A rákgyógyszer-konteó

2011-02-21–15:00

A rákgyógyszer-konteó

A legutóbbi voksoláson a gyógyszer-konteó hajszálnyival bár, de az élen végzett. Miután kihirdettem a végeredményt, elővettem a jegyzeteimet és a bekönyvjelzőzött forrásokat (és persze konzultáltam Velük), rájöttem, hogy a témát egyetlen posztban bemutatni kábé olyan sanszos, mint bevállalni, hogy tíz perc alatt ráveszem Vágó „Szkeptikus” Istvánt arra, hogy konzultációs időpontot kérjen Gyurcsók „Távgyógyító” Józseftől.

Úgy döntöttem hát, hogy két részre bontom: a mai (első) részben a rákgyógyszer-összeesküvésről olvashattok, a második (általánosabb) részre is sort kerítünk előbb-utóbb, ha lesz rá igény.

Kevés olyan szó van, amelynek kiejtése olyan hátborzongató, gyomorszorító hatással lenne az átlagemberre, mint a daganatos betegség neve. Inkább körülírjuk, eufemisztikus megnevezésekkel illetjük, utalunk rá, célozgatunk, de szívünk szerint a lehető legnagyobb ívben szeretjük elkerülni ennek a három betűs szónak a kiolvasását. Gyógyíthatatlan, sok szenvedéssel járó kór, hosszasan tartó súlyos betegség – ugye ismerős kifejezések a nekrológokból?

A WHO (Egészségügyi Világszervezet) statisztikái szerint évente hat-hét millió ember hal meg rákban. Bolygónk nyugati civilizáció által lefedett területein ez a betegség a második legnagyobb (természetes) gyilkos, egyes szakértők szerint holtversenyben (brrr, micsoda találó szó…) a szív- és érrendszeri megbetegedésekkel; minden „nyugati” (és ebbe mi, magyarok is bőven beletartozunk) ismer valakit, aki rákban szenved és minden második legalább egy olyasvalakit, aki végül ebbe hal bele. Világszerte egymillió új esetet diagnosztizálnak havonta (!), idehaza pedig 35 ezer, rákban elhunyt polgártársunkat gyászoljuk évente.

Kedves olvasó! Tudom, hogy nem könnyű, de nézz körül ismerőseid, barátaid, családtagjaid, osztály-, évfolyam- és munkatársaid között: statisztikailag minden negyedik ebbe fog belehalni…

Az elvártnál talán sötétebbre sikerült felvezető után lássuk, mi is a rák, mióta és hogyan vette fel vele a harcot az emberiség, milyen elméletek születtek és főként (blogunk szakirányultságának megfelelően) azt keressük, hogy hol itt az összeesküvés…

1.) Mi a rák?

Nem vagyunk orvostudományi vagy élettani szakértők, ezért (a tőlünk már megszokott és sokszor méltán ostorozott slampossággal) csak annyit mondunk: az emberi sejtek (persze nem csak az emberiek, de a többivel most nem foglalkozunk) néha fogják magukat és elképesztő gyorsasággal elkezdenek (például osztódással) szaporodni, mert a féktelen sokasodást megakadályozó biztonsági funkció megszűnik. Szaporodnak, burjánzanak, mint a penész a nedves nejlonzacskóban felejtett kenyérdarabon, és igen gyorsan kinövik a természet által eredetileg nekik kijelölt területet. Behatolnak a velük szomszédos szövetekbe, ahol roncsolnak, bomlasztanak, s ez a mennyiségi növekedés bizony (ab start) ellenőrizhetetlen és befolyásolhatatlan; legalábbis az emberi szervezet saját, természetes erőforrásai erre nem képesek.

Nos, ez a rák.

Számos elmélet született a „miért?”-re. Ezek három nagy kategóriába sorolhatóak: az egyikben a genetikát (öröklődő hajlamot), a másikban a környezeti ártalmakat (a dohányzástól az étkezési szokásokon át a légkör szennyezettségéig) teszik felelőssé, míg a harmadik teória kórokozókat (például vírusokat vagy baktériumokat) lát a sejtmutációk és a burjánzások hátterében; persze ezek kombinációja a legvalószínűbbnek tűnő ok – de erről majd ti, részletesen a kommentek között.
Három nagy, klasszikus kezelési módszer van: kemoterápia (gyógyszeres kezelés), radioterápia (sugárkezelés), illetve a sebészet (a szike); a televíziós ráolvasó szélhámosokat most hagyjuk, mert a vérnyomásomra is tekintettel kell lennem.

Mielőtt még túlságosan úrrá lenne rajtunk a depresszió, gyorsan elmondom: a legtöbb rákfajta kezelhető a fenti metódusok valamelyikével (esetleg kombinációjával), s számos közülük eredményesen gyógyítható is.

2.) Előtörténete

Egy eléggé elterjedt (és téves) közhiedelem ellenére a rák nem a modern kor betegsége; az emberi test daganatait már az ókorban is regisztrálták (és persze gyógyítani is próbálták). Az egyiptomi, a görög, a római és a többi nagy civilizáció kiemelkedő orvosainak kivétel nélkül feltűntek a daganatok, de gyógyítani (az esetenkénti csonkolásokon kívül) nem tudták. A középkor diagnózisai között is feltűnik a rák, ugyanakkor ennek gyógyíthatatlansága is fennmarad, noha (a jó öreg késen kívül) főzetekkel és imákkal is megpróbálták kúrálni.

A XIX.-XX. század fordulóján, a radioaktivitás felfedezésekor merült fel először, hogy irányított sejtroncsolással is érdemes talán próbálkozni – korlátozott eredménnyel.

És akkor lássuk a konteókat előidéző körülményeket.

3.) Miért nem gyógyítható?

Az emberekben (pláne azokban, akik hozzátartozóikat, barátaikat, ismerőseiket vesztették el ebben a betegségben) fájdalmasan tevődik fel a (nagyon közhelyes, de annál jogosabb) kérdés: hogy a jó francba nem sikerült eddig valami gyógyszert találni a rákra?! Vagy ha nem gyógyszert, akkor egy olyan terápiát, amely legalább olyan hatásfokkal működik, mint az olyan, ugyancsak régi és egykoron ugyancsak halálos tömegbetegségekre kidolgozottak, mint a lepra, a kolera, a pestis vagy a spanyolnátha?

Miért van az, hogy a modern orvostudomány még a rák kialakulásának okairól sem tud egyértelműen nyilatkozni? Embereket tudnánk (tudunk..?) klónozni, végtagokat varrunk vissza, egy-egy sikeres szívátültetés már csak a mínuszos hírek közé tudja beverekedni magát, belepiszkálunk a génekbe, agyműtétekkel személyiséget tudunk megváltoztatni, szemgolyónk puszta mozgatásával gépeket irányíthatunk – és nem tudjuk holmi primitív sejtek nemkívánt szaporodását megakadályozni?

Szubatomi részecskéket ütköztetünk, kiléptünk a Naprendszerből, új molekulák előállítása vagy egy kis maghasadás előidézése jóformán már egy gyatrán felszerelt középiskolai labornak sem jelentene igazi kihívást, feltaláltuk az alkoholmentes sört, az elektromos cigit és a ráfizetéses mezőgazdaságot – de nem tudjuk anélkül elpusztítani az összes túlburjánzó, felesleges és káros emberi szövetet anélkül, hogy a gazdatest bele ne halna?

A Föld országainak kormányai elképesztő összegeket hajigálnak abba a (feneketlennek tűnő) kútba, melynek káváján a „rákellenes kutatások” felirat olvasható. Amióta 1937-ben az USA-ban létrehozták a National Cancer Institute-ot (Országos Rák-Intézet), de főleg amióta Richard Nixon elnök 1971-ben meghirdette a „War on Cancer” (Háború a rák ellen) programot, a kutatásokba rengeteg állami, és még több magánpénz öltek. Nagyon-nagyon óvatos becslések szerint csak az Egyesült Államokban évente több tízmilliárd dollárt fordítanak ilyen célra, amiből kincstári lóvé úgy 4-5 milliárd, a többit a gyógyszerkutató cégek csengetik ki (mondják ők…).

Ennek ellenére 1980 és 2005 között az Európában és Észak-Amerikában rákban elhunytak aránya több, mint 10 százalékponttal emelkedett (az összes halálokhoz képest), s ez a növekedési trend továbbra is kitartani látszik.

Persze vannak részeredmények: a gyomorrákban elhunytak száma például az elmúlt harminc évben az egyötödére esett vissza – ezt azonban inkább a különféle diagnosztizáló technikák fejlődésének, és nem annyira a gyógyítási módszerek izmosodásának tulajdonítható. A mell- és prosztatarák korai felismerése ugyancsak teljes gyógyulást hozhat, de ez ismét csak az egészségtudatosabb életmódra nevelés hatása, nem pedig a gyógyszervegyészek kizárólagos érdeme.

3.1.) A rák, mint biológiai fegyver

Biztos vagyok abban, hogy rutinos olvasóink szemöldöke egy tizedmillimétert sem emelkedett meg a fenti alcím olvastán. Hát igen; a gyógyíthatatlan betegségek előbb-utóbb megkapják a bélyeget, mely szerint eredetileg hadászati célokra kifejlesztett kórságról van szó, vagy (ha a kórtörténet évezredekben mérhető, mint például a ráknál) legalábbis olyan betegségről, amelyet kiragadtak a természetből, majd katonai laborokban tökéletesítettek.

Ezen elmélet harcosai igen fontosnak tartják kiemelni azt, hogy hol és milyen körülmények közepette jelentette be legelőször Nixon elnök az emlékezetes (és általunk is hivatkozott) 1971-es rákellenes intézkedését. Nos, a híres beszédre egy katonai bázison került sor, méghozzá abban a marylandi Fort Detrick-ben, amelyről (ma már) köztudott, hogy a US Army biológiai hadviselési központja volt, a hozzá tartozó (és természetesen szigorúan titkos) laboratóriumokkal. A bázis mocskos múltjára egy kongresszusi vizsgálóbizottság világított rá 1977-ben, amikor (hosszas vita után és a hadsereg hangsúlyos tiltakozása ellenére) nyilvánosságra hoztak egy jelentést, amely a US Army Activities in the US Biological Warfare Program (Az amerikai hadsereg tevékenysége az Egyesült Államok Biológiai Hadviselési Programjában) címet viselte.

Vannak találgatások, amelyek szerint Fort Detrick az AIDS szülőszobája, s itt végezték a hallucinogén szerekkel kapcsolatos katonai kutatásokat is, amelyekről ebben a posztban emlékeztünk meg.

Úgyhogy a rák ellenszerét azért nem sikerült eddig letenni az emberiség asztalára (noha ott lapul valamelyik fort detricki iroda péncélszekrényében), mert az komolyan sértené az USA távlati, stratégiai érdekeit. A kutatásokra áldozott kormányzati pénz meg porhintés; a Fehér Ház nem érdekelt a kór gyógyításában.

3.2.) A gyógyszergyárak szabotázsa

Világos, hogy a különféle, terápiás célokat szolgáló medicínák előállítói abban érdekeltek, hogy termékeikből, illetve (ugyancsak licensszel bíró) módszereikből és technikájukból minél többet el tudjanak adni. Gondoljuk csak át: gazdasági szempontból milyen gyógyszert érdemes gyártani az alábbi kettő közül?
a.) Olyat, amelyből az ember naponta be kell vegyen egyet élete végéig (teszem azt hosszú évtizedeken át);

b.) Olyat, amelyből egy darabot (esetleg egy rövid kúrára valót) megvásárolunk, bevesszük (beadják), majd szevasz-tavasz, meggyógyultunk és onnan kezdve nagy ívben elkerüljük a patikákat.

És akkor még nem beszéltünk a radioterápiás készülékek gyártóiról.

Dr. Alan Cantwell, egy híres amerikai orvos 1990-ben írt egy könyvet (The Cancer Microbe, vagyis A rák-mikróba), amelyben fehéren-feketén levezeti azt a tételt, mely szerint a hagyományos rákkezelésekben érdekelt szervezetek hogyan fúrják és akadályozzák évtizedek óta azokat a kutatásokat, amelyek célja bebizonyítani, hogy a daganatos megbetegedések okozói mikroorganizmusok. Cantwell doktor is azzal érvel, hogy egy rákellenes oltás feltalálása, amely (részben vagy teljesen) immunissá tenné a szervezetet az ilyen típusú „fertőzéssel” szemben, micsoda bevételektől fosztaná meg a radioterápiában és a gyógyszeres kezelésben anyagilag érdekelteket.

Érdekes adalék a fenti elmélethez dr. Raymond Rife esete, aki a huszadik század harmincas éveiben feltalált egy speciális mikroszkópot, amellyel (legalábbis állítása szerint) felfedezte a rákot okozó baktériumokat. Rife egész csapatot gyűjtött maga köré orvosokból, vegyészekből és orvosi műszereket gyártó szakemberekből, akikkel közösen kidolgoztak egy speciális műszert (a Rife Ray Tube-ot), amely elektromágneses alapon működött és állítólag képes volt ezeket a baktériumokat semlegesíteni, ily módon gyógyítva a rákot. Tizenhat, végső stádiumban levő páciensen ki is próbálták, aki közül tizenöten két hét múltán meggyógyultak, a tizenhatodik is sokkal jobban lett.

Ezután Raymond frontális támadást indított a gyógyszergyártók (és a velük szoros együttműködésben dolgozó egészségbiztosítók) ellen, számos befolyásos (és gazdag) ellenséget szerezve magának és találmányának. Több büntetőeljárást indítottak ellene kuruzslás és csalás vádjával, három munkatársa titokzatos balesetek áldozata lett, két laborja leégett, a harmadikba betörtek és minden mozdíthatót elvittek (többek között a tudományos dokumentációt), teljesen lehetetlenné téve a további kutatásokat. Rife doktor végül 1971-ben halt meg, a hivatalos verzió szerint válium-túladagolásban.

Egy Barry Lynes nevű újságíró 1987-ben írt egy dokumentumkönyvet Rife-ról és a terápiájáról; a kiadvány címe mindent elárul: The Cancer Cure That Worked (A rák-kúra, amely működött). Lynest megfenyegették és megzsarolták, ezért a későbbi kiadásokban már elhatárolta magát a Rife-féle terápiás készüléktől, de a könyvben felsorakoztatott egyéb bizonyítékok és tények azért maradtak.

Még egy nevet meg kell említenünk: Morris Fishbeinről van szó, aki 27 éven keresztül (1923-tól 1950-ig) az American Medical Association (Amerikai Orvosi Társaság) elnökeként működött és ő adta ki ennek a szervezetnek a szakmai lapját is, amely (a benne elhelyezett gyógyszer-reklámoknak köszönhetően) évtizedeken keresztül a legnyereségesebb (!) folyóirat volt az USA-ban. Nos, Fishbein 1934-ben felajánlotta Rife-nak, hogy megveszi tőle a titokzatos gyógyító szerkezet valamennyi jogát; annyit fizet érte, amennyit a feltaláló kér, s az egyetlen feltétele, hogy ezt követően Rife nem foglalkozhat rákkutatással. Rife nem egyezett bele, s ezután következtek be a fent már említett események…

Hogy teljesen lefárasszalak benneteket, bedobok még egy nevet, Fishbein másik nagy ellenségét. Ő (volt) Harry Hoxsey, egy gyógynövény-specialista, aki harminc évet áldozott az életéből arra, hogy az általa kidolgozott, kizárólag növényekből készült kenőcseivel és krémjeivel, továbbá étrend-kiegészítőivel szálljon szembe a rákkal. Mondanom sem kell, hogy a hivatalos orvostársadalom kivetette magából, végül kénytelen volt Mexikóba távozni. A Food and Drug Administration (az amerikai Élelmiszerbiztonsági és Gyógyszerellenőrzési Hivatal) azonban utánanyúlt, és több tízmillió dolláros ráfordítással elérték, hogy Hoxsey teljesen tönkrement.

A sors iróniája, hogy Hoxsey prosztatarákban halt meg 1974-ben, de utolsó pillanataig is azt állította, hogy a termékei nagymértékben lassították a daganatok burjánzását. Tény, hogy a rákot 1966-ban diagnosztizálták nála, tehát nyolc évig élt még ezután, és csak hat hónappal a halála előtt egyezett bele a műtétbe – ezek szerint túl későn.

Ja: Fishbein barátunk (aki a rossz nyelvek szerint cirkuszi bohócként és akrobataként kezdte a pályát, és soha életében nem végzett orvosi egyetemet) Hoxseytől is meg akarta venni a recepteket, de a rákgyógyító biokertész nem egyezett bele.

A tekintélyes brit The Ecologist című folyóirat 1998 tavaszi különkiadásában (28. évfolyam, 2. szám) két szerkesztő (Ross Hume Hall és dr. Samuel Epstein) részletesen tárgyalja a témát és rendületlenül ekézik például az American Cancer Society-t (Amerikai Rák-Társaság) és a már említett National Cancer Institute-ot azért, mert lefekszenek a gyógyszeriparnak. Már a kiadvány címe is alkalmas arra, hogy az olvasó felkapja a fejét: Are the experts lying? (Hazudnak-e a szakértők?)

3.3.) Az Új Világrend

A titokzatos, de az utóbbi időben egyre gyakrabban szóba kerülő Új Világrend mögött álló erők (és itt most nem fejtegetjük, hogy a szabadkőművesek, az Illuminátusok, a Bilderberg-csoport vagy a zsidók) szándékosan késleltetik a rákgyógyszerrel kapcsolatos kutatásokat, esetleg a medicina piacra kerülését (merthogy az sincs kizárva, hogy a képlet és a teszteredményeket tartalmazó dossziék már ott vannak egy fiókban). És hogy miért? Hát mert ők abban érdekeltek, hogy az általános bizonytalanság, a gyógyíthatatlan betegségek miatti nyugtalanság egyre jobban eluralkodjon az emberiségen.

Amikor a feszültség már olyan szintet ér el, hogy nem lehet tovább hallgatni, hirtelen előhúzzák majd az ominózus irattartót abból a fiókból, a Föld lakossága elé állnak a tuti megoldással, s onnan kezdve nemcsak fizikailag fogják ellenőrizni az embereket, hanem érzelmileg is elkötelezik őket maguk mellett. Hiszen gondoljuk csak el: milyen hálásak is tudnánk lenni a rákgyógyszerért!

3.4.) Földön kívüli eredet

Mi itt a Földön hiába is próbáljuk megtalálni a rák ellenszerét, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy az ok az űrből érkezett. Hogy szándékosan kódolták bele az élő szervezet DNS-ébe a tobzódó sejtburjánzás lehetőségét, vagy egy véletlenszerűen, talán évtízezrekkel ezelőtt becsapódott meteorit hozta magával az okot, ilyen szempontból egyremegy. A lényeg: mindaddig, amíg nem áll rendelkezésünkre Földön kívüli technológia, addig csak maszatolni tudunk, késlelteni, tünetet (esetleg fájdalmat) enyhíteni, de gyógyítani a rákot… nos, azt nem.

Persze elképzelhető, hogy valamelyik titkos bázison, ahol (ahogyan azt minden értelmes ember tudja) az Idegenek és egyes földi kormányok képviselői (főleg az USA) folyamatos kontaktusban vannak, a megoldás már adott, de valamilyen okból kifolyólag a gyógyszer általános felhasználását még nem engedélyezték. Ki tudja, milyen mellékhatásai vannak az emberi szervezetre…

Dobálózhatnék még nevekkel, eltitkolt (visszafejlesztett, tiltólistára tett, elhallgatott, stb.) gyógyítási forgatókönyvekkel, étrend-kiegészítőkkel, oltásokkal, vitaminokkal, balesetet szenvedett független kutatókkal, az évtizedek alatt eredménytelenül elköltött dollár-százmilliárdokkal, de nem teszem. A konteó lényege az eddig felsoroltakból is kiviláglik. 2005-ben az Amerikai Rák-Társaság megbízásából felmérték az USA közvéleményét arról, hogy szerintük létezik-e rák-összeesküvés? Nos, a válaszadók 27%-a biztos volt abban, hogy létezik rákgyógyszer, de gazdasági érdekek miatt ezt nem hozzák nyilvánosságra. További 14% ebben nem biztos ugyan, de nem tartja kizártnak.

Itt felül egy nagyon jó zenét játszó csapat egyik számát hallhatjátok; a nevük miatt választottam őket (The Cancer Conspiracy, vagyis A rák-összeesküvés), de ettől teljesen függetlenül nekem bejött. Sajnos csak rövid ideig muzsikáltak.

Most ti jöttök: szavazzatok, majd kommenteljetek, de ne feledjétek: konteó ellen TÉNYLEG nincs orvosság! És szerintem igény se lenne rá…

De a legeslegfontosabb (még tán az összeesküvéseknél is): törődjetek sokkal, de sokkal többet az egészségetekkel, mint eddig és MINDEN szűrésre menjetek el! Ezzel ŐK is egyetértenek, hiszen ha nincs kin uralkodniuk, oda a móka…

Itt pedig az eredmények:

Kategória: EgyébCímkék: betegseg, halal, termeszettudomany, ufo —

...Tovább

onteóblog