Nem, még mielőtt a scifi-rajongók belelkesülnének: nem az Asimov-féle cuccról lesz szó, sajnálom…
Aranyvasárnap közeledtével, a karácsonyi hangulat egyre intenzívebbé válásával a való világban (és itt, a neten egyaránt) naponta többször találkozhatunk olyan felhívásokkal, amelyek a különféle, nemesebbnél nemesebb célokra történő adakozást propagálják. Számtalan szervezet, alapítvány, állandó vagy ideiglenes csoportosulás próbálkozik azzal, hogy (a nélkülöző családoktól a hajléktalanok ügyén keresztül a beteg gyermekekig terjedő szomorú skála minden egyes pontját érintve) pénzt vagy egyéb hozzájárulást kérjen tőlünk, hiszen mindenki tudja, hogy ilyenkor mindenki fogékonyabb a karitatív témákra.
Azt pedig mindenki hallotta, hogy három héttel ezelőtt Mark Zuckerberg, a Facebook alapítója lemondott a családja FB-részvényeinek 99 százalékáról, s ezeket egy olyan alapítványnak adta át (illetve fogja átadni), melynek céljai között nem kisebb dolgok szerepelnek, mint az esélyegyenlőség támogatása, az orvostudomány fejlesztése, illetve az információszabadság kiteljesítése.
Tíz nappal ezelőtt a Tilos Rádióban eltöltött két óra alatt sok mindenről szó esett (ha még nem tetted meg, itt meghallgathatod az adást). Többek között megemlítettük azt a furcsa építményt (emlékművet? műemléket? szobrot?) is, amit angolul Georgia Guidestones-ként emlegetnek a konteósok. Ezt talán georgiai irányköveknek lehetne magyarítani, de elég hülyén hangzik, úgyhogy a továbbiakban simán GG-ként fogok hivatkozni rájuk.
A műsor után végeztem egy kis maszek közvélemény-kutatást, s meglepődve tapasztaltam, hogy közvetlen környezetemben is akadnak olyanok, akik még nem hallottak róluk. Ezen közvetlen hozzátartozóim személyazonosságát tapintatból most nem hozom nyilvánosságra (az ember ne égesse publikusan a feleségét), viszont megragadom az alkalmat, hogy erre a sajnálatos tényre hivatkozva egy egész posztot szenteljek a témának.
Mai témánk több szempontból is különlegesnek számít a globális (vagyis a teljes emberiséget és az egész földgolyót érintő) konteók között. Először is azért, mert szinte bizonyos, hogy valamennyien találkoztunk már génmódosított organizmussal, még akkor is, ha a randi idején erről nem volt tudomásunk (a valószínű kontaktpontokról majd kicsit később). Különleges a téma azért is, mert furcsa helyzet áll fenn vele kapcsolatban: mindkét tábor (az ellenzők és a bátorítók) egyforma vehemenciával vádolja a másikat azzal, hogy az ideológiai térfél túloldalán álló sző összeesküvést az emberiség ellen, ami – valljuk be – meglehetősen pikáns helyzetet eredményez.
Az eredeti tervek szerint most egy szavazóposztnak kellett volna következnie, de a Konteóblog egyik varázsa pont az, mint a való világé vagy (szűkebb értelemben) a kínai piacoké: nem mindig azt (és akkor) kapod, amire (és amikor) számítasz. Mai rövidposztunk inkább elméleti jellegű lesz, de továbbgondolásra és hozzászólások generálására – szerintem – mindenképpen alkalmas.
Még a bevezetőben szeretném határozottan leszögezni, hogy a valósággal és az aktualitásokkal való minden esetleges hasonlóság kizárólag az olvasó képzeletének műve, amitől a bloggazda a leghatározottabban elhatárolja magát.
Egy – kicsit talán filozofálgatós – rövidposzt erejéig most megszakítjuk a témaszavazógép rendeltetésszerű működését azért, hogy egy olyan témát dobjunk fel a konteósok laborjának virtuális boncasztalára, ami fajunk létezésének kezdetei óta foglalkoztatja az embereket, s ami a legrövidebben talán így foglalható össze:
Az egész életünk, társadalmunk, tapasztalataink, a teljes külvilágból érzékelt részletek valójában azok-e, amiknek tűnnek (magyarán: objektív valóság), vagy mindannyian egy óriási (jobb szó híján mondjuk, hogy számítógépes) szimuláció, egy gigantikus RPG mesterséges szereplői vagyunk?
A Konteóblog legutóbbi szavazásán (eleddig soha nem tapasztalt szoros versenyben) a leadott voksok 34%-a „A torontói jegyzőkönyvek” téma mellett sorakozott fel, alig egy százalékkal maga mögé utasítva a frigyládát. Két véglet ez, hiszen a rejtélyes bibliai tárgyról szerintem mindenki hallott már ebben az országban, akinek tájékozottsági és érdeklődési szintje meghaladja egy szobafikuszét (Ficus elastica), míg a nyertes topikcímben szereplő irományokat meglehetős homály fedi. Blogunk tehát ismét betölti közszolgálati szerepét azzal, hogy olvasótáborunk látókörét szélesítve mutatja a kanyargó ösvényt az összeesküvés-elméletek burjánzó esőerdejében.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!