A magyar közélet ismét maga alá temette elképzeléseimet az új szavazóposztról. Eredetileg azt terveztem, hogy újabb nemzetközi csemegéket kínálok fel választási lehetőségként a Nagyérdeműnek, hogy alapos megfontolás után kiválassza a neki leginkább tetsző témát, amit a bloggazda – a nyári politikai uborkaszezon és a foci EB árnyékában – majd komótosan kifejt.

Ehhez képest az történt, amit a napokban mindannyian olvashattunk: az írott és az elektronikus médiumok „minden idők legnagyobb magyar rendőri korrupciós ügyéről” számolnak be, s a cikkekben hajmaresztőbbnél hajmeresztőbb állítások váltogatják egymást a rendőrségen uralkodó vesztegetési állapotokról. A Konteóblog – nem utolsósorban a számos olvasó által kifejezett kérésnek megfelelően – ismét rugalmasan reagál a hírkeresletre, s villámposzt formájában tisztelettel elétek tárja a Nagy Magyar Rendőrkorrupció-Konteót.

A híreket olvasva, az átlagpolgár véleményét meghallgatva, továbbá néhány sör elfogyasztása egyes, khm, féligmeddig illetékesek társaságában ezredszer is meggyőzte a posztírót, hogy a magyar ember annó nagyon elöl állhatott, amikor a Teremtő (a Természet, vagy az Univerzális Hadronütköztető karbantartója – tetszés szerint mindenki válasszon magának alanyt) a kreatív fantáziát és az intellektuális kombinációs készségeket osztogatta. Nincs két hete, hogy az első hírek szállingózni kezdtek két rendőr őrizetbevételéről (s a szervezett bűnözés egyik hazai vezéralakjának tartott Vizoviczki Lászlóval fenntartott üzleti kapcsolataikról), s mostanra a hagyományos, régi konteókat is megszégyenítő számú verzió kering a pesti (valamint a vidéki) aszfalton arról, hogy mi is történt valójában.

Villámposztot írunk egy aktuális témáról, úgyhogy figyelemmel vagyunk arra, hogy hellyel-közzel mindenki tudja, miről is van szó (arról nem is beszélve, hogy az elkövetkezendő napokban további fejlemények várhatók az ügyben), ezért tényleg csak a legszükségesebb tudnivalókat foglaljuk össze, csak az ízük kedvéért.

1.) Kronológia és alapsztori

A vájtfülűek először május nyolcadikán kaphatták fel a fejüket, amikor Pintér Sándor belügyminiszter indoklás nélkül visszavonta Markó Attila ezredes, a BRFK főkapitánya rendészeti helyettesének vezetői megbízatását. Ezzel egyidőben Hatala József országos rendőrfőkapitány menesztette Jánosik István ezredest, a BRFK Közlekedésrendészeti Főosztályának vezetőjét. Túl sokat nem tudtunk meg a kirúgások valódi hátteréről, de egyrészt nem volt szó bűncselekményről, másrészt meg olyan időket élünk, amikor egy rendőr talpára azért is útilapu köthető, mert simán nem ért egyet egy kormányzati intézkedéssel (tessenek utánanézni, ez nem túlzás!), vagyis olyan nagy hullámokat nem vert az ügy. Nem tetszettek a főnökeiknek, oszt’ jónapot! – mondhatta a magyar újságolvasó, majd továbblapozott a meztelen nős oldalra, esetleg a sporthírekhez.

2012. május 31-én este az ATV-s Kálmán Olgával folytatott beszélgetésben Hajdu János tábornok, a Terrorelhárítási Központ főigazgatója célzott először arra, hogy a magyar sajtó hamarosan az általa irányított szervezet újabb eredményes akciójának híréről is értesülni fog, egy olyan akcióról, „amely ezekben a percekben is folyamatban van„. Másnap a hírfogyasztók arról szerezhettek tudomást, hogy számos rendvédelmi szervezet „összehangolt akciójának” eredményeként (milyen is lehetne egy olyan akció, amelyben több magyar rendvédelmi szervezet emberei vesznek részt, ha nem összehangolt?!- kérdezi ártatlanul a krónikás…), szóval egy összehangolt akció eredményeként az illetékes hatóságok őrizetbe vettek két civilt és két rendőrt. A megalapozott gyanú neve korrupció, s nem meglepő módon nem a rendőrök fizették le a civileket, hanem pont fordítva.

Ebben a lángoktól öleltben egy sima rendőrkorrupciós üggyel kapcsolatos hírre már csak a nagycsoportos ovisok és a mélyaltatásos kómából frissen felébredő amnéziások kapnák fel a fejüket, de ez a hír egy kicsit más volt, mint a többi ezerhatszáznegyvenkilenc. A tényleg durva az volt a dologban, hogy az egyik rendőr Kalmár Tamás alezredes, a BRFK Közrendvédelmi Főosztályának vezetője, a másik pedig a magyar bűnügyi szolgálat elitjének tartott Nemzeti Nyomozó Iroda keretein belül működő Speciális Bűnszervezeti Csoportok Elleni Osztály vezetője, Hopka Lajos őrnagy volt. Olyan ez, mintha egy bíborosról derülne ki, hogy titokban egy sátánista szekta tagja.

Hogy (a legújabb fejleményektől tök függetlenül) az NNI megérdemli-e az „elit” jelzőt, itt és most nem szeretném taglalni. Csak annyit mondanék, hogy khm, van nekem erről egy véleményem, de ettől kategorikusan elhatárolom magam. Mindenesetre ha a korrupciós gyanú beigazolódik, szerintem az NNI teljes vezérkarát páros lábbal kell áthelyezni mondjuk az ukrán határra útlevélkezelőnek. Ha tudtak a dologról és nem intézkedtek, akkor bűnös hanyagság miatt, ha pedig nem tudtak, akkor azért, mert totálisan alkalmatlanok bármiféle vezetői beosztásra.

Én nem értek a dologhoz, de egy fegyveres testületnek bizony így kell (kéne) működnie. Szerintem.

2012. június 5-én újabb hír keletkezett a korrupciós üggyel kapcsolatban: további két rendőrtisztet fogtak el, majd gyanúsítottak meg a Központi Nyomozó Főügyészség emberei. A villám ismét az Aradi utcába csapott egy méreteset, hiszen a két elfogott egyike a Nemzeti Nyomozó Iroda főosztályvezetője, Gulyás Imre alezredes volt, aki az előzőekben említett (és akkor már rácsok mögött lévő) Hopka Lajos főnökeként az NNI Szervezett Bűnözés Elleni Főosztályát vezette.

Igen, a jó memóriával megáldott, és a hazai kiminalisztika iránt érdeklődő olvasóknak beugorhat, hogy ezt az embert gyakorlatilag abból a székből vitték el, amelyikben úgy 15 évvel ezelőtt a megkérdőjelezhetetlen tisztességű Tonhauser László ezredes ült. Mit is lehet erre mondani, mint azt, hogy ó idők, ó erkölcsök… Meg azt, hogy – de nem, ezt ki se mondom.

És ízlelgessük csak ezt a mondatot, amit mindeddig csak a hetvenes években készült olasz neorealista krimikből no meg A Keresztapából ismerhettünk: a rendőrség azon két főtisztjét vették őrizetbe, majd tartóztatták le a szervezett bűnözéssel fenntartott mocskos kapcsolatok és korrupció megalapozott gyanújával, akik a kifejezetten a szervezett bűnözői csoportok elleni harcra létrehozott rendőri egységeket vezették a bűnügyi szolgálat csúcsszervénél.

A negyedik rendőr a BRFK Bűnügyi Információs Főosztályának kiemelt ügyekkel foglalkozó osztályán dolgozó K. Attila volt. Ő eddig a legkisebb hal, az ő családneve nem nagyon érdekelte a sajtót.

Az eljárás alá vont három rendőri vezetőt „vezető beosztású hivatalos személy által részben kötelességszegéssel, részben hivatali helyzetével visszaélve, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett vesztegetés” bűntettével, míg a negyedik rendőrt „hivatalos személy által kötelességszegéssel, folytatólagosan és üzletszerűen elkövetett vesztegetés” bűntettével gyanúsítják; mind a négyen előzetes letartóztatásban vannak. Ezek a hosszú nevű bűncselekménbyek gyakorlatilag azt jelentik, hogy mind a négyen pénzt kaptak az együttműködésükért. Vélelmezhetően kurvasok pénzt, sokszor és sokáig.

Az első két rendőrrel egyidőben két civil csuklóján is kattant a TEK-es bilincs. A két fazon közül az a Vizovicki László az érdekes, akiről már ejtettünk pár szót a poszt elején. Nincs itt most se idő, se alkalom arra, hogy részletesen felvázoljuk „Vizó” életpályáját (ebben a cikkben egészen jól megtették ezt az indexesek; az én forrásaim nagyjából ugyanezt mondták el róla). A lényeg: jó másfél évtizede építgeti Budapesten és vidéken a birodalmát, több tucatnyi éjszakai szórakozóhely van a tulajdonában, s úgy tűnik, hogy (nagyjából tíz éve) folyamatosan a Top5-be tartozik, már ha a magyarországi éjszakai életben (és az ehhez kapcsolódó rázós területeken) legbefolyásosabb kriminális arcokat nézzük.

2.) A hivatalos verzió

A történtek kincstári magyarázata roppant egyszerű, s ki is merne kételkedni benne, ha egyszer egy olyan gigász is sulykolja ezt belénk, mint a kommunikációtudomány és a rendőrszakma egyaránt elismert nagymestere, dr. Garamvölgyi László dandártábornok, aki az elmúlt tíz évben csak azért nem nyerte meg az összes díjat a „hiteles közszereplők és kommunikátorok” versenyen, mert nem indult.

Szóval lássuk, hogy is történt ez az egész.

A közvetlenül a kormányváltás után létrehozott, és a belső elhárításért (például a rendőrök által elkövetett bűncselekmények felderítéséért) felelős szuperszervezet, a Nemzeti Védelmi Szolgálat élesszemű munkatársainak már vagy másfél évvel ezelőtt feltűnt, hogy valami nincs rendben ezekkel a rendőrökkel. Csupa törvényes erővel, eszközzel és módszerrel elkezdték ellenőrizni őket, majd amikor elegendő bizonyíték gyűlt össze a korrupcióról, lecsaptak és intézkedtek, őrizetbe véve nemcsak a megvesztegetett rendőröket, hanem az őket lefizető Vizót és annak egy emberét is.

Az NVSZ (szerényen, de eredményesen) tette a dolgát: korrupt rendőröket kapcsolt le, helyreállította a törvényes rendet, intézkedett a felelősségrevonás feltételeinek megteremtéséről. A többi az ügyészek és a bíróság dolga. Nincs itt semmi további látnivaló, kérem, oszoljanak.

3.) A konteók

A magyar ember nem lenne magyar ember, ha ez a vérszegény magyarázat kielégítette volna. Népünk legjobb konteósai álltak csatasorba, s már az ügy kipattanásának első perceiben sokkal izgalmasabb verziókkal örvendeztették meg nemzettársainkat.

3.1.) Az alvilág bosszúja

Az őrizetbe vett rendőrök valójában a szervezett bűnözés legelszántabb ellenségei voltak, akik éjt nappallá téve harcoltak a lassan nemzetbiztonsági veszélyt jelentő kriminális elemek ellen. Már-már sikerült olyan bizonyítékokat felderíteniük, amelyek alapjaiban rengették volna meg a kábítószer-, fegyver- és mindenféle más károsanyag-csempészek, -előállítók, -kereskedők és -fogyasztók népes társadalmát, amikor az alvilág ráeszmélt, hogy itt valamit tennie kell. Gyorsan hamis bizonyítékokat kreáltak, mozgósították a rendőrségen belül kétségkívül létező emberi erőforrásaikat, s pénzt, energiát és befolyást nem kímélve lehetetlenné tették a további felderítőmunkát. A bűnüldözők színe-javát besározták, kompromittálták, lecsukatták, s most röhögnek a markukba, tisztes távolból nézve, amint a rendőrség belső harcaiban elesnek a legnagyobb ellenségeik.

3.1.1.) Alkonteó: maga Vizovicki intézte az egészet, ő mondta jegyzőkönyvbe a legvadabb rendőrellenes vádakat, mert úgy kalkulált, hogy lehet, ő is ül pár hónapot (esetleg egy-két évet), de egy életre megtanítja a zsarukat arra, hogy így jár, aki ujjat mer húzni vele. Az érdekeltségei biztonságban vannak, megbízható emberek tucatjai gondoskodnak a zavartalan üzletmenetről, s a legjobb ügyvédek állnak sorba azért a megtiszteltetésért (no és a minimum nyolcszámjegyű tiszteletdíjért), hogy ők védhessék Vizó barátunkat.

3.1.2.) Alkonteó: Vizovicki alvilágbéli ellenségei voltak, akik kidolgozták az egész ügyet, két legyet ütve egy csapásra. Az egyik légy maga Vizó, akinek módszeres térnyerését az ellenérdekelt bűnözői csoportok már évek óta aggodalommal szemlélték; menő szórakozóhelyei, az ezekből (és más, részben illegális üzletekből) befolyó havi tíz- és százmilliók évről évre nagyobb befolyáshoz juttatták Vizoviczkit, aki gátlástalanul terjeszkedett – akár a többi gengszter rovására.

A másik légy természetesen maga a rendőrség. Egyetlen egyenruhásnak sem lesz kedve (ideje, energiája, eltökéltsége, stb.) klubokban, bárokban, bordélyházakban, diszkókban, drogtanyákon razziázni, miközben azon agyal, hogy őt vajon mikor viszi be egy csuklyás ember által vezetett fekete autó a Központi Nyomozó Főügyészségre. Szerintetek amíg az ORFK az NNI torkát marcangolja, amíg az NNI alárúg a BRFK-nak, amíg egyetlen osztály- vagy főosztályvezető sem érezheti magát biztonságban, ki a fene fog azzal törődni, hogy a pesti belváros egyik-másik sztriptízbárjában a hatszáz forintos BB-pezsgőt 80 ezerért számolják fel két félrészeg angol dokkmunkásnak..?

3.2.) A politika bosszúja

Egy, a jelenlegi politikai hatalomhoz igen közel álló üzletembernek (JPHIKÁÜ) nagyon megtetszett a Vizoviczki-birodalom, s úgy döntött, hogy megszerzi magának. Az elmúlt egy-másfél évben több kecsegtető ajánlatot is tett, de Vizó (aki ezek szerint elmulasztotta a szükséges háttérinformációk beszerzését a potenciális vevőről és ennek holdudvaráról) a vételi ajánlatokat kivétel nélkül visszautasította. A JPHIKÁÜ türelme óriási volt ugyan, de véges; azt pedig tudjuk, hogy bolygónkon a gazdasági kapcsolatok politikaiakat szülnek (és viceversa), az államban megtestesülő politikai hatalom pedig – ahogy a politológusok olyan szépen mondják – rendelkezik a törvényes erőszak monopóliumával.

Hogy ez mit jelent? Hát semmi egyebet, mint hogy erre mifelénk mindig a politika dönti el, hogy ki az első (második, harmadik, stb.) számú közellenség (tudnánk konkrétabb példákat is hozni, de mi bátrak vagyunk, nem hülyék), a rendőrség pedig intézkedik, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Ahogy egy idős és igen sokat látott (azóta már régesrégen nyugdíjas) rendőr százados mondta egyszer a Garai tér egyik pinceborozójában jelen sorok írójának, az ötödik és a hatodik kisfröccs között: „Sose’ az a fontos, bazmeg, hogy mit találsz házkutatás közben, bazmeg, hanem az, hogy ki a hatósági tanú. Bazmeg.”

Vizó nem adta a kocsmáit, s az, ahogy járt, legyen örök tanulság azoknak az üzletembereknek és maffiózóknak, akik elmulasztják tanulmányozni „A politikai szociológia főbb kérdései” című egyetemi jegyzetet.

3.3.) A vidék lázadása

A megyei rendőrfőkapitányságoknak már elég régóta tele van a töke az önmagától totálisan elszállt NNI és BRFK folytonos okoskodásaitól, az észjátszásuktól és attól, hogy a sikeresnek kinéző ügyeket mindig elviszi az Aradi utca, a csicskamunkát pedig mindig a megyékkel végeztetik. Arról meg nem is beszélve, hogy nagyon sok szakmai ellenvélemény volt (és van) a lassan kezelhetetlen vízfejjé váló NNI létével szemben. Pár bevállalósabb megyei főkapitány és bűnügyi igazgató összeült, s mivel azért vidéken is élnek rafkós, dörzsölt zsaruk, elhatározták, hogy az (amúgy évek óta folyó és rendőri berkeken belül nyílt titoknak számító) Vizoviczki-NNI, illetve Vizoviczki-BRFK kapcsolatot felrúgva móresre tanítják a két központi szervet.

Egy-két telefon, pár névtelen levél a belbiztonsághoz, néhány jól eligazított informátor elejtett megjegyzése a megfelelő fülek társaságában – az NVSZ pedig lecsapott az infóra, elvégre sikerélmény már nagyon kellett nekik is, hiszen másfél év alatt a legnagyobb fegyvertényeik olyan őrmesterek lebuktatásai voltak, akik elfogadtak tíz rongyot egy-egy fegyelmezetlen autóstól, aki mobilozott vezetés közben.

3.4.) A titkosszolgálat volt

Pesti bűnöző- és zsarukörökben több, mint egy évtizede köztudomású, hogy Vizó még a kilencvenes években hivatalos alkut próbált kötni a rendőrséggel. Magyarul: vamzerkedni akart, vagyis információkat ajánlott fel cserébe azért, hogy prostitúciós és kábszerügyi érdekeltségeit a jard békében hagyja. Valami miatt az üzlet nem köttetett meg (lehet, hogy annó voltak még becsületes rendőri vezetők, akik nem mentek bele ilyen alkuba?), de Vizoviczki nem volt az a gyorsan elkeseredő típus. Körülnézett az információs piacon és rájött, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal elvileg ugyancsak nyomulhat a szervezett bűnözést érintő ügyekben, legalábbis ami a felderítést illeti.

Az ajánlattal megkereste hát az NBH-t, ahol a döntéshozói székekben olyan emberek ültek, akiknek kevesebb skrupulusuk volt, mint a zsaruknak: rábólintottak az ajánlatra, s onnan kezdve Vizó a titkosszolgálat védelmét élvezte, amit nem is titkolt olyan nagyon. Az ellene intézkedni szándékozó zsarukat kiröhögte, s mit ad isten: valahol mindig meghiúsultak a tervezett intézkedések. Az persze tök véletlen lehet, hogy a telefonlehallgatásokat és a megfigyelések 90%-át a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végzi.

Közel másfél évtizedes – kölcsönösen gyümölcsöző – kapcsolat után valami zavar támadt az erőben. Például az, hogy a tavaly az NBH átalakult Alkotmányvédelmi Hivatallá, és minden szempontból kiherélték: elvettek tőlük hatásköröket, embereket, technikát és pénzt, sok pénzt… Vizó már nem látta sok értelmét annak, hogy ezzel a bolhacirkusszal működjön a továbbiakban is együtt, ezért új megoldás után nézett. Beintett az alkotmányvédőknek, talált pár készséges zsarut, de a titkosszolgálat ezt nem tűrhette és feldobta őt (valamint a korrupt zsarukat) a Védelmi Szolgálatnak.

3.4.1) Alkonteó: a lekapcsolt zsaruk nem is voltak korruptak, csak a titkosszolgálat intézte úgy, hogy annak tűnjenek, mert így egy jó egészségeset rúghatott az NNI-be, amellyel közmondásosan és hagyományosan rossz a kapcsolata.

3.5.) Személyes leszámolás

Vannak, akik azt mesélik, hogy valamikor úgy 17 évvel ezelőtt Vizoviczki elkövette azt az orbitális hibát, hogy (egy azóta jórészt már feledésbe merült ügy miatt) összekülönbözött az akkori országos rendőrfőkapitánnyal. Ezt követően (kábé két év elteltével) üzleti nézeteltérésbe keveredett egy igen agilis, a biztonsági piacra éppen csak belépő vállalkozóval, aki tök véletlenül azonos volt a korábbi főkapitánnyal.

Ez a korábbi vállalkozó (és mégkorábbi főkapitány) ma a belügyminiszteri székben ül, Pintér Sándornak hívják, s a legnagyobb ellenségei is elismerik, hogy kiváló a memóriája. Gyorsan leszögezem (mielőtt khm, valakik félreértenének), hogy Pintér Sándort nem gyanúsítom én semmi szabálytalansággal, neadjisten törvénytelenséggel. Mindössze annyit mondok (az utca hangjának egyik konteóját visszhangozva), hogy a belügyminiszter utasította a Védelmi Szolgálat élén álló egyik legkipróbáltabb bizalmasát (Bolcsik Zoltán tábornokot), hogy a törvények minden erejével csapjon le a korrupt rendőrökre, valamint azokra a budapesti vállalkozókra, akik ezeket a rendőröket rendszeresen lefizetik, ráadásul V-vel kezdődik és izoviczkire végződik a családnevük.

3.6.) A nagy kombináció

Több helyen hallottam, sőt, olvastam is olyan találgatást, mely szerint a letartóztatott rendőrök mindannyian fedett nyomozók voltak, akiknek kifejezetten az volt a feladatuk, hogy beépüljenek a szervezett bűnözői körökbe (jelen esetben Vizó mellé). Munkaköri kötelességük volt elfogadni például a vesztegetési pénzeket, s előre kidolgozott dezinformációkkal megtéveszteni és folyamatosan etetni Vizoviczkit és bandáját.

3.6.1.) Alkonteó: a rendőrök fedett nyomozók voltak ugyan, de idővel megrészegültek a sok pénztől, aminek jó részét már le se adták a rendőrségen (ahogyan az szabályszerű lett volna). Vizó viszont rájött a turpisságra és ő dobta fel őket.

3.6.2.) Alkonteó: a fedett nyomozók az utolsó percig hűségesek voltak esküjükhöz, de Vizó rájött, hogy ezek a srácok éveken keresztül az orránál fogva vezették, úgyhogy bosszút állt: gyakorlatilag önfeljelentést hajtott végre, kiegészítve a fedett nyomozók hamis megvádolásával és konstruált bizonyítékokkal.

3.7.) Politikai játszma

Vannak olyan hangok is, amelyek szerint mindaz, aminek az elmúlt tíz napban a szem- és fültanúi voltunk, csak a jéghegy csúcsa. Méghozzá egy olyan jéghegyé, aminek még az eddigieknél is magasabb beosztású rendőrök fognak az áldozatául esni, mert valakik elhatározták, hogy Pintér Sándort eltávolítják a bársonyszékből. Márpedig hogyan lehet egy miniszterré avanzsált nyugállományú tábornok pozícióját a legbiztosabban aláásni? Hát azzal, hogy az irányítása alatt  álló rendőrséget minél jobban hiteltelenítik, minél nagyobb botrányokat kavarnak körülötte… A Pintér által kiválasztott országos főkapitány (Hatala József) már nyilvánosságra is hozta, hogy ő augusztusban veszi a tányérsapkáját és visszamegy nyugdíjba.

Hogy kik állhatnak a Pintér lejáratását megcélzó művelet mögött? Nos, vagy olyan fideszesek, akik aggódva szemlélik a belügyminiszter folyamatos erősödését (emlékezzünk csak arra a tavalyi vitára, amely Kövér László és Pintér Sándor között zajlott a Szervezett Bűnözés Elleni Koordinációs Központ alapjain létrehozni szándékozott új titkosszolgálat kapcsán), esetleg szocik, akik a legerősebb miniszterén keresztül próbálják támadni Orbán Viktort, neadjisten idegen hatalmak, amelyek érdeke a magyar állam egyik erős pillérének, a rendőrségnek a végzetes meggyengítése azon a miniszteren keresztül, akihez máskülönben a kémelhárítás is tartozik…

Ezek voltak a legnagyobb (és per pillanat a legelterjedtebb) összeesküvés-elméletek, amelyek a rendőrkorrupciós ügyet körüllengik. Most, hogy látom, villámkonteóhoz képest elég terjedelmesre sikerült, s még így is maradtak ki apróságok (például a „10 000 000 millió forintról” szóló vérdíj, amit állítólag az alvilág tűzött ki a hős védelmi szolgálatosok fejére.)

Szóval ne kíméld a billentyűket, ha van mondanivalód az üggyel kapcsolatban – s bizony meglepne, ha nem lenne. Szavazz és kommentelj, oszd meg velünk a bizalmas információidat, amikkel kapcsolatban van egy jó hírünk: nem kell másolatban elküldened az illetékeseknek, mert tudjuk, hogy bizony ők is olvassák a Konteót.