A Konteóblog törzstagjai tudják, hogy a több, mint nyolc éves fennállásunk során igyekeztem vegyesen tálalni az olvasnivalót. Mivel mélyen hiszek a varietas delectat (a változatosság gyönyörködtet) mondás igazában, a témákat úgy válogattam, hogy egyaránt kapjanak teret a klasszikus, sokak által ismert elméletek és azok, amelyekről talán ezeken az oldalakon hallotok először. Mai posztomról azt feltételezem, hogy az első kategóriába tartozik, vagyis a Lindbergh-gyermekrablás kereken 85 éves sztorijára nem most fogtok először rácsodálkozni, ettől függetlenül bízom abban, hogy mindenkinek tudok valami újat mondani.
Amint azt olvasóink már egy hete tudják (de legalábbis sejtik), a Konteóblog huszadik témaszavazásán meggyőző fölénnyel nyert a frigyláda, kenterbe verve a többi négy lehetőséget. Bevallom, egy kicsit (de tényleg csak egy kicsit) csodálkoztam is, hiszen titokban azt reméltem, hogy Shakespeare kolléga története képes lesz legalább megszorongatni a legendás bibliai berendezési tárgyat. No de mindegy, mit hisz a bloggazda: az olvasók döntöttek, s fegyelmezett adminként, a júzerek igényeinek alázatos kiszolgálójaként nincs más teendőm, mint a képernyő elé ülni és a billentyűzetre rácuppanva (konteós szemszögből) elkezdeni a sokak által már biztosan ismert történetet, ami (ha jól számolunk) komoly esélyekkel indulhat „az emberiség legrégebbi összeesküvés-elmélete” verseny döntőjében.
A Facebook-oldalunkon már javában folyik a találgatás, Brigi kollegina viszont azt javasolta, hogy ide is tegyem ki. Azt hiszem, különösebb magyarázatra nincs szükség, a 24.hu cikke minden szükséges információval ellátja a rejtélykedvelőket.
Ha úgy gondolod, hogy vannak ötleteid, várjuk őket ide a kommentek közé. Most a frigyládaposzt megírásával vagyok elfoglalva, remélem, a megjelenéséig (hamarosan!) jól ellesztek ezzel a csemegével 🙂
Találgatásra fel hát, hadd dolgozzanak azok a kis szürke agysejtecskék!
A Konteóblog fennállásának hat és fél éve alatt számtalan, érdekesebbnél érdekesebb ötletet, javaslatot és tippet adtatok arról, hogy mivel is érdemes foglalkoznia egy vérbeli konteósnak. Most is azért szakítom meg a múltkor beharangozott szünetet, mert Balázs egy olyan levelet küldött, ami megmozgathatja a fantáziátokat. A Facebook-oldalunkon már folyt egy kis paláver a történetről, de ott megfejtés nem született. Talán majd itt.
A mai kommentposzt egy kicsit talán ki fog lógni a sorból, de úgy voltam vele, hogy ha nincs is benne halott politikus vagy lezuhanó repülőgép, agytornának és kreatív tréningnek megteszi, ráadásul tényleg a való életből merítettünk. Mi több, abszolút aktuális, hiszen látatlanban is biztos vagyok abban, hogy lesz köztetek olyan, akinek a szűkebb-tágabb környezetében is volt hasonló eset.
Hogy elöl járjak a személyes példával: az elmúlt egy évben három olyan esetről is hallottam, amelyek közös pontjai az alábbiakban foglalhatók össze:
Az időutazás lehetőségei, a párhuzamos univerzumok kérdésköre, illetve a jövőbelátás (jóslás) képessége mindig is élénken foglalkoztatta a konteósokat; mi is beszélgettünk már például Szent Malakiásról és a jövőbelátásról úgy általában. Mai posztunk egy olyan, viszonylag rövid ideig tartó eseménysorozatot ismertet, amely 14 évvel ezelőtt lázban tartotta az amerikai internetezők jelentős részét, s évekig tartó, jobbára kellemes fejtörési lehetőséget adott nem csak az összeesküvéselméletekkel foglalkozóknak, de a szociálpszichológusoknak, a futurológusoknak és a scifi-kedvelőknek is. Hölgyeim, uraim: a John Titor-sztori!
Arra gondoltam, hogy miközben Bálint a blog informatikai felújításával foglalkozik (aminek első jeleit már biztosan észrevettétek, de még nincs vége!), bedobok egy új témát, amiről cseveghetünk egy kicsit. A skóciai Eilean Mór sziget világítótornya őreinek esetéről elég kevés jelent meg magyarul (én legalábbis alig találtam róla szóló cikket), ezért úgy vélem, sokakat érdekelhet a sztori, még akkor is, ha 114 évvel ezelőtt történt, ráadásul jó messze tőlünk.
Gyakorló konteósként – miután egyik-másik különös történet vagy esemény lehetséges hátteréről kifejtettem véleményem – gyakran megkaptam a magukat jópofának tartó szkeptikusoktól, hogy „na és hol maradnak a magyarázatok közül a gyíkemberek?”, majd hamiskásan csippentettek a szemükkel. A gyíkemberes beszólást ugyanis sokan olyan aduásznak tekintik, amely minden vitában überel minden ellenérvet, s amely nyilvánvalóan arra irányul, hogy hiteltelenítsen minden, az alternatív magyarázatok kifejtésére irányuló konteós próbálkozást.
Hogy végre-valahára tiszta, lehetőleg fluoridmentes vizet öntsünk a pohárba, összeszedtem pár dolgot a gyíkember-elméletről, amely főként az angolszász világban tenyészik ugyan (2013-as adatok szerint az amerikai szavazók 4%-a hisz benne), de idehaza is vannak szurkolói. Arról nem is beszélve, hogy valljuk be: gyíkemberes poszt nélkül egyetlen konteóblog szerzője sem tudna tiszta lelkiismerettel az olvasók (remélhetően kör alakú pupillájú) szemébe nézni. Következzék hát egy kifejezetten látókör-tágítási szándékkal született írás, amihez jó szórakozást kívánok. Ahogy mostanában mondani szokás: ha ma csak egy gyíkemberes posztot olvasol el, ez legyen az!
Tíz nappal ezelőtt a Tilos Rádióban eltöltött két óra alatt sok mindenről szó esett (ha még nem tetted meg, itt meghallgathatod az adást). Többek között megemlítettük azt a furcsa építményt (emlékművet? műemléket? szobrot?) is, amit angolul Georgia Guidestones-ként emlegetnek a konteósok. Ezt talán georgiai irányköveknek lehetne magyarítani, de elég hülyén hangzik, úgyhogy a továbbiakban simán GG-ként fogok hivatkozni rájuk.
A műsor után végeztem egy kis maszek közvélemény-kutatást, s meglepődve tapasztaltam, hogy közvetlen környezetemben is akadnak olyanok, akik még nem hallottak róluk. Ezen közvetlen hozzátartozóim személyazonosságát tapintatból most nem hozom nyilvánosságra (az ember ne égesse publikusan a feleségét), viszont megragadom az alkalmat, hogy erre a sajnálatos tényre hivatkozva egy egész posztot szenteljek a témának.
A tisztázatlan, furcsa körülmények között bekövetkezett halálesetek mindig is alkalmasak voltak arra, hogy felkeltsék az összeesküvés-elméletek iránt fogékonyak érdeklődését. Ez a tétel mai témánkra abszolút érvényes, hiszen egy 21 éves lányról van szó, aki úgy vesztette életét, hogy az utolsó perceiből körülbelül kettőt alaposan rögzített a videótechnika.
Elisa Lam esete jó egy éve foglalkoztatja a konteósokat, s biztos vagyok abban, hogy itt nálunk is sokak tarkóján felborzolódnak majd néminemű hajszálak a sztori olvastán, még akkor is, ha esetleg nem vagyunk hívei a természetfeletti magyarázatoknak.
A konteósoknál talán csak a régészek tudják jobban, hogy bolygónk telistele van az emberi civilizáció és kultúra olyan szokatlan, múltbéli megnyilvánulásaival, amelyek egy részét megnyugtató és egyértelmű módon a mai napig sem sikerült megmagyarázni. Ebben a társaságban szerintem mindenki hallott már a Nazca-fennsík furcsa ábráiról (egyszer még szavazásra is bocsájtottam, de nem ez nyert), sokan láttátok a grúziai dinoszauruszokról írt soraimat, s az oopartokról szóló poszt is meglehetős népszerűségnek örvendett.
Mai rövidposztunk témája a fentieknél talán kevésbé ismert, de megnyugtatásként előre közlöm, hogy unalmasnak nem mondható. Közösségünk univerzumszerte elismert kreativitását és fantáziáját hívom ismét segítségül: találjuk ki közösen, mi lehetett a cajamarquillai üregek/mélyedések rendeltetése?
Bevallom, blogunk tizennyolcadik szavazóposztjának végeredménye nem lepett meg túlságosan: 4661 leadott voksot követően a denveri repülőtér közel 10%-ot vert rá a második helyezett neandervölgyiekre, s a szegény bronzérmes Bruce Lee alig harminc szavazattal előzte meg az utolsó helyen búslakodó konyhasót. Ahogy az egyik (minden bizonnyal NaCl-fan) kommentelő szomorkásan meg is jegyezte: úgy látszik, jobban érdekel bennünket egy kilencezer kilométerre tőlünk elterülő épületegyüttes, mint az, amit nap mint nap megeszünk…
De félre bánat, félre bú: a nagyközönség döntött, a Konteóblog Ingatlanesztétikai és Jelképtudományi Szakcsoportjának hathatós háttértámogatásával (lehetőleg minél több szögből) most rávilágítunk a földkerekség egyik legrejtélyesebb(nek tűnő) épületcsoportjára, amely tényleg nem itt van a szomszédban, de hát az X bolygós posztot is szerettétek, s az se itt van Kőbánya Alsón.
Ha a többség túl sok dolgot nem is jegyzett meg a sulibeli történelemórákon, azt minden bizonnyal megtanulta, hogy az emberi civilizáció fejlődéstörténete hellyel-közzel (vagyis a megfelelő léptéket figyelembe véve) lineáris jelleggel bír. Ez azt jelenti (mondják az okosok, s én nem merek vitatkozni velük), hogy viszonylag töretlen és emelkedő ívet mutat: 50 ezer évvel ezelőtt, a neandervölgyi ember fénykorában a tűz csiholása jelentette a technológiai csúcsteljesítményt, 5 ezer évvel ezelőtt a bronzkohászattal ismerkedtek eleink, Vasco da Gama ötszáz éve kerülte meg Afrikát, ötven éve lépett ki először ember az űrbe (?), s öt évvel ezelőtt Márta Alexet még csak a Miskolci Egyetemen ismerték. Hogy ez utóbbi jobb lett volna-e, ha így is marad, mindenki döntse el maga, szobája magányában.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!