Hasfelmetsző Jack – dosszié

2011-03-07–07:00

Hasfelmetsző Jack – dosszié

Az emberi történelem során a véres sztorik mindig fokozott közérdeklődésre tarthattak számot. Akár bevalljuk, akár nem, mi emberek híresek vagyunk arról, hogy embertársaink erőszakos halála felkelti figyelmünket, s borzongva bár, de részletek után vágyunk. Hatványozottan igaz ez az olyan esetekre, amikor az elkövető valódi személyazonossága az összeesküvéselméletek fátylába burkolózva 122 év elteltével is homályban marad. Mai posztunk a kriminalisztikatörténet egyik legismertebb, ugyanakkor legtitokzatosabb gyilkosával, s a köréje font konteókkal foglalkozik. Hölgyeim és uraim: következzék Hasfelmetsző Jack!

A XIX. század vége felé járunk, a Brit Birodalom fővárosának rosszhírű negyede, az East End legsötétebb körzetében, a bűn, a prostitúció, továbbá az erkölcsi és a fizikai mocsok kétes hírű fellegvárában, Whitechapelben, ahol több kocsma volt, mint lakóház (csak bordélyból ötvennél többet regisztráltak), és ahová sötétedés után csak a nagyon részegek, valamint a sokéves átlagnál is bevállalósabbak merészkedtek. Ezen a vidéken ritkán telt el éjszaka késelés, verekedés, erőszakos közösülés vagy sima rablógyilkosság nélkül. Ír és orosz bevándorlók, közép-európai zsidó menekültek, angol és skót kétes egzisztenciák színesítették az etnikai palettát.

Ennek ellenére 1888 augusztusának legvégén olyan eseményláncolat kezdődött, amely még a sokat látott londoniak idegeit is felborzolta. Az itt következő részek naturalista leírásokat is tartalmaznak, ezért aki úgy érzi, hogy nem bírja az ilyesmit, lapozzon a 2.) ponthoz. Vagyis inkább a harmadikhoz.

1.) A gyilkosságok

1.1.) Polly Nichols

Pénteken, 1888. augusztus 31-én hajnali fél négykor a Buck’s Row utcában, egy téglafal tövében a rendőrjárőr egy csúnyán megcsonkított holttestre talál. Az azonosítási eljárás gyorsan eredményre vezet, hiszen a környéken mindenki ismerte a 43 éves Pollyt, a mintegy 1200 east endi kurva egyikét. Pollyt a legnagyobb jóindulattal sem lehetett volna luxusprostinak nevezni (miként kolléganőit sem), és nem csak azért, mert öt gyermeket szült: alkoholista, ápolatlan, hiányos fogazatú kövérkés szerencsétlen volt, aki egy shillingért (kábé 1100 mai forintért) bármikor kapható volt egy félperces, kapualjakban lebonyolított légyottra.

A nő egy megalvadt vértócsában hevert, torka fültől fülig átvágva, s az elkövető gyomortájékon is több mély vágást ejtett, áldozata belső szerveihez azonban (még) nem nyúlt. A korabeli CSI megállapította, hogy a gyilkos balkezes.

1.2.) Annie Chapman

Alig egy hét múlva szombaton, szeptember nyolcadikán reggel, röviddel hat óra előtt a Hanbury Street egyik hátsó udvarában a lakók rábukkannak a 48 éves, tüdőbajos, talán még Pollynál is nyomorúságosabb Annie holttestére. A torokátvágáson kívül a gyilkos itt már megmutatta, hogy rendelkezik bizonyos anatómiai ismeretekkel, hiszen áldozata hasüregét teljesen felnyitotta, s belső szerveit a test mellé helyezte, a szakadozott gönceivel együtt. A helyszínelés rávilágít, hogy az augusztus 31.-i és a mostani eset „nagy valószínűséggel” ugyanazon tettes műve.

Az újságírók száját már nem lehetett betömni holmi hivatalos „eseti rablógyilkosság” dumával: a hétfői londoni lapok már tele voltak a kéjgyilkosságok részleteivel; a Scotland Yard vezetőinek homlokán pedig sötét felhők gyülekeznek.

1.3.) Elizabeth Stride

Jó három hét elteltével vasárnap, szeptember 30-án, röviddel éjfél után a Berner Street egyik kocsmájának felszolgálója belebotlik Liz holttestébe. A 45 éves, svéd bevándorló családból származó prosti torkát ugyancsak elvágták, de minden jel arra utal, hogy a gyilkost megzavarták, mert az amatőr boncolásra már nem tudott sort keríteni. Liz jól megtermett nő volt, s úgy tűnik, dulakodott is hóhérával halála előtt. Teste mellett, a földön csokoládét és pár szem szőlőt találtak.

1.4.) Catherine Eddowes

Ugyanaznap, alig másfél órával Liz holttestének megtalálása után a Mitre Square-en Edward Watkins közrendőr egy újabb megcsonkított hullára bukkan. Már senki sem lepődik meg azon, hogy Cathy (46 éves wolverhamptoni születésű prosti) torka át van vágva, s fel van trancsírozva. Bal veséje hiányzik, több belső szerve (többek között a méhe) a test mellett hever. Pár lépésre tőle a falra valaki ezt a graffitit írta: „The Juwes are the men that will not be blamed for nothing„, amit egyesek úgy fordítottak, hogy „A zsidók azok, akik sohasem felelősek semmiért” – már ha a furcsa Juwes szót elírásnak tekintjük, egy fölösleges u betűvel és betűcserékkel.

Ezt a falfirkát a rendőrök (attól tartva, hogy zsidóellenes zendülés lehet belőle) eltávolították a falról.

1.5.) Mary Jane Kelly

Az ötödik áldozatra november kilencedikén, pénteken délelőtt fél 11-kor lelnek a Miller’s Courton bérelt lakásában, az ágyán. Ő több szempontból is kilóg a sorból: alig 25 éves, s a kor lezüllött prostijainak standardjához képest ápolt és csinos. Nem utcai kurva, hanem egy viszonylag normális bordélyház alkalmazottja, aki még táncosként is fellépett olykor. A szomszédok kikérdezését követően valószínűsítették, hogy a gyilkosságra hajnali négy óra körül kerülhetett sor.

A test teljesen fel volt boncolva: mellei levágva, belei, mája, veséi, továbbá bal tüdeje a teste körül hevertek, arca megcsonkítva, összeszabdalva. Mary máskülönben harmadik hónapos terhes volt, legalábbis egyes források szerint.

Egyes szakírók és egykori rendőrök az öt, imént felsorolt áldozat mellett további négy, ugyancsak tisztázatlan és felderítetlen gyilkosságot is megpróbáltak Jack nyakába varrni, de ezek végül lekerültek a listáról; vélelmezhetően utánzós elkövetők voltak a valódi tettesek, ezért ezekkel most nem foglalkozunk.

2.) A modus operandi

Úgy tűnik, valamennyi nőt viszonylag azonos forgatókönyv szerint ölte meg. Nagyjából éjfél és hajnali négy között valamikor odalépett hozzájuk és – feltételezhetően kuncsaftként – megszólította őket. Az ár és a szolgáltatás tisztázását követően a lányok hátatfordítottak és felemelték a szoknyájukat (a londoni utcák kurváit nem lehet a tantrikus szex papnőinek nevezni és az sem túl valószínű, hogy átlagos ügyfeleik szabadidejükben a Káma Szútrát vagy Az illatos kertet olvasgatták volna).

Miután a nő megfordult, a gyilkos hátulról megragadta a torkukat és addig szorította, amíg azok vagy megfulladtak, vagy az oxigénhiány miatt elvesztették eszméletüket (az ujjak nyomát minden esetben megtalálták a nyakakon). Az ájult (vagy már halott) testet aztán kezelésbe vette: torokelvágás, hasüreg felnyitása, machinációk a belső szervekkel, egyéb csonkítások. És tette mindezt szédítő gyorsasággal (becslések szerint Eddowes esetében az egész maximum nyolc percet vett igénybe), általában közterületen és sötétben. A holttestet aztán négy esetben (Mary Kelly kivételével) felnyalábolta és több méternyit odébbvitte.

3.) Jack bemutatkozik: a levelek

3.1.) Dear Boss

A második gyilkosság után (szeptember 27-én) az egyik londoni hírügynökség (a Central News Agency, CNA) levelet kap az állítólagos gyilkostól, „Dear Boss”, vagyis „Kedves Főnök” megszólítással. A szerző ebben gúnyolódik egy sort a rendőrségen, további gyilkosságokat helyezvén kilátásba. Ezt írja alá úgy, hogy „Jack the Ripper”, (to rip = felhasítani, felvágni, felszakítani), amit gyönyörű anyanyelvünkön a még kifejezőbb Hasfelmetsző Jacknek fordítottak.

Katt a levelekre az olvashatóság kedvéért.

Később egy Tom Bulling nevű újságírót gyanúsítottak meg azzal, hogy szenzációhajhászásból ő maga írta volna a levelet (és találta ki a jólhangzó becenevet – ez tényleg a zsurnalisztákra vall), de megnyugtatóan ezt (sem) sikerült letisztázni az elmúlt 120 év alatt.

3.2.) Saucy Jack

Október elsején ugyancsak a CNA kap egy levelezőlapot, amelyben Jack az elmúlt nap kettős gyilkosságáról ír pár sort. A kézírás (akárcsak az aláírás) megegyezik az első levél szerzőjével. Ez az úgynevezett „Saucy Jack” (Pimasz Jack) levelezőlap, mert a szövegben így is hivatkozik önmagára.

3.3.) From Hell

A leghíresebb levélre (melynek kezdő szavai egy egészen jó film címeként is ismertté váltak) a „From Hell” (A pokolból) néven szoktak hivatkozni. Szerzőjének kézírása eléggé eltér az első levél, illetve a levelezőlap kézírásától, snincs is aláírva. Szakértők szerint a From Hell szerzője sokkal iskolázatlanabb valaki lehetett, mint az első két írományé.

Ez a harmadik üzenet október 16-án érkezik George Lusknak címezve (itt balra), aki a civil kezdeményezésű polgárőrség (Whitechapel Vigilance Committee) vezetője volt akkoriban az East Enden. A küldemény érdekessége, hogy egy kis dobozban kézbesítik, s (mintegy csatolmányként) egy emberi vese volt mellékelve hozzá. Mivel a DNS-azonosítás akkoriban még nem volt ismert, ezért csak annyit sikerült megállapítani róla, hogy emberi bal vese (Eddowes testéből ugye a gyilkos eltávolította a bal vesét), és egykori tulajdonosa ugyanolyan betegségben szenvedett, mint a negyedik áldozat.

A levél (és a vese maga) sajnálatos módon az idők folyamán eltűntek a nyomozati anyagok közül, számos egyéb bizonyítékkal és rögzített nyommal együtt… Érdekes, ugye?

4.) A nyomozás

Egy ilyen sorozatgyilkosság elkövetőjének felderítésére (természetesen) a Scotland Yard teljes erőbedobással koncentrált. Több, mint kétezer tanút hallgattak ki, az eljárás során összesen kétszázkilencven potenciális gyanúsítottjuk volt, akik közül hetvenet rövidebb-hosszabb időre még őrizetbe is vettek, de konkrét, egyértelmű bizonyítékokat senkire nem sikerült összegyűjteniük, noha szakértők tucatjait keresték meg különböző szakvéleményekért: orvosokat, henteseket, írásszakértőket, kórboncnokokat, pszichiátereket, vegyészeket, késkészítőket, stb.

Bónusz: a Hasfelmetszős ügy kapcsán született meg a kriminalisztika első, írásban is dokumentált „bűnözői profilalkotási jelentése”, amelyet Thomas Bond rendőrségi szakértő vetett papírra.

De mivel ez nem egy rendvédelemtörténeti blog, a nyomozással itt részletesebben nem foglalkozunk; legyen elég annyi, hogy két és fél év elteltével, 1891 tavaszán az ügyet lezárták, az elkövető ismeretlen maradt.

Legalábbis hivatalosan.

Merthogy a konteósok sem ültek ám tétlenül az elmúlt mintegy 44 ezer napban; a modern kor első sorozatkéjgyilkosának személyét illetően számos elmélet született (én szám szerint mintegy 200 konkrét gyanúsítottról olvastam), s a konteók közül az érdekesebbekről (szám szerint tízről) röviden beszámolunk nektek.

5.) A konteók: ki volt valójában Jack?

5.1.) Népség, katonaság

A szóba jöhető elkövetők első csoportjába természetesen a legkézenfekvőbb szakmák képviselői tartoznak. Lévén, hogy számos szakértő Jack hasfelmetszői hozzáértését emelte ki (voltak persze ellenvélemények is), a zsaruk első körben a környék henteseit, mészárosait, ember- és állatorvosait, továbbá boncmestereit és hullaszállítóit vették szemügyre. Elsődlegesen hatvan, késsel, szikével és/vagy bárddal dolgozó úriembert számoltattak be (érdekes módon női elkövető egyetlen korabeli verzióban sem merült fel, csak valamivel később), de végül mindegyik kihullott a rostán.

Aztán jöttek a rendőrök, elvégre náluk kevésbé feltűnő járókelőt nem lehetett elképzelni a környéken, még a legszokatlanabb időpontokban sem, na meg köztudott volt, hogy egyik-másik bobby (hasonlóan más korokban és tájakon szolgáló kollégáikhoz) olykor késztetést érez természetben behajtani a prostiknak tett ilyenolyan szívességek ellenértékét. Így kezdtek el suttogni William Thick nyomozó őrmesterről is, aki végül tisztán jött ki a dologból, s egészen 1894-ig szolgált.

Matrózokra és katonákra, valamint a negyed összes hajléktalanjára, új bevándorlójára és alkoholistájára is rárepültek a nyomozók, eredménytelenül.

Hogy a nemzeti büszkeségünk is dagadozzon: természetesen egy magyar is szóba került annó, mint elkövető. Bizonyos Szemerédy Alajosról van/volt szó, aki pozsonyi születésű kétkezi rablógyilkosként Argentínában és Brazíliában tevékenykedett a szakmában, majd az 1880-as években mintha Londonba is átruccant volna tapasztalatcserére. Alajos nem mellesleg szanitécként katonáskodott, ügyesen forgatta a kést, s 1892-ben lesz öngyilkos, miközben egy újabb rablógyilkosság miatti ítéletét várja egy bécsi fegyházban.

A tanúk között is felbukkant egy magyar származású: Schwartz Izrael zsidó vallású osztrák-magyar állampolgár volt az a szemtanú, aki „a kihallgatott kétezer ember közül a legjobb személyleírást adta Hasfelmetszőről” (Sir Robert Anderson londoni főkapitány-helyettes szavaival, akit itt látunk teljes díszben baloldalt), miután szeptember 30-án gyakorlatilag végignézte, amint Liz Stride nyakát valaki elvágja. Úgy tűnik, ő riasztotta meg a gyilkost, aki emiatt félig dolgavégezetlenül távozott (lásd 1.3 pont). Érdekesség, hogy szerinte volt egy másik szemtanú is: egy pipázó férfi, aki – miután ugyancsak végignézi a torokelvágást – lassan Jack után eredt, miközben Izrael rettegve elrohant…

5.2.) A királyi sarj

Volt Viktória királynőnek egy Albert nevű unokája (teljes és hosszú nevén Albert Victor Christian Edward, becenevén Eddy, később Clarence és Avondale grófja, itt jobbra), aki enyhén szólva is magán viselt mindent, amitől a belterjesen házasodó uralkodóházak évszázadokon keresztül rettegtek (pedig apja brit, anyja dán volt): szegény pára a legidősebb, meglehetősen gyengeelméjűre (de legalábbis nem túl okosra) sikeredett gyermeke volt a későbbi VII. Edward királynak, ráadásul az a hír is járta róla, hogy (noha a nőket sem vetette meg) leginkább a saját neméhez vonzódik – ami annak idején bűnnek számított a viktoriánus erkölcsiségű Britanniában, s két év kényszermunkával honorálták.

Ezen verzió szerint a húszas évei legelején járó herceg (aki rendszeres látogatója volt több homoszexuális bordélyháznak is) egyszer hagyta magát rábeszélni a cimborái által és eltöltött egy kellemes éjszakát egy olyan szórakozóhelyen, ahol a fő attrakciót mégiscsak a lányok jelentették. Eddy barátunk azonban elég peches szériát foghatott ki, mert az aggódó udvari orvosok rövid időn belül szifiliszt diagnosztizáltak nála.

Ez a kór aztán szép lassan az amúgy sem túl penge agyára ment, ami (többek között) automatikusan azzal járt, hogy a Buckingham Palace szigorú utódlási szakértői (akikkel még maga Viktória királynő sem mert vitatkozni, ami azért nagy szó) rövid vita után kihúzták a nevét a trónra esélyesek listájáról.

A prostik iránt érzett gyűlölete ezek után elérte a maximális intenzitást, s 1888 késő nyarán elkezdte bosszúhadjáratát.

Bónusz érdekesség: 1970 októberében egy dr. Thomas Edmund Alexander Stowell nevű brit patológus és műkedvelő kriminalista egy bűnügyi folyóiratban (The Criminologist) publikálja nagy port felvert cikkét, melyben kijelenti: olyan feljegyzések és más dokumentumok vannak a birtokában, amelyek egyértelműen bizonyítják Albert Victor azonosságát Hasfelmetsző Jackkel. Stowell doki szerint mindeddig (mindaddig) titokban tartott jegyzőkönyvek szerint a gyilkosságok éjszakáján többen felismerték a koronaherceget és személyi orvosát, Sir William Withey Gullt (itt balra fent) a helyszínek közelében. Ugyancsak állítja, hogy szintén bizonyítani tudja: a nyomozás során Gull doktort kihallgatták és az udvari orvos beismerte, hogy ő volt – Stowell szerint valójában ez a Buckingham palota nyomására történt, mert a kelekótya herceg egy kicsit túllőtt a célon azokkal a ribancokkal. Végül Gullt sem vádolják meg, viszont másfél évvel az események után agyvérzést kap és meghal.

Amikor Stowell cikkéről a királyi udvar tudomást szerzett, rejtélyes úriemberek keresték fel a doktort, aki két nappal később a teljes brit médiában (például a BBC-nek és a The Times-nak adott interjúiban) elkezdi bizonygatni, hogy izé, ő nem úgy gondolta, meg hogy félreértelmezték mondanivalóját. Úgy tűnik azonban, hogy ez a visszakozás egy kicsit későn jön, mert két héttel később, 1970. november 8-án southamptoni otthonában a 79 éves, amúgy teljesen fitt öregúr szívrohamot kap és elhalálozik.

Mellesleg Gull nevéhez fűződik az idegi alapú anorexia (anorexia nervosa) első, tudományos igényességű leírása, 1873-ból.

De ennek semmi köze Jackhez, csak megemlítettem, hogy villogjak egy kicsit azzal, hogy tudok olvasni és hallottam erről a betegségről. Na meg hogy szörnyűlködjünk együtt egy kicsit…

A belengetett bizonyítékok után élénken érdeklődő, a világ minden tájáról összesereglett riporterek a családtól azt a választ kapják, hogy kegyeleti megfontolásokból Stowell minden feljegyzését, dokumentumát, archívumát sajnos elégették, viszlát, örvendtünk.

És a jegyzőkönyv kedvéért megjegyezzük: persze Stowell is szabadkőműves volt.

5.2.1) A fenti elmélet egyik mellékhajtása: Eddy teherbe ejtett egy prostit (ha minden igaz, Mary Jane Kelly, az ötödik áldozatot), aki volt olyan rutinos (és hülye), hogy megzsarolja a herceget. Az udvar nem nézhette tétlenül, ami történt, s mivel már akkor is léteztek olyan megbízható emberek, akikre bármit rá lehetett bízni, ezek sajátos módon bár, de megoldották a problémát. És azért kezdték a többi kurvával, nehogy szemet szúrjon a valódi célpont, Mary Jane. Esetleg feltételezték, hogy a terhes nő megosztotta titkát a többiekkel (elvégre kolléganők voltak, és állítólag tényleg ismerték egymást).

5.2.2.) Második mellékhajtás: a herceg nemcsak teherbe ejtette, de titokban (ám teljesen hivatalosan) feleségül is vette Mary Jane-t, amivel aztán végképp alápakolt az egész királyi háznak: a withechapeli kurva méhében egy újabb „hercegi” sarj lapult, ráadásul (és talán ez volt a legnagyobb gyomros) Mary Jane katolikus volt…

Az udvar aztán természetesen tökéletes alibiket biztosított Eddynek a kérdéses időpontokra, noha ezekre nem igazán volt szükség: a Scotland Yard detektívjeinek eszük ágában sem volt beidézni a herceget, mert… hát csak, na.

A királyi összeesküvés-szálat dolgozza fel roppant alaposan Stephen Knight könyve, a mindeddig 21 kiadást megért Jack the Ripper: The Final Solution (Hasfelmetsző Jack: a végső megoldás). És akinek valahonnan ismerős a szerző neve: igen, ő írt a szabadkőművesekről is egy leleplező művet, amiről a vonatkozó posztunkban mi is említést tettünk…

5.3.) A szadista szabadkőműves orvos

Már a dupla gyilkosság után (emlékszünk ugye: szeptember 30., a Stride-Eddows gyilkok) képbe kerül egy Robert D’Onston Stephenson nevű orvos, aki elég furcsa múltat tudhatott maga mögött. Elvégezte ugyanis a párizsi orvostudományi egyetemet, Münchenben vegyészetet tanult, majd New Yorkban is tanult egy kis sebészetet, időközben Garibaldi vörösingeseihez csatlakozott és harcolt Itália egységéért, imádott érzéstelenítő nélkül műteni (rendszeresen végzett vakbél-operációkat csak úgy, ingyér’ különféle szegénykórházakban, egyedüli kérése az volt, hogy „egészségügyi és tudományos megfontolásokból kevesebb étert használhasson…”).

És ha mindez nem lenne elég, Stephenson doki szabadkőműves is volt, ráadásul egyszerűen rajongott a fekete mágiáért; környezetében és ismeretségi körében több, tisztázatlan gyilkossági és eltűnési ügy is volt. Ja, és több erőszakos konfliktusa is volt olyan prostikkal, akiktől meglehetősen furcsa dolgokat kért. Márpedig az east endi lányok elég rugalmasak voltak, és biztosan nem egy nyelves puszi borította ki őket annyira, hogy (visszaemlékezések szerint) egyikük-másikuk sikoltozva hagyta faképnél az amúgy jólfizető klienst.

Nos, ez a szokatlan kedvtelésekkel büszkélkedő úriember 1888 júliusának végén (állítólagos álmatlanságra, magas vérnyomásra és általános fáradékonyságra hivatkozva) beutalja saját magát egy londoni kórházba (mai nevén The Royal London Hospital, a Whitechapel körzetben). Felvételénél elmondja, hogy éjjelente gyakran el szokott eredni az orra vére, ezért ne ijedjen meg senki, ha esetleg véres ingben látják.

Stephenson négy hónapig fekszik a kórházban (vagyis az öt gyilkosság és a nyomozás kezdeti hónapja pont beleesik), majd november végén távozik. Felajánlkozik eseti szakértőnek a nyomozás során, szabadkőműves és ezoterikus ismereteit fitogtatva. Kihallgatják ugyan, de őrizetbe sem veszik és nem is házkutatnak nála, noha szállásadónője jegyzőkönyvbe mondja, hogy véres ruhadarabokat hozott haza magával a kórházból.

Kidolgozott egy elméletet, aminek az volt a lényege, hogy Jack sátánista rituálékhoz használta fel a holttesteket és a testrészeket; teóriáját újságcikkekben is népszerűsítette, ami eléggé idegesítette a jardot, de nem tudtak mit kezdeni vele.

5.4.) Hasfelmetsző Jane?

A viktoriánus Anglia bővelkedett izgalmas gyilkossági ügyekben, amelyeket a korabeli bulvársajtó nagy élvezettel tárt az olvasóközönség elé. Ilyen kiemelkedő eset volt a Mary Pearcey-féle dosszié is.

A 24 éves Mary (itt jobboldalt) 1890 októberében mészárolja le szeretője feleségét és annak másfél éves gyermekét, majd (mivel elég ostobán viselkedik) lebukik és karácsonykor már fel is akasztják (láthatjuk, hogy akkoriban elég flottul mentek a perek; napjainkban két hónap jóformán arra sem elég, hogy az őrizetestől ujjnyomatot vegyenek, de ez nagyon offtopik, elnézést…).

Szóval Maryből igazi celeb lesz, de annyira, hogy visszamenőleg egyre több ember gondolkozik el azon, hogy mi van, ha Jack valójában nő volt? Elvégre egy nő sokkal könnyebben meg tud közelíteni egy másik nőt, kevésbé gyanús, az emberek hajlamosak automatikusan férfiakra gondolni, ha súlyos, erőszakos bűncselekmény elkövetőjéről folynak a találgatások…

Nem kisebb arc, mint maga Sir Arthur Conan Doyle, a neves Sherlock Holmes kiötlője kezdett el azon spekulálni, hogy tényleg: mi van, ha a whitechapeli gyilkosságokat egy nő követte el..? Szerinte szülésről hazafelé igyekvő bábaasszonynak álcázva magát még az esetleges véres ruhát is megmagyarázhatta volna a gyanakvóknak…

2006-ban egy ausztrál biológus és az ausztráliai szövetségi rendőrség igazságügyi azonosítási szakértője (Ian Findlay) engedélyt kapott, hogy a majdnem bizonyosan az elkövetőtől származó „From Hell” levelet megszakértse, s a bélyeg ragasztós oldaláról nyálmintát vegyen. Állítólag Findlay professzor kijelentette, hogy „90 százalékos valószínűséggel a bélyeget egy nő nyalta fel a borítékra” – ami persze semmi mást nem jelent, csak azt, amit itt az idézőjelek között olvashattok. De akkor is érdekes verzió, nem?

5.5.) Sir Arthur Conan Doyle

Az előző alpontban említettük, hogy a klasszikus angol skót krimiszerző a női elkövető lehetőségén is gondolkozott. Egyesek szerint ezt számításból és gyanúelterelési szándékkal tette, mert – így a konteósok – bizony ő is benne van a lehetséges gyilkosok között.

Sir Arthur (itt baloldalt) Edinburghben orvosi egyetemet végzett, alig három évvel Hasfelmetsző színre lépése előtt. Azt pletykálták róla, hogy a szadizmus nem volt idegen tőle; amikor például egy bálnavadász-hajón szolgált fedélzeti felcserként, olyannyira kedvét lelte a tengeri emlősök kínzásában, hogy többször a marcona tengeri medvéknek kellett közbelépniük (pedig hol volt akkor még a Greenpeace..?).

Jó kiállású, remek fizikai kondícióban lévő fazon volt 1888-ban (29 éves volt akkoriban), rendszeresen sportolt (foci, krikett, távgyaloglás, ökölvívás), ráadásul szabadkőműves volt – csak hogy a pozitívumairól is beszéljünk. Az őt vádlók szerint a Sherlock Holmes-féle sztorik kapcsán egyre jobban meg szerette volna ismerni egy gyilkos mentalitását, s azt, hogy mit él át egy ilyen ember tette elkövetése előtt, közben és után – merthogy azt hangoztatta, hogy jó krimit csak az tud írni, aki („egyik vagy másik oldalról”) megismeri a bűnt.

5.6.) Walter Sickert, a festő

Patricia Cornwell amerikai krimiíró azért kezdett el foglalkozni a Hasfelmetsző-gyilkosságokkal, mert készülő bűnügyi regényéhez gyűjtött adatokat. Amikor aztán lehetősége nyílt a Scotland Yard irattárában is kutatni (a nemzetközi hírnév komoly erő ám még az Egyesült Királyságban is), egyre erősödött benne az a meggyőződés, hogy az öt ölést (ha ugyan nem többet) egy angol impresszionista festő, bizonyos Walter Richard Sickert követte el (itt jobbkézfelől, ni).

Patricia (itt alul) nem kímélte a bankszámláját (volt miből, mert a Scarpetta-könyvek szépen hoznak a konyhára; nekem is megvan jó pár belőlük, nem is rosszak), szóval az amerikai krimiszerző nekiállt és felvásárolt vagy harmincöt Sickert-festményt, meginterjúvolta a festő leszármazottait, valamint engedélyt kapott, hogy a Jack-féle levelek ragasztós éléről DNS-maradványt rögzítsen (akárcsak Ian Findley az 5.4-ben, csak az ausztrál a bélyegeket vizsgálta).

Nos, a képekről (és a rokonoktól kapott infók alapján) megállapította, hogy Sickert (aki számos, enyhén szólva is pszichopátiás jellemvonással is bírt) annak idején nagyon érdeklődött a whitechapeli gyilkosságsorozat után, majd húsz évvel később elkezdett egy képsorozatot, amelyek egységes főszereplője egy felöltözött férfi, illetve meztelen nők – ez utóbbiak hol élők, hol már halottak. Az egyik Hasfelmetsző-levél papírjáról (nem találtam célzást, hogy melyikéről) pedig megállapította, hogy annak vízjele megegyezik Sickert apja külön megrendelésére készült levélpapírokkal, illetve (állítólag) azonosságot talált ugyanazon levél ragasztócsíkjáról rögzített nyálminta és a Sickert-hagyatékból származó egyik családi levél nyálmintája között.

Cornwellt persze kikiáltották amerikai önreklámozó HP-nek, de ő továbbra is kitart elmélete mellett és további bizonyítékokat ígér Sickert bűnösségéről. Mindenesetre a könyvét már 2002-ben megjelentette, és mondanom sem kell, többszázezer példányban adták el. Akármi is az igazság, Patricia befektetése megtérült.

5.7.) II. Lipót, a belgák királya

Nem Albert Victor volt az egyetlen királyi fenség, akit hírbe hoztak dzsekkizmussal. 1888-ban az akkor 53 éves II. Lipótnak volt egy londoni rezidenciája (is), ahová a Scotland Yard által a nyomozáshoz igénybe vett egyik médium (Robert Lees) elvezette a nyomozókat, miután több helyszínen is transzba esett és „spirituális kontaktust” (bármi is legyen ez) létesített a Hasfelmetszővel.

Lipót kolléga (itt jobbra, majdnem teljes királyi pompában) nem ment a szomszédba egy kis kegyetlenkedésért; erről igazából az a mintegy tizenöt millió kongói tudna mesélni, akiket a belga hadsereg 25 év alatt (1884 és 1909 között, közvetett vagy közvetlen módon) eltett láb alól afrikai gyarmatán – azaz nem is belga gyarmat volt az, hanem inkább Lipót személyes tulajdona.

Vádlói szerint a gyakori kongói utazásai során kapott kedvet azokra a sötét, véres rituálékra, amelyek egyes ottani, animista törzsi vallások jellemzői voltak, emberáldozattal, csorgó vérrel és csonkításokkal. A király (így az ellenségei) amúgy is magában hordozott egyfajta szadista hajlamot, ráadásul köztudomású volt, hogy nem veti meg az egyszerűbb néprétegekhez tartozó altesti munkásnők fizikai közelségét.

Lipót barátai természetesen mindent cáfolnak, a kongói utazásoktól kezdve a prostipreferenciáin keresztül a szadizmusáig mindent, na meg ekkora szakállal hogy lehet észrevétlennek maradni – de így szépek a konteók: ellentmondásokkal.

5.8.) A titokzatos akrobata

Az 1880-as végének Londonját nemcsak a Hasfelmetsző riogatta; igaz, a konkurencia távolról sem volt olyan véres és rettegett, mint a mi Jackünk.

Több száz korabeli szemtanú igazolta, hogy a brit főváros magasabb épületeinek tetején időről időre megjelent egy furcsa, fényes (fémből készültnek tűnő) öltözékben és átlátszó sisakszerűségben egy férfi, aki a gravitáció törvényeit megszégyenítő módon szökdécselt, lebegett és kúszott-mászott a falakon, illetve a kémények között. Számos fel- és bejelentés született az ügyben, de ezeket a Scotland Yard nem vette komolyan, ezért a királynő a hadsereget jelölte ki, mint nyomozó és felderítő hatóságot. Nem kisebb katonai vezető, mint Arthur Charles Wellesley, Wellington negyedik grófja, a Gránátos Gárdaezred (Grenadier Guards) akkori parancsnok-helyettese irányította hónapokon keresztül a vadászatot – eredménytelenül.

Szóval ez az Akrobata (avagy Rugóláb) Jack (akiról persze utólag feltételezik, hogy vagy időutazó volt, vagy valami párhuzamos idősíkból érkező látogató) sem úszta meg gyanúsítás nélkül: van, aki letenné a nagyesküt, hogy egyfajta korai és negatív Supermanként kapott kedvet egy kis gyilkolászásra, aztán ledobta magáról a viktoriánus köpenyt és speciális ruhájában könnyedén távozott a helyszínekről a háztetőkön át.

5.9.) Az udvar szabadkőműves emberei voltak

Lord Salisbury (akkori miniszterelnök, meggyőződéses szabadkőműves, itt balra) utasítására pár megbízható embere bérgyilkos(oka)t fogadott fel, akik azért gyilkolták sorra a prostikat, mert azok tudomást szereztek a jobb sorsra érdemes Albert Victor herceg házasságáról, amit egy katolikus kurvával kötött, aki ráadásul gyermeket is várt tőle (lásd 1.5. és 5.2.2. pontok).

De ez nem volt elég: a herceg valahogy szabadkőműves titkok birtokába is jutott, amiket elpofázott a whitechapeli ribancoknak, akik olyan sokat nem értettek belőlük, de a titoksértés akkor is titoksértés…

5.10.) Henry Spencer Ashbee, a pornógyűjtő

Tényleg csak röviden: az úriember egy textilkereskedelemből meggazdagodott korabeli könyvgyűjtő volt, akit az utazáson és a gasztronómián kívül csak két dolog érdekelt igazán: Cervantes és a pornó.

Ennek megfelelően mindkét kedvenc témaköréből elképesztő gyűjteményt (és bibliográfiát) hozott össze. Ahogy mondani szokás: amit Ashbee nem tudott a spanyol íróról és a szexualitás írásos/képi megjelenítéséről (továbbá a gyakorlati pornóról, mert nem csak az elméletet szerette), azt 14-es Times New Roman betűtípussal rá lehetne nyomtatni egy standard méretű négyjegykártyára.

Még saját pornót is írt, Walter álnéven. A My Secret Life (Titkos életem) gyaníthatóan önéletrajzi ihletésű. Csak igazán elszántak kezdjenek bele, mert a mű tizenegy kötetes és kábé 4500 oldal…

Érdeklődőknek mondom: az Ashbee-gyűjteményen jelenleg a British Museum és a British Library osztozik.

2010 februárjában megjelent egy könyv (Jack the Ripper’s Secret Confession, azaz Hasfelmetsző Jack titkos vallomása), amelyben a szerzők (Nigel Cawthrone és David Monaghan) állítólag határozott vonásokkal felrajzolták az Ashbee-Jack azonosságot…

Hát ennyi lett volna a Hasfelmetsző Jack-konteó. Igen, tudom, egy csomó minden kimaradt belőle (mint mindig), de rátok vár a nemes feladat, hogy kiegészítsétek, tovább találgassatok és – végső soron – felmutassátok A Megfejtést…

Aki elég erőt érez magában, ide kattintva a világháló legteljesebb és legalaposabb ripperológiai gyűjteményét böngészheti, sajnos csak angolul; az illusztrációk jó részét innen vettem. Előre szólok: több ezer nyomtatott oldalnak megfelelő mennyiségű anyag lapul a link mögött.

És vigyázat: addiktív!

Ápdét: a Hasfelmetsző-konteók 16%-kal kibővített verzióját elolvashatod a 2014. május 24-én a könyvesboltokba kerülő Konteó2-ben, további 29 válogatott összeesküvés-elmélettel együtt.

Kategória: EgyébCímkék: anglia, halal, politika, titok —

...Tovább

Cím	Dátum
Vitaposzt: háború Ukrajnában	2022-02-27
Vendégposzt: Tanja Gräff ügye	2022-02-02
Felejtős a Facebook, itt az új csoportunk!	2021-02-27
Rendőri brutalitás elleni megmozdulások	2020-06-18
Koronavírus megbeszélőposzt	2020-03-17
Vendégposzt: az NSU-komplexum, avagy a dönergyilkosság-rejtély	2019-07-28
Vitaposzt: választás-konteók	2018-04-11
Vendégposzt – A kassai bombázás	2017-06-26
Michael Jackson-konteók	2017-05-20
Szolgálati közlemény: Aranykönyv-szavazás, döntő!!!	2017-05-11
Kínos Clinton-konteók (részletek)	2017-03-31
Lindbergh-konteók	2017-02-26
Toxoplazmózis-konteók	2017-01-25
Vendégposzt – Horthy István halála	2017-01-06
A BCCI-sztori	2016-11-04
Villámkonteó: a 200 ezer SIM-kártya esete	2016-10-07
Villámkonteó: robbantás a Nagykörúton!	2016-09-25
Wałęsa-konteók	2016-08-21
Posztajánló: Porton Down	2016-08-15
Reagan és a gellert kapott golyó	2016-06-17
Eyjafjallajökull-konteó	2016-05-17
Kommentposzt: Kiss László	2016-04-08
Lionel Crabb rejtélyes esete	2016-03-21
Hindenburg-konteók	2016-02-26
Bruce Lee halála	2016-02-14
Opus Dei	2016-01-23
Alapítvány-konteók	2015-12-19
Megjelent az e-Konteó2!	2015-12-06
Furcsa történetek 2.0	2015-11-29
Shakespeare-konteók	2015-11-12
Frigyláda-konteók	2015-10-22
Per „Dead” Ohlin halála – 18+!!!	2015-09-10
Gary Webb, a CIA és a crack-konteó	2015-08-23
Menekült-konteók	2015-07-14
Ajánló – sorozatok és filmek	2015-07-07
Miss Liberty-konteók	2015-06-22
Na-seby (Villámkonteó)	2015-04-14
Glenn Miller eltűnése	2015-04-08
Kommentposzt: Germanwings-konteók	2015-03-30
Furcsa történetek 1.0	2015-03-23
Bob Marley halála	2015-03-14
New Coke – konteók	2015-03-02
Sid Hurwich időgépe	2015-02-22
Alan Turing	2015-02-10
Kommentposzt: rejtélyes betörések	2015-01-31
Halál Chappaquiddickben	2015-01-26
Kommentposzt: Charlie Hebdo	2015-01-08
A Dreyfus-Zola konteók	2015-01-05
Megjelent az e-Konteó1!	2014-12-05
Konteókönyv-felmérés	2014-12-01
Vendégposzt: az ufó-emberrablások	2014-11-28
John Titor története	2014-11-19
Ajánló – A Kennedy-gyilkosság elhallgatott története	2014-10-29
Fort Knox	2014-10-23
Estonia-konteók	2014-09-29
Rudolf Hess története	2014-09-22
Kurt Cobain halála	2014-09-09
Eilean Mór rejtélye	2014-08-18
Balla Irma halála (részletek)	2014-07-27
Gyíkember-konteók	2014-06-12
A Kovács Béla – ügy	2014-05-23
Kitalált középkor (rövidposzt)	2014-05-12
Georgia Guidestones	2014-05-03
Elisa Lam halála	2014-04-15
Kommentposzt: Welsz Tamás halála	2014-03-20
Kommentposzt: az MH370-es járat	2014-03-15
Magic Johnson – konteó	2014-03-12
Challenger-konteók	2014-02-13
Ophélie Bretnacher halála	2014-01-20
Cicada 3301	2014-01-06
Cajamarquillai üregek	2013-11-27
A körmendi gyerekgyilkosság (részletek)	2013-11-21
Vendégposzt: A Nagy Könnyűzenei Sátánista Konteó	2013-11-14
Google-konteók	2013-11-03
A Konteókönyv rendelhető!	2013-10-23
Katrina-konteók	2013-10-11
A denveri repülőtér	2013-09-27
Haszbara-konteók	2013-08-25
Génmódosítás-konteók	2013-07-08
Oopart, avagy tárgyak rosszkor, rossz helyen?	2013-06-14
Konteónak indult…	2013-06-09
Az X bolygó	2013-04-27
Ókori dodekaéderek (rövidposzt)	2013-04-03
Náci repülő csészealjak	2013-03-22
D. B. Cooper története	2013-02-19
Egy pápa lemondása	2013-02-11
A Sunstein-Vermeule – algoritmus	2013-01-23
Eltűntek	2013-01-18
Könyvajánló – Szoftverfrissítés 1.0	2012-12-13
Anjikuni-rejtély	2012-12-11
Szent Malakiás próféciái	2012-12-03
Jövőbelátás-konteók	2012-11-21
Chomsky-tízparancsolat	2012-11-06
Mátrix-konteók	2012-10-28
Elbert János halála	2012-10-19
Bohemian Grove	2012-09-26
Robert Maxwell élete és halála	2012-08-28
A Zelnik-ügy – reloaded!	2012-08-05
Kazbegi dinók (rövidposzt)	2012-07-20
A Zsanett-ügy (18+)	2012-07-10
Alternatív Bermuda-háromszögek	2012-07-06
Olof Palme halála	2012-05-16
A torontói jegyzőkönyvek	2012-04-21
Phobosz-összeesküvés (rövidposzt)	2012-03-22
Jörg Haider halála	2012-03-14
Az eltűnt zászlóalj	2012-03-09
A Mary Celeste – rejtély	2012-03-01
Szcientológia-konteók	2012-02-07
Mikrohullám-konteó (rövidposzt)	2011-11-12
Népszámlálás-konteók	2011-11-12
EU-konspiráció	2011-11-12
A Djatlov-incidens	2011-11-12
Fluorid-összeesküvés	2011-08-19
Breivik-merénylet	2011-07-25
A Mikroelektronikai Vállalat – konteó	2011-05-26
Patton tábornok halála	2011-05-12
Skull & Bones	2011-04-19
Réztekercs-konspiráció	2011-04-12
AIDS-konspiráció	2011-04-11
Ajánló – kódfejtők előnyben!	2011-04-09
Moszkva és a csecsenek	2011-04-08
Gandzsa-összeesküvés	2011-04-07
A KAL-007-es járat lelövése	2011-04-06
Globális felmelegedés	2011-04-05
A móri nyolcas gyilkosság	2011-04-04
Kilenc/tizenegy	2011-03-30
A közösségi oldalak – összeesküvés	2011-03-29
Kelly doktor halála	2011-03-28
Roberto Calvi, Isten bankára	2011-03-25
Az arab világ forradalmai	2011-03-23
Martin Luther King halála	2011-03-22
Hajsza az örökmozgó és egy másféle energia után	2011-03-21
Castro és a CIA (átirányítás)	2011-03-18
A USS Liberty megtámadása	2011-03-17
Jézus-összeesküvés	2011-03-16
Ajánló – linkek	2011-03-15
HAARP-összeesküvés	2011-03-14
Chico halála	2011-03-11
JFK – 2.0	2011-03-10
JFK – 1.0	2011-03-10
Nőellenes világösszeesküvés	2011-03-08
Atomkonspiráció (átirányítás)	2011-03-07
Hasfelmetsző Jack – dosszié	2011-03-07
Gagarin-konteók	2011-03-04
Cigánygyilkosságok	2011-03-04
Robert F. Kennedy meggyilkolása	2011-03-03
Vérvád-konspiráció	2011-03-03
A Council on Foreign Relations	2011-03-02
A szmolenszki katasztrófa	2011-03-02
Atlantisz-konteók	2011-03-01
Nagy német adókonteó	2011-02-28
Illuminátusok	2011-02-28
Ajánló – filmek	2011-02-26
Az Elvis-legenda	2011-02-25
Tunguzka-rejtély	2011-02-24
Nikola Tesla 2.0	2011-02-23
Nikola Tesla 1.0	2011-02-23
Robbanás Port Chicagóban	2011-02-22
A Fenyő-gyilkosság	2011-02-22
Rákgyógyszer-konteók	2011-02-21
A főtitkár halála	2011-02-21
Nácik aranya	2011-02-19
ODESSA	2011-02-18
A romániai „forradalom”	2011-02-18
Templomosok	2011-02-17
A TWA-800 járat lezuhanása	2011-02-16
WikiLeaks-konteók	2011-02-15
A Voynich-kézirat	2011-02-15
Mormon-összeesküvés – újratöltve!	2011-02-14
Mormon-összeesküvés	2011-02-14
Szabadkőművesek 2.0	2011-02-13
Szabadkőművesek 1.0	2011-02-13
Bilderberg-konteók	2011-02-13
Men in Black	2011-02-12
UFO-konspiráció	2011-02-11
Jim Morrison halála	2011-02-11
Rejtélyes helyek, titkos bázisok	2011-02-10
Roswell és az M-12	2011-02-09
Bermuda-háromszög	2011-02-09
Antarktisz-összeesküvés	2011-02-09
Pearl Harbor – dosszié	2011-02-08
Népek Temploma	2011-02-08
Egy pápa halála	2011-02-08
A MA-240-es járat tragédiája	2011-02-07
A „tökéletes katona”-projekt	2011-02-07
A Kurszk elsüllyedése	2011-02-06
A Litvinyenko-gyilkosság	2011-02-06
Beatles-konteók	2011-02-05
John Lennon halála	2011-02-05
Philadelphia-kísérlet	2011-02-04
Diana hercegnő halála 2.0	2011-02-03
Diana hercegnő halála 1.0	2011-02-03
A Seuso, a Habsburgok és egy lord – kiegészítő konteó	2011-02-02
A Seuso-ügy	2011-02-02
Titanic-sztori	2011-02-01
Holdraszállás-konteók	2011-01-31
Marilyn Monroe halála	2011-01-30

onteóblog