2015-11-29–08:00

Furcsa történetek 2.0

sín1Úgy nyolc hónappal ezelőtt posztoltam ki tizenkét olyan rövid, egy kis jóindulattal akár konteós hangulatúnak is nevezhető történetet, amelyekben a véletlen (?) egybeesések játszották a főszerepet. A Konteóblog olvasottsági statisztikáit böngészve úgy láttam, hogy az olvasók elég nagy érdeklődéssel fogadták a sztorikat, ezért úgy gondoltam, hogy így év vége felé, amikor olyan embertpróbáló feladatokkal szembesülünk, mint a mikulásos és karácsonyi ajándékok beszerzése, a szilveszteri buli előkészítése, továbbá az európai bevándorlási kvótarendszer melletti (vagy elleni) aláírásgyűjtések összegyűjtése, egy újabb csokor furcsa történet pont megfelelő lesz a pattanásig feszült idegrendszerünk lecsillapításához.

Az elméleti felvezetést a véletlenekről, a statisztikai valószínűségről és más hasonló csemegékről most mellőzném. Akit érdekelnek az ilyen ugrmatematikai és filozófiai huncutságok, a márciusi poszt első részéhez kattintva átismételheti ezeket, aki viszont nyaranta is szeret száraz testtel fejest ugrani a hidegvizes medencébe (amit mellesleg egészségügyi szempontból nagyon nem ajánlunk, de azt nem vitatjuk, hogy a 14 és 18 év közötti csajokra komoly hatást lehet vele gyakorolni), az vegyen egy mély lélegzetet és csapjon bele.

Hoppá.

Most, ahogy a felkészülés jegyében visszaolvastam a tavaszi posztot, úgy látom, hogy az akkori elméleti felvezetőből kimaradt egy fontos elem, ami a véletlen egybeesések tanulmányozásához nélkülözhetetlen, de legalábbis fel lehet vágni vele a nálunk ilyen szempontól képzetlenebb barátaink előtt. Ez a szinkronicitás, ami kábé ugyanazt jelenti, mint a véletlen egybeesés, csak sokkal jobban és tudományosabban hangzik, mert sokkal kevesebben értik. Egy svjáci pszichiáter, bizonyos Carl Gustav Jung találta ki valamikor a huszadik század húszas éveiben, s mint gyakorló lélekkurkász (és álomfejtő), természetesen tanulmányozta is a jelenséget. Munkássága során még osztályozta is a szinkronicitás megnyilvánulási formáit:cgj1

a.) premoníció: a jövőben bekövetkező, az alannyal nem feltétlenül kapcsolatos események előrelátása (például egy chilei bányász azt álmodja, hogy egy norvég repülőgép két nap múlva le fog zuhanni Thaiföldön);
b.) rossz megérzés: a jövőben bekövetkező, az alanyt közvetlenül negatívan érintő prem1vagy befolyásoló események kvázi előrelátása (például egy pesti polgár húsz év óta először úgy dönt, hogy mégse a hetes busszal utazik reggel a munkába, inkább sétál egyet a Ferenciek tere és a Blaha között, s csak délben tudja meg, hogy az adott buszba, amire mégse szállt fel, az Astoriánál belerohant egy szirénázó tűzoltóautó, hárman meghaltak, húsz sebesült);
c.) távérzékelés: az alanytól távoli, általa normál módon nem érzékelhető, de vele szinkron (vagyis abban az időben) bekövetkező események megérzése (például egy ikerpár Torontóban elő tagja ugyanabban a pillanatban kap szívinfarktust, mint amikor a tőle több ezer kilométerre tartózkodó testvérét Rómában elüti egy részeg taxis).

Jung óta sokan megpróbáltak magyarázatokkal szolgálni a szinkronicitás vonatkozásában, természetesen az ezoterikusoknak és a pszichológusoknak mások a megfejtései, mint a kvantumfizikusoknak és a káoszelmélet élharcosainak (de az utóbbi időben még a fraktálgeometria művelői is hallatták hangjukat ezzel kapcsolatban), de ezen nem is csodálkozunk, a borzongást tartogassuk a most következő sztorikra.frac1

1.) A Lincoln fiú esete Tóth Marival Edwin Booth-tal

A Lincoln-Kennedy párhuzamokról biztosan sokan hallottatok (figyelem, ezek egy része kitaláció, másik része viszont történelmileg ellenőrizhető tény!), de a most következő történetről biztosan kevesebben.roberttodd

Valamikor 1865 januárjában (a pontos dátum nem ismert, de nem is lényeges), Abraham Lincoln meggyilkolása (1865. április 14.) előtt néhány hónappal az elnök legidősebb fia, Robert Todd Lincoln a Jersey City-i vasútállomáson téblábolt, amikor megcsúszott a jégkásás, zsúfolt peronon és egy éppen induló vonat elé esett. A sikoltozó tömegből egyetlen ember reagált józanul, aki habozás nélkül beugrott a sínek közé és kiráncigálta a vészesen közeledő mozdony elől a félelemtől lebénult Robertet.

A szinkronicitás a történetben a megmentő személye. A hős fazon ugyanis nem volt más, mint egy bizonyos Edwin Booth, annak a John Wilkes Booth nevű, akkoriban nagyon népszerű színésznek a bátyja (amúgy maga is menő Shakespeare-színész), aki boothhárom hónappal később a washingtoni Ford’s Theaterben egy Deringer pisztollyal fejbelövi Abraham Lincoln elnököt, a bátyja által megmentett Robert apját (aki bele is hal a sérülésbe).

2.) Az ikrek halála

Az eset 2002 márciusában történt a közép-finnországi Raahe városkában (ami mellesleg Kassa testvérvárosa, na nem mintha ez bármit is jelentene, legalábbis reméljük). Arrafelé a tél elég hosszan elhúzódik, de a finnek nem arról híresek, hogy megijednének egy kis hótól vagy mínuszoktól. Így volt ezzel az a 71 éves férfi ikerpár is, akik kerékpárral indultak a napi teendőik ellátására. Egyikük koránkelő volt, ő kilenc után indult el otthonról, s miközben biciklizett a főúton, egy kamion megcsúszott és elütötte az idős urat, aki a kórházba szállítás közben elhunyt.raahe1

Testvére (aki Raahe mellett, egy Pattijoki nevű kis faluban lakott) tőle teljesen függetlenül indult útnak úgy másfél órával később, szintén kerékpárral. Ő se járt több szerencsével szegény, mert ugyanazon az úton, mintegy 1200 méterre az előző balesettől, még mielőtt észrevehette volna a helyszínen tartózkodó rendőröket és a lezárt utat, egy másik kamion megcsúszott az utat borító jégen és elütötte őt, aki a kórházba szállítás közben belehalt a koponyaalapi törésbe.

Az újsághírek szerint a második áldozat nem tudta, hogy nagyjából 100 perccel korábban a testvére balesetben elhunyt.

2.a.) Ikrek reloaded

Az ikrekkel valami nincs rendben, illetve (ha a véletlenszerű egybeeséseket tekintjük) minden a legnagyobb rendben van. Nem mehetünk el szó nélkül az egyik legmeghökkentőbb ikertörténet mellett, amelyet az ikerkutatások egyik legelismertebb szakértője, a Minnesota Egyetem pszichológus-professzora, Thomas Bouchard dokumentált valamikor a nyolcvanas években.thomasb

Egy fiú ikerpár (Arthur és Edward) alig egy hónaposak voltak, amikor szülőanyjuk lemondott róluk. Állami gondozásba kerültek, majd néhány hónap elteltével mindkettőjüket örökbe fogadta egy-egy család, akik egymásról nem tudtak semmit (de az eredeti név mellé mindketten a James utónevet adták a srácoknak). 39 év elteltével (Bouchard prof kutatási programjának keretein belül) találkoztak és beszámoltak egymásnak (valamint a kutatóknak) az életük alakulásáról.

Nos, hogy csak a legkiemelkedőbb hasonlatosságokat említsem: első házasságukat mindketten egy Linda nevű nővel kötötték, majd elváltak, s második feleségük (mindkettőjüknek) az Elisabeth nevet viselte, de mindkettőt Bettynek becézték (ez mondjuk nem meglepő). Első házasságából egyiküknek se született gyereke, a másodikból viszont igen: mindketten fiút nemzettek Bettyjüknek, a gyerek jamesekmindkét esetben a James Alan nevet kapta. Az egyik testvér műszaki rajzolóként kereste a betevőt, s szabadidejében ácsként dolgozott a műhelyében, a másik főfoglalkozása ács volt, de másodállásban egy mérnöki irodának műszaki rajzolóként tevékenykedett. Mindketten ugyanazon márkájú cigarettát szívták (napi 10-12 szálat), s ugyanazt a sör- és whiskymárkát kedvelték (erről pontosabbat sajnos nem írtak a forrásaim). És nem tudom, hogy az italfogyasztási szokásaikkal összefüggésben-e, de mindketten (egymástól teljesen függetlenül) arról számoltak be a kutatóknak, hogy hétfő délelőttönként meglehetősen erős migrénes fájdalmaik szoktak lenni, amelyek egy-másfél órán belül akkor is eltűnnek, ha nem vesznek be semmiféle gyógyszert.

3.) A baseball-labda, amelynek volt memóriája

richie1957. augusztus 17-én, egy Philadelphia PhilliesNew York Giants baseballmeccsen egy Richie Ashburn nevű középpályás akkorát üt, hogy a közel 15 dekás, gyerekökölnyi labda kiszáll a lelátóra, s ott jól orrba talál egy nézőt (aki ráadásul még nő is volt). Szerencsére a labda sebessége nem volt vészes, ezért a hölgy egy orrcsontrepedéssel megússza a dolgot, de biztos, ami biztos, a játékot néhány percre félbeszakítják, amíg az áldozatot tolóágyra fektetik, eltolják az elsősegélynyújtó helyre és ellátják.

A mentő jelzi, hogy minden oké, a bíró meg azt, hogy mehet tovább a játék. Richie barátunk ismét nekigyűrkőzik, nagyot suhint az ütőjével, labdas mit ad isten, megint elszámolja egy kicsit a röppályát, mert a labda elszáll, majd egészen pontosan ugyanazt a nőt találja orron, aki a tolóágyon fekve, eredeti ülőhelyétől úgy 100 méterre éppen azon gondolkozik, hogy elég olcsón megúszta az esetet.

A dolog ráadás-érdekessége, hogy a kétszer orrbavert nő nem volt más, mint Alice Roth, annak az Earl Rothnak a felesége, aki a helyi újság sportriportereként többek között a baseball statisztikáival is foglalkozott.

4.) Chapman és Chapman

yokoNem, most nem a második világháború egyik legvagányabb angol kémjéről akarok beszélni, hanem egy másik Chapmanről, azaz inkább kettőről.

Amikor 1984-ben az amerikai NBC tévétársaság megbízza Sandor Stern kanadai (magyar származású?) rendezőt, hogy kezdje el a John and Yoko: a Love Story című, (nem túl meglepő módon John Lennon és Yoko Ono közös életéről szóló) film előkészületeit, a komoly dolgok természetesen a castinggel, vagyis a szereplőválogatással indultak, élén a majdani főszereplőkkel. A Lennon szerepére vágyó soktucatnyi színész közül egy angol amatőr (akkori foglalkozására nézve kőműves) tűnt ki, aki mindaddig vezette a versenyt, amíg a Stern Sanyi meg nem tudta, hogy pontosan mi is a frankó neve a kiszemeltnek, aki Mark Lindsay-ként mutatkozott be. Nos, a Lennon szerepére tökéletesen alkalmas, minden illetékes szerint a mezőnyből messze kiugró, harminc éves úriembert valójában úgy hívták, mint Lennon gyilkosát: Mark Chapman (a Lindsay a középső neve volt a szerencsétlennek és dőrén reménykedett abban, hogy nem firtatják majd).markchap

Talán mondanom sem kell, hogy gyorsan mindenki egyetértett azzal, hogy Mark nem biztos, hogy a megfelelő választás lenne John Lennon szerepére. Az élénk vizuális fantáziával megáldottak (a filmiparban elég sok az ilyen arc) már látták is maguk előtt az óriásplakátokat és a reklámklipeket: John Lennon szerepében az utolérhetetlen Mark Chapman!

Hogy a névváltoztatás lehetősége felmerült-e bárkiben is (ha nem, miért nem), na ezt nem tudom megmondani, mindenesetre Markot eltanácsolták. A szerepet végül egy másik brit (Mark McGann) kapta, biztos az akcentus miatt.

5.) Az erdingtoni kettős gyilkosság

Erdington egy 25 ezres városka nagyjából Anglia mértani középpontjában, amely mára gyakorlatilag Birmingham külvárosává vált. Két olyan gyilkosság helyszíne volt, amelyeket napra pontosan 157 év választ el egymástól, de amelyek között – a helyi bűnügyi történészek szerint – sokkal több a hasonlóság, mint a különbség.hyes

Az első eset 1817. május 27-én hajnalban történt (az áldozat a húsz éves hajadon Mary Ashford), a második 1974. május 27-én kora reggel (az ugyancsak húsz éves és szintén hajadon Barbara Forrest sérelmére követték el). Mindkét nap hétfőre esett és mindkettő pünkösd hétfője volt. A lányok testét félig lemeztelenítve találták meg a városka Pype Hayes nevű közparkjában, egymástól mintegy 250 méterre (megismétlem: a két eset között 157 év telt el). Az áldozatokat megerőszakolták, majd megfojtották. Mindkét lány egy vasárnapi táncos mulatságról tért (volna) haza a parkon keresztül (azelőtt mindketten a legjobb barátnőjük társaságában töltötte a délután, akit Hannah-nak hívtak), s mindketten vadonatúj, apró piros virágokkal ékesített fehér ruhát viseltek.lányok

Egy héttel a haláluk előtt mindketten furcsa kijelentéseket tettek szűkebb körben. Mary ezt mondta barátainak: olyan rossz érzésem van a jövő héttel kapcsolatban, míg Barbara (nyolc munkatársa füle hallatára) ezt: na, ez a hónap nem az én szerencsehónapom, de ne kérdezzétek, honnan tudom, mert egyszerűen csak érzem.

És még nincs vége. Az elsődleges gyanú mindkét esetben egy Thornton családnevű, 25 éves nőtlen férfira terelődött, akiket azonban a nyomozás során felkutatott bizonyítékok hiányossága miatt az illetékes bíróságok felmentettek. És azt még nem is mondtam, hogy minkét lánynak ugyanaznap volt a születésnapja – persze 157 év különbséggel.

6.) A héliumos lufi esete a Laurákkal

A tíz éves Laura Buxton 2001 júniusában részt vesz egy családi bulin, melynek apropója nagyszülei aranylakodalma volt. A mulatságra az angliai Staffordshire grófságban található Stoke-on-Trent nevű városban kerül sor. A rendezvény mindegyik résztvevője kapott egy-egy héliummal töltött vörös (más források szerint aranyszínű) lufit, amelyen egy kis cédula is volt, ahová mindenki felírhatott néhány szót, mint lufi1egy égi palackpostába. Laura a saját nevét és címét tartotta fontosnak írásban rögzíteni, valamint azt a kérést, hogy a becsületes megtaláló vegye fel vele a kapcsolatot. A nap fénypontjaként valamennyi lufit felengedték a kertben, s az élénk szél hamarosan elsodorta őket szem elől, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, mindenki meg is feledkezett róluk.

Aztán úgy két hét múlva a mi Lauránk kapott egy levelet egy másik kislánytól, akit ugyancsak Laura Buxtonnak hívtak (és aki szintén 10 éves volt). Ez a második Laura leírta, hogy a lufit az egyik szomszédja találta meg a telkén, egy fa ágába akadva, körülbelül 200lufi2 kilométerre délre Stoke-on-Trenttől, egy Milton Lilbourne nevű kis faluban, két megyével odébb. Mivel a név stimmelt (és a szomszéd bácsi biztosan nem olvasta el a többit), odaadta neki. A hihetetlen labradortörténet felkeltette a szülők érdeklődését is, ezért a két család megbeszélt egy találkozót, ahová természetesen a két kislányt is elvitték.

És ekkor jöttek az újabb meglepetések. A talin kiderült, hogy a két kislány nemcsak hogy életkorban felel meg egymásnak, hanem centire és kilóra (akarom mondani hüvelykre és fontra) ugyanolyan magasak és ugyanannyit malacnyomnak. Mindketten kőmosott farmernadrágot, fehér pólót és könnyű, kötött, rózsaszínű pulóvert viseltek az első találkozón, világoskék edzőcipővel. Mindketten szerették az állatokat, s ennek jegyében mindkét Buxton családban volt egy-egy hároméves, fekete szőrű, labrador fajtájú, nőivarú kutya, valamint egy-egy alom szürke házinyúl és négy-négy tengerimalac (amelyek színe – a korabeli újságcikkek alapján – nemcsak hogy megegyezett, de még a mintázatuk is azonos volt, de ezt én már nehezen tudom elhinni).

A két lány – természetesen – összebarátkozott, rendszeresen találkoztak, s ha igaz, a mai napig tartják a kapcsolatot.

7.) Szilvapuding három felvonásban

plumAz angolszász szentesték elmaradhatatlan kelléke a plum pudding (aminek pontos magyar fordításáról szakemberek késhegyre menő vitákat folytatnak, de mi most nem merülünk el ebben a feneketlen mélységben, maradjunk annyiban, hogy egy kuglófszerűség, amibe mindenféle aszalt gyümölcsöt tesznek, többek között szilvát is. Figyelmeztetésül azt is elmondom, hogy az angolok fura népség, például a véreshurkát is pudingnak hívják, tessenek nagyon vigyázni).

Nos, a következő történetben a szilvapuding játssza a főszerepet, de mivel ez itt nem rajzfilm, és mivel elég hülyén nézne ki egy sztori, amelyben csak szilvapuding lép fel, vegyünk hozzá két embert is. Az émileegyikük Émile Deschamps, a 19. századi romantikus francia költő, a másik pedig a nála úgy harminc évvel idősebb amatőr gasztronómus, bizonyos Monsieur Fortgibu.

Első felvonás: a három főszereplőnk első alkalommal 1805 karácsonyán találkozik, amikor az akkor tizennégy éves Émile-t az Angliából frissen hazatért szomszédja, M. Fortgibu megkínálja az akkor Franciaországban abszolút újdonságnak számító édességgel.

Második felvonás: Émile és családja felköltöznek Párizsba, ahol a fene se tudja pontosan, mit csinálnak, de hálistennek bennünket semmi más nem érdekel, csak az, hogy 1815 karácsonyán a költő Párizs belvárosában sétál, amikor az egyik étterem kirakatában meglát egy szilvapudingot, rajta az ilyenkor elmaradhatatlan,plum2 szúrós magyalággal (Ilex aquifolium). Összefut a szájában a nyál (tíz éve nem evett ilyet, na meg gyerekkori emlék ugye), úgyhogy bemegy és rendel egy adagot. A pincér sajnálkozva mondja, hogy az utolsó szilvapudingot (azt, ott a kirakatban) most rendelte meg az az úr, ott, a sarokban. És rámutat egy vendégre, akiben Émile felismeri a tíz éve nem látott egykori szomszédot, Möszjő Fortgibut, aki pont akkor tért be pont abba az étterembe és pont szilvapudingot rendelt.

Harmadik felvonás: 1832 decemberében vagyunk, Émile már ünnepelt költő és színpadi szerző, s pont egy olyan puccos fogadás díszvendége, ahol a főszakács angol szilvapudingot is készített. Deschamps megkóstolja, csettint és azt mondja: hosszú évek óta nem ettem ilyet. A köréje gyűlt rajongóknak röviden elmeséli a tizenhét, illetve a huszonhét évvel korábbi eseteket, majd így fejezi be a mondókáját: … és most már csak Monsieur Fortgibu hiányzik az atmoszférához!plum3

Ebben a pillanatban egy kis zaj hallatszik a bejárat felől, ahonnan a terembe lép egy kicsit zilált külsejű, idős úr, aki – mint kiderült – eltévesztette a házszámot és rossz címre érkezett karácsonyi bulizni. Igen eltaláltátok: az idős úr nem más volt, mint M. Fortgibu.

8.) Lányi püspök álma

Dr. Lányi József nagyváradi püspök, Ferenc Ferdinánd trónörökös egykori magyartanára és későbbi gyóntatópapja 1914. június 27-ről 28-ra virradó éjszakán egy olyan álmot látott, amelyben egy olyan rajz szerepelt, ami a korabeli újságok illusztrációjaként szokott megjelenni. A rajz egy zsúfolt utcasarkot ábrázolt, az úttesten egy gépkocsival, melynek utasait a tömegből kiváló két fiatalember fegyverekkel megcélozza. sarajevoffA rajz alatt egy mondat, a püspök által jól ismert kézírással: Kedves dr. Lányi, tájékoztatni szeretném, hogy a nejem és én egy politikai gyilkosság áldozatai lettünk. Aláírás: az Ön Ferenc főhercege. Majd jó osztrák szokás szerint (mert miféle hivatalos levél az, amelyik nincs dátumozva) a dátum és időpont: június 28., 03 óra 15 perc.

Lányi püspök felriadt az álmából, s első pillantása az órára esett: hajnali negyed négy volt. A nachtkasztnira készített jegyzetfüzetbe gyorsan leskiccelte az álmában látott rajzot és az alatta levő szöveget, nagy nehezen visszaaludt, de reggel elmesélte édesanyjának és néhány közeli munkatársának a rémálmát.sarajev2

Majd délután fél négy körül a püspök táviratot kapott, melyben a trónörökös elleni szarajevói merénylet részleteiről, illetve Ferenc Ferdinánd és felesége, Chotek Zsófia haláláról olvashatott.

9.) Ismét Jung

jungkonyvA bevezetőben már említettem Carl Gustav Jungot, a világhírű svájci pszichiátert, úgyhogy a klasszikus történetmesélés szabályainak megfelelően vele zárom a mai posztot. A mester nem csak mások élményeiből inspirálódott, amikor a szinkronicitásról, illetve az okkultizmussal határos dolgokról nyilvánított véleményt. Az itt következő sztorit maga meséli el az 1962-ben megjelent, önéletrajzi ihletésű Erinnerungen, Träume, Gedanken (Emlékek, álmok, gondolatok) című kötetében, számos hasonló történet mellett.

1913-ban Ravennában járt (Jung imádta Itáliát), majd húsz évvel később ismét visszatért, ezúttal egy hölgyismerőssel, hogy megnézzék maguknak az ottani Galla Placidia mauzóleumát, egy kora 5. századi sírtemplom-együttest, melynek falait és mennyezetét ravennagyönyörű mozaikok borítják. Jung és kísérője figyelmét különösen egy olyan mozaik ragadta meg, amelyen Krisztus látható, amint a keresztelés szentsége közben a Genezáreti-tó habjai közé süllyedő Péternek nyújtja a kezét. Jung és a szintén szakmabeli hölgy (Carl barátunknak számtalan lelkes női csodálója volt) húsz percen keresztül beszélgettek a mozaikról, elemezték annak tárgyi és szimbolikus szépségét, azt, hogy annak idején a keresztelés tényleg vízben történő alámerüléssel járt, s mint ilyen (legalábbis Jung szerint) egyfajta halálközeli élmény is volt, ami után jött a megtisztulás.ravenna2

Szóval jól elvoltak, majd amikor kijöttek, mindenképpen szerettek volna egy képeslapot vagy fényképet venni a mozaikról, de nem találtak. Visszatértek Zürichbe, s pár hét múlva, amikor Jung megtudta, hogy egy másik barátja Ravennába készül, figyelmeztette, hogy a keresztelős mozaikról készült fotó nélkül ne merjen hazautazni. Részletesen leírta a havernak, hogy hol van pontosan a mozaik a mauzóleumban, mit ábrázol, milyen domináns színei vannak, s a hölgyismerős (aki ott volt vele) néhány részlettel még ki is egészítette a Jung által elmondottakat, hiszen a nők szeme ugye olyan apróságokat is észrevesz, amiket a férfiaké nem.jung8

A barát elutazott, majd amikor visszatért, egy meglepő hírrel szerelte le a fényképet követelő mesterpszichiátert: a Jung (és barátnője) által állítólag látott, részletesen szemügyre vett, majd művészettörténeti és pszichológiai szempontból is alaposan kielemzett mozaik nem létezik. És soha nem is létezett, legalább a ravennai Galla Placidia mauzóleumban nem.


Sokat gondolkoztam, hogyan is lehetne stílszerűen befejeznem ezt a posztot, aztán rájöttem, hogy Douglas Adams szavainál akkor sem találnék jobbat, ha a Vogon Építészflotta legközelebbi felbukkanásáig gondolkozom.

„Van egy elmélet, miszerint, ha egyszer kiderülne, hogy mi is valójában az Univerzum, és mit keres itt egyáltalán, akkor azon nyomban megszűnne létezni, és valami más, még bizarrabb, még megmagyarázhatatlanabb dolog foglalná el a helyét.

Van egy másik elmélet, amely szerint ez már be is következett.”

Kategória: EgyébCímkék: ,

182 hozzászólás

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

 182. qdiace — 2016-11-02 22:55 

Utas jelentkezett telekocsin egy útra. Mikor a rendszer felfedte a sofőr telefonszámát, hívta, s csodálkozott, hogy jé, először hívja a készülék mégis kijelzi a sofőr nevét.

Akitől vette a telefont, ismerte a sofőrt, s eladás előtt nem takarított a készülék memóriájában… 🙂

 181. conte — 2016-06-04 19:19 

@francesco dott: Kedves tőled, Dottore, a gyors reakció. Kíváncsian várom a dialektusokban jártasok véleményét is. (A romagnolo gyönyörű, de én csak annyit értek belőle, hogy mikor vesznek levegőt.)
Igen, mindkét belinkelt mozaik ott van. A második, az archív kép alján olvasható is Monreale.
Azt gondolom egyébként, hogy gyakran megeshet mindannyiunkkal, hogy egy számunkra fontos, másik ember emlékeit idővel akár a sajátjainknak véljük. Talán ebben a történetben is így volt, megkockáztatom (csatlakozva a feltevésedhez), jófajta borok támogatásával.
Freudot szívesen forgattam zsenge koromban (nem alla griglia értelemben), de J-gal csak jóval később találkoztam, és könnyen le tudtam tenni. Mesének nekem nem elég irodalmi, a tudományt pedig inkább szóda nélkül kérem.
Villanyosítás, villanyosítás… a kellékek adottak voltak már egy ideje.

 180. francesco dott — 2016-06-04 11:47 

@conte: Kedves Conte, üdv a fedélzeten 🙂 Gratula a “mámorbaszületett hős” jelzőért, talált, süllyed 😀 Hogy “PlácsÍdiá lesz az inkább” – bizony lehet, és lehet az is, hogy én hallom félre az eléggé erősen dialetto romagnoloban beszélő múzeumi személyzet szavait, amikor barátaimat mindig elviszem látni ezeket a csodákat. Több dialettoban is beszélő fülorrgégész barátomtól az első kikötői kocsmázás során meg is kérdem, ígérem. A palermoi mozaikra emlékszem, de arra már nem, hogy hol van, esetleg a Duomo di Monreale mozaikjai közt? Amúgy, de ez csak egyéni vélemény, sem Freud, sem C.G. Jung eszméi nem az elalvás előtti olvasmányaim, és most finoman szóltam. És a hölgyismerős tudatmódosításához a bájitalon és a bájdumán kívül esetleg egyéb kellék is szűkségeltetett 😀

 179. conte — 2016-06-04 11:00 

„…hogy megnézzék maguknak az ottani Galla Placidia mauzóleumát…”
Valószínűleg már eleve nem jól emlékezett a helyszínre, mert ott még kicsit hasonlót sem találtak.
„Egy ismerősömmel voltam, és a sírhelytől egyenesen az Ariánusok Keresztelőkápolnájába mentünk.” (Emlékek, álmok, gondolatok – J.)
(Ortodoxok Keresztelőkápolnája néven említi.)

Csodálkozott, mert (húsz évről korábbról) négy ablakra emlékezett ott, ahol akkor az érzékcsalódás(?) során négy megmagyarázhatatlan belső fénnyel ragyogó mozaikot látott. (A negyedikként a vízen járóst.)
„Bosszantott a felismerés, hogy már nem bízhattam meg az emlékezetemben.” (J.)
Szerintem az olvasót is.

„Ahogy eljöttem a keresztelőkápolnából, rögtön az Alinarihoz mentem, hogy fényképeket vegyek a mozaikokról, de nem találtam.” (J.)
Lehet, hogy volt képeslapboltja a firenzei Alinari fivéreknek Ravennában akkor, nem tudom, nem kizárt, hiszen régóta nagyok voltak. Csak megfordult bennem, hogy esetleg több idő telt el, hogy már Toszkánában rebegett (már egyes számban fogalmaz; hova lett a nő?) a víziójukról, ott meg nem tudták, hogy nincs a mozaik városában olyan ábrázolás.

„…amint a keresztelés szentsége közben a Genezáreti-tó habjai közé süllyedő Péternek nyújtja a kezét.”
Természetesen nem láthattak ilyen témájú képen keresztelést, de nem is írt ilyet Jung, csak arról szólt, hogy az életéért küzdő Pétert ábrázoló mozaik hosszas szemlélése során milyen képzettársítások ragadták el. A keresztelőkápolnában
Ez a zavaros visszaemlékezés beszél bizonyos szövegszalagokról is a szereplők szájánál, amiket nem sikerült megfejtenie. (Ez például már álomkép-odaragasztás is lehet.)

Freud 1910-ben küldött levelet Szicíliából Jungnak. Lehet, hogy egy palermói képeslap korbácsolta fel később a talán nem mindig tisztán gondolkodó mester képzeletét?

http://www.commonwealmagazine.org/sites/default/files/wordpress/blog/wp-content/uploads/2011/08/Peter-Drowning2-719×1024.jpg

A gondom ezzel az, hogy akkoriban még nem volt sokszorosítható, valóban színes fénykép. Találtam viszont ugyanabban a dómban készült másik, eléggé hasonló mozaikról készült képet, amit esetleg megkaphatott Jung. A latin felirat jelentése szabadon: Míg Péter a tengerbe merült, a tanítványok már húzták is ki a teli hálót. Erről a jelenetről van szó:
„Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe.” (János Evangyélioma 21. rész – 7.)
Mivel itt már a feltámadott jelenik meg, van minden: élet, halál, víz, megtisztulás, stb., ami eszmefuttatásokat indíthat, de szinte földöntúli ragyogást nehéz társítani e fényképpel:

http://catalogo.fondazionezeri.unibo.it/foto/40000/7200/7066.jpg

—————————————————————-

177. francesco dott
Szerintem PlácsÍdiá lesz az inkább. (Storia – Galla Placidia – Repetita; – Youtube)
Ha tévedek is, hálás vagyok, mert most emiatt cuppantam rá erre a sok érdekes szálat hozó témára, és regisztráltam ide (újra, mert engem is, mint Jungot, cserbenhagyott a memóriám).
Azért arra kíváncsi lennék, miféle bájitallal érte el mámorbaszületett hősünk, hogy a rajongó hölgyike is hasonlóan „emlékezett”.

—————————————————————-

Üdvözlök mindenkit a fedélzeten, a szellemes útvonaltervezőt külön.

 178. francesco dott — 2016-05-30 21:17 

Sőt, egy másik hittanóráról is lógott a Jung: Genezáreti tóban? Ájjáj, nem volt gyanús, hogy Jordán folyó? Nem csoda, hogy elvétette a házszámot. Habár, mentségére, itt tényleg sok a mozaik meg a kocsma 🙂

 177. francesco dott — 2016-05-30 19:43 

Az a helyzet, hogy az a kép nem Galla Placidia (ejtsd: gÁllá plácsidÍÍjá)csaszárnő (nem -né) mauzóleumában van, hanem a Neoniánus Keresztelőkápolna
( https://www.google.it/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=imgres&cd=&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwiArbTvqoLNAhUJXRQKHcStB5kQjRwIBw&url=https%3A%2F%2Fwww.tes.com%2Flessons%2FGV18OYlU45UKfQ%2Fgita-a-ravenna&psig=AFQjCNHK1bVjQGnXNVQQ6RjtfCqSWhFQ0w&ust=1464716112299746 )
és az Ariánusok Keresztelőkápolnája belső kupolamozaikján
( https://www.google.it/url?sa=i&rct=j&q=&esrc=s&source=images&cd=&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwiNqaeZq4LNAhVI1xQKHZpcA8oQjRwIBw&url=http%3A%2F%2Fwww.viviravenna.it%2Fmonumenti_dettaglio.php%3Fid%3D50&bvm=bv.123325700,d.d24&psig=AFQjCNE8Q2sA6WO6EUhGomKeLp-Gk3gm-Q&ust=1464716184754095 )
is található hasonló és ugyancsak korabeli ábrázolás, de a kérdéses úr a vízben a Neoniánusoknál nem Szent Péter, hanem a Jordán-folyót megszemélyesítő allegórikus alak. C. G. Jung lehet, hogy hiányzott arról a hittanóráról, amelyen tanították ezt a fejezetet 🙂 A három helyszín kissé máshol van, és közte számos, igen jó osteria, pizzeria, ristorante, bár sorakozik, jól menő urak hölgyek társaságában itt néha eltévelyedhetnek. Próbálkozhatott volna C. G. Jung úr egy helybélivel, vagy a Basilica di San Vitale utcájában jó száz éve működö trafikban, meglett volna a mozaik is és a képeslap is, meg egy konteóval és egy agyament elmélettel kevesebb. Apropó, C.G. Jung! Nagy förmedvényt írt jó hatvan éve az UFO-król, tagadva a földönkívüliek létezését, de egyértelműen démoni figuráknak állítva be azokat: melyikben tévedett úgy, mint a mozaikokkal?

 176. meggymag — 2016-05-28 10:09 

http://www.flagmagazin.hu/mondom-a-magamet/a-buzisugarvetorol

Mi az a buzisugárvetö?
Annak aki még nem tudta, mint ahogy én sem;
fejlödünk, gazdagodunk fogalmakban és elnevezésekben. Kis ismeretterjesztö a buzisugárvetöröl és annak szerkezeti mibenlétéröl. Nem hiányzik a konteó felemlegetése sem, helyes felfogásban meg találó alkalmazásában. Hasonlít az írás is valamennyire „hozzánk“, esik ott is szó mindenröl, mégsem kesze kusza.

A buzisugárvetőről
2016 május 23. Flag

“Jól el lehet hülyéskedni persze ezekkel a poénokkal, hogy buzisugárvető, halálcsillag, gyíkemberek és világ-összeesküvés, de a helyzet úgy áll, hogy azért több igazság van benne, mint népakaratból Kim Dzsongun ötéves tervében.

A világ és kontinensünk szerkezetileg és alapvetően változik meg. Talán úgy, ahogy utoljára Amerika felfedezésekor tette, amikor az az Európa megszűnt létezni a hagyományos értelemében, és a Világtérképen, a szótárakban újabb 600 évig nem az emberiség, a civilizáció közép- és végpontjaként szerepelt utána, hanem Óvilágként. Ez volt az az időszak, amikor új népek, új országok születtek, jelentek meg, és ezzel együtt egy nagyobb maréknyi eltűnt. Pont úgy, ahogy nincs középkori Egyesült Németalföldi Tartományok, úgy nem lett újkori Bajorország sem. Mi valahogy kibekkeltük ezt a fordulatot, bár azért a nagy globális átrendeződés okozta törökvész nem épp pozitív fejezete a magyar történelemnek, bár kétségtelen tény, nem lenne most ennyi menő fürdőnk, meg töltött paprika, ha nem dekkolnak itt a törökök 150 évig.

Az átrendeződést akkor is megsínylettük. Az 1467-es gazdasági reformot követően 1480-ban, mint Európa aranybányája tartották számon az országot. Volt itt akkora gazdasági növekedés, hogy nem csak a GYODÁ-t tudtuk fenntartani macsói meg kucsói meg akármicsodai bánságok név alatt, de az akkori MNB alapítványok Corvinákra, visegrádi és budai reneszánsz palotákra és hasonló stadionokra szórhatták a mannát. Volt is Má-tyás! Má-tyás rendesen, de mögötte már akkor fenekedtek a Vitéz Habonyok, Szapolyai Lázárok, Bátori Rogánok és Kinizsi Szilárdok, akik aztán majd jól szét is tépik egymást a király halála után. De akkor sem a Bajnai Ulászlók miatt jutott az ország oda, ahova 1526-ra, azaz alig 30 évvel halálát követően, hanem azért, mert időközben tőlünk távol Pisarro és Cortez annyira serényen hentelte az indiánokat, hogy heti járattá vált az aranyhajó Madrid és Havanna között. Ugyanezen aranyhajók más esetben a török flottát abajgatják a Földközi-tengeren, és ha mindezen tevékenységet szorgalmasan kiegészítik egy-két anatóliai hadtest haleledellé változtatásával, akkor rögtön kevesebb a problémánk. De ez a mi lett volna ha….

Ha pedig a Világgazdaság szerkezete átalakul oly formán, hogy Európa jórészt az aztékok aranyára kezd el építkezni, ez radikális gazdasági átrendeződést okoz, aminek már intő jele a „Lacipecsenye” megszületéséhez kötődő államcsőd is, és ugye a Szerémségnél kezdődő GYODA fenntartásának akadozása, ami aztán 1526-ban oda vezet, hogy a Mátyás-rezsim másodvonala kezdi el ölni egymást, az aktuális Bajnai László helyét meg Szulejmán szultán veszi át a Valutalap nevében. Láthatjuk tehát, hogy a történelmi paradigmától elszakadni akkor sem lehet, ha a fene fenét eszik, lett a Mátyási világból részben a keleties-elmaradott erdélyi világ, majd aztán lett végvári vitézség. A történelem eztán is folytatódott, eljutottunk a Habsburg uralomhoz, Rákóczihoz, de a dicsőségnek, az regionális nagyhatalmi státusznak vége lett. Ahogy meghalt Mátyás és odalett az igazság, és a török kb. kaviccsá rombolta a budai és visegrádi reneszánsz presztízs-beruházásokat, jöttek a román, az orosz, a lengyel, a szerb és a német migránsok is tömegesen eztán, amiből lett is Trianon később, de a történet nem állt meg, nem haltunk ki, nem tűntünk el.

Amit most látunk az az, hogy hasonló átalakulások vették kezdetüket a Világon. A Nyugat kihal, Kelet felszaporodik, az Európa üressége okozta vákuum pedig beindított egy abszolút fizikailag is értelmezhető folyamatot. A „háború” az asszonyok méhében azelőtt eldőlt, hogy kirobbant volna, és hát ezen a téren mi sem verhetjük a mellünket, hogy mekkora szittyák vagyunk, mert családtámogatás ide vagy oda, asszonyaink és leányaink csak nem nagyon akarják teleszülni a Kárpátok Szent Bérceit szilaj fiakkal…

Aztán persze, amikor ilyen folyamatok zajlanak, akkor mindig vannak emberek is a megfelelő helyeken és oldalakon. Vannak török nagyvezírek, vannak végvári vitézek, vannak európai diplomaták, gyarmatosító konkvisztádorok, hajóskapitányok, karibi kalózok és mindenki, akik az egész Rendszert felépítik, létrehozzák, működtetik. Most, 2016-ban sorosgyörgyöket látunk meg embercsempészeket. Meg áramló migránsokat és alkoholista, senkiházi eurokratákat. Tehát a felállás nagyon hasonló, mint amit láthatott egy átlag magyar földesúr valamikor 1520 táján, amikor már azért sejteni lehetett, hogy ez így nem frankó, és hogy ezek a törökök így nem nagyon fognak visszafordulni.

Hogy egy ilyen változás önmagában mennyire tudatos, mennyire szervezett, és mennyire spontán, azt szerintem senki sem képes eldönteni. Kolumbusz nem véletlen indult neki az Atlanti-óceánnak, és Izabellát is egyértelmű politikai és gazdasági érdekek vezérelték akkor, amikor konkrétan megbízta a genovai hajóst, hogy húzzon neki Indiának a másik irányból. Sikoltozni persze lehetett, hogy „Úristen,…..”

A cikk tovább tart és ott van a szerkezet ábrája is.

 175. meggymag — 2016-05-27 09:05 

@petiba:

Szó se róla, egyetértek, legfeljebb ne aranyból legyenek a szerszámok.
Tudj`a f$n$, hogy ilyenkor hol mászkálnak az ördögök?

 174. petiba — 2016-05-25 12:10 

Nem tudtam hova tegyem, mert több helyre is illene, hát idepottyantottam. Érdemes végigolvasni, nem gyenge a sztori.
Sokan csak egy kávét kérnénk asszem, ha nem lenne valahol tragikus is az egész. Inkább tragikomikus.

http://tutiblog.com/buzisugarveto-homofobia-es-jegcsakany/

A végén kiemelnék egy mondatot, mert ezt a mondatot szinte szó szerint magam is megfogalmaztam már több konteót olvasva, az aktuális “világhelyzetet szkennelve”:

“Nem az a cél tehát, hogy megértsük a transzik és melegek bajait: az se számít ha a thai beach-eken, vagy a kebelre ölelt migránsok a londoni sikátorban őket verik botokkal agyon, hanem hogy a többségi társadalom (beleértve a buzikat is), annyira gyenge legyen, hogy végre lehessen hajtani a Nagy Liberálfasiszta Fordulatot.

SŐT, HOGY KIFEJEZETTEN KÉRJE IS PALPATINE-T, HOGY CSÁSZÁRKÉNT TEGYEN RENDET, MERT A KÖZTÁRSASÁG MÁR NEM LÁTJA EL JÓL A FELADATÁT.”

Hónapok óta előjön a gondolataim közül a jelenvaló és a CsH analógia.
Palpatine – Soros (és társai), Birodalom – USA (és csatlósai) , Klónhadsereg – NATO, Kereskedelmi Szövetség – WTO és társai,
Galaktikus Szenátus – ENSZ, Naboo blokáddal való zsarolása – Európa betolakodókkal való zsarolása, stb. stb.

Lucas bátyót ugyan megkínálták az Arany Málnával, mint legrosszabb rendezőt, de akkor mi járna a mai nagybüdös valóság “rendezőinek”? Aranykötél arany lámpavassal?

 173. francesco dott — 2016-03-13 20:42 

Ismèt Jung: Van Ravennaban par kapolna es okereszteny templom, egy het nem is eleg vegigjarni. De egyikben mintha volna egy hasonlo mozaik, ha nem is pont a Galla Placidia (kiejtése GàllA’ PlàcsidI’à) az. Lehet, hogy kavarta a neveket, ha arra jàrok, megnèzem, foleg a Battisterio degli Ariani gyanus, hogy ott lehet.

 172. nervus — 2016-03-12 23:09 

Ülünk barátnőmmel a sorozat előtt, perifériás látással észreveszem, mintha elrepült volna egy nagy madár az ablak előtt.
Ebben a pillanatban a sorozatban:
“Elrepült valami az ablak előtt, az egy liba volt?”

Wao.

 171. meggymag — 2016-02-27 02:13 

“A Hindenburg ugyanis nem az első léghajó volt, amelyiknek a hidrogén lett a veszte; ott volt például a francia Dixmude (1923 decemberében),
vagy a brit R-101, amely hét évvel korábban (1930 októberében) szenvedett hasonló balesetet és 48 emberi életet követelt, és melynek dúralumínium-vázából a Zeppelin-gyár öt tonnát utólag meg is vásárolt a Hindenburgba történő beépítés céljából – csak hogy az ezotériát kedvelőknek is adjunk egy kis gondolkoznivalót.”

 170. meggymag — 2016-02-05 11:40 

@SLC:

Sajnos nem tudok annyit az elektronikából, hogy az ö értelmében és a szakkifejezéseivel tovább tudnék haladni.
Abban sem vagyok biztos, hogy a szimuláció vagy a Mátrix-elmélet alatt azt értem amit a többiek, az elektronika világában. Eddig a számomra az összeesküvés- elmélet világosította meg úgy ahogy a világ eseményeit még azelött is, még mielött azoknak a gyakorlati érvényesülése már nem is volt kétséges.
Ebben a képletben a Mátrix egyenértékü volna az összeesküvéssel. A szimuláció volna a változó, ami az egyes összeesküvést lehetövé teszi. Tovább menve, a szimuláció a szoftver, de hol van a hardver, a matrix, a minta?

A kérdésed azonban a létre vonatkozik, a világ magassabbrendü berendezkedéseiröl mint az összeesküvések. Ezen a szinten én csak az „ezoterikus“ energiákig, a tudatos, a tudatalattiig, a még alattabb bújláló archetípusokig jutottam el. Az ezeket hordozó mítoszokig, a szimbólumokhoz,…

Azt gondolom, hogy a teremtés nem egységes, de mivel egy akarattól származik, ugyanazokon az elveken alapul és emiatt lehetséges a titka közelébe jutni és mint már talán mondtam is, ezek a közeledések is többféle módon történhetnek.

Az ikrekénél sokkal titokzatosabb a két kislány története, ami engem csak az elöbb felemlegetett tényezök müködéséröl gyöz meg. De nincs fogalmam se elképzelésem arról, hogy hogyan lehetne az esetüket magyarázni. Már a fogalmazás megválasztásakor is kéne lennie valamilyen elképzelésnek, egyébként mit írok? Azt hogy ugyanaz a kislány kétszer született meg pár száz km.-es távolságban, de két különbözö szülöpárostól? Klón nem lehet, mert az eredet nem ugyanaz, különben azonban mégis klónnak néz ki, mert a lányok ugyanúgy viselkednek. Oké, de a nevük is ugyanaz, amit megint nem ök választottak maguknak! A két felmenö család sem ismerte egymást, a szülök egyike sem,.

Az ikrek esete egyszerübb, mert azoknál a DNA kód még idejében megosztódik/ megduplázódik. Ismerjük legalább a kódot, azt már nem nagyon, hogyan müködik a többi, „árkon bokron“ keresztül, néha az óceánon túl is.

Többre, sajnos, nem futja, mint további kérdések kigondolása, azoknak egyre nehezülö megfogalmazása mellett.

 169. theodorus — 2016-02-03 16:24 

Jöjjön egy furcsa történet a konteoblogról, mely sem az 1.0-ban, sem a 2.0-ban nem szerepel, de régebben már tiboru megírta:

“Végezetül egy olyan érdekesség, ami nem minősül ugyan konteónak, viszont egy kicsit felborzolja az ember karján a szőrszálakat. 2002 májusának végén, amikor a móri ügyben még szó sem volt Kaiser Edéről és Hajdú Lászlóról (emlékszünk ugye, hogy akkoriban a Farkas-Horváth duó volt a hivatalos elkövető…), a nyomozásban részt vevő egyik rendőrtiszt elment egy halottlátóhoz; egy olyan… mondjuk: spiritisztához, akitől az elmúlt évtizedekben már kapott használható tippeket egy-egy emberölési ügy kapcsán.
Nos, a spiritiszta a következőt mondta neki: az egyik gyilkosnak svábos családneve van, a másiknak pedig “László” a keresztneve.
A nyomozó (aki amúgy is szkeptikusan fogadta a Farkas-Horváth páros megnevezését elkövetőkként, alig 150 perccel a gyilkosságok után…) másnap elmondta ezt a főnökének, aki jól kiröhögte és megkérdezte, hogy normális-e…
Egy hónap múlva képbe került Kaiser Ede és Hajdú László, a főnöke csak hebegni tudott. Ahogy teltek-múltak a hónapok, az igazi szakemberek egyre jobban látták, hogy az ügyhöz bizony se Kaisernek, se Hajdúnak sok köze nincs, a főnöke megint röhögött…
…egészen addig, amíg Weiszdorn Róbert és Nagy László el nem vitték a balhét…”
http://konteo.blogrepublik.eu/2011/04/04/a-mori-nyolcas-gyilkossag/

Nem rég láttam egy jó filmet: Solace. Abban van “Látó” is. Egyébként az utóbbi évek egyik legjobb filmje a maga nemében, szvsz.

@SLC: Nem hiszek a mátrix-elméletben. Nagy bevételt hozó film és számítógépes játék (assassin’s creed) is épült már rá.
Az viszont belátható időn belül várható, hogy a számítástechnika eljut arra a pontra, hogy különböző, akár testre szabható mátrixokat is létrehozzon. Persze ezt a vívmányt is lehet majd jó, illetőleg rossz dolgokra is felhasználni.

 168. SLC — 2016-01-31 19:04 

@meggymag:
A két kislány esetén – meg néhány hasonló sztorin – elgondolkodtam, plusz egy fórumon olvastam egy érdekes beszélgetést, ami arról szólt, hogy mennyi az esélye annak, hogy egy szimulációban élünk. Ha összerakom a két dolgot, akkor az ilyen esetek csak erősítik a Mátrix-elméletet, mert mi van, ha valamilyen oknál fogva időnként ugyanaz az algoritmus fut egyazon időben a szimuláció két külön pontján?
Ilyenek lehetnek az ikrekkel kapcsolatos furcsaságok is: majdnem ugyanaz az algoritmus, ami leírja őket, és a futtató környezet csak reagál erre. Így nem véletlen, hogy nagyon hasonló dolgok történnek velük, sőt még az is belefér, hogy megérzik a távolból mi történik éppen a másikkal.
Ez persze nem magyaráz meg semmit, csak felvet egy rakás megválaszolhatatlan kérdést. Ami viszont nem változtat az én véleményemen: egyre valószínűbbnek tartom, hogy a minket körülvevő “valóság” csak egy szoftveres szimuláció. Viszont a hardver mibenléte érdekes kérdéseket szül…

 167. purple — 2016-01-26 18:40 

Multi cégnél hozzám tartozott a munkavédelem. Egyik reggel meséltem a férjemnek, hogy fura álmom volt, négy kolléga (akik a szomszéd városból járnak be) autóbalesetet szenvedett reggel, munkába jövet, egyikük mellkasi sérülése nagyon súlyos. És – meséltem a férjemnek – hogy nekem azt a Kovács F. mondta az álmomban, de a Szabónak (igazgatónak) az irodájában mondta. (Leginkább ezért is hessegettem el az álmot, mert a Kovács miért konzultálna velem a Szabó irodájában, baromság…)
Reggel beléptem az irodaházba, jön a folyosón velem szembe a Kovács nevű főnök, és elkap a folyósón, hogy beszélnie kell velem. Mondom neki, hogy jó. Mire ő: „Ne itt a folyosón, nyugodtabb helyen.”
Éééééés, mivel a saját irodájába nem hívhatott be, mert azt még takarították éppen, ezért (mivel Szabó nevű főnökünk) nem volt még bent, a Szabó úr irodájába bekukkantott, és behúzott oda maga után, hogy ott beszéljünk, nyugodt helyen.
És akkor már mondta is: „Négy kollega karambolozott reggel munkába jövet, az egyikük mellkasi sérülése nagyon súlyos”.
És hogy ki kell mennem a kórházba jegyzőkönyvet írni (mert ugye üzeminek számít, stb…, de ez már más téma).
De a lényeg hátborzongató volt. (A férjemnek ébredéskor meséltem, szóval nem hülyültem meg, nem képzelődtem.)

 166. kuklopsz — 2016-01-24 09:56 

Csak 18+ éven felülieknek és erős idegzetűeknek! Egy kicsit másképp furcsa…
My Dead Great Grandma’s Coffin in My Own Backyard!
https://www.youtube.com/watch?v=eyV-cVYzLlM

15 Kiakasztó és félelmetes videó a Youtube-on [18+]
https://www.youtube.com/watch?v=ZllAA-v27TA

 165. kuklopsz — 2016-01-24 09:34 

Az én furcsa történetem csupán annyi, hogy egy kedves hölgyrokonom 6 éves korában látott az egyébként kihalt az utcán sétálni,- egy hűvös, esti órán,- a házuk előtt egy fej nélküli embert…

Egy barátom meg mesélte, hogy kettesben túráztak a barátnőjével (sátorban aludtak), és miután otthon megnézték a fényképezőgépről a képeket, összef…ták magukat amikor észrevették, hogy úgy vannak lefényképezve, miközben mindketten a sátorban alszanak…

 164. Rednails — 2016-01-24 02:22 

A második sztorim pedig (külön kommentbe írom, a jobb elválasztás miatt): Tetszőleges kórház gyermekosztályán vagyok ápolónő, de mellette járok még egy iskolába, ahol most töltjük a kórházi gyakorlatokat, ugyan ebben a kórházban. Kedden (2016. 01. 19én) épp a neurológián töltöttem a napomat, ahol is az új befekvő betegeket vettem fel a számítógépes rendszerbe. Fél 9 körül az elsőt. Nézem a kitöltött papírját, kérdezem, hogy 04. 28-án született? Azt mondja, nem, 04. 08-án, simán, 2es nélkül. mondom oké, akkor ezt gyorsan átjavítom tollal is. Következő beteget úgy 11 körül vettem fel, nézem mikor született….04. 08. 🙂 na mondom..oké, ez egy ilyen nap.. 😀 Másnap, szerdán, viszont már a rendes osztályomon dolgoztam, ahol szintén új beteget vettem fel, egy kisebb babácskát…aki na mit gondoltok mikor született?! 🙂 Bizony, 04. 08-án! 🙂

 163. Rednails — 2016-01-24 02:13 

Sziasztok! Régóta olvasom a blogot, de eddig nem akartam regisztrálni, mert nem volt különösebb okom rá. Aztán ma (vagyis már tegnap….2016. 01. 23án) történt velem egy furcsa dolog, és végül most éjjel eszembe jutott, hogy megírom ide kommentben, mert miért ne. aztán eszembe jutott még egy furcsa dolog, ami szintén ezen a héten történt velem! tiszta izgalmas!! 🙂
TEHÁT!
Ma süteményt sütöttem a konyhában, ahonnan nem látni rá a ház előtt elmenő emberekre, még akkor sem, ha nyitva van a szobám ajtaja (ami pont ekkor nem is volt nyitva tehát mindegy is…) Anya a szobájukban nézte a tévét, pihent, mert ma ment éjszakai műszakba dolgozni. Bekiabálva (tök spontán minden előzmény nélkül..) a szobába kérdezem tőle, hogy az egyik sokadik szomszédunknak (nevezzük Daninak) tehát, hogy a Daninak, nincs-e valami komoly barátnője, mert már 37 éves, és még mindig a szüleivel él, és amúgy is ennyi idősen már lehetne neki (egyébként helyes, kedves pasi). Válasz: hát ő nem tud róla, hogy lenne. De ez most honnan jutott eszembe? 😀 Hát mondom…sehogy, csak eszembe jutott…Erre ő: Ja akkor jó, mert pont mielőtt megkérdeztem ment el a házunk előtt, és azt hitte, hogy láttam is a Danit most. 😀 Mondtam neki, hogy nem, nem láttam. 😀 Úgy tűnik, csak simán rákapcsolódtam valamelyikük gondolataira 🙂 nagyobb valószínűséggel anyáéra…de hát ki tudja. bármi lehet 🙂 🙂

 162. jancsiszeg — 2016-01-23 20:31 

én tavaly nyáron nyaraltam a balatonon. a lényeg az h moziba mentem. és elment elöttem egy auto. de észrevettem h egy papir darab kirepült az ablakon és a az uttestre esett ahol mentek az autók. gondoltam jólvan. elmentem moziba. amikor vége lett mentem a buszmegállohoz mert az vitt vissza a szállásra és észre vettem hogy a papir még mindig ott van a autóuton. furcsa volt h az autok szele nem vitte el. odamentem gyorsan és felvettem. az volt ráirva hogy: SZEKRÉNY ALJA. gondoltam jol van. siettem. és ahogy mentem , feltünt a távolban egy cia. imádom az állatokat. meg akartam suimogatni, de elszaladt egy hatalmas kuka alá. az a hatalmas nagy fém. amibe a ház hulladékot raknak. az alatt találtam 1.000 forintot . ekkor jöttem rá a papirrra hogy mit is irt. de még nincsen vége. másnap gondoltam veszek rajta kaparos sorsjegyet. vettem 5 db 2.00 forintosat. csak egy nyert . az is 2.00 forint volt. gondoltam ez aztán a szerencse . de mivel a balatonon voltam és jo volt az idő elmentem kacsát eteni. lehetett venni kacsatápot 100 fintért. csak a 200 fornint volt nálam. vettem. és ahogy ültem a parton egy papir darabot tatáltam magam mellet. jehova tanuo voltak.
és az volt a papirra irva hogy ha valami különleges történik veled ne az okát keresd hanem fogaddd el hogy isten létezik.
nem hiszek istenben és ezután se fogok. de akkor is fura volt

 161. norciska — 2016-01-19 21:33 

Sziasztok!
Par kapcsolodo tortenetet megosztanek az eletembol.

Az elso, es talan legutosebb tavaly decemberben, meg karacsony elott tortent. Kolleganovel mentem postaert, o ugy dontott, az epulet elott var meg. Miutan elinteztem, amit akartam, mentem ki hozza az utcara es lattam, hogy mutogat lefele. Neztem, egy penztarcara bokott. Agyaztam, hogy mi legyen, felvegyem-e vagy sem, vegul felvettem. Gyorsan megneztuk, mik talalhatoak benne. Egy darab szemelyigazolvany (egy 3 eves kislanye), ketto darab lakcimkartya (az elobbi kislanye es az anyjae), egy darab bankkartya. Kicipzaraztunk egy zsebet is, volt benne keszpenz, nem is matattam tovabb. Gondoltam, akkor valaki nagy pacban van, elhagyta mindenet. Kollegano felvetette, hogy vigyuk be a rendorsegre. Ket lepes utan jott az otlet, hogy meg kene nezni, hol is lakik es bedobhatnank a postaladajaba. Jo. Gugli, gugli…. X telepules y utca 123 hazszam. Felakadt a szemem. Dehat en lakom itt (tarsashaz)!!! Huh, neztem a kislany szemelyigazolvany kepet, nevet (tipikus szappanoperas nev), soha nem lattam a kornyekunkon. Raadasul az anyja adataival osszenezve, mondom kizart, hogy ok itt lakjanak. Azert ismerem az itt lakokat, korosztaly se stimmel, semmi se! Hitetlenkedve irany a rendorseg. Eloadtam a tortenetet, az ablak mogott ulo portas (?) es az ugyintezo el se hitte, ilyen meg nem volt… Majd mondtak, teritsem ki, mi van a tarcaban. Mikozben pakoltam, a portas ferfi elkezdett poenkodni, biztos van benne meg 50 euro is. Pakoltam, otezer forint, ketto darab ezres, es hogy, hogy nem, 20 euro. Tadamm!

Aztan vegul anyukamnak telefonaltam es meseltem a sztorit. Kiderult, hogy az also szomszedbacsi unokajarol es dedunokajarol volt szo, akik a mi tarsashazunk cimere vannak bejelentve, bar sose laktak itt egy percet se. A mai napig teljesen hihetetlen, hogy egy tobb, mint harmincezres varos forgalmas pontjan pont en nyitottam ki az elhagyott tarcat, aki egy cimen lakik az elhagyoval (megha o csak nevleg is). Meg az eurok is…

Masik, hogy tinikoromban megalmodtam, hogy masnap reggel elhagyom a buszon a penztarcam. Ez be is kovetkezett -aztan a becsuletes buszsofornek is koszonhetoen visszajutott hozzam zsebpenzestul, mindenestul.

Amire talan nagyobb esely, hogy megtortenjen:
a) egyetemen egy mas szakokkal is kozos oran nevsorolvasasnal derult ki, hogy van egy masik ugyanilyen vezeteknevu lany is (nem eppen Kovacs-Szabo-Kis), a keresztnevunk kulonbozik csak egyelten betuvel.
b) uj kollega, akivel egy napon szulettem.
c) magyarral osszefutni kulfoldi kisvarosban, 14 millios varosban, stb. Rendszeresen megtortenik.
d) fonoknek jeleztem, hogy szabadsagra mennek jovoheten. Mondja, hogy o se lesz pont akkor. Mondom, hogy Svajcba megyek. Mondja, hogy o is!

Meg zarszokent elmeselem azt is, hogy valami miatt emberek jobban emlekeznek ram, pedig semmi extra nincs es nem is volt a kulsomben. Nem egyszer hallottam alkami beszelgetopartnert, hogy jee, mi egy suliba jartunk! En a masik felet az adott talalkan kivul sose lattam, pedig mindig szerettem figyelni az embereket.
Idonkent kapok emailt is, pl volt egyetemi csoporttarstol (akivel joban voltam, de azert szoros semmikepp se volt a kapcsolatunk) hogy evek multan velem almodott. Olyan is irt, akivel kb nyolc alkalommal utaztam vonaton meg evekkel ezelott, hogy tegnap ejjel szerepeltem az almaban.
Na, szussz, befejeztem 🙂

 160. Merlyn — 2016-01-19 10:01 

2016.01.19 9:45
ClassFm – Morning Show
“Murray…Murray behúzta” – Balázs teniszről

2 másodperccel később

Book Bazaar Reader (win10 ebook olvasó app)
Anthony Horowitz – A selyemház titka

“Murray az év szeptemberében…”

http://imgur.com/SDOZuoZ

Véletlen? Szinkronicitás? 🙂

 159. meggymag — 2015-12-19 09:09 

@SLC:

Itt van egy cikk, amely a menekült-bevándoroltatással foglalkozik. Azért teszem ide a linkjét, mert a szerzöjének ugyan nem titokzatosak az összefüggések de a hsz.-k a témával kapcsolatban többféle “filozófiai” -a mai, felvilágosodott szemmel nézve sokaknak ködös összevisszaság, hogy ne mondjam, hülyeségnek számító- gondolatot, eszmefuttatást írnak le. Amiben már egyetértettünk, hogy a hülyék számára a hülyeség lehet az érdekes, a jelentösebb (a rendszeren belül kimondottan logikusan. szmájli)
http://vilaghelyzete.blogspot.de/2015/09/europa-lakossaga-es-migransok-kozott.html

Ott is, természetesen, mintákról is esik szó, anélkül, hogy a minta megnevezés elöfordulna. Nekem ez “a minta” nagyon tetszik mert rend az minden szisztémában, rendszerben!! van, kell neki lennie, különben nem müködne. Ez azt is jelenti, hogy az ember /-iség/ gondolkodásmódjával nem lenne észlelhetö, ill. leírható, végeredményben felfogható, ami által egyáltalán hogy müködik.
Legtöbbjük szerint a fejlödés az nem a technikai civillizációban v. egyáltalán azáltal létezik, hanem a szellemi-spirituális-kozmikus-misztikusban, ami nem lehet minden embernek egyformán sajátja. Itt már a píszí kapuit is döngetik, hehe.
Képzeld el, nem minden ember egyforma!! Nem a jogaik és az esélyeik sem!!, csakis a lehetséges kötelesség sajátmaguk bensö énjén munkálkodni.

Ezért, úgy-e, az uralkodó ideológiában fejvesztés jár, így tehát annak hordozói is következetesek a maguk módján. Hehe. Le a fejjel mert ott képzödik a dem. vélemény szabadságát veszélyeztetö populista vélemény álságos szabadsága. Mintha a demokratikus nem szószerinti populistikust jelentene.
[Ákos énekes populistikusan szólt, a Telekom erre demokratikusan megvonta töle a támogatását, mire… Azért mert a jó ügyért mindegyre harcolni kell, harcolni, büntetni, harcolni, türelmesen kivárni a fenyegetéssel füszerezett dem. szabad vélemény létrejöttét: hivatkozik a saját tapasztalataira a német kancellár, és harcolni, harcolni. Azért is, hogy a suszter a véleménye szabadságával együtt de maradjon meg a kaptafájánál, hacsak nem kissebbségi. Egy énekes énekeljen és ne beszéljen, egy politikus beszéljen s ne énekeljen! Kivéve ha usákos, ott a színészek és sztárokból lettek a legjobb államfövek.]

Ide fel lehetne sorakoztatni egy egész sor szmájlit, ha volna nekem, de nincs. Pedig a gépben mind benne vannak, de csak akkor, ha megtaláltam öket. Ez a hasonlat sántikál picit az egyik lábára mert csak az anyagi képtelenségemen múlik; másik lábára mégsem mert egy ilyen el.médium virtuálisabb mint egy rádió. Egyúttal összehasonlíthatatlanul sunyibb is.
Így külön küldöm öket: szmájli, szmájli, szmájli

 157. becsuszoszereles1k — 2015-12-17 14:04 

154.@individuale:

Nem, nem gondoltam en sem. Bar azt sem lehet tudni, hogy ijesztoen vagy baratsagosan nez-e ki a veszhozo…

Remelem, erzekelheto, hogy elviccelem sajat otleteimet is. 🙂

A fantazianal maradva: lehet, hogy huzosabb esemeny elott valami “zavar keletkezik az eroben”, ami felforgatja a “matrix” nemely reszeit – es a segito holgy, a maga viszonylataival egyutt veletlenul es ennek koszonhetoen bukkant fel.

 156. qdiace — 2015-12-17 08:47 

Enyhe OFF!

“Booth-tal”

Én inkább Boothszal alakban írnám.

 155. qdiace — 2015-12-17 08:47 

Enyhe OFF!

“Booth-tal”

Én inkább Boothszal alakban írnám.

 154. individuale — 2015-12-16 23:52 

@becsuszoszereles1k:
153

Nem úgy nézett ki a – történetemben – feltűnő, és eltűnő nő, mintha valami nagy veszély előhírnöke lenne. Nem volt egy molyember jelenség. 🙂

Hogy honnan jöttünk, és kik vagyunk, arra annyi konteó van, mint égen a csillag. Talán az Orion csillagkép egyik bolygójáról:

https://youtu.be/aooC7oWpGdQ [1]

😉

 153. becsuszoszereles1k — 2015-12-16 11:42 

150.@individuale:

🙂
Sok fontos esemeny volt akkoriban es kesobb Solymar es kornyeke eleteben, de egyik sem feltunoen kulonos vagy nagy hordereju – ahogy most atneztem az akkori hiradasokat a kulonfele emlekmu szentelesektol a ‘Kek tura’-hoz szukseges helyi tudnivalokon at a rendorsegi hirekig.

Kiemelkedo esemenykent vizzel kapcsolatos dolog tortent ott akkoriban.
Erdekes, hogy eloszor csak egy kicsi, de fontos, solymari forrasviz-ivoviz hirt talaltam:
“Solymar
Sajnos a legutóbbi (2013-ban) elvégzett vízminőség-vizsgálatok szerint a három foglalt solymári forrás egyikének vize sem éri el az ivóvíz-minőséget.”[wiki]

Am utana zudult a kornyekre es az egesz orszagra, egy annal nagyobb esemeny volt. Maga az arviz!
“Árvíz a Dunakanyarban 2013 – Percről-percre
sze, 2013-06-05 09:50” [varkapu.info]

Csak utolag kapcsolom ossze a kettot. Hogy a kommentbeli tortenettel van-e osszefugges, azt nem tudom. A ket hir egyutt azert eleg kulonosen mutat.

_________________________________________________________

Ad absurdum, mar en is elkepzeltem egyszer, hogy mi, foldiek (ez erdekes: foldi!’porbol vagyunk es a porba terunk vissza’ ?), hogy mi, foldiek vagyunk, akik masutt ‘eltavoztunk az elok sorabol’. :-O

Hat, tudtommal (khm, olvasmanyaim szerint) nem szokasunk mintegy szellemekkent elkalandozni – az persze lehet, hogy neha (bug, ez lenne a bug?) attetszunk egy vagy akar tobb dimenzion is. Vagy mashonnan, mas dolgok attetszenek es mi megpillantjuk (halljuk, etc.) oket: latsz egy kezet, ami lenyomja az ajtod kilincset, de erzekeli (? – vagy az, akihez a kez tartozik), hogy latod, es akkor eltunik a latvany; vagy megy egy macska melletted, de ahogy odanezel, bebujik valami fluidumba, az elejetol derekig mar el is tunt, a hatulja me’g latszik egy pillanatig (ez egy nyugis macska 😀 ).
Persze lehet ez egy latasi kepessegunk is, abbol az inkarnacionkbol, amikor kameleonkent szulettunk meg, vagy lokatoroskent, ne adj Isten, radarkent! 😀

Nem kalandozgatunk, vagy nem tudunk, kiveve alvaskor, de olyankor semmi oldaljaratozas, hanem az un. ‘ezust zsinor’-on egyenesen hazacuppanunk (es van, aki vegleg). Lehet, hogy ezert nem jo piszkalni az alvot? Az elet 24 oras kikuldetesek halmaza lenne!? 🙂

Innen en mar erosen keverem a kundaliniket…
Ja, es me’g az is lehet, hogy angyalok vagyunk, akik Foldre bándzsi dzsámpingoznak. Ugy nez ki, hogy Luciferek kotele leszakadt. 😀

https://youtu.be/Q7LwC0sUvJg?t=12

 152. individuale — 2015-12-16 00:04 

@theodorus:
149.

Megkönnyebbülve olvastam a véleményedet. Kicsit tartottam tőle, hogy valami zakkantnak néztek, ha megosztom ezt a különös történetet. 🙂
Pedig a világban sokkal több van, mint azt bármelyikünk képes lenne felfogni! 🙂

 151. individuale — 2015-12-15 23:53 

@sacy:
147

Amikor nagyon erősen, és tisztán emlékszem egy rossz álomra, én mindig félek, hogy jósló álom volt, és be fog következni.
Volt, amit annyira valóságosan álmodtam meg, hogy évekig féltem attól, hogy be fog következni. Néha még most is tartok tőle.

Nem lehet tudni egy álomról, hiszen hetet-havat összeálmodunk, hogy melyik a jósló álom. Igazán lehetne rajta egy címke! 🙂

 150. individuale — 2015-12-15 23:43 

@becsuszoszereles1k:
145

Nem olyan régen, 2013 januárjában történt. Akkor még nekem nem volt okos telefonom, GPS-em meg soha nem volt, mert nem szeretem.

A hologramos elméletet már én is olvastam. Hát lehet, hogy csak egy virtuális valóság amiben élünk, de iszonyú jó a grafikája! 🙂

Ha már a fikcióknál tartunk, ahhoz mit szólsz, hogy mindannyian kísértetek /is/ vagyunk?
Mert mi a földi élet?
A különböző energiák, különböző megjelenési formái.
Amikor ebben a földi létünkben /inkarnációnkban/ takarék üzemmódban vagyunk, /pld. alszunk, vagy eszméletlenek vagyunk/ akkor az energiáink egy része “elkóborol” belőlünk és visszatérünk a régebbi inkarnációinkba, és azok helyszínére.
Talán ezt nevezzük álomnak, amikor felébredünk.
Akik most ott élnek, ahol hajdanán – előző életeinkben – mi éltünk, azok pedig érzékelik ezt az ott megjelenő energiát. Néha látványként, néha mozgásként, néha hangként.
Ilyenkor azt mondják “kísértet” jár a házukban. Régi házakban így vélünk látni árnyalakot, mely a fotel mélyén kuporog, vagy ködöt, amelyik a tévé mellett gomolyog, saját árnyékunkat, ami mintha nem is lenne a miénk, rossz fele vetülve más fele néz. Vagy arcot, amely mintha kikukkantana az ajtó mögül, vagy hallunk egy nevetést, ami gyorsan elül.

Azért ilyen rímes a felsorolás, mert írtam erről egyszer régen egy verset, amikor egy ódon házban laktam. 🙂

 149. theodorus — 2015-12-15 15:25 

@individuale: Nagyon jó kis történet. Tetszett az eszmecsere is, amit becsúszószereléssel folytattatok. : )

Sacy, a Tied is jó történet volt. Ismerek olyan embert, akivel történt meg hasonló.

 148. becsuszoszereles1k — 2015-12-15 14:29 

@sacy:

Hello, Neked is!

Azert e’lmenynek eleg kemeny, de mint tenyszeruseg sem gyenge!
A Sors keze (vagy hogy is mondjam), hogy ilyen siman megusztatok, de nekem logikusabb magyarazat, hogy ebben az esetben pont ugy tortent, mint az alomban. Ott sem lett bajotok. Midenkepp nagy orom!

Elokerulnek a tortenetek! 🙂 Egy balesetes ellenpelda pont a Te esetedre! Kulon erdekessege, hogy a fizikai valosagban tortent mindket felvonas. Ez lenne az onbeteljesito joslat? Igaz, hogy semmifele joslat nem hangzott el, hanem annal is rosszabb: materializalta a “jovot”. Mint egy targy (mertani- vagy nem mertani, vagy emberi test) modellezese.
Ismeros keramikus, egyik korszakaban rajongott a arcformakert. Ismerosok arcat keszitette el, nem gipszontveny utan, hanem agyaglepenybol megformazva, mint egy alarcot, de a valodi vonasokkal. Vegul meggyurte, atalakitotta a natur formakat a vonasok felismerese mellett. Termeszetesen, kiegette, mint keramiaszobrokat (falikep sorozat volt).

Par honap mulva, az egyik lanyt, akit modellezett a keramikus es akivel csaladi jobaratsag kototte oket ossze egyebkent, az utcan elutotte az auto. Az arca tort ossze. Pont ugy deformalodott, ahogy a keramia portren kinezett! Mindket csalad sulyos krizisbe kerult. A lanyt, nagysokara rendbe hoztak a korhazakban. Evekkel kesobb beszeltem vele, ugy tunt, rendben van. De azert belul elegge megvaltozott – kicsit kiegett, es nagyon szenvedett. Talan a lelekre is igaz a ‘fantomfajdalom’.

 147. sacy — 2015-12-15 13:02 

Sziasztok.
Én is szeretnék elmesélni egy furcsa történetet ami velem esett meg tavaly ősszel. Akkor még motorral jártam dolgozni a szomszéd városba. Már nem emlékszem pontosan, honnan jött, talán álmodtam, hogy balesetem let a barátom nagymamájával. Ő biciklivel, én motorral. Az esés után felkelek, odamegyek hozzá, és azt mondom: “Csókolom, hát nem akartam így összefutni magával”. Mivel csak álom vagy megérzés volt, viccesen fogtam fel az egészet, nem is tulajdonítottam neki nagy jelentősége.
Aztán az egyik őszi reggelen az egyik mellékutcából elémgurult, és megtörtént ami addig csak úgy viccesen motoszkált a fejemben…
(szerencsére egyikünknek sem lett komoly baja)

 146. becsuszoszereles1k — 2015-12-15 12:59 

@becsuszoszereles1k:

Javitas: endori asszony (marmint a halottidezo no” Endor-bol); Samuel pedig az elso profeta.

 145. becsuszoszereles1k — 2015-12-15 08:32 

@individuale:

Melyik evben tortent?

Ez nagyon jo: Ugyanaz az egy leny volt! Erre nem gondoltam!
Ket okbol is konnyen megeshet: Isten egyetlen embert teremtett! Ez most humorosnak tunhet, de ha valaki fel van ruhazva kello tudassal, biztosan meg tudja magyarazni, hogyan mukodik az, hogy az egy, egyszerre het (sok) milliard. Ennek valamelyik mozgasfajta kell, hogy az oka legyen. Esetleg, milyen defokuszaltak vagyunk! 😀
Vagy, hologram. Esetleg hologram hologramja. Ha mondjuk az a koztes vilag, amit elegge tiltott haborgatni (ahogy az e’lo” embert nem zavarjuk almaban, mert az nem jo), bar elofordul ilyen-olyan idezgetesekkel – gondolva peldaul Samuel profeta teljes valojaban, nagy mergesen valo megjelenesere onnan (honnan is?) az endorfi asszonynak Saul kovetelesere…nyilvan hologramkent a legkonnyebb magyarazni. De ha az elok hologramok, akkor az eltavozottak – ennek a peldanak az alapjan – a hologram hologramjai. Ami feltetelezheti valahol johelyen a prototipust, ami nem Adam, az elso ember, hanem Adam Kadmon, a prototipus.
Na, Adamig-Evaig sikerult visszamennem mar megint. 🙂

 144. individuale — 2015-12-15 01:24 

@becsuszoszereles1k:
142.
Nagyon jó meglátás! Mivel hétvége volt, tél volt, elég borús idő volt, előtte sok hó esett, és vidéken voltunk, elég néptelenek voltak az utak, és a településeken az utcák. De valahogy pont akkor mindig találtunk valakit aki útba igazítson, amikor égetően szükség volt rá.
Amikor olvastam a hozzászólásodat, az a képtelen ötletem támadt, hogy az összes útbaigazító: a nő a sütivel Pomázon a templom téren, az autóját szerelő férfi Pomáz határában, Solymáron a buszmegállóban várakozó nénike, és a fiatal szőke nő az autónkban mind ugyanaz lehetett? 🙂

Hát az biztos, hogy minden tök idegen volt, mivel nem oda készültünk, és nem volt nálunk térkép, csak olyan ami /tévedésből/ a Pomázra vezető /és onnan hazavezető/ utat mutatta. GPS még nem volt, okos telefon még nem volt. Azt sem tudtam konkrétan hol vagyunk Solymáron, mert találomra gurultunk az utcákon, hátha látunk egy jelzőtáblát, vagy találunk valakit, akit megkérdezhetünk. Már a művelődési házhoz sem találtam volna vissza, annyit csalinkáztunk teljesen egyformának látszó, hóborította, családiházas utcákon.
Valóban, kicsit olyan álomszerű volt az egész! Nahát a végén, amikor nem találtuk meg a nőt a néptelen úton… Tuti, hogy ha egyedül lettem volna, azt hittem volna, hogy csak álmodtam az egészet!

A kérdésedre nem tudok válaszolni, mert akkor jártam ott életemben először, és utoljára. Nem kísértem figyelemmel, hogy mi történt utána Solymáron.

 143. individuale — 2015-12-15 00:52 

@becsuszoszereles1k:
141
Az álom déjá vu nagyon érdekes!
Főleg, hogy nem mindig emlékszünk arra, hogy mit álmodtunk, vagy nem minden részletére emlékszünk. Ennek ellenére van olyan álom, ami olyan tisztán marad meg bennünk, mintha nem álom lett volna, hanem valóság. És a valóságban csakhamar megismétlődik az, amit megálmodtunk.
Egyszer azt álmodtam, hogy egy helyen vagyok, amit álmomban egy általam ismert hellyel azonosítottam, mert valóban kicsit hasonlított hozzá.
Aztán rövid időn belül jártam egy helyen, ahol még tuti, hogy nem voltam. /Nem is lehettem, mert egy olyan intézmény volt, ahová nem mehettem be, csak egy bennfentes személlyel./ Amikor oda beléptem, abban a percben rájöttem, hogy nemrégiben erről a helyről álmodtam, ez pont úgy néz ki, nem csak hasonlít.
Mondtam is annak, akivel voltam, hogy ezt a helyet álmomban már láttam, de elég furán nézett rám. Biztos vagyok benne, hogy azt gondolta: kamuzok.

 142. becsuszoszereles1k — 2015-12-14 23:22 

@individuale:

Ami me’g feltunt nekem az utazasotokban es reszben konteogyartasra kesztet, az a neptelenseg es a csond – jo,neha fel-fel bukkant valaki, meg a rendezvenyre is bementetek, de megis.
Odaig teljesen ertheto (vagy mar ez sem az!), hogy Pomazon voltatok nem Solymaron, meg az is, hogy a rendezveny vegen elindultatok (volna) hazafele’.
De maga az utazas valahogy olyan erzest kelt, mint amikor az ember fellabbal megy a jardaszegelyen: egyszerre van ket helyen. Ez a csond pedig az a fajta csond, amibol kizarjak a zajt. Mint ahogy Ace Ventura az “Allati nyomozo”-ban nyitogatja az erkelyajtot: kinn orditasz, de benn nem hallod.

Es Ti kozben ugymond el is voltatok tevedve, illetve minden tok idegen volt, talan me’g az egtajakat sem talaltatok, de egy lathatatlan rendezo pikk-pakkra helyre tett Benneteket (hha’, szo szerint! 🙂 ). Eleg vicces, de el tudom kepzelni, hogy pl. a feregjaratban is van elet, ott is laknak – ahogy sok hidon, vagy Jeriko varosfalanak tetejen is.
Tehat, Ti fellabbal egy masik valosagban is voltatok – hogy van-e epp arra feregjarat vagy hasonlo, netan barmilyen egyeb fizikai hatas (foldi, racionalis, tudomanyos ertelemben), nem lehet tudni -, ezert segithettek Nektek az ottani lakok, de akar megallok is lehettek ott, a szemeteknek lathatatlanul. Megjegyzem, eleg tavol lehettek egymastol az o” megalloik, vagy maskepp folyt arrafele’ az ido, vagy helybol hanyatt tudtak esni az ottaniak, ha az orangyalka csak olyan sokara ert Veletek sajat megallojahoz, holott kozelikent erzekeltette… Aztan meg eltunt. Vagy lathatatlanna valt, vagy lement a fold ala’ (ez most nagyon divat), vagy X sebesseggel teleportalt, vaaagy peldaul nekem sincs fogalmam, hogy a sivatagon at utazva busszal, milyen lathatatlan megalloknal, milyen a semmibol hirtelen elokerulo embereket vesz fel a buszsofor, szepen beallva a menetrend szerinti homokbuckak koze’ – merthogy ott nem latsz elore semmit, ha meggebedsz se. Egyszer le kellene szallni, es megnezni… Az a baj, hogy nem ugy nezunk (az agyunkkal), ahogy kene! Ha megprobalsz abszolut semmi osszefuggesre nem gondolni, amikor egy ember kozeledik (amugy barmi, ami mozog, de az eloleny konnyebben hat rank), akkor olyasmi elmeny, mintha a semmibol emelkedne ki, minden lepessel ujra. A tavozas, eltunes egyszerubb, mert perspektivikusan, meg optikailag valoban lathatatlanna’ valik, ezert valoban olyan ‘volt es nincs’ erzes – mint gondolat, de ha nincs hozza gondolatod, akkor megerted, hogy kis-be kozlekedunk a lathato es a lathatatlan kozott. Ez mar nem lehet messze a szinten Potter-i kulonperontol es kulonvonattol ideajatol… 🙂 Asszem kifogytam az otletekbol! 😀

Talan vagy 4 eve, az egyik akkori posztnal egyebkent megpenditettuk mar a temat, amikor is, azt hiszem (sose tudom melyik legyen 🙂 ): vagy Gloria Mundi, vagy Eugénie Danglars nicknev kommentelo ur/holgy emlitette, valahogy igy: ‘…es az milyen, amikor hirtelen nem jon veled szembe senki!?’ Mire en: …es amikor egy ketszer negysavos, folyamatosan zugo csomopontban hirtelen nincs egy szal kocsi, egy szal gyalogos, egyszeruen felszivodik, es a busz, amiben ulsz ugy csattog el onnan, mint Harry Potter ejszakai emeletes csodajarata… Es ez nem konteo! A kovetkezo feloraban ugyanott robbanas tortent, ver folyt – szoltak a hiradasok.
A bekovetkezo dolgok tolnak maguk elott egy hatast, valamit. Mint eso az esoillatot, vagy kozelgo foldrenges a leglokeseket, szinte hatalmas hengerekben, mint a tenger hullamai. Valami mas elfoglalja a helyet valami mastol…
*

Kesobb nem tortent a kornyekben semmi kulonos? Nem lehet tudni?

 141. becsuszoszereles1k — 2015-12-14 09:15 

140.@individuale:

🙂 Koszonom szepen a valaszodat!
Nem akartam leirni, de “sajnos” 😀 igaz a jelenseg. Honnan tudom? Sehonnan. 🙂

Lehet, hogy nem is lattad volna igazabol az arcat, ha meg akarod nezni. Vannak arcok, amiket keptelenseg megjegyezni, bar barmikor magad ele’ tudod oket idezni, megis – nem hagyja magat ‘masolni’, vagy inkabb ‘menteni’, csak ‘megtekinteni’. 🙂

Vannak aztan peldul szinkronicitasban: szakaszosak. A sztory majd evek mulva folytatodik, onnan, ahol abbamaradt; vagy az alom-valosag dejavuk: valamikor alomodod es kesobb a valosagban mintha megvalosulna, amely szituacioban eszedbe jut pont az az alom, ami, ugy tunik, jelzes, hogy amikor a megtorteno alom felidezi az almot, az a jelzes, hogy most fog tortenni valami, ami nem az, mint ami az alomban tortent, vagy a valosagban az alom sztorijaval felidezve az almot, hogy jelezze, hogy most tortenni fog a jelzett idopont, vagy az fog tortenni, hogy elmarad, amit almodtal valamikor…az is jo, ha eppen rossz volt! “-) Egyszeru, nem? 🙂

 140. individuale — 2015-12-14 00:19 

@becsuszoszereles1k:
139.
Nagyon is számítottam rá, hogy találok valakit az utcákon, akitől útbaigazítást kérhetek, mégsem láttam a nőt, amíg csak fel nem bukkant az autó mellett.
Arra is számítottam, hogy megtalálom ott – vagy a közelben – ahol kiszállt. Mégsem láttam…
Az biztos, hogy “terepszínű” volt az őrangyal. Egy vékony, alacsony nő volt, nadrágban, csizmában, dzsekiben, kötött sapkában, a sapka alól kilátszó szőke hajjal.
Mivel nem gondoltam, hogy még évek múlva is emlékezni fogok rá, a fura feltűnése, és eltűnése miatt, nem néztem meg az arcát. Egy fiatal nő volt, de nem lennék képes ráismerni, ha újra látnám, más körülmények között, más öltözékben.
Örülök, hogy tetszett a történet. Kicsit hezitáltam, hogy megosszam-e, mert elég hihetetlen. Magam sem hinném el, hogy megtörtént, ha egyedül lettem volna.
Tetszett a játék, amit leírtál! Kipróbálom.

 139. becsuszoszereles1k — 2015-12-13 15:18 

138.@individuale:

Nagyon szep leiras. Nekem nagyon tetszik a tortenet. A tisztasaga, ami igazabol az esemenyrol visszaverodo informacio.
Epp tegnap ota, jatszom egy jatekot magamban, hogy naponta egy orara, teljesen kizarom a racionalis attitudot. Hadd szuszogjanak egy jot a lefojtott szellemi-lelki teruletek is! A legalkalmasabb jelmondat lehet az “Ahogy lesz, ugy lesz!” -, ami itt a lehetseges latnivalokra vonatkozik. Es az agyad ‘clear’, elengeded magad – revedesben is lehet dolgozni, de barmit tenni. Kulonleges elmeny, hogy ugy erezhetek barmi irant, ahogy jolesik, es ugy erzekelek barmit, ahogy tetszik. Mert befele’ is vannak PC-ink! 😀 Na de, ez megint egy racionalis erv. Hagyjuk! Egyszeruen: a dolgok vannak. Talan az indianoknal tortent – jo-jo, valamikor az “easy rider” korszakban -, oda allitottak a feherek egy motort, es a bennszulottek egyszeruen nem erzekeltek a latasukkal (sem). Mintha csak a levegot mutatnad, magyaraznad nekik. Egyszercsak felsejlett elottuk valami, ztan mar a motort valojaban is meglatta’k. (Nagyon tetszett nekik!!) Mennyi volt bennuk kolcsonosen az LSD, az kerdes… :-O
De nem kell ehhez “indiannak vagy segitonek” lenni! Nem veszem eszre az ismerosomet, akar magam mellett, mert nem gondolom, hogy jelenvan, ezert varatlanul bukkan fel elottem, um. a semmibol…
*
Ugy tunik, hogy az orangyalok (?) inkognitoja mindig “terepszinu”. 🙂 Volt hasonlo elmenyem, es mindig a helynek megfelelo oltozekben, sot, szerepben voltak (volt) jelen. Miert lenne tilos latni oket, ha vannak? Most azertis nezelodni fogok napi egy orat vagy akarmennyit, es amit eszreveszek, nem fogom letagadni magam elott. Kivancsinak lenni egyelore nem tilos… 😀

 138. individuale — 2015-12-12 17:35 

A velem megesett legkülönösebb történet a következő:
Ez még az okos telefonok előtti időben történt!
Meghívtak egy rendezvényre Solymárra, a művelődési házba. Megkértem a páromat, hogy nézze meg az útvonalat a Google Maps-on, és nyomtassa ki.
Elindultunk időben, hogy kényelmesen odaérjünk, ne kelljen idegeskedni. Néztük az útvonalat, és hétvége lévén nagyon korán oda is értünk. Igen ám, de a megadott címen – Templom tér 25 – nem volt művelődési ház. Egy járókelőtől megkérdeztem, hogy hol van a művelődési ház, ő útba igazított, hogy nem itt van, hanem a Huszár utcában. Ezt roppant furának találtam, hiszen a meghívón ott volt, hogy Templom tér. Legurultunk a Huszár utcába, a művelődési ház valóban ott volt, de hétvége lévén bezárva, kihaltan, semmi rendezvényt nem hirdettek aznapra. Hűha, itt valami nagyon nem stimmel gondoltam, és valami gyanú kezdett mocorogni bennem. Visszagurultunk a település jelző tábláig, és kiderült, hogy nem Solymáron vagyunk, hanem Pomázon. Párom hintette a hamut a fejére, hogy eltévesztette a települést, de még ha sietünk talán időben odaérünk. Igen ám, de merre kell most mennünk? Egy újabb járókelőtől kaptunk útbaigazítást, és mint a villám nekiindultunk, hátha még odaérünk a rendezvény megkezdésére. Oda is értünk Solymárra, ami ugye nem egy utcából áll, de egy teremtett lelket sem láttunk aki útba igazíthatott volna, hogy most merre. Erre mi pont abba az utcába fordultunk be, ahol a buszmegállóban álldogált egy nénike, akit meg tudtunk kérdezni, hogy hol a művelődési ház. Pont abból az utcából nyílt a Templom tér, ahol voltunk. A rendezvény megkezdésére be is estünk. Amíg a rendezvény tartott, egyre azon gondolkodtam, hogy hogyan sikerült ezt ilyen pikk-pakk megoldani, mikor híresek vagyunk arról, hogy mindig eltévedünk!
Vége lett a rendezvénynek, beszálltunk az autóba, elindultunk, igen ám, de hol lehetünk? Merre kell menni, hogy egyáltalán arra jussunk ki Solymárról, amerre mennünk kell hazafelé? Már késő este volt, az utcák néptelenek, hideg volt, nagy hó, sehol senki. Már azon voltam, hogy becsengetek valahová útbaigazítást kérni, amikor egy nőt láttam az autónk mellett a járdán. Roppant furának találtam, mert nem láttam amikor bekanyarodtunk az utcába, és kijönni sem láttam egyik házból sem.
Lehúztam az ablakot, és megkérdeztem merre kell mennünk hazafelé. Ő elkezdte mondani, hogy előbb erre, aztán arra, aztán amarra, majd emerre. Tyűha! Mivel egyáltalán nem ismertem Solymárt, a sötétben az utcatáblákat sem lehetett kivenni, nem nagyon tudtam megjegyezni a bonyolult leírást. Biztos látszott rajtam, hogy tiszta kínai az egész, mert felajánlotta, hogy ha elvisszük a buszmegállóig, akkor onnan már könnyebben tudunk tájékozódni. Jó, persze, elvisszük. Be is ült az autóba, és mondta, hogy hol, merre menjünk. Én meg vártam, hogy majd egyszer csak azt mondja, hogy na itt a buszmegálló, kiszáll. De nem mondta. Már kiértünk Solymárról, az országúton mentünk tök sötétben, csak a hó világított az útszélén, a nő még mindig nem mondta, hogy kiszállna. Mentünk, mentünk, egyszer csak azt mondta, hogy na itt kell majd elmennünk jobbra, ez az út vezet arra amerre mennünk kell, és ő most kiszáll. Megálltunk, kiszállt. Mi meg bekanyarodtunk a hazavezető útra. Mondom a páromnak: Te láttál itt valamilyen buszmegállót? Hát ő nem, de én sem láttam. Te – mondom – hát mégse hagyjuk itt a néptelen országúton ezt a kis nőt, tolassunk vissza, és kérdezzük meg, hogy hová akar menni, és vigyük el valami lakott helyre, ez a legkevesebb amit megtehetünk. Még csak pár métert mentünk, visszatolattunk, kiszálltunk, körülnéztünk, senkit nem láttunk. Se nő, se buszmegálló, se egy ház, településnek nyoma sincsen a közelben, még az út is néptelen volt, egy autó sem jött arra. Elkezdtünk kiabálni, hogy merre van, jöjjön elvisszük ahová mennie kell. Senki nem válaszolt. Mintha a föld nyelte volna el az alatt az egy perc alatt. Még egy kicsit keresgéltük, de hiába, csak a szél fütyült a mezők felett. Napokig nem tudtunk napirendre térni, hogy hová lehetett! Végül arra tippeltem, hogy valamelyikünk őrangyala mutatkozott be, személyesen… 🙂 Kár, hogy nem kérdeztük meg legalább a keresztnevét! 🙂

 137. SLC — 2015-12-11 15:03 

@meggymag: Szerintem egyszer le kellene ülnünk némi sör és rengeteg filozófia társaságában dumálni 🙂

A vallások közül a buddhizmus áll legközelebb hozzám a könyörület általános gyakorlásával – és azzal, hogy ott a vallásnak nem hívői vannak, hanem gyakorlói -, és persze a zen, a maga végletekig lecsupaszított egyszerűségével. A kereszténység tanait értékelem, de a megvalósítás eléggé skizofrén lett…

Még pár szó a mintákról: valamelyik könyvben olvastam – káoszelméletről szólhatott -, hogy végeztek egy egyszerű kísérletet. Egy számítógép egy adott algoritmus alapján jelenített meg pontokat a képernyőn. Kezdetben csak egyszerű ponthalmaz látszott, és nem lehetett megjósolni, hogy a következő pont hol lesz. Aztán szép lassan kirajzolódott egy páfrány alakja. A pontok továbbra is véletlenszerűen potyogtak, de azt már tudni lehetett, hogy milyen határok között fognak megjelenni, milyen mintát fognak felrajzolni.
Meggyőződésem, hogy a véletlenek is valahogy így működnek: megjósolhatatlanul történnek, de egy adott mintát követnek. Erre mondtam, hogy vannak véletlenek, de nem véletlenül történnek.

 136. meggymag — 2015-12-11 11:16 

@SLC:

„Látod, az fogós kérdés, hogy van-e célja…..bizonyos válaszok, amiket keresünk, itt vannak, ebben a világban, és sehol máshol nem találnánk meg őket.“

Itt eszembe jut a buddhizmus, ami erröl szól, ami nem ismeri a véletlent és megfogalmazza az élet célját, és azt is, hogy „..bizonyos válaszok, amiket keresünk, itt vannak, ebben a világban, és sehol máshol nem találnánk meg őket.“

Bizonyosak. Mert állítják, hogy van újjászületés és a mindegyre következö evilági életben feladatok és válaszok teszik ki az emberi lét értelmét és célját. Ledolgozni a régi, a buddhizmus szerinti vétkeket és megdolgozni a megváltás, a nirvána felé vezetö -a buddhizmus szerinti- „jókért“, erényekért. Van ott lista mindenböl és fokozatok is.
Minden lehetö életmód vétkekkel és erényekkel jár és -jócskán felületesen szólva- a sok újjászületés arra szolgál, hogy az ember minden lehetö életmódot megéljen, minden lehetö jótettet és vétket elkövessen, a vétkeit megváltsa, aminek eredményeként azután elérhessen a nirvánába.
Különösen nagyérdemüek azok, akik a nirvána elött egy lépéssel lemondanak a végsö üdvözülésröl, visszatérnek a földre azért, hogy az embertársaikat megsegíthessék a helyes út keresésében. A nem véletlenek s az üzenetek megértésében.
A két reinkarnáció között ott van a másvilág.
(Ök biztos hamarabb kapnának választ arra, hogy miért verte kétszer orrba ugyanaz a labda ugyanazt az embert, vagy miért üdvözölte oly viharosan a két ismeretlen fiatalember a kollegát. szmájli)

Nálunk, hogy mondhatom-e, a leegyszerüsítettebb változat a pokol-tisztítótüz-menyország/paradicsom, de az is lehet, hogy mindeniküket meg lehet járni többször is?
Sokan, szakmaszerüen foglalkoznak az élet értelme és céljával. Filozófusok, etikusok, teológusok, ök általában és általános receptek formájában. Tehát egyiktöl sem tudom meg, hogy pontosan az én kis életemnek mi a célja a közösség szolgálatán kívül, másképp és még amellett?
Az egyénre inkább a para-tudományok müvelöi, a természetgyógyászok összpontosítanak…. Egyesek szerint ezek jók, mások szerint szélhámosok, megint mások szerint nem rosszak, csak nagyon nehéz különösen a nyugati civillizációs tudás által még mélyebbre tolt tudatalattit megismerni. A tudatalattiban is volnának ok okozati összefüggések, amelyek azonban nem felelnek meg a tudat által ismerteknek. Ezért is van az, hogy bár a választ ismeri, de csak példálózni, üzengetni tud, amelyeket alig van aki felismer vagy megért.
Meg aztán nem is mindig sorsdöntö dolgokról szólnak, lehetnek azok mindennapi apróságok is.

Hát ennyi sikerült, de legalább megint elgondolkodtam én is ezen a cél és értelme ügyön.

 135. spacedyed — 2015-12-10 10:13 

@qdiace:
Na ez tényleg kúúl 🙂

 134. qdiace — 2015-12-10 09:21 

@wacher: Adom. 🙂 Annyi igazság van benne, hogy 26-a (vagyis a megelőző nap) valóban pünkösdhétfő volt, ellenben 1974-ben június 3-ára esett pünkösdhétfő.

 133. qdiace — 2015-12-10 08:50 

Friss szakítás után álló srác hosszú útra készült autóval, amit kiírt az egyik telekocsis portálra. Az utolsó pillanatban jelentkezett hozzá egy lány. Miért? Mert az a sofőr, akihez eredetileg jelentkezett, az utolsó pillanatban lemondta az utat.

Így hát elindult egy az egyedülálló sofőr az egyedülálló utasával — azonban a célhoz mint pár érkeztek meg. 🙂

 132. janos9 — 2015-12-08 11:17 

@janos9:

Ionesco. Bocs.

 131. janos9 — 2015-12-08 11:15 

@FilcTroll:

Nem Queneau, hanem Eugéne Ionescu A kopasz énekesnő című darabjában derül ki a jópár “milyen különös, milyen furcsa, micsoda véletlen” elmondása után, hogy a beszélgetőpartnerek tkp. házastársak.

 130. janos9 — 2015-12-08 10:59 

1993-ban először utaztam repülővel, Rómából Bukarestbe az Alitalia járatával. Megkaptam a jegyem, de fogalmam sem volt, hogy azon helyszám is szerepel. Felmentem hát a repülőre, s a gép közepétől valamennyivel hátrább, jobboldalt az ablak mellett kinéztem egy helyet, s leültem. Az utasok szintén jöttek sorban, egyszer odalép egy nő, és megkérdezi, itt van a 79-es hely? Akkor esett le, hogy ezek számozva vannak! Megnéztem a székem, és a 78-as szám volt rajta. Ekkkor elővettem a jegyem, és gondolhatjátok: a 78-as számú helyre szólt.

2003-ben történt, hogy Bukarestben leszálltam a repülőről, és a menetrendeket tanulmányozva rájöttem, hogy ha be is buszozok az otopeni Henri Coanda reptérről az északi pályaudavrig, csak bő három óra múlva indul onnan vonat Brassó felé, onnan negyven perc után Sepsiszentgyörgyre etc. Elhatároztam, hogy megpróbálok stoppolni, 200 km-re akár addig eljuthatok, amíg a vonat elindulna. Kigyalogoltam a főútig, és intettem: a legelső autó megállt. Unokatestvérem vezette, aki ugyanoda igyekezett haza, ahová én, és bő három óra múlva már ebédeltünk is otthon.

 129. lilith18 — 2015-12-07 23:54 

Ez nagyon jó poszt volt, Tiboru, a szokásos szellemes stílusban. 🙂 Szeretem ezeket a történeteket.

 128. spacedyed — 2015-12-07 20:41 

@SLC:
“Joseph Campbell “Velünk élő mítoszok” című könyve olyan alapmű, amiből nem sok van a világon.”

Ugye? 🙂 Érdekes (és megdöbbentő) módon még Campbell legjelentősebb könyvei közt sem tartják számon…

 127. SLC — 2015-12-07 19:54 

Ha már szóba került: Joseph Campbell “Velünk élő mítoszok” című könyvét melegen ajánlom – és hidegen is – minden kedves olvtársnak. Olyan alapmű, amiből nem sok van a világon.

@meggymag: “Jobb természetgyógyászok (a test, szellem és a lélek egysége, együttmüködése) szerint az emocionális emlékek nagyobb hordozója a bélrendszer, föleg az ún. rosszaké.” Erről majd megkérdezem természetgyógyász ismerőseimet, bár ha szimbolikus szinten gondolkodunk, akkor hasonlítsuk össze a bélrendszer és az agyunk képét. Valószínűleg nem véletlenül hasonlítanak egymásra annyira.

Mostanában engem sem izgat annyira, ha hülyének néznek – bizonyos értelemben mások szemében nyilván az vagyok -, ez az öregedés egyik tagadhatatlan előnye.

Látod, az fogós kérdés, hogy van-e célja. Én arra gondolok, hogy esetleg valamerre terelgetnek ezek a véletlenek, és a cél az, hogy elérd a célt… bármi legyen is az.
És ha már cél, pont ma elmélkedtem ennek az egésznek – a világ, a mindenség, meg minden – az értelmén, és az ötlött fel bennem, hogy talán azért születünk meg, mert bizonyos válaszok, amiket keresünk, itt vannak, ebben a világban, és sehol máshol nem találnánk meg őket. Talán amikor más tudatállapotba kerülünk, akkor ezek a véletlenek közelebb visznek a keresett válaszokhoz (bár nem tudom, annak mi lehet a jelentése, hogy ugyanaz a labda kétszer orrba veri az embert… 😀 )

 126. meggymag — 2015-12-07 16:22 

@spacedyed:122.

De mi van akkor, ha a racionális és a misztikuson kívül még más tudati szint is van?
Már a mély „lélekkurkászok“ is dolgoznak ilyesmivel. Néha azok is beleesnek a szigorúan tudomámyosítás általánosító és statisztikázó vermébe. Azt nem állítom, hogy az mindig verembeesés!! Csak ott, ahol az egyedit nem engedik szóhoz jutni.
Állítólag van tudat/tudatos, tudatalatti és mélyen tudatalatti. Vagyis az emlékezet három bugyra, ahol..(szóval nehéz a találó szót megtalálni, ezért is lesz olyan hosszú a szöveg)
mondjam úgy, a legalsóbb szinteken ugyancsak sok a világegytemböl, az emberieség múltjából származó emlékezet. Sokan pl. ezek felmerülésével is magyarázzák az ógörög tragédiákat, drámákat.
A szkeptikus a kételkedö, kissé másképp a kritikus, az összehasonlító és ezek használata nélkül nem is jutna senki semmi eredményre.

Az agyról, úgy tudom én, hogy az információk szelektálását, szürését és azok feldoldolgozását, mindezt véghez is viszi, csak nem éppen úgy, hogy túlnyomóan az egyiket vagy a másikat, inkább ésszerü sorrendben. Majd a számára jelentéktelent elejti, elfeledi, de még azoknak sem mindenikét rögtön. Vagy egyeseket tudomásul sem vesz.
(Az sem mindegy hogy egy müködtetett vagy kevéssé használt, nagyon fiatal, érettebb korú, idös, idösebb, stb. agyról van szó.)
Kétségtelen, hogy szelektál, elsösorban az információk mennyisége miatt , de azok „minösége“ szerint is. A hordozója lényének megfelelöen. Az agy nem azonos a tudattal, és nem a személyiséggel, állítólag nem is felelös annak minden megnyilvánulásával.

Jobb természetgyógyászok (a test, szellem és a lélek egysége, együttmüködése) szerint az emocionális emlékek nagyobb hordozója a bélrendszer, föleg az ún. rosszaké. Valamint nagy jelentöséget tulajdonítanak az ún. „finom“ vagy másként is nevezett energiáknak, amelyek mindenkinél jelen vannak és azok kölcsönhatása is okozza a titokzatos nem véletleneket.

Szigorúan a magam számára többet is tudni vélek, de nem oly módon, hogy azzal mások elött is felelösséggel meg tudnék állani. Úgyhogy bedobtam ide egy pár fogalmat, aminek szerintem ugyancsak köze van a tudományosan nem magyarázható jelenségekhez, élményekhez.
De az hogy „A telepátia, távérzékelés és társaik eszerint az értelmezés szerint akkor lépnek fel, amikor az agyunk nem teljesíti tökéletesen feladatát.“ legalább is szerintem, nem állja meg a helyét!

 125. meggymag — 2015-12-07 14:32 

@SLC:118.

Egyetértek, ennek kellett volna következnie nálam is a mintákról.
Csakhogy nagyon koncentráltam a tudományos és a nem tudományos mibenlétére. Arra, hogy azért mert az általánosan tudományosnak elismert folyamatoknak, ismereteknek nagyon precíz, ezáltal megfelelöen leszükített meghatározását ismerjük, elfogadtuk,
minden egyebet ami még egy ember életében történik, besuvaszthatom-e minden további nélkül az egyelöre nagyon is kétesnek tartott misztikába? Pedig az is van, van egy tudás, ami az enyém, hozzám tartozik és nem adom oda, nem válok meg töle akkor sem, ha nem „tudományos“. Akkor sem ha nem tudom a bevett módon megmagyarázni!
Tényleg, én is nagyon meggondolom, kivel és mikor lehet ilyen élményeket szóbahozni.
Megtörtént, volt, nem is egyszer, néha oly eredménnyel is mint@spaceyednél. Ez a legjobb az egész közül, számomra az önzetlen és nem elvárt pozitívum „létezését“ is bizonyítja.

Ha elmeséltem és emiatt lehülyéztek azért régebben nagyon felmérgelödtem. Uhh..hahh
Lassacskán azonban nem teszem. Vagy nem mesélem el, de föleg nem mérgelödöm mert az az érzésem állt elö, hogy a „hülye vagy + az Uhhh..“ által létrejön a „ méreg“ egy negativum, ami lenyelhet, elvihet valamit a „létrejött“ pozitívumból. És nem ez volt a történés értelme. Azt nem tudom, hogy lehetne itt a cél szót is használni. Hogy a nem véletlen pozitívumának az értelme mellett célja is van-e?

„és még rendes szavaink sincsenek arra, hogy az ilyen élményekről beszéljünk…“
alig találok én is megfelelö formát, idézöjel, idézöjel hátán. Új szavakra volna szükség, kissé más fogalmazásmódra? valóban ennek a témakörnek nincs nagy irodalma vagy föleg fordítások vannak. Hátha sikerül gyakorló, magyar nyelvü íróknak végül is saját szavainkkal megfelelö szakszöveget kialakítani. A pozitivum nem magyar eredetü szó, mégis azt használom, mert a jó szubjektívebb (!), a pozitivum, mondjuk, akkor is jó, ha nekem személyesen nem különösen az. A jóság az kiment a divatból, mert nem elég kúl és majd mindennek kúúlnak kell lennie, de hogy miért?
A @spaceyed sztorija az egy kúúl pozitívum?

Ez már akár feliratnak is megtehetné, hogy „vannak véletlenek, de nem véletlenül történnek meg“. Vagy ilyesmi.
Tulajdonképpen ebböl indul ki minden ilyen természetü kérdés és vizsgálódás a megmagyarázhatatlan „egybeeséseknél“. Vagy mondhatnám azt is, hogy fordított irányban. Elöször elhangzik a lám, lám… , amikor valami értelmes történt, amire azelött nem utalt semmi, nem volt elörelátható, senki sem sejtette de nem is tervezte. Következik a hogyhogy? a kételkedés, a bírálat, az összehasonlítás, stb. De ami történt az megtörtént, itt az eredménye! Akkor is ha csak ketten ugyanarra gondolnak, ott is egy „jótevö“ harmóniáról lehet szó. Annak a számára, aki ezt a szükséges, nem túlzott szkepsziszezés után is annak találja.

 124. spacedyed — 2015-12-06 23:38 

@theodorus:
Közben én is keresgéltem – amit én olvastam, az C.D. Broad cambridge-i filozófus elmélete volt, miszerint (idézet Joseph Campbell “Velünk élő mítoszok” című könyvéből):
“mindenki minden egyes pillanatban képes (…) fölfogni mindazt, ami bárhol a mindenségben végbemegy. Az agy és az idegrendszer dolga megóvni bennünket attól, hogy e többnyire haszontalan és fölösleges tudástömeg ránk zúdulva összezavarjon minket. (…) tehát minden ember potenciális szuperelme. (…) A biológiai túlélés érdekében azonban a szuperelmét az agy és az idegrendszer fékezőszelepén át szabad csak adagolni.”
Ez valóban hasonlít a szublimális üzenetek feldolgozásához, de ugyanakkor túl is mutat rajta, mert azt feltételezi, hogy a világegyetem teljes információhalmaza rendelkezésünkre áll, bármikor.
Kicsit árnyalja a fentiek jelentőségét, hogy az elmélet első számú rajongója Aldous Huxley volt, mert úgy érezte, tökéletesen megmagyarázza a meszkalin-tripjei során tapasztaltakat 🙂 .
De ez ugye már egy másik konteo…

 123. theodorus — 2015-12-06 23:15 

@spacedyed: Annyiban pontosítanálak, hogy a tudat fő feladata, hogy szelektálja és megszűrje az információkat. A tudatalattiban elvileg minden információ elraktárodzódik.

Példának okán olvasd el ezt a rövid wiki bejegyzést a szubliminális üzenetekről:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Szublimin%C3%A1lis_%C3%BCzenetek

 122. spacedyed — 2015-12-06 22:07 

@meggymag:

Köszi a nagyon részletes magyarázatot. Alapvetően nemvágóistváni értelemben vett szkeptikus vagyok, azaz a misztikus ÉS a racionális magyarázatokat is fenntartással fogadom, ugyanakkor nem is vetem el őket, csak azért, amik. Valahol olvastam egyszer egy elméletről, mely szerint az agy fő feladata nem is az, hogy az információkat feldolgozza, hanem hogy szelektálja és megszűrje azokat, mert különben képtelenek lennénk érdemben bármit is cselekedni, annyira megbénítana minket a világegyetem ÖSSZES információja, amihez hozzáférnénk 🙂 . A telepátia, távérzékelés és társaik eszerint az értelmezés szerint akkor lépnek fel, amikor az agyunk nem teljesíti tökéletesen feladatát.

 121. spacedyed — 2015-12-06 22:03 

@patun:

Köszi neked is a választ – igen, ez a racionális, “tessék továbbhaladni kérem, nincs itt semmi látnivaló” jellegű megfejtések legvalószínűbbike. (Más kérdés, hogy szubjektíve nem érzem helyesnek, különben nem foglalkoztatna majd’ 15 évvel később is a dolog.)

 120. patun — 2015-12-06 21:44 

@patun: (Kis kiegészítés; “átlagos” külsővel fognak még összekeverni boldog-boldogtalannal, de időnként igazán mókás beszélgetések kerekednek abból, hogy a másik abban a hitben van, hogy régről ismer és egy korábbi eszmecserét folytattok. 🙂 )

 119. patun — 2015-12-06 21:33 

@spacedyed: 🙂 Gyanítom nem nyugtat meg – és nem is villanyoz fel – cudarul gonosz vagyok! – úgy igazán, de gyakori keresztnévvel és kb. átlagos külsővel simán összetéveszthetett valakivel. 😉 (Kis színes és vicces: néhány évig egy iskolába jártam az egyik “ikremmel” – két évvel volt fiatalabb, mikor végképp elegem lett abból, hogy a tanárai próbáltak beterelni az óráira, szombaton közöltem anyukámmal, hogy irány a fodrász. Vajon mi történt hétfőn? 😉 😀 S ami felidézte az emléket: tegnap két fiatalember üdvözölt kitörő lelkesedéssel és érdeklődött arról, hogy hogy megy – a házunk alagsorában található – konditerem… 😀 Természetesen semmi közöm hozzá, de lassan elgondolkodom hány példányban is klónozódtunk. 🙂 )

 118. SLC — 2015-12-06 19:55 

@dr. Lópici Gáspár: A telepátia ilyen fajtáját annyit tapasztaltam az életben, hogy megszámolni sem tudnám. Van valamiféle elképzelésem a működéséről, de abszolút tudománytalan, és még rendes szavaink sincsenek arra, hogy az ilyen élményekről beszéljünk (ahogy Pratchett írta egyszer, mivel nincsenek a negyedik dimenzió leírására szavaink, így fogadjuk el, hogy ott minden répa alakú, és kész). Nem nagyon szoktam mesélni az ilyesfajta élményeimről, mivel elég volt életem első felében a hülyének nézésből. Most két lábbal a földön álló, szkeptikus ember vagyok, ugyanakkor belül figyelek a transzcendens jelekre, a megérzésekre, mert sokszor segítenek.
Persze egy nyitott társaságban szívesen eldumálok bármiről, erről is 🙂

@meggymag: Szerintem a véletlenek minták alapján történnek, de a mintát nem az összegyűjtött véletlenekben kell keresni, hanem az egyén életútjában. Én – félig viccesen – azt szoktam mondani, hogy vannak véletlenek, de nem véletlenül történnek meg. Vagy valami ilyesmi.

 117. becsuszoszereles1k — 2015-12-06 14:53 

113.@nudniq:

🙂 Azert nem hiszek a varazslatban. Nyilvan valami be van allitva, ami eddig nem volt -, de amit en nem alliotottam, mert a jicsini meselhetne rola, mennyire ertek hozza. No, ami lehet: lenyomkodtam valamiket rajta iras vagy pucovalas kozben; frissites miatt; ?

A gond pont az, hogy nem irtam rajta elotte sem arabul, sem ivritul, mivel ennek az uj gepnek hiaba mondom, hogy gyi! Shift Alt, nem forditja meg a zongorat sem oda, sem vissza, nem ugy, mint a regi. Nyilvan ez is be’ van allva, de nem en vagyok az, aki majd megoldja. Nehany magyarnak tuno” irasjelet talaltam rajta – csak nem emlekszem miket nyomtam melle’ epp akkor, mer’ azt most pont jo lenne tudni -, viszont egyelore ezek csak nagy allo’k voltak, ami meg folyamatos orditasnak tunne hozzaszolasban. 😀 Van rajta latin betus angol es magyar abece (remelem), cirill abevegede, meg alefbet, Ismael az nincs (bar ki tudja mit nem lelek majd me’g?!).
Nem a veletlen muve, de valoban annal a bizonyos kommentnel csinalta a tukorirast, elotte nem, azota egyszer…tehat, akkor tortenhetett a valtozas, volt is tobb frissites, amit a gep vegzett, ha mar vegkepp nem akartam magamtol: kilepett, belepett, etc. Nem latok bele.
Gyanitom, hogy ez a fantasztikus jelensegsorozat amiatt tortent a Sors vagy a Vegzet (ugye, tudomanyosan a sor es a veg szotore kell itt pillantani, mig maguk a maradek betuk/irasjelek: szet uj ertelmet nyerhetnek, aki raer!) altal velem, hogy hozzatudjak szolni a poszthoz, amit a Mester ezt erzekelve mindannyunknal, akikkel azokban a napokban varatlan csodak tortentek, pont akkor tett fel. Na, talan ez az egy, itt a veletlenek oceanjaban az egyetlen tengerszem, ketsegtelen, hogy okori egyiptomi napszemuvegben: nem veletlen! [smy li]

 116. meggymag — 2015-12-06 12:52 

@meggymag:

Mindent úgysem lehet megmagyarázni, minél többet tud a tudomány annál több kérdést állít fel. Azt mondanám, hogy örülj neki hogy így történt, maradj figyelmes, vagy hallgass a belsö ösztönzésre, abból lesz a jó, a pozitivum.
Én magam a „nem véletlenre“ szavazok és a C. G. Jung elméletére, azért mert azt értem meg a legjobban és azzal tudom a legegyszerübben átérezni, néha át is látni, hogy miröl lehetett szó. Kevésbé értem meg a párhuzamos világokat, az idöutazásokat, a sci-fiket, a z ufókat, attól még azonban nem kétlem egyiküket sem. Azt tartom, hogy ezek is a véletlen/nem véletlen kérdésével is foglalkoznak. Az egyén, mindenikünk, pedig a maga egyéni módján közeledik ehhez a témához és a válaszadó „diszciplinákhoz“ is, aszerint, hogy melyikünk melyikükkel mit tud kezdeni.
Végül is arra jutok /saját használatra csak /, hogy tulajdonképpen minden ilyen para- ismeret vagy téma ugyanarról szól, a véletlenröl és a nem véletlenröl. ( szélsöséges esetekben pedig szándékosan a nem véletlen elvéletlenítéséröl vagy a véletlen
el nem véletlenítéséröl)

Ez hosszú lett, pedig csak a perc

A következöket akár ki is lehet hagyni! Ez olyan mozi utáni kupica abszint a sarkinál.

[ A nem véletlen, az nincs, az a nagy számok statisztikája által leírható valószínüség algoritmusának egybeesete a felgoritmus dobbantásos ugrásával, az egyedi döntés és életterv valóságának transzcendentálisan nem magyarázható, de materiálisan kikövetkeztethetö kauzális okozottságából levezetett oksága, miböl következetes következmény keletkezik és ami jól követhetö a kemény kövekkel kikövezett kellemetlen kívánságok keverékének mély kútjából való kikászolódáskor kikecmergéskor, kínos és kajánkodó kísértések közepette. Minek utánna még a Tibi kecskét is két kacsával a két kezében ki kéne kötnie. A véletlennek. ]

 115. meggymag — 2015-12-06 12:48 

@spacedyed:109.

Ahogy elolvastam az elsö beszámolódat az én számomra szinte rögtön felfogható volt az események természete. Az én tapasztalataimnak, az én olvasmányaimnak, a kialakult meggyözödésemnek megfelelöen.

Amit én csak hosszú ideig tartó gondolkodás után tudtam , mondjuk úgy, többé-kevésbé közérthetöen és a leírt történés alapján meg is fogalmazni, az elvben már mind ott volt/van a Te mondatodban. (az, ami a szakival folytatódott…,

„A megfogalmazással (mármint a sajátommal) az a fő bajom, hogy nem visz közelebb a lehetséges megoldásokhoz, hiszen gyakorlatilag bármire rásüthető magyarázat – kvantum-neurológiai jelenség leírása ugyanúgy lehet, mint egy keresztény értelemben vett csodáé, hogy 2 szélsőséget említsek. „

Ez a mondat is segítségemre jön abban, amit már pár napja megpróbálok szóba foglalni az olvtársak hsz.-inek ismételt elolvasásakor ( @ SLC „Szóval nem olyan egyszerű dolog az írás“ és a szmájlinak lóg a nyelve).
Azokból nálam összejön az univerzalitásnak egyedi módon történö megnyilvánulása.

Hangzatosságoknak vége. Marad a paradox vagy a népiesch, mint a kinek a pap, kinek a papné. Mindkettöjük megvan, él és láthatóan létezik, nem lehet öket letagadni, az egyik a pap, a másik is az csak egy nényit más.
Ebben azért Karinthy mégiscsak sokkal jobb, amikor azt mondta hogy, ha így nézem domború, ha úgy nézem, homorú. Ugyanaz a tárgy, dolog, ügy.

Tiboru a Mester most tette fel a szinkronicitásról szóló 2. posztot, Novemberben, a felújulás elötti téliálmot megelözö, ködös, az elszámolást és az elmúlást szimbolizáló hónapban. Tiszta véletlen, mint az is, hogy számos kollega, aki tudományos és csakis tudomásul vehetö ok-okozati szerelésben közeledik a világ dolgaihoz, mégis furcsa, fura meg hasonló felkiáltással veszi észre, hogy pont most nézett ide a blogba be, hogy nem hiszi a nem véletlent, de rég nem hallott ismeröse most hívta fel telefonon amikor ömaga, tiszta véletlenül, de mégiscsak reá gondolt. Aztán förendörökkel történik egy s más, .. no lám, .. @becsuszoszereles1k. tükörírással ír csak úgy, de azelött soha ( noha @nudnignak van arra egy nem egészen valószínütlen megyarázata), egy másik kollega filmet néz az idöben utazgató emberröl, aki ugyanaz, holott a múltjában volt, ami egy a jövöjével.

Szinte mindegy hogy kvantum-neurológiai jelenségként magyarázná azt egy kvantum-neurológus, hogy Isten elrendelte csoda ez egy egyházi atya szerint, hogy az idösíkokon suhantál el az idösízök szerint, vagy egy ufo vitt oda vagy fordított vissza az ufo tanulmányozók változatában, akár ha tiboru Mester lökdösött volna téged oda, mondanám én; a tennivalót elvégezted sajátmagad, fényes nappal, az ítélöképességed teljes birtokában, annak legjobb tudása szerint. A bajba jutott hajléktalan úgy jutott segítséghez, ahogy az neki passzolt, ha már nem akart sajátmaga kórházba menni. Amire nem próbáltad meg „tudálékosan és kívülröl“ rábeszélni, hanem ráálltál az ö sem tudta mire és ezáltal jött létre még idejében az ami kellett.
A hitetlenkedés utolsó leheleteként még az maradna, hogy lehetett volna az bárki, mire szintén vissza lehet lehelni, hogy igen is lehetett volna, de pont most magad volt a bárki és nem más.
Az az érzésem, hogy ezen a területen nincsek törvények és szabályok, a terület egyedi a megoldás pillanatnyi
Mondanám, hogy a fentiek mind érvényesek, kinek kinek az érdeklödése vagy a fogékonysága szerint magyarázza többé kevésbé ugyanazt.
„Magam-is az ok-okozati összefüggések mellett török lándzsát, pont emiatt van egy sorsszerűség az életben, de mindig van lehetőség dönteni… aztán nem lehet visszatölteni… „ nem lehet.
/hirtelenül nem tudok lejjebb görgetni mint a 48.hsz!!/

A „nagy számok és a valószínűségi törvények“-t tanulmányozók megmagyarázhatják, de nem mondhatnak ellent annak, hogy vannak nem véletlenek. Ha annyi ember van a földön mint amennyi, akkor nyugodtan elöfordulhat többször is, hogy ua. idöben játszódnak le különbözö emberek között ezek a kapcsolat felvételek, üzenetek, hiszen a Jung féle elméletben minden embernek van köze a többihez, akkor is ha a jelenben nem ismerik/ismerjük egymást.

Mondanám, hogy a fentiek mind érvényesek, kinek kinek az érdeklödése vagy a fogékonysága szerint magyarázza többé kevésbé ugyanazt.
„Magam-is az ok-okozati összefüggések mellett török lándzsát, pont emiatt van egy sorsszerűség az életben, de mindig van lehetőség dönteni… aztán nem lehet visszatölteni… „ nem lehet.
/hirtelenül nem tudok lejjebb görgetni mint a 48.hsz!!/
A „nagy számok és a valószínűségi törvények“-t tanulmányozók megmagyarázhatják, de nem mondhatnak ellent annak, hogy vannak nem véletlenek. Ha annyi ember van a földön mint amennyi, akkor nyugodtan elöfordulhat többször is, hogy ua. idöben játszódnak le különbözö emberek között ezek a kapcsolat felvételek, üzenetek, hiszen a Jung féle elméletben minden embernek van köze a többihez, akkor is ha a jelenben nem ismerik/ismerjük egymást.

„Hány olyan idős testvérpár biciklizett már haza, akiket nem ütöttek el szinte egyszerre? Sok, de az fel sem tünik mert nem is vet fel semmi kérdést. Viszont elég sok eset van aminek a lényege hasonlít/ugyanaz, nem a megjelenési formája. Egyéb történetek szülök, gyerekek, testvérek, rokonok, szoros barátságok, szoros kapcsolatok, küzdö- és fegyvertársak esetében

„Számomra az sem elképzelhetetlen, hogy az egymással millió szálon összefüggő események bonyolultságuknál fogva ugyanúgy képesek mintákat létrehozni, mint mondjuk a hópelyhek.“
Szerintem az is figyelemre méltó a nem véletlenben, hogy nincsenek minták, egyedi úton folynak le. C.G. Jung osztályozta ugyan öket, ahogyan a hópelyheket is lehet a szerkezetük szerint osztályozni, a hópelyheknél azonban minden világosan, kauzálisan is megmagyarázható, söt az is, hogy hogyha a már ismert paraméterek összejönnek, akkor havazni fog. De mikor lehetett volna akár egy iker-esetet is elörelátni -kivéve az érintetteket- annak ellenére, hogy szinte azok a leggyakoriabbak.

 114. dr. Lópici Gáspár — 2015-12-06 10:31 

Meg kell különböztetni a dolgokat, mert vannak a szó klasszikus értelmében vett véletlenek is. Amikor olvasok valamit, és közben a háttérben megy a tv vagy a rádió, és pont abban a pillanatban olvasom a szót, amikor elhangzik, az szerintem egyértelműen véletlen, és statisztikailag a nagy számok törvényével magyarázható. (Vagy nem…?)

Aztán vannak más esetek. Csak a legújabb, pár hetes:

Hazamentünk bükk-aljai kis faluba, családi találkozóra. Ez azért fontos, mert nővérem és sógorom is ott voltak.
Este volt, kimentem az udvarra cigizni, egyedül. Új autót vettünk (illetve nekünk újat), és sportosított futómű van alatta (Fiat 500), túl alacsonynak találom, több alkalommal felütött az alja. Épp azon gondolkodtam az eső elől az eresz alá behúzódva, az autótól 4 méterre, hogy unokatesómhoz át kéne menni felemelni, és megnézni az első futóművet, hogy milyen állapotban van, és hogy ki fogom cserélni normálra. Aztán arra gondoltam, hogy nem is kell az egész autót felemelni, elég lenne az elejét.

Ezen a ponton jött ki utánam sógorom (nem dohányzik), és megszólal, közben mutatja:
– Mivan sógor, emelgeted a kocsi elejét, gyúrsz egy kicsit bicepszre?

Nem kérdés, hogy ezek a tudat-összekapcsolódásos esetek nem statisztikai adatok, ilyen van. Azt is gondolom, hogy aki nyitottabb az ilyenekre, az hamarabb, vagy többet vesz észre ezekből.

És ezeket tudom, kaptam már életem során több esetben is szemmel látható bizonyítékot rá. Nem haragszom arra, aki szerint hülye vagyok, vagy buta vagyok, vagy félreértem. Szívesen elmesélem a történeteimet bárkinek, aztán úgyis mindenki maga dönti el, miben hisz.

Ezek lépcsőfokok, amiken lépked az ember. Mint az iskolában. Egy alsó tagozatos kisdiáknak hiába magyarázza bárki az egyetemi anyagot, nem fogja megérteni, mert nincs még azon a szinten. De az ő szintje semmivel sem rosszabb, mint a magasabbak, nincsenek jó és rossz szintek. Idővel, amikor alkalmas lesz rá, felsőbb osztályba léphet majd.

 113. nudniq — 2015-12-06 02:41 

@becsuszoszereles1k: “meg nem tapasztaltam ki minden billentyu-kombinaciot a gepen”

Én ebben gyanítom a magyarázatot annak a két szónak a varázslatos megfordulására is. Nem lehet,h írtál már ezzel a géppel héber vagy arab nyelvű szöveget is, és valamilyen billentyűkombinációt a “szövegirányváltás” karaktereként értelmezi?

 112. becsuszoszereles1k — 2015-12-06 01:11 

111.@meggymag:

Koszonom a valaszodat, miszerint tobb mindenben ertunk egyet, mint nem. Nem maradt kerdesem. Szaki-baki mintara rokonithatnank a figyelmeztet es figyelmesseg szavakat.
Elnezest, hogy nincsenek ekezetek, de meg nem tapasztaltam ki minden billentyu-kombinaciot a gepen, mar ami az abeceket illeti!
Kellemes Mikulast kivanok!

 111. meggymag — 2015-12-05 22:36 

@becsuszoszereles1k:90.
Köszönöm a figyelmeztetést a „szaki“-mra.
Nem nagyon szoktam használni a szót, de ha, akkor a 92. theodorus által megadott értelemben és a  95. Rumcájsz von Jicsin majd  108. theodorus által leírt használatban. Úgy ismertem egyáltalán meg.

„Legalabbis en ugy ertettem, hogy @spacedyed szakszeru megfogalmazasat @meggymag professzionaliskent minositette…. „

Kb. így is volt, hogy „@spacedyed szakszeru megfogalmazasat..„ az adódó szakira kényeztettem le. Azt hittem, hogy lazítok vele, ha már az elöbbiekben olyan közel merészkedtem @ spacedyed -hez.
Az is igaz, hogy ö maga adott a 39. hsz. alatt ilyesfajta engedélyt, de azért jobb vigyázni

Most utánna néztem a rendelkezésemre álló Magyar Nyelv Szótárában (vagyis, egy másikban állhat az másképp is) ahol annyit mond a szaki-ról, hogy kb. cimborát jelent és hogy bizalmas hangvételü.
Állítom, hogy ami engem illet, arra a 92. és a 95. hsz.-ek adják meg az érvényes választ.

Naagyon hosszú szünet.

Ezt ugyan nem találtam meg az értelmezö szótárban, de úgy tudom, hogy a baki az a baklövésnek a kényeztetö rövidítése.
Lehetne-e ezt rokonítani?, hogy a szaki a szaklövéssel…? Számtalan szmájli.

 110. becsuszoszereles1k — 2015-12-05 21:43 

108.@theodorus:

Tisu misu? 🙂

Jot dumaltunk!

Valaszom: Negativ. Hacsak a ket erintett nem munkatarsa (szaktarsa, de ha nem melosok, akkor szakmai tarsa maximum) egymasnak.

Kioktatas? Vicces vagy, de tiltja a vallasom meg a hitem. [Petibat kerik a szinpadra!]

109.@spacedyed:
– ezt irod: “meggymag megjegyzését barátságosan elismerőnek és nem leereszkedőnek vagy negatívnak éreztem,”

– en meg ezt irtam: “en ugy ertettem, hogy @spacedyed szakszeru megfogalmazasat @meggymag professzionaliskent minositette.”
Hol van itt a mar-mar szandekossag?

Nem @meggymag a leereszkedo vagy negativ, hanem a ‘szaki’ forma hasznalata dicseretre, es nem ereztem benne a bizalmasan vicces titulust, de lehet.

Mindannyiunknak legyen a maga hite szerint, ahogy @rebel mondana’! 😀

 109. spacedyed — 2015-12-05 20:27 

@becsuszoszereles1k:
@theodorus
@Rumcájsz
@meggymag

szaki-kérdés

Ha esetleg érdekel valakit (mivel nekem szólt 😀 ): meggymag megjegyzését barátságosan elismerőnek és nem leereszkedőnek vagy negatívnak éreztem, adott kontextusban szerintem csak nehezen, (már-már szándékosan 🙂 )félreérthető.

A megfogalmazással (mármint a sajátommal) az a fő bajom, hogy nem visz közelebb a lehetséges megoldásokhoz, hiszen gyakorlatilag bármire rásüthető magyarázat – kvantum-neurológiai jelenség leírása ugyanúgy lehet, mint egy keresztény értelemben vett csodáé, hogy 2 szélsőséget említsek.

 108. theodorus — 2015-12-05 20:22 

@becsuszoszereles1k: Köszönöm a kioktatást.
Nálam a szaki, valaminek a szakértőjét jelenti, általában kétkezi munkával kapcsolatban, de már hallottam magasabb szintű végzettséggel kapcsolatban is. Nálam se szakszerűt, se szaktársat, se szakácsot, se mást nem jelent. Annyit tanultam ebből az eszmecseréből, hogy adott szövegkörnyezetben szaktársat kell alatta érteni.

 107. becsuszoszereles1k — 2015-12-05 19:59 

103.@theodorus:

A “szaktars” szerinted azt jelenti, mint a “szakerto”?
Vagy hogyan ertelmezed a “szakerto” kifejezest?
Szakerto, aki jol ert valamihez, es az lehet barki, aki jol ert valamihez (meg altalanos ertelemben is hasznalhatjuk a szot).
De akkor sem “szaki”, mert az a szaktars a meloban, aki lehet a muvezto segedje epp ugy, mint a seged muvezetoje… Pfff.

‘Szakerto’ inkabb expert*-i minoseg ertelme’ben hasznalatos, ami magasabb szintu vegzettseget, komplex tudast/hozzaertest jelol.
Pl.: biztonsagpolitikai szakerto
——

* Merthogy az idegen szavaknak (mas nyelvnek megfelelo formaban) a magyar nyelverzek szamara van egy picit modosito jelentese, mint ugyanannak a szonak magyarul; egy kis plusz tartalma, vagy arnyalatokkal masabb hangulata (mint a filingnek is peldaul).

Legalabbis en ugy ertettem, hogy @spacedyed szakszeru megfogalmazasat @meggymag professzionaliskent minositette. Peldaul: ami szociologus, pszichologus etc. hivatast takarhat. Akkor pedig nem hasznalnam a “szaki” kifejezest.

 106. Deak Tamas — 2015-12-05 19:38 

Még egy, Deutsche Zeitung, jó két héttel később.

http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?aid=dez&datum=19180818&seite=3

 105. becsuszoszereles1k — 2015-12-05 19:36 

95.@Rumcájsz von Jicsin:

Koszonjuk szepen. En is megkozelitoen erre gondoltam, csupan a Matyirol nem ertesultem eleddig. Koszi, tenyleg! 🙂

Csak, hogy valamelyest en is deffenziv legyek a “szaki” kerdes miatt: Ugy erzekeltem, hogy @meggymag kommentelotarsunk egy jolszitualt, akkuratus, alapos tudasu es alaposan tajekozott idosebb ur (kulonleges nyelvezetet es stilusfordulatait tekintve), aki azonban regebb ota kulfoldon elhet, es mar maskepp erzekeli az allandoan megujulo, valtozo anyanyelvet.
Ezert irtam, amit irtam, es nem kritizalasbol. Igaz, mas helyett prokatorkodtam, ami nem helyes.

Elnezest szeretnek kerni, ha barkit megbantottam volna!

 104. Deak Tamas — 2015-12-05 19:34 

Lányi püspök álmáról itt egy cikk, Grazer Mittags-Zeitung, 1918. július 29. Nézem, hogy találok-e emberi betűkkel írtakat, de a sztori leírása ugyanaz, ha jól olvasom a gót macskakaparást.

http://anno.onb.ac.at/cgi-content/anno?aid=gmz&datum=19180729&seite=2

 103. theodorus — 2015-12-05 19:24 

@becsuszoszereles1k: Ahogy Rumcájsz is megvilágította egy másik jelentését is, a “szaki” szónak, így csak én is ezt tettem.
“ezert a szo nem jelenthet mast.”
A leírtakból fakadóan, pedig jelenthet, ahogy tapasztalhattad. : D

Áhh, nem akarok én támadni, ahogy védekezni sem, csak megeshet, hogy néha félreérthetően foglamazok vagy éppen én értek félre másokat. : )

 102. theodorus — 2015-12-05 19:13 

@Deak Tamas: Benne van a pakliban. 🙂

Szerintem a máig meglévő vádak és pletykák fele sem igaz Róla, nem semmi élettörténete van akárhogy is legyen.

 101. becsuszoszereles1k — 2015-12-05 19:13 

94.@theodorus:

Szerintem a szituaciot bonyolitottam tul. 🙂

Nyilvanosan nem vagyok tajjelegu.

Az adott terulet a protokoll/stilus volt, ezert a szo nem jelenthet mast.

Nem jegyeztem meg senkinek, Neked sem, hogy igy vagy ugy jartal.
De most megjegyeznem: ne legyel deffenzivaban!

 100. Deak Tamas — 2015-12-05 19:05 

@taschek: Abszolút hihető, a stílus, meg a fogalmazás is korabeli. A rajz nekem úgy rémlik vissza, mintha valami filmszerű négy kisrajzról lenne szó, de így valószínűbb, hogy tévedek.
A sztori Nemerénél is megjelent, és arra is emlékszem (lehet, hogy onnan való a rajzemlék) hogy éppen ennek aprópóján a rendszerváltás táján egy műsorban volt egy bácsi aki gyerekként ott volt a püspöknél amikor az mesélte a sztorit. Hogy ez 0. típusú találkozások volt-e, vagy szimpla más … hát azt nemtom.

 99. Deak Tamas — 2015-12-05 18:59 

@theodorus: Szerintem ha nem lett volna ittas, ő szórja be a gyilkosait a vízbe 🙂

 98. becsuszoszereles1k — 2015-12-05 18:57 

91.@night0077:

Teljesen klappol! 🙂
Az alkotok tulajdonkeppen szemleltetnek (kiserlet keppen) egy kiserletet, vagy egy kiserletet tesztelnek, vagy egy eszmet propagalnak, vagy amit akartok… – ahogy elkepzelem az ertelmesnek nevezett alkotast. (Szoval van egy kiindulasi pont.)
Ilyen volt peldaul a “Kek villam” (1983) c. film a korabeli high-tech termotechnikarol/helikopter banzaj; vagy mint Scorsese filozofikus muvei, [szvsz. (vegul kibuko) marxista materialista szemleltetes – az osszes filozofiai iskola es iranyzat elsopro ismeretevel es abrazolasaval hitelesitett intellektualizmus reven].
_____________________________________________________________
A tevedes jogat kivetelesen :DDD fenntartva, azert (noreply) beengednem ide Schrodinger macskajat is, akit itt mindenki ismer: https://www.google.co.il/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjuluLftsTJAhVHSRoKHX_yCPIQFggbMAA&url=https%3A%2F%2Fhu.wikipedia.org%2Fwiki%2FSchr%25C3%25B6dinger_macsk%25C3%25A1ja&usg=AFQjCNHy5lwBLjydE42wB2BAmWpmQnSrHQ&sig2=dN53uYpupcqj2-oLzynkiA
***
Egy eletbol vett peldaval is jonne’k a letezes-nemletezes-egyseg -valoban csak villanasnyi – megnyilvanulasarol, tettenerhetosegerol.
Ahogy osszefoglaltad, ertelmezve a filmben latottakat:
“Amikor visszament az időben, akkor gyakorlatilag átvette a saját helyét (nem létezett kétszer), viszont emlékezett az előző idősíkra, viszont a többiek nem. Kivéve egy valakit, aki valami miatt visszaemlékezett részletekre az előző idősíkból, szóval mondhatjuk azt is, hogy megérzései voltak a jövővel kapcsolatban,”
——
Hetekig egyutt utaztunk egy hosszabb buszjaraton egy no”vel, aki kisse furcsan viselkedett, me’g inkabb, hogy idorol-idore erosen elkialtotta magat, mint aki akkor ocsudik es megijed (fokent onmagatol, kvazi mint egy idegentol!).

Kesobb a neten kivancsisagbol beirva a tapasztaltakat, leginkabb az un. Tourette-szindromara lehetne gyanakodni:
“Rövid ideig tartó, sztereotip módon ismétlődő, irányíthatatlan mozgásokkal és hangadásokkal járó idegrendszeri betegség.”[Forras: orvosok.hu]

De kozben almodtam valamit. Azt, hogy egyre melyebben merultem a gondolataimba, vegul pedig a kulvilag teljesen kizarodott. Egyszercsak az alom kozben felvillant a tudatomban, hogy egyaltalan nem szeretnem, ha valaki igy latna. Erre az almomban felebredve, kicsit osszekaptam magam, normalisabban ultem, es ahogy ta’pa’szkodtam, ott allt egy ember. Erre meglepetesemben elkialtottam magam, majd azon gondolkodtam, hogy valodi kialtas volt-e, mert szerintem sajat hangomra ebredtem fel… (Szakertok kimeljenek!, de azert: Pfff! 😀 )
*

A ket kialtas ugyanaz az egy (mint ahogy a kialto is), a ketfele allapotban erzekelve onmagat, ami szinten egy, es elmozdulas sincs csak a nem erzekeles es az erzekeles valtakozasa. Vagy legyen idosik.
Es van a szemlelo, aki o”t latja.

 97. Rumcájsz von Jicsin — 2015-12-05 12:21 

@theodorus:
Egy újszülöttnek minden új! 🙂

 96. theodorus — 2015-12-05 11:52 

@Rumcájsz von Jicsin: Ebben a megvilágításban még nem is hallottam. 🙂

 95. Rumcájsz von Jicsin — 2015-12-05 11:47 

@becsuszoszereles1k:
@theodorus:

Csak a pontosság kedvéért:
A szaki az a szaktárs rövidítése, az átkosban igazságos Mátyás idején dívott nagyon, mert így ki lehetett kerülni az elvtárst!! 🙂

 94. theodorus — 2015-12-05 11:47 

@becsuszoszereles1k: Ez nem hiszem, hogy degradáló, lealacsonyító lenne, csak annak, aki ezt annak veszi.
Írok erre két egyszerű megtörtént esetet. Mikor nagybátyámnak azt mondták, hogy kövér, és már túl terebélyes a hasa, Ő azt válaszolta, hogy a “szabónője”, így nem kap napszúrást, ha kültéren vesz méretet. Egy másik ismerősöm, mikor hasonló jelzővel illették, egyből a másik hibáit kezdte el sorjázni, néha túlozva is.

Nem lökök. : D Amellett, hogy léteznek tájszavaink, vélhetően vannak olyan szavaink (rövidítés, szleng), ami egy adott területen mást jelenthet vagy másra utal. Ennyit írtam, s ezek szerint lehet, hogy félreértettelek. Sztm úgy jártál, mint a “szaki” szóval, kicsit túlbonyolítottad.

 93. becsuszoszereles1k — 2015-12-05 10:34 

92.@theodorus:

Ha nem akarsz, akkor ne is! 🙂

En is pont azt irtam, hogy a ‘szaki’ nem a ‘szakszeru’, es valoban: nem melleknev, hanem fonev.

Lehet, hogy a ‘szaki bacsi’ ( barmennyire is ‘jo melos’ ertelemben) peldaul nem szlengben van, hanem?

Sajatos nyelverzekem (es a szabaly, valamint a stilisztika) azt “sugja”, hogy a ‘szakerto’ szo komplex, magas tudast (felkeszultseget) fejez ki, amit (felenk) nem “degradalnak” roviditessel… Persze, ha feletek a geci vezetok megszolitasa ‘geci’, kar is volt megvilagitanom a kerdest. 😀

A ‘feletek es felem magyarul’, az ugyanaz – nem baj, ugye? Amugy mire celozgatsz? Lokj egy jo haszbarat!

 92. theodorus — 2015-12-05 08:38 

@becsuszoszereles1k: Nem akarok kötekedni, de a “szaki” nem a “szakszerű”, hanem a “szakértő” rövidítése, pontosabban becézése (s nem szleng), legalábbis a magyarban, felénk (lehet másfelé más, de ezt meg szerettem volna jegyezni).

 91. night0077 — 2015-12-04 22:59 

@becsuszoszereles1k:

“Halisten legalabb idoutazassal nem kell magunkat strapalni…”

Nem tudom mennyire néztek sorozatokat, de most fut a The Flash című sorozat (igen, a szuperhősről van szó benne, aki nagyon gyorsan fut). Az előző évadban volt egy olyan rész, amiben olyan gyorsan futott a flash, hogy visszament az időben. Amikor visszament az időben, akkor gyakorlatilag átvette a saját helyét (nem létezett kétszer), viszont emlékezett az előző idősíkra, viszont a többiek nem. Kivéve egy valakit, aki valami miatt visszaemlékezett részletekre az előző idősíkból, szóval mondhatjuk azt is, hogy megérzései voltak a jövővel kapcsolatban, pedig – a sztori szerint – csak a már egyszer átélt dolgokra emlékezett. Így magyarázták a sorozatban a deja vu-t.

Fura, hogy ma olvasom a posztot és pont ma néztem meg a legújabb részt, amiben ismét történt időutazás. (csak kétszer volt eddig a sorozatban, az előző évadban egyszer, amiről írtam, meg a tegnapi részben).

 90. becsuszoszereles1k — 2015-12-04 21:50 

84.@meggymag:

“szaki megfogalmazás” – magyarul nem hasznalunk ilyen kifejezest, fokent a “szaki”-t nem a “professzionalis”(ami stilarisan nem a “profi” megfeleloje) vagy a “szakszeru” helyett. Mint szleng szonak, akar a szandekoddal ellenkezo hatasa is lehet.

 89. becsuszoszereles1k — 2015-12-04 21:26 

87.@déjvid:

Epp ugy lehetett a multbol is…
Es akkor tulajdonkeppen o” volt a hajlektalan a jelenben… 😀

Halisten legalabb idoutazassal nem kell magunkat strapalni…

Hu”en onmagamhoz, mondhatnam: Mindig (itt) vagyunk, de nem mindig latszunk.

 88. spacedyed — 2015-12-04 19:21 

@déjvid:

Mivel láttam néhány ilyen témájú filmet, bennem is felmerült :). Arról nem is beszélve, hogy régi tanáraim is elégedetten konstatálhatnák, hogy beváltak jóslataik 😀 .

 87. déjvid — 2015-12-04 14:58 

A hajléktalan, aki a neveden szólított, nem lehettél Te a jövőből…? .-D

(bocs)

😀

 86. tiboru — 2015-12-04 09:27 

@kvantum:

Megnéztem és most válaszoltam annál a posztnál.

 85. meggymag — 2015-12-04 04:43 

@taschek:68.

Köszi a 67. hsz.-t.

“…a püspök nem rajzolt, csak jegyzetelt:…”

Ez egy kicsit más leírás, más jelentésü, mint a sajátkezi rajzos, ill. mit beszélek,látja azt már mindenki. És azt is, hogy itt a kommunikálás másfajta mint a többi esetnél a posztban.

Ezek után az a biztos, hogy Dr. Lányi Ferenc még az éj folyamán értesült a másnap délelött bekövetkezö merényletröl. Az, hogy valaki ilyet vagy hasonlót megálmodik az nem ritka.
Lehet, tényleg, hogy a püspök volt a trónörökös számára a legbizalmasabb lény, hozzá még a szüleinél is közelebb álló
.
Az adatokkal így nem nagyon érdmes foglalkozni, csak akkor volna, ha hozzáférhetö lenne, ha létezne még valahol eredetiben a püspök által írott jegyzet.
Lehet, hogy a sajtó, a jelentések, az memoárok és visszaemlékezések között még más adat is elöfordulhat.

 84. meggymag — 2015-12-04 00:06 

@spacedyed:72.
@becsuszoszereles1k:

Kis kiegészítés a további gondolati próbálkozásaimból.

„Továbbindulok, de nem hagy nyugodni a dolog. 1 perc múlva visszafordulok, …“

Szerintem abban a pillanatban, percben dölt el és történt is meg a hihetetlen nem véletlen.
Egymásra talált a szükség érzete és tehetetlensége az öt megértö és tenni akaró szándékkal. Nem véletlenül használom a tenni és* nem a segíteni akaró szándékot. Ezek eggyé lettek, vagy már egyek voltak, szvsz. abból adódott a néven szólítás. Én és a nevem egyek vagyunk, te és a neved, egyek vagytok. „Te és a neved“ ide jöttetek, a hajléktalan maga is meglepödhetett, ezért váltogatta a tegezést a magázással.
* a kettö közötti különbségben látom a történés nyitját. Ha segíteni akarok, azt a szocializálásom, tudatom diktálja, pszihológiailag jól magyarázható. Itt az van, hogy 39. spacedyed elöször ad, majd látja a sebet, továbbmegy, aztán valami, egy sugallat ellenállhatatlanul visszafordítja: itt nekem tennivalóm van! Ez már nem egyszerü pszichológia!

„hogy több csatornán keresztül szerzünk és közlünk információt, mint amennyiről tudunk – ez a fatalizmussal pont ellentétes megközelítés (remélem).“
Szerintem sem fatalizmus, az említett „sors keze“ ott jobb híján szerepelt. A sors keze azt most csak úgy szokásosan, általánosan használtam a meglepöre, a váratlanra, amiröl még nincs v. nem lehet fogalmam.
A fenti mondatod tiszta szaki megfogalmazás, jobban nem is lehetett volna.

 83. meggymag — 2015-12-03 22:35 

@taschek:76.

Remélhetöleg ezentúl pedálozni fogsz.
Ha nagyon sz&r a fönök, akkor elöte elképzelsz mindent, föleg belehelyezed magad: a) nem az ö helyébe -hanem- b) az ö hülye személyébe és azt/úgy mondod neki ahogy kb. elvárná, vagy hatna rá. Úgy amilyen ö! (nem mint más). Vagy ha most te vagy a fönök, attól még lehet egy további fönök is.
Ez nem a saját becsületérzés megsértése, hanem “hivatás-/munka-/haza- stb.szeretet” a kutyaharapást szörivel módszere által.

Ha nem tetszik vagy fölösleges a javaslat, legyen mentségemre, hogy a szándékom legalább, jónak „gondolta magát“. És biz. együttérzéssel a guttaütés közeledtének megsejtésekor.

 82. SLC — 2015-12-03 20:19 

@FilcTroll: Micsoda meglepő véletlen: mostanában egyfajta festék szagára gyakran használom az orkszar és a trollszar szavakat, de tényleg csak az elmúlt egy-két hónapban jutott ez eszembe 😀

 81. SLC — 2015-12-03 20:16 

@ottar: Az nekem kifejezetten tetszett, csak szerintem a végét elrontotta kicsit. 🙂

 80. SLC — 2015-12-03 20:09 

@individuale: Én ahhoz kerestem, de nem találtam hiteles forrásokat, bár lehet az a hiba, hogy nem beszélek olaszul. Mindenesetre ha tudsz valami forrást – az Amire nincs magyarázaton kívül -, azt köszönettel venném.

 79. SLC — 2015-12-03 19:59 

@ipartelep: El sem olvastam az első mondatot, már tudtam, hogy csak te lehetsz 😀
Ha nem baj, a kommentedet sem olvasom el, annyira érdektelen.

 78. SLC — 2015-12-03 19:52 

Sok éve írtam a témában egy kis összefoglalót, abból bátorkodom részleteket beemelni ide.

“Nem csak a történelem produkál különös dolgokat. Az egyik internetről letölthető, a Hold felszínéről, a Prinz-kráter közelében készült fotó meglepően emlékeztet Magyarország hegy- és vízrajzi térképére. Külön érdekessége a dolognak, hogy az összes nyelv közül egyedül a magyarban használják a „hold” szót földterület mértékegységként és égitestként is.

A hivatalos tudomány a nagy számok törvényére hivatkozik a magyarázatnál. A világon annyi esemény történik, és olyan sokan élünk a bolygón, hogy az lenne a furcsa, ha nem lennének egybeesések. Luis W. Alvarez Nobel-díjas fizikus valószínűség-számítás segítségével kimutatta, hogy az Egyesült Államokban átlagban naponta tíz véletlen egybeesés történhet, vagyis egyáltalán nem olyan ritkán jönnek létre kisvalószínűségű történések, mint azt hisszük. Szerinte nem kell semmiféle transzcendens szervezőerőt keresni a szinkronisztikus események okaként, ezek szinte szükségszerűen következnek be velünk.

Természetesen nem mindenki fogadja el ezt a megközelítési módot. Egyesek gyűjtik és feljegyzik a véletlen egybeeséseket, ilyen volt például Paul Kammerer osztrák zoológus, aki dokumentálta és osztályozta a szinkronicitásokat. Feltételezte, hogy létezik egy természeti törvény, amely gyűjti, egymáshoz rendeli, csoportosítja a hasonló mintákat és motívumokat felmutató eseményeket.
Nem Kammerer volt az első, aki a témával foglalkozott. 1850-ben Schopenhauer írt egy tanulmányt, ebben kifejti azon elképzelését, mely szerint az ember életét a tervszerűség fűzi egésszé, így a véletlen rendeltetése csupán a sors beteljesítése; vagyis véletlenek nem léteznek.
C. G. Jung pszichológiai szempontból közelítette meg a kérdést, szerinte a szinkronicitás jelenségének oka az emberi tudatban keresendő, a lelki fejlődés egy bizonyos pillanatában – leggyakrabban egy fordulópontnál – a kollektív tudattalan mintái a fizikai világban jelentőségteljes egybeesés formájában nyilvánulnak meg. Az események szerinte a szinkronicitást tapasztaló személy részére komoly üzenetet hordoznak, amit aztán az vagy megért, vagy nem. Jung több ilyen eseményt írt le praxisából elmélete alátámasztására. Az 1930-as évek elején Wolfgang Pauli ismert fizikus szállt vitába vele, levelezésük eredményeként sikerült a szinkronicitás fogalmának meghatározását pontosítani.

Külön fejezetet érdemelne az ikrekkel megtörtént szinkronicitások elemezése. Egy közelmúltban megjelent újsághír szerint New Yorkban egy ikerpár ugyanazon kórházban pár perc eltéréssel szült, mindkettejük gyermeke fiú lett. Több értekezés foglalkozik az ehhez hasonló egybeesésekkel, legtöbbjük esettanulmányokkal igyekszik bizonyítani, hogy az ikrek esetében az egymással oksági kapcsolatban nem lévő, egyazon időben történő események nem a véletlen műveként jönnek létre. Külön érdekesség az 1933-ban született ikerpár, Oscar Stohr és Jack Yufe esete: miután szüleik elváltak, az anya egyiküket magával vitte Németországba, ahol lelkes nácit nevelt belőle, míg testvére az apja hatására zsidó vallásúként élte az életét. Amikor 1979-ben találkoztak, viselkedésük, beszédük, mozgásuk hasonlósága megdöbbentő volt. Az ikerkutatás kapcsán két tudós munkássága figyelemre méltó, Thomas Bouchardo és Luigi Gedda tett sokat a jelenség hátterének feltárásáért. Gedda, aki közel tizenötezer ikerpárt vizsgált meg, a szinkronisztikus történések magyarázatára kidolgozta az „Életóra” hipotézist.”

És pontosan emlékszem, amíg a cikket írtam, naponta több meglepő véletlen egybeesés történt velem, amik sokat segítettek a cikk megírásában. Bár ha belegondolok, ebben semmi meglepő nincs 😀
És még egy kis adalék: a Jungról szóló pár sorhoz több könyvet elolvastam, és két napig fogalmaztam azt a kis részt. Szóval nem olyan egyszerű dolog az írás 😛

 77. grossartigli — 2015-12-03 15:08 

Két lábbal a földön álló, a transzcendens gondolatokat elutasító pali vagyok, de gyakran fordul elő, hogy gondolok valakire, aki rövidesen felhív, stb. Tegnap este megkérdeztem a szomszédomtól borozás közben, hogy mi van a pisálós főrendőrrel. Erre most olvasom, hogy a fővárosi elkaszálta. Paff.

 76. taschek — 2015-12-03 15:07 

Tegnap nekem is volt dézsavúm: Bejött az anyacégtől az árú. Nagy papírfecni hirdeti rajta, hogy a kopóalkatrészek nanotechnológiával kezelve, hívja a gyárat bizalommal stb stb. Mondom magamba: anyád büdös fritz! másolunk, másolunk!

Aztán rájöttem, hogy amikor évekkel ezelőtt mondtam a főnöknek, hogy valami pösti egyetem partnert keres nano kísérletekhez, ami ráadásul nekünk még témába is vágna, hát a főnök megsimogatta a buksim: jól van leülhetsz, nem kell pedálozni. Így nem másoltak semmit, csak jó magyar szokás szerint megint a megfelelő ember ült a megfelelő helyen. Szerencsére már csak az egyik ül ott, igaz a hülyébb maradt… jó magyar szokás szerint.

 75. theodorus — 2015-12-03 14:28 

@Deak Tamas: “Az meg már csak plusz konteó hogy aznap késelték meg Raszputyint is, aki ha elérhető marad, Oroszország az életben nem lép be a háborúba”
Raszputyin-ról mekkora konteót lehetne írni… : D Nem volt semmi halála. Először megmérgezték, utána kétszer meglőtték, de még ezt is túlélte a végén botokkal verték majd a folyóba dobták, a boncoláskor pedig vizet találtak a tüdejében, szóval még akkor is élt…

 74. theodorus — 2015-12-03 14:22 

Ismét egy jó cikk. 🙂 Megint elmaradtam, mint a borravaló, de próbálom utolérni magam.

A hsz-ek egy részén már túlvagyok, lenne pár megjegyzésem.
Ipartelep észrevételezte, hogy a konteósok hülyék. Az én véleményem az, amit már petibá részletesen is megfogalmazott, hogy ezek az emberek kérdeznek. Arisztotelész, kedvenc ókori görög filozófusom, azért kényszerült száműzetésre Athénból, mert mindent meg mert kérdőjelezni, ez pedig a pedo-homo platónnak nem tetszett, ezért halálra ítélték, ellentétben platón mesterével Szókratésszel, Ő ugye nem a halált választotta.
A kérdések vitték előre az emberiséget, mert azok az emberek, akik nem tudták elfogadni az eléjük tálalt “egyetemes tudást”, lettek a feltalálók az érdekes, egyedi emberek, a másik végletben pedig az idealisták vagy rombolók. Egyébként azon emberekre, akik mindent “benyelnek” valami állat nevét szokták mondani, ami most nem jut eszembe. 😀
Amellett elismerem, hogy az emberi hülyeség határtalan konteó gyártás tekintetében is (!), amit lehet komolyan venni vagy éppen nevetni rajta.

Kszabo olvasótárs szerintem nagyon helyesen jegyzi meg, hogy “Quod volumus libenter credimus – Szívesen elhisszük, azt, amit magunk is akarunk”. Szerintem más is tapasztalta már, hogy azzal szemben volt hiszékeny, akit/amit fenntartásokkal kellett volna kezelnie és néha azzal volt kétkedő, akiben/amiben bíznia kellett volna. Ez így van minden -izmussal is. Számos ember magáévá tesz egy világnézetet, s hiába szakad meg néha önmagában is 1-2 helyen, próbálja foltozni inkább, minthogy belássa, hogy talán nem az (sőt talán egyiksem ? – tudom, kétkedő vagyok 🙂 ) a megfelelő.

FilcTroll. Magam-is az ok-okozati összefüggések mellett török lándzsát, pont emiatt van egy sorsszerűség az életben, de mindig van lehetőség dönteni (csak ez nem valami “second life”, aztán nem lehet visszatölteni… 😀 ).
Ettől függetlenül. A premonícióban és a távérzékelésben azért hisznek kevesen, mert csak kevés emberrel történik meg, ahogy a deja vu-vel kapcsolatosan is lehet tudományos megfoglamazás(oka)t gyártani, ahogy untermensch4 írja: “az érzékszervekből bejövő ingerek már feldolgozás alatt duplikálódnak és két azonos “emlék” találkozik a fejben.”

 73. becsuszoszereles1k — 2015-12-03 12:55 

72.@spacedyed:

Szerintem tobbunk elozo, un. racionalis (materialista? 😀 ) valasza a tortenetedre inkabb inerciabol adott, felig-meddig vicces valasz volt. 🙂 Haritas szeru”seg, idonyeres celjabol, mikozben jart az agyunk. 🙂

Vegulis, @meggymag hiaba adta be fajon a derekat a nyers racionalitasnak, de o” mondta meg a helyes valaszt, o” adta meg a helyes iranyt!

A csillaggal jelolt szavakat:
*kujtehlelmezs* = szemlelhetjuk
** luadlep** = peldaul
normalis sorrendben utottem le a klaviaturan, mint az elotte vagy az utana levoket, megis a tukorkepuk jott ki!? Hasonlo eddig nem tortent velem, ezert is es a szoveghuseg miatt hagytam benne oket a hozzaszolasomban (amit azert illett jelezni). Fokent pedig, mert eddigi eletemben semmi irasba kivankozo szinkronicitas az “oszloposon” kivul nem tortent velem; es tessek! 😉

 72. spacedyed — 2015-12-03 10:30 

@becsuszoszereles1k:

Nem állítom, hogy mindent értek a válaszodból, – pl. a *-al jelölt szavak írásmódjának okát 🙂 – de érdekes és tanulságos értelmezés, köszönöm.
Ha elfogadjuk, hogy nem ismertük egymást és nem mondtam meg akaratlanul a nevemet, a lehetséges megfejtés iránya számomra is az, hogy több csatornán keresztül szerzünk és közlünk információt, mint amennyiről tudunk – ez a fatalizmussal pont ellentétes megközelítés (remélem).

 71. becsuszoszereles1k — 2015-12-02 23:33 

62.@spacedyed:

65.@meggymag meglatasa a kulcs: a jelenseg mindig egy tovabbi dologra iranyul:

“Nincs túl sok kétségem afelöl, hogy a távoli ismerösödnek az volt a dolga, hogy jusson el a levél a címzetthez.”

A masodik esetben pedig arra iranyult a cselekves, hogy valaki, barki kihivja a mentot neki (maganak) – nyilvan addig mindenki elment mellette (a hajlektalan meg is koszonte, hogy visszamentel)…, de aki elment mellette, az akar Te is lehettel volna (eloszor igy is volt), ha eppen mas a “konstellacio”. Vagyis nem kujtehlelmezs* szemlelhetjuk fatalista modon a szinkron jelense’geket. Bar borzongani sokkal izgalmasabb… 🙂
Hogy a nevedet honnan tudhatta, vagy talalta el (ismetlem), haat, ujra csak talalgathatnank. Nem tudhatod mi tortent azalatt, amig el- es visszamentel.

Pelda: Ha elmegy melletted valaki, de vegig egy oszlop takarasaban halad – es, ha nem nezel arra egy ovatlan pillanatban -, az eletben nem tudod meg, hogy 50 melletted elhalado emberbol – amig ott alltal es beszelgettel valakivel, mondjuk – 35-nek a jelenleterol egyaltalan nem volt fogalmad. Es nem is lesz mar soha! (Pedig lehet, hogy epp anyad volt, vagy a gyereked.) Teljesen hetkoznapi pelda, aminek teljesen racionalis a magyarazata. De, ha valoban belegondolsz, akkor megdobbensz, es misztikus erovel hat rad, mert megerzed, hogy luadlep** peldaul, nem all minden a hatalmadban. Megtapasztaljuk a tulontul is nagy vakfoltokat a letunkben, ami meglehetosen tiszteletet parancsolo tapasztalat.
———
* es ** csillagokkal jelolt szavakat nem akarattal irtam igy, hogy forditva legyenek, mondhatnam: tukorkepek. Hacsak azt nem jelenti, hogy Ikrek jegyben szulettem. Vagy, hogy meghipnotizalt a poszt… Csak tudnam, mi a teendo… 😀

_________________________________

Van-e negativ szinkronicitas? 🙂

Jung szerint: van. Csak tok mas, mint Murphye’!

Robert M. Price
Murphy törvényének metafizikája

Link: https://www.google.co.il/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=3&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwiDlIeikr7JAhXJtxQKHWJPAtQQFggnMAI&url=http%3A%2F%2Fwww.termeszetvilaga.hu%2Ffizika_eve%2Fszkeptikus%2Fmurphy.html&usg=AFQjCNEX46YWdZkVVCWzey8k6dAoe17spw&sig2=jaqVn_DMWX8kGrZ2jmjbSg

 70. zizzi — 2015-12-02 21:17 

@Rumcájsz von Jicsin:
69
Ez jo! Talalgathatok?
A. Masiniszta vagy
B. Veszfek
C. Meg tudod allitani, csak meg nem probaltad… 😀

 69. Rumcájsz von Jicsin — 2015-12-02 18:56 

Az én szupererőm abban mutatkozik meg, hogy akár félkézzel megállítok egy vonatszerelvényt!!

 68. taschek — 2015-12-02 18:17 

No, ha minden igaz, most már nincs kedvem tovább kutakodni, a püspök nem rajzolt, csak jegyzetelt:

“1914. június 28-án, reggel fél négy órakor iszonyú álomból riadtam fel. Álmomban az íróasztalomhoz léptem, hogy átnézzem a beérkezett postát. Felül egy fekete pecsétes, fekete szegélyes, Ferenc Ferdinánd címerével ellátott levél feküdt. Írását rögtön felismertem. Felbontottam a levelet, és a levél fejrészén, égszínkék színben, olyan kép tűnt szemembe, mint amilyenek képes levelezőlapokon láthatók. Utcarészletet ábrázolt. Őfelségéék gépkocsiban ültek. Velük szemben egy tábornok, a sofőr mellett egy tiszt.

Az utca mindkét oldalán embertömeg állt sorfalat. Közülük két suhanc ugrott elő és Őfelségéékre lőtt.

A levelet kivettem a borítékjából, és elolvastam. Tartalma fokozta alig elviselhető lidércnyomásomat, így hangzott: Kedves Lányi püspök, nagytiszteletű Uram! Közlöm Önnel, hogy ma, feleségemmel együtt, Sz@rajevóban, délelőtt fél tízkor, orvgyilkosság áldozata leszek. Jámbor imáiba és miseáldozatába ajánljuk magunkat és kérjük, hogy szegény gyermekeinket, úgy mint eddig, továbbra is tartsa meg szeretetében és hűségében. Szívélyesen üdvözli az Ön Ferenc főhercege. Sz@rajevó, 1914. június 28., reggel fél négykor.” Eddig az álom.

“Borzalmas erőfeszítéssel téptem ki magam e szörnyű halálos álomvízióból. Remegve, könnyezve ugrottam ki az ágyamból. Ránéztem az órára, fél négy volt. Most már éberen az íróasztalomhoz siettem, és leírtam az álmom. A szívszorító rémálomhoz tehetetlen kétségbeesés társult. Mit tehetnék, hogy elhárítsak egy jegesen közeledő halálveszélyt? Semmi eszközöm nem volt hozzá. A racionális-énem is szűkölt e nyomorúságos lelki-szellemi állapotom mögött. Hátha csak képzelődöm! Ki hitt volna nekem? Hisz még nem történt meg, amiről hírt akartam adni. Fölriasztott barátaim is legfeljebb kórházba vitetnek és párnázott cellába zárnak őrjöngésnek vélt jajdulásomért. Az ő helyükbe én is azt tettem volna.”

Az idézet innen: http://sissiforum.hu/forum/viewthread.php?thread_id=231

Nem ismerem az oldalt, és fáradt is vagyok, hogy utánanézzek az oldal és az idézet hitelességének. Még annyit, hogy az első merénylet 10 óra 10 perckor volt, a végzetes 10 óra 45 után.

 67. taschek — 2015-12-02 13:19 

@meggymag: Achille Beltrame által készített illusztráció, amely 1914. július 12-én jelent meg a Domenica del Corriere című hetilapban: wiki cikk a szarajevói merényletről.

 66. almaviva — 2015-12-02 12:01 

Üdv mindenkinek, egy apró esetről szeretnék beszámolni, ami csak annyiban aktuális, hogy múlt szombaton esett meg velem Hollandiában. Régóta olvasok – Magyarországon – egy blogot (http://strandedsailors.com/), melynek gazdája egy bizonyos Sven Signe de Hartogh, sajátos fazon, a blogon vannak róla fényképek. Szóval éppenséggel a múlt héten Hágában járva, szombaton délelőtt kivillamosoztam Delft műemlékvárosába körülnézni. A szombat délelőtti sokaságban hirtelen EZ A BIZONYOS SVEN jött velem szemben, a barátnőjével együtt. Ennyire kicsi lenne világ? Gondolom szinte zéró az esélye annak, hogy én és ő egyazon időben HOLLANDIÁBAN (ahol most voltam először), pont ennek a városnak ama utcájában sétálva szembetalálkozzunk (tudtommal Utrechtben lakik). Az EU-ban mégiscsak lakik hatszázmillióvalahány ember, de még Hollandiában is vagy 17 millió.

 65. meggymag — 2015-12-02 05:40 

@spacedyed:39.

Nincs túl sok kétségem afelöl, hogy a távoli ismerösödnek az volt a dolga, hogy jusson el a levél a címzetthez.
Szvsz. a második esetben is több „a sors keze“, de annyi kollega magyarázta meg, hogy hogyan is volt, hogy az esetleges ellenkezöjére már nem elég csak tippelni.
Utánnajárni meg valószínü már semminek sem lehet, mert ahhoz túl rég történt.

 64. meggymag — 2015-12-02 04:48 

@taschek:55.

Azért írtam, mert eléggé érdekelnek engem is a véletlen/
nem véletlenek.Ilyenkor szerintem sokmindennek lehet jelentösége az esemény “elbírálásakor”, függetlenül attól, hogy a hallgatóság elutasító vagy hajlandó állásponton van.
Egyrészt kissé gyanús a számomra ez az ügy föleg a rajz miatt.Ha annyi lett volna, hogy Lányi püspök megérezteaz eseményeket elöre, akkor nem volna kétségem. A rajzos kiegészítés azonban..,bár nem lehetetlen.A posztban mutatott rajz az a Lányi F. rajza, vagy korabeli újságból származik? ez nem világos a számomra.

 63. spacedyed — 2015-12-02 00:50 

@taschek:
…egy apró részlet, ami beugrott:
amikor megszólított, magázott. Amikor visszamentem, és a keresztnevemen szólított, tegezett, majd újra magázni kezdett.
Ebbe is bármit bele lehet magyarázni, számomra egy kicsit inkább azt valószínűsíti, hogy nem ismert, vagy legalábbis én nem ismertem korábban.
Csak néhány évig éltem a városban egyébként, előtte és utána relatíve messze, ez megint csak a “régi, elfeledett ismerős” ellen szól.

 62. spacedyed — 2015-12-02 00:41 

@becsuszoszereles1k:
A keresztnevemen. És igen, összetéveszthetett vkivel, akit ugyanígy hívnak, elég gyakori név. Nem egy Ádám (Ki gondolta volna, hogy ez a leggyakoribb férfinév MO-n? Én biztos nem…), de valószínűleg top 20-as.
Vezetéknévvel együtt azért nagyon súlyos lett volna, akkor lehet, hogy nem írogatnék ide és máshova sem 🙂

 61. becsuszoszereles1k — 2015-12-01 23:50 

58.@spacedyed: Ha megis jol emlekeznel ra, akkor me’g az is lehet, hogy…
Ja, a vezetekneveden szolitott, vagy a keresztneveden (utoneveden)?

Mondjuk, ha nem a vezetekneveden szolitott – ami me’g erdekesebb lett volna -, akkor veletlenul rahibazhatott a nevedre…

Vagy valamikor talalkoztatok mar, csak Te nem ismerted fel, akar a neved hallatara sem…

 60. qdiace — 2015-12-01 23:39 

Rossz rá vissza gondolni, de volt egy hónap az életemben, amit nagyon csúnyán végighazudtam. Mikor végre elmúlt a vész, Edda-koncerten voltam, ahol is a banda leadta a Tűzközelben című nótáját:

Itt, aki hazug, a tűzben gyorsan elég…

…és a bokámig nyelve egy gombócot, arra gondoltam, hogy nincs a teremben ember, aki nálam gyorsabban égne el… 🙁

Vajon a banda, mikor összeállította a koncertre készülve a számlistát, szinkronicitásban volt velem?

Más szitu.

Végzős pszichós hallgató gyűjtött a szexológiai témájú szakdogájához “first time”-os sztorikat (anonim módon). Mikor gépeltem le a magamét, a rádióból felcsendült Phil Collins: In The Air Tonight. Vajon a rádióadó zenei szerkesztője mennyire volt velem szinkronicitásban? Hiszen Collinsnak ebben a slágerében ezt halljuk:

I’ve been waiting for this moment for all my life, oh Lord!

 59. kvantum — 2015-12-01 23:25 

@tiboru:

Challenger-konteók 45. hozzászólás 🙂

 58. spacedyed — 2015-12-01 22:42 

@taschek:

Igen, ezek lehetséges (racionális) magyarázatok. Személy szerint biztos vagyok benne, hogy nem mondtam a nevemet és nem ismert(ük egymást), de az emlékek fura dolgok.
Ettől függetlenül – szubjektíve – az érdekel, hogy mi van akkor, ha jól emlékszem…

 57. innercircle — 2015-12-01 21:20 

@stipi:
“És neked, mi a szupererőd? ”

Én megérzem ha a telefon után nyúlsz, és gyorsan felhívlak 😀

 56. tiboru — 2015-12-01 20:44 

@kvantum:

A megjegyzésed jogos, javítom 🙂

A Challenger-poszthoz írt megjegyzésedre nem emlékszem; arra azért sajnos nincs kapacitásom (se időm, se energiám), hogy mindegyik poszt (kábé kétszáz) mindegyik kommentjét naprakészen kövessem, pedig tényleg megpróbálom…

 55. taschek — 2015-12-01 20:00 

@meggymag: Lehet, de az anekdota ép’ arról szól, hogy közel álltak egymáshoz, annyira, hogy ütköztették a nézeteiket is nyilvánosan, mivel akkoriban még nem volt püspök, max. címzetes, ezért a megszólítás a vita élét hivatott elütni. Persze ez az én olvasatom, lehet neked van igazad és nincs jelentősége a két megszólítást összevetni.

 54. meggymag — 2015-12-01 18:46 

@taschek:

Én sem akarok trollkodni, csak tudomásom szerint egy, v. a püspökünk hivatalos címe Monsignore Dr. Lányi Ferenc.
Az uralkodó szempontjából a cím és az állás a legfontosabb, ugyanúgy nyilvános körökben a megfelelö távolságtartás. Mint ahogy szinte biztos (sohse voltam ott) a püspök Felséged-ként szokott az uralkodóhoz fordulni, öt nem a nevén nevezve.
A trönörökös számára azonban, aki bizalmasabb viszonyban volt dr. Lányival mint az uralkodó, nem valószínü, hogy a kapcsolatukban Lányinak a püspöki hivatala lett volna az elsödleges fontosságú, tehát szólíthatta öt Dr. Lányinak vagy Dr. Lányi Ferencnek is. Vagyis, szvsz. akkor is ha mindaz csak a Lányi püspök képzeletében játszódott le, akkor is azt vélte látni/olvasni, ahogy a trónörökös öt „magánúton“ szólította.

 53. meggymag — 2015-12-01 17:18 

@stipi:45.

“(egy lány megcsúszott a buszmegálló szélén, és a busz kinyílt ajtajában kapaszkodott meg, mindig ugyanúgy)”

De: ugyanaz a lány volt mindkét alkalommal, vagy két különbözö?

 51. taschek — 2015-12-01 15:29 

Nem akarok trollkodni, csak magyarázatot keresni:

– “a trónörökös tervezett útvonala – a sajtó révén – már napokkal korábban ismertté vált.” (Rubicon)
– “Tisza István miniszterelnök aggodalommal tekintett a trón-
örökös sarajevói útja elé s nagyobbszámú detektívcsoportot óhajtott Budapestről a trónörökös személyi biztonságának őrzésére
leküldeni, ami elől azonban az ottani katonai hatóság kitért.” (EÖTTEVÉNYI OLIVÉR: Ferenc Ferdinánd, fent van a neten pdfként)
– “Lányi püspök közléséről a világsajtó már 1918-ban, egy balkáni újság híre alapján, megemlékezett, de aztán egy 1935-ben megjelent
német könyv: „Okkultismus, Täuschungen und Tatsachen” behatóbban
is foglalkozott ezzel az esettel.” (Eöttevényi szintén)
– “Lányi tudniillik állítólag — ugyané forrás szerint — a Kossuth-kultuszt is megvédte Ferenc Ferdinánd felfogásával szemben, aki erre vendégei előtt azt mondta, hogy a Monsignore-nsk (így titulálta Lányit) alapjában igaza van” (Szintén Eöttevényi.) Vagyis nem Dr. Lányi volt a megszólítása, ha már személyes levelet kapott álmában, akkor maradhatott volna a Monsignorénál

– Szóval a püspök úr álmodhatott, csak azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy pontosan mit. Esetleg még az 1918-as közlést ha valaki elő tudná guberálni lehet, hogy segítene.

 50. vittore — 2015-12-01 15:09 

Kövezzetek meg, de nagy vonalakban ipartelepnek igaza van, főleg a mostani postban szereplő sztorikkal kapcsolatban. Az más dolog, hogy a stílusa, finoman fogalmazva nem erre a blogra való.
A Mester hozzászólásán (ipartelepére) meg üvöltve röhögtem a munkahelyem közepén, annyira jó volt. 🙂

 49. taschek — 2015-12-01 14:31 

A Lányi püspök grafikájáról nincs valami link, vagy az eltűnt? Gondolom tudott az útról és aggódhatott is, ha jól tudom nem volt egy sétagalopp az a látogatás, így lehet, hogy a féltés és aggódás hozta az álmot, aztán a hír realizálta, de mivel már volt egy folyamatos aggódás, meg ott volt a rossz álom is, feszült állapotban lehetett a püspök aztán meglátta a hírt és bumm, jó lenne az eredeti rajz.

 48. taschek — 2015-12-01 14:25 

@spacedyed: 2. lehet, hogy ismertétek egymást, csak ő nem volt biztos benne, vagy nem merte ezt közvetlenül megmondani, nehogy félre értsd, így próbált rávezetni, elsőben a lábsebbel (ezzel csak időt akart nyerni), aztán a neveddel is. Lehet ő sem volt teljesen biztos a dolgában, de inkább az első eset, ilyen helyzetben elég sok gátlást és előítéletet kell leküzdeni. Nem olyan egyszerű, hogy hello Kitty, de rég nem láttalak, dobj már meg egy százassal. Persze van akinek ez megy, de többség nem ilyen.

Vagy véletlenül bemondtad a neved, amire fel sem figyeltél, ezt meg bizalmi gesztusnak vélte, bár részedről önkéntelen volt, így te bontottad le a falakat, csak nem is vetted észre, amit meg ő nem vett észre és kialakult egy fura helyzet. A fene tudja, több apró részlet kellene, hogy valamerre elinduljunk.

 47. Deak Tamas — 2015-12-01 13:24 

@tiboru: Én úgy emlékszem, hogy láttam a Lányi-féle rajzot, csak nem tudom hol.
A kétkedőknek mondom, hogy az is abszolút jól dokumentált, a püspököt annyira megrázta a dolog, hogy egész délelőtt szinte mindenkinek ezt mesélte. És Lányi püspök esetében nem Tibi atyáról van szó, a Monarchia egyik legműveltebb embere volt (állítólag)
Az meg már csak plusz konteó hogy aznap késelték meg Raszputyint is, aki ha elérhető marad, Oroszország az életben nem lép be a háborúba

 46. kvantum — 2015-12-01 13:00 

Tiboru!

Az első történetben, a Lincolnos sztoriban időutazás történt! 🙂
Miután átjavítottad az évet, a szöveg nem követte a változást és így zavaros lett a tartalmi jelentése.

“Valamikor 1864 januárjában (a pontos dátum nem ismert, de nem is lényeges), Abraham Lincoln meggyilkolása (1865. április 14.) előtt néhány hónappal az elnök legidősebb fia, Robert Todd Lincoln a Jersey City-i vasútállomáson téblábolt, (…)”

Itt még talán elmenne a 15 hónap pár hónapnak, de aztán később már nem jön ki a matek:

“A hős fazon ugyanis nem volt más, mint egy bizonyos Edwin Booth, annak a John Wilkes Booth nevű, akkoriban nagyon népszerű színésznek a bátyja (amúgy maga is menő Shakespeare-színész), aki három hónappal később a washingtoni Ford’s Theaterben egy Deringer pisztollyal fejbelövi Abraham Lincoln elnököt, (…)”

Van még egy gépelési hiba, egy betű lemaradt:

“Az élén vizuális fantáziával megáldottak (…)”

Ezeket természetesen nem kötözködésből írtam, csak azért, nehogy így kerüljön be véletlenül a következő könyvbe. Remélem nem leszek elküldve a… 🙂 🙂 🙂
A Challengeres posztban is írtam észrevételt, ahol szerintem lényegi tévedés volt, de nem javítottad, sőt nem is reagáltál rá.

Köszi! 🙂

 45. stipi — 2015-12-01 11:34 

A korábban említett nagy számok és a valószínűségi törvények alapján a fenti sztorik nagy része megmagyarázható. Ahogyan a Deja Vu érzés is: ha pl minden nap ugyanazon az útvonalon mész munkába, ugyanazon bicajjal/busszal/autóval, sokkal nagyobb lesz az esélye pl.: annak hogy egy zöld autó egy szőke sofőrrel satufékez melletted, és csap össze sárral, mint hogyha minden nap másfelé mennél. Ekkor az agyad összeköti ezeket az egyébként jelentéktelen eseményeket, amiket már egyszer nagyon hasonlóan átéltél, és reccs, deja vu. Az is lehetséges persze, hogy ha életedben csak kétszer mész ezen az útvonalon, de mindkétszer megtörténik ez az esemény. Minél több a változó, annál nagyobb lesz az esélye, hogy bekövetkezik két hasonló esemény.
Amíg busszal jártam középsuliba a szomszéd városba, négyszer volt deja vu-m, ebből kettő egy éven belül, egyszerűen szinte ugyanúgy, szinte ugyanazokkal a változókkal történt meg egy adott esemény (egy lány megcsúszott a buszmegálló szélén, és a busz kinyílt ajtajában kapaszkodott meg, mindig ugyanúgy)
Az viszont, mikor két esemény közt eltelik mondjuk 100+ év, és nem ugyanazon személyek élik át, mégis szinte koppra hasonlít, na annak már olyan kicsi az esélye, hogy meghajthatná a Galaxis Utikalauz híres űrhajóját is bőven.
Sokszor megtörténik velem, hogy délutáni szundi közben felriadok, és TUDOM hogy másodperceken belül csörögni fog a telefon. Sokszor már azelőtt nyúlok érte, hogy csörögne. Hogy a rádió vagy egyéb hullámokat érzékelem, vagy csak MEGÉRZEM hogy hívni fognak, a fene se tudja.
És neked, mi a szupererőd? 😀

 44. Rókakígyó — 2015-12-01 09:54 

@spacedyed:

Bizonyos emberek számára Budapest sem túl nagy. Konteót érne azon emberek csoportja, akik Bp-en élve nem ismerik a lakcíműktől 2 km-re lévő helyeket, mert gyakorlatilag sosem járnak arra:)

 43. untermensch4 — 2015-12-01 08:52 

@gtibor: A forráskritika meg a szkepticizmus jó dolog, pl a dejä vu jelenségére is van magyarázat: az érzékszervekből bejövő ingerek már feldolgozás alatt duplikálódnak és két azonos “emlék” találkozik a fejben.
A Lányi-esethez hasonlóknál (reggel emlékszünk egy álomképre de nem egy jelentős gyilkosság hanem egy uborkásüveg és nevetés, délután amikor valósággá válik, csodálkozunk) már rezeg a léc de a jelentősebb események (a jövendő gonosz király meggyilkolása és a közelgő háborús rossz előérzet) jelentősebb lelki megrázkódtatással járnak, könnyen elragadja az embereket a zizi.
Volt viszont egy esetem amikor a dézsa-izé bekövetkezte előtt rájöttem/emlékeztem hogy mi fog történni (konkrétan 13.32 egy házteteji közterületi órán, napsütés, kevés felhő az égen és a forgalom zaja négy sávon). Karóra híján toporogtam egy darabig, erőltetve hogy ne nézzek oda, arrébb mentem az utcán hogy ha majd odanézek más legyen a szög, kivártam hogy felhő ússzon a nap elé és piroslámpát kapjon a forgalom. S mikor felnéztem stimmelt a szög, felhő el, zöldhullám, 13.32…
De ez is olyan mint az ufóészlelések. Az összes többi esetnél nem tudom kizárni a misztikus izéktől mentes magyarázatot, egyből meg nem érdemes általánosítani.

 42. kszabo — 2015-12-01 08:26 

Quod volumus libenter credimus – Szívesen elhisszük, azt, amit magunk is akarunk.
A mi játékunk a konteó, olyan mint a gyerekkori horgászat. Látunk egy halat a kistóban, pecázgatjuk egy kicsit, utána megyünk tovább biciklizni.
3 ikerpárral volt szerencsém együtt katonáskodni. Már akkor is volt egy szabály: egy időben, egy alakulathoz kell bevonultatni őket. Országos Ikertalálkozó néven sok cikk és FB oldal is van. Ahol sok érdekes nyilatkozat olvasható a saját világukról.
Megérzés pedig véletlenül van:) Üdv

 41. spacedyed — 2015-12-01 08:07 

@Rókakígyó:

Köszi a választ. Az első történet helyszíne Bp, szóval volt itt még pár ember 🙂 .
A másodikra az egyik barátom megfejtése az volt, hogy máskor is jártam arra (vagy máshol, ahol a bácsi tartózkodott épp), és akkor hallhatta a nevemet. Mivel ez egy lényegesen kisebb város, ez akár lehetséges is…

 40. Rókakígyó — 2015-12-01 07:49 

@spacedyed:

Szia,

Az elsőnél fontos, hogy mekkora városban laksz:) szerintem ez annyira nem ritka dolog

a második egyértelmű: csak azazello woland vagy begemót lehetett. ezt már tudjuk majd 100 éve:)

 39. spacedyed — 2015-12-01 01:35 

Hello Tiboru, hello mindenki,

a szokásos bemutatkozás: régóta olvasom, soha nem szóltam még hozzá, de majd most 🙂 .
Két történetet szeretnék megosztani veletek, mindkettő személyesen velem történt meg (nem az unokatestvérem szobatársának a húgának az osztálytársával), természetesen mindkettőre rásüthető, hogy véletlen, illetve a kicsit parásabb másodikra a szimpla tévedés is.
1.
Egy távoli ismerősöm valamiért felugrott a lakásunkba. Se azelőtt, se azóta nem járt ott. Amikor beengedtem a lépcsőházba egyúttal megnéztem a postaládámat is. Egy levelet találtam benne, általam nem ismert címzettel – legyen mondjuk Farkas Piroska. Valami olyasmit találtam mondani, hogy nahát, ki az a Farkas Piroska (lehet, hogy kissé alpáribb megfogalmazásban), mire a látogatóm meglepetten rám nézve annyit mondott, hogy “Az albérlőm.”
A hölgy a lakás kettővel korábbi tulajdonosának elvált felesége, a levél egy régi barátjától jött, akinek csak a 10 évvel korábbi címe volt meg. Ha bármikor máskor érkezik meg a levél, soha, semmilyen formában nem jutott volna el a címzetthez (gondolom).
2.
Veszprém, 2001 tele. Hideg van. (Oroszországban ilyenkor vékony zoknit húznak a szandál alá). Egy aluljáróban megszólít egy idősebb hajléktalan, cigit/pénzt kérve. Nem cigizek, egy kis aprót adok neki. Mennék tovább, de hirtelen felhúzza a nadrágszárát, nagy, üszkösödő sebet mutat. A kórház a közelben van, de nem akar bemenni. Továbbindulok, de nem hagy nyugodni a dolog. 1 perc múlva visszafordulok, megpróbálom rábeszélni a kórházra, esetleg megvárom a mentőket. Amikor visszaérek, rám néz, A NEVEMEN SZÓLÍT, megköszöni, hogy visszajöttem. Soha korábban nem láttam ezt az embert, nem mondtam meg neki a nevemet, amikor az imént aprót kért…
Felhívtam a mentőket, akik megígérték, hogy kijönnek, megnézik a sebet, majd még mindig enyhe sokk alatt hazamentem. Este minden ismerősömnek elmondtam a történetet, szerintem egytől egyig hülyének néztek.
Hát ennyi. Bármiféle magyarázatra, meglátásra nyitott vagyok, kvantum alagúttól kezdve a nagy számok törvénye a.k.a véletlen-ig.
Köszi, hogy elolvastátok.

 38. gtibor — 2015-12-01 00:30 

Kikérem magamnak a bárki által való lehülyézést.

Mindazonáltal kétségeim vannak a fenti történetek hitelességét illetően, nem feltétlenül egészében, de részleteiben mindenképpen. És ez nem a bloggazda iránti bizalmatlanság, hanem a felhasznált források kritikája.
És sok olyan dolog van, ami tényleg puszta véletlen, vagy racionális egybeesés. Például lehet, hogy 2001-ben a legnépszerűbb névválasztás a Laura volt. Mint nálunk (az ismert okok miatt) a Norbert név a ’90-es években. Vagy korábban volt divat, egy emberöltővel azelőtt, és mindkét nagymama Laura. Az irántuk való tisztelet jeléül (mert az volt a szokás) pedig megkapták az unokák a nevüket.

Talán ezek ahhoz hasonló dolgok, mint mikor megjegyezzük, hogy a másik irányba mindig elmegy két-három busz, mire a miénk megérkezik, és nem értjük, hogy miért van ez mindig így, amikor sietnénk. Persze nincs mindig így, számtalanszor van, amikor szerencsére mindig pont elérjük, de azt az agyunk nem jegyzi meg, nem tárolja, mert nem “érdekes” számára. Az viszont beég, amikor szentségelünk, hogy megint nem jön a járat.

Másik példa a sorban állás esete. Ugye mindig az a sor nem halad, amelyikben vagyunk. 🙂 Ezt is azért érezzük, mert ha ilyen történik, beleég a tudatunkba. Amikor épp haladunk, azon gyorsan túl vagyunk, és már lépünk is tovább a másik teendőnkhöz.

Ezek többsége is hasonló eset. Hány olyan idős testvérpár biciklizett már haza, akiket nem ütöttek el szinte egyszerre? Na, itt éppen történt egy, bumm. 🙂

Lányi püspök esete is több mint gyanús. Vajon miért nem a skiccelt rajz került be illusztrációnak? Mert nyilván a történelem vihara elsodorta. 🙂

A szilvapuding is inkább népmese-szerű.

Mindezek ellenére velem is történik nagyon sok szinkronicitás, szinte egy-két hetente. Környezetemben, tévében, rádióban mondanak egy ritkább szót, és én éppen azt olvasom abban a pillanatban, stb. Vagy mikor anyám felkelt éjfélkor, hogy mi történt velem, mikor tizenéves voltam, és spontán eleredt az orrom vére éjszaka. 🙂

 37. FilcTroll — 2015-12-01 00:15 

Ezekről egyrészt Raymond Queneau egyik jelenete ugrik be, ahol sok “nahát, micsoda véletlen egybeesés!” felkiáltást követően a beszélgetőpartnerek rájönnek, hogy ők tulajdonképpen házasok.

Másfelől persze ismét ott tartunk, hogy lehet-e egyáltalán bármi véletlen? Én kitartok az ok és okozat egyébként beváltnak tűnő szemléletmódja mellett, mert a “véletlen” szavunk voltaképp igen pontos kifejezés: “amit előre nem véltük bekövetkezni”.

Ettől viszont persze még prímán beleláthatunk nemlétező jelentéseket vagy összefüggéseket valamilyen jelenségbe. Ez a mintafelismerő elmetevékenység csiklandozza az örömközpontunkat is, ezért mohón csináljuk. Ez az algoritmus igazából mindig fut, ezzel vesszük észre a kanalat az asztalon.

Számomra az sem elképzelhetetlen, hogy az egymással millió szálon összefüggő események bonyolultságuknál fogva ugyanúgy képesek mintákat létrehozni, mint mondjuk a hópelyhek. Korlátozott észleleti képességeink miatt ezek számunkra láthatatlanok, de különleges csomópontokban olykor megpillanthatók. Újabb irodalmi példa: a Száz év magány csodálatos szövedéke az ilyen eseménymintáztoknak.

/OFF
Gratulálok a trolltársnak, akinek a “picsába” szó használatáig sikerült kihúznia a gyufát. Nyereménye egy boglya orkszar. Amúgy egyébként ha van esze, visszajön, és normális hangon beszáll a beszélgetésbe. Szkeptikus állásponthoz sem kell az asztalra szarni. Vagy ez művészet, csak nem értem? 🙂
/ON

 36. ottar — 2015-11-30 22:44 

@Aborepi Majom:

Ha az Időtolvajra gondolsz, azt közvetlenül ennek a posztnak az elolvasása előtt fejeztem be…. 🙂

 35. Rókakígyó — 2015-11-30 18:21 

@padi: akkor ez már tiszta konteó. mint a fülöp szigeteki mexikói katona:)

 33. bisztogyalla — 2015-11-30 16:38 

Szinkronicitás az, amikor valakinek másképpen mozog a szája, mint amilyen hangokat kiad, de ami még rejtélyesebb, hogy ha egy süket ember leolvassa a szájmozgását a beszélő embernek, kiderül, hogy ugyanazt mondja, mint amit hallunk, csak éppen angolul.

 32. taschek — 2015-11-30 16:10 

Azért megnéztem volna Jung fejét, amikor az a szerencsétlen visszajön és ahelyett, hogy igazolná a mesénket, még jól le is buktat… mondjuk az “ittam a kocsmában, Józsi is ott volt” alibi egyszerűbb és nehezebb belebonyolódni, hiába az értelmiség egy alibit sem tud összehozni 🙂

 31. Rókakígyó — 2015-11-30 15:54 

@tiboru:

ez nem tudom ismert-e:

https://www.youtube.com/watch?v=4P18uylGFSc&index=7&list=WL

egy rövidet biztos megérne

 30. djatlov — 2015-11-30 14:26 

@Aborepi Majom:
Jesszus!

Má’ má’ má’ maj’nem…

😛

😀

 29. Aborepi Majom — 2015-11-30 13:14 

@djatlov: Nehogy komolyan vedd! 🙂 Sci-fi regényekben előjön ez magyarázat, Terry Pratchett pedig írt belőle egy elég szórakoztató könyvet. De _semmi_ tudományosság nincs benne!

 28. horus — 2015-11-30 12:54 

Feleségemnek van egy ikertestvére. (egypetéjűek) Én pont arról számolhatok be, hogy mennyire különböznek: Más szokások, más gondolkodásmód, más öltözködési stílus, stb. Viszont: Egyikőjüket autóbaleset érte, (személyi sérülés nem történt) amit a másik megérzett. Tudta, hogy most valami rossz történt a másikkal, és azt, hogy mikor.

 27. djatlov — 2015-11-30 12:31 

@Aborepi Majom:
“Az ikres esetek magyarázata elég egyszerű. Valójában nem ikrekről van szó, hanem az idő apró fodrozódásai miatt kétszer megszületett emberekről, akik ugyanannak a sorsvonalnak a másolatait futják be párhuzamosan. Nem gyakori, de viszonylag közönséges jelenség, akár a limány a folyókban. A szépirodalomban szinte már közhelynek is számít.”

Ez nagyon érdekes. Hol lehet erről bővebbet olvasni? Úgy értem, van erre a történésre valami szakszó?

 26. djatlov — 2015-11-30 12:30 

Nagyon szeretem az ilyen történeteket! Az aranycikesszé változó baseball labdán napokig fogok nevetni.
Nagyon tetszik! Köszönet!

 25. djatlov — 2015-11-30 12:27 

@tiboru:
Tiboruból Vértiboru lett.
Vagy ez az ikertestvére? 😉

🙂

 24. komojtalan — 2015-11-30 10:00 

@petiba: Már az első résznél is írtam, hogy ezek a nagy számok törvénye alapján hétköznapi esetek. Ebben igaza volt Ipartelepnek, csak nem ilyen stílusban. Akik fogékonyak rá azoknak jó téma, akik nem (én), azoknak is érdekesség.

Teljesen természetes hogy akik idejárnak azok sokkal nyitottabbak a különös dolgok felé, mert amúgy minek lennének itt? Én viszonylag ritkán járok kötő-horgoló blogokra, mert már akkor is minden bajom van ha tűt látok, nem hogy használjam is :-).

Ami viszont valóban érdekes az az ikrek kérdése, de azt már félig meddig a tudomány is elismeri hogy van valami, csak nem tudni mi. Sokan foglalkoznak vele, talán egyszer kisül belőle valami.

 23. kszabo — 2015-11-30 08:00 

@komojtalan:
Sőt, ha filagóriájukat nézzük a felsoroltak jó része nem is
vicc:) http://uusi.arcticfinland.com/grillikota/grillikota-14-9-m2/

 22. xian06 — 2015-11-30 06:51 

Premoníció?

Azon a napon történt amikor a Bataclanban lövöldöztek a terroristák.
Olyan este 8 körül hatalmas fáradság és álmosság tört rám. Általában olyan 9-10 között szoktam aludni ez kicsit furcsa volt. Ahogy lefeküdtem nem álomba kerültem valamilyen állapotba. Kb 1 perce feküdtem mikor a harmadik szem magasságában egyszer csak kinyílt valami.Oda is raktam a kezem hogy jéé mi ez.Egy képet láttam ekkor, olyan volt mintha felszakadt volna az idő folyama és én abban a pillanatban beleláttam az időbe. Ekkor mint amikor a google earth-ön bele nagyitanak valahova ott egy pillanatig érzékeltem az ott lévő valóságot. Ennyi volt többre nem emlékszem. Egy érzés marad meg bennem hogy én ott valakinek valahogy segítek. De csak egy érzés.

 21. meggymag — 2015-11-30 03:40 

@petiba:

Nemazér, mer nem rendült meg itt semmi alapvetö, de ha elgondolom, milyen konzentrált figyelemmel olvastam a 9. hszt. Meg aztán legalább eccer nyernék én is a lottón. Elképzeltem a milliókat, de nem ment, végigszámláltam egyenként a mutató ujjammal az összes százalékos számjegyeket, kikerestem Gipsz Jakabot a guglin. Ugyanott az ok-okozati láncnak az okságát is; és mikor má mindez megvót, mikor a szürkeállományom is iázott mán az sok igyekezettöl, akkor az következik, hogy hülye összeesküvés-elméletekben hivö közönség zöme vagyok.
Erre jól elkárömköttem magam s aszt kívántam, hogy kezdödött vóna ezzel a hsz.
Akkó legalább nem olvasom tovább és hosszabb lehetett volna a kárömködás.

 20. meggymag — 2015-11-30 02:31 

@tiboru:13.

Úgy legyen.

 19. individuale — 2015-11-30 00:57 

Néha kissé keverednek a dolgok, hogy pontosan mit hol látott a külföldi útja során valaki. Pláne a digitális fényképezőgép előtti időkben!
Ravennában Jung és úti társa nem a Galla Placidia mauzóleumban látta a keresztelős mozaikot, hanem az Ortodox keresztelő kápolnában.
Nem csak az merült homályba, hogy hol látták, hanem az is, hogy pontosan mit is ábrázolt!
Itt a kép:
http://www.ongo.hu/kepek/192711
Ez a történet az én egyéni véleményem szerint nem illik bele a véletlen egybeesésekről szóló történetek sorába.Talán jobb lett volna a témához I. Umberto olasz király, és a monzai éttermes esete. 🙂

 18. tiboru — 2015-11-29 22:36 

@petiba:

Csak hirtelen elegem lett a folytonos okoskodásból és a fanyalgásból. És miért kéne nekem szelídlelkű hippiként mindent szó nélkül lenyelni? Akinek nem tetszik a társaság és a témák, tényleg tolja el a biciklit, annyi blog és megszólalási lehetőség van ezen a kurva interneten…

 17. tiboru — 2015-11-29 22:32 

@befigyelo:

Pedig pont a James-ikrek esete az, amelyik tökéletesen dokumentált 🙂

 16. petiba — 2015-11-29 22:07 

@befigyelo:

Szerintem meg iszonyú érdekesek. Persze, ha igazak. Ugye ma már sajnos a rengeteg infó és álinfó, tévinfó, stb. között egyre nehezebb kihámozni, mi a való, mi nem.
De ha – csak játsszunk el a gondolattal, hogy mindez így van, ahogy a Mester, (védelmező jó atyánk, Allah növessze hosszúra a szakállát) pontosan leírta, akkor azért kőkeményen el kellene gondolkozni, hogy mit jelent az, hogy VÉLETLEN? (én spec. nem hiszek a véletlenekben, fatalista lennék?)

 15. petiba — 2015-11-29 22:00 

@tiboru:

Hoppá, hoppá, micsoda nevelő célzatú hsz. így advent első vasárnapján 🙂

Igazából én csak a logikát nem értem az egészben. (illetve érteni vélem, de akkor megint csúnya előítéletes lennék, úgyhogy inkább nem értem)

Szal, akkor ha abba a törpe kisebbségbe tartozik, amely kiscsopi nem hisz az “összeesküvés-elméletekben”, mégis mit keres itt, úgy, hogy még szóláskényszere is van? A “hülye elméletekben hívő nyilvánhülyék” között? (Maaargit-effekt)

Amúgy (méréseim XD) tapasztalataim szerint, (mióta kezdek itt őshonos lenni, azóta adatgyűjtök, fejben statiszikázok) azok az emberek, akik úgymond “hisznek” az ún. “összeesküvés-elméletekben”, a világ dolgairól sokkal tájékozottabbak, nem begyöpösödöttek, érdeklődők, nyitottak, a dolgoknak alaposan utána járók, SŐT!, barátságosak, (nyilván van kivétel) és általában hiányzik belőlük a vágópityu-féle (és ezzel mindent elmondtam) felsőbbségtudat. (mindenki hülye, csak én (mi) nem)

Nyilván van ellenpélda – (diszkó-fény/lézer a cumulusokban “eltűnve” – csak a zufók zűrhajóinaik a helyzetjelző fényei lehetnek) és a kivétel nem erősíti a szabályt, de a konteósok ZÖME (hogy a nagy antikont rétor kifejezésével éljünk) pozitív személyiség. Vagy nem? XD

A fenti vélemény nem (feltétlen) tükrözi professzorunk és a blogszerkesztőség álláspontját XD

 14. befigyelo — 2015-11-29 21:54 

Hát szerintem ezek nem olyan érdekesek. Egy részük sima véletlen, egy részük meg kamu (pl. a James-tesók története nagyon erősen a szenzációhajhász bulvárcikkere hajaz).

A témával kapcsolatban ajánlom Lőrincz L. Lászlótól a Kegyetlen csillagok c. könyvet, az pont erről az ismétlődésről szól.

Végül pedig: megtaláltam a két Laura Buxtont, egymás ismerősei a Facebookon 🙂

https://www.facebook.com/law.ra.buxton/
https://www.facebook.com/laura.j.buxton/

 13. tiboru — 2015-11-29 19:13 

@ipartelep:

“Persze ezeknek egyáltalán nincs helye egy olyan blogon, ahol a közönség zöme hülye összeesküvés-elméletekben hisz.”

Ritkán szoktam olvasóval/kommentelővel vitába bonyolódni, most se azt teszem, hanem simán figyelmeztetlek, hogy ha tovább sértegeted a közösségünket (nem először fordul elő), kitiltalak a picsába. Nem kötelező itt rontani a levegőt, át lehet menni az MTA fórumaira, ahol biztosan részletesen megbeszélnek minden fizikai és filozófiai tárgyú kérdést.

Köszi.

 12. rdos — 2015-11-29 18:52 

@ipartelep: Már megbocsi, de lassan századik éve, a kvantumfizika megismerése óta a kauzalitás megszűnt egyetemesként létezni (ha részecskeként vizsgálod akkor részecske, ha hullámként akkor hullám).

Mintha a parányok világa másképpen működne mint a mi léptékünk tárgyai, amire a mai napig nincs magyarázat.

 11. wacher — 2015-11-29 18:50 

1817. május 27 az történetesen kedd, ha hinni lehet több öröknaptárnak is.

 10. falseflag — 2015-11-29 18:41 

@ipartelep:
Ne haragudj, kedves Ismeretlen, ha tudod, hogy itt összeesküvés-elméletekről társalgunk, és nem szereted az ilyesmit, miért olvasod ezt a blogot, amit mi többi tudatlanok nagyon kedvelünk????
Megjegyzem, azok az események, amiket törvényszerűség okoz, azokat tudósok és szakértők elemzik, nyilván olyan oldalakat kellene látogatnod. Ezzel persze nem akartalak innen elküldeni. További jó olvasgatást!

 9. ipartelep — 2015-11-29 17:19 

El se olvastam az egészet, annyira érdektelen. Igen, az esetek sem érdekesek. Nincs bennük semmi különös.
Merthogy: az egész olyan, mint amikor valaki azon csodálkozik, hogy a szomszédja megnyerte (ha megnyerte) a lottóötöst. 1 a 43 millióhoz ugye… És nem érti, hogy a lottóötösöket időnként megnyerik, merthogy sok 10 millió lottószelvénnyel ez már csak így van.
Lefordítva ide: a világon percenként történik millió- és millió számú esemény. Ezeknek a 99.99999%-a semmiféle “egybeesést” nem tartalmaz. És van egy 0.00001%-nyi amely meg tartalmaz valamilyen véletlen egybeesést. Ez a véletlen pontosan ugyanolyan jellegű véletlen, mint az, amikor pont Gipsz Jakab nyeri meg az egyetlen lottóötöst a maga egyetlen egy szelvényével.

Ha már érdekesség: sokkal érdekesebbek azok a világesemények, amelyeket nem a véletlen, hanem valamely törvényszerűség okoz. Hiszen ilyenkor magának az ok-okozati láncnak a felfedése, megismerése az érdekes, mégpedig több okból is. Továbbá (és ezt továbbgondolva), sokkal érdekesebbek (nekem) magának a véletlennek, és az okságnak (ami nem véletlen) a fizikai- és filozófiai szintű magyarázatai. Persze ezeknek egyáltalán nincs helye egy olyan blogon, ahol a közönség zöme hülye összeesküvés-elméletekben hisz.

 8. Tommi — 2015-11-29 17:11 

Én a magam részéről jobban ideillőnek érzem Douglas Adams-től ezt:

“Bármi, ami megtörténhet, az meg is történik.
Bármi, ami megtörténés közben valami más megtörténését is maga után vonhatja, valami más megtörténését is maga után vonja.
Bármi, ami megtörténés közben maga után vonhatja, hogy újra megtörténjen, újra meg is történik.
Nem feltétlenül ebben a sorrendben.”

Egyébként mostanában egyre többször van deja vu-m, ami inkább a hibát jelzi a mátrixban, de furcsa történet nem kerekedett még belőle.

 7. komojtalan — 2015-11-29 15:59 

@Aborepi Majom: Azt hiszem a Finnekkel kapcsolatban tévedsz:
Milyenek a finnek?
+15°C:
– Spanyolországban az emberek téli kabátot és kesztyűt húznak.
– A Finnek kifekszenek napozni.
+10°C:
– A Franciák hiábavalóan próbálják bekapcsolni a központi fűtést.
– A Finnek virágokat ültetnek a kertben.
+5°C:
– Az Olasz kocsik nem indulnak.
– A Finnek még kabriókat használnak.
0°C:
– Megfagy a desztillált víz.
– A Vantaa folyó vize kicsit sűrűbbé válik.
-5°C:
– A Californiaiak a fagyhalál küszöbén állnak.
– A Finnek még egy utolsó roston sütést rendeznek a szabadban a tél beállta előtt.
-10°C:
– A Britek fűteni kezdenek.
– A Finnek hosszú ujjú pólót vesznek.
-20°C:
– Az Ausztrálok elmenekülnek Mallorcáról.
– A Finnek Szentiván éjjét ünneplik. Beköszönt az ősz.
-30°C:
– A Görögök halálra fagynak, és eltűnnek a Földről.
– A Finnek elkezdenek házon belül mosni.
-40°C:
– Párizs összeroppan a hideg súlya alatt.
– A Finnek sorban állnak a Hot Dogos standok előtt.
-50°C:
– A jegesmedvéket kimenekítik az Északi Sarkról.
– A Finn hadsereg elhalasztja a téli túlélő gyakorlatát a gyenge időjárásra hivatkozva.
-60°C:
– Korvatunturi (A Télapó otthona) befagy.
– A Finnek kivesznek egy filmet, és otthon maradnak.
-70°C:
– A pót-Télapó délre költözik.
– A Finnek kicsit idegesek lesznek, mert a Koskenkorva vodkájukat már nem tárolhatják a szabadban. A Finn hadsereg megkezdi a túlélő gyakorlatot.
-183°C:
– Az ételben található mikróbák elpusztulnak.
– A Finn tehenek a gazdájuk hideg kezeire panaszkodnak.
-273°C:
– Minden atom alapú molekula mozgása leáll.
– A Finnek csak ennyit mondanak: “Basszameg, de hideg van ma odakint.”
-300°C:
– Befagy a Pokol.
– A Finnek megnyerik az Euroviziós táncdal fesztivált…

 6. warr — 2015-11-29 14:01 

A baseball labdával kétszer orrba talált nővel nem szivesen beszélgetnék el a szinkronicitásról és a életlenekről… 😀

 5. Aborepi Majom — 2015-11-29 13:23 

Köszönöm, a reggeli kávé és pirítós mellé tökéletes volt!

Az ikres esetek magyarázata elég egyszerű. Valójában nem ikrekről van szó, hanem az idő apró fodrozódásai miatt kétszer megszületett emberekről, akik ugyanannak a sorsvonalnak a másolatait futják be párhuzamosan. Nem gyakori, de viszonylag közönséges jelenség, akár a limány a folyókban. A szépirodalomban szinte már közhelynek is számít.

A finnek egyébként tényleg simán bicikliznek, ha -30C felett van a hőmérséklet. Hidegebb időben csak azért nem, mert megfagy a zsír a csapágyakban, és nem forog a kerék. 😮

 4. rieger — 2015-11-29 13:19 

Sziasztok!

Évek óta olvasom a konteót, tehát már minden post-ot olvastam oda-vissza.

Tegnap unalmamban gondoltam átnézek ezt-azt, és mit ad Isten, pont a “furcsa történetek 1.0”-át olvastam a kommentekkel együtt, ahol valaki meg is jegyezte, hogy biztos lesz 2.0. 😀

Most “reggel” feljövök, és mi fogad…? 🙂

UI.:
Böngészési előzményt tudok csatolni! 😀

 3. orbiq — 2015-11-29 11:34 

Remek poszt, csak kevés.

 2. tiboru — 2015-11-29 09:55 

@whitefalcon:

Jól gondolod 🙂 Köszi, javítva!

 1. whitefalcon — 2015-11-29 08:36 

“Abraham Lincoln meggyilkolása (1965. április 14.)”

Csak halkan hívnám fel rá a figyelmet, mert gondolom ez csak egy elgépelés.

RSS feed for comments on this post.

Ars poetica

Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!

  • Legutolsó hozzászólások

    Tartalom

    CímDátum
    Kínos Clinton-konteók (részletek)2017-03-31
    Lindbergh-konteók2017-02-26
    Toxoplazmózis-konteók2017-01-25
    Vendégposzt – Horthy István halála2017-01-06
    Rejtvényjáték!2016-11-20
    K3 reklámverseny – döntő!2016-11-16
    A BCCI-sztori2016-11-04
    Villámkonteó: a 200 ezer SIM-kártya esete2016-10-07
    Villámkonteó: robbantás a Nagykörúton!2016-09-25
    Wałęsa-konteók2016-08-21
    Posztajánló: Porton Down2016-08-15
    Reagan és a gellert kapott golyó2016-06-17
    Eyjafjallajökull-konteó2016-05-17
    Kommentposzt: Kiss László2016-04-08
    Lionel Crabb rejtélyes esete2016-03-21
    Hindenburg-konteók2016-02-26
    Bruce Lee halála2016-02-14
    Opus Dei2016-01-23
    Alapítvány-konteók2015-12-19
    Megjelent az e-Konteó2!2015-12-06
    Furcsa történetek 2.02015-11-29
    Shakespeare-konteók2015-11-12
    Frigyláda-konteók2015-10-22
    Per “Dead” Ohlin halála – 18+!!!2015-09-10
    Gary Webb, a CIA és a crack-konteó2015-08-23
    Menekült-konteók2015-07-14
    Ajánló – sorozatok és filmek2015-07-07
    Miss Liberty-konteók2015-06-22
    Na-seby (Villámkonteó)2015-04-14
    Glenn Miller eltűnése2015-04-08
    Kommentposzt: Germanwings-konteók2015-03-30
    Furcsa történetek 1.02015-03-23
    Bob Marley halála2015-03-14
    New Coke – konteók2015-03-02
    Sid Hurwich időgépe2015-02-22
    Alan Turing2015-02-10
    Kommentposzt: rejtélyes betörések2015-01-31
    Halál Chappaquiddickben2015-01-26
    Kommentposzt: Charlie Hebdo2015-01-08
    A Dreyfus-Zola konteók2015-01-05
    Megjelent az e-Konteó1!2014-12-05
    Konteókönyv-felmérés2014-12-01
    Vendégposzt: az ufó-emberrablások2014-11-28
    John Titor története2014-11-19
    Ajánló – A Kennedy-gyilkosság elhallgatott története2014-10-29
    Fort Knox2014-10-23
    Estonia-konteók2014-09-29
    Rudolf Hess története2014-09-22
    Kurt Cobain halála2014-09-09
    Eilean Mór rejtélye2014-08-18
    Balla Irma halála (részletek)2014-07-27
    Gyíkember-konteók2014-06-12
    A Kovács Béla – ügy2014-05-23
    Kitalált középkor (rövidposzt)2014-05-12
    Georgia Guidestones2014-05-03
    Elisa Lam halála2014-04-15
    Kommentposzt: Welsz Tamás halála2014-03-20
    Kommentposzt: az MH370-es járat2014-03-15
    Magic Johnson – konteó2014-03-12
    Challenger-konteók2014-02-13
    Ophélie Bretnacher halála2014-01-20
    Cicada 33012014-01-06
    Cajamarquillai üregek2013-11-27
    A körmendi gyerekgyilkosság (részletek)2013-11-21
    Vendégposzt: A Nagy Könnyűzenei Sátánista Konteó2013-11-14
    Google-konteók2013-11-03
    A Konteókönyv rendelhető!2013-10-23
    Katrina-konteók2013-10-11
    A denveri repülőtér2013-09-27
    Haszbara-konteók2013-08-25
    Génmódosítás-konteók2013-07-08
    Oopart, avagy tárgyak rosszkor, rossz helyen?2013-06-14
    Konteónak indult…2013-06-09
    Az X bolygó2013-04-27
    Ókori dodekaéderek (rövidposzt)2013-04-03
    Náci repülő csészealjak2013-03-22
    D. B. Cooper története2013-02-19
    Egy pápa lemondása2013-02-11
    A Sunstein-Vermeule – algoritmus2013-01-23
    Eltűntek2013-01-18
    Könyvajánló – Szoftverfrissítés 1.02012-12-13
    Anjikuni-rejtély2012-12-11
    Szent Malakiás próféciái2012-12-03
    Jövőbelátás-konteók2012-11-21
    Chomsky-tízparancsolat2012-11-06
    Mátrix-konteók2012-10-28
    Elbert János halála2012-10-19
    Bohemian Grove2012-09-26
    Robert Maxwell élete és halála2012-08-28
    A Zelnik-ügy – reloaded!2012-08-05
    Kazbegi dinók (rövidposzt)2012-07-20
    A Zsanett-ügy (18+)2012-07-10
    Alternatív Bermuda-háromszögek2012-07-06
    Linkajánló – Deconspirator2012-05-31
    Olof Palme halála2012-05-16
    A torontói jegyzőkönyvek2012-04-21
    Phobosz-összeesküvés (rövidposzt)2012-03-22
    Jörg Haider halála2012-03-14
    Az eltűnt zászlóalj2012-03-09
    A Mary Celeste – rejtély2012-03-01
    Szcientológia-konteók2012-02-07
    Mikrohullám-konteó (rövidposzt)2011-11-12
    Népszámlálás-konteók2011-11-12
    EU-konspiráció2011-11-12
    A Djatlov-incidens2011-11-12
    Fluorid-összeesküvés2011-08-19
    Breivik-merénylet2011-07-25
    A Mikroelektronikai Vállalat – konteó2011-05-26
    Patton tábornok halála2011-05-12
    Skull & Bones2011-04-19
    Réztekercs-konspiráció2011-04-12
    AIDS-konspiráció2011-04-11
    Ajánló – kódfejtők előnyben!2011-04-09
    Moszkva és a csecsenek2011-04-08
    Gandzsa-összeesküvés2011-04-07
    A KAL-007-es járat lelövése2011-04-06
    Globális felmelegedés2011-04-05
    A móri nyolcas gyilkosság2011-04-04
    Ajánló – Összeesküvések könyve2011-03-31
    Kilenc/tizenegy2011-03-30
    A közösségi oldalak – összeesküvés2011-03-29
    Kelly doktor halála2011-03-28
    Roberto Calvi, Isten bankára2011-03-25
    Az arab világ forradalmai2011-03-23
    Martin Luther King halála2011-03-22
    Hajsza az örökmozgó és egy másféle energia után2011-03-21
    Castro és a CIA (átirányítás)2011-03-18
    A USS Liberty megtámadása2011-03-17
    Jézus-összeesküvés2011-03-16
    Ajánló – linkek2011-03-15
    HAARP-összeesküvés2011-03-14
    Chico halála2011-03-11
    JFK – 2.02011-03-10
    JFK – 1.02011-03-10
    Nőellenes világösszeesküvés2011-03-08
    Atomkonspiráció (átirányítás)2011-03-07
    Hasfelmetsző Jack – dosszié2011-03-07
    Gagarin-konteók2011-03-04
    Cigánygyilkosságok2011-03-04
    Robert F. Kennedy meggyilkolása2011-03-03
    Vérvád-konspiráció2011-03-03
    A Council on Foreign Relations2011-03-02
    A szmolenszki katasztrófa2011-03-02
    Atlantisz-konteók2011-03-01
    Nagy német adókonteó2011-02-28
    Illuminátusok2011-02-28
    Ajánló – filmek2011-02-26
    Az Elvis-legenda2011-02-25
    Tunguzka-rejtély2011-02-24
    Nikola Tesla 2.02011-02-23
    Nikola Tesla 1.02011-02-23
    Robbanás Port Chicagóban2011-02-22
    A Fenyő-gyilkosság2011-02-22
    Rákgyógyszer-konteók2011-02-21
    A főtitkár halála2011-02-21
    Nácik aranya2011-02-19
    ODESSA2011-02-18
    A romániai “forradalom”2011-02-18
    Templomosok2011-02-17
    A TWA-800 járat lezuhanása2011-02-16
    WikiLeaks-konteók2011-02-15
    A Voynich-kézirat2011-02-15
    Mormon-összeesküvés – újratöltve!2011-02-14
    Mormon-összeesküvés2011-02-14
    Szabadkőművesek 2.02011-02-13
    Szabadkőművesek 1.02011-02-13
    Bilderberg-konteók2011-02-13
    Men in Black2011-02-12
    UFO-konspiráció2011-02-11
    Jim Morrison halála2011-02-11
    Rejtélyes helyek, titkos bázisok2011-02-10
    Roswell és az M-122011-02-09
    Bermuda-háromszög2011-02-09
    Antarktisz-összeesküvés2011-02-09
    Pearl Harbor – dosszié2011-02-08
    Népek Temploma2011-02-08
    Egy pápa halála2011-02-08
    A MA-240-es járat tragédiája2011-02-07
    A “tökéletes katona”-projekt2011-02-07
    A Kurszk elsüllyedése2011-02-06
    A Litvinyenko-gyilkosság2011-02-06
    Beatles-konteók2011-02-05
    John Lennon halála2011-02-05
    Philadelphia-kísérlet2011-02-04
    Diana hercegnő halála 2.02011-02-03
    Diana hercegnő halála 1.02011-02-03
    A Seuso, a Habsburgok és egy lord – kiegészítő konteó2011-02-02
    A Seuso-ügy2011-02-02
    Titanic-sztori2011-02-01
    Holdraszállás-konteók2011-01-31
    Marilyn Monroe halála2011-01-30

    Innen jöttök