatt lottek le Parizsban, de csak a londoni operaciot kovetoen halt meg…..

Nohat! 😉

“havi 200 pengo fixszel az ember konnyen viccel….”

RSS feed for comments on this post.

Ars poetica

Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!

  • Legutolsó hozzászólások

    Tartalom

    CímDátum
    Michael Jackson-konteók2017-05-20
    Átirányítás: 100 év Fátima2017-05-13
    Szolgálati közlemény: Aranykönyv-szavazás, döntő!!!2017-05-11
    Kínos Clinton-konteók (részletek)2017-03-31
    Lindbergh-konteók2017-02-26
    Toxoplazmózis-konteók2017-01-25
    Vendégposzt – Horthy István halála2017-01-06
    A BCCI-sztori2016-11-04
    Villámkonteó: a 200 ezer SIM-kártya esete2016-10-07
    Villámkonteó: robbantás a Nagykörúton!2016-09-25
    Wałęsa-konteók2016-08-21
    Posztajánló: Porton Down2016-08-15
    Reagan és a gellert kapott golyó2016-06-17
    Eyjafjallajökull-konteó2016-05-17
    Kommentposzt: Kiss László2016-04-08
    Lionel Crabb rejtélyes esete2016-03-21
    Hindenburg-konteók2016-02-26
    Bruce Lee halála2016-02-14
    Opus Dei2016-01-23
    Alapítvány-konteók2015-12-19
    Megjelent az e-Konteó2!2015-12-06
    Furcsa történetek 2.02015-11-29
    Shakespeare-konteók2015-11-12
    Frigyláda-konteók2015-10-22
    Per “Dead” Ohlin halála – 18+!!!2015-09-10
    Gary Webb, a CIA és a crack-konteó2015-08-23
    Menekült-konteók2015-07-14
    Ajánló – sorozatok és filmek2015-07-07
    Miss Liberty-konteók2015-06-22
    Na-seby (Villámkonteó)2015-04-14
    Glenn Miller eltűnése2015-04-08
    Kommentposzt: Germanwings-konteók2015-03-30
    Furcsa történetek 1.02015-03-23
    Bob Marley halála2015-03-14
    New Coke – konteók2015-03-02
    Sid Hurwich időgépe2015-02-22
    Alan Turing2015-02-10
    Kommentposzt: rejtélyes betörések2015-01-31
    Halál Chappaquiddickben2015-01-26
    Kommentposzt: Charlie Hebdo2015-01-08
    A Dreyfus-Zola konteók2015-01-05
    Megjelent az e-Konteó1!2014-12-05
    Konteókönyv-felmérés2014-12-01
    Vendégposzt: az ufó-emberrablások2014-11-28
    John Titor története2014-11-19
    Ajánló – A Kennedy-gyilkosság elhallgatott története2014-10-29
    Fort Knox2014-10-23
    Estonia-konteók2014-09-29
    Rudolf Hess története2014-09-22
    Kurt Cobain halála2014-09-09
    Eilean Mór rejtélye2014-08-18
    Balla Irma halála (részletek)2014-07-27
    Gyíkember-konteók2014-06-12
    A Kovács Béla – ügy2014-05-23
    Kitalált középkor (rövidposzt)2014-05-12
    Georgia Guidestones2014-05-03
    Elisa Lam halála2014-04-15
    Kommentposzt: Welsz Tamás halála2014-03-20
    Kommentposzt: az MH370-es járat2014-03-15
    Magic Johnson – konteó2014-03-12
    Challenger-konteók2014-02-13
    Ophélie Bretnacher halála2014-01-20
    Cicada 33012014-01-06
    Cajamarquillai üregek2013-11-27
    A körmendi gyerekgyilkosság (részletek)2013-11-21
    Vendégposzt: A Nagy Könnyűzenei Sátánista Konteó2013-11-14
    Google-konteók2013-11-03
    A Konteókönyv rendelhető!2013-10-23
    Katrina-konteók2013-10-11
    A denveri repülőtér2013-09-27
    Haszbara-konteók2013-08-25
    Génmódosítás-konteók2013-07-08
    Oopart, avagy tárgyak rosszkor, rossz helyen?2013-06-14
    Konteónak indult…2013-06-09
    Az X bolygó2013-04-27
    Ókori dodekaéderek (rövidposzt)2013-04-03
    Náci repülő csészealjak2013-03-22
    D. B. Cooper története2013-02-19
    Egy pápa lemondása2013-02-11
    A Sunstein-Vermeule – algoritmus2013-01-23
    Eltűntek2013-01-18
    Könyvajánló – Szoftverfrissítés 1.02012-12-13
    Anjikuni-rejtély2012-12-11
    Szent Malakiás próféciái2012-12-03
    Jövőbelátás-konteók2012-11-21
    Chomsky-tízparancsolat2012-11-06
    Mátrix-konteók2012-10-28
    Elbert János halála2012-10-19
    Bohemian Grove2012-09-26
    Robert Maxwell élete és halála2012-08-28
    A Zelnik-ügy – reloaded!2012-08-05
    Kazbegi dinók (rövidposzt)2012-07-20
    A Zsanett-ügy (18+)2012-07-10
    Alternatív Bermuda-háromszögek2012-07-06
    Olof Palme halála2012-05-16
    A torontói jegyzőkönyvek2012-04-21
    Phobosz-összeesküvés (rövidposzt)2012-03-22
    Jörg Haider halála2012-03-14
    Az eltűnt zászlóalj2012-03-09
    A Mary Celeste – rejtély2012-03-01
    Szcientológia-konteók2012-02-07
    Mikrohullám-konteó (rövidposzt)2011-11-12
    Népszámlálás-konteók2011-11-12
    EU-konspiráció2011-11-12
    A Djatlov-incidens2011-11-12
    Fluorid-összeesküvés2011-08-19
    Breivik-merénylet2011-07-25
    A Mikroelektronikai Vállalat – konteó2011-05-26
    Patton tábornok halála2011-05-12
    Skull & Bones2011-04-19
    Réztekercs-konspiráció2011-04-12
    AIDS-konspiráció2011-04-11
    Ajánló – kódfejtők előnyben!2011-04-09
    Moszkva és a csecsenek2011-04-08
    Gandzsa-összeesküvés2011-04-07
    A KAL-007-es járat lelövése2011-04-06
    Globális felmelegedés2011-04-05
    A móri nyolcas gyilkosság2011-04-04
    Kilenc/tizenegy2011-03-30
    A közösségi oldalak – összeesküvés2011-03-29
    Kelly doktor halála2011-03-28
    Roberto Calvi, Isten bankára2011-03-25
    Az arab világ forradalmai2011-03-23
    Martin Luther King halála2011-03-22
    Hajsza az örökmozgó és egy másféle energia után2011-03-21
    Castro és a CIA (átirányítás)2011-03-18
    A USS Liberty megtámadása2011-03-17
    Jézus-összeesküvés2011-03-16
    Ajánló – linkek2011-03-15
    HAARP-összeesküvés2011-03-14
    Chico halála2011-03-11
    JFK – 2.02011-03-10
    JFK – 1.02011-03-10
    Nőellenes világösszeesküvés2011-03-08
    Atomkonspiráció (átirányítás)2011-03-07
    Hasfelmetsző Jack – dosszié2011-03-07
    Gagarin-konteók2011-03-04
    Cigánygyilkosságok2011-03-04
    Robert F. Kennedy meggyilkolása2011-03-03
    Vérvád-konspiráció2011-03-03
    A Council on Foreign Relations2011-03-02
    A szmolenszki katasztrófa2011-03-02
    Atlantisz-konteók2011-03-01
    Nagy német adókonteó2011-02-28
    Illuminátusok2011-02-28
    Ajánló – filmek2011-02-26
    Az Elvis-legenda2011-02-25
    Tunguzka-rejtély2011-02-24
    Nikola Tesla 2.02011-02-23
    Nikola Tesla 1.02011-02-23
    Robbanás Port Chicagóban2011-02-22
    A Fenyő-gyilkosság2011-02-22
    Rákgyógyszer-konteók2011-02-21
    A főtitkár halála2011-02-21
    Nácik aranya2011-02-19
    ODESSA2011-02-18
    A romániai “forradalom”2011-02-18
    Templomosok2011-02-17
    A TWA-800 járat lezuhanása2011-02-16
    WikiLeaks-konteók2011-02-15
    A Voynich-kézirat2011-02-15
    Mormon-összeesküvés – újratöltve!2011-02-14
    Mormon-összeesküvés2011-02-14
    Szabadkőművesek 2.02011-02-13
    Szabadkőművesek 1.02011-02-13
    Bilderberg-konteók2011-02-13
    Men in Black2011-02-12
    UFO-konspiráció2011-02-11
    Jim Morrison halála2011-02-11
    Rejtélyes helyek, titkos bázisok2011-02-10
    Roswell és az M-122011-02-09
    Bermuda-háromszög2011-02-09
    Antarktisz-összeesküvés2011-02-09
    Pearl Harbor – dosszié2011-02-08
    Népek Temploma2011-02-08
    Egy pápa halála2011-02-08
    A MA-240-es járat tragédiája2011-02-07
    A “tökéletes katona”-projekt2011-02-07
    A Kurszk elsüllyedése2011-02-06
    A Litvinyenko-gyilkosság2011-02-06
    Beatles-konteók2011-02-05
    John Lennon halála2011-02-05
    Philadelphia-kísérlet2011-02-04
    Diana hercegnő halála 2.02011-02-03
    Diana hercegnő halála 1.02011-02-03
    A Seuso, a Habsburgok és egy lord – kiegészítő konteó2011-02-02
    A Seuso-ügy2011-02-02
    Titanic-sztori2011-02-01
    Holdraszállás-konteók2011-01-31
    Marilyn Monroe halála2011-01-30

    Innen jöttök