Szűk két héttel ezelőtt újabb szavazást engedtem útjára. A témák közé nagy mellénnyel bevettem az azonosítatlan repülő tárgyakat (ufókat) is, és bevallom, nem okozott túl nagy meglepetést, hogy amikor összeszámoltam a voksokat, kiderült: ez a topik viszi a pálmát.
Amikor elkezdtem gyűjteni az anyagot, rá kellett jönnöm, hogy a téma elképesztően összetett, még akkor is, ha olvasóink (gyaníthatóan) sokkal jobban képben vannak az ufókkal kapcsolatos információkkal, mint például az ugyancsak érdekes Skull & Bones vagy a Mary Celeste-üggyel. Ettől függetlenül a feladat az feladat: összeállítottam a Konteóblog UFO-dossziéját, de előrebocsájtom, hogy a teljesség igénye távol áll a poszttól; az eddig megszokottnál is jobban számítok kiegészítéseitekre a kommentek között.
A törzsolvasók talán emlékeznek arra, hogy a Konteóblog Alaptörvényének Első Kiegészítése kimondja: vendégposzt közlésére naptári évente maximum egyszer, különös méltánylást érdemlő esetekben kerülhet sor, s csak olyan témák vonatkozásában, amelyek minőségi kidolgozása a bloggazdától nem várható.
Nos, az utolsó vendégposztot kereken egy évvel ezelőtt jelentettük meg, s amikor úgy két héttel ezelőtt Csubakka kolléga bejelentkezett és elküldte a mai poszt anyagát, úgy véltük, hogy semmi alkotmányos akadálya nincs a leközlésnek. Olvassátok hát az ufós hátterű emberrablások (aka: Taken-elméletek) összefoglaló konteóját.
Arra gondoltam, hogy miközben Bálint a blog informatikai felújításával foglalkozik (aminek első jeleit már biztosan észrevettétek, de még nincs vége!), bedobok egy új témát, amiről cseveghetünk egy kicsit. A skóciai Eilean Mór sziget világítótornya őreinek esetéről elég kevés jelent meg magyarul (én legalábbis alig találtam róla szóló cikket), ezért úgy vélem, sokakat érdekelhet a sztori, még akkor is, ha 114 évvel ezelőtt történt, ráadásul jó messze tőlünk.
A légiközlekedés kockázatait (mindenféle statisztikai adatra támaszkodva) minimálisnak szokták nevezni; talán emiatt is kap hatalmas nyilvánosságot minden légikatasztrófa, na meg azért, mert – noha a repülőgépek lezuhanása tényleg ritka – , az ilyen balesetek után igen kevés esetben szoktak túlélők beszámolni arról, hogy mi is történt valójában.
Ne csodálkozzunk tehát, ha az összeesküvéselméletek dúsan tenyésznek minden olyan helyszín közelében, ahol egy-egy repülőgép roncsai hevernek. A TWA-800-as járat történetét nyugodtan nevezhetjük a műfaj iskolapéldájának.
A kánikula jó lelassította az agyműködésem, ezért az általatok a múltkor megszavazott témát elég lassan tudtam csak kidolgozni. Igen, tudom: a késésért a felelősség egyedül az enyém, amiért gyorsan elnézést is kérek. Csak remélni tudom, hogy az elmúlt – sajnálatosan konteóposzt-mentes – heteket azért sikerült úgy átvészelnetek, hogy az elvonási tünetek nem okoztak maradandó károsodást az összeesküvés-elméletekért felelős szerveitek rendeltetésszerű működésében.
Ma tehát közösen számbavesszük, hogy a klasszikus Bermuda-háromszög mellett melyek azok a földi régiók és területek, amelyek környékén a megmagyarázhatatlan jelenségek ugyanúgy tenyésznek, mint a köznévként is használatos közép-atlanti őspéldányban.
Az összeesküvés-elméletek jelentős hányadának hátterében komoly szerepet kapnak azok a félelmek (találgatások, előrejelzések), melyek szerint az úgynevezett Új Világrend képviselői azon ügyeskednek, hogy az emberi gondolkodást és viselkedést oly mértékben módosítsák, hogy az nekik, vagyis a NWO-nak mindenféle (politikai, társadalmi és gazdasági) szempontból kedvezőbb legyen a jelenlegi helyzetnél. Ez a mesterkedés (állítják a sokéves átlagnál is borúlátóbb kollégák) igen sokrétű: a chemtrail alkalmazásától a mesterségesen létrehozott betegségeken keresztül a fluoridizácón át a génmanipulált állatokból és növényekből készült élelmiszerekig számos olyan területet érint, amelyről részletesen lehet olvasni a neten, vagy egy találomra fellapozott konteós kiadványban. Az emberi agy, tudat és viselkedés külső, észrevétlen manipulálásának, befolyásolásának (mondjuk ki: kényszerítésének) lehetősége olyan hátborzongató forgatókönyv, amire gondolkodó ember már vagy ötven éve nem legyinthet elnéző mosollyal, bármit is mondanak az önmagukat tévedhetetlennek beállító szkeptikus barátaink.
A konteósokról igazán nem lehet azt állítani, hogy földhözragadt elmék lennének. Persze az összeesküvés-elméletek zöme az anyabolygón bonyolódik, de nem meglepő, hogy olykor szűknek érezzük a földi korlátokat. Mi is foglalkoztunk már a tágabb univerzummal és a világűrrel kapcsolatos témákkal: a náci és a nemnáci ufókkal, a Phobosszal, a Gagarin-összeesküvéssel és a holdraszállás-konteókkal.
Mai posztunk az eddigi talán legtávolibb konteóhelyszínt veszi górcső alá, mégpedig olvasói megrendelésre: biztosan emlékeztek rá, hogy három héttel ezelőtt (a Konteóblog Nagy Ezüstversenyén) az X bolygó 211 voks előnnyel megalázó vereséget mért a frigyládára, ami nem csak nekem volt meglepetés.
Amióta 13 évvel ezelőtt piacra dobták a Sötét zsaruk című sikerfilmet, a híres Men in Black (a továbbiakban: MiB) számos földlakóban azt a képzetet keltik, hogy mindössze egyfajta intergalaktikus (és paranormális) bevándorlási hivatal alkalmazottairól van szó, akik árgus szemekkel őrködnek bolygónk élővilágának tisztaságán. Vagyunk azonban jónéhányan, akik már jóval Tommy Lee Jones és Will Smith előtt tudtuk, hogy itt azért ennél jóval többről van szó.
Aki okulni akar, vagy akár csak áttekinteni óhajtja ezt a (Hollywood által minden bizonnyal szándékosan elbagatellizált) kényes témát, tartson velünk ma is. Nyugi, a neutralizálóm akksija lemerült, mindenre emlékezni fogtok.
Százegy évvel ezelőtt, Szibéria kellős közepén egy olyan természeti (?) jelenségre került sor, amelyet bízvást benevezhetünk a „huszadik század legrejtélyesebb eseménye” versenyre, és nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy komoly esélyekkel indulhatna valamelyik pontszerző helyért.
Az eddigiektől kicsit eltérő módon mai konteónk joggal viselheti a „biogazdaságból származó termék” címkét, hiszen a magyarázatok többségének megértése feltételez egy minimális természettudományos tájékozottságot. A keményvonalas fanoknak üzenem: nyugi, azért ufók is lesznek!
Beköszöntött az igazi nyár, márpedig mindenki tudja, hogy az összeesküvés-elméleteknek ez az időszak kedvez csak igazán. Igyekszünk felvenni a ritmust, úgyhogy mai konteónk két legyet is üt egycsapásra.
Egyrészt összefoglaljuk a Roswelli Incidens néven közismert esemény legfontosabb tudnivalóit, másrészt pedig mesélünk egy kicsit a földkerekség talán legelitebb, legszűkebb körű és legbefolyásosabb csoportjáról, akik mellett a korábban általunk is megénekelt Bilderberg-csoport szószátyár, tehetetlen és álmodozó nyugdíjasklubnak tűnik.
(És ezzel nem a nyugdíjasokat akarjuk ám bántani!)
Mielőtt a háttérinformációkat tartalmazó első részt követően belevágnék a JFK-sztori második, konteós részébe (amely blogunk történetében az eddigi leghosszabb lesz, előre szólok!), szeretném megköszönni olvasóinknak a példamutató visszafogottságot, amit azzal tanúsítottak, hogy megtartóztatták magukat a spoilerezéstől.
Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez mekkora erőfeszítést okozott, úgyhogy ismét csak: köszi, riszpekt és – természetesen – szabadságot Svájcnak!
Lassan már 35 éve annak, hogy 1977. augusztus 16-án a Tennessee állambeli Memphisben található birtokán holtan lelnek Elvis Aaron Presley-re, minden idők egyik legsikeresebb, legismertebb és legbúgóhangúbb előadóművészére. A rock’n’roll királya (avagy – a Zámbó Jimmy-rajongókon kívüli keveseknek – simán: A Király) 42 évesen igazolt át a Nagy Égi Impresszárióhoz. Életéhez és halálához (már ha elfogadjuk, hogy valóban elhunyt) számos találgatás fűződik. Ezek közül szemelgetünk ma egy kicsit.
Talán sokan emlékeznek még azokra a képsorokra, amelyek nyolc évvel ezelőtt a rádiós- és tévés hírblokkok elején napokig megelőztek minden más tájékoztatást. A Katrina nevet viselő trópusi ciklonnak 48 órán belül (hivatalosan) mintegy kétezer áldozata volt az Egyesült Államokban, s a mintegy 140 ezer négyzetkilométeren (vagyis úgy másfél magyarországnyi területen) általa okozott anyagi kár meghaladta a 100 milliárd dollárt. Mi sem természetesebb, mint hogy az USA történelmében szinte példa nélküli természeti katasztrófa megmozgatta a konteósok fantáziáját. Mai posztunkban főként a louisianai események vélt és valós hátteréről mesélünk egy kicsit, kiemelve a new orleansi történéseket.
Biztosan te is láttál már fekete vagy sötétszürke nadrágot (esetleg teljes öltönyt), visszafogott tónusú nyakkendőt és hófehér inget viselő, jólfésült és frissen borotvált fiatalembereket, amint helyes, téglalap alakú névtáblával mellkasuk baloldalán, esetleg egyenhátizsákkal felszerelve, egy-egy könyvet szorongatva álldogálnak egy forgalmas utcán és halk, meggyőző hangon, kedvesen mosolyogva (általában angolul) megpróbálnak szóba elegyedni a járókelőkkel.
Nem, ők nem (vagy nem feltétlenül) a Men in Black, hanem a mormon egyház tagjai, akik misszionáriusi térítő munkát folytatnak. Róluk, illetve egyházukról lesz szó az alábbiakban.
Úgy illik, hogy – az újrakezdés jegyében – a Blogrepublik Konteó-blogját egy igazán ütős témával avassuk fel. S mi is lehetne ütősebb annál, mint egy olyan nemzetközi szervezettel (egyházzal? gazdasági társulással? filozófiával? bűnbandával? titkosszolgálati háttérintézménnyel? stb, majd eldöntitek, melyik jelző a valószínűbb…) foglalkozni, amely szűk hat évtized alatt talán a legdinamikusabb számbeli gyarapodást tudta felmutatni a világnézeti alapon szerveződő társaságok közül.
Igen, mai posztunkban a szcientológusokkal foglalkozunk.
A konteótudomány (művészet?) külön fejezetét képezik azok a rejtélyes földrajzi helyek, ahol a gonosz összeesküvők meghúzzák magukat, s fondorlataikat ezeken az eldugott, általában néptelen vidékeken szövögetik, mindannyiunk legnagyobb megelégedésére rémületére.
Mai posztunk azzal a geográfiai területtel foglalkozik, amellyel a konteósok (többféle megközelítésben, de változatlan vehemenciával) talán a legtöbbet foglalkoztak az elmúlt évtizedekben, tárgyi és spirituális bizonyítékok garmadáját felkutatva az elméletek igazolására.
Készítsetek hát magatok elé valami meleg italt, mert elég hideg lesz, kérjetek még egy gyapjútakarót, a kinti farkasordító hidegből engedjétek be a macskát és dőljetek hátra: az Antarktisz következik!
Ahogyan azt a mindenki által ismert, ősrégi magyar közmondás is állítja, nincs karácsony összeesküvés-elmélet nélkül. Ennek égisze alatt mai posztunkban egy állítólagos amerikai katonai kísérletről számolunk be azon olvasóinknak, akik a karácsonyfa díszítése előtt (helyett, alatt, után) nem találtak jobb elfoglaltságot maguknak, mint egy újabb konteó olvasását – és a bloggazda fikázását.
A világtengeren történő hajózás mindig is nagyszerű táptalaja volt a konteóknak, főként a vitorlás korszakban: a végtelen(nek tűnő) víz közepén egy törékeny és védtelen hajó a magány és a kiszolgáltatottság szimbóluma. Az óceánon bármi megtörténhet, s a legközelebbi szemtanú talán többszáz (vagy többezer) mérföldnyire található…
A legutóbbi szavazáson a legtöbb voksot a hajóskonteók egyik legismertebbje, a kísértethajók archetípusa, a Mary Celeste kapta. Olvassátok hát a történetét.
Amikor a hetvenes évek második felében a san franciscói meleg közösség egyre több tagja kapott furcsábbnál furcsább fertőzést, majd – viszonylag rövid időn belül – a legtriviálisabb betegségekben sorra elhunytak, senki nem értette, mi is történik valójában. Azóta tudjuk, hogy egy végzetes (az angolból eredő betűszóval AIDS-nek elnevezett) kór első áldozatai voltak.
Sokan és sokszor feltették maguknak (és másoknak) a megkerülhetetlen kérdést: honnan származik a huszadik század pestisének nevezett borzalom? Hol volt eddig? Tényleg gyógyíthatatlan? Valóban csak testnedvek cseréjével terjed?
A konteósoknak mindenre van válaszuk, sőt: válaszaik. Az AIDS sem kivétel. Olvassátok és reszkessetek. De jobbat mondok: inkább védekezzetek!
A Konteóblog legutóbbi szavazásán (eleddig soha nem tapasztalt szoros versenyben) a leadott voksok 34%-a „A torontói jegyzőkönyvek” téma mellett sorakozott fel, alig egy százalékkal maga mögé utasítva a frigyládát. Két véglet ez, hiszen a rejtélyes bibliai tárgyról szerintem mindenki hallott már ebben az országban, akinek tájékozottsági és érdeklődési szintje meghaladja egy szobafikuszét (Ficus elastica), míg a nyertes topikcímben szereplő irományokat meglehetős homály fedi. Blogunk tehát ismét betölti közszolgálati szerepét azzal, hogy olvasótáborunk látókörét szélesítve mutatja a kanyargó ösvényt az összeesküvés-elméletek burjánzó esőerdejében.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!