A nyári szabadság és az ezzel szorosan összefüggő hőségriadók kimúltával semmi sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy ismét felvegyük a konteós fonalat és újult erővel vessük magunkat a vélt vagy valós összeesküvések hullámai közé. Mivel a bloggazda (készülő, valamikor október-november környékén megjelenő könyve kapcsán) az eddigieknél is intenzívebben foglalkozott a titkosszolgálatok és a kémek világával, ráfutott egy érdekes sztorira és úgy gondolta, hogy mai posztjában bemutatja nektek annak az amerikai újságírónak a történetét, akinek munkássága és mindmáig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála olyan tanulságokat hordoz, amiken érdemes elgondolkoznunk.
Elöljáróban filózzunk egy kicsit azon a műfajon, amit oknyomozó (vagy tényfeltáró) újságírásnak nevezünk. Ugye ez nagyjából azt jelenti, hogy a riporter olyan adatok, információk nyilvánosságra kerülése érdekében szimatol, amiket valaki (vagy valakik) el akar(nak) titkolni, azonban a közérdek az kívánja, hogy ezekről minél tágabb körben értesüljünk. A nyomozó zsurnaliszta tehát (jó esetben) társadalmilag hasznos munkát végez, s olyan visszásságokra irányítja a közfigyelmet, amelyek feltárása – különböző okokból – az erre hivatott hatóságoktól és intézményektől nem várható: korrupció, állami vagy önkormányzati visszaélések, törvénysértések, közpénz magánzsebekbe csorgatása, satöbbi.
Mondanom sem kell: külföldről beszélek, idehaza ezek a fogalmak maximum az értelmező szótárakból lehetnek ismerősek.
Mindezekből látszik, hogy az újságírói tényfeltárás nagyon gyakran szembemegy a mindenkori hatalommal, hogy úgy mondjam: cibálgatja az oroszlán bajszát, és ha a sajtómunkás nem elég képzett, körültekintő és óvatos, az oroszlán néha bizony megelégeli a cseszegetést és odacsap, aztán meg jön a jajveszék.
Az oknyomozás tehát nem veszélytelen szakma. Témától és célszemélytől függően persze a veszély foka különböző lehet: egészen más kockázatokkal fog szembesülni az újságíró, ha egy önkormányzati lakás kedvezményes eladásának körülményeit firtatja egy húszezer lakosú kisvárosban, mint ha mondjuk a titkosszolgálat által törvénytelenül végzett telefonlehallgatásokról vagy egy gyanús körülmények közepette megnyert többmilliárdos állami beruházásról szóló pályázatról gyűjt információt. És persze az se mindegy, hogy mindez Finnországban vagy Dagesztánban történik.
Ennyit tehát bevezetésként, most pedig lássunk munkához és nézzük meg, ki is volt ez a Gary Stephen Webb.
Gary 1955-ben született Kaliforniában. Apja a tengerészgyalogság tiszthelyetteseként átlagosan háromévente új állomáshelyen ordítozott az újoncokkal, úgyhogy a család elég sokat költözött összevissza az USA-ban: Kalifornián kívül megvolt nekik Indiana, Ohio és Illinois is, majd (az öreg nyugállományba kerülését követően) Kentuckyban telepednek le. Gary itt kezd el egyetemre, ezen belül újságíró szakra járni, amit ugyan nem fejez be, de a szakma iránti elkötelezettsége megmarad. Egyetemi lapokban, helyi újságokban jelentet meg cikkeket, majd 1978-tól a Kentucky Post (napi 12 ezer példány) munkatársa lesz. Már pályája kezdetén az oknyomozás foglalkoztatta, s első komolyabb, ilyen jellegű munkája (Thomas Scheffey kollégájával közösen) egy 17 részes cikksorozat volt, melyben egy szénbányászati cég (szervezett bűnözői körökkel is cimboráló) elnöke meggyilkolásának jártak utána; a tényfeltárásért 1980-ban díjat is kaptak.
A hírnév kötelez: a még mindig huszonéves srác teljesen rááll a tényfeltáró újságírásra, s egyre komolyabb lapok foglalkoztatják: 1983-tól a clevelandi Plain Dealernek dolgozik (napi 300 ezer példány), ahol Ohio állam népegészségügyi és orvosi hálózata anomáliáinak ered utána, majd az újság állandó képviselőházi tudósítója lesz a Columbus-i törvényhozásban.
1988-ban a kaliforniai San Joséban megjelenő, akkoriban közel egymilliós példányszámú Mercury News veti ki rá a hálóját. Hősünk kötélnek áll, már csak azért is, mert a napilap akkor már a magáénak tudhat egy Pulitzer-díjat, amit újságírói Ferdinand Marcos (tudjátok: a fülöp-szigeteki Imelda férje) teljes rendszerét átható korrupció feltérképezéséről írt cikksorozatukért kaptak. Gary joggal érezheti, hogy ha valahol, hát a Mercurynél jó helyen lesz, hiszen elég kevés, alig krisztusi korban levő új munkatárs kap szabad kezet témái megválasztásánál, ahogyan ez vele történt.
Alig egy év múlva bebizonyítja a főszerkesztőjének, hogy ez jó vásárt csinált: az 1989-es Loma Prieta-i, mintegy hatmilliárd dolláros kárt okozó és 63 halálos áldozatot követelő földrengés következményeként beomló két kilométeres autópálya-völgyhíd műszaki hátterével foglalkozó cikke ismét nagy hullámokat ver: Gary újabb szakmai babérokra és további ellenségekre tesz szert, a Mercury pedig egy újabb Pulitzerre.
Néhány dolgos évet követően Gary barátunk 1995-ben, a negyvenedik születésnapja előtt néhány nappal kap egy telefonhívást valamelyik informátorától, aki sürgős találkozóra hívja. Az egyik sacramentói kocsmában össze is futnak, ahol a tégla meghökkentő dolgot mond: az amerikai hírszerzés (a törvényhozás háta mögött) már 1982-ben üzletet kötött a nicaraguai kontrákkal: a buli lényege az volt, hogy a marxizmussal és Kubával kacérkodó szandinista kormányerők fegyveres ellenzéke (ezek a kontrák) szabad kezet kaptak különféle, kokain alapú kábítószerek amerikai földön (főleg Kaliforniában, de a keleti parton is) történő terjesztésében, amennyiben az így befolyó pénzt a szandinisták elleni fegyveres harcra fordítják. A drogok terítésében a CIA besúgói mellett a Cég főállású ügynökei is részt vesznek, hatalmukkal, befolyásukkal és kapcsolataikkal nem csak a kábítószerek forgalmazását segítve, hanem a dílerek védelmét is ellátva.
Az informátor szerint a CIA a washingtoni igazságügyi minisztériummal is megegyezett arról, hogy „nemzetbiztonsági érdekből” a titkosszolgálatnak nem kell jelentenie egyetlen hazai társszervnek sem (tehát se a rendőrségnek, se az FBI-nak, se a szövetségi kábítószerügyekben illetékes DEA-nak, de még az amerikai vámhatóságnak se), ha a neki dolgozó nicaraguai vagy kolumbiai kábítószer-csempészek az USA-ban is elkezdenek tevékenykedni.
Az eddigiek alapján el bírjuk képzelni Gary Webb reakcióját a hír hallatán: a legnagyobb és legtekintélyesebb amerikai kémszolgálat tevőlegesen részt vesz a kiemelt közegészségügyi és nemzet-, valamint közbiztonsági kockázatot jelentő kábszerek utcai árusításában, bátorítva a csempészeket, megvédve őket az esetleges hatósági vegzatúráktól?! Hát oknyomozó riporter az olyan, aki erre nem csap le azonnal?
Gary természetesen eldobott kaszát-kapát és minden erejét az alapinformáció ellenőrzésére összpontosította. Egy valamirevaló, 16 éve a szakmában dolgozó újságíró feje (és persze notesze) tele van olyan kapcsolatokkal, amelyeket ilyenkor mozgósítani lehet, úgyhogy Webb munkához látott. Mindenkit felhívott és mindenkivel találkozott, akinek csak a leghalványabb esélye is volt egy apró morzsával hozzájárulni a teljes képhez. Aktív és kiugrott rendőrök és titkosügynökök, bűnözők, prostik, cégvezetők, diplomaták, politikusok, pincérek, taxisok, tán még kőfaragók és balett-táncosok is szerepeltek a listán, s Gary minden követ megmozgatott, minden szívességet behajtott annak érdekében, hogy a több mint megdöbbentő hírt ellenőrizze, illetve kiegészítse.
A nyomozás (vagy nevezzük inkább tényfeltárásnak?) kerek egy évig tartott, s az újságíró minden olyan erőt, eszközt és módszert bevetett, amit a törvények megengednek (és jó néhány olyat is, amit nem igazán). Interjúkat készített, informátorokat foglalkoztatott, magánnyomozókat fogadott fel, ő maga is megfigyelt, fotózott és leskelődött, az információszabadságról szóló törvényre hivatkozva hivatalos dokumentumok százainak másolatát kérte ki az illetékes hatóságoktól és szervezetektől, majd hosszú éjszakákon át értékelte és elemezte az így összeszedett adatokat, mígnem a kirakósjáték képe egyre teljesebb nem lett.
A közel 400 napnyi vizsgálódás legfontosabb eredményeit a San José Mercury News három, egymást követő száma hozta 1996. augusztus 18. és 20. között. Gary következtetései között (túl a CIA-kontrák-kokain összefüggéseket tartalmazókon) az is szerepel, hogy az amerikai hírszerzés az elsőszámú felelőse a kaliforniai nagyvárosok nyomornegyedeiben a nyolcvanas évek eleje óta egyre népszerűbb crack elterjedéséért, az úgynevezett „crack-járványért”.
Crack: a kokain szabadbázisú formája, amit először a hetvenes évek második felében szintetizáltak, majd a nyolcvanas évek elején-közepén vált a tömegek kábítószerévé, mert nemcsak olcsóbb volt, mint a klasszikus, por formájú kokain, hanem mert a hatása is sokkal gyorsabban mutatkozik. A kristályos, kinézetre apró, piszkos jégdaraboknak vagy matt üvegtörmeléknek tűnő cracket általában pipában szívják el, fogyasztása sokkal veszélyesebb és sokkal gyorsabban okoz függőséget, mint a hagyományos kokainé.
Webb nem csak úgy belebeszélt a levegőbe: az összesen 18 ezer szavas cikksorozata (melynek részei a sokatmondó Dark Alliance, vagyis Sötét Szövetség gyűjtőcímmel jelentek meg) konkrétumokat, neveket, dátumokat, összegeket és ellenőrizhető eseményeket is említett, ráadásul az újság honlapjára felkerült verzió (amit a netes időgéppel elő lehet varázsolni) linkeket és további hivatkozásokat is tartalmazott az egész ügyről.
Amúgy a kontrák kokaincsempészet iránti vonzalma nem volt túl nagy újdonság, legalábbis a szakmában nem: tíz évvel Webb cikkei előtt erről két amerikai újságíró, az Associated Press-nek dolgozó Brian Barger és Bob Perry már írt róla; igaz, ők a CIA-t még nem említették csendestársként a buliban.
Lévén, hogy a crack elsődleges fogyasztói a nagyvárosi gettónegyedek néger, izé, fekete, naszóval: afro-amerikai lakói voltak, Webb cikksorozata náluk verte ki először a biztosítékot. Hamarosan olyan találgatások is lábra kaptak, melyek szerint a crack a CIA laborjaiban készült, méghozzá kifejezetten azzal a szándékkal, hogy a szociális piramis legalján tanyázó, amúgy is elesett feketéket drogfüggővé tegyék, jócskán előrehozva így a halálukat. Az érintettek elemi erejű felháborodása olyan mértékű volt és olyan társadalmi robbanás rémképét vetítette előre, hogy az amerikai kormány nyelt egy nagyot és különböző magasrangú képviselői (például Janet Reno igazságügy-miniszter és legfőbb ügyész, valamint John Deutch CIA-igazgató) gyorsan ellátogattak Los Angelesbe és megpróbálták csillapítani a kedélyeket, tagadva a vádakat.
A hivatalos reakciók sem várattak sokat magukra. A kaliforniai 35. választókerület (mely körzet Los Angeles érintett belvárosát is magába foglalja) parlamenti képviselőjétől kezdve a két kaliforniai szenátoron keresztül számos polgármesterig nagyon sokan felszólaltak és tiszta vizet követeltek a pohárba. Nem telt bele egy hónap, s az illetékesek három belső vizsgálatot is bejelentettek a CIA-n és a rendvédelmi szerveken belül. Ezek eredményére több, mint egy évet kellett várni (noha eredetileg három hónapban szabták meg a határidőt), és a Gary által prognosztizált következtetésre jutottak: azt elismerték ugyan, hogy „a CIA követett el hibákat”, de az újságíró által megfogalmazott fő vádpontokat továbbra is vehemensen tagadták.
Mondjuk Deutch igazgató a botrány kirobbanása után négy hónappal távozik hivatalából, de azt, hogy ennek bármi köze lett volna a kokainos-kontrás ügyhöz, senki sem ismerte be hivatalosan.
A sajtó reakciója volt talán a legérdekesebb. Az első napokban Amerika újságírótársadalma szinte egyöntetűen pozitív visszajelzéseket küldött a Mercurynek és Garynek: gratulációhegyek, meghívások, másodközlési kérelmek záporoztak a szerkesztőségre, s Webbet az egyik szakmai szervezet még az év újságírójának is megválasztotta gyorsan. Aztán valami történt a háttérben.
Valami történt, ja… Mi, konteósok el se bírjuk képzelni, mi történhetett a kulisszák mögött, ugye?
Szóval valami történt, mert a hangulat egyszercsak megváltozott, s a szakmai levegő lassan megfagyott Gary körül. Elsőként (október hatodikán) a közismerten kiváló kormányzati kapcsolatokkal rendelkező Washington Postban jelent meg egy cikk, amely enyhén szólva is fikázta Webbet, leszólta az egyéves nyomozómunkáját és kijelentette, hogy a Gary által felvázolt CIA-kontrák összeesküvésre „nincs elég bizonyíték, csak rosszindulatú spekulációk”. Aztán (alig egy héttel a Post után) a másik nagynevű keleti parti napilap, a The New York Times is meglépte a magáét: egy kétrészes cikket közölt, amelyben (érdekes módon) ugyanazok a kritikák jelentek meg (szinte ugyanazokkal a szavakkal megfogalmazva), mint a fővárosi kiadványban: Webb bizonyítékai nagyon gyenge lábakon állnak, a nyomozómunkája nem volt alapos, na és azok az alvilági figurák, akiket Gary említ, mint a CIA támogatását élvező nagypályás drogdílerek, nos, ők nem is olyan fontos alakjai a Los Angeles-i szervezett bűnözésnek, mint ahogyan azt az oknyomozó újságíró állította.
Október végén a nyugati part talán legjelentősebb napilapja, a Los Angeles Times is ringbe szállt, s egy – ugyancsak háromrészes – sorozatban tette le a voksát az ügyben, Webb több állítását is cáfolva, illetve megkérdőjelezve. A három cikken állítólag 17 újságíró dolgozott közel két hónapon keresztül, ezért kellett ennyit várni az anyagra – tették hozzá magyarázólag.
Majd ha valaki ráér, magyarázza már el nekem, hogy miért használ az amerikai újságok 75-80%-a (na meg a Le Monde) ilyen gótikus jellegű betűket a címében. Köszönöm!
Gary anyalapja (a San José Mercury News) eleinte keményen állta a sarat és a támadásokat. Az újság főszerkesztője, Jerry Ceppos a Postnak és mindkét Times-nak szerkesztőségi cikkben, levélben és interjúban is válaszolt, megvédve szerzőjét és annak cikkeit. A kiadó vezetője, Jonathan Krim is elkötelezettnek mutatkozott, s Garynek még két nicaraguai útját is fizette, hogy az újságíró további információkat lapátoljon össze igazát alátámasztandó. Aztán teltek-múltak a hónapok, s a Mercury csendben kitolat Webb mögül. 1997 nyarán Garyt szépen eltávolították főmunkatársi pozíciójából, visszavonták az „arról írsz, amihez kedved van” biankó engedélyt és egy területi fiókszerkesztőségbe száműzték, ahol csak pár hónapot bírt ki: 1998 elején felmondott.
Rengeteg szabadideje lévén, Gary 1998-ban könyv alakban is kiadja a Dark Alliance-ot, az eredeti három újságcikket természetesen kibővítve, aktualizálva, s a cikkek megjelenését követő médiavisszhangot is elemezve. A szerző a saját tényfeltáró technikájáról, munkamódszereiről és az Internet nyomozás közbeni használatáról is részletesen szól.
1999-től a kaliforniai állami törvényhozás alkalmazásában áll, mint nyomozó, s olyan ügyekben hasznosítja képességeit, mint az autópályarendőrség intézkedéseinek faji előítéletessége, vagy mint az Oracle egyik 2001-es ügye, amikor úgy nyert meg egy közel százmillió dolláros állami megrendelést, hogy a hülye is látta: a pályázatot kifejezetten erre a cégre írták.
2004 februárjában (személyi ellentétek miatt) megválnak tőle, majd augusztusban ismét elszegődik újságírónak, ezúttal egy hetilaphoz, a 80 ezer példányban megjelenő Sacramento News & Review-hoz. Egy kis akklimatizálódás után rögtön egy elég kemény falatot néz ki magának: fülébe jut, hogy valami nagyon nincs rendben az America’s Army című lövöldözős multiplayer játék hátterével.
Aki nem tudná, hogy mi lehetett ebben a pláne: az AA fejlesztője, kiadója és forgalmazója az Egyesült Államok Szárazföldi Hadserege (US Army), s 2002 óta ingyenesen terjesztik, egyfajta kedvcsinálónak egyfelől azok számára, akik virtuálisan szeretnék kipróbálni, hogy milyen is a katonaélet, másfelől pedig azoknak, akik ettől kedvet kapva a való életben is aláírják a szerződést a sereggel. Az AA tehát egy gigantikus toborzókampány, amely a negyedik játékgenerációnál tart és jelenleg mintegy 12 millió regisztrált játékos tölt el vele akár naponta több órát is online.
Szeptember közepén hősünk tehát – jó szokásához híven – elkezdett nyomozgatni, informátorok után nézni, kapcsolatokat felkutatni és minden olyan lépést megtenni, amit egy tökös oknyomozó riporternek meg kell tennie, ha valami igazán ütős anyagot akar letenni a főszerkesztője asztalára, azonban…
…azonban nem telik el három hónap, s holtan találják lakásán, Sacramento egyik külvárosában. A hivatalos vélemény szerint (aminek alapján a halotti bizonyítványt is kiállították) a halál oka egy 38-as maroklőfegyverrel elkövetett öngyilkosság volt. Amikor az egyik helyi újság kiszagolta, hogy a boncolásnál 2, azaz két lyukat találtak Gary koponyáján, Robert Lyons megyei halottkém rezzenéstelen arccal kiáll a nyilvánosság elé és belemondja az összesereglett újságírók képébe: ez valóban talán kissé szokatlan, de nem példa nélküli. Majd felmutatta az állítólag Gary által (géppel) írt búcsúlevelet, amit elvált feleségének és három gyermekének címzett. Rögtön megszólaltatták hajdani nejét is, aki teljesen elképzelhetőnek találta az öngyilkosságot, mondván: egykori férje nem érezte túl jól magát új munkahelyén, anyagi gondjai is voltak, antidepresszánsokat is szedett, tehát szerinte belefér a képbe a két önkezű golyó.
És ami talán még ennél is furcsább: hagyatékában egyetlen olyan fecnit, egyetlen darab papírt, egyetlen számítógépes dokumentumot sem találnak sem otthonában, sem a szerkesztőségi íróasztalán, ami az AA-ra utaló infót tartalmazna, noha az őt ismerők egyöntetűen állították, hogy Gary roppant precíz alak volt: egy lépést sem tett jegyzetfüzet nélkül, s minden áldott napját úgy fejezte be, hogy aznapi megállapításait rögzítette a laptopján, egyúttal meghatározva önmagának a másnapi teendőket.
Az egyesek szerint csak a Watergate-ügyhöz mérhető tényfeltáró cikksorozat szerzőjének halála természetesen megmozgatta a konteósok agytekervényeit, s órák alatt felröppentek az ezzel kapcsolatos összeesküvés-elméletek.
8.1.) A CIA tette
A világ talán legbefolyásosabb kémszervezete (Moszad-rajongók, bocs!) nem tudta megbocsátani Garynek, hogy azt művelte velük, amit. A crack-kontrák ügy kipattanása hatalmas erkölcsi (és nem kevés anyagi) kárt okozott Langley-nek: a Kongresszus vizsgálóbizottságot állított fel, jó pár fejest eltávolítottak, évekre visszamenőleg bekérették az összes számlát, rengeteg ügynököt kihallgattak, szóval ha valakinek, akkor a Cégnek tényleg volt oka bosszút állni Webben. Visszaemlékezések szerint a halálát megelőző hetekben Gary többször említette barátainak, ismerőseinek, hogy érzése szerint megfigyelés alatt áll, idegen arcok sürgölődnek lakókörnyezetében, s igencsak megszaporodtak a telefon-, kábeltévé-, gáz-, villany- és vízszerelők abban az utcában, ahol lakott. Hogy a CIA miért várt hosszú éveket a likvidálással, és hogyan követhette el azt a hibát, hogy két golyót eresztett barátunk koponyájába – nos, erre is várom az ötleteiteket.
8.2.) Az alvilág volt
A kontrákkal összefonódott Los Angeles-i maffia ugyancsak megszívta Gary oknyomozását. Mi sem természetesebb, mint hogy a cikkek megjelenését követően Kalifornia összes bűnüldöző hatósága, a sheriffektől a városi zsarukon keresztül a szövetségi bűnüldözőkig (FBI, DEA, BATF, US Customs, stb.) mindenki rájuk szállt, hiszen egyrészt most már nem kellett tartani a CIA akadékoskodásától, másrészt a helyi és szövetségi politika rendesen noszogatta is őket, hogy mutassák meg, mit tudnak.
Szóval az alvilág sem felejtett, s amint újratermelődött (vagy kijött a sittről) egy olyan vezető réteg, melynek képviselői már nem csak a napi profitot tartották fontosnak, hanem azt is, hogy megmutassák, velük nem lehet packázni, pedagógiai célzattal kinyírták Garyt.
8.3.) A hadsereg volt
Isten tudja, az újságíró mire futott rá az America’s Army körüli vizsgálódás kapcsán (vagy mire futhatott volna rá, ha van elég ideje). Az állami intézmények gyakran valódi fekáliamágnesként működnek, s minél nagyobb egy ilyen intézmény, annál több pénz felett diszponál, márpedig a sok pénz rengeteg disznóságot indukál. Az amerikai szárazföldi hadsereg (tehát ez még nem a teljes amerikai haderő!) éves költségvetése úgy 250 milliárd dollár körül mozog, ekkora összegnél egy-egy pár tízmilliós tétel tényleg kerekítési kategória.
A teljes magyar honvédelmi költségvetés ugyancsak 250 milliárd. Igaz, forintban.
Szóval Gary rábukkant valamire, aminek nyilvánosságra hozatala nagyon kényelmetlen lett volna a hadseregnek. És mivel a katonák nem olyan totojázós fajta, mint a gumitalpúak, hát a legrövidebb időn belül megoldották a problémát.
8.4.) Az újságírói konkurencia
Kicsit talán meredeknek tűnik ez a verzió, de a zsurnaliszták között legalább olyan intenzitású az egymásra irigykedés és a szakmai féltékenység, mint a műfordítók vagy a gázszerelők körében. Fene se tudja, hogy Webb kinek tett be, kinek a többhónapos munkáját tette tönkre gondatlanságból vagy szándékosan egy kijelentésével vagy cikkével. Az újságíró is emberből van, neki is vannak érzelmei, az ő zsákja is teleszaladhat egyszer. Hát tele is szaladt.
Nos, így hirtelen ennyit szerettem volna mondani Garyről és a Dark Alliance-ról. Aki részletesebben szeretne utánaolvasni a történetnek, a neten rengeteg anyagot talál. A tavaly egy filmet is bemutattak, ami ebből a sztoriból inspirálódott, én még nem láttam, de fel vagyok iratkozva rá a sarki videotékában.
És innen ez már az olvasó pályája. Ha van véleményed a sztoriról, oszd meg velünk. Mondd el, szerinted tényleg öngyilkosság volt-e, vagy a fent felvázolt forgatókönyvek valamelyike érvényesült. És persze szavazhatsz is, három verzióra adhatod le a voksod.
Ápdét: jelen poszt kibővített verzióját elolvashatod a 2016. december 2-án a könyvesboltokba kerülő Konteó3-ban, további 29 válogatott összeesküvés-elmélettel és egy elméleti összefoglalóval együtt.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!
49 hozzászólás
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
49. becsuszoszereles1k — 2016-04-12 13:29
48.@deberag:
Xbox, ez egyertelmu es a Telekep is,
de a ‘gyermek hadvezerekrol’, a tokeletes megrontas es a szolgasag jutott eszembe. [Ugy is, mint a kihivo ‘deberag’ forditottja (ilyen az ihlet).]
Off.: Elnezest Mindenkitol a szembedicseresert, de szuper komment! Tobb mindent hozza is olvastam, vagy epp felelevenitettem, jo okulas volt. Koszi.
48. deberag — 2016-04-12 08:12
@becsuszoszereles1k:
Nem feltétlenül a szolgaságra gondoltam a Kinect párhuzammal (bár csábító a gondolat), hanem a folyton aktív, mindent látó, és ki nem kapcsolható kamerára, mint amilyennel az Xbox One Kinectje fel van szerelve, hogy gesztussal, vagy hanggal is bármikor bekapcsolható legyen, de mondhattam volna példának bármelyik Samsung vagy LG tévét (ezekből ugye balhé is volt), esetleg az Apple Sirijét, vagy az Android hasonló megoldását.
Nekem ez telibe az 1984 Teleképe, lehallkíthatod, de soha nem kapcsolhatod ki.
47. becsuszoszereles1k — 2016-04-12 00:51
46.@deberag:
Akarmi legyek, ha tegnap d.e. 10 korul nem egy elvi Xbox Kinectre gondoltam, bar kizarolag zene-ugyben – csak nem tudtam, hogy az ez. 🙂
Hogy ilyen szolgakent elnenk a jovoben, jatszadozva? – Elfuseralt egy Paradicsom…
Ezek szerint megdol minden eddigi predikcionk, hogy nem csak nincs, de nem is lesz uj a nap alatt. Bar a bugoknal me’g nem aggodtam, hiszen – illessuk ezentul az antik jelzovel – bugokkal azert talalkoztunk mar anno is az eletunkben, legalabb hataror belyegzon es hasonlo alkalmakkor.
Viszont lehet me’g a jovoben konteo _ informatika – oktatasi rendszerek eliminalodasa targyaban, vagy hogy miert pont ott, ahol – a NAT koruli aggodalmak apro bohosagga torpulnek egy ilyen tukorben szemlelve.
46. deberag — 2016-04-11 10:20
@404notfound:
Nos, csak sikerült rávennetek, hogy beregeljek, biztos valami konspiráció része ez is. 🙂 Mindenesetre üdv neked tiboru, és ti többiek.
On:
Az a baj, hogy ilyen könyv amire te gondolsz van. Sőt nemhogy könyv, egyenesen sorozat, aminek az első része Orson Scott Card, Végjáték (Ender’s Game) című műve. 1985-ben jelent meg (mennyivel érdekesebb lett volna, ha egy evvel korábban 🙂 ).
Aki nem látta a filmet/olvasta a könyvet, a történet kábé az, hogy gyermekeket játékokon keresztül kvázi hadvezérekké képeznek ki, mivel bennük meg erős az analitikus elme és a veleszületett brutalitás, valamint az ellenfél egyszerűen felnőttekre van felkészülve.
A történet végén a főhősökkel elhitetik, hogy egy szimulációs vizsgán vesznek részt. Valójában dronokat vezetnek, és a „szimuláció” végén sikeresen kiírtanak egy földönkívüli fajt.
Ezektől a gumitalpúaktól soha, de soha nem állt túlságosan távol az, hogy inspirációt merítsenek irodalmi művekből (1984-> Xbox Kinect (tiboru, te biztos vágod)), vagy éppen fordítva, ők inspiráljanak írókat (Hitler -> A Dűne istencsászára). Az előbbi oka ugye elég egyértelmű, az utóbbi felett én, mint szerény kommentelő nagyvonalúan szemet hunyok.
Namost a PsyOps-ról én rettentő sokat el tudok képzelni, (ez a rettentő sok a működésük minimális ismeretére alapszik, mi lenne ha még többet tudnék 🙂 ) többek között azt is, hogy valóban válogatnak a játékosok közül, ne feledjétek, hogy KIZÁRÓLAG online játék, nem kell ahhoz nagy fantázia, hogy tudjuk, az adatrögzítést már csak megoldják valahogy, ha pedig már meg vannak a megfelelő predikciós modellek (és ekkora játékos állomány mellett meg vannak), másfél két óra játék után mar tudják kire kell figyelni, hogyan lehet nehezíteni a játékát, tesztelni egy két prediktorra, stb. stb. Talán meg egy két „one time only” event, vagy mission is becsúszik. 🙂 🙂
Valaki említette itt, hogy sokan panaszkodnak a bugokra. Nem játszom a játékot, így nem tudom milyen bugok lehetnek, vagy glitchek, de a fenti könyvben a kiképzők (és Moszad ügynök legyek, ha nem a PsyOps adta a mintájukat) szándékosan bugokat rejtenek el a játékokban, sőt az egész rendszerben, teszt céljából (a főhős, Ender, pont ezek kihasználásával emelkedik ki a többiek közül).
Van még kérdés? 🙂
Tutira veszem, hogy a sereg ölette meg a fószert, a hogyan és kivel részemről tök lényegtelen (lehet szóltak Langleybe, ők meg ugye már csak a móka kedvéért is bevállalták a kivitelezést), inkább arra lennék nagyon de nagyon kiváncsi, hogy PONTOSAN mit talált az AA-ban.
Off:
Nagyon színvonalas, részlet gazdag, és meggyőző a blog tiboru (három napja olvastam el a fluoridos posztot, nagy rendszabályozás volt otthon az ásványvizek, és a bébiételek háza táján, úgy hogy pszichológus vagyok), gratulálok hozzá!
45. windsor55 — 2015-09-11 15:46
A CIA es ‘project gladio’ ossze van fonodva globalis szinten. Olyan csucstechnologiaval rendelkezik a globalis hadsereg, ami az agyat-erzelmeket-gondolatokat olvassa es befolyasolja. Igy baleseteket tudnak okozni barhol es barmikor, tovabba mikrohullamu fegyvereket hasznalnak amivel rakot illetve halalt tudnak okozni.Magyarorszagon is alkalmaztak…egesz Europaban (Angliat is beleertve) es USA/Canadaban is alkalmazzak. Olyat hasznaltak velem kapcsolatban ami ugy nez ki mint egy kezi kamera, a laikus nem tudja megkulonboztetni. De van olyan min dron is ami ejszaka egyszer a Balatonnal be akart repulni a haloszobamba de nem tudott a redonyok miatt – hogy mi volt a pontos celja nem tudom, ez 2013 nyaran tortent. De hatalmas fajdalmakat is tudnak okozni muholdakrol a mobil antennak bekapcsolasaval, nekem ket ilyen esetem volt az egyik 2013 oszi napforduloja alkalmabol ami utan 6 heteig omlott belolem a ver. Ezt angolul ugy hivjak, hogy ‘gang stalking – electronic harassment’ van egy magyar ferfi (lehet google-ni) aki pontosan leirja az Echelon technologiat. Borzalmas dolgok tortennek csendben, a haboru csendben folyik Magyarorszag ellen (is). Akit erdekel fokent angolul feltoltottem nehany videot a google+ on felul.https://www.youtube.com/channel/UCq2DHQxPyP67szf8rDCJCSA?view_as=public
https://plus.google.com/u/0/102398819894914792020/posts/p/pub
http://www.dailymotion.com/user/bm0031/1
44. jukeey — 2015-09-02 05:38
Én is kíváncsi voltam, a játékban lehet-e valami érdekes. Ki ugyan nem próbáltam, mert a sereg nem az én műfajom, meg a csak online mód sem. De elolvastam pár cikket és belenéztem youtube videókba. 13 év korhatáros (eleinte 16 volt, de lefokozták). Egy tipikus kisebb zöldfülü amerikai katonai egység (szakasz?) felszerelését, fegyverzetét, gyakorlatait és bevetéseit szimulálja (a körletpucolást és futkosást azért kihagyták belőle). Főleg a teljesen korhű us army köntösben különbözik sok más hasonló játéktól vagy inkább csak azok egyes játékmódjaitól (az ilyenekből bő kínálat van). Hangsúlyt helyeznek arra, hogy a felszerelés mindig épp az aktuális helyzetet mutassa, így pl ha valamilyen új flintát rendszeresítenek, akkor a játékban is megtörténik a változás. Ennek érdekében időnként módosítják, bővítik, és pár évente korszerűbb grafikát kap. Ilyen alkalmakkor többnyire kirívóan sok hibára panaszkodnak a játékosok (tehát „bugos”). Egyszerű reklámnak és szemléltetőeszköznek tűnik. Semmi extra, semmi drónkodás. De ilyesmihez nem is kellene befektetniük egy ingyenes játékba, szemezgethetnének más játékok művelőinek legjobbjai közül is.
43. 404notfound — 2015-09-01 15:38
„pont úgy irányítható, mint egy videojáték” Nu, még a’ zindeksz is nekem dudál: http://index.hu/tech/2015/09/01/ketmilliard_dollarnyi_lathatatlan_halal/
42. 404notfound — 2015-09-01 15:01
A sereg tette. Most pedig érvelni fogok. A CIA miért várt volna éveket? Ott és akkor, amikor kellett, összedobták a forgatókönyveket, autóbaleset, veszett macska harapása, áramütés otthon, egyebek. Nyilván a lejáratás-ellehetetlenítés tűnt a legjobb kombónak a tervezők számára. Ahogy Tiboru rámutatott, sikerült is.
A bandákat nem tartom valószínűnek, mert ők is a filmekből tanulnak gengszterkedni, tehát ők inkább felrobbantották volna vagy ilyesmi, és lett volna hozzá üzenet is, egyrészt a többi újságírónak, másfelől a konkurenciának (többi banda, rendőrség, hárombetűsök) köbö Így jár, aki minket pacqurál tartalommal.
Ha pedig filmeknél tartok, átkapcsolok hálivúd üzemmódba. Azt ugye tudjuk, hogy a holnap fegyvereit tegnap már megtervezték, ma tesztelik és nemsokára bevetik. Itt pedig van egy online játék, amivel kommandósat lehet tolni. A játék hivatalos célja a toborzás. Viszont kizártnak tartom, hogy akkor már ne látták volna előre a drónháborúsdit. Ül az operátor a gépnél Kaliforniában, pötyög egy sort, a sápadtkék afgán égből pedig lezúdul az istennyila. Tálibokra vagy legelésző nyájra… Tehát, mi van akkor, ha a játék VALÓDI célja az, hogy megtalálják a drónpilótákat? Mondjunk már egészen kicsiny gyerekkorban? Játszik, játszadozik a kisklampó és annyira jól lesz, hogy egyszercsak felbukkan Joe bácsi, aki megajándékozza őt egy csúcsgéppel és olyan „játékokkal”, amik boltban nincsenek is. Meg persze titkosak. A kölök meg a mateklecke és az esti mozi között kifüstöl pár tálib barlangot vagy leradíroz egy katonai konvojt. Játékból. (Ha vki hoz vevőt és előleget a forgatókönyvre, írom is)
41. Vanek B. Eduard — 2015-08-31 23:19
A minap ment valamelyik csatornán Steven Seagal egyik első filmje, a Nico (1988). Nos, ebben a hős főhős éppen ezt a problémakört deríti fel, csak 8 évvel Gary bácsi előtt! Lehet, hogy Mr. Webb egy elfelejtett filmről írt egy 3 részes filmkritikát?
Bár suicid hajlama miatt számított rá, hogy elintézi ezért a CIA, de az istennek se akarták… Később, mikor a hadsereg sem tette meg neki ezt a szívességet, kénytelen volt maga kitakarítani a gépét, elégetni a feljegyzéseit, és (kétszer) főbe lőni magát.
40. komojtalan — 2015-08-31 13:24
@UnA: Az lehet, de miért kezdett el egyéb üzleteket? Hiába szidták, tehetséges ember volt és egy tehetséges ember abban lesz jó amit épp csinál, erről lehet megkülönböztetni attól akit „helyzetbe hoznak” -tól. Papa is nagyon eltűnt, úgy látszik értett a börtönből ő is.
39. zizzi — 2015-08-30 23:09
@petiba:
vegulis…. kaja-kaja 😉
38. petiba — 2015-08-30 10:00
Hú, basszus, a vegyesfelvágottba akartam küldeni az előzőt, bocsesz.
37. petiba — 2015-08-30 09:59
Mesterünk, hogy Allah növessze térgyig a szakálladat! (na, ez nem terrorista köszöntés, csak aktualizálva hosszú életet kívántam)
Kellene végre egy morgolódós topik. Ahol a mindennapi élet mikrogrammnyi konteóit lehetne megvitatni. Pl. mindennapi morgolódásaink – kommentposzt. Vagy ilyesmi.
Az embernek csökkenti a vérnyomását, ha más is szív. (közös szívás, erőteljesebb nyomáscsökkenés XD )
Például. Kinyitottam egy 2 decis tejfölt ma, amilyet egyébként nem szoktam venni. Hogy kedvenc márkám 2 decis tejföle már jó ideje csak 1,5 deci, jó, lenyeltem. De ez az új, (ezutánseveszem tejföl) már csak 1,4 dl ezen már felgyúrtam magam, és azon konteózgatok itten magamban, vajon ezt így meddig lehet folytatni? Ha már csak 0,4 dl lesz a tejföl, akkor már számíthatunk rá, hogy pár hónap (év) és üres tejfölös dobozok lesznek a polcokon, azzal a felirattal, hogy tejföl? Vagy mi a lónyál?
36. h1jcsaba — 2015-08-30 09:08
@qdiace:
Adjon Isten ! Nagyon jó ez a konteó,
Kedves Tiború gratulálok.
Tomcatről ki tud valamit -mert én is aggódom. Él még ? Mi lehet a háttérben mert nem hiszem, hogy a tolvajok kergették 🙂
35. tiboru — 2015-08-30 00:57
@déjvid:
Üdvözöllek, hajrá 🙂
34. déjvid — 2015-08-29 22:41
Hosszas olvasgatás után végre regisztráltam 🙂
Én behúztam az öngyilkosságot, a következők miatt. Az egykor fogalom újságíró kiesett a pikszisből, kigolyózták. Majd Jön A Nagy Visszatérés, egy a korábbihoz fogható óriási durranás. Amin dolgozik, időt, energiát, pénzt öl bele. És erre lehet, hogy a nevesebb lapok elhajtják a fenébe, egy elnéző mosollyal. Ő meg dönthet, hogy eladja-e élete (második) sztoriját egy Hírháttér típusú lapnak, miután sehol sem vették komolyan, vagy…
…és rádöbbenve arra, hogy a pikszisbe nem lehet visszakapaszkodni, és a Kenedy-merénylet megfejtésével sem robbantana újra, megkeseredésében megsemmisíti élete anyagát, majd főbe lövi magát.
Továbbá behúztam az újságírói konkurenciát; érdemes lenne megnézni, más írt-e az US Army viselt dolgairól nagy leleplezést a lopott anyagból… bár a sima irigységet sem lehet kihagyni a számításból.
A profikat nagyjából kizárnám 🙂
33. rdos — 2015-08-29 09:13
Egy újságíró ismerősöm mondta egyszer viccesen.
Nem abból élek amit megírok, hanem abból amit nem.
Mondjuk lehet hogy nem is viccelt. 🙁
32. outatime — 2015-08-29 02:10
@tiboru:
mea culpa maxima – most ugy erzem a vilag elment mellettem…….
A kezdetektol figyelem a posztjaid nagy erdeklodessel, ( par emailt is valtottunk kb 3-4 eve ) ez az elso hogy kihagytam egy posztot – internet nelkuli helyekrol ha az ember visszajon a XXI.szazadba akkor hajlamos informacio ehsegeben feluletessen attekinteni a szivenek kedves weblapokat : /
31. UnA — 2015-08-29 00:55
@komojtalan: Juszt Lászlónál jobban beváltak az egyéb üzletek, ezért nem maradt meg újságírónak…
30. tiboru — 2015-08-28 08:55
@outatime:
A menekült-konteókról már úgy hat hete írtam 🙂
https://konteo.blogrepublik.eu/2015/07/14/menekult-konteok/
29. outatime — 2015-08-28 03:19
@tiboru:
teljesseggel nem ide tartozik de gondolom lesz poszt rola:
azt hallottam ez a menekulthullam ami europat sujtja az tulajdonkeppen a „hadi teruletre valo felvonulas” mely zajlik ekeppen:
valakik ( es kerultem az iszlam allam szokapcsolatot ) azt igerik embereknek hogy ha eljutnak nyugati orszagokba akkor tobb ezer dollart adnak nekik: felet elore, felet pedig az otthonmaradt csaladtagoknak ha az egyenek a celteruleten lesznek. Ellatjak oket navigacios es kommunikacios eszkozokkel ( ez a XXI.szazad elejen gyakorlatilag egy okostelefont jelent ) plusz local contact emberek elerhetosegeivel. ( a helyi tudas aranyat er )
A dolog egyre jobban mukodik mert ugye akik mar celba ertek azoknak a csaladtagjaik kapjak meg a penzeket, egyre tobben indulnak utra.
Ennek fenyeben ertheto miert 17-35 eves a derekhada a „menekulteknek”.
Na de a kerdes: lesz e „Masodik feladat” ezeknek az embereknek mar a celteruleten?
Amugy mint tudjuk Gorbacsov 1989ben Kohltol 12milliard nyugatnemet markat kert a kivonulasert, ennyi embert mozgatni ennyibol tulajdonkeppen uzletnek sem rossz.
Tovabbra is bizva az esos oszben kivancsian varom a menekultek konteot :)))
28. tiboru — 2015-08-27 09:19
@outatime:
🙂
Köszi!
27. tiboru — 2015-08-27 09:19
@dugong:
Hát egy rövidposztot talán valóban megérne, köszi a tippet!
26. outatime — 2015-08-27 08:14
@tiboru:
nem csak az Air Forcenak vannak repuloi, amig a Marines kulon szamitott nekik is voltak „sajat” repuloik, az Armynak meg szakajtonyi F series jetfightere, AC je Globemastere, copterja, etc van, szoval oszlik a koltseg. Persze ez kb olyan mint ha a bal zsebembol attennem a jobb zsebembe a penzt. A fegyvernemek kozott a celok kozott van a kulonbseg, nem az eszkozok teszik a besorolast. A beruhazas, karbantartas, fejlesztes is kulon van.
A „volgyhid” dolgot csak azert hoztam fel hogy csillogtassam a helyi tudasom, semmifele hatassal nem bir ez a paranyi tevedes aktualis konteonk brillians minosegen ; )
zarasul megragadom az alkalmat es gratulaljak ujfent, remelem az osz esos lesz* es szamitogep ele szorulva csak hullanak majd a jobbnal jobb konteok! :))
( * ha tenyleg esos osz lesz akkor ezennel idojos irodamat megnyitttam )
25. dugong — 2015-08-26 22:57
Tiboru. Ha mar amerikai botranyok, azt nem akarod feldolgozni amikor az oreg Bush, Reagen alelnok jeloltjekent 1980-ban allitolag sikeresen kozben jart azt iraniaknal hogy a forradalmi garda meg egy par honapig ne engedje szabadon az amerikai tuszokat, nehogy ez Carter ujravalasztasat eredmenyezze Reagennel szemben? Cserebe beigert nekik egy kis fegyverszallitast amikor mar Reagen lesz az elnok (ami aztan meg is valosult). Csak azert kerdezem mert ezt a ket botranyt itt egyutt szoktak emlegetni. Bizonyitek persze egyikre sincs(?)
24. tiboru — 2015-08-26 19:12
@outatime:
Az F35-re szánt pénzeket nem az Air Force tapsolta el? Ha igen, ebben az Army ártatlan 🙂
23. tiboru — 2015-08-26 19:10
@outatime:
Köszi az abszolút releváns kiegészítéseket, pontosításokat!
A „völgyhíd”-hoz: az általam tanulmányozott angol nyelvű források végig „viaduct”-ról beszélnek, ezt fordítottam völgyhídnak, ezek szerint tévesen, mert simán csak lábakon álló autópályáról volt szó. Elnézést.
22. ahmet — 2015-08-26 11:02
Azt gondolom, hogy egyik felsorolt szervezet sem gyilkol ok nélkül. Az alvilág még esetleg bosszúból csinálna ezt-azt, de nem álcázná öngyilkosságnak, hiszen pont azért áll „bosszút”, hogy mindenki tudja, hogy mi a rend. Nem a múlt megbosszulása a cél, hanem a jövőbeli problémák proaktív kiküszöbölése. De évekkel később már felesleges.
A CIA sem fog bosszút állni, mert egy CIA-nek nincs sértett önérzete. A tagjainak lehet, de azért biztos, hogy ott is van valami kontroll, nem rendelheti el valaki csak úgy X, Y, vagy Z likvidálását, mert a múltban keresztbe tett a szervezetnek. Az akciónak nem lenne semmilyen pozitív hozadéka. A cikk megjelenése után legfeljebb damage control jöhet. Előtte elképzelhetőnek tartom a drasztikus lépéseket, de utólag semmi értelme.
Az, hogy a dokumentumok eltűntek, azért jelent valamit. Ahogy valaki már írta, azért nagy pénzek mozognak ott, még akkor is, ha játékot fejlesztenek.
21. outatime — 2015-08-26 08:49
par „kekeckedes” gyorsan az elejen:
a Loma Prieta osszedontotte az akkor labakon allo Interstate Highway 880-ast, ( az oaklandi reszet csak persze ) ami „foldrenges biztos” volt, ott negyen meghaltak, viszont nem dontotte ossze a Bay Bridge azt a szakaszat ami Treasure Islandtol keletre van. ( igaz, hogy egy felso szelvenye kimozdult es raesett az also uttestre – lasd tiboru kepe ) de azert ez szep teljesitmeny.
Volgyhidrol szo sincs viszont a kornyeken sem.
Az errol irt cikk ( autopalya osszedoles ) nem volt „nagy durranas”, mert a Loma Prieta meretu foldrengesek ezer evben egyszer jonnek, masreszt extra hosszu volt idoben, igy az egyaltalan hogy keves maradt a halalos aldozat ( tudom, egy is sok ) csodaszamba ment. A tavalyi foldrengeskor ( tizevente egyszer van, kb „piece of cake” nagysagu ) is meghaltak paran.
Amjugy az uj autopalyat a foldre epitettek, olyan dugot okoz a mai napig hogy a mellette parhuzamosan futo 680-ast is kibovitettek negy savosra.
AMUGY
ne feledkezzunk meg az Army koltsegvetesenel azokrol a kosza dollarmillardokrol sem amiket a tobbi fegyvernemmel kozosen koltenek el, pl a gyakorlatban hasznalhatatlan es alapos attervezes nelkul rendszerbe allithatatlan F-35 re ment el $11billion vagy az utepitesre, hazepitesre koltott osszegek ( mert ugye ilyet is csinalnak ) vagy hadikorhaz, recreationra koltott penzek, szoval az adofizetok lennenk a legboldogabbak ha csak $250B be kerulne
GRATULA az uj konteohoz, van benne minden ( a KGB-t kicsit hianyolom… 🙂
amugy az a gyanum a sz@rszag Langleybol aradt, ott a fiuk megnyaljak a szajuk szelet ha egy szaglaszo firkasz ongyilkossagahoz kell kimenniuk „hatosagi tanu”nak :)))) Azt is el tudom kepzelni jutalomudules helyett sorsoltak az utat Californiaba az agentek kozott :)))
20. jukeey — 2015-08-26 00:44
Lehetett ez sokkal személyesebb ügy is. Mi van, ha az informátorai között volt pár olyan, akik nem egy lehengerlő mosolyért csicseregtek neki, hanem mondjuk zsarolta őket, aztán az egyiknek már túl terhes lett?
19. komojtalan — 2015-08-25 19:48
@jukeey: Köszi, nCoren fent van, most töltöttem le majd valamikor megnézem.
Az 5 verzió közül szerintem 2 érdemel egyáltalán figyelmet, a CIA és a hadsereg, esetleg más 3 betűs állami szervezet. Az hogy öngyilkos lett kizárt. Egy játékprogramot nem találok elég indoknak, de a nyomozás során hozzájuthatott olyan információkhoz amihez nem szabadott volna. Nem is igazán érthető hogy képzelte hogy még egyszer büntetlenül találhat olyat mint a CIA-kontrák megállapodás. Akkor nem tudták, vagy nem gondolták, de utána nyilván megfigyelték. Szomorú kimondani, de van olyan hogy nem szabad engedni valamit nyilvánosságra hozni akár ember élet árán sem. Persze ezek többnyire a hatalomnak kényelmetlen dolgok, de a hadsereg körül nemzetbiztonsági kockázat is lehetett, ezt sosem fogjuk megtudni.
Valamikor a 90 -es években még Juszt is oknyomozó újságírónak volt nevezhető, de valószínűleg nem bírta volna fizetni az életbiztosítását, nagyon eltűnt.
18. stockton — 2015-08-25 18:05
Köszönjük a sztorit, jó kis poszt lett belőle!
Szerintem sima CIA féle végkifejlet, túl sokszor próbált belenyúlni a darázsfészekbe és sokadik sztori után már ez lett az eredmény.
Az America’a Army elgondolkodtatott. Mint informatikus én bőven el tudom képzelni, hogy a játékszoftverbe olyan részeket fejlesztettek, amik bőven növelik a játékosok hajlamát bizonyos dolgokra. Akár az amerikaiakkal kapcsolatosan, akár más nemzettel. Legyen az bármi 🙂
Az új könyvet várjuk!
A filmet meg nem ajánlom, pár hete néztem, de annyira nem fogott meg, hogy a sztori olvasása közben még csak fel sem sejlett, hogy én erről már hallottam.
17. tiboru — 2015-08-25 10:37
@negyszel:
Üdv a hozzászólók között is 🙂
16. tiboru — 2015-08-25 10:35
@untermensch4:
Érdekes felvetés.
15. negyszel — 2015-08-24 23:43
Üdv tiboru!
Régóta lelkes olvasója vagyok a konteoblognak, de idáig váratott magára a hozzászólás.
Nadeszóval, a cikk végi kérdésen gondolkodva.
1. A lehetséges gyilkosok közül személy szerint kizárnám az utcai bandákat, mivel nekik nem stílusuk a gépelt levél. Ők szeretnek harsányak lenni, továbbá nem hiszem, hogy tőlük csak két ólmot kapott volna a fejbe a fazon, (ők még a szomszéd macskát is fültől – fenékig felhasították volna, csak úgy a rend kedvéért). Ráadásul mivel már le is szállt róluk a riporterünk, így a lehetséges kockázat nem érte volna meg, a lehetséges lelepleződést, és újabb 15 perc hírnevet. Persze nem szabad megfeledkezni a soraikban lévő a lelkes amatőrökről, vagy a „Főnök büszke lesz ránk ezért” fajta okosTódikról.
2. A CIA kicsit valószínűbb, de ott szintén a nagy időintervallummal van a gond. Ennyi idő után, főleg mivel a csávó leszállt róluk, tényleg megérte volna a kockázatot? Szerintem ez már nem mozgatta őket.
3. A hadsereg, vagy az azokkal kapcsolatban álló vállalatok, szenátorok (house of cards), lobbisták már más tészta. Véleményem szerint, valaminek a hiánya nagyobb nyom (az ellentmondás ellenére), mint a többi bizonyíték (2 golyó és a levél). Én a hadseregre szavazok.
Különvélemény: Lehetséges, hogy a hadsereg mellett egy másik téma is (talán a hadsereggel összefüggésben) bekerült Webb látómezejébe (és noteszébe), és mivel ezzel a másodikkal igazán belenyúlt valamibe így kinyírták.
Forgatókönyv: A gyilkosok otthon teaidőben írtak egy gyors levelet (aminek stilisztikai vizsgálata megérne egy misét szerintem, vagyis van-e egyezés a fazon stílusával, ugye Theodore Kaczynski-t is így kapták el), majd, bekopognak hősünkhöz, elkapják, párnával, vagy valami mással pedig lefojtják a lövést, (mivel két 38-as dörrenés még egy külvárosban is csak zavart volna valakit). Ezután a levelet a kezébe, vagy a lábtörlőre rakják (gyorsan aláírják, hogy Teller Ede), aztán mivel nem akarnak szöszmötölni így a lakásban található összes iratot benyúlják, így az Army iratok is véletlen eltűnnek.
Na valahogy így.
Nagyon jó cikk volt, várom a következőt. 🙂
14. untermensch4 — 2015-08-24 23:20
„Gary természetesen eldobott kaszát-kapát és minden erejét az alapinformáció ellenőrzésére összpontosította.”
Mi van ha egy akkori nyomozásának a félbehagyása/elfelejtése volt az eredeti cél csak a dolog önjáróvá vált?
Ha mondjuk tudnánk hogy anno a sereg után oknyomozott, nem lenne elképzelhetetlen hogy a katonák nemzargatásáért cserébe megkapta a cia-crack-sztorit majd amikor áruló módon később mégis a sereg ellen indult akkor statáriálisan kivégezték (mármint megelőző csapást mértek rá… kétszer).
Egyébként a cia-ra szavaznék, a kivitelezést persze célszerűen crack-ügyben érintett bűnölő által hogy nehogy a tettes tovább rontsa a cég hírnevét ha olyat mond amit nem kéne.
13. innercircle — 2015-08-24 20:35
„Dear Bill” szeret leveleket kapni, még tán a 80-as években az IPM ismertett egy másik levelet, amiben Kedves Bill (ez volt a cikk címe is) ama kérdésére válaszoltak részletesen, hogy miképp lehet valakit úgy megölni, hogy ne derüljön ki a halál oka. Pl. figyelmébe ajánlották a párnával megfojtást. A cikket egy CIA által kifejlesztett, mérgező lövedékes pisztoly képével illusztrálták.
12. tiboru — 2015-08-24 16:33
@kawabazsy:
Nem, a Konteó3-ra még várni kell. Ez most más műfaj lesz, de remélem szeretni fogjátok ezt is 🙂
11. tiboru — 2015-08-24 16:32
@deleen:
Köszönöm neked (és a többieknek is, akik válaszoltak) a részletes felvilágosítást!
10. kawabazsy — 2015-08-24 16:07
Köszönjük a posztot! Az új könyv a Konteo3?
9. deleen — 2015-08-24 15:50
Kedves Tiboru!
Azért ezt a betűtípust használják olyan nagy szeretettel, mert a legtöbb lapot 1800-as évek végén alapították (1851,1881, 1877,1883, stb.). Kivéve a Le Monde, amit csak 1944-ben alapítottak meg. Az cél, ahogy UnA is írta, hogy a nyomtatás régi hagyományát megtartsák. A fraktúr betűcsalád több betűtípust tartalmaz, és a törés szóból ered a neve. Európában nem annyira közkedvelt a nácizmushoz kapcsolódó érintettség miatt.
Nagyon jó konteo!!! Alig vártam a nyári szünet végét. 🙂
8. tiboru — 2015-08-24 12:16
@norniron:
Csak annyit tudok, hogy állítólag revolver volt.
7. norniron — 2015-08-24 11:36
Jó lenne tudni, hogy miféle fegyverrel lőtte le magát Webb, vagy lőtte le valaki. Ugyebár a .38-as a kaliber elég népszerű, a revolverektől az automata pisztolyokon át sorozatlövő fegyverek (Glock, Skorpió, Ingram) is készülnek ehhez a kaliberhez. Nyilván egy Glockkal életszerűbb a kettős fejlövés, mint egy lövésenként kibiztosítandó 1877-es Colttal.
6. vittore — 2015-08-24 10:24
Hurrá!!! Kémes konteo! Enyhülnek az elvonási tüneteim.
Szerintem a CIA + alvilág közös akciója volt. Gary akkora balhék(k)ba tenyerelt, hogy leszarták a nevetséges és átlátszó öngyilkosság sztorit. Úgy gondolták, ha valaki nem hiszi, járjon utána……
A betű típussal a hitelességüket, „patinájukat” hivatottak kihangsúlyozni.
5. jukeey — 2015-08-24 04:59
Van erről film is:
http://www.filmtekercs.hu/kritikak/ha-nem-mondasz-ertelmeset-jobb-ha-hallgatsz
Itt írnak lőfegyveres öngyilkosságokról:
https://en.wikipedia.org/wiki/Multiple_gunshot_suicide
Eszerint az esetek 3,6%-ában két lövés dördül, akár fejlövés esetén is. A rekorder egy ausztrál, aki sörétessel mellbe, majd pisztolyyal fejbe, aztán megint a sörétessel nyakon, végül sikeresen szíven lőtte magát.
Én ebből a játékügyből hirtelen nem tudok kisütni semmi érdemlegest, elég súlytalannak tűnik. Ha a hadsregnél szagolt ki valami kényeset, az szerintem biztos mással kapcsolatos.
4. UnA — 2015-08-23 22:53
@atmann: Habár én csak kedvelem a tipográfiát, de ahol olvastam erről a betűtípusról, ott fraktúra néven ismerték.
Szerintem azért népszerű, mert a nyomtatás legkorábbi emlékei is ehhez a betűfajtához köthetőek (Gutenberg Bibla), sőt még angolul is Old English néven ismerik. Szóval tradíconális – annyira, hogy a britek ma is kedvelik a tetoválásoknál…
3. tiboru — 2015-08-23 22:06
@qdiace:
Köszönöm, javítva.
2. qdiace — 2015-08-23 21:38
E postot olvasva komolyan elkezdtem aggódni Tomcatért…
http://www.deres.tv/20141210/tolvajkergetok-drogtesztrol
Ápr. 29-én vágták előzetbe, azóta semmi még csak ki sem szivárgott róla. 🙁
(Amúgy pedig: balett-táncosok — nem egyszerűsítve írjuk.)
1. atmann — 2015-08-23 20:54
köszönjük az újabb kiváló írást.
két apróság:
azért nálunk is akad tényfeltárás, oknyomozás: atlatszo.hu
lehet, hogy sárga, lehet, hogy savanyú, de a miénk.
a „gót” betűket pedig fraktúr betűtípusnak hívják magyarul a tipográfiát tanultak.
RSS feed for comments on this post.