2015-03-23–19:25

Furcsa történetek 1.0

vélnyitAz állami hírtévé méltán híressé vált meteorológusain kívül már a természet által generált minden külső jel is arra utal, hogy a tavasz visszavonhatatlanul beköszöntött Közép-Európába, márpedig ez ünneplés után kiált. Egy poszt erejéig ezért most szakítunk a hagyományos összeesküvés-elméletekkel, s a Konteóblog sokszínűségét bizonyítva úgy gondoltam, hogy ma a véletlen egybeesésekkel foglalkozunk egy kicsit.

A koincidenciák és az ezekkel összefüggő, meghökkentőnek nevezett történések tanulmányozása szorosan nem tartozik ugyan a konteótudomány által lefedett területek közé, de ha nagyon akarjuk (és miért ne akarnánk?), ezekhez is hozzárendelhető néhány olyan magyarázat, amelyek az általunk többször érintett párhuzamos univerzumok, időhurkok és szimulációs hipotézisek ingoványos talajáról szökkennek szárba, hogy ilyen költői képpel zárjam ezt a rövid bevezetőt.

A véletlen, illetve a véletlenszerű események meghatározásával bajlódott már a filozófia, a matematika, a statisztika, a lélektan és a szerencsejáték-tudomány megannyi elméleti és gyakorlati szakembere, jobbnál jobb definíciókat letéve az érdeklődők asztalára. Nem akarjuk feltalálni a kanálban a mélyedést, ezért vegyük az egyik legegyszerűbb és legérthetőbb meghatározást: véletlennek nevezzük azt az eseményt, történést vagy folyamatot, amelynek bekövetkezése az előzmények alapján egyáltalán nem (vagy csak elképesztő nehézségek árán) jósolható meg.matek1

Mielőtt rátérnénk a konkrét példákra, sajnos tisztáznunk kell még egy fogalmat, mégpedig a valószínűséget. Senkit sem akarok elriasztani azzal, hogy olyan szavakat használok, mint a „relatív gyakoriság”, a „véges eseménytér” meg az „indeterminisztikus tömegjelenség”, úgyhogy most egyszerű szavakkal írom le: egy esemény (történés, stb.) bekövetkezésének valószínűsége akkor 1 (egy), ha az biztosan bekövetkezik (ezt nevezzük biztos eseménynek), s akkor 0 (nulla), ha biztosan nem következik be (ez a lehetetlen esemény). A könnyebb emészthetőség kedvéért a lottó1valószínűséget gyakran törtekben vagy százalékokban fejezik ki: annak a valószínűsége, hogy egyetlen kombináció megjátszásával ötösöm lesz az 5/90-es lottón, egyenlő az 1:43.949.268-hoz (állítólag, nem számoltam utána), annak pedig, hogy egy szabályos hatoldalú dobókockával nyolc pontot dobsz (lehetetlen esemény), egyenlő a nullával, azaz 0%.

Az olyan jópofáskodó, minden középiskolai matektanár által előszeretettel felhozott példába most nem megyünk bele, mely szerint annak a valószínűsége, hogy Mátyás király az elkövetkezendő öt percben belép a tanterembe, egyenlő 50%-kal, hiszen vagy belép, vagy nem. A tanárok nem tudják, hogy ezen a poénon úgy kétszáz éve már csak a stréberek nevetnek; a többiek, na meg azok, akik nem tudják, hogy mikor élt Mátyás király, nem találják viccesnek.

Na, a kötelező elméleti bevezetéssel megvagyunk, most lássuk, milyen véletleneket és egybeeséseket produkált az élet (vagy a tudjukkik). Matematikusok a megmondhatói, hogy az alábbi esetek bekövetkezésének valószínűsége nem nulla ugyan, de vajon nagyobb-e, mint a lottó ötösé? Kereken egy tucat történet következik, legalább kétszer ennyi kérdő- és felkiáltójellel.

1.) Chance vs. Chance

A hetvenes években történt az angliai Birmingham melletti Stourbridge külterületén. Egy Frederick Chance nevű autós pont egy éles kanyar vett be, amikor késve vette észre, hogy sávjában szembejön egy másik gépkocsi. A sebesség túl nagy volt ahhoz, hogy elkerülje az ütközést: a két kocsi karambolozott, majd megperdülve mindkettő levágódott az úttestről. Amikor Frederick (a csodával határos módon csak enyhe sérüléseket szenvedve) kimászott az összetört autóból, észrevette, secondhogy a másik sofőr is megúszta. Odament hozzá, kisegítette a roncsból, majd (igazi angol úriember lévén) udvariasan bemutatkozott. A másik tátott szájjal nézett rá, hitetlenkedve elmosolyodott, majd elővette jogsiját és megmutatta az abban szereplő nevet: őt is Frederick Chance-nek hívták. Az már csak hab a tortán, hogy magyarul a két ember családneve annyit tesz: esély, lehetőség. Azt pedig, hogy „véletlenül”, angolul úgy mondják: by chance.

2.) Hugh Williams, az örök túlélő

Wales északnyugati partja és a tőle pár száz méterre a tengerben elterülő Anglesey sziget között húzódik a 22 kilométer hosszú Menai-szoros, amelyen évszázadok óta élénk hajózás folyik. Feljegyezték, hogy 1664. december ötödikén a szorosban zátonyra futott egy vitorlás, melynek nyolcvanegy utasa közül egyetlen egy élte túl a katasztrófát, egy Hugh Williams nevű matróz.

Napra pontosan 121 évvel később, 1785. december ötödikén ugyanott szintén elsüllyedt egy hatvan főt szállító hajó, s csak egy ember élte túl, akit Hugh Williamsnek hívtak.surv

További 75 év múlva, 1860. december ötödikén egy apró gőzös járt szerencsétlenül a szorosban, körülbelül 2 mérföldre az előző két tengeri katasztrófa helyszínétől. Ezen csak huszonöten utaztak, és bizony ebben az esetben is csak egy embernek sikerült kiúsznia a partra, a többiek odavesztek. Biztosan kitaláljátok, hogy hívták a szerencsés flótást. Igen, Hugh Williamsnak.

3.) A Kellner-sztori

A Reader’s Digest német kiadása, a Das Beste magazin 1979-ben olvasói körében pályázatot írt ki a legizgalmasabb személyes élmények témakörében. A több ezer beküldött pályamunka közül egy müncheni amatőr pilóta, bizonyos Walter Kellner története lett a befutó, aki egy roppant izgalmas visszaemlékezést írt arról, hogy egy évvel korábban, 1978. december 18-án éppen Szardíniából repült Szicília felé, amikor motorhiba miatt kénytelen volt kényszerleszállás végrehajtani a vízen. A Cessna 421-A típusú, D-INUR lajstromjelű kisgépe elmerült ugyan, de ő egy gumicsónakban egy teljes napot hánykolódott a Tirrén-tengeren, mire végül a palermói mentőcsapatok rábukkantak és kimentették.cessna

A szerkesztőség leellenőrizte a történetet az olasz hatóságoknál, akik mindenben megerősítették a Kellner által elmondottakat: minden stimmelt, a helyszín, az időpont, az összes apró részlet. A Das Beste eredményt hirdetett a lapban, megjelentették Kellner történetét, mindenki hepi volt, ahogy illik.

Pár nap múlva jelentkezett egy felháborodott olvasó, bizonyos Walter Kellner az alsó-ausztriai Kritzendorfból, aki óvást jelentett be a verseny végeredménye és a nyertes ellen. Állítása szerint a történet az övé, amit egy imposztor apró változtatásokkal tett közzé, hiszen a szóbanforgó Cessna négy évig az övé volt, ő repült Szardínia felett két éve, amikor is a gép valóban meghibásodott és kényszerleszállást kellett végeznie. Igaz, nem a tengeren, hanem már a szardíniai szárazföldön, Cagliari mellett, ahol órákat várt, amíg a mentőcsapatok megérkeztek.cessna2

A magazin főszerkesztője, Wulf Schwartzwaller alapos vizsgálatot rendelt el, nyomozó riporterek eredtek a második Walter Kellner által elmondottak nyomába. A tényfeltáró nyomozás meghökkentő eredményt hozott: a második történet is igaz volt, az osztrák Kellner a baleset után eladta a gépet egy kereskedőnek, aki rendbehozta és pár hónappal később a bajor Kellnernek értékesítette. És a Cessna motorja tényleg mindkét pilótát cserbenhagyta a Tirrén-tenger felett (gyakorlatilag néhány mérföldes eltéréssel ugyanazon a helyen), a különbség mindössze annyi volt, hogy az osztrák még el tudott repülni Szardíniáig, egy évvel később a bajor már nem.

4.) Jótett helyébe…

Az 1930-as évek közepén, egy forró nyári éjszakán történt. A texasi El Paso országúti rendőre, bizonyos Allan Falby a járőrkocsijával egy gyorshajtó kamionost üldözött, aki egy kanyarba érve padlófékezett egyet. Falby már nem tudott megállni, s hátulról belerohant a kamionba. elpasoSúlyos lábsérülést szenvedett, s ha egy arra járó autós, Alfred Smith nem áll meg és szorítókötést alkalmazva nem szünteti meg a vérzést, perceken belül elvérzett volna. Így a kiérkező mentő még életben találta a rendőrt, akit bevittek a kórházba, ellátták és néhány hét után ismét munkába állhatott.

Öt évvel a majdnem végzetes események után Falby ismét éjszakai járőrszolgálatot látott el, amikor rádión egy országúti balestehez riasztották a US-80-as főúthoz. A helyszínre érve látta, hogy egy személygépkocsi frontálisan egy fának ütközött, vezetője ájultan, vérben úszva fekszik az utastérben. Allan odaugrott, kihúzta az eszméletlen testet, s látva, hogy jobb lábából dől a vér, a combtőnél elkötötte azt és elállította a vérzést. A mentő megérkezett, s a sérültet kórházba vitték, ahol megmentették az életét. És igen, jól tippeltek: a sérült ugyanaz az Alfred Smith volt, ak öt évvel korábban hasonló módon mentette meg a járőr életét.

5.) Lány a Petrovka utcából

petrovkaAmikor (az akkor még nem Sir és még nem Oscar-díjas) Anthony Hopkins 1971-ben megkapta a Lány a Petrovka utcából című film egyik jelentős szerepét a rendezőtől, Robert Ellis Millertől, elhatározta, hogy a film alapjául szolgáló, azonos című könyvet, George Feifer művét feltétlenül el fogja olvasni. Szét is nézett Londonban, de egyetlen könyvesboltban sem volt fellelhető. Bosszúsan elballagott a Leicester Square melletti metrómegállóhoz, ahol az egyik padon észrevett egy szemmel láthatóan ottfelejtett könyvet. Odalépett, s a legnagyobb megdöbbenésére a kérdéses könyv egyik friss kiadását pillantotta meg. Leült, s kézbe vette a szemmel láthatóan már használt könyvet, amelyben még aláhúzások és jegyzetek is voltak. Még várakozott egy kicsit, de senki nem jelentkezett, végül felvette, beletette a táskájába és – kicsit beleborzongva a véletlenbe – hazautazott.petrovka2

Két évvel később, amikor már Bécsben zajlott a forgatás, a stábot meglátogatta a szerző, aki többek között Hopkinsszal is találkozott. Elmesélte a színésznek, hogy őt magát is meglepte a könyv sikere, de annyira, hogy még a szerzői tiszteletpéldányokat is kénytelen volt elosztogatni a követelőző barátainak. Az első kiadásból az utolsót például az egyik londoni cimbora kapta meg, aki volt annyira óvatlan és elhagyta valamelyik metrómegállóban, két évvel azelőtt.

Hopkins belesápadt, odament a szekrényhez, ahonnan leemelte a két évvel azelőtt általa talált kötetet. Feifer belenézett és felismerte a barátja kézírását. Ez volt az a példány, amiről beszélt.

6.) Az elveszett gyűrű

1941natal1 novemberében a dél-afrikai Natal szövetségi állam asszonyai elhatározták, hogy karácsonyra házi készítésű süteményekkel fogják megörvendeztetni az akkor már javában dúló világháborúban részt vevő fiaikat, testvéreiket és férjeiket. A dél-afrikai csapatokat természetesen brit főparancsnokság alá helyezték, s a katonák Angliában, illetve Kelet-Afrikában várták, hogy a hadszíntér melyik pontján lesz rájuk szükség.

Egy greytowni háziasszony, Anne Vial is csatlakozott a kezdeményezéshez, s ő is beszáll a süteménykészítésbe, tekintettel az ugyancsak besorozott, Európában szolgáló fiára, Ronnie-ra. Sütött is 150 darabot (kábé ennyi jutott egy önkéntes cukrászra), de már csak a kemencéből történt kivételük után vette észre, hogy jegygyűrűje hiányzik; vélelmezhetően dagasztás közben lecsúszott az ujjáról és bekerült a tésztába. Mivel natal2nem akarta tönkretenni az elkészült (és egészen biztosan kiválóan sikerült) sütiket, mindegyik mellé írt egy pár sort azzal, hogy ha valaki megtalálja a gyűrűt, juttassa azt vissza neki. A finomságokat összegyűjtötték, s a több ezer cake-et a dél-afrikai hadsereg logisztikusai eljuttatták Angliába és Etiópiába, s szétosztották az akkor ezen a két helyszínen szolgáló mintegy hatezer katona között.

Szerintem már sejtitek, mi történt. Egy hónappal később Ronnie Vial levelet írt az anyjának, melyben megnyugtatta: a jegygyűrűt tartalmazó süteményt egészen véletlenül ő kapta, s ha legközelebb hazautazik, vissza fogja vinni Anne-nek.

7.) Poe jövőbelátása

A Titanic katasztrófáját 14 évvel megelőző Morgan Robertson-féle kisregényről biztosan hallottatok (ha nem, ennek a posztnak a végén elolvasható), most valami hasonló következik.poe1

Biztosan sokan olvastátok Edgar Allan Poe 1838-ban megjelent, egyetlen igazi regényét, ami magyarul az Arthur Gordon Pym, a tengerész címmel jelent meg. Én a novelláit jobban szerettem ugyan, de annó (amikor egy fiúgyerek mindent elolvas, amiben kalózok, fegyverek vagy indián van) egészen jól szórakoztam rajta.

Szóval a könyvben [spoiler következik!] van egy olyan rész, hogy egy hajótörést követően négy ember egy félig elsüllyedt bálnavadászhajóban hányódik a nyílt tengeren, s az ikszedik napon, amikor már kezdenek éhenhalni, úgy döntenek, hogy megölik és megeszik a legvédtelenebb, leggyengébb társukat, egy Richard Parker nevű hajósinast (vagy matrózt, nem is emlékszem pontosan). A döntést tettek követik, ezek a tengerészek nem az a totojázós fajta.

46 évvel a regény megjelenése után, 1884-ben a Mignonette nevű angol egyárbocos, 40 tonnás jacht elsüllyed valahol az Atlanti-óceán afrikai partokhoz közeli részén. Négy ember menekül meg egy mentőcsónakkal, alig néhány napra elegendő vízzel és maréknyi mignélelemmel a fedélzeten. Három felnőttről és egy 17 éves hajósinasról van szó, ez utóbbit Richard Parkernek hívták. Fogadjunk egy 2012-es évjáratú Mouton Cadet-ben, hogy kitaláljátok, mi történt a hajósinassal.

A három túlélőt 25 nap után mentik ki, bíróság elé állítják, de végül csak hat hónap kényszermunkát kapnak fejenként, mert az adott körülmények között nem nagyon volt más megoldás – mondta ki a bíróság (de ez utóbbi infót csak érdekességként említem, nincs szoros köze a véletlen egybeeséshez, amivel ma foglalkozunk).

8.) K-19

twolfeNem, nem a szovjet tengeralattjáróról lesz szó.

Thomas Wolfe-ról talán nem sokan hallottatok, noha ő volt a huszadik századi amerikai irodalom egyik legjelentősebb alakja, akiről maga Faulkner nyilatkozta azt, hogy „Thomas volt nemzedékünk legtehetségesebb képviselője”. Sebaj, most nem is annyira a munkásságára akarom felhívni a figyelmet, hanem egy, vele kapcsolatos érdekes egybeesésre.

Wolfe a harmincas évek közepe óta rögeszmésen meg akart írni egy regényt, ami egy vasúti kocsiról, s az abban utazó emberekről szólt volna, arról, hogy az adott kocsiban történő utazás hogyan és milyen mértékben befolyásolta az életüket. Az íróknál állítólag gyakori, hogy eleinte csak egy apró mozzanatot, egy minimális részletet „látnak” a majdani műből, s arra épülve végül kikerekedik a későbbi regény. Nos, ez az apró mozzanat Wolfe esetében az volt, hogy „K-19”. Ez a jelzés szerepelt ugyanis a megírandó regény vasúti kocsijának oldalán. Sokat kínlódott a dologgal, néha írt is néhány oldalt, de végül sose tetszett neki igazán. Sokat panaszkodott is kiadójának, Maxwell Perkinsnek, aki nyugtatgatta a szerzőt, hogy ne erőltesse, majd egyszercsak homlokon bélyegcsókolja a múzsa, addig is foglalkozzon a többi, folyamatban levő regényével.

Wolfe hagyta magát rábeszélni, 1935 és 1938 között meg is írt vagy négy regényt, aztán ’38 szeptemberében (akut tuberkulózisból eredő szívrohamban) meghalt egy Baltimore-i kórházban. Végakaratának megfelelően a kiadója intézte holtteste hazaszállítását az észak-karolinai Asheville-be, ahol a családi sírbolt található. A koporsót vonattal szállították, s ahogy Perkins a pályaudvaron álldogált, észrevette, hogy a koporsót egy olyan vasúti kocsiba rakták fel, amely a K-19-es számot viselte.

9.) A peches szerencsés utcaseprő

Joseph Figlock 1937-ben Detroitban dolgozott, egy olyan munkakörben, amelyben a váratlan, rendkívüli események bekövetkezése az átlagnál is alacsonyabb. Joe utcaseprő volt, s munkáját lelkiismeretesen, közmegelégedésre végezte. Aztán joe1egy napon arra eszmélt, hogy egy kábé egyéves gyerek zuhan a nyakába. Mint utóbb kiderült, egy felelőtlen anya felügyelet nélkül hagyta kisfiát, aki kimászott a lakás negyedik emeleti (!) ablakába, elvesztette egyensúlyát és kiesett az utcára. Szerencséjére Joe pont alatta állt, s a csodával határos módon felfogta a gyereket; mindketten megúszták kisebb zúzódásokkal.joe2

Ez aztán a véletlen, ugye? Hát ha még elmondom, hogy egy évvel később, ugyanabban az utcában, ugyanabból a házból megint kiesik egy gyerek, és mit ad isten, Joseph Figlock ugyanott sepreget és újfent a nyakába kapja a srácot. Ebben az esetben is mindketten szerencsésen túlélik a balesetet, noha szerintem Joe átkérte magát egy másik kerületbe.

Azt már csak halkan jegyzem meg, hogy egyes források szerint még a gyerek is ugyanaz volt, mint egy évvel korábban.

10.) Je ne suis pas Jean Marie Dubarry

1746. február 13-án Párizsban kivégzik Jean Marie Dubarry-t, akit apagyilkosságért ítélnek halálra. Napra pontosan száz évre rá, 1846. február 13-án Párizsban egy másik lenyakazásra kerül sor, az elítéltet Jean Marie Dubarrynak hívják, s bűne az volt, hogy meggyilkolta a saját apját.

11.) Villám

1918 februárjában a világháborús nyugati hadszíntéren egy brit főtisztet, bizonyos Summerford őrnagyot villámcsapás ér, minek következtében deréktól lefelé részleges bénulást szenved. Leszerel, majd úgy dönt, hogy hátrahagyja a zűrös Európát, s a nyugis Kanadában fogja leélni hátralevő évtizedeit. Vancouverbe költözik, ahol a hadsereg nyugdíjasaként nem igazán folytat stresszes tevékenységet.vill1 Lassan felépül annyira, hogy kedvenc időtöltésének, a horgászásnak szenteli szinte minden idejét, egészen pontosan 1924-ig, amikor is egy vihar elől egy fa alá húzódik, pechjére: a villámcsapás megbénítja a jobb oldalát. További két év gyógytorna és minden, ami ezzel jár, de Summerford őrnagyot kemény fából faragták, 1926-ra már egyedül tud sétálgatni a városi parkban. Addig sétál fel s alá, mígnem 1930-ban egy újabb villámcsapás éri, minek következtében teljesen megbénul, s végül 1932-ben meghal.

Durva, mi? Na kapaszkodjatok meg, mert nincs vége: 1936-ban hatalmas vihar pusztít a vancouveri temetőben, s az egyik sírhelyet villámcsapás éri. Nem, nem mondom meg, kinek a végső nyughelye volt.

12.) A gyilkos golyó

Egy meglehetősen morbid történettel fejezzük be a furcsa egybeesésekkel és véletlenekkel foglalkozó posztunkat.

1883-ban vagyunk, a texasi Honey Grove-ban, ahol a helybéli Henry Ziegland éppen szakít barátnőjével. A lány – elég labilis idegállapotú lévén – nehezen viseli a változást és öngyilkosságot követ el. A bátyja jó texasi szokás szerint elhatározza, hogy fegyverrel áll bosszút Henryn: előkapja 45-ösét, megkeresi és fejbelövi Zieglandothg (legalábbis azt hiszi), majd szájába veszi a fegyver csövét és öngyilkos lesz. Henry fantasztikusan szerencsés fickó, mert a lövedék csak az arcát súrolja, s becsapódik az udvarán található hatalmas tölgyfa törzsébe.

Néhány évvel később a Ziegland család bővíteni akarja goly1a házat, ezért úgy döntenek, hogy az udvaron álló tölgyfa útban van. Először arra gondolnak, hogy kivágják, de egy hatalmas példányról van szó, az egyik rokon meg úgyis az egyik közeli bányában dolgozik, ahonnan tud egy kis robbanóanyagot szerezni. A fa törzsére rákötöznek néhány rúd dinamitot, gyújtózsinór, oszt adjál neki… A tölgy természetesen megadja magát, viszont a törzsébe évekkel korábban beágyazódott golyó a robbanás hatására kirepül a helyéről, s az onnan jó ötven méterre, egy másik fa törzse mögött fedezéket kereső Henry Ziegland koponyájába fúródik, aki ott helyben szörnyet is hal.


A fentiekhez hasonló sztorikkal tele van az Internet, de vannak tematikus hardcopy gyűjtemények is. Igyekeztem azokat kiválogatni, amelyekről lehetőleg több forrás is említést tesz, no és amelyek megtörténte legalább matematikailag elképzelhető (lásd még a statisztikai valószínűséget, ahol a nulla és a 0,0000000000001% között hatalmas a különbség).

Ha vannak hasonló történeteid, amiket érdekesnek tartasz, ide velük a kommentek közé! Külön piros pontot (és minimum százszoros szorzót) érdemelnek azok a furcsa sztorik, amelyek veled vagy ismerőseiddel, barátaiddal történtek meg; itt a ragyogó alkalom, hogy világgá repítsd őket. És felhívom a figyelmed a furcsa történetek második részére.

Kategória: EgyébCímkék: ,

200 hozzászólás

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

 200. qdiace — 2017-03-28 11:13 

@deliria: „Máshoz került telefon(szám)” témájában ld. még amit alább a 182. kommentben írtam. 🙂

https://konteo.blogrepublik.eu/2015/11/29/furcsa-tortenetek-2-0/#comment-link-89089

 199. deliria — 2017-03-25 09:13 

Ide már régóta vágyom!

Középiskola elvégzése után, barátnőm látogatóba jött hozzánk. Sétálunk hazafelé az állomásról, mikor csörög a telefonja. Kiveszi a zsebéből, megnézi ki hívja,mondja, hogy én. Nézek értetlenül, előveszem én is a telefonom,gondoltam, lehet hogy a billentyűzárat nem raktam rá, és valahogy tárcsázott. Enyémen semmi.
De csak ott a nevem, és csak csörög.

Felveszi, mire egy fickó szól bele, kiderült,hogy félretárcsázott. Állunk,mint hal a szatyorban, nézzük a számot, húszas. De hát nekem harmincas a számom… mi vaaan?

Megoldás: középiskolai tanulmányaim kezdetén kaptam meg első mobiltelefonomat, húszas számmal. Egy darabig használva is volt, de mivel elég ritkán töltöttem fel az egyenlegem,a simkártya sztornózva lett. Barátnőmnek viszont bent maradt a telefonjában a régi számom.

Mégis mekkora esélye volt annak, hogy négy-öt év múlva valaki pont akkor hívja őt, félretárcsázás miatt, az én régi számomról, mikor szépen komótosan slattyogunk egymás mellett? 😀

Marha jól jött ki és nagyot röhögtünk a dolgon, de tény hogy abban a pillanatban az összes fogaskerék összeakadt a fejünkben. 🙂

 198. petiba — 2017-03-24 23:13 

@gigabursch:

Na most akkor elmondom, hogy ma éjjel (mármint ami elmúlt, nem ami most van) itteni mesterünkkel és tanítónkkal álmodtam, fűcsomó legyen a felügyelő, ha nem a te álmod hatására…A vicc az, hogy nem vicc. Nem ismerem, nem találkoztam vele, egy-egy elmosódott fotótól eltekintve azt sem tudom, hogy néz ki (na jó, konteó1 kék inget hord és mintha a szeme (kontaktlencséje) is kék lenne. Kb. ennyire emlékszem. De álmomban egyértelműen tudtam, hogy ő az. Mindezt pont azután, hogy leírtad ezt a főnökös álmodat.
Régebben, amikor még törtem a fejem, és túrtam a netet, ( évekkel ezelőtt), hogy ki lehet ő, mi ez az egész blog, és hogy micsoda szuper konteó lenne az átfogó tiboru-konteó, ha valaki meg merné írni 🙂 és gyakrabban gondolkoztam rajta, mint személyen, akkor sem álmodtam vele soha 🙂
Erre most jössz ezzel az álom-történettel, és tessék XD
Azt mondjuk érdekes lenne tudni ezek után, hogy telt a mester mai napja, mi történt vele, mit tett-vett, hány emberrel találkozott, stb.

 197. petiba — 2017-03-24 10:31 

@gigabursch:

Milyen viszonyod van neked a főnököddel? Mondták már, hogy a szemmelverés nem szép dolog? XD

 196. gigabursch — 2017-03-22 17:56 

Abba mennyi a ráció, hogy éjjel azt álmodom, hogy valami terepi bejáráson vagyunk, a főnök meg elvonul a bokrok mögé könnyíteni magán, mire ma meg ki se jön a klotyóról, mert megy a hasa?

Na?

 195. auroraborealis — 2016-12-02 17:51 

Egyszer vizsgázni mentem. Mikor beléptem, már ott ült egy évfolyamtársnőm, aki vietnámi volt. (Ez nem lényeges a sztori szempontjából, talán csak kicsit egzotikusabbnak tűnik tőle 🙂 ) A szemem egy papírra tévedt, amelyre a vizsgázók adatait írták, és láttam, hogy oda van írva a születési dátumom. Nem értettem, hogy ezt honnan a fenéből tudták előre, amikor még csak most fogom odaadni az indexemet? Aztán kiderült, hogy a kis vietnami csajszi ugyanazon a napon született, mint én, és az ő adatai voltak beírva. Még az év is stimmelt, pedig nem érettségi után kezdtem azt a sulit, hanem 2 év késéssel. Elég meglepő volt.

 194. auroraborealis — 2016-12-02 17:39 

Érettségi után az xy egyetemre mentem. Kollégiumba költöztem, ahol 4 személyes szobák voltak. A mi szobánkba viszont csak 3 ember költözött be, én és még 2 másik lány, akik egy másik karra jártak. Annak az egy lánynak, aki egyébként elvileg az évfolyamtársam volt, a sorsa ismeretlen volt. A nevét tudtam, nevezzük mondjuk Kovács Marikának, de az első félévben nem sikerült rájönnöm, hogy ki ez a lány, elég sokan voltak az évfolyamon, úgyhogy mindenkit nem ismertem.
Közben nekem nem sikerült az első félévem, így – mivel akkor még nem volt kreditrendszer – évet kellett ismételnem. Az első féléven túljutottam, következett a második. Ekkor új lány került a csoportunkba, mint kiderült, azért, mert neki meg az előző év másik féléve nem sikerült, és azt kellett ismételnie. Gondolom, nincs meglepetés: a lány pont Kovács Marika volt, akivel így végre sikerült megismerkednem, sőt össze is barátkoztunk.
Aztán eltelt pár év, már nem tartottuk a kapcsolatot, én közben másik iskolába mentem, és beköltöztem abba a kollégiumba, amelyben az új iskolám bérelt szobákat a diákoknak.
Ahogy álltam a portánál, egyszer csak rám köszönt valaki. Nézek, nézek, hát Kovács Marika volt az, aki már akkor is ebben a kollégiumban lakott, amikor az xy egyetemen a szobatársam lett volna.

 193. auroraborealis — 2016-12-02 17:28 

@qdiace:

sziasztok!

Az érettségi sztorik megihlettek, bár az én sztorim nem annyira érdekes, mint a tiétek 🙂

A mi magyartanárnőnk jobb jósnak bizonyult, mert az érettségi előtt pár héttel egy próbaérettségit kellett írnunk. A téma Radnóti volt. Az érettségin az egyik tétel pontosan ugyanaz a Radnóti-vers volt, amiről a próbaérettségit írtuk. Naná, hogy az osztály többsége azt választotta!

A szóbeli érettségi előtt apám határozottan közölte, hogy szerinte melyik tételt fogom húzni történelemből. Majd anyám is csatlakozott hozzá, aki az irodalom tételre adta le a voksát. Én sem akartam lemaradni, ezért én meg a nyelvtan érettségi tételt jósoltam meg.

Mit gondoltok, mi történt? Pontosan azokat a tételeket húztam ki irodalomból és töriből, amelyeket a szüleim megjósoltak. És a nyelvtan? Abból is azt a tételt húztam, amelyiket mondtam, de itt már nem a véletlen játszott közre, inkább a szerencse, ugyanis egyedül a nyelvtan tételek voltak szinte teljesen átlátszó papírra nyomtatva 🙂

 192. zsuzsanna — 2016-11-06 00:27 

Főiskolás koromban esett meg velem a következő: jogviszony-igazolást kérek a Hallgatói Centrumban, bemondom a nevemet, NEPTUN-kódomat, kinyomtatják, aláírják, ideadják. Indulok vissza órára, s útközben valami hirtelen ötlettől vezérelve elkezdem átolvasni. Név stimmel, NEPTUN-kód stimmel, a „hallgatói jogviszony státusza” rovatnál viszont leakadok: „diplomát szerzett [tíz évvel korábban] csecsemő- és kisgyermeknevelő-gondozó szakon”. (Annyi közöm van ahhoz a szakhoz, hogy egyszer beszélgettem egy ott tanuló lánnyal.) Rendben, tudom, hogy a kódokat „újrahasznosítják”, de az, hogy egy tíz évvel korábbi névrokonomét kapom meg, elég valószínűtlen.

 191. bilkis — 2015-06-17 22:28 

Két legjobb barátnőm, Anna és Emese ugyanazon a napon születtek. Ők ketten más városban élnek, tőlem függetlenül nem tartanak kapcsolatot egymással, csak rajtam keresztül ismerik egymást, eltérő társasághoz is tartoznak, én vagyok az átfedő ember. Anna születésnapját ünnepeltük, ahol Emese a fentiekből kifolyólag nem volt jelen, ellenben velem szemben, az asztalnál ült egy lány, aki akár Emese kiköpött mása is lehetett volna. Érdekesnek találtam a dolgot, és talán a kelleténél alaposabban is vizsgálhattam az ismeretlen lány vonásait, mert az érdeklődésemen felbátorodva azonnal a bizalmába avatott. Alig estünk át a formális bemutatkozáson, a lány, akit nevezzünk Zsuzsinak, elmesélte, hogy őt az édesanyja egyedül nevelte fel, és sosem mondták el neki, ki az apukája. Azonban Zsuzsi nagyon szerette volna tudni, ki az ő apukája, ezért nyomozásba kezdett. Vallatóra fogta nagyszüleit, akiktől annyit tudott meg, hogy az apukája jó társadalmi státuszú, elismert ember, vezető beosztást tölt be X. helyen. Azon az X. helyen, ahol Emese barátnőm édesapja vezető beosztást tölt be. Kicsit gyanút fogtam, ezért megkérdeztem Zsuzsit, mikor született. Ugyan öt évvel későbbi évszámmal, de bemondta ugyanazt a dátumot, ami Anna és Emese születésnapja. Nagyot nyeltem. Még kérdeztem kettőt-hármat, hogy biztos legyek benne, így jutottunk el odáig, hogy Zsuzsi nyomozásai alapján vélelmezett édesapja Emese barátnőm apukája.

 190. guildenstein — 2015-06-16 11:03 

Most olvastam ezt a jó kis témát és legalább annyira jó hozzászólásokat, és muszáj megírnom nekem is az én két idevágó sztorimat, amiket kb. 30 éve nem tudok feldolgozni (és ezzel elárultam a koromat…):
Középiskolás koromban, a nyári szünet utolsó éjszakáján furcsa álmom volt. Az a fajta, amikor minden részletes és teljesen életszerű, és amire felébredve is világosan emlékszik az ember. Álmomban Londonban jártam, végigsétáltam a legnevezetesebb helyeken. Pontosan felismertem a Regent’s parkot, a Piccadilly Circust, a Big Bent, Madame Tussauds múzeumát, a Westminster Cathedral-t és így tovább. Ami azért volt furcsa, mert nem foglalkoztam ezzel a témával (London nevezetességeivel) korábban, ha ébren kérdezik, biztosan nem tudtam volna felsorolni a fent említett helyeket, pláne leírni, hogyan néznek ki és mitől is nevezetesek pontosan. Az, hogy álmomban mindezt pontosan tudtam, önmagában még nem lenne meglepő, az ember sokkal több mindenre emlékszik, mint amit elő tud hívni az emlékezetéből, és az álom előhoz ilyen emlékeket. A történetem akkor vett igazán meglepő fordulatot,, amikor másnap, az új tanév első napján az osztályfőnököm azzal kezdte az első órát, hogy nyáron Londonban járt, és most mesél nekünk London nevezetességeiről… Mit mondjak, azzal a jóleső érzéssel hallgattam, hogy „áá, itt már én is jártam…meg itt is… meg itt is…” Pedig nem, és sajnos Londonba a valóságban azóta sem jutottam el.

A másik történet elég hátborzongató. Érettségi után saját lábra kellett állnom, kivettem egy kis albérletet, amolyan „kerti konyhát” egy háznál. Egyik éjjel álmomból (vagy álmomban? – azóta sem tudom) arra ébredtem, hogy valaki leül mellém az ágyra és megsimogatja az arcomat… Egy idős asszony volt. A lelki háttérhez annyit, hogy nem véletlenül indultam az életnek 18 évesen egyedül, anyám helyett valójában nagymamám nevelt, akit akkor már két éve elveszítettem. Az álombeli asszony nem a nagymamám volt, de amennyire ijesztő volt, hogy megelent az ágyam mellett, éppen annyira jól is esett, mintha nagymamám simogatta volna meg az arcomat…
Másnap valahogy beszédbe elegyedtem (soha azelőtt, ez is érdekes) a kerti konyha másik végében lakó albérlővel, aki elmondta, hogy abban a lakásban, ahol akkor én laktam, meghalt a korábbi bérlő, egy idős asszony. Még fényképet is mutatott, és igen, azét az asszonyét, aki előző éjjel meglátogatott álmomban.
Még aznap felmondtam és elköltöztem, annyira felkavaró volt az élmény.
Nem hiszek kísértetekben, racionális embernek tartom magam, elutasítok mindenfajta ezotériát és hasonló dolgot, de úgy tűnik, a kísértetként emlegetett lelkek akkor is vándorolnak közöttünk, ha nem hiszünk bennük, és a saját lelkünk is vándorol néha mások testébe. Vagy nem. De akkor mi volt ez a két történet, aminek az igazságtartalmát, ha más mondja, vitatnám, de velem esett meg, így nem tudom meg nem történtté tenni…? Véletlenek?

 189. macsacska — 2015-06-16 08:44 

Ugy latom Carl Jungnak, Sigmund Freud hires tanitvanyanak a neve meg nem hangzott el itt, pedig O” keresztelte a jelenseget „Szinkronicitas”-nak hasonlo cimu konyveben, melyet 1935-ben adtak ki.
Vele magaval is tobb ilyen esemeny tortent, leghiresebb talan az amikor pszichiaterkent egy depresszios holgyet kezelt. A holgy egy kezeles alkalommal Jung becsi rendelojeben ulve elmeselte almat, melynem egy skarabeusz bogar volt a foszereplo. Perceken belul egy zoldarany szinu skarabeusz repult be a rendelobe a nyitott ablakon at.
Sajat tortenetem (egy a sok kozul). Boldogult lanykoromban, huszonevesen megismerkedtem egy fiatalemberrel, akivel megtetszettunk egymasnak. A korulmenyek azonban csak egy rovid bemutatkozasra adtak idot, annyit tudtam meg rola, hogy N. varosban lakik. Nehany hettel kesobb pont ide kuldott a fonokom egy egyhetes tanfolyamra. Persze nyilvanvalo volt, hogy a 30 ezres lelekszamu varosban gyakorlatilag nulla az esely arra, hogy valakivel veletlenul osszefussak. A fizetovendeglatonal szallast kerestem, egy cimet meg egy lakaskulcsot nyomtak a kezembe. A cimre erve a haz kapujaban ott allt az illeto uriember – abban a hazban lakott.

 188. petiba — 2015-05-25 20:52 

Ez topsztori, szakadtam rajta XD XD XD

„A jelek arra mutatnak, hogy a titkosszolgálatok egyik munkatársa hagyott el egy mobiltelefont a Jobbik idei majálisán. A párt a Magyar Nemzet érdeklődésére megerősítette, hogy a Hajógyári-szigeten tartott majálison az egyik szimpatizáns leadott egy okostelefont SIM kártyával, bőrtokkal együtt a Jobbik központi sátránál, ahol a talált tárgyakat gyűjtötték. A készülék a Jobbik országos hivatalához került, ott megpróbálták ugyan bekapcsolni, hogy kiderítsék, ki a jogos tulajdonos, ám a telefon PIN kódot kért, így nem jutottak tovább. Ezért a következő héten bevitték a készüléket az egyik mobilszolgáltató kirendeltségéhez, abban bízva, hogy talán a szolgáltató tudja a leggyorsabban visszajuttatni a készüléket a tulajdonosának. A Jobbik tájékoztatása szerint az ügyfélszolgálatos, miközben jegyzőkönyvet vett fel a telefon megtalálásáról, a tulajdonos adatainak kinyomtatásakor meglepetten felkiáltott: „Jaj, a nemzetbiztonságiaké!”

„Frissítés: Alig néhány hét alatt a BM is kiötlötte magyarázatát: a történetben van kislány és nagymama, csupán a farkas hiányzik A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat dolgozójának kislánya a nagymamájával ment el a gyerekprogramokat is kínáló Jobbik-majálisra, ő hagyta el a Jobbikhoz került mobilt is – állította a Belügyminisztérium pénteken.”

„Az elhagyott mobiltelefon a BM szerint egy kedvezményes magáncélú dolgozói flottacsomagba tartozó készülék, illetve előfizetés, amely a szolgáltatóval kötött megállapodás, és az arra vonatkozó belső szabályok szerint közeli hozzátartozó használatába is átadható.”

XD XD XD

Flottacsomag a Falk utcában, nagymamáknak,unokáknak XD
Ember, ez mekkora!!! Szék nem marad szárazon!

 187. lacc78 — 2015-05-08 18:06 

Egy régi könyvben találtam ezt a kis történetet. Ha ez tényleg igaz, szerintem kenterbe veri az összes szinkronicitás-sztorit:

„Vegyük például M. Deschamps történetét. Amikor még kisfiú volt, a franciaországi Orleans-ban, egyszer M. de Fortgibu, a család barátja szilvás pudinggal lepte meg őt. Teltek-múltak az évek, a gyermek felcseperedett, jóvágású fiatalember lett belőle. Egy párizsi étteremben ebédelt, s desszertnek szilvás pudingot kért. A pincér sajnálkozó arckifejezéssel egy vendég felé bökött, aki éppen az utolsó adagot fogyasztotta. M. Deschamps meghökkent, amikor felismerte M. de Fortgibut. Ismét eltelt néhány év. M. Deschamps szilvás pudingot kanalazott egy fogadáson, s közben elmesélte esetét a szilvás pudinggal. Végül még hozzátette: már csak M. de Fortgibu hiányzik. Lőn csoda, nyílik az ajtó, és ki lép be rajta? Maga M. de Fortgibu. Az akkor már idős férfi kissé zavarba jött, amikor észrevette, hogy rossz helyen jár. Rossz címet kapott, és tévedésből kötött ki a fogadáson.”

(Alan Combs és Mark Holland: Szinkronicitás, 10-11. oldal)

 186. gigabursch — 2015-05-04 11:10 

@Rumcájsz von Jicsin:
A fatestbe a skuló geller-szög alatt megy be (felette meg elpattan), akkor a lánc bárhogy is megy, csak forgácsolhatja, de ki nem szaggathatja.
De azért szívesen megnéznék egy levezetést az ellenkező ügyében, tényleg kíváncsi lennék rá.

 185. qdiace — 2015-05-04 09:59 

@Majin:

Ha már érettségi… Magyartanárnőnk 4 évig frenkizett azzal, hogy ő mindig meg szokta sejteni, mi lesz az írásbeli érettségin.

Mikor közeledett a mi időnk, azt mondta: nem mondja, hogy Zrínyibe bele se nézzünk, de valószínűtlen.

Egyik osztálytársnőnk viszont elhintette: ismerős haverjának a spanja láncolaton keresztül azt hallotta, hogy mégis Zrínyi lesz.

Érettségi előtt egy héttel rászántam egy estét Zrínyire. Aztán eljött a nagy nap, amikor is az egyik választható cím a következő volt: A helytállás és hősiesség eszményképe a XVI–XVII. sz. magyar irodalomban.

…ennek meg ugye harmada Zrínyi, harmada Balassi, a maradék harmad meg a többi sallang. 🙂

Innentől OFF!

„2-esre nagy valószínűséggel a legtöbb tételt összehalandzsázom, de nyilvánvalóan nem ez volt a cél.”

Nekem igen. 🙁 Akkor már kellőképpen tele volt a hócipőm. Anélkül, hogy ezt részletezném, nekem akkor már csak egy zsírkettes érettségi volt a célom, és hogy felejtsük el egymást a büdös sípszóba. 🙁

…és ezt még megszépítő messzeségből sem gondolom másképp.

(Hogy ennél jobb eredményt értem el, annak csak örüljünk.)

 184. Majin — 2015-05-02 02:14 

Sziasztok!

Nagyon régi olvasóként, viszont első alkalmas kommentelőként köszöntök mindenkit. Több sztorim is van, amely témába vág, persze a legtöbb inkább csak érdekes egybeesés, mintsem megdöbbentő véletlen, ám az irodalom érettségim abszolválásának története a mai napig a legmeghökkentőbb eset, ami megesett velem.

Elég annyit tudni, hogy nem voltam kifejezetten lelkiismeretes diák gimnáziumi éveim alatt. A szóbeli irodalom érettségire konkrétan 3 nappal a vizsga napja előtt kezdtem el készülni. A lehető legtöbb kidolgozott tételt megpróbáltam összeharácsolni barátoktól, ismerősöktől, olyan fiatalabb diákoktól, akiknek idősebb testvérei már túlvoltak a megpróbáltatáson. Sikerült is vagy 5 kiló kidolgozott tételt összekuncsorognom, de tekintettel arra, hogy sok embertől származtak, semmiféle rendszer nem volt bennük. Egymás hegyén-hátán tipródtak a konyhaasztalon, amikor is az esélytelenek nyugalmával nekiültem, hogy 3 nap alatt megpróbáljam az ismeretek legalább egy kis részét bebiflázni.

Akár egy lottósorsoláson, találomra belenyúltam a nagy köteg papírlapba, majd kihúztam Katona József Bánk Bánját. A tételt felületesen átfutottam, hiszen nem tökölhettem sokat egyik anyagrésszel sem, ha időben akartam végezni. Nem kis megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy második alkalommal is sikerült egy Bánk Bán tételkidolgozást előhalásznom a halmazból. Ez alkalommal már lelkiismeretesebben álltam a tételhez, és tisztességes módon meg is tanultam a fontosabb részeket. Amikor harmadik alkalommal is sikerült kihúznom egy újabb Bánk Bánról szóló leírást elhatároztam, hogy a legutolsó részletig megtanulom a darabhoz köthető anyagot és nem is foglalkoztam többet az irodalom érettségivel (a történelem érettségire is kellett készülni, ugyebár…).

Talán még sohasem féltem annyira, mint azon a keddi napon, reggel 8-kor, amikor az iskolában első diákként oda kellett állnom a bizottság asztala elé kihúznom a szóbeli irodalom érettségi tételemet. 40 darab papírcetli sorakozott előttem. Tudtam, hogy 2-esre nagy valószínűséggel a legtöbb tételt összehalandzsázom, de nyilvánvalóan nem ez volt a cél. Jó esély volt rá, hogy csúnyán leszerepelek. Amikor remegő kézzel megfordítottam a cetlit, s elolvastam a rajta található szavakat (Katona József: Bánk Bán), el kellett fojtanom a feltörő nevetést. Egyszerre volt felemelő és ijesztő az eset. Fogalmam sem volt, mit higgyek. Isteni gondviselés, egyszerű véletlen, vagy csak a sors fintora volt az egész? Hatalmas mosollyal az arcomon foglaltam helyet egy padban, mikor is szóltak, hogy nyugodtan vegyek magamhoz egy szöveggyűjteményt a felkészüléshez. Megköszöntem a lehetőséget, de mondtam, hogy nincs rá szükség. Nagyjából a felelet feléig jutottam el, amikor leállítottak és közölték, hogy megvan az 5-ös, jöhet a nyelvtan tétel.

 183. meggymag — 2015-04-30 23:50 

@meggymag:

Bocs., a 400-al a Naseby-n járt az eszem.
Itt nincs pont annyi, viszont ezeknek mindenikük más, az is többnek számíthat néha, mint mikor ugyanazon témához kapcsolódnak a hsz.-ek.

 182. meggymag — 2015-04-30 23:44 

@lisunov:

Nem is csoda,ha 2 és valamennyi hét alatt 400-on jóval felül mutat a hsz.-ek száma.

 181. lisunov — 2015-04-30 18:38 

@meggymag:

Köszönöm. 🙂 Nem mindig van időm/türelmem végigolvasni ennyi kommentet, pedig rohadt érdekesek tudnak lenni 🙂

 180. meggymag — 2015-04-30 18:29 

@lisunov:

Nagyon lehetséges, hogy közszájon forgó kitaláció, ugyanis fentebb, valahol hozta már ezt az esetet egy másik olvtárs is.

 179. lisunov — 2015-04-30 17:40 

@gigabursch:

Ez jogos, nem is mondtam, hogy igaz a történet 😛

 178. Rumcájsz von Jicsin — 2015-04-30 15:34 

@gigabursch:
:-)Tételezzük fel, hogy kikaparja (kiröpíti).
De olyan analfabétát még nem láttam, aki úgy tartja a láncfűrészt, hogy azzal az összes fűrészport saját magára veresse!! Már eleve a láncfűrész ergonómiai kialakítása olyan, hogy ahhoz ki kéne tekeredni a kezelőnek! 🙄

 177. gigabursch — 2015-04-30 09:58 

176. @lisunov:
No, ami azt illeti, láttam már pár olyan törzset, ami megsoroztak az elmúlt 70 évben (ne felejtsük, ma is vannak erdők konkrét katonai gyakorló területeken (Márkó-Várpalota, Táborfalva, Süttő))
Olyat még nem láttam, de nem is hallottam róla, hogy a belőtt golyót a gyalufogas motorfűrészlánc szeme ki bírta volna a fából röptetni.

 176. lisunov — 2015-04-29 20:37 

Sziasztok!!

Először is, Tiboru: Tisztelet az oldalért, a posztokért és ebbe az egészbe fektetett munkádért! Igényes, jól összetett, kielégítő anyag! 🙂 Köszönöm, hogy olvashatlak! 🙂

DE ömlengést félretéve 😛 : Bár régi motoros vagyok itt, ez az első kommentem. Annyira, de annyira sok cikkhez tudtam volna hozzászólni, hogy az már szinte fáj… Mégis ezzel a „szösszenettel” kezdem, a „Gyilkos golyó”-val(12.), mert hasonló anyaggal találkoztam még jó pár éve…. VAGY ennek egy másolatával/átiratával…

A lényeg: valamelyik gagyi TV csatornán ment egy műsor régebben, Rejtélyes Igazságok címmel (Jonathan Frakes-el a főszerepben <- a Star Trek-esek tudják, kiről van szó) Ebben a műsorban egyenként 1 óra alatt levetítettek a nézőknek 5 sztorit, melyek közül volt valós, vagy kitalált.Nekünk kellett kitalálni melyik-melyik, a végén pedig a "műsorvezető" Jonathan Frakes elárulja melyik volt megtörtént és melyik fikció.
Namármost: Volt egy olyan történet, melyben egy megcsalt nő, a hűtlen férfi és annak "latin loverj"-je szerepeltek. Ha emlékeim nem csalnak, lövések dördültek mikor a megcsalt feleség hazaért, melynek végén mégis szegény asszony szagolta alulról az ibolyát. Egy golyó megállt a közeli fában. Az esemény után pár hónappal a szerető és az ex-férj összemelegedtek és a közös jövőjüket fontolgatták, úgy döntöttek, kivágják a fát. A férfi nagy rössel nekilendül a fának a láncfűrésszel, melybe az ex-neje által kilőtt golyó nyugszik. Olyan erővel és pont olyan irányba vágja ki a fűrész a lövedéket, hogy a férfit szíven találva azonnal meghal.

Lehet véletlen, hogy pont most olvastam pont ezt? Persze, csak viccelek. Vagy nem? 🙂

Üdv, Lisunov

 175. zoom — 2015-04-28 15:45 

Még a bakelitérában, amikor a világvárosokban kicsi eséllyel mentünk ugyanakkor ugyanabba a lemezboltba

(ahogy ezt írom, éppen a lentebb említendő zenéből kezdtek játszani a Bartók rádión… brrrrrzongás…)

Röviden: a születésnapomra (anno…) egy gyönyörű, háromlemezes albumot kaptam a legnagyobb barokk szerzőtől, az egyik legnagyobb csellista előadásában. Egy perccel később ugyanazoktól a mágusoktól jött műnek örülhettem egy igazán kedves és empátiában gazdag rokon jóvoltából.

 174. azaki — 2015-04-28 12:53 

Szerelmünk hajnalán történt:
Feleségemet bekísértem a munkahelyére, majd egy közelben lévő boltban bevásároltam, ahol is vettem neki egy teljesen átlátszó fogkefét, gondolván, hogy ez biztos tetszene neki.Este , amikor hazaért, vigyorogva adtam oda a fogkefét, mire ő meglepett arccal a háta mögül előhúzott egy ugyan olyan fogkefét, amit ugyan ott vásárolt, nekem.

 173. csaknektekkrealt — 2015-04-25 07:12 

Nem nagyon hiszek a véletlenekben, de azt hiszem érdekes, ami ma történt velem. Eléggé elmaradtam a posztok követésével, szóval csak tegnap olvastam el ezt, majd pár órával később telefonon beszéltem anyukámmal.

Kiderült, hogy tegnapelőtt véglegesítettek a családi nyaralónk eladását (amit a nagyszüleim a két kezükkel építettek fel), pont 18 évvel azután, hogy anyukám utoljára látta élve az anyukáját, mivel tegnap volt 18 éve, hogy sajnos meghalt. A dolog további pikantériája, hogy tegnapelőtt kaptuk kézbe azt a levelet is, amelyből kiderül, hogy a svájci frank hitelünket forintosítják… és az adósság majdnem pont annyi, mint amennyit a nyaralóért kapunk. Kicsit olyan, mintha a nagymamám „nagykorúvá” vált volna ott fenn (amúgy abszolút nem vagyok vallásos, nem hiszek igazán ilyenekben) és végre képes volt egy kis beavatkozásra. A nyaraló eladás pedig nem csak anyagi szempontból öröm, mivel mostanában több volt vele a nyűg, mint a boldogság, így hát a legkevésbé szívfájdító dologtól kellett megválnia a családnak 🙂 Amúgy ezzel a nagyimmal egy napon születtem, direkt vártam egy napot, hogy együtt ünnepelhessünk. Véletlen, hogy aznap derül ez ki, amikor a véletlenes posztot olvasom? 😀

Egy kis betű- és számmisztika: Anyukám 06.11-én, apukám 11.06-án született, és az autónk rendszáma, ami az anyukám nevén van, az ő nevének kezdőbetűi, illetve a lakóhelyünk kezdőbetűje.

 172. bio — 2015-04-19 23:24 

@agathon:

Jaja 🙂

Csak az enyém meg is történt 😀

 171. bio — 2015-04-19 23:20 

@ottar:

Erre három sztorim is van:

1.) Apóspajtással utazunk üzleti ügyben valahol az alföldön. Egy faluban megállunk kicsit pihenni. Szóba elegyedünk egy helyivel. a végén elköszönünk, kézfogás, mondja a helyi:

– Egyébként XY vagyok.

Apóspajtás:

– Én is!

És tényleg. Mondjuk, ez történetesen nem igazán ritka név, de nem is a legsűrűbb… A keresztnév pedig ráadásul Imre – az se a leggyakoribb.

2.) Egyetemen beszélgetek egy csoporttársnőmmel. mondja, milyen király ritka nevem van (szinte teljesen biztosan a világon egyedüliként viselem, Magyarországon egészen biztosan). De, mondja, neki is egyedi neve van, ismeri a család összes tagját, más család ezzel a névvel meg nincs. Kérdem, hogy hívják pontosan? Megmondja. Na, mondom, ez édekes, mert az orosztanáromat egészen pontosan így hívták, az pedig biztosan nem ő volt 😀 Nem hitte el, és, mivel még erőst a magyarországi internet első napjaiban jártunk, gugli még sehol, nyilván enm tudtam neki megmondani, csak azt, hogy Budakeszin keresse – azt is meg tudtam neki mondani, melyik utcában 🙂

Ez nem saját történet, de olvastam egy riportot egy magyar klubról, valamikor még a 90-es években. Ez a klub a „híres nevűeket” tömörítette. alapítója, ha jól emlékszem, egy Dózsa György nevű tag volt, és, elmondása szerint akkor fogant benne a klubalapítás ötlete, amikor idegenvezetőként egy csoportot vitt egy várba, ahol a helyi kultúros fogadta. Bemutatkoztak:
– Dózsa György.
– Petőfi Sándor.

(a Dózsa Györgyre emlékszem, a másik névre nem.)

 170. agathon — 2015-04-19 23:08 

Bocsi, elírtam a címet, helyesen:

Rosencrantz és Guildenstern halott

 169. agathon — 2015-04-19 23:07 

@bio:

Rosenkranz és Guildenstern halott

3:20-tól!

https://www.youtube.com/watch?v=LcpbKvMLSo8

 168. bio — 2015-04-19 23:04 

Egyébként ezek a sztorik mennyiben bizonyítottan igazak? Mert ezt a legutolsó, fába fúródott lövedékről szólóról eléggé úgy emlékszem, hogy kiderült, hogy csak legenda.

 167. bio — 2015-04-19 22:56 

Illetve, egy „majdnem tökéletes” odds-beating, az egyetemről: koleszban néha játszottunk ilyen-olyan társasjátékokkal. Egyszer, két skac egy játék szünetében azon kezdett el vitatkozni, hogy mekkora az esélye annak, hogy az ember elsőre 1-est dob, aztán 2-est, majd 3-ast, és így, tovább hatodikra dobott 6-osig. Harmadik skac mondja, hogy lehet, hogy matematikailag ez lehetséges, a gyakorlatban viszont kizárt. Ha elvileg nem az, gyakorlatilag se, mondta az egyik vitafél. Már az is szinte esélytelen, monda az okvetetlenkedő, hogy elsőre pont egyest dobjak… és ezt bizonyítandó, eldota a kockát: 1-es… Röhögés… OK, de annak, hogy másodikra kettest, már tényleg esélytelen… dob: 2-es. Én itt elkezdek azongondolkodni, hogy ez valamiféle kandikamerás szivatás… A gyerek felveszi a kockát: ha most hármas lesz, holnap veszek egy lottót… Hármas! Bazzeg, itt vlam itt nincs rendben… De mindegy, még három dobásnak kéne bejönnie, hogy ne legyen igaza… Dob negyedszer is: 4-es. Én gyorsan végzek egy öncsekkolást, hogy nem álmodom-e, illetve tuti, hogy nincsen-e rejtett kamera… Az egyik vitafél gyors fejszámolást végez, mekkora volt előzetesen az esélye, hogy ez a négy donbás így összejön, illetve, hogy mennyi az esélye, hogy a következő ötös lesz. Már nem emlékszem, mekkora (bár nem nehéz kiszámolni, lusta vagyok). A gyerek ismét dob: 5-ös… Azon megy a vita, elfogadják-e bizonyítéknak a Guinnessnél vagy bárhol, ha 6 ember egybehangzóan állítja, hogy valaki elsőre végigdobta az 1-6 sort (a 90-es évek első felében járunk, mobilok még sehol, pláne kamerásak, fényképezőgép, kamera nem volt ot – különben is, ha lett volna se vettük volna fel, mert mit tudtuk mi két perccel előtte, mi elsz…). Már csak egy dobás kell hozzá… az esély immár nem egy-a-kurva sokhoz, hanem egy-a-hathoz. A skac még bedob egy erőtlen poént, hogy a hatodik dobást akkor végzi el, ha kap 10 ezret meg egy rekesz sört, de aztán megrázza a kockát, és dob… egy 3-mast…

Majdnem meglincselték 😀 😀 😀

 166. bio — 2015-04-19 22:44 

No, és akkor egy saját, tehát garantáltan nem hallott/kitalált urban legend (már, persze, ha elhiszitek nekem…): Katonai szolgálat (abban a korban, amikor még kötelező volt), őrség: volt egy pont, ahol három „falmelléki” őr útvonala is találkozott. És, bár ez nem feltétlenül volt szabályos – sőt, feltétlenül nem volt az… – biza, ott gyakran megálltunk egy kis beszélgetésre. Az egyik alkalommal két olyan sorstársammal gyűltünk ott össze, akikkel korábban még nem találkoztam (elég nagy laktanya volt, sok katonával, szerintem még leszereléskor is jóval több sorállományút nem ismertem, mint ahányat igen…). Beszélgettünk úgy 20 percet, lenyomtunk egy kör sétát, megint 20 perc, megint egy menet…

Pár nap múlva összefutottam a két taggal az állomáson, kimenőn. Várjuk a vonatot, dumálunk. Valami olyasmiről, hogy milyen ciki, ha annyira beiszik az ember, hogy a VÁP (a katonai „zsandár”, akik a közterületeken járőröztek és a kimaradáson/kimenőn lévő katonákat ellenőrizték) kérdésére nem tudjuk fejből elmondani az adatait… mire az egyik tag mondja, hogy ő szerinte még alva is elmondja, hogy (nevek megváltoztatva) „Kiss Károly, honvéd, XY dandár lövész zászlóalj, anyja neve Pálinkás Katalin…” – mire a másik csóka közbeszól: ez tényleg az anyád neve? Igen… miért? Mert az én anyám neve is ez… Na ne má… De, nézd meg – és mutatja a katonakönyvét. Az megnézi: tényleg! Nézegeti tovább… „Sőt… basszus, a születénapunk is ugyanaz…” Veszi elő az ő könyvét, és tényleg: évszám, hónap, nap – ugyanaz. Mutatják nekem… mire én is előveszem a könyvemet, kinyitom, és mellérakom – ugyanis megegyezett az én születésnapommal…

Vagyis: három vadidegen ember, akik egy évben, egy napon születtek, és kettejüknek még az anyja neve is ugyanaz (és ráadásul nem is gyakori név)…

Nem a világ legnagyobb véletlenje, de azért emlékezetes volt…

 165. bio — 2015-04-19 22:31 

A Londonban talált könyvről jutott eszembe a Lehetetlen című műsorban Mácsai Pál által elmondott történet a franciaszótárról.

Aki nem ismeri: Mácsai, még gimnazistaként egy nyáron Franciaországba ment egy ottani rokonhoz. Az elutazás előtt az apja odaadta neki a franciaszótárát, amit még évekkel korábban, egy antikváriumban vett – a borító belsején még ott volt ceruzával az eredeti tulajdonos neve is. Franciaországban a házigazda rokonnak volt egy ottani, szintén magyar ismerőse, egy öregúr, aki évtizedekkel korábban költözött ki. Aztán az egyik nap rosszul lett, szívroham: ugyanis meglátta Mácsai szótárát az asztalon, belelapozott – és meglátta a saját nevét a borító belsején… ugyanis az ő szótára volt, amit még a kiköltözése előtt, vagyis évtizedekkel korábban adott el az antikváriumnak…

Na, ez is szép véletlen…

 164. laposelemer — 2015-04-17 10:15 

Nahát, úgy érzem, ez pont idekívánkozik. A 90-es évek elején történt. Egy bizonyos szerelő szakmában dolgozom vállalkozóként, és már akkor is ezt csináltam. Egy barátom barátja, szintén a szakmában dolgozott, Stockholmban él, és szólt, hogy egy csomó szerelési anyaga van, ingyen odaadja, csak menjünk el érte. A barátommal felcihelődtünk és autóval, utánfutóval elmentünk Stockholmba, nem kicsit fárasztó út. Ennek a kinti havernak, volt egy nagy szenvedélye, mégpedig, hogy árverésekre járt, ahol minden elképzelhető és elképzelhetetlen dologhoz hozzá lehet jutni. Mondta, hogy ő most átmegy Vesterosba (ez még északabbra van Stockholmtól) a barátnőjéhez és mellesleg beugrik egy árverésre, menjünk vele. Vesterosban, az árverésen pedig elém áll egy vadidegen ember, és azt mondja, magyarul: -Téged ismerlek! Mondtam, hogy az nem lehet, én két napja vagyok itt, és két nap múlva már itt sem vagyok, biztosan téved. – De, de te Budapesten xy utcában szoktál vasárnaponként focizni. Ez bizony igaz volt, csak néztem. Kiderült, hogy az öccse Budapesten él, ugyanabban a lakótelepi házban lakik, mint én, csak más lépcsőházban, és mikor ő itt volt nála, vasárnap nézte az ablakból a ház előtti dühöngőben a focit és ott látott. És 1300 km-re innen, az isten háta mögött Svédországban véletlenül összefutott velem és megismert. Nagyon furcsa érzés volt.

 163. ottar — 2015-04-17 08:54 

Ez velem esett meg:
Egy 35 ezres agglomerációs városba költöztem, minden előzmény nélkül (nem a környéken születtem, a költözés előtt sosem jártam ott, azaz semmi kapcsolatom nem volt ott senkivel). Pár évvel később egy ismerősöm (nevezzük Sanyinak) is odaköltözött. Neki sem volt előtte semmi köze a városhoz, szinte senkit nem ismert. Mindketten BP-n dolgoztunk, azaz aludni jártunk haza.

Egyik nap (nem sokkal az ő odaköltözése után)megyek vásárolni, helyi tesco zsúfolt parkolója. Megállok, a bejárat felé a földön meglátok egy elhagyott bankkártyát. Fölemelem, mondom leadom a biztonsági őrnek. Megfordítottam. És aztán felhívtam Sanyit. 🙂 Ennek is elég kevés esélyét látom…

 162. Rumcájsz von Jicsin — 2015-04-05 17:32 

@SLC:
Hehehe! 😆
Én is ilyen „önmegtartóztató” üzemmódban vagyok leginkább. 😆

 161. SLC — 2015-04-04 16:51 

@Rumcájsz von Jicsin: Üdv! Itt voltam végig, csak ha nincs mit mondanom, akkor nem nagyon pofázok bele, mint most a lezuhant repcsi kapcsán. Egyébként szorgosan olvasom a posztokat és kommenteket 🙂

 160. Rumcájsz von Jicsin — 2015-04-04 16:45 

@SLC:

Üdvözlégy szőr! Hun jártál, amikor az ég zengett? Most már maradsz? 🙄

 159. SLC — 2015-04-04 16:10 

@El periodista: Vannak ilyen őrangyalok, egyszer én is az voltam.
Történt, hogy szilveszter előtt pár nappal a könyvtárból jövet az utcán két lány szólított meg, hogy merre van XY vendéglátóhely. Volt ott valami szilveszteri buli, és a jegyet meg akarták venni előre. Épp ráértem, elballagtam velük oda, a buszpályaudvar felé elbeszélgettünk. Kiderült, hogy az egyikükkel még közös ismerősünk is van. Beültünk egy kávéházba is melegedni a busz indulásáig, aztán amikor nem volt elég a pénzük, kisegítettem őket pár forinttal. Mindezt úgy, hogy nem cseréltünk telefonszámot, nem beszéltünk meg randit, semmit. Csak azért tettem mindezt, mert úgy éreztem, hogy segítenem kell nekik.
Több mint tíz éve dolgozom az egyik lány munkahelye körüli cégeknél, de SOHA nem találkoztam vele többé. Szerintem ha eszébe jutok néha, ő is úgy gondolja, hogy egy őrangyal segített neki akkor este. Pedig csak én voltam XD

 158. SLC — 2015-04-04 15:56 

@rebel: Köszönöm 🙂 Sajnos maradtak benne hibák, de az egészét tekintve szerintem megállja a helyét.

Hogy egy kicsit én is hozzájáruljak a sztorikhoz, elmesélek egyet én is.
Az alábbi történetet csak szüleim elbeszéléséből ismerem. Egy kis faluban laktunk, ahol elég „nagy” volt (hetvenes évekről van szó) az átmenő forgalom, mi pedig pont a főutcán laktunk. Fogalmam sincs hogyan, de egyszer kitotyogtam az útra, és majdnem elütött egy autó, ha jól emlékszem Lada (vagy Zsiga, nem tudom pontosan). A sofőr majdnem szívrohamost kapott. Nem sokkal később el is költözött a faluból, állítólag én is közrejátszottam a döntésében.
Pár év múlva mi is elköltöztünk a szomszéd faluba. Egy alkalommal a szomszédban lakó idős asszony vigyázott rám, kézen fogva mentünk a járdán a falu egyik legeldugottabb zsákutcájában, amikor kirántottam a kezem az övéből, és kirohantam egy közeledő autó elé. Nyilván az volt a szándékom, hogy átszaladok előtte, de hogy miért csináltam, később soha nem tudtam megmagyarázni.
Természetesen ugyanaz a fickó volt a sofőr, aki egyszer már majdnem elütött…
Ha esetleg olvasná ezt – ami a téma jellegéből adódóan nemhogy lehetséges, de egyenesen törvényszerű -, akkor bocsánatát kérem.

 157. gwarroll — 2015-04-04 14:19 

Mi borsod egy eléggé kicsit falujában adtuk el a kocsinkat, és kb 3-4 évre rá BP-en a bkv-n ülve láttam meg..rendszám dettó.:D

 156. rebel — 2015-04-03 00:26 

@SLC:
Jó írás.

 155. SLC — 2015-04-01 22:28 

@rebel: nézd má! 🙂 A karcolatos cikket én írtam. Hiba sajnos van benne, de alapjában véve ma is így írnám meg. Nagyjából. 🙂

 154. kaffer — 2015-04-01 00:41 

A fenti érdekesnél érdekesebb sztorik mellett nem egy hihetetlen történet, de nekem kedves. Olyan 2004 elején bogarásztam egy társkeresőn, bár nem igazán hittem a dologban Egyszer csak megláttam egy hölgyet, aki pont azon a szeptemberi napon született mint én, csak 7 évvel később. Mivel 50 kilométerre lakott tőlem, egy szmájli mellett csak annyit írtam, hogy nicsak, egy napon születtünk. Visszaírt annyit, hogy vannak még véletlenek. Közben megnéztem az adatlapját és láttam hogy szereti a focit, a természetet és a palacsintát. 🙂 Írtam még egy üzenetet, hogy vannak ugyan véletlenek, de azt mire véli, hogy gyerekkorom óta igazolt labdarúgó vagyok, szabadidőmet a természetben töltöm és horgászom, a palacsintát meg meg is sütöm, nem csak eszem.
Azóta együtt vagyunk már több mint 10 éve..

 153. momoooka83 — 2015-03-31 21:01 

kicsit megkésve, de még egy sztori az eszembe jutott, de ez inkább vicces, mint misztikus!
Szlovákiában élek, északon, tehát többségi szlovák nagyvárosban. az egyik itteni országos kerrádió már kb. 2 éve naponta 2x sorsol 1000 Eurót – SMSt kell küldeni és ha felhívnak, egy jelmondatot kell bemondani és tiéd a cash. ha valami okból nem nyeri meg senki az 1000t, akkor a következő sorsoláskor 2000t sorsolnak és így tovább. persze egyszer én is nyerni szerettem volna, így mikor már kb 4 vagy 5000 Euró volt a nyeremény, beküldtem egy SMSt. éppen indultunk haza dél-Szlovákiába és a délutáni sorsolás idejére szépen egy áruház parkolójában megálltunk, h biztosan halljuk a teló csörgését. mikor bejelentették, h sorsolnak, erősen szugeráltam a telót, h NEKEM fog megcsörrenni!!!! elkezdett pípolni az adásban, h hívnak valakit, erre nekem is megcsörren ugyanabban a pillanatban a telóm. felkaptam és belesikítottam örömömben a jelmondatot, erre persze a fószer a másik végén, h őőőőő, én nem a rádiótól hívok…. persze addig már hallani lehetett, h valaki más nyert, így mikor letettem, szegény férjem olyan izgatott volt, h majdnem felborította a kocsit 😀 azóta is én csak röhögök, h micsoda véletlen egybeesés volt, ő meg mérges lesz, mert tényleg megcsapott minket a nagy nyeremény szele. azóta sem esett meg velünk ilyen, pedig párszor még küldtem SMSt.
én úgy vagyok ezekkel a dolgokkal, h az univerzum erői eléggé pontosan követik a gondolatainkat és a vonzás törvénye ugyanolyan általános, mint a gravitáció. már csak meg kell tanulni alkalmazni az életben.

 152. viola2015 — 2015-03-31 18:20 

@padi:

Kedves padi! Nem akartam én ezzel senkit bántani, csak az egészségügyből hozott tapasztalatom ez. Persze, ha valaki a mentőben hal meg azt nem fogják kidobni.Én egyszer egy hepatitiszes gyermeket kísértem mentőben a fertőző kórházba, és a mentő állomáson lefertőtlenítették az egész gépjárművet. De ez az egész talán több szót nem is érdemel. Minden jót kívánok.

 151. padi — 2015-03-31 10:02 

@viola2015:

A szabály, az egy dolog, a humánum egy másik.
Csak a mentős a tanúja, hogy az illető a mentőbe helyezés előtt vagy kivétel után halt meg.

Amúgy egy frissen meghalt sérült sokkal kevésbé (leginkább semennyire sem) fertőző, mint számos betegség élő alanya.

 150. exgumitalp — 2015-03-30 19:22 

Semminek sem nulla a valószínűsége, csak nagyon kicsi! 🙂

Nekem kicsi a világ témakörben lenne két sztorim:

Többször voltam Velencében, de az egyik évben a párommal kitaláltuk, hogy azért egyszer már a karneváli időszakban is ki kéne oda látogatni, mert azért mégis csak az az igazi. Aki volt már ott olyankor, az tudja, hogy azt a relatív pici várost, ilyenkor komoly embertömegek lepik el. Nekünk is sok volt a jóból (hát még a turistákból), ezért felkerestünk egy félre eső, kedves kis, főleg helyiek által preferált, olasz cukrászdát. Ki mással futottunk volna itt össze, mint a gyerekkori barátommal és a párjával, akik egyébként cca. 150 méterrel laknak tőlünk itthon és gőzünk nem volt róla, hogy ők is pont abban az évben utaznak ki a velencei karneválra. 🙂

Volt olyan szerencsém, hogy egyszer Málta szigetét is sikerült meglátogatnom. Az indulás előtti este, még a munkahelyről hazafelé menet, meglátogattam a kedvenc ital nagykeremet és pusztán fertőtlenítési célzattal, vettem is egy üveg páleszt az általam jól ismert és kedvelt eladó sráctól. Másnap hajnalban el is utaztunk a piciny, Földközi-tengeri szigetre. Pontosan már nem emlékszem, de úgy 3-4 napja nyaralhatunk ott, amikor is meglátogattuk a Lovagok kertjét, ahol nem mással futottunk össze, mint az italnagykeres sráccal és a feleségével. Egyikünk sem tudta a másikról, hogy Máltára fog utazni és bár kicsi a sziget, azért annyira nem, hogy pont egymásba fussunk bele. 🙂

Szóval kicsi a világ és semminek sem nulla a valószínűsége. 🙂

 149. lacc78 — 2015-03-30 14:29 

Velem még soha nem történt ennyire valószínűtlen egybeesés, anyámmal viszont igen. Ő egy szép tavaszi napon elhatározta, hogy becsavarja a haját. Ennek azért van jelentősége, mert előtte vagy 20 évig csak hajsütővasat használt. Tele is rakta a haját sárga műanyag csavarókkal (más színűt vagy anyagút nem kapott a boltban), és egy regénnyel a kezében kiült az erkélyre. Pár oldal után azt olvasta, hogy „a nő haja tele volt sárga műanyag csavarókkal”.

A regény címére sajnos nem emlékszem…

 148. warr — 2015-03-30 10:14 

@meggymag: Az előző kommentemet elnyelte a rencer :@

No mindegy, itt egy egész jó kronológia, bár Blikk 😀

http://www.blikk.hu/blikk_aktualis/nyisd-ki-azt-az-atkozott-ajtot-kiabalta-a-halalgep-kizart-kapitanya-2342033

 147. warr — 2015-03-30 09:21 

@meggymag: „Megkérdeztem volna, hogy egyáltalán lehetséges-e, illetve létezik-e olyan állapot, hogy kívülröl egyáltalán, semmi módon ne lehessen bejutni a pilótafülkébe? -már úgy hogy nincs egyéb meghibásodás.
Szvsz. az legalább olyan rizikós, ha tényleg úgy van.”

Igen, ha a bent lévő személy kézzel lock állásba billenti a megfelelő kapcsolót, amikor kintről a master kóddal be akarnak menni. Ez legalább 5 percre tiltja az ajtót, ha jól tudom (olvastam több félét is 5 és 20 perc között, azt hiszem beállításfüggő).
Ha elengedi (mert elájul pl), akkor utána nyitható az ajtó, tehát nem fixen bekattanó kapcsolóról van szó.

 146. becsuszoszereles1k — 2015-03-30 07:58 

144.@qdiace:

Ugy latszik, van olyan, hogy: fatum…
Volt egy nagy hadvezer (nem Napoleonra gondolok), akinek volt egy elsoszulottje, kamasz fia, aki allandoan valami fegyverrel jatszadozott otthon. Tutira senki nem szolt ra soha. Es egyszercsak lelotte a fegyver. :/
[Olyan ez, mint David kiraly es Batseva elso fia – marmint hogy az Elet soha nem karpotol, de a tartozast behajtja…]

 145. meggymag — 2015-03-30 07:54 

@warr:139.

„Ha sokáig nincs semmi eredmény,… akkor meg az a baj,…“
Mindez nagyon sokszor tényleg így játszódik le. Igazán nem kétlem.
Nem is egy kérdés, hanem számtalan lehetséges, ha nem pont az jutott az
eszembe, hogy hát „kinek a pap, kinek a papné“ -már csak népieschen, de nem csúfolkodóan!

Nagyon nem értek szinte semmi technikához ahhoz, hogy komolyan tudnék konteózni ilyen esetben. Nem is állíthatom azt, hogy itt biztosan
konteórol van szó. De lehetséges.
Ezért az sem volt egyértelmü, hogy egy ilyen kérdés melyik poszthoz találna a legjobban? A „Furcsa történetekhez“ a megzakkant pilcsi miatt vagy inkább a „Charlie Hebdo“-hoz, tekintettel a látványosan gyors megoldásra és a látványos kormányfök+minisztrelnökök szolidáris gyászára.

Megkérdeztem volna, hogy egyáltalán lehetséges-e, illetve létezik-e olyan állapot, hogy kívülröl egyáltalán, semmi módon ne lehessen bejutni a pilótafülkébe? -már úgy hogy nincs egyéb meghibásodás.
Szvsz. az legalább olyan rizikós, ha tényleg úgy van.

Már elsö este megtalálják a hangrögzítöt dobozostól amit lehallgatnak, rögtön megállapítják az érvényesnek számító történést, mindenféle ha nélkül. Hivatalosan jól hallatszik, hogy az elsö pilóta/a kapitány rúgdossa az ajtót, de nem hallszik pl. semmiféle pánikszerü kiabálás a személyzet vagy az utasok részéröl, holott a gép szinte fejjel lefelé repül/esik 8 percen keresztül. De igen, valami hallszik az utasok részéröl is az utosó másodpercekben, mondják, de csak egy késöbbi jelentésben.

A „repülési adatok (flightradar pl)“ dobozát is megtaláljak már az elsö este, ezt azonban üresen, az adatrögzítö nélkül. Ez a helyzet a mai napig is.
Ennek hiányában (amit a döntö adatoknak szoktak nevezni) veszi egy képzett jogász magának a szakmai bátorságot egy emberröl kimondani,
hogy tudata teljes birtokában követett el sajátmagát is beszámítva 150-szeres tömeggyilkosságot.
Egyúttal súlyosan kompromittálva, lehetetlenné téve annak az embernek az élö hozzátartozóit is.
Eddigi (nem 100%-os, de ) tudomásom szerint egy ilyen vádemelésnek
szenzációhajszolási értéke van ami a lakósságot illeti és konteós, ha azt a
szakmatársak, a légi /és nem a „légiesch“ / szakemberek és egyéb magassabb fórumok annyiban hagyják.

[Különben egy még 25.-ki jelentésben 1 db. segélyhívásról is olvastam, de azóta sem. Tehát nem garantálom.] 137.outatime is vadat érez a sürüben.

Azt is írják a pilcsiröl, hogy 2013-ban kitüntették, amennyiben felvették és bevezették a Die Federal Aviation Administration (FAA Airmen Certification Database” -ba. A lufthansa fönöke azt modja, hogy 2013 óta a pilcsi náluk
másodpilóta és mindig kifogástalanul teljesített. /mit is mondhatna mást?.
Azóta a pilcsi nyugodtan megzakkanhatott , de attól még nem bizonyított a tettessége.

 144. qdiace — 2015-03-30 07:25 

Volt egy embernek egy vadászpuskája, és — finoman szólva — nem tartotta be a „fegyver nem játék” alapelvet.

Egyszer a fia megtréfálta: élesre töltötte a fegyvert. Röviddel később elhatározta, hogy öngyilkos lesz: leugrott a szülei lakását tartalmazó ház tetejéről.

Épp a szülői lakás ablaka előtt esett, mikor apuka megint játszott a fegyverrel, és lelőtte. A rendőrség öngyilokként zárta le az ügyet.

Rég olvastam ezt a sztorit, rémlik vmi olyan, hogy a srác nem halt volna meg, ha csak simán leesik. Ha vki tudja a tutit, pontosítson plz. Meg persze akkor is, ha ez a sztori netán urban legend lenne.

🙂

 143. becsuszoszereles1k — 2015-03-29 22:59 

Csak roviden:
– a kornyezo levego drasztikusan hirtelen lehulese halal eseten (harom es fel evvel ezelott tortent a csaladunkban is hasonlo), ez igaz, es felelmetes erzes megtapasztalni…

– egy nagy es egy-ket kisebb foldrengesben volt reszem eletemben (halisten viszonylag tavolrol), es mindegyik esetben hatarozott parfum illatot lehetett erezni a levegoben, mintha illatos fatylakkal suhannanak melletted ide-oda…

 142. medvebunda — 2015-03-29 22:01 

Hét éve elmentem leányommal a középiskolai írásos felvételire. Jött a gyerekek beazonosítása, s a szomszédos padban ugyanazon ritka családnevű gyerek ült, ugyanazon keresztnévvel.

Meglepi: a születési dátumuk is megegyezett (egy évfolyam, de a valószínűség még mindig csak 1:365).

Így beazonosításra az édesanyjuk nevét használta a meglepődött tanár: az már eltérő volt.

 141. viola2015 — 2015-03-29 20:06 

A mentős történetekhez csak annyit tennék hozzá, hogy elhunyt személyt soha nem tesznek mentőbe, mert az utaztatás után az egész mentőautót – személyzettel együtt – a-tól z-ig fertőtleníteni kellene. Tehát elhunyt személyhez csak azt a bizonyos szürke autót hívják.

 140. zizzi — 2015-03-29 17:13 

Repules-technikaban laikus vagyok, viszont nagyon sokat repultem (ezres nagysagrendben es ismerem a „nagysagrend” fogalmat). 9 evig voltam Lufis – nem repuloszemelyzet, szamitastechnikus. Igy tizes „nagysagrendben” ultem pilotafulkeben, 1997-2006 kozott. 9-11 elott sokszor volt nyitva az utasteri ajto.
Rendszerint a pilota elso dolga volt, hogy kozolje, nem mukkanhatok, csak ha o szolit. Az ules -2 vagy 3, geptol fuggoen – a 2 pilota mogott van, illetve nagyobb gepen hatul kozepen is, meglehetosen szukos, plane amikor a pilota meg nem zokkentette be az o uleset a helyere. A fel- es leszallas kozben sok dolguk volt, repules kozben azutan amikor robotra kapcsoltak, altalaban elkezdtek beszelgetni az emberrel.
9-11 utan elkezdodott a szigorubb ellenorzes, ilyenkor mar altalaban megnezte maga a pilota is a lufis kartyat. Az ajto zarva volt, eleinte latszott, hogy extra, „falon kivuli” vezetekkel oldottak meg, kesobb mar eleve igy kepeztek ki a pilotafulket. Szerencsere semmilyen incidens nem tortent velem.

A sztyuvik altalaban legeloszor ide kinaltak be az ellatmanyt. 9-11 utan volt mindig valamilyen jelszo a kopogason kivul, amire kinyitotta a pilota az ajtot, nem volt eleg a sztyuvi ismert hangja. Ja es altalaban a fosztyuvi jott be, ove a biznisz osztaly ellatasa is. Persze mindig kapitanytol fugg minden „szokas” egy gep legenysegenel.
Leszallaskor egy gephang ha jol emlexem 500 m magassagtol allandoan bemondja a magassagot, talan 50 meterenkent. Szerencsere nem tudom, hogy leeseskor is bemondja-e – ha igen, biztosan hallhato a felvetelen…

Repultem en is FFM-Barcelona kozott, 2005-ben, szinte ugyanezen az utvonalon – izgalmas az Alpok latvanya, szikla szikla hatan. Borzong az ember, ha belegondol.

 139. warr — 2015-03-29 14:38 

@meggymag: Ha sokáig nincs semmi eredmény, mint a maláj gép(ek)nél, akkor az baj, ha meg gyorsak, mert tudták hogy hova esett a gép, nem a tenger mélyéről kellett előkotorni a fekete dobozt, nem radarlefedettség nélküli helyen repült, mint a maláj, így megvannak a repülési adatok (flightradar pl), akkor meg az a baj 🙂
Itt szerintem semmi konteó nincs, csak egy megzakkant pilcsi, akinek nem lett volna szabad bármilyen pilótafülkében lennie.

 138. meggymag — 2015-03-29 06:08 

@outatime:137.

Ugyanezt a repülöszerencsétlenséget tettem szóvá a Charlie Hebdo 695. alatt.
Az ötletet a megint feketébe öltözött, a baleset helyszínelésére kiutazott sírós szolidáris államfök, miniszterek adták. Rögtön a CH eseményre emlékeztetett.
Valamint a szokatlanul extra gyors eljárás: kedden történt még déli 12 óra elött, csütörtök estére már minden szükséges tudnivaló meglett.
[Még kéne egy pár földrengés, vulkánkitörés és hasonló esemény, akkor jobban tudnánk, hogy mivel telik a kormányzók ideje, mert ritkán a kormányzással- írta egy hsz. a már meglevö kb. 2000 közül;] alábbi link:

http://www.heise.de/tp/foren/S-4U9525-Erweiterter-Selbstmord-mit-dem-Flugzeug/forum-294244/list/ hsz.-k, kommentek.

Máshol olvastam, hogy a Marseille-i ügyész a megtalált hangfelvételek alapján már szerda délután megállapította, hogy a pilóta miután annak rendje és módja szerint beállította a fedélzeti komputerbe a leszállási adatokat (ezeket a repülöket a komputerek vezérlik tulajdonképpen),kiment
a toilettre, majd mikor visszajött, a kopilóta nem nyitotta ki neki a fülke ajtaját, hiába kopogott (!!) az ajtón a föpilóta, söt, késöbb, mikor már rugdosta az ajtót,még akkor sem engedte be. A kopilóta egyedül beállította a meredek zuhanó leszállást és 8 perc múlva orrával vágott be a gép a sziklás hegy oldalába. A francia ügyész tudatosan szándékos eljárást állapított meg, mivel a kopilóta végig hallhatóan szuszogott, tehát magánál volt. A kapitányt meg szándékosan nem engedte be, különben miért rugta volna az az ajtót.
Vészjelzést nem adtak le, és a franciák keresésére sem válaszolt a repülö,
miután eltünt a központ radarjáról.
Az utazó közönség, az csak a legutolsó pillanatokban kiabált. Holott a gép már jó 7 perce az orrával lefele „bukik“.
A Marseille-i ügyész már ki is adta a nyomozási parancsot 149 ember ellen
hanyagságból elkövetett gyilkosságért, a másodpilótáról megállapították csütörtök estére, hogy pszichés beteg volt.
„Tömeges“ öngyilkosságot követett el. Kész, minden világos. Mindenki egyetért.

A másik fekete doboznak csak a külsö, piros burkolatát találták meg. A francia fönyomozó ma bevetette, hogy esetleg mégiscsak talán technikai hibáról is lehetne szó.
A linkek alatt sokat lehet olvasni, képek is vannak, még több linkre lehet tovább kattintani.

http://web.de/magazine/panorama/germanwings-absturz-airbus-a320/flugzeugabsturz-germanwings-frankreich-news-ursache-ticker-30531560

http://web.de/magazine/panorama/germanwings-absturz-airbus-a320/flugzeugabsturz-germanwings-frankreich-airbus-bergung-opfer-30536692

 137. outatime — 2015-03-29 03:06 

@tiboru:

khm, azert erre reagalni kene:
http://de.sott.net/article/16773-Germanwings-Airbus-bereits-vor-dem-Aufschlag-explodiert-Zeugen-berichten-uber-Explosion-und-Rauch-vor-dem-Aufprall-Trummerteile-weit-verstreut

a szemtanuk felrobbanni lattak a repulot….

TUDOM:

tiborunk elfoglalt, de talan tud szakitani egy villakonteonyi idot a turelmetlen konteo hivok millios tabora szamara 🙂

 136. viola2015 — 2015-03-28 22:51 

A másik történet pedig az, hogy az én férjem fiatalon elhunyt, de amíg élt addig sokat mesélt nekem két igen jó barátjáról. Az egyik barátja a középiskolai volt a másik pedig egyetemi. Másról nem is igen hallottam történeteket de erről a kettőről igen sok ifjonti mókás dolgot mesélt. Mindig tervezte, hogy mindkettőt megkeressük majd, de sok mindenféle elfoglaltság és az idő rövidsége miatt ezek a találkozások nem jöttek létre. Hozzáteszem, hogy ezekről az urakról még fénykép sem állt rendelkezésre, csak a nevüket tudtam. Több év elteltével a munkahelyemen kereste egy férfi a főnökömet és bemutatkozott. Nem túl gyakori névvel rendelkezett és rákérdeztem, hogy nem volt-e egy középiskolai osztálytársa akit így és így hívtak. Mire ő azt felelte, hogy nem hogy osztálytársa, de a legjobb barátja volt. Kollégák lettünk és sok évig dolgoztunk egy munkahelyen.
Én nem rendelkezem valami sok rokonnal, de már jócskán felnőtt korban ismertem meg az unokatestvéremet, aki egy vidéki nagyobbacska városban lakik. Náluk vendégeskedve sok mindenről beszélgettünk éppen és valahogy beszélgetés közben kibökött egy nevet aki az ő háziorvosa. A név igen jellegzetes és én rögtön megkértem, hogy ha legközelebb találkoznak kérdezze meg, hogy nem volt-e egy kedves egyetemi barátja akit xy-nak hívtak. Hát persze, hogy volt neki, pontosabban az én elhunyt férjem volt a barátja. Hát ez a személyes találkozás még a távolság miatt még nem jött létre. Sokat gondolkoztam azon, hogy ez miért történt velem, és most már azt gondolom, hogy a sors azt akarta, hogy elmondhassam ennek a két valamikori barátnak, hogy a férjem haláláig szerette volna őket viszontlátni, és ez már csak általam sikerült neki.

 135. viola2015 — 2015-03-28 22:29 

Én is rendszeres olvasója vagyok a blognak, de még soha nem szóltam hozzá semmihez sem. Most azért teszek kivételt mert nekem is van két történetem. Az egyik eset az, hogy egy nagyon kedves kolléganőm beteg lett és ennek következtében elhunyt. A temetésére készülve a kolléganőmnek sokat mondogattam, hogy valahogy meg kéne oldani, hogy a temetőben le tudjuk játszani a „Nagy utazás” c számot mert ez volt az elhúnyt egyik kedvence. Kiderült, hogy nem lehetünk ott a temetésén mert csak a szűk család lesz jelen. A temetése napján a munkahelyünkön ketten a kolléganőmmel gyertyát gyújtottunk, kitettük a képét és a számítógépről lejátszottuk a számot. Hónapokkal később a neve napján a kollégákkal megbeszéltük, hogy kimegyünk a sírjához. Én éjszaka azt álmodtam, hogy összetalálkoztunk a munkahely bejáratánál – ahogy sokszor az évek során – pár szót váltottuk és integetve eltávolodott. Hát erről még azt gondoltam, hogy nyilván azért álmodtam vele mert készülünk kimenni a sírjához. Azt beszéltünk meg a munkatársaimmal, hogy mindannyian egy szál virágot viszünk, azt ami a kedvence volt. A lakásomnál volt egy virágüzlet és én bementem megvenni a virágot – többet is elvállaltam – és amíg a virágüzletes hölgy válogatta és csomagolta a virágokat az üzletben lévő rádióban megszólalt a NAGY UTAZÁS című szám. Hát bevallom őszintén hogy könnyezni kezdtem és elmondtam a hölgynek, hogy miért is sírok. A temető bejáratánál beszéltük meg a találkozást a munkatársainkkal – elég sokan voltunk – és elindultunk a sírhoz lassú gyaloglásban. Kicsit széthúzódott a társaság, én viszonylag az elején gyalogoltam és ránk merőlegesen a sírok közül kigyalogolt személyesen Koltai Róbert az ominózus film főszereplője. Egyszerűen nem akartam elhinni ezeket a történéseket, de a kolléganőmmel abban maradtunk, hogy kedves elhunytunk üzent nekünk a maga módján, hogy tudja, hogy itt vagyunk és gondolunk rá.

 134. brandhuber — 2015-03-28 21:22 

Ezt érdemes megnézni, sok jelenség magyarázatra lel:

https://www.youtube.com/watch?v=sMb00lz-IfE

 133. agathon — 2015-03-28 19:11 

Elhasznált, kitett cipők

Magyarország legnagyobb városában élek, az egyszerűség kedvéért nevezzük „Budapest”-nek. A nagyváros IX. kerületében lakom, kb. 1000 méterre egy nagy parktól, nevezzük „Orczy-park”-nak.
Érdemes tudni, hogy szinte naponta járok ebbe a bizonyos parkba: sétálni, kocogni, nyáron napozni. És randizni, természetesen!
A napoban történt, hogy meg akartam szabadulni két pár, futásban és túrázásban megfáradt, kopott edzőcipőmtől. Ahogy mindig is tenni szoktam , a két pár cipőt kitettem házunk vastag kő kerítésére, hátha jó lesz valamelyik hajléktalannak, mert mindkettő hordható állapotban van még.
A kitett cipők másnapra eltűntek a hatalmas bérház kerítéséről. Sok csöves, hajléktalan ember él a környékünkön.
Elfeledkezve az egészről, megrögzött szokásomhoz híven a következő napon is kisétáltam az Orczy-parkba. Ahogy ott sétálgatok a nagyréten, meglátok egy ütött-kopott, régi kerti padot a rét szélén. Távolról is látszott, hogy a pad lábánál valami „csomag” van. Odasétáltam a padhoz, és legnagyobb megdöbbenésemre a két nappal azelőtt kitett edzőcipőim kandikáltak ki a fűből, közvetlenül a pad lábánál. De nem is akárhogy! Nem csak úgy hanyagul odavetve, hanem katonás rendben sorakoztak egymás mellett a cipők! Olyan volt az egész, mintha valakik még mindig ülnének a padon, de csak a két pár cipőjük látszana…
Nagyon ledöbbentem, mert ezekben a cipőkben sokat jártam az Orczy-parkban! A cipők jól ismerik az utat házunktól a parkig.
A padot ráadásul valaki az erdei futópálya széléhez vonszolta, ahol rendszeresen elhaladok futás alkalmával.
Eltelt még néhány nap, ma megint futni voltam az Orczy-parkban. A cipők ugyanott pihentek, mintha türelmesen várnának rám azóta is!
„Kisétáltak” utánam a parkba, és várják, hogy végre újra a gazdájukkal lehessenek!
Holnap újra szeretnék kimenni a parkba! Ha még mindig ott várnak rám a cipők, ígérem, hazahozom őket! A leghűségesebb cipőim, igazán megérdemlik, hogy megtartsam őket!
Tanulság? A rossz cipőktől nehezebb megszabadulni, mint a jóktól! Hasonlóan, rossz tulajdonságaink jobban ragaszkodnak hozzánk, mint a jók! Testtelenül, lábak híján is követnek minket, mint ezek a kiérdemesült és kitett cipők…

 132. gacsat — 2015-03-28 14:09 

@vanek:
Ez is nagyon jó.–

 131. gacsat — 2015-03-28 12:52 

@El periodista: Felénk praktizál Dr. Kukucska a nőgyógyász.

 130. gacsat — 2015-03-28 12:51 

@El periodista:
A stoppos nem túl érdekes. Előre megbeszéltétek, hogy ugyanoda mentek. Az autósok gyakran járnak ugyanazon az útvonalon ugyanabban az időben. Közülük meg csak kevés szereti a stopposokat.

 129. gacsat — 2015-03-28 12:43 

@El periodista: Befizetési bizonylat?

 128. gacsat — 2015-03-28 12:39 

@outatime: Van egy hasonló elmélet: Ami egyszer már megtörtént, az legközelebb nagyobb valószinűséggel történik meg. Ezért van, hogy bármiből az első kisérlet nagyon nehéz, de az ismétlése valamivel könnyebb. Akár egy másik csapat által egy másik földrészen is. A végén meg ipari terméket lehet belőle csinálni.

 127. gacsat — 2015-03-28 12:02 

@kobri29: Ez a legjobb.

 126. gacsat — 2015-03-28 11:55 

@cerebrolavator: Szerintem ott van az érveléssel a hiba, hogy nincs nulla vastagságú mutatópálca. Még gondolati szinten sem.

 125. gacsat — 2015-03-28 11:48 

@404notfound: Minden nap, ha felkelsz, kb 1 a tízezerhez az esélyed, hogy aznap balesetben meghalsz.

 124. gacsat — 2015-03-28 11:43 

Apám találkozott a szomszédunkkal. Amszterdamban az utcán.

 123. gacsat — 2015-03-28 11:37 

Tessék, itt van két összeütközött puskagolyó:
http://englishrussia.com/2009/02/23/one-to-a-billion/

 122. eltakaritono — 2015-03-28 07:24 

@lilienfeld:

De azt ugye nem teszed meg velünk, hogy titokban tartod, melyik filmről van szó?
Nekem is vannak ilyen, – másoknak jelentéktelennek, érdektelennek tűnő filmek, – melyek valamilyen (időnként számomra is rejtélyes) okból erősen hatnak ránk.

 121. lilienfeld — 2015-03-28 01:41 

Kb. egy évtizede, aktívan és sokáig fórumoztam egy bizonyos speciális témában. Amit aztán elvágtak, ui. az érdeklődésemet fenntartó probléma az én életemből kivonult. Mindenesetre, a fórum egy bizonyos törzstagja nagy hatással volt rám az intelligenciájával és a stílusával; de brutál szigorúan őrizte az inkognítóját.
Évek teltek-múltak, más fórumok, blogok, stb., újabb és még újabb nagyon érdekes szerzők. Aztán az egyik blogon feltűnik ama régi, elfeledett, speciális téma… és AZ a stílus… és egyéb apró részletek.
Sajna, sosem fog kiderülni, helyes volt-e a megérzésem, apró kis privát öröm marad, h az illetőnek ismerem egy speciális érintettségét is; és az „értesülés” csak a mindkét helyen általa termelt, és általam fogyasztott irgalmatlan mennyiségű szövegből szűrődött le. (Amúgy nem vagyok egy nagy sílusszakértő.)

Egy régebbi magyar film, alig ismeri vki, de nekem nagyon-nagyon fontos, az egész fiatalságomat tartalmazza. Kb. egy évtizedig hajtottam, h meg tudjam szerezni. A PORT-on sok évig 0 hozzászólás. Majd egyszer csak, hoppá, az első: egy ismerős becenévvel. A profiljából rögtön ki is derült, h diákkori titkos szerelmem, akivel soha egy szót sem beszéltünk, semmiről, nemhogy erről a filmről… de rá is nagy hatással volt.

 120. qdiace — 2015-03-27 21:48 

Ha kis valségű, ámde mégis bekövetkezett események, akkor…

http://tinypic.com/view.php?pic=4j1fno&s=8#.VRXB73iWtD8

🙂

 119. snug — 2015-03-27 21:21 

A nagynéném haldoklott a kórházban, szörnyű, áttétes rákban. Én még egyetemista voltam. Egy nap bementem egy előadásra, nem nagyon láttam bent olyanokat, akikkel általában együtt szoktam lenni, ezért leültem egy srác mellé, akit valamennyire ismertem. Egy falap volt nála, ami egy templom berendezéséhez tartozott, aznap vitte restauráltatni. A falapon egy szép angyalka volt. Aznap este, amikor hazaértem, édesanyám már gyászruhában, sírva fogadott. Nem nagyon hiszek a misztikus dolgokban, de azóta sem tudok szabadulni a gondolattól, hogy az az angyalka valójában a nagynéném volt, aki éppen akkor halt meg (120 km-re Budapesttől), amikor én az előadáson ültem…

 118. polip — 2015-03-27 21:19 

@polip:
@cerebrolavator:
A tiédre reagáltam.

 117. polip — 2015-03-27 21:13 

@tiboru:

Captain Statistics here:
Végtelen eseménytérben bekövetkezhet a 0 valószínűségű esemény. Hiteles referenciaként a nagysikerű Galaxis útikalauz-t javaslom, elszántabbaknak némi statisztikai irodalmazást 🙂

Ráadásul ha a kísérletek száma is végtelen (az univerzum végtelen ideig fennáll), akkor az egy kísérletben 0 valószínűségű esemény valószínűsége az összes kísérlet során 1. Azaz a lehetetlen törvényszerűen bekövetkezik, ha fenti feltételek fennállnak.

Hogy fennállnak-e az a fizikusok dolga, a matematika az bölcsésztudomány. 🙂
(Tudtommal a jelenlegi fizikai világkép nem ebbe az irányba mutat, de ehhez nem értek.)

Mindenesetre, ha így lenne, akkor a fenti sztorikon nincs mit csodálkozni!

(Ja, és rég olvasom a blogot, de emiatt a poszt miatt regisztráltam, thumbs up!)

 116. padi — 2015-03-27 18:22 

@El periodista:

A mentős másik története:

Kihívták őket egy nénihez, akit a kórházból csak azért engedtek haza, mert otthon szeretett volna meghalni. A lánya ápolta egy-két napig, aztán, amikor a mama nagyon rosszul lett, kihívta a mentőket. A mentősök mondták, hogy most elkezdhetnek csöveket dugdosni, kórházba vinni, ezzel néhány nappal meghosszabbítják az elmúlását, vagy pedig itt maradnak pár órát, amíg ez beavatkozás nélkül bekövetkezik. A lánya az utóbbit választotta, tehát ott maradtak végig.

A mentőben visszafelé menet pedig kiderült, hogy a halál pillanatában mindhárman úgy érezték, hogy kis időre sokkal hidegebb lett a lakásban. Korábban ők nem tapasztaltak ilyet, de aztán sokat műtő orvosokkal beszélgetve megtudták, hogy a műtőasztalon meghalt emberek esetében is előfordul ez.

Tudta volna folytatni a történeteket, de nem akarta, mert nem ez volt a beszélgetés fő iránya. Azt is gondosan kerülte, hogy vallásos magyarázatot adjon, de elég egyértelmű volt, hogy amennyi dolgot látott már életében, azt tartja a legkézenfekvőbbnek.

***

Kicsit könnyebb téma:

A műsor arról szólt, hogy van egy kezdeményezés (egyesület?) arra, hogy jobban megismertessék az emberekkel, hogyan tarthatnak életben valakit a mentő megérkezéséig. Erről is volt egy története:

Egy gyerekhang hívja a mentőket, hogy „jöjjenek gyorsan, anyukám nagyon rosszul van”. A diszpécsernek az volt a megérzése, hogy nem szívatás, elkérte a címet és küldte a mentőt. A mentősök belépnek a nyitva hagyott ajtón, benéznek a konyhába, és látják, hogy ott fekszik az anyuka, rajta ül a kislány (9-10 éves), és szabályszerű szívmasszázst végez. Átvették a kezelést, kórházba vitték; az anyukának infarktusa volt, de így túlélte.

A mentősök persze körbedicsérték a lányt, és kérdezték, hol tanulta ezt meg ilyen jól. „Láttam a Baywatch-ban.” Ehhez képest ilyen esetben a felnőttek többsége tehetetlenül áll a beteg mellett.

 115. El periodista — 2015-03-27 15:07 

@padi:
plíz!

 114. djatlov — 2015-03-27 11:50 

Ez mondjuk nekem most kicsit khm furi.
Mindkét blogra vissza-visszatérő olvasó vagyok.
Erre most látom ezt:
http://www.antalffy-tibor.hu/?p=10954

Ugyanazon a napon…

🙂

 113. djatlov — 2015-03-27 11:49 

@torpapa:
Őrület. 🙂

Szerintem ugyanaz, nem találok máshol Magyarországon Lecke utcát….

 112. torpapa — 2015-03-27 11:10 

@djatlov: nekem legalább 4 ismerősöm lakik a lecke utcában! 😀 feltéve ha ugyanarról a lecke utcáról van szó…

 111. padi — 2015-03-27 09:06 

@El periodista:

Nem ez volt az egyetlen történet, folytassam?

 110. gtibor — 2015-03-27 00:01 

102. @vanek:

Ez k.va jó! :-))

 109. yrkalla — 2015-03-26 21:36 

Szüleimmel egy román határ menti városban laktam a 80-as években. A településen kb. 35000 laknak, a mi utcánk a határátkelőtől kb. 2 km-re van.
Egyik nap egy német rendszámú autó állt meg a házunk előtt, kiszállt belőle egy középkorú házaspár és magyarul udvariasan közölték velünk, itt hagynák nálunk azokat az ajándékokat (faliszőnyeg, édességek stb.), amit a román rokonaikhoz vittek volna, de a határőrök nem engedték nekik és visszafordították őket. Haza meg nem akarták vinni. Sose láttuk őket korábban, senki sem ismerte őket a családból.

 108. mdmselle — 2015-03-26 19:55 

Nagyon jó poszt! nekem is van ilyen sztorim, egészen elképesztő volt. Mi egy nyugati országban élünk, de nem olyanban, ahová sok magyar vándorol ki, ráadásul egy eldugott vidéki városkában lakunk, közel s távol nincs egy magyar sem, 10 év alatt max 2-3-szor ütötte meg a fülemet az utcán magyar szó, és azok is turisták voltak, ám egy egyszer egy étteremben ültünk, amikor összetalálkoztunk egy szintén magyarul beszélő fiatal házaspárral, szóba elegyedtünk, majd megkérdeztem a srácot, hogy Magyarország melyik részéről jöttek, azt mondja X városból (vidék, nem Budapest). Na ne, mondom, mi is onnan, mindketten a férjemmel. A város melyik részéről? hát a lakótelepről. Mi is onnan! és melyik házból? a 28-ból. ekkor már a fejemet fogtam, teljesen hihetetlen hogy több ezer km-re az otthonunktól összefutunk egy másik magyarral, akivel nem csak egy városban nőttünk fel, de ugyanannak a lakótelepnek ugyanazon tízemeletesének ugyanabban a lépcsőházában, ráadásul a sógórnőm a fodrásza, így konkrétan ismeri a családunkat, ráadásul övé volt régebben az a teknős, akit mindig babusgatok a fodrászszalonban.
🙂

 107. piszkosfredakapitany — 2015-03-26 17:41 

Ez nem lehet véletlen, egy ilyen poszt után, bár lehet, hogy csak jobban figyeltem 🙂 Egy kollégámmal felvettünk egy interjút egy világháborús veteránnal és most rakosgatjuk össze a részleteket. Mintegy 60 kilométerre lakunk egymástól, így online megy a közös munka, chaten. Valamelyik nap sikerült másodpercre pontosan egyszerre ugyanazt, azonos szórenddel beírnunk egy nem tisztázott részlettel kapcsolatban…:)

 106. csibra — 2015-03-26 17:14 

ejnye, nem szereti a bbcodeot

 105. csibra — 2015-03-26 17:12 

Minden esetre ha legközelebb a Menai-szorosnál december 5-én hajóztok győződjetek meg arról, hogy az utaslistán vagy a legénységben [b]NINCS[/b] Hugh Williams nevű személy…

 104. ajcrowley — 2015-03-26 17:00 

Fiamnak 2 nappal ezelőtt mondtam, hogy ne add fel az álmaidat. Ő 6 éves, erre azt felelte, hogy ő most arról álmodik, hogy legyen egy olyan asztala, amin cserélhető a játék, biliárd, csocsó, meg pingpong. Másnap, a kacatos kuponos hírlevélben pont olyan asztal lett akciós. És míg ezeng gondolkodtam, hogy micsoda véletlen, ma meg véletlen történetes poszt van a konteón. 🙂

 103. El periodista — 2015-03-26 16:56 

@padi:
Huh, ez most nem esett jól.
Ijesztő.

 102. vanek — 2015-03-26 16:52 

Még a felszabadult 90′-es évek elején sokat jártam le Budapestről Balatonra dolgozni. Rendszeresen vettem fel stopposokat is, rendszerint esélytelennek látszó férfiakat, merthát a csajokat, katonákat, egyetemistának látszó felkészülteket hamar fölvették de egy átlag- vagy egy átlagnál furcsább férfi örülhetett, ha 8-10 óra alatt eljutott így a céljához (rekordom: Pécs-Bp 16 óra alatt, esőben – igaz, én az „esélytelen furcsa” kategória voltam). Aztán jópár évvel később (5-6) magam is aktív stoppolásra kényszerültem. Egyszer úgy alakult, hogy Gyöngyösnél ért az este (akkortájt Eger-Bp között ingáztam) és már sötétben álltam ki a sztrádára – az esélytelenek nyugalmával, hiszen, mire egy reflektor annyira megvilágít, hogy észrevehetnének, addigra már másodpercenként 30-40 métert távolodtak tőlem és ilyenkor már senki sem tapos a fékbe. Legalábbis gondoltam én. Merthogy viszonylag hamar egy kamion fékezett mellettem egy hatalmasat, így is csak jó messze tudott megállni. A sofőr aztán elmesélte, hogy ő tulajdonképpen sosem szokott stoppost fölvenni, úgyhogy ő sem érti, miért állt most meg, miközben annyit sem látott belőlem, hogy fiú vagy lány vagyok, jelenthetek-e veszélyt, semmit, csak valamiért megállt. Aztán csöndben ültünk Bp. határáig, amikor megszólalt: – Nincs neked véletlenül egy fehér VW bogarad? Mondtam neki, hogy de, van, illetve volt. Aztán ekkorésekkor nem vettél fel stoppost a Balatonnál? – Hát de. – Na, hát akkor ő volt az és akkor meg is ígérte, hogy valahogy meghálálja, én meg erre akkor azt mondtam, hogy majd egyszer, ha teheti, vegyen fel egy stoppost. Hát most fölvett…

 101. yossarian — 2015-03-26 16:46 

Akit érdekelnek a hasonló történetek, azoknak ajánlom a Rejtélyes igazságok nevű sorozatot.

 100. aramis — 2015-03-26 16:29 

Sziasztok!

Nálam is volt számmisztika, mikor a leendő feleségemmel megismerkedtem, akkor az ő autójának a rendszámának a három számjegye egy az egyben megegyezett az én autóm rendszámának a számjegyeivel.
Nincs vége a sztorinak: elsőszülött fiúnk TAJ száma is ugyanerre a három számjegyre végződik…

-A.

 99. koxi — 2015-03-26 15:27 

Az enyém sem nagy sztori, de azért érdekes volt. Jött hozzánk egy srác festeni. jópofa volt, kommunikatív, hamar szót értettünk. Fel is tettem az ilyenkor szokásos kérdésem: mi a csillagjegyed? Azt mondja mérleg. azta, én is, mikor születtél? Oktober x. Ne ba.., én is! Egyazon nap születtünk, de csak akkor hittem el neki, mikor megmutatta a jogsiját.

 98. horus — 2015-03-26 14:47 

Furcsa egybeesés az én életemben: Nagyon ritka vezetéknevem van. Ennek ellenére apám és anyám is ugyanazzal a vezetéknévvel rendelkezik. (nem rokonok) Ráadásul nagyapám szülei esetében is mindkét szülőnek ugyanez a ritka vezetéknév jutott. Eléggé „vissza vagyok tenyésztve…” Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy a szüleim rokonok-e, én viccből azt szoktam válaszolni, hogy „ikrek”! 🙂 Továbbá: én 27-én születtem, a feleségem is 27.-én. Van egy kisbabánk, ő is 27.-én született.

 97. csello — 2015-03-26 14:43 

Még a 90-es évek vége felé rendszeresen stoppoltam egy haverommal. Így kirándultunk, akár kisebb távolságra is. Az egyik ilyen alkalommal kikötöttünk egy elhagyott helyen, ahol nagyon sokáig nem jött senki és nem vett fel senki. Unatkoztunk és ökörködtünk. Nyár volt, pólóban voltunk, és azzal szórakoztunk, hogy az alkarunkat visszadugtuk a póló ujjába, mintha csonka lenne a kezünk. Kb 10-15 perc után abbahagytuk, meguntuk ezt is. Nem telt el két perc, egy Lada felvett, egy idős házaspár ült bent, a férfi vezetett. Amikor az autó kikanyarodott az útra megint, nyikorgást hallottam. Odanéztem és azt láttam, hogy a sofőr jobb keze egy kampóban végződött és egy lyukba volt dugva a kormánykeréken…
Nem tudtam hova nézzek, mire gondoljak, hogy harapjam a szám szélét hogy ne röhögjek, a cimborám is csak bámult a másik irányba kifelé az ablakon.

 96. padi — 2015-03-26 14:16 

@El periodista:

Mentős mondta el a következő történetet a rádióban pár hónapja:

Egy koponyasérült kisfiúhoz hívták őket ki. Mire kiértek, a kisfiú halott volt, tehát elkezdték a papírmunkát. Ekkor megjött a kisfiú enyukája, és megkérdezte, hogy „mikor indulnak már el a kórházba a fiammal”? Látták rajta, hogy az anyuka nem fogja föl, hogy a gyerek már nem él, és jobbnak látták betenni a mentőbe.

Ahogy mentek (vidéken történt az eset), egyszer csak eléjük állt az út közepén egy tehén. Kikerülni nem tudták. A vezető kihajolt az ablakon, rábőgött a tehénre. Az visszabőgött. Ezt párszor megismételték, aztán a tehén elsétált.

Az egész jelenetet a mentőorvos vagy az asszisztens mobillal végigvideózta. Amikor visszanézték-hallgatták a felvételt, az egymásra bőgős résznél jól hallani, hogy egy kisfiú jóízűen felnevet.

Sejthető, mennyire megdöbbentek a dolgon, és sok ismerősüknek továbbküldték a felvételt. Hogy, hogy nem, meghallgatás után mindenki nagyon gyorsan letörölte…

 95. djatlov — 2015-03-26 14:04 

Egyszer egy kisbuszban ültünk kilencen. Túlságosan nem ismertük egymást. Egyszer csak az egyik srác azt mondja, hogy én laktam a Lecke utcában, fogadjunk, hogy nem ismertek olyan embert, aki a Lecke utcában lakott. Mondtam, hogy én majdnem egy évig laktam ott 3 évvel korábban. Egy másik srác meg mondta, hogy ő meg már 3 éve ott lakik. Ez egy picike utca egyébként.

 94. specnaz86 — 2015-03-26 14:01 

Na akkor még két sztori ami ugyan nem velem történt, de szerintem érdekes.

Námbőr van: Nővérem helytesitő tanító volt egy kis vidéki iskolában. Összesen 14 gyerek járt az osztályába, észre vette, hogy ebből öten is november 6-án születtek. Fehér hajúak voltak és rettentő gonosz tekintetük volt néha! 😀 Nem, igazából abban ki is merült a hasonlóság, hogy ugyanazon a napon születtek. Habár nekem nagy a gyanúm, hogy kis szürke lények keze lehetett a dologban. De lehet, hogy a magyarázat ennél sokkal banálisabb, például, hogy azon év februárjában áramszünetek voltak a faluban. 😀

Námbőr tu: Egyik barátom Görögországban nyaralt Nei Pori-n és talált 1 telefont a parton. Látja, hogy magyar menü van a telefonon, belemegy a telefonkönyvbe és felhívja azt aki úgy van beírva, hogy „anya”. A sógornője vette fel a telefont, kiderült, hogy a kereszt lányáé a mobil aki szintén Nei Pori-n van osztálykiránduláson!

 93. specnaz86 — 2015-03-26 13:28 

@outatime:

😀 kicsi a világ

 92. enrico9palazzo — 2015-03-26 13:10 

Érdekes poszt, jó gyűjtemény!

A 2. ponthoz:
Épp most olvasom Ken Follett Évszázad trilógiájának 1. kötetét. Abban a welszi bányászvároskában is mindenkit Williamsnek hívnak. Véletlen lenne? Lehet, h. arrafelé nem is olyan valószínűtlen a H.W.-k hajótörése 🙂 (persze nem dokumentum könyv, de azért elég pontosan utána járt a dolgoknak a szerző – ahogy én látom)

Nekem 1ébként a K-19 a kedvencem.

 91. bibien — 2015-03-26 11:56 

Még két saját történet:
Születésemtől majdnem 19 éves koromig egy vidéki városban, K. tér 8. 1. emelet 6. alatt laktam. Egyszer amikor költöztünk, Budapesten, az ugyanolyan nevű K. utca 3. 1. emelet 6. alatt sikerült lakást találni.
Egyszer egy barátom, D. mutatott képeket nekem egy közös barátunk, Á. ritka (és D.-nek tetsző) autójáról. A képek az autóról alig 100 méterre készültek a vidéki K. tér 8-tól, ahol laktam. Azt az autót láttam is mindig, mikor még ott laktam, habár akkor még se D.-t, se Á.-t nem ismertem.

 90. night0077 — 2015-03-26 11:09 

Ez kicsit morbid lesz.

Múlt héten egyik este arról álmodtam, hogy valakinek a lábát kikötik egy fához, a nyakára pedig egy olyan kötél van kötve amelyiknek a másik vége egy autóhoz van rögzítve. És az auto elindult.

Aztán felkeltem, felléptem facebookra és az egyik barátom küldött egy képet amin pont ez a jelenet volt lerajzolva.

Nagyon megijedtem, mert semmi hasonlóról nem beszéltünk soha, és nem is szokott ilyen képeket küldeni… Mondta is nekem hogy nem is nagyon akarta elküldeni, csak meglátta és valamiért linkelte.

 89. snake — 2015-03-26 11:00 

Volt egy osztálytársam, náluk nem csak a szülőknek, de mind a négy nagyszülőnek is ugyan az volt a születéskori vezetékneve.

Egy másik, ritka nevű ismerősöm pedig tizenx évig nem tudta, hogy a vele szemben lévő házban dolgozó szerelőnek ugyan az a vezetékneve.

 88. vittore — 2015-03-26 09:54 

@qdiace: Anno azt hiszem talán a kábszerellenesek vezetője Portörő Péter volt. 🙂

Az a sztori meg van amikor jó pár év együttélés után, a család leült képeket nézni és egy Disneylandes fotón ahol férjet fotózták, ott sétált a még kicsi lány felesége is?

 87. vittore — 2015-03-26 09:46 

@El periodista: na akkor ez nem is olyan nagy véletlen. Sógorom, anyukám, kisfiam, kislányom és én is, (más évbenm hónapban) de 18. án születtünk. A feleségem 17- én este 10 kor, így ő egy kicsit kilóg a sorból.

 86. vittore — 2015-03-26 09:34 

@El periodista: A fogorvosom neve Dr. Sajgó Pál.

 85. becsuszoszereles1k — 2015-03-26 09:22 

84.@7meter: ‘Nomen est omen’ alapon biztosan lehetseges. 😀

83.@outatime: 😀

Talan passzol a komment tipusodhoz:
Egyik baratunk minden baratnojet Klarikanak szolitotta (ez volt a hites felesege neve). 😀

 84. 7meter — 2015-03-26 09:11 

@jukeey: Hát, érdekes kérdés, hogy kikényszeríthető-e egy ilyen jelenség, de asszem a könyvben sem lett kifizetődő 😀

 83. outatime — 2015-03-26 03:31 

@specnaz86:

😀 en ezt most NorthCarolinaban olvasom 😀

 82. Estván — 2015-03-26 00:07 

Valóban meghökkentőek ezek az egybeesések. Nézzük, hirtelen én mit tudok felmutatni 🙂

Volt egy osztálytársam, akivel megegyezik a keresztnevünk, és a születésnapunk is egy napon van (bár ő egy évvel fiatalabb).

Egy volt kollégám vejét ugyanúgy hívják, ahogy engem (nem ritka, de nem is túl gyakori a vezetéknevem).

Nagyszüleim utcájában, velük majdnem szemben lakott egy ember, akit úgy hívtak mint a nagyapámat, pedig az neve ő sem volt teszem azt, Kovács János gyakoriságú.

Egy ideig egy ismerősöm barátnője nővérének a barátját ugyanúgy hívták, ahogy az ismerősömet. Tehát ha mindkét kapcsolat eljutott volna a „végkifejletig”, a hölgyek asszonyneve (ha a „hagyományosat” választják), ugyanaz lett volna.

Volt barátnőim „körében” három keresztnév is megismétlődött. Egyik cimbora régebben számozást is hozzátett, mint az uralkodók nevéhez, ha szóba került valamelyikük 🙂

 81. jukeey — 2015-03-25 22:47 

@7meter: Megelőztél, pont említeni akartam. Az érdekesebeket meg kéne próbálni rekonstruálni, mondjuk felvenni a Hugh Williams nevet és hajókázgatni arrafelé, hátha úgy járunk mint David Lester 🙂

 80. komojtalan — 2015-03-25 22:06 

Mint érdekességek jók ezek a történetek. Matematikailag kevés a valószínűség, de nem mindegy mennyi esemény van. Persze furcsa, hogy 2 azonos név találkozik, de mennyiből? 7 milliárdból, vagy legyen csak 10 millió. Az évnek is csak 365 napja van, stb … Hogy hiszem, vagy nem (mindet) más kérdés.

A Nat Geon volt egy sorozat: Apámra lövök. Ott is kiraboltak egy raktárukat valahol és nekik próbálták eladni teljesen máshol. Nem tudták, hogy ugyanaz a cég. Van ilyen pech, meg persze nem sok fegyverkereskedő van a piacon.

Pókerben volt egy érdekes parti, pókeresen írnám le: AA vs KQs asztal AATJx. Ász póker (esély 1:4161) Royal flush (esély 1:649.739) ellen. Ha két esélyt össze szorozzuk … De pl. a Poker Starson több 100 milliárd partit lejátszottak már. Azért jók az internetes pókeres példák, mert jól nyomon követhetőek. RF esélye 650k az egyhez, nekem mégis volt emlékeim szerint kettő is már, persze nem sokat nyertem vele. Akkor én most szerencsés vagyok vagy nem :-)?

 79. qdiace — 2015-03-25 19:52 

Ha már belecsaptunk a nevek boszorkánytáncába, Ráth-Végh Istvántól idézem: „Egy alkoholellenes nemzetközi kongresszuson Magyarországot három úr képviselte: Giesswein, Pálinkás és Boromissza.”

 78. Deak Tamas — 2015-03-25 18:59 

Némi antik bűnügymeglepetésgyűjtemény.

„Tekintélyes azoknak a buncselekményeknek a száma, melyeket csupán a véletlen segítségével sikerült kideríteni. Érdekes eset a következo, amelynél a véletlen a nyo- mozás mellé és egyben a bunözo ellen szegodött. 1933 márciusában egy kereskedo a newyorki rendorségen lopás miatt feljelentést tett. Ismeretlen tettes éjszaka a laká- sából ‘értékes ékszereket lopott el. A helyszín nem nyujtott támpontokat a tettesre vonatkozólag, így a rendorség munkája a zálogházak értesitésére és az ismert or- gazdák megfigyelésére szorítkozott. Eredményre nem sok kilátás volt. Néhány nap mulva a sértett sugárzó arccal állított be a rendorségre egy rendor és egy ismeretlen ember társaságában és boldogan szedegette elo zsebeibol a már végleg elveszettnek hitt ékszereket. A kereskedo elmondta, hogy üzleti útján az egyik mellékutcában megszólította az ismeretlen egyén és olcsó áron ékszereket kínált megvételre. Legnagyobb meglepetésére a saját ék- szereire ismert. Emberét megragadva, rendorért kiabált, aki azután a póruljárt tolvajt bekísérte. Azt, hogy a véletlen milyen különös játékot játszott itt, csak akkor tudjuk kelloen méltányolni, ha figyelembe vesszük, hogy Newyorknak közel 8 millió lakosa van.
A londoni rendorség egy alkalommal bankjegyhami- sító után nyomozott. A hamisító volt háziasszonya a személyleíráson felül csak annyi támpontot tudott nyujtani, hogy a hamisítónak egy Nero névre hallgató kedvenc juhászkutyája van, amelytol sohasem vált meg. Londonban rengeteg juhászkutya van és a Nero névre hallgatók száma is tekintélyes, ezért ezek az adatok nem ezért
ezek az adatok nem sokat értek. Az ügy nyomozásával megbízott detektív egy napon egy barátjai társaságában valamelyik külvárosban sétált , midon egy juhászkutya baktatott el mellettük . A detektívnek eszébe jutot a hamisító kutyája és barátjához fordulva, csak annyit jegyzett meg, hogy „ez a kutya is olyan, mint Nero”. A kutya legnagyobb meglepetésükre visszafordult és farkcsóválva hozzájuk csatlakozott. Bár valószínutlennek látszott, hogy a véletlen annyira kedvezzen, a detektív ezt az eshetoséget sem akarta kihasználatlanul hagyni. A kutyának a közeli mészárosnál olyan nagy csomó csontot vásárolt, amelyet számítása szerint a kutya egy alkalommal nem fogyaszthatott el. Számítása be is vált. A kutya jóllakott, azután a megmaradt készletbol a legízesebb falatot fogai közé véve, régi jó kutyaszokás szerint megindult hazafelé, hogy a csontot szukösebb idok esetére valahol elrejtse. A detektív társával követte a kutyát körülbelül három kilométeren keresztül, majd behatoltak abba a házba, ahol al kutya eltunt. Néhány pillanat mulva már bilincsek ékesítették a régen keresett pénz- hamisító csuklóit.
Közvetlenül a világháború után egy francia detektív üres óráiban valami bunügyi regényt olvasgatott. Olvasás közben feltünt neki, hogya regény tárgya nagyon hasonlít egy, a mult évben elkövetett kéjgyilkossághoz , amelynek a tettesét nem sikerült megállapítani. KülönÖsen az volt szembeötlo, hogy a regény egész csomó olyan adatot tartalmazott, melyeket a rendorség ismert ugyan , de amelyek sohasem jutottak a közönség tudomására. A buncselekmény és a regény adatainak ilyen különös összetalálkozása szeget ütött a detektív fejébe és ezért másnap felkereste a regény szerzojét. A szerzo­ nek nem voltak jó idegei, már akkor láthatólag meghökkent , midon látogatója foglalkozását és a látogatás célját megtudta. Néhány kérdés után teljesen elveszítette a fejét és beismerte, hogy a regény valóság, o a tettes.
A sanfranciskoi fopostahivatalban 1931-ben nagyarányú bélyeglopás történt. A nyomozás holtpontra jutott. Minden jel arra mutatott , hogYl az eset kiderítetlenül marad. A nyomozással megbízott tisztviselönek volt mit hallgatnia eloljáróitól. Az illeto tisztviselo egy szép napon a lakásán arra lett figyelmes, hogy 10 éves kisfia nagy buzgalommal ragasztgat bélyeget a bélyeg- albumába. A bélyegek lebélyegzetlenek voltak, ezért megkérdezte a fiút, hogy beszerzésükre honnan vette a pénzt . A fiú elmondta, hogy a bélyegeket a f, o lyó part- ján , egy híd közelében találta . A detektív – bár a vélet- len ilyen szerencsés segítségére gondolni sem mert, mégis – utánajárt a dolognak. Kiment a fiú által megjelölt helyre. A híd közelében csupán egyetlen, 12 házból álló háztömb állott, így valószínu volt , hogy a bélyege ket e háztömb valamelyik lakója veszthette el. Utánajárt, kik a házak lakói. Köztük volt a foposta egyik tiszt- viseloje is, aldnek a személyében a tettes ki is derült. A tolvaj elmondta, hogyabélyegeket ellopta, de nem merte értékesíteni és ezért a folyóba dobta oket. Eros s zél volt, a csomag felnyílt és a szél néhány darabot elragadott. Ezeket találta meg a detektív fia.”

 77. 7meter — 2015-03-25 18:01 

Lőrincz L. László: Kegyetlen csillagok c. műve jutott most eszembe 🙂 Jó kis ponyva a posztban feszegetett jelenségekre alapozva, azokból az időkből, amikor még nem ugyanolyan volt a Mester minden könyve 🙂

 76. outatime — 2015-03-25 17:43 

en 2001. september 10.en utaztam volna vissza az USA ba, ismert okok miatt erre sept 18.-an kerult sor. Par ev mulva Angliaba terveztem utazni baratokat latogatni, valamikor nyaron, amikor nincs teljessen rossz ido ( kodos Albion ugye ) igy 2005 julius 3.-an vasarnap skype beszelhetes utan megbeszeltuk hogy azon a heten szerda-csutortokonre veszek jegyet ( akkor a legolcsobb, kb fele egy szombat vasarnapinak ) Kedden vettem jegyet, majd az ismert okok miatt nem utaztam, mikor lemondtam az utat a penzt kerdes nelkul visszamondtak.

( dokumentumok, emailben a jegyfoglalas es a 2001es utazasrol az utlevel pecset megvan, ha kell tiborunak elkuldom )

mas:

Bajan esett meg, ugy hallottam, a harmincas evekben:

egy fenykepesz megnyitotta az uzletet, es az elso vevoje nem vitt el egy kepet ( amit a kislanyarol csinaltatta, de nem vitte el az osszes megrendelt kepet ) arra rairta a hatara a nyitvatartast, amit keretbe tett es a kirakatba helyezett – igy maga a kep nem latszott.
Eltelt huszoniksz ev, a fia eskuvojere keszultek, es miota megnyitott eloszor tortenik meg hogy szombaton is zarva lesz: igy kivette a keretbol a kepet hogy eldobja es masikat irjon – ami amugy is esedekes volt – de nem dota el, mert a kepen a fia menyasszonya volt 🙂

 75. momoooka83 — 2015-03-25 17:08 

már nagyon régóta olvasom a blogot, de csak most regisztráltam hozzászóláshoz. nagyon jókat olvasgatok itt mindig. a mostani poszt is szuper és a hozzászólók történetei rettentő érdekesek.
én is úgy vagyok vele, h a szótáramban nem létezik a véletlen szó, egy érdekesség velem is történt mostanában.
engem a napokban döbbentett meg a tény, h a szülővárosomban él egy ugyanolyan nevű emberke, mint én magam (megváltoztatott névvel írom 🙂 – Tóth Eszter és ami a döbbenet: én 1983.12.03.án születtem, ez a T.E. 1984.3.3. az egyetemet ugyanazt végezte és még a munkahelye is ugyanaz, mint az enyém! gyanakodtam, h nem fejk-lap-e, mert fotó az nincs és valahogy nem emlékszem névrokonra a suliból sem, de olyan ismerősei vannak, akiket én nem ismerek és én magam sem csináltam ilyen fejk lapot. nagyon ledöbbentett, h egy ilyen kicsi városban majdnem azonos 2 ember élhet 😀
sokszor megesik az is, h amikor eszembe jut, h felhívom a férjemet, h mi jót csinál, abban a pillanatban megcsörren a mobil, h megkérdezze, mi jót csinálok! én az egész jelenséget a vonzás törvényére „fogom”, mert a hasonló gondolat hasonlót vonzz magához.
még régebben olvastam egy olyan hajós ápolónőről, aki a Titanic és mindkét testvérhajójának elsüllyedésekor szintén a tengeren volt az adott hajókon és persze a kevés túlélőkkel volt mindig. ugyanígy létezett egy kandúr is, aki minden olyan hajó süllyedését túlélte, amin éppen kabalaállatként tartózkodott. az utolsó megmentése után „leszerelték” és a szárazföldön hagyták a matrózok szállóján.

 74. El periodista — 2015-03-25 16:34 

A Las Vegas végállomás kapcsán azt nyilatkozta Nicolas Cage, hogy az író, akinek a könyvéből a film készült, ugyanolyan órát hordott, mint ami neki (Cage-nek) volt, a kocsijuk is egyforma volt, ugyanazt a zenét szerették stb. Annyira volt lelkileg stabil, mint az általa megformált karakter. Meg is öngyilkolta magát két héttel a forgatás megkezdése után. Ennek kicsit ellentmond, hogy az imdb szerint a filmben látott karóra VALÓBAN az íróé volt. Lehet, csak marketing duma volt Cage részéről. Ha nem, teljesen passzol ide.

 73. tiboru — 2015-03-25 16:12 

@csibra:

Bizony, ráadásul Poe regényében a bálnavadászhajó kutyáját Tigrisnek hívják…

 72. csibra — 2015-03-25 15:39 

OK. Akkor most már tudom, hogy miért hívják a Pi életében a tigrist úgy ahogy.

 71. djatlov — 2015-03-25 14:42 

@El periodista:
Igen. Nekem ilyen üveggolyóval volt.
Egyszer egy zenésszel beszélgettem, aki idézte nekem hogy „a távolságot mint üveggolyót megkapod” én meg erre előszedtem egy üveggolyót a táskám aljáról (amit pár nappal azelőtt tettem oda előttem akkor még ismeretlen okból kifolyólag). Az illető hatalmasat nevetett és még évekig barátságos és gyümölcsöző kapcsolatban voltunk.
Nem mondom, hogy ez üveggolyó nélkül nem lett volna, de… De. 🙂

 70. gtibor — 2015-03-25 14:10 

Gondoltam, megosztom Veletek legfrissebb furcsa történetem.

Ebédből jöttem most vissza. Egymás után az utcán két különböző típusú Citroën gépjármű haladt, és mindkettő autón lévő márkajelzés felső, fordított V-betűje hiányzott. 🙂

 69. snake — 2015-03-25 14:06 

@tiboru:

A veszprémi baleseti sebészet osztályvezető főorvosa Dr. Mészáros Iván, állítólag korábban vele dolgozott Dr. Kaszás is.

 68. El periodista — 2015-03-25 13:11 

@scenica:
ilyenekkel teli az élet:
a nejem, a fiam, a húgom, az unokanővérem és én ugyanazon a napon születtünk, csak a hónapok térnek el.
ismerősöm fiát ugyanúgy hívják, mint az enyémet, ugyanazon a napon születtek és még a kocsink márkája is ugyanaz (nem, nem beszéltünk össze)

 67. scenica — 2015-03-25 12:43 

Volt egy osztálytársam a suliban, akivel egy napon születtünk.
A szüleim születésnapja között 1 nap különbség van 🙂
Anyai nagymamám munkahelyén volt egy férfi, akinek ugyanaz volt a neve, mint apámnak, és a lányának pedig ugyanaz volt a neve, mint nekem 🙂

 66. El periodista — 2015-03-25 12:42 

@tiboru:
Auuuu, tiboru…
Gyanús vagy….

 65. cirus — 2015-03-25 12:34 

Csak csendben jegyzem meg, hogy a Hugh Williams igencsak gyakori név Walesben.

 64. tiboru — 2015-03-25 12:27 

@El periodista:

Az egykori BM-kórházban volt egy sebész, akit dr. Hentes Tibornak hívtak, minden hónapban új névjegykártyákat kellett nyomtasson, mert a rendőrök elkapkodták.

 63. bumbayo — 2015-03-25 11:54 

Nagyon jó és szórakoztató poszt.
Az én hozzájárulásom a meglepö és mulatságos történetekhez:
Hetedik osztály — általános iskola, biológia dolgozat az AB0-vércsoport témában. Amikor a vércsoporttípus felfedezöjének kérdéséhez értünk, valami mintha megcsiklandozott volna, valami pajkos manó vagy mittudoménmi, mintha ez a manó robotpilótába kapcsolt volna belül — vagy talán az unalmas dolgozatírás alacsony ingerküszöbét feltolandó, a kérdésre válaszul beírtam hogy „Helena Fibingerová“ [a méltán népszerü csehszlovák súlylökö atléta nevét].
De komolyan, mintha nem én lettem volna, dolgozatíráskor ilyesmit amúgy se szoktam csinálni — utólag is nagyon furcsa volt, de akkor is éreztem valami furcsa érzést, mintha más lettem volna egy pillanatra. Söt, még a választ is tudtam, de valami miatt én akkor ott úgy éreztem, ezt kel tennem.
Na eltelik egy hét, a dolgozatok kiosztásra kerülnek. Azt már a terembe belépö tanítón látni, hogy dühös. [Húha, nagyon megjegyezte a választ, kicsit megszeppenek]. És kérdezi hogy ez mi volt. Hogy gondoltuk, hogy az egész osztály összebeszélt, hogy hülyét csinálunk belöle.
(Az egész osztály? HogyMI? — kérdések bennem.)
Kiderült, hogy ez egyetlenegy stréber osztálytársnönk [aki jó választ írt] + néhány ember kivételével, [akik nem válaszoltak erre a kérdésre] kivételével mindenki hülyeséget írt be — de valami ordas nagy baromságokat. Az én Fibingerová verzióm a dobogóra se került volna az erös mezönyben.
Na — ez a kollektív megőrülés egy lájtosabb verziója lehetett. Ha hallok valamit a világban csoportosan elkövetett ámokfutásokról, és tolulnának föl bennem a kérdések: (de hát egy normális ember se akadt közöttük), akkor eszembe jut ez a régesrégi délelött, és megértön le is hervasztom a kérdezgetés óhaját.

 62. El periodista — 2015-03-25 11:48 

@djatlov:
Vagy a hegy szelleme volt. A helyiek szerint a hegy él…

Amúgy hiszek a szinkronicitásban, még a fent felsorolt extrém helyzetekben is. Véletlen nincs a szótáramban nekem sem.
Értelmiségi vagyok, nem műszaki ember, mégis, amikor egyszer a sógorom megkérdezte, nincs-e nálam „véletlenül” egy 13-as franciakulcs, benyúltam a zsebembe és volt.
Két nappal korábban volt rá szükségem, s a zsemebemben maradt…

 61. djatlov — 2015-03-25 11:42 

@El periodista:
Én is csak hápogni tudok… 🙂

De az is lehet, hogy a pöttyös szarvas őrangyala volt, nem?
😉

 60. djatlov — 2015-03-25 11:30 

@ottar:
Hehh. Egészen hasonló történetem van. Nekem is ritka a nevem, soha nem hallottam még senkiről, akit így hívnak. Egy időben az ingatlanközvetítő irodákon keresztül próbáltam albérletet találni és egyszer egy velem egyező nevű, sőt hasonló korú személy vette fel a telefont. Döbbenten hallgattunk egy ideig.

 59. djatlov — 2015-03-25 11:27 

Zseniális! Nagyon jó! Köszönöm a bejegyzést!

A 2-esre meg a 10-esre nem lehet ráfogni, hogy rossz dokumentáció?

A Poe-snál meg simán el tudom képzelni, hogy valamilyen cuccot tolt, amivel jövőbeli látomásai lettek. Ha minden egyéb írását veszem alapul.

Nekem egyébként elég gyakran fordulnak elő ilyen jellegű – ám nem halálos 🙂 – véletlenek az életemben.
Bár véletlenek szerintem sincsenek.
És szerintem sincs nulla valószínűség, már a kfejezés is ambivalens.

 58. El periodista — 2015-03-25 11:06 

@gergeux:
🙂
Ez kb. olyan, mint dr. Bányász G., nőgyógyász, ill. dr. Mészáros Z., fogorvos, csak ellenkező előjellel.
Volt egy ismerősöm, ő nagyon mérges fejű hölgy volt, de a szíve arany. A neve pedig Morczné Sárkány K. 🙂
Sorry, ha olvassa!

 57. gergeux — 2015-03-25 10:14 

Szevasztok!

Fura sztori: adott egy kedves barat, Karoly, es egy kozos ismeros, Miki. Mikinek sajnos egy szerencsetlenseg folytan amputalni kellett az egyik ujjpercet. Karoly jo barathoz illoen be is ment meglatogatni ot a korhazba, ahol a recepcion a kovetkezo beszelgetes zajlott le:

– Jonapot, xy Mikit keresem, melyik korteremben talalom?
– Rokona?
– Baratja.
– Neve?
– Ujj Meszaros Karoly

Elso kommentem, de meg milyen!

 56. El periodista — 2015-03-25 09:46 

@vittore:
🙂
Nem is török ilyen babérokra. A kezdetektől fogva lelkes olvasó vagyok 🙂

 55. vittore — 2015-03-25 09:34 

@El periodista: Jobbak a sztorijaid mint némelyik a postból. (ezzel nem csökkentve a Mester érdemeit….)

 54. El periodista — 2015-03-25 09:05 

Hola,
Ma több időm van, így két sztorival tudom még bővíteni a listát.

Az egyik – talán ez szorosabban is ide passzol – egy régi stoppos történet. Titánkorunkban mindenhová stoppal jártunk: Balatonra, Horvátországba, Görögországba, idpnként még a wc-re is. Egy alkalommal Hollandia volt a cél. Igen, AZÉRT mentünk, de ez a sztoritól független. Hárman indultunk neki 2 plusz 1-es leosztásban (én egy csajjal mentem, a haverom egyedül).
Mivel korábban már jártunk Amszterdamban, így megbeszéltük, hogy melyik kávézóban találkozunk. A haverom már hajnalban el tudott indulni, mi a lánnyal csak aznap kora este. Aki stoppolt, tudja, hogy sötétben lassan megy a dolog. Szívtunk is rendesen, valahol aztán Salzburg után, de már Németországban le is dőltünk az egyik benzinkút pihenőjében. Másfél-két napot terveztünk az útra, így az indulástól számított második napon kellett legkorábban ott lennünk a helyszínen, ahol naponta 12 és 18 óra között vártunk egymásra. Másnap München mellett felvett bennünket egy pasi, akivel – micsoda mázli! – egészen Kölnig el tudtunk menni. Ez baromi jó stopnak számít (kb. 600 km), pláne, hogy Kölntől Amszterdam – a teljes utat figyelembe véve – már csak egy köpés. Kb. délelőtt 10 óra lehetett. Ahogy beszélgettünk a pasival, kiderült, hogy előző nap is megtette ezt az utat. Olyan 10h körül felvett egy magyar srácot Münchennél, PONTOSAN AZON a benzinkúton, ahol minket is, aki Amszterdamba tartott és egészen Kölnig vitte, és ott rakta ki, ahol minket is fog. Addig faggattuk, amíg kiderült, hogy igen, valóban a barátunkról volt szó. Magyarán két nap egymás után felvett két (három) stoppost, aki ugyanonnan jöttek, ugyanoda tartottak és egymás barátai. Matematikus kommentelők a megmondhatói, ennek mekkor a valószínűsége.

A másik sztorim kissé ezoterikus, úgy, mint a bankos. A csajommal Nepálban jártunk, s Katmandu mellett kinéztünk magunknak egy nemzeti parkot, abban is a legmagasabb csúcsot. A város 1300-1500 méter magasan van a tengerszint felett (most hirtelen nem emlékszem pontosan) a Himalája lábánál, így nagyon gyorsan 2000-2500 méteres magasságban is találhatod magad, ami nem sok, a helyieknek egy laza délutáni séta, de a Pilisben edződött turistának azért felemelő érzés. Mivel úgy számoltuk, hogy nagyon gyorsak leszünk, ezért csak fejenként egy-egy kétliteres vizespalackot vittünk, Jól bereggeliztünk, és szendvicsek nélkül nekivágtunk. A nemzeti park egyben katonai objektum is volt, hiába a maoisták kb. félévente körbezárták a várost, így folyamatosan éberek voltak a hadsereg katonái….. Emiatt a bejáratnál be kellett jelentkezni. A vártnál lassabban haladtunk, mert tök érdekes volt a helyi állatvilág (pettyes szarvasok, mittudomén, milyen pókok, de nagyok, időnként kilátás az erdőből a Himalája vonulatára stb.). A lényeg, hogy a kb. 3-4 órásra tervezett útból így lett olyan 7 órás kirándulás. Csak vizünk volt, s helyben nem jellemző a büfé a hegyoldalban. Mire felértünk a kiszemelt csúcsra, ahol volt egy kis imamalom, ami Nepálban nem nagy szó, minden sarkon van három, szédelegtünk az éhségtől. Iide egyébként egy autós út is vezetett, ez később fontos lesz. Leültünk megpihenni és azon gondolkodtunk, hogy talán el kellene ejteni egy pettyes szarvast. Igyekeztünk összeszedni az erőnket, hogy lejussunk a hegytetőről, de nagyon nem akaródzott elindulni, mert tényleg baromi éhesek voltunk, a vizünk is a végét járta, ráadásul a csajom az a fajta volt, akinek egyszercsak leesik a vércukra, s akkor eldől. Nem voltunk kétségbeesettek, csak eléheztünk.
Habár itt hegyek voltak tenger helyett, többször felrémlett a Számkivetett című film. Az úton felfelé senkit sem láttunk, így az sem volt lehetőség, hogy kunyeráljunk valakitől. Úgy éreztük magunkat, mintha valami nagyon távoli vadonban lennénk. Eltelt kb. egy óra, és csak ültünk ott.
Ekkor hallottuk, hogy fékez egy autó a hátunk mögött, kiszállt a kocsiból egy öttagú család. Apu, anyu, három gyerek. Kinyújtóztak, a gyerekek elrohantak pisilni, asszony diszkréten félreállt. Megnézték a tájat, fényképezkedtek. Ezzel eletelt kb. 10 perc. Apu egyszercsak minden kérdés-kérés nélkül odajött hozzánk, köszönt és a kezünkbe nyomott egy-egy szendvicset, majd visszament a kocsihoz, összeszedte a családot, beültek a kocsiba és elhajtottak. Összesen ha 15 percet töltöttek a hegyen, akkor sokat mondok.
Mi csak hápogtunk a megdöbbenéstől.
Lefelé menet kitárgyaltuk az ügyet és arra jutottunk, hogy ez valami őrangyal volt. Ebben maradtunk. Elértünk a kijárathoz, ahol kicsekkoltunk a nemzeti parkból, egyben a katonai objektumból is. Ahogy elindultunk, akkor láttunk meg egy táblát, amelyen az állt, hogy a hegyre aznap és másnap reggel a megnövekedett maoista veszély miatt reggel 6 és este 20 óra között (utána zárva vannak) tilos gépjárművel behajtani. Csak gyalogos turisták mehetnek fel.
Nem vagyok hívő ember, de akkor egy pillanatra meginogtam 🙂

 53. El periodista — 2015-03-25 08:14 

@vittore:
Sajnálom, vittore, de tényleg így volt. Illetve nem sajnálom, de ez történt 🙂

 52. El periodista — 2015-03-25 08:13 

@tiboru:
Leizzadtam én is. Ez 11 éve volt, de ma sincs rá értelmes magyarázat.

 51. piszkosfredakapitany — 2015-03-25 07:27 

Kicsit talán más a sztori, de valahogy ide kívánkozik. Még anyám mesélte, valamikor az 50-es években játszódott. Az alapsztorihoz hozzátartozik, hogy nem sokkal azután, hogy nagyapám elvette nagyanyámat, a bátyja elvette nagyanyám nővérét, (szóval egy jó kis „egybeeséssel” indítunk:))és a két család, már gyerekekkel pár évvel később ellátogatott a harangodi arborétumba. A bejáratnál fogadta őket az öreg gondnok (parkőr? mindenes?), aki amikor meglátta nagyapám bátyját, lemerevedett, majd szinte azonnal vigyázzba vágta magát, tisztelgett és szabályszerűen jelentkezett, hogy aszondja „Szolgálatra jelentkezem főhadnagy úr!” Eleinte nem nagyon tudtak mit kezdeni a dologgal, de hamar kiderült, hogy az öreg még dédapám tisztiszolgája volt az első világháborúban és egy kicsit megzavarta a hasonlóság (ami a fotók alapján tényleg elég komoly volt). Ezek után érthető, hogy a kirándulásnak nem az volt a legemlékezetesebb pontja, amikor aknát találtak a patakparton…

 50. outatime — 2015-03-25 04:46 

„Kammerert nem csupán (sôt elsôsorban nem) a látványos koincidenciák érdekelték, hanem az az általa sorozatosságnak nevezett jelenség, hogy bizonyos minták, motívumok, eseménytípusok gyakran sorozatban, egymást követve jelennek meg. Amint Koestler írja, „Kammerer órákat töltött különbözô parkok padjain ülve, és feljegyezte az elhaladó emberek számát, osztályozva ôket nem, kor, öltözék szerint, vagy hogy van-e náluk csomag vagy esernyô. Ugyanezt tette a külvárosból a laboratóriumába vezetô hosszú utazásai alatt is.” Az így kapott adatokat rendszerezte és kiértékelte, a levont következtetéseket pedig a Sorozatosság törvénye címû monográfiában publikálta. Elmélete a következô. Létezik egy természettörvény, „das Gesetz der Serie”, amely az azonos vagy hasonló motívumokat tartalmazó eseményeket tömöríti, egymáshoz vonzza, illetve közeli csoportokba rendezi. Ezt a természettörvényt figyelhetjük meg a sorozatosság jelenségében és a koincidenciákban. A törvény független az ok-okozatiságtól(!) és nem abszolút érvényû, inkább csak tendenciaként jelentkezik.”

bovebben:
http://www.termeszetvilaga.hu/tv98/tv9809/koinci.html

 49. numspa — 2015-03-25 00:22 

Ha már szóba került a kvantumfizika, érdekes tapasztalatot lehet szerezni a kollektív tudattal kapcsolatban Honfoglalózás közben. Évek óta elámulok, hogy teljesen kiszámíthatatlan tippelős kérdéseknél ( pl. hány búbosbőgice faj létezik Madagaszkáron) rengetegszer forul elő, hogy 3-4 jegyű, azonos számokat írunk be a játékoskollegákkal, csak úgy, exhas.
Néha egészen megdöbbentő ez a jelenség.

Van egy nagyon jó barátom, akivel évente csak párszor beszélünk telefonon, csak és kizárólag azon ritka alkalmakkor hív fel, amikor és amíg Budapesten járok. Nem tudhatja, hogy mikor vagyok az ő székhelyén, de évek óta, notóriusan beletrafál.

 48. rebel — 2015-03-24 23:46 

Látom megelőztek már, pont ezt akartam írni, hogy ez a szinkronicitás nevű jelenség, azaz a hozzá kötődő teória. Íme pár cikk róla….
http://www.harmonet.hu/psziche/382-a-szinkronicitas.html
http://karcolat.hu/cikkek/tudomany/szinkronicitas
http://hu.ezo.tv/spiritualitas/amikor-nincs-veletlen-a-szinkronicitas.html

A jelenséget, bár a para- és pszeudo tudomány kedveli és futtatja, nem meglepő mód; ám sem ignorálja, és hellyel-közzel kutatják, legalábbis rápillantanak… Bár nem e fura jelenségek irányából indulnak, hanem nagyon úgy néz ki hogy a kvantumfizika irányából bukkannak előbb-utóbb a szinkronicitás magyarázatára, mégpedig a húrelmélet segítségével…
http://modernfizika.lapunk.hu/?modul=blog&a=109742

 47. warr — 2015-03-24 23:44 

A címből ítélve (vaslogika…) lesz 2.0 (vagy 1.1?), várós 🙂

 46. bloodorange — 2015-03-24 23:37 

Jó pár éve egy igen csak illuminált baráti társasággal sétáltam a Gellérthegyen. Egyik haver véletlenül kikapcsolta a másik mobilját. Bekapcsolás után tanácstalanul nézett hol a PIN-t kérő kijelzőre, hol a telefon tulajdonosára, aki biztatta, hogy „Bökd be!”. Persze a kódot nem árulta el. A parancs az parancs, barátunk bepötyögött egy random 4 jegyű számot és pont az volt! Ennek volt kb. 8 éve, azóta emlegetjük. Tudom, nem egy lottóötös, de azért 1:10000-hez eséllyel nyerni sem rossz.

 45. pinda — 2015-03-24 22:36 

Sziasztok, szia Tiboru,
először kommentelek, pedig szerintem (szinte) minden cikket olvastam itt 🙂
Nagyon szeretem a blogot, és csak így tovább! 🙂
Már amikor megláttam, hogy megint van új poszt (pedig általában direkt ritkásan járok, hogy mindig legyen biztosan új 😀 és most késztetést éreztem csekkolni…), már akartam írni, hogy dejó-dejó! 😀

Na, és a lényeg:
úgy láttam, még senkise írta kommentben, de nagyon erről szól:
https://www.youtube.com/watch?v=sHCHEykUxP4
(sajnos csak angolul tudóknak)
(Aki nem ismerné a Vsauce-t, annak elsőre kicsit fura lehet, de legalább annyira addiktív, mint a konteóblog 😛 )
És amúgy hasonlóan gondolom: az lenne a fura, ha ezek a „véletlenek” nem történnének meg 😛

Üdv! (Még sok ilyet 🙂 meg mindenfélét…)

 44. szakavatott — 2015-03-24 22:28 

1995-ben született meg az unokahúgom,Berill lett a neve.
Az anyakönyvi hivatalban /Budapesten/ azt mondták,hogy úgy tudják,rajta kívül csak egy Berill nevezetű kislány van az országban.
Még ugyanabban az évben a miskolci,McDonalds-ban kajáltunk.A mellettünk levő asztalnál megszólal egy nő „Berill gyere vissza” :))Egy 1 év körüli lányka volt/…csak néztünk egymásra…

 43. bibien — 2015-03-24 21:25 

Az ilyen egybeeséseket úgy is nevezik, hogy szinkronicitás. A neten elég sok hasonló történet van, akit érdekel keressen rá.
Két saját történet:
Különösebben nem szeretem a tűzijátékot, az meg még inkább nem tetszett, hogy több százezer ember minden augusztus 20-án kimegy a Duna-partra csak azért, hogy a tűzijátékot megnézze. De leginkább az zavart, hogy rengeteg utat és hidat lezárnak a tömeg és a tűzijáték miatt, úgy, hogy alig lehet ilyenkor Budapesten közlekedni. Úgyhogy már azt kívántam, mossa el egy jó nagy vihar a tűzijátékot. Ez 2006. augusztus 20-án történt. Szerintem mindenki emlékszik, mekkora vihar volt azon a napon. Bónusz, hogy a vihar pont akkor kezdődött, amikor a tűzijáték…
Németországban akartam vonatjegyet venni, ami automatából 44 euróba kerül. Igen ám, csak az automata ekkora összegnél nem fogad el 100 euróst, és egy 100 eurós mellett csak kb. 25 euróm volt még. Úgyhogy a pénztárban vettem jegyet, csakhogy ott 46 euróba került. Idő nem volt, mert 5 percen belül indult a vonatom, tömeg meg volt, így nem nagyon lehetett mit tenni, megvettem 2 euróval drágábban a jegyet. A vonaton végig szidtam a német vasutat, és azt kívántam, hogy jöjjön vissza valahogy az a 2 euró, amit a jegy árán felül elszedtek tőlem. Beérkezik a vonat a végállomásra, utolsóként szállok le, és az egyik ülésen találok egy táskát. Magamhoz veszem, megnézem mi van benne. Igazolvány, mobil, vagy olyan dolog, amiből be lehet állapítani, hogy ki hagyta el, nem volt a táskában, 68 euró viszont igen, amit meg is tartottam.

 42. qdiace — 2015-03-24 20:56 

Előttem Szabó László: 13 nyomozó emlékezik című könyve. Egyik emlékező dr. Konczer István r. őrgy, aki elmeséli, hogy egyik betörési helyszínen találtak egy bőrgombot.

Később kinn az utcán megpillantanak egy fiatalembert, akinek zakója gyárilag négy bőrgombbal záródna, de a legfelső gomb hiányzik…

Idézem: „Évek rettentő munkáját így venné semmibe az egyszerű véletlen? Állj! Ha ő az, akkor a véletlenben itt éppen volt törvényszerű; ével munkájával szedtük össze azokat az adatokat, amelyek Sashalomra, Kőbányára mutattak…”

 41. miazhogynagyonis — 2015-03-24 20:45 

Nekem is van egy kedvenc történetem.
A 90-es évek elején túlórából összejött mellékest valami jó befektetésbe akartam forgatni.
Éppen egy utazási prospektust forgattam, amikor belém villant a nagy terv. Mi lenne, ha vennék egy ici-pici trópusi szigetet.
Kis utánajárással megállapítottam, az ideális befektetés a Maldív-szigeteken van, ahol kedvező az éghajlat, van kínálat (akkoriban éppen 28 eladó földdarab volt arrafelé) és az árak is kedvezőek.
Nosz egyből felmértem a választékot és egyből 2 aranyos atollra bukkantam: egymás tükörképei voltak, éppen szemben egymással. Persze azonnal lecsaptam az egyikre, de birtokba venni már nem tudtam, mert nem maradt pénzem az utazásra.
Újabb egy évig géemkáztam, májkrémes zsömlén éltem, de csak összejött a pénzmag. Június 21-én végre eljött a nagy nap: utazás újdonsült birtokaimra. Két átszállással laza két és fél nap alatt ott is voltam. A két kis sziget – az enyém és a tükörképe – sokkal közelebb van egymáshoz, mint a térkép alapján sejtettem.
Látó, sőt mit látó- hallótávolságon belül volt az iker.

És ekkor a DÖBBENET:
Na kit látok az ikerszigeten? A Sándor Antit, akit gyerekkorom óta rühellek, mert mindenki minket ugratott a nevünk miatt. Ja bocs a nevem Antal Sándor.
Mint kiderült utánam pár héttel vette meg az ikret a padon felejtett utazási katalógusom felhasználásával.

És már üvölti is át:
Apáca, lenyel a cápa!
Segííítsééég!

 40. kobri29 — 2015-03-24 17:49 

@ottar:

Akkor várok tovább, hátha idesorolja a véletlen azt a P. Tamást is. 😛

 39. vittore — 2015-03-24 17:33 

@El periodista: Könyörgöm, mondd, hogy nem igaz! Kérlek.

 38. rezgaras — 2015-03-24 17:23 

Két évvel ezelőtt Marseille-ben a TGV-re szálltunk fel feleségemmel. Mivel nem egyszerre vettük a jegyeket nem is egymás mellé szólt, ő az emeleten, én az alsó szinten ültem. Felszállás után felhívtam és persze magyarul beszéltünk. Ezután derült ki, hogy a mellettem ülő fiatalember is magyar! Feltehetőleg összesen hárman voltunk magyarok a vonaton. Már akkor gondolkoztam, hogy véletlen lehetett-e az ültetés vagy az SNCF számítógépe valahogy kiszagolta, hogy magyarok vagyunk és „szándékosan” egymás mellé ültetett. (végülis a keresztnevekből egy kis guglizással kiderítheti, ha akarja…)

 37. vittore — 2015-03-24 17:21 

@zizzi: Nálunk meg teljesen véletlenül mindenki a rokonával házasodott össze! Ráadásul anyai és apai ágon is! A nagyanyám a nagyapámmal, anyukám, az apámmal. Ez ám a véletlen!!!Ezért lettem én ilyen…. 🙂

 36. ottar — 2015-03-24 16:54 

@kobri29: Nem.
🙂
Akkor másokkal máshol is megtörtént ez az eset….
🙂

 35. Nagy Fehér Ember — 2015-03-24 16:06 

„szabályos hatoldalú dobókockával nyolc pontot dobsz (lehetetlen esemény), egyenlő a nullával, azaz 0%.” – No, akkor Te még nem láttad az én dobókockámat 😛

 34. tiboru — 2015-03-24 15:53 

@El periodista:

Aztaqrvaélet… Na ez durva.

 33. kobri29 — 2015-03-24 15:29 

@ottar:

P-vel. Na, egyezünk? 😀

 32. El periodista — 2015-03-24 15:29 

Hola, hola mindenkinek!
Imádom ezeket.
Nekem is van ilyenem. egyet most megosztok (később majd mg többet, most ennyire van idő).
Volt egy számlám egy osztrák tulajdonú banknál, melynek neve elsőt jelent magyarul:)
Gondoltam, megszüntetem. Igen ám, de nem lehet, közölte az ügyintéző, mert van rajta húszegynéhányezer forint tartozás, amelyet ki kell egyenlíteni, különben nem lehet. Akkoriban elég szarul álltam, konkrétan egy árva petákom sem volt, kiállításmegnyitókon vacsoráztam… 🙂
A lényeg, hogy mondtam, hogy nem tudom befizetni. Akkor majd behajtják – így ők. Erre amúgy kaptam is egy felszóltást. Mondom, nem. De igen, s éppen ma (azaz aznap, amikor a beszélgetés zajlott) van a fizetési határidő lejárta. Ha ma még kifizetem, akkor meg tudják szüntetni a saját protokolljuk szerint (mellékszál, de elmondom: 40 napot várni kell, ha addig nem gondolom meg magam, akkor megszüntetik. Mi a tosz ez!? 40 nap alatt a világot eltörölte az Úr, hihetetetlen.)
– Hát, akkor ebből behajtás lesz – mondom.
– Várjon egy kicsit, most látom, hogy volt egy mai befizetés, de a rendszer még nem könyvelte le.
Néztem, mint a birka…
Mondja az ügyintéző:
– Rendben leszünk.
– ???
– Az édesanyjától megérkezett az összeg. Éppen annyi, amennyi kell, plusz kezelési költség. Nullán vagyunk, indulhat a 40 nap.
– Lehetetlen.
– Nem, itt van az utalás. – Mondja a nevet, lakcímet és a bankszámlaszámot.
– Nem ez féleértés, anyámnak nincs is bankszámlája. – Nagyon furcsa volt.
– De itt van – megint mondja a nevet, lakcímet.
Stimmel.
– Jó, köszönöm. Akkor indítsuk a 40 napot – mondom.
Eljövök, az utcán nekidőltem a falnak. Kivert a víz.
Az anyámnak nincs bankszámlája. Sosem volt. Ő még borítékban kapta a fizetését.
Plusz akkor már 5. éve volt, hogy eltemettük.

 31. ottar — 2015-03-24 14:50 

@kobri29: Milyen betűvel kezdődik? 😉

 30. zizzi — 2015-03-24 14:38 

Testveremmel egymas nevnapjan szulettunk… Es ez a 40-es-50-es evekben volt, a szuleink nemigen nezegettek a naptarat, ugye a nemeket nem lehetett elore tudni, egy fiu es egy lanynevet valasztottak ki elore….. 🙂
Csak igy sajna egy evben csak 2x volt torta, es az is kozos volt 😉

 29. specnaz86 — 2015-03-24 14:02 

@kobri29:

😀 😀 😀 Ez mindent visz!

 28. specnaz86 — 2015-03-24 13:58 

😀 Na igen, én például pár éve Charlotte-ban találkoztam egy ugyan olyan nevű fickóval mint én, aki 3 nappal fiatalabb nálam és 120 kilométernyire születtünk egymástól anno. A neveim külön-külön nem ritkák viszont a fater nem magyar, úgyhogy együtt ezzel a vezeték ill. keresztnévvel már nem lehetünk olyan túl sokan, de hát ki tudja!
Mindenesetre jót szórakoztunk rajta, hogy szinte ugyanakkor, szinte ugyanonnan indulva 25 évvel és 10 ezer km-el odébb össze fújt a szél. 😀

 27. becsuszoszereles1k — 2015-03-24 13:31 

Talan latomas? Itt pedig ugyan a melle’ a poszt melle’ ult le egyszerre emlekezni a nagy-, a kis-, az X- es az Y-, de me’g a Z generacio is… 🙂
A blogot ot(5) generacio fogyasztja, vagyis az osszes letezo”!
Valoszinu, hogy nem veletlen! 😉

https://www.google.co.il/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=4&cad=rja&uact=8&ved=0CDAQFjAD&url=http%3A%2F%2Fwww.intergeneracio.hu%2F2011%2F12%2F18%2Fx-y-z-generaciok-a-vilaghalo-vonzasaban%2F&ei=0lERVZa3GoH9UsKVg7gN&usg=AFQjCNF8tQRgStnR5IHjN-zu3eQKUG_UaA&sig2=b1FzfpL7GYkeKBJd0yntNw

Mert egy nagy utazas az eletunk…
https://www.youtube.com/watch?v=CyLaBbFextI&list=PLBE184180F97A0427&t=94

 26. kobri29 — 2015-03-24 12:58 

@ottar:

Képzeld, elég ritka családnevünk van. A férjem keresztneve Tamás. Pár éve még költöztetett és egy alkalommal találkozott valakivel, akit pont ugyanúgy hívtak, mint őt. 😀

 25. vittore — 2015-03-24 12:49 

Klassz post, kis vidámság + hátborzongás jól jött! 🙂

A legjobb barátommal már 2 hete nem beszéltünk 90 es évek legeleje, (mobil sehol). Elmentem az akkori barátnőmmel moziba, naná hogy a barátom is ugyanarra az előadásra vett jegyet, ráadásul pont mellénk. Vicces volt ahogy kúszott be a székek között, észre se vett, csak leült mellénk. Az Isten nem mosta le rólunk, hogy nem beszéltük meg.
Anyuék Madridban nézelődtek, bementek egy kávézóba ahol a melettük lévő asztalhoz 2 perc múlva leült a testvére, egy jó kávéra…. Kubából jött ápp hazafele a tartós kiküldetésből, (80 as évek vége) várta csatlakozást, gondolta sétál egyet.

 24. padi — 2015-03-24 08:30 

Volt a Kertészeti Egyetemen (ma a Corvinus része) egy professzor, dr. Hornok László. Tanszékvezető is volt, dékán is, jó előadó is, szóval nagyon sokan ismerték. Ötven éves kora körül szívrohamban meghalt.

Halála után nem sokkal csörög a telefon a dékáni hivatalban, a titkárnő felveszi, és ezt hallja: „Jó napot kívánok, doktor Hornok László vagyok”. A Kertészeti Egyetemen nem tudtak róla, hogy agrár/mikrobiológia vonalon van egy másik Hornok László is:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Hornok_L%C3%A1szl%C3%B3

 23. kszabo — 2015-03-24 05:29 

Kell egy kis vidámság tavaszra. A király (Mátyás) él, tehát bejöhet:) A matematikus életrajzából: Két gyermekem van a és b. Majd egy hosszú levezetés a nemük és koruk meghatározására.

 22. miazhogynagyonis — 2015-03-24 03:15 

Szép történetek, kár hogy a fele sem igaz.
Talán a negyede sem.

 21. gtibor — 2015-03-24 01:40 

Én csupán jót mosolygok az ilyen történeteken, de semmi egyebet nem gondolok bele, szerintem nem is érdemes. Ha el is fogadjuk, hogy a valóságalapjuk több mint 0, akkor is csak érdekes történetek, semmi egyéb. A telitalálatos lottónak is kicsi a valószínűsége, mégis rendszeresen eltalálják. 🙂

Úgy emlékszem, valamelyik posztban itt leírtam már egy hasonlóan véletlenszerű történetemet. Egy kb. 10 éve nem látott hölgyismerősömnek hittem valakit egy esti séta alkalmával, akivel aztán fél óra múlva valóban találkoztam is egy teljesen más helyen. Meg is kérdeztem tőle, de nem őt láttam a parkban. 🙂

 20. lomposfarkas — 2015-03-24 00:01 

Hát ez valami csuda volt! A történetek is kiválóak, de ez a poszt visszaröpített kölökkoromba, újra átéltem a kalandváró izgalmakat, mikor az IPM magazinban bányásztam a színes-szagos történeteket 🙂

 19. mistervimes — 2015-03-23 23:45 

Van nekem is egy ilyen sztorim,egyik nyáron Kaliforniában jártam és van ott egy MINDEN nevű tó illetve városka. Éppen egyik barátommal cseteltem, és gondoltam átküldöm neki az egyik fotót amit egy MINDEN -> feliratú közlekedési tábláról csináltam (a beszélgetésben ez nem került előtte szóba, illetve a képeket se mutattam még senkinek).Pont amikor küldtem volna a képet, írta h mutat valami vicceset és küldött egy képet a német (!) MINDEN nevű helységről ahol pár hete járt.
Az agyhullámokra gyanakodom esetleg a moszadra.

 18. logiszton — 2015-03-23 23:41 

Diákkoromban vizsgaidőszakban a kollégiumból mentünk ebédelni a menzára autóbusszal a busz hátuljában, amikor a Kórház téri megállóban felszállt egy anyóka, majd némi töszörgés után a szatyrából elővett „Ellenőr” feliratú karszalagot, felvéve a mellettem álló évfolyamtársamhoz fordult: kérem a jegyeket-bérleteket ellenőrzésre bemutatni!
/Hú, most látom, hogy ez mind egy mondat: a németek egyetemre járhatnak hozzám./
A társamnál éppen nem volt bérlet. Bünti.
Másnap szintén abban az időben mentünk a menzára a busz hátuljában ácsorogva és éppen az előző napi esetet tárgyaltuk, hogy na éppen itt a Kórház tér, amikor a megállóban felszállt ugyanaz az anyóka, majd némi tözörgés után az előző nap is látott szatyorból elővette az ellenőri karszalagot és ugyanahhoz a -hát megint éppen- mellettem álló évfolyamtárshoz fordulva kérte a jegyek-bérletek bemutatását, akinél természetesen aznap sem volt bérlet.Bünti.

 17. tiboru — 2015-03-23 23:36 

@cerebrolavator:

Sokak szerint olyan, hogy „nulla valószínűség” nem is létezik 🙂

 16. mistervimes — 2015-03-23 23:34 

@cerebrolavator: nem nulla csak végtelenül kicsi

 15. becsuszoszereles1k — 2015-03-23 23:15 

5.@404notfound: Ha mar ily velosen feltetted a kerdest, nekem is eszembe jutott, hogy majd a – veszesen kozeledo – nyari uborkaszezonban mikrol nem fog posztot irni a szerzo…Ez persze legyen az o”t emeszto” gond, hisz olyankor ugyis vilagjaro nyaralason szokott utazni… 😀

 14. becsuszoszereles1k — 2015-03-23 23:08 

@becsuszoszereles1k: El ne felejtsem: Nalam Einstein viszi azert a palmat (mellekelt kepen)! 😀

 13. becsuszoszereles1k — 2015-03-23 23:02 

Nagyon joook! 🙂

Ami hirtelen es a kriteriumok tukreben reszlegesen eszembe jut, az az a tortenet, amit olvastam, vagy tanultuk? Esetleg erdekessegkent emlitette a tanar a temaval kapcsolatban? Marmint azt, hogy anno egy azota is zabos (vagy nagyon hagyomanyhu”) oszman (esetleg torok) ralo”tt a nagy torokvero, Hunyadi sirkovere (az egyszeruseg kedveert), es az arrol visszapattano (gellert kapott) golyobis ugy eltalalta ezt a torokot, hogy nem dogonyozott tobbe gorogot, hanem orokos oromok kozott elhalalozott – Hunyadi nevu” kesei latogato valoszinuleg nem jart ko”turbanos siremlekenel… (meg is nezem, ismerhette-e Hunyadi Gul Babat… 🙂 Nos, hat nem, egy szuk szaz evvel elkerultek egymast a valodi valosagban, de – igaza van Tiborunak (es mikor nincs?) – a neten hemzseghetnek az ilyen tortenetek, ha blindre itt is akad egy furcsa egybeeses: „Gül Baba, a Rózsák atyja, bektasi dervis, azaz harcos muszlim szerzetes volt, aki 1541-ben a megszálló török sereggel érkezett Budára.[forrás?] A legenda szerint a város elfoglalásának hálaadó ünnepén, 1541. szeptember 2-án halt meg.”(wiki) Waa… :-O

 12. ngcs — 2015-03-23 22:56 

Ezeken jókat lehet derülni 🙂
A villamos ból látszik, hogy Isten / tudjátokkik munkája sem 100% hatékony 😉

 11. cerebrolavator — 2015-03-23 22:53 

Nem kötözködni akarok, csak kicsit kényszeres vagyok.
Ha a számegyenesen ráböksz egy számra, annak a valószínűsége, hogy éppen azt a számot találod el, nulla. De nem lehetetlen, mivel pont ráböktél.
Ez persze nem a poszt értékéből von le, csak én vagyok kényszeres. Vagy ezt már írtam?

 10. darkfuture — 2015-03-23 22:44 

@rantottfing:

Villámos emberkéről van is egy film, egy albínó telepata nebulóról szól aki villám érzékeny.A film végén is a villámok bontják szét a főhőst.

A titanic sztorihoz egy kis adalék:

In April 1935, the Titanian, a tramp steamer carrying coal from Newcastle, England, to Canada, encountered an iceberg in the same area as the Titanic had 23 years earlier. Crew member William Reeves had a premonition seconds before the iceberg came into view and yelled „Danger ahead!” to the navigator, who quickly reversed the engines and brought the ship to a halt. Reeves was even born on April 15, 1912 – the same date on which the Titanic sank.

 9. tubysmith — 2015-03-23 22:37 

Szenzációs poszt.

A Véletlen egybeesések az univerzum (/multiverum)fraktáltömörítésének CRC kódjai 😀

 8. 404notfound — 2015-03-23 22:37 

Igazából most erős matekosokat, statisztikusokat, valószínűségszámolókat várok sok szeretettel, plö hány baleset történt akkortájt azon a texasi pályán? A rendőr ott teljesített szolgálatot, a másik szereplő is napi rendszereséggel járt arra? Ha plö ők ketten kimagaslóan sokat száguldoztak arra, nőnek a valószínűségek, nemde? Szóval érdekelne, hogy mekkorák ezek a esélyek, merthogy olykor-olykor a lottő ötöst is elviszik. (Vagy se, de ebből még konteó is lehet.) Matekházi, haladóknak.

 7. mandark — 2015-03-23 22:33 

Nagyszüleim kertjében minden nyáron 1-2 atalanta lepke repked egész nap, szóval szinte háziállatnak lehet őket nevezni. Papa szerette őket nagyon, gyakran napozás közben rá is szálltak, vagy csak mellé a szék karfájára, dumált is nekik sokat.
Épp most fél éve, hogy papa elment, hamvasztottuk. A temetői dolgozó épp rakta be az urnát a falba, mikor rászállt a vállára egy ugyanolyan narancs-fekete lepke mint a kertünkben. Hogy papa köszönt-e be, vagy tőle köszönt el a lepke, azt nem tudjuk, de egy kis mosolyt sikerült csalni ott az arcunkra 🙂

 6. ottar — 2015-03-23 22:32 

Gratula. Jó poszt.
Egy hasonló (de nem ennyire drámai): Meglehetősen ritka családnevem van. (Konkrétan senkit nem ismertem ezzel a névvel.) Költözött az irodánk. Bekopog a költöztető ember.
Bemutatkozom neki: X. Tamás vagyok. Erre Ő: Én is. 🙂

 5. 404notfound — 2015-03-23 21:58 

Kedves kollégámat idézve, „a pillanat nagyszerűsége szorítólag hat le kebelemre”. Vagy valami ilyesmi, a lényeg az, hogy itten már megint habzsidőzsi van. Persze lehet, hogy ez is egy titkosszolgálati akció, figyelemelterelés velős poszttal, könnyű tavaszi salátaágyon, ördög-szigeti pokolmártással. Nyamm.

 4. tiboru — 2015-03-23 21:56 

@porcica:

Üdv a fedélzeten, köszi a sztorit és várom a további kommentjeidet!

 3. Deak Tamas — 2015-03-23 21:10 

Ez a poszt IGEN zseniális 🙂

 2. porcica — 2015-03-23 20:45 

Udv Mindenkinek!

Par perc hijan lecsusztam a pole poziciorol, de sebaj, mert ez az elso kommentem a blogon! 🙂 Lassan egy eve vagyok hu olvaso, nemreg a ket Konteo-kotetet is beujitottam, ugyhogy mondhatjuk hogy rajongo vagyok.

Veletlenul van veletlen sztorim is, meg ha nem is olyan extremek, mint a fentiek. A kovetkezo tortent meg velem: London egyik legzsufoltabb metrovonalan utazok csucsidoben a testveremmel, aki eppen akkor erkezett hozzank latogatoba a repterrol. Az egyik megalloban leul velunk szembe valaki, es a testverem megkerdezi, hogy az ott nem az en parom-e veletlenul. Odaneztem, tenyleg o volt, addigra eszre is vettuk egymast. Nem tudhatta melyik szerelvenyen utazunk, foleg nem hogy melyik kocsiban, melyik ajtonal, melyik ulesnel, raadasul abban a hitben voltunk, hogy a masik mar otthon van. O sem latott minket, csak beszallt es gyorsan leult az elso ures helyre, amit meglatott. Nem tudom ki hogy van vele, de nekunk ez elegge megdobbento veletlen volt. Foleg, hogy egy honap mulva szorol-szora megismetlodott a jelenet edesanyam latogatasa alkalmaval…

Nos, tudom nem kimondottan hatborzongato tortenetek, de hat most ennyivel tudtam hozzajarulni a kozjohoz. 🙂

 1. rantottfing — 2015-03-23 20:33 

Ezt már nevezem. Nagyon tetszik ! Hugh Williams és a villám viszi a pálmát.

RSS feed for comments on this post.

Ars poetica

Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!

  • Legutolsó hozzászólások

    Tartalom

    CímDátum
    Vitaposzt: háború Ukrajnában2022-02-27
    Vendégposzt: Tanja Gräff ügye2022-02-02
    Felejtős a Facebook, itt az új csoportunk!2021-02-27
    Rendőri brutalitás elleni megmozdulások2020-06-18
    Koronavírus megbeszélőposzt2020-03-17
    Vendégposzt: az NSU-komplexum, avagy a dönergyilkosság-rejtély2019-07-28
    Vitaposzt: választás-konteók2018-04-11
    Vendégposzt – A kassai bombázás2017-06-26
    Michael Jackson-konteók2017-05-20
    Szolgálati közlemény: Aranykönyv-szavazás, döntő!!!2017-05-11
    Kínos Clinton-konteók (részletek)2017-03-31
    Lindbergh-konteók2017-02-26
    Toxoplazmózis-konteók2017-01-25
    Vendégposzt – Horthy István halála2017-01-06
    A BCCI-sztori2016-11-04
    Villámkonteó: a 200 ezer SIM-kártya esete2016-10-07
    Villámkonteó: robbantás a Nagykörúton!2016-09-25
    Wałęsa-konteók2016-08-21
    Posztajánló: Porton Down2016-08-15
    Reagan és a gellert kapott golyó2016-06-17
    Eyjafjallajökull-konteó2016-05-17
    Kommentposzt: Kiss László2016-04-08
    Lionel Crabb rejtélyes esete2016-03-21
    Hindenburg-konteók2016-02-26
    Bruce Lee halála2016-02-14
    Opus Dei2016-01-23
    Alapítvány-konteók2015-12-19
    Megjelent az e-Konteó2!2015-12-06
    Furcsa történetek 2.02015-11-29
    Shakespeare-konteók2015-11-12
    Frigyláda-konteók2015-10-22
    Per „Dead” Ohlin halála – 18+!!!2015-09-10
    Gary Webb, a CIA és a crack-konteó2015-08-23
    Menekült-konteók2015-07-14
    Ajánló – sorozatok és filmek2015-07-07
    Miss Liberty-konteók2015-06-22
    Na-seby (Villámkonteó)2015-04-14
    Glenn Miller eltűnése2015-04-08
    Kommentposzt: Germanwings-konteók2015-03-30
    Furcsa történetek 1.02015-03-23
    Bob Marley halála2015-03-14
    New Coke – konteók2015-03-02
    Sid Hurwich időgépe2015-02-22
    Alan Turing2015-02-10
    Kommentposzt: rejtélyes betörések2015-01-31
    Halál Chappaquiddickben2015-01-26
    Kommentposzt: Charlie Hebdo2015-01-08
    A Dreyfus-Zola konteók2015-01-05
    Megjelent az e-Konteó1!2014-12-05
    Konteókönyv-felmérés2014-12-01
    Vendégposzt: az ufó-emberrablások2014-11-28
    John Titor története2014-11-19
    Ajánló – A Kennedy-gyilkosság elhallgatott története2014-10-29
    Fort Knox2014-10-23
    Estonia-konteók2014-09-29
    Rudolf Hess története2014-09-22
    Kurt Cobain halála2014-09-09
    Eilean Mór rejtélye2014-08-18
    Balla Irma halála (részletek)2014-07-27
    Gyíkember-konteók2014-06-12
    A Kovács Béla – ügy2014-05-23
    Kitalált középkor (rövidposzt)2014-05-12
    Georgia Guidestones2014-05-03
    Elisa Lam halála2014-04-15
    Kommentposzt: Welsz Tamás halála2014-03-20
    Kommentposzt: az MH370-es járat2014-03-15
    Magic Johnson – konteó2014-03-12
    Challenger-konteók2014-02-13
    Ophélie Bretnacher halála2014-01-20
    Cicada 33012014-01-06
    Cajamarquillai üregek2013-11-27
    A körmendi gyerekgyilkosság (részletek)2013-11-21
    Vendégposzt: A Nagy Könnyűzenei Sátánista Konteó2013-11-14
    Google-konteók2013-11-03
    A Konteókönyv rendelhető!2013-10-23
    Katrina-konteók2013-10-11
    A denveri repülőtér2013-09-27
    Haszbara-konteók2013-08-25
    Génmódosítás-konteók2013-07-08
    Oopart, avagy tárgyak rosszkor, rossz helyen?2013-06-14
    Konteónak indult…2013-06-09
    Az X bolygó2013-04-27
    Ókori dodekaéderek (rövidposzt)2013-04-03
    Náci repülő csészealjak2013-03-22
    D. B. Cooper története2013-02-19
    Egy pápa lemondása2013-02-11
    A Sunstein-Vermeule – algoritmus2013-01-23
    Eltűntek2013-01-18
    Könyvajánló – Szoftverfrissítés 1.02012-12-13
    Anjikuni-rejtély2012-12-11
    Szent Malakiás próféciái2012-12-03
    Jövőbelátás-konteók2012-11-21
    Chomsky-tízparancsolat2012-11-06
    Mátrix-konteók2012-10-28
    Elbert János halála2012-10-19
    Bohemian Grove2012-09-26
    Robert Maxwell élete és halála2012-08-28
    A Zelnik-ügy – reloaded!2012-08-05
    Kazbegi dinók (rövidposzt)2012-07-20
    A Zsanett-ügy (18+)2012-07-10
    Alternatív Bermuda-háromszögek2012-07-06
    Olof Palme halála2012-05-16
    A torontói jegyzőkönyvek2012-04-21
    Phobosz-összeesküvés (rövidposzt)2012-03-22
    Jörg Haider halála2012-03-14
    Az eltűnt zászlóalj2012-03-09
    A Mary Celeste – rejtély2012-03-01
    Szcientológia-konteók2012-02-07
    Mikrohullám-konteó (rövidposzt)2011-11-12
    Népszámlálás-konteók2011-11-12
    EU-konspiráció2011-11-12
    A Djatlov-incidens2011-11-12
    Fluorid-összeesküvés2011-08-19
    Breivik-merénylet2011-07-25
    A Mikroelektronikai Vállalat – konteó2011-05-26
    Patton tábornok halála2011-05-12
    Skull & Bones2011-04-19
    Réztekercs-konspiráció2011-04-12
    AIDS-konspiráció2011-04-11
    Ajánló – kódfejtők előnyben!2011-04-09
    Moszkva és a csecsenek2011-04-08
    Gandzsa-összeesküvés2011-04-07
    A KAL-007-es járat lelövése2011-04-06
    Globális felmelegedés2011-04-05
    A móri nyolcas gyilkosság2011-04-04
    Kilenc/tizenegy2011-03-30
    A közösségi oldalak – összeesküvés2011-03-29
    Kelly doktor halála2011-03-28
    Roberto Calvi, Isten bankára2011-03-25
    Az arab világ forradalmai2011-03-23
    Martin Luther King halála2011-03-22
    Hajsza az örökmozgó és egy másféle energia után2011-03-21
    Castro és a CIA (átirányítás)2011-03-18
    A USS Liberty megtámadása2011-03-17
    Jézus-összeesküvés2011-03-16
    Ajánló – linkek2011-03-15
    HAARP-összeesküvés2011-03-14
    Chico halála2011-03-11
    JFK – 2.02011-03-10
    JFK – 1.02011-03-10
    Nőellenes világösszeesküvés2011-03-08
    Atomkonspiráció (átirányítás)2011-03-07
    Hasfelmetsző Jack – dosszié2011-03-07
    Gagarin-konteók2011-03-04
    Cigánygyilkosságok2011-03-04
    Robert F. Kennedy meggyilkolása2011-03-03
    Vérvád-konspiráció2011-03-03
    A Council on Foreign Relations2011-03-02
    A szmolenszki katasztrófa2011-03-02
    Atlantisz-konteók2011-03-01
    Nagy német adókonteó2011-02-28
    Illuminátusok2011-02-28
    Ajánló – filmek2011-02-26
    Az Elvis-legenda2011-02-25
    Tunguzka-rejtély2011-02-24
    Nikola Tesla 2.02011-02-23
    Nikola Tesla 1.02011-02-23
    Robbanás Port Chicagóban2011-02-22
    A Fenyő-gyilkosság2011-02-22
    Rákgyógyszer-konteók2011-02-21
    A főtitkár halála2011-02-21
    Nácik aranya2011-02-19
    ODESSA2011-02-18
    A romániai „forradalom”2011-02-18
    Templomosok2011-02-17
    A TWA-800 járat lezuhanása2011-02-16
    WikiLeaks-konteók2011-02-15
    A Voynich-kézirat2011-02-15
    Mormon-összeesküvés – újratöltve!2011-02-14
    Mormon-összeesküvés2011-02-14
    Szabadkőművesek 2.02011-02-13
    Szabadkőművesek 1.02011-02-13
    Bilderberg-konteók2011-02-13
    Men in Black2011-02-12
    UFO-konspiráció2011-02-11
    Jim Morrison halála2011-02-11
    Rejtélyes helyek, titkos bázisok2011-02-10
    Roswell és az M-122011-02-09
    Bermuda-háromszög2011-02-09
    Antarktisz-összeesküvés2011-02-09
    Pearl Harbor – dosszié2011-02-08
    Népek Temploma2011-02-08
    Egy pápa halála2011-02-08
    A MA-240-es járat tragédiája2011-02-07
    A „tökéletes katona”-projekt2011-02-07
    A Kurszk elsüllyedése2011-02-06
    A Litvinyenko-gyilkosság2011-02-06
    Beatles-konteók2011-02-05
    John Lennon halála2011-02-05
    Philadelphia-kísérlet2011-02-04
    Diana hercegnő halála 2.02011-02-03
    Diana hercegnő halála 1.02011-02-03
    A Seuso, a Habsburgok és egy lord – kiegészítő konteó2011-02-02
    A Seuso-ügy2011-02-02
    Titanic-sztori2011-02-01
    Holdraszállás-konteók2011-01-31
    Marilyn Monroe halála2011-01-30

    Innen jöttök