Mai posztunkban (amit a lassan háziszerzővé avanzsáló Rókakígyó kolléga követett el) egy remek hazai történelmi konteót tárgyalunk ki, ami vitán felül megérdemli a „klasszikus” jelzőt. Eredetileg én akartam megírni, neki is láttam vagy kétszer, de aztán úgy alakultak a dolgok, hogy félretettem. Néhány hete bejelentkezett Rókakígyó és megkérdezte, hogy ityeg a figyeg (vagy valami hasonlót). Mondtam, hogy sajnos nincs időm konteóposztokra, a Facebook-oldalra még kiteszek releváns híreket és érdekességeket, de a blog most határozatlan időre szabadságra vonult, úgyhogy ha gondolja, lásson neki, hogy az évfordulóra meglegyen. És akkor innen átadom a szót a szerzőnek (ugyanis ma van az évforduló).
Ami a bloggazdát illeti, még nem állt rá a teljes 2017-es fordulatszámra, de Rókakígyó kolléga úgy döntött, hogy besegít az évkezdésben és egy magyar vonatkozású vendégposzttal próbálja ki konteós oroszlánkörmeit. Egy minimális szerkesztéstől eltekintve változtatás nélkül elétek tárom tehát Horthy István 75 évvel ezelőtti halálának történetét, Rókakígyó tolmácsolásában.
Hogy őszinte legyek, eredetileg nem akartam erről írni, de két napja ezen gondolkozom és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez így történt… Osztottam, szoroztam, beszéltem mobiltelefonos szakemberrel és titkosszolgálatissal is, szóval egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ez a 200 ezer valami fatális félreértés lehet. Amennyire megismertem a rendszert, még a húszezer is megszólaltatott volna legalább három vészcsengőt három különböző szervezetnél, hát még a tízszer ennyi. Tudjátok, hogy nincs nagy véleményem a magyar elhárításról, de ez egyszerűen NEM hihető. Vagy csak úgy, hogy legalább két szervezet minimum 10 alkalmazottja szándékosan félrenézett és nem vett tudomást a jelzésről.
Ilyen se volt még: az éjszaka 48 (negyvennyolc!) üzenetet kaptam a Facebook-oldalunkra, továbbá tizenegy emailt, amelyekben kivétel nélkül azt kértétek, hogy biztosítsak fórumot az éjszakai robbantásról történő eszmecserének. Most sajnos nincs időm megalapozni a vitát különféle verziókkal, de a közösségünk van olyan talpraesett és kreatív, hogy kezdősebesség nélkül is beszélgessen. A durva hangvételű, Btk-ba ütköző kommenteket továbbra se szeretem, de ezt is tudjátok. A jegyzőkönyv kedvéért: ezekben a pillanatokban minden forrás robbantásról és nem robbanásról beszél, vagyis a szándékosság valószínűnek tűnik. Ha kiderülne, hogy mondjuk egy gázpalack repült a levegőbe, a poszt tárgytalanná válik.
Hajrá, kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Ápdét: petibá kolléga összefoglalta az elméletek jelenlegi (20160928) állását.
Az elmúlt 72 óra legnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó haza botránya megsuhintotta a Konteóblogot is, nem véletlenül tartottuk a ma hajnali szerkesztőségi értekezletet egy uszodában. Az előzményekről mindenki hallott/olvasott (aki nem, az vagy füllent, vagy kedd óta be van falazva egy ablak nélküli Faraday-kalitkába), úgyhogy nem vesződünk ezek ismertetésével, csak beteszünk egy linket. Blogunk irányultságának megfelelően az úszóedzős ügy összeesküvés-elméletes vetületeit vizsgáljuk, de ez nem jelenti azt, hogy az olvasói reakciók nem térhetnek ki az eset erkölcsi tanulságaira, az élsport vagy a gyermeksport árnyékos oldalaira, az olimpiai és világbajnoki aranyak hátterében meghúzódó mérhetetlen munkára és szenvedésre, egyszóval azokra a témákra, amelyek vizsgálata nélkül elég nehéz tiszta képet kapni mindarról, amiről ma az egész ország beszél.
Nikola Tesla, ez a zsenibe oltott látnok (vagy fordítva) sokunk nagy kedvence. Ilyen szempontból nem jelent kivétel a bloggazda sem, aki egy kétrészes poszt erejéig (az első rész itt, a második pedig itt olvasható) már évekkel ezelőtt letette a garast a Mester mellett. Most egy olyan programot ajánlok olvasóink figyelmébe, amely egyfelől róla szól, másfelől pedig egy olyan helyszínhez kapcsolódik, amit (szerintem igazságtalanul) még a műszaki és kultúrtörténeti érdeklődésű budapestiek is hajlamosak figyelmen kívül hagyni.
Az idei nyár kétségkívül legnagyobb visszhangot kiváltott, bel- és külpolitikai vonatkozásokkal bőven rendelkező eseménysorozata a „harmadik világból” Európába induló (és érkező) menekültek (más megfogalmazásban: illegális bevándorlók) története. Nem kellett sok idő, hogy kiderüljön: hazánk nem csak a tízmillió labdarúgásszakértő, halászlé-expert és közgazdász országa, hanem az idegenrendészeké és terrorelhárítási szakembereké is. A körülbelül 15 évvel ezelőtti „szőrtelenített vagy szőrös” dichotómia, illetve a 2002-es parlamenti választások óta nem volt olyan téma, amely ennyire megosztotta volna az ország közvéleményét (felkészül: a 2024-es olimpia).
Mint minden hasonló esetben, a konteósok most is mozgósították szellemi energiáikat, s jól képzett virtuális szörferekként meglovagolva a sokszázezer fős menekülthullámot (micsoda költői kép, milyen nagyszerű metafora!) számos nagyszerű teóriát röpítettek világgá, a sokéves átlagnál is jobb időt futó politikusok, valamint ezek tanácsadóinak hathatós támogatásával.
A Konteóblog fennállásának hat és fél éve alatt számtalan, érdekesebbnél érdekesebb ötletet, javaslatot és tippet adtatok arról, hogy mivel is érdemes foglalkoznia egy vérbeli konteósnak. Most is azért szakítom meg a múltkor beharangozott szünetet, mert Balázs egy olyan levelet küldött, ami megmozgathatja a fantáziátokat. A Facebook-oldalunkon már folyt egy kis paláver a történetről, de ott megfejtés nem született. Talán majd itt.
A mai kommentposzt egy kicsit talán ki fog lógni a sorból, de úgy voltam vele, hogy ha nincs is benne halott politikus vagy lezuhanó repülőgép, agytornának és kreatív tréningnek megteszi, ráadásul tényleg a való életből merítettünk. Mi több, abszolút aktuális, hiszen látatlanban is biztos vagyok abban, hogy lesz köztetek olyan, akinek a szűkebb-tágabb környezetében is volt hasonló eset.
Hogy elöl járjak a személyes példával: az elmúlt egy évben három olyan esetről is hallottam, amelyek közös pontjai az alábbiakban foglalhatók össze:
Két és fél hónappal ezelőtt arra kértelek benneteket, hogy áldozzatok pár percet egy kérdőív kitöltésére, melynek segítségével a Göncöl Kiadó Közvéleménykutatási, Kipuhatolási És Befolyásolási Igazgatósága (a Konteóblog Olvasói Elégedettséget Feltérképező És Azt Előmozdító Főosztályával karöltve) annak próbált utánajárni, hogyan viszonyul a konteós közösség az eddig megjelent két konteókönyvhöz. Az elképesztő számítástechnikai, szociológiai és tömeglélektani ismereteket igénybe vevő projekt mára beteljesedett, s a ránk oly jellemző interaktivitás és nyitottság jegyében most megosztjuk veletek az eredményeket. Ha érdekel, hogy mi az összesített vélemény, ezt a posztot feltétlenül el kell olvasnod! Ha magas ívben teszel az egészre és helyette inkább nyirkos avart gereblyézel a szemerkélő ónos esőben, a te bajod. Mi szóltunk, a következményekkel neked kell farkasszemet nézned.
Egy hónappal ezelőtt történt, de a szélesebb közvélemény csak a tegnapi napon értesült a magyar rendvédelem legújabb botrányáról: ittas vezetés miatt lemondott magas beosztásáról a Nemzeti Védelmi Szolgálat főigazgató-helyettese, Zsombok György tábornok. Gyorsreagálású médium lévén, a Konteóblog Facebook-oldalán már 8 órával ezelőtt lecsaptunk a hírre, de többen javasoltátok, hogy villámposzt is legyen belőle. Mivel ritkán tudtok olyat kérni, amit ne teljesítenénk, íme.
Kedves barátaim, perceken belül történelmi pillanat szemtanúi (és konteóhistóriai esemény részesei) lesztek. Csak figyeljetek erősen, mert azt nem tudom garantálni, hogy könnyen emészthető szellemi táplálékot kaptok, arról viszont minden további nélkül biztosíthatlak benneteket, hogy ilyen testközelben kevesen voltak egy konteósorozat születéséhez és kibontakozásához.
Na, hogy hangzik? Ugye izgalmasan? Akkor vágjunk bele.
A két hónapja a könyvesboltokba került Konteó 2-ben is olvasható olyan cikk, amely itt a blogon nem jelent meg. A körmendi Tánczos-afférhez hasonlóan (ami az első kötet exkluzív tartalmát jelenti) most is egy hazai, mindeddig megoldatlan emberölési ügyet dolgoztam fel: a debreceni Balla Irma sérelmére elkövetett gyilkosságot.
Ez a kóstolóposzt alkalmat ad arra, hogy kommenteljétek a történteket, illetve az esethez kapcsolódó konteókat. Aki még nem olvasta volna, a Konteósok Zöld Könyvét kézbevéve bármikor megteheti, s bekapcsolódhat az itteni eszmecserébe. Debreceni illetőségű kollégák megjegyzéseinek és kiegészítéseinek külön örülnénk!
A Magyarországról szóló külföldi híradások között egyre gyakrabban bukkannak fel olyan cikkek, amelyek Budapestet egyszerűen csak a szabadulós játékok koronázatlan fővárosaként emlegetik.
Való igaz: ha körülnézünk a piacon vagy megkérdezzük a legjobb barátunkat, azt látjuk, hogy jelenleg tucatnyi helyszínen várják a baráti társaságokat, akik többé-kevésbé sikerült forgatókönyvek szerint berendezett és megírt körülmények között adnak majd számot talpraesettségükről, kreativitásukról és rejtvényfejtő képességeikről. A régebbi klubtagok talán emlékeznek arra, hogy jó egy évvel ezelőtt a Konteóblog teszterei az elsők között próbálhatták ki a Da Vinci Titkai nevet viselő verziót; akkori élményeinkről itt számoltunk be a műértő közönségnek.
Voltak esetek a múltban, amikor nem tudtam egyetérteni a TASZ egyik-másik álláspontjával, de a mostanival maradéktalanul azonosulok.
Miről van szó röviden: a magyar Alkotmánybíróság legfrissebb álláspontja szerint minden tartalomszolgáltató (tehát jelen esetben a BlogRepublik fenntartója) egyértelműen felelős a felületén megjelenő, mások jogait sértő kommentekért, akkor is, ha ezekről nincs tudomása, vagy esetleg már törölte is ezeket. Lefordítom: ha a BR felületén olyan hozzászólás születik, amelyet valaki joggal tart sérelmesnek, én fogok szívni miatta. Hogy a büntetésem mi lesz, azt majd a bíróság eldönti.
A múlt héten nem voltam itthon, a net-hozzáférésem is elég korlátozott volt, s amikor végre rácuppantam a világhálóra és megnéztem a postaládámat, megdöbbenve olvastam a nekem címzett leveleket. Jó pár olyan visszajelzés volt köztük tőletek, amelyben kinyilvánítottátok, hogy Kovács Béla kémügyéről szeretnétek legalább egy villámkonteót.
Bevallom, eleinte nem igazán értettem, miről van szó. Két Kovács Bélát is ismerek személyesen, de sem az egykori kiváló labdarúgóról (és nagyszerű nyomozóról), sem a kőbányai közértesről nem tételeztem fel, hogy spionkodásra adta volna a fejét. Kicsit utánaolvastam és beláttam, hogy igen, a kérés jogos: Kágébéla ügye tényleg megér egy posztot.
A miniszterelnök ma délben, rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a 15 darabos Seuso-kincsből hét darabot meg-, azaz inkább visszaszereztünk. Gondolom, sokunk fantáziája meglódult, s most rengetegen filóznak azon, hogy ez hogyan történhetett. Noha nekem sincs több konkrét információm a dolgok hátteréről, mint bármelyik szorgalmas konteósnak, kíséreljük meg közösen felvázolni, hogy melyek lehetnek a legfontosabb verziók, amelyek szóbajöhetnek a kétségkívül örvendetes esemény magyarázatául.
Két napig nem voltam netközelben, s amikor ma beléptem, mit olvastam és mivel volt tele a postaládám? Hát hogy egy rendőri intézkedés közben (után?) hirtelen elhunyt a Simon-ügy egyik állítólagos szereplője.
Bevallom, ehhez most nem igazán szeretnék bármit is hozzátenni. Az viszont teljesen méltányolható kérés, hogy ennek is biztosítsunk kommenthelyet.
Hajrá! És több olyan kérdést nem szeretnék egyetlen újságírótól sem kapni, hogy keletkeznek-e napjainkban is konteók.
tiboru
Az elmúlt napokban rettenetesen okos(nak tűnő) emberek tucatjai nyilatkoztak a kijevi helyzettel kapcsolatban. Ha jól számolom, úgy 90%-uk kizártnak tartotta, hogy Oroszország (az emberi jogok és a demokrácia közismert bajnoka, ahogyan azt az egyik hazai politikai hetilap főszerkesztőjétől megtudhattuk) fegyveres erővel avatkozzon be Ukrajnába.
Ehhez képest pár órával ezelőtt Putyin Gazda a moszkvai törvényhozás felsőházának jóváhagyását kérte “a Krímben nemzetközi szerződések alapján állomásozó orosz katonák és civilek védelme érdekében” történő katonai beavatkozáshoz. Sokkoló dolog történt: a felsőház rendkívüli ülésén szemrebbenés nélkül megszavazták, hogy a dicsőséges Vörös Hadsereg utódai mostantól fogva bármikor átlépjék az orosz-ukrán határt. Ha jól értem, nem csak a Krímben, hanem bárhol a 2300 kilométeres szakaszon.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!