Ezt csak úgy itt hagyom…

https://index.hu/belfold/2022/05/08/volner-janos-huxit-part-volner-part-europai-unio/

@Tökös Ákos:

Borotváját. De ezen nem veszünk össze.. 🙂

Szerintem az lesz,ha a birkák ezeket mégegyszer megválasztják (v újra elcsalják) szóval akárhogyis,de ha ezek maradnak,a szűrünket szépen kiteszik az Unióból a kövi ciklusban.
Most őszintén,egy tolvaj cigányt és a bandáját én sem tűrnék meg az otthonomban,még akkor sem ha nekem személy szerint lehet velük kölcsönösen előnyös üzleteket kötni…
Szerintem e felé mutatnak a jelek (lásd még USA-Mo külpolitikai kapcsolatok) de ne legyen igazam semmiben!

@Tökös Ákos:

Nem is értem én se ez megint mi,mikor ugye tart a forrásmegvonás,és folyamatban a 7-es cikkely szerinti eljárás?
Azt gondoltam azért megvárják a jövő tavaszt,hátha sikerülhet demokratikus úton eltakarítani ezt a hulladékot meg a rendszerét 🙁

Mi az adott mondat Occam pengéje elv szerinti megfejtése?
1) A zeunak fontosabb az olcsó (még a keleti vendégmunkásokénál is olcsóbb) munkaerő, mint a jogállamiság
2) Egy megélhetési politikus beszél össze-vissza
x) Egy megvesztegetett megélhetési politikus védi a védhetetlent, magyarázza a magyarázhatatlant és vállalja a vállalhatatlant
+1) Üresek a gáztározók

https://444.hu/2021/10/22/von-der-leyen-a-europai-birosag-donteseig-nem-leptetik-eletbe-a-jogallamisagi-mechanizmust-magyarorszaggal-szemben

@Tökös Ákos:

😀
Te amúgy honnan tudod mindezt,ott voltál,részese vagy?
Honnan tudod biztosan hogy nem lesz választás a vírus miatt?Másra is tudnál ilyen pontosan jósolni?

Egyelőre annyit tudtam hozzátenni,hogy leadtam a szavazatom a megfelelő jelöltre,és bízom az ellenzéki összefogás erejében a maffiával szemben.
Lehet hogy naiv vagyok…
Lehet persze h ha úgy állnak majd a számok,akkor elhalasztják a választást,az is lehet hogy elcsalják,az is lehet h a ge.i addig köztársasági elnökké választtatja magát,az is lehet h MZP ellen merényletet követnek el.Bármi lehet.
Bízni nem lehet?

@Tökös Ákos:

Már el is kezdődött,nem én kezdtem mert én nem vagyok senki,csupán a parányi kis részemet vettem ki belőle.De ma boldog,és bizakodó vagyok!

@Tökös Ákos:

Legyünk őszinték,a maffiát eltüntetni nem az ő feladatuk,nem az ő hatáskörük lenne.
Amilyen teszetosza,himihumi ez a szervezet,már az csoda szerintem ha egy tagállam vezetésével szemben ilyen súlyú kritikákat sorozatosan megfogalmaznak.
Biden konkrétan le „gazember”-ezte orbánt.De ez is csak egy szó,takarítani nekünk kellene.
Vagy mit vársz?Herceget a fehér lovon?

@walking: Jó-jó, hogy a működés finommechanika részletei, de például a szabadkőművesek nem állítják magukról, hogy ők demokratikusan meg átláthatóan működnek, míg a zeu igen.
És mindeközben: https://hvg.hu/eurologus/20211006_Helyreallitasi_alap_ep_vita
Ez megint nem valami bizalomfokozó információ.

@walking: Az emberek csoportjainak (ha tetszik: a közösségeknek) megvannak a maguk belső szabályai és megvan a belső működési rendje. A csoport tagjainak e szabályokat és működési rendet követniük kell. A szabályok célja, hogy a csoportot fenntartsák, adott esetben a tagok saját érdekeit is korlátozva.
A csoporthoz csatlakozó tagoknak természetesen el kell fogadniuk a működési rendet és a szabályokat. A szabályok kötelezettséget jelentenek a tagokra nézve, de cserébe bizonyos jogokat is kapnak. Ha a szabályok betartása kontra a kapható jogok több hátránnyal mint előnnyel járnak, akkor a tagjelölt egész egyszerűen nem csatlakozik a csoporthoz (persze vannak csoportok, ahová muszáj csatlakozni, a legismertebb ilyet ‘társadalom’-nak szokás nevezni, de a zeu pont nem ilyen muszáj csoport).
A csoportnak – önmaga védelme érdekében – fel kell készülnie és eljárásrendet kell kidolgoznia arra az esetre, ha valamelyik tag nem tartja be a szabályokat, elvégre a demokráciának nevezett valamit is azért hozták létre, mert az emberek rosszak. A szabályok be nem tartóinak, a be nem tartás jellegétől és súlyosságától függően vagy valamilyen büntetés jár (pénzbírság, börtön, tagi jogok ideiglenes korlátozása) vagy a csoportból való kizárás (száműzetés, elmegyógyintézet, kivégzés).
Ha a zeut ilyen szempontból nézzük, nem lehet nem észrevenni, hogy a szabályok betartatására érdemi eszköze nincs. Vannak folyamatok, bizottságok, viták, amiknek a hivatalos végkifejlete egy határozat vagy állásfoglalás. Nemhivatalos kiegészítő, hogy a zeu olykor a határozat mellé még toppant is egyet a lábával. Tényleges büntetés vagy pláne kizárás nincs az eszközök között.
Vajon miért nincsenek ilyen eszközei a magát a demokrácia afféle fellegváraként, élharcosaként, zászlóshajólyaként (nem kívánt törlendő!) feltüntető zeunak?
Tudom persze, hogy a világ körülöttünk sokkal bonyolultabb, így a zeu 20 évvel ezelőtti keleti bővítését sem a demokrácia iránti elkötelezettség meg a jótékonyság motiválta, hanem az extraprofittal kecsegtető olcsó (még a t…k vendégmunkásoknál is olcsóbb!!) munkaerő meg az a tény, hogy a kiszemelt új tagállamokba lehetett exportálni azon technológiákat, amik környezetszennyező jellegük miatt az eredeti zeuban részben vagy teljesen tiltva voltak 😀
Ha konteóra gondolunk, a megoldás megint Occam pengéje egyszerűségű: a zeu csak fedőszerv. Hogy kinek vagy minek a fedőszerve, azt még ki kell deríteni.

@walking: Nem vagyok döntési helyzetben. A kérdésed valahogy azt a hangulatot idézi, amikor a kisembereket akarják felelőssé tenni a klímaváltozásért, miközben gyárkémények milliói ontják a füstöt és repülőgépek ezrei szennyezik kerozin égetésével levegőt.
Van a zeu, aki vall bizonyos alapelveket és lefektet bizonyos szabályokat. Működtet bizonyos testületeket, amelyeknek az elnevezése azt sugallja, hogy az elvek érvényesülése és a szabályok betartása miatt hozták létre őket. Most van a sokadik eset, amikor kiderül, hogy ezeknek a testületeknek semmilyen hatásköre nincs. Hangsúlyozom, nem arról van szó, hogy nem él a testület a jogosítványaival, hanem hivatalosan deklarálva van, hogy a testületnek nincs is semmilyen hatásköre, tehát nem tud sem elveket érvényesíttetni, sem szabályokat betartatni. Ennek ellenére nem mondanak le tömegesen ezen testületek vezetői, harakirit sem kísérelt meg egyik testület vezetője még mutatóban sem.
Ezeket a testületeket közvetve mi tartjunk fent az adónkból. Te is, én is, minden zeus ország minden egyes állampolgára is.
Ezek után milyen alapon kérdezed tőlem, hogy mit tennék, ha döntési helyzetben lennék? Miért nem a döntési helyzetben lévőktől kérdezed meg, hogy miért nem tesznek semmit, ha már egyszer döntési helyzetben vannak?

@walking: Tegye fel a kezét, aki meglepődött: „Ugyanakkor az még nem világos, hogy amennyiben az EU kifogásolja a szerződést, akkor van-e lehetősége a tartalmának megváltoztatása érdekében bármilyen lépést tenni”
Tehát a vízfej már annyira vízfej, hogy beismeri: ő csak egy vízfej :-ooo

@Tökös Ákos:

Bár gondolom láttad Te is:

https://444.hu/2021/08/30/szijjarto-megallapodott-a-gazprom-fonokevel-oktobertol-johet-a-lakossagi-gaz-oroszorszagbol

@walking: Hozzászólásod közvetett bizonyítéka annak, hogy – bár zeu-párti vagy – nem tudod a választ két egyszerű kérdésre:
1. Mi adja a legitimációját a zeu nevében Szorosországgal tárgyaló Merkelandi politikusnak?
2. Miért nem egy zeu lisztségviselő trágyal a zeu képviseletében?

Innen kezdve minden további eszmecsere felesleges.

@walking: Mint írod: „Hozzánk is jár a Putler rendszeresen…” Abban teljesen igazad van hogy az ilyesmi elítélendő, ezt nem is vitattam. Ugyanakkor nem lehet mentség a merkelandi politikus számára. Vagy a zeuban van egy olyan szabály, hogy ha a vétkes rá tud mutatni valaki más hibájára, akkor mentesül vétkének következményei alól? 😛

A legújab hírek szerint, már ha e hírek igazak, a merkelandi politikus a zeu nevében is tárgyalt Szorosország vezetőjével: „…és nagyon világosan kijelentettük, hogy európai keretek között támogatjuk az új szankciókat…” (https://hvg.hu/vilag/20210822_angela_merkel_ulttumatum_vlagyimir_putyin_gaz_eszaki_aramlat_2)
Most akkor kinek nevében tárgyal? A sajátjáéban? Az országa nevében? A zeu nevében? Utóbbira ki hatalmazta fel és mikor és milyen nyilvánosság mellett?
Feltéve, hogy a zeu nevében tárgyal, még mindig van egy bökkenő. A zeu, mint szervezet, tele van külöféle …ügyi biztossal meg tárgyalóval meg egyéb tisztségviselővel (a … helyébe tetszőleges téma írható, pld. bővítés, maszturbálás, állatvédelem, sörminőség, űrkutatás). Ha viszont van egy csomó tisztségviselő, aki a zeut képviseli, miért egy külsőst küldenek tárgyalni, miért nem a gázvezetékügyi biztost?

@walking: Merkeland egyik vezető politikusa – a zeu fölött átnyúlva és más országokat szájbasz@rva – tárgyal Szorosország vezetőjével #minekmentoda
Ami külön konteó az ügyben, hogy a szájbasz@rt országok kussolnak.
https://hvg.hu/vilag/20210820_Putyin_targyalas_Merkel

@walking:

Figyi Tesókám!

Kórházakra,óvodákra,iskolákra,játszóterekre gondoltam konkrétan.
De pl nálunk most új központi tűzoltóság is épül a kohéziós EU-s forrásból.
Orsós kizárólag stadionokat vagy templomokat épít/újíttat fel ‘saját’ pénzből.Jó részét már nem is csak országhatáron belül…
Na erre gondoltam kézzelfogható címén,nem a 30cm-es ‘kilátókra’ vagy a térkövezett lófaszokra.

Na ezek a dolgok nem csak a mi életszínvonalunkat emelik,hanem szerencsére az ágazatokban dolgozóknak is jobb körülményeket biztosítanak a munkájukhoz.
Számunkra pedig jobb túlélési esélyeket ugye.Mer’ az a gonosz korrupt EU nem törődik az emberekkel ám!

EU nélkül itt olyan diktatúra lenne már mint fehéroroszéknál,vagy a törököknél-faszomisztánoknál.
Nem véletlen hogy abba az irányba smirglizik a fárajó.

EU-s források nélkül pedig MINDENBŐL nézegetnénk a szockó idején épített ‘csodákat’,ugyanabban az alapállapotban,természetesen a 40-50-60 éves erodációval csökkentett tartalommal.
Tisztelet az első bekezdésben említett kivételeknek,mert az élsportolók és a valláskárosultak nyilván egyenlőbbek lennének akkoris.

@Tökös Ákos:

Kézzelfogható azért az a sokezer milliárd is,ami az évek alatt ide jött/jön/jönni fog fejlesztésekre.
Valahogy akárhány állami nagyberuházást látok,99%-nál ott a tábla,hogy milyen összegű az EU-s forrás,amiből megvalósult.Közben pedig ugye megy ellenünk a kötelezettségi eljárás,de már arra is tettek azóta pár lapáttal.

Én értelek amúgy,továbbra sem mondom hogy nincs igazad,de amíg itthon egy konkrét bűnözői kör vezeti az országot,és szarik a közös asztalra,addig szerintem nem illene kötözködni.
A vakcinaigazolványos-utazós stb dologban szintén igazad van egyébként.
Mondjuk az azért -zárójelben jegyzem meg- érdekes h az itthoni dolgokkal kapcsolatban nincs meg benned ez a hű de nagy kritikai hajlam,vagy ha meg is van,itt egyelőre nem találkoztam még vele.

@Tökös Ákos:

De érted ahol Paks2,Fudan egyetem,kínai lélegeztetőgép-biznisz-Pegasus botrány és hasonlóak vannak terítéken,onnan hogy szólsz be hitelesen a ruszki gázért/importért?
Most nem arról van szó,hogy jogos vagy nem?
Hát hogyne lenne jogos!
Arról van szó,hogy ez az ország-vagy legalábbis a jelenlegi ‘elitje’ sem különb a Deakné vásznánál….

Megint véded, de legalábbis mentegeted a zeut.
Az, hogy ezt eddig is tudtuk, meg hogy az sem újdonság, nem indok sem arra, hogy ennek ellenére a zeu-t ‘jó’-nak kiáltsuk ki, sem arra, hogy ne várjunk el valamiféle nyilvános beismerő vallomást. Arra meg végképp nem, hogy ne is gondoljunk semmiféle változás szükségességére.

A sepregetéses háztájis hasonlatod sántít, akárhogy nézem is.
Ha mondjuk Kisvárosra gondolok, ahol az önkormányzat helyi adót szed, arra hivatkozva, hogy a beérkező adóból közfeladatokat kíván ellátni, például közparkokat gondozni és folyamatosan tisztán tartani. Igenám, de végül a közparkok gondozatlanok és piszkosak maradnak. Amikor az önkormányzatot kérdőre vonják, hogy miért nem tiszták a közparkok, azzal érvel, hogy a helyi lakosok (akik a helyi adót fizették) nem tartják rendben a saját házuk táját, ezért vannak a közparkok is elhanyagolva. Ugye érzed, hogy mennyire hülye helyzet ez és mennyire hülye magyarázat ez?
Ha meg mondjuk a Nagyvárosi járásra gondolok, akkor a járás, mint településszövetség legitimációját az adja, hogy bizonyos feladatokat a járás központilag, egységesen és a külön-külön eljáró településeknél hatékonyan old meg. Igenám, de amikor kiderül, hogy a járás székházának udvarát nem gondozzák rendesen, akkor a járási vezető arra hivatkozik, hogy azért ilyen, mert a szövetség számos tagjának is gondozatlan a kertje. Ugye érzed, hogy mennyire hülye helyzet ez és mennyire hülye magyarázat ez?
Ha pedig mondjuk a valóságot akarom modellezni, akkor az egyszeri gazda jut eszembe, akit mindenféle előnyökkel kecsegtetve rávesznek, hogy lépjen be a gazdaszövetségbe. Amikor már belépett, akkor kiderül, hogy a gazdaszövetség szigorúan megszabja: melyik gazdának mit szabad termelni a saját kertjében, a saját tulajdonú földjén. Van, akinek például cukornádat nem szabad termelnie, ezért kénytelen megvennie a más gazdák által termelt nádból előállított cukrot, méghoozzá sokkal drágábban, mintha a saját nádjából a saját kertjébn előállította volna ugyanazt. Ugye érzed, milyen hülye helyzet ez?

@walking: Lehet, hogy nem akartad védeni, de a feltett kérdésed relativizálásnak hangzik. A relativizálással pedig többnyire a bűnöket akarják elbagatellizálni.
Az természetesen vicc, hogy minden országnak külön konteófóruma van. Ugyanúgy vicc, mint a zeu (mint államszövetség) sikere vagy sikertelensége alapján Agyarország (mint állam) állapotára következtetést levonni.

Van aki hisz a zeuban. Ezt elfogadom.
Van aki zeu-szkeptikus. Mégpedig azért, mert a sajtóból elérhető információdarabkák alapján úgy látja, hogy a zeu-ban olyan dolgok történnek, amik végsősoron azt jelentik: a zeu nem működik.

Példa:
A zeu gazdasági büntetőintézkedéseket alkalmaz a diktatórikusnak nyilvánított Szorosország ellen. Az intézkedések lényege, hogy a zeu minél kevesebb árut vegyen Szorosországtól.
Igenám, de az egyik zeu tag, Merkeland úgy dönt, hogy ő zöldházt vesz Szorosországtól, sőt Szorosországgal közösen egy új zöldházpályát is épít, a szállítás gyorsítása érdekében.
Merkeland e lépésével lovat ad a szoros diktátor alá és nem mellesleg szájbasz@rja azokat a zeu tagokat, akik igyekeznek betartani a büntetőintézkedéseket.
Ebben a helyzetben nem csak, hogy nincs válasz arra a kérdésre, hogy Merkeland miért alkalmazott dezertáló stratégiát, de még maga a kérdés sem hangzott (vagy hangozhatott?) el.
Ilyenkor egy zeu ország (ideértve bármelyik országot, akár Merkelandot is) polgára teljesen érthető módon válik zeu-szkeptikussá. Ezt a zeu-szkeptikusságot lehet elfogadni, lehet nem elfogadni, sőt akár tenni is lehet ellene.

@walking: Miért véded az EU-t? Lehet geológiai meg történelmi szükségszerűségek mögé bújni és íly módon ködösíteni a plebs irányába. Ettől még az EU-nak nevezett valami a háttérhatalmak által irányított, teszetosza, megelhetési politikusokkal feltöltött impotens vízfej marad és nem is tűnik úgy, hogy változni akarna.
Egyébként meg ez itt egy EU-s topic, ahol EU-s témákat tárgyalunk. A tagországoknak külön topikjuk van.

Hát ez meg mi? Neokolonializáció?
https://444.hu/2021/07/26/amerika-megengedte-hogy-nemetorszag-ossza-szet-az-orosz-gazt-europaban

@walking: Dönteni lehet, de ha jobban meggondolod, végkifejlet mindenképpen rossz a zeu imázsa szempontjából.
Ha valaki úgy gondolja, hogy az eu tisztán gazdasági szövetség, akkor gondolja azt is hozzá, hogy gázt Keletről vesz (mert nem tudja megoldani a saját energiaellátását a szövetségen belül), mikroelektronikát a Távol-Keletről vesz (mert nincs saját félvezetőipara), szoftvert meg az USÁból szerez be. Ez teljes sikertelenség! Van egyáltalán olyan területe a gazdaságnak, ahol az EU vezető szereppel bír?

Ha valaki meg úgy gondolja, hogy az Eu afféle alapvető értékeken alapulő közös érdekszövetség, gondoljon azon tagállamokra, ahol lábbal tiporják az emberi jogokat. Persze gondolhat a politikusok szakértelmére (akár úgy is, mint a nab@zdmeg! tipikus manifesztációjára): „Ilyen eseteket, mint az új magyar törvény, nem láttak előre a jogalkotók”
https://hvg.hu/itthon/20210630_Jourova_jogallamisagi_mechanizmus_melegellenes_torveny

@déjvid: Azt ugyan várhatjuk! A zeunak kifinomult mechanizmusai vannak arra, hogy úgy tegyen, mintha érdemben foglalkozna valamilyen konkrét üggyel.
A lentebbi melegveréses ügyben is csak a szokásos lépések várhatóak: látványos felháborodásnak álcázott megszólalás, valamint ígérgetés arra, hogy két éven belül határoznak arról, hogy három éven belül összehívjanak egy közgyülést, ami dönt egy négy éven belül létesítendő vizsgálóbizottságról, amely öt éven keresztül vizsgálódik majd. Ugye magad sem gondolod komolyan, hogy az ügyben bármilyen érdem lépés történik a zeu szintjén? Elvégre, ha meggondoljuk a zeu sem létezik már, csak a folyamatok tehetetlensége miatt tűnik úgy, mintha lenne.

@walking:

Az utolsó bekezdés végéhez még annyi gondolat,hogy én ezt az egész beszélgetést el tudnám vinni egy nagyon mély irányba,a fajunk jövőjét (értsd:racionálisan gondolkodó,az otthonunkkal és az Univerzumban összhangban lévő entitásként továbbélését)/nem jövőjét (értsd:esetleges kihalását) boncolgató irányba,de az egy nagggyon hosszú diskurzus lenne,ennyi karaktert hogy ezt elkezdjem perpill. nem érzek magamban,és többen joggal mondhatnék hogy nem is ide való,de amennyiben jelentkezik rá tényleges igény,fogadóképes és nyitottan gondolkodó kereslet,úgy én sem zárkózom el némi értelmes,tiszteletteljes diskurzustól.

@walking: OK, nem akartalak megbántani, valóban lekezelőn fogalmaztam. Elnézést érte.

Részletesebben:

– azt írtam, hogy a nyolcvanas években változott meg „a világ”, a kapitalizmus mint olyan, a pénzpiacok liberalizálásával, a pénzmozgás szabad globális mozgásával. Ettől a pénzpiac gyakorlatilag kikerült az egyes kormányok felügyelete alól. Eleve, „pénzpiaccá”, globális egységgé vált, sok kicsi pénzpiac helyett. (Erről nagyon szívesen beszélgetek amúgy, mert nem vagyok közgazdász, úgyhogy csak a felszínt kapargatom… egyetlen adalék: vajon az Iszlám Állam által felügyelt területeket lekapcsolták a globális bankrendszerről…? Ó dehogy.)

– majd azt írtam, hogy 2020-ra kiderült, hogy a nagy tech-cégek ugyanígy csúsztak ki az egyes kormányok irányítása alól, ráadásul ugyanúgy képesek (?) a politika befolyásolására, mint a pénzpiac. A közbeszéd, közízlés befolyásolására viszont nagyon is képesek; twitter és facebook nélkül se genderlobbi, se „cancel culture” nem lenne. Hogy ez jó vagy sem, az egyéni ízlés kérdése, nyilván az idő kerekét nem lehet visszafordítani. (Ezekről a témákról is nagyon szívesen beszélgetek amúgy, például olyasvalakivel, aki szerint nincs is genderlobbi)

– ezekre írtad, hogy Biden ezeket ugyanígy látja, majd beidéztél pár cikket a globális minimumadóról. A globális minimumadó a nagy multik adóparadicsomos trükközésére lehet válasz. Nem biztos, hogy jó válasz, hiszen valószínűleg a nagy gazdaságoknak kedvez majd. (Az adók miatti versenyképesség megszűnik, és ezen a kicsik veszítenek úgyis) A globális minimumadó NEM szünteti meg a pénzpiacok liberalizációját. Sőt a techcégek politikai / médiabeli túlhatalmát sem töri meg az, hogy minden telephelyükön ugyanannyi adót kell becsöngetniük. Ettől nem múlik el sem a cancel culture, sem az egyoldalú moderálás gyakorlata, az info bubble, az echo chamber, sem a többi aggasztó fejlemény. (Ráadásul a harmadik cikked pont arról szól, hogy a globális minimumadó koncepciójából enged Biden a techcégek esetén.)

– bátorkodtam megjegyezni, hogy a három cikk az általam írtak kapcsán nem releváns. Erre butasággal és/vagy rosszhiszeműséggel vádoltál meg.

Holott lehetséges, hogy csak félreértettem valamit. Vagy te.

Alapvetően tojok bele, hogy teszerinted igazam van-e vagy sem. Nem ismersz és én se téged, és alapvetően nem érdekel, hogy a bejegyzéseiden kívül milyen vagy, mert én itt bejegyzésekkel kommunikálok bejegyzések által. Mondhatjuk, hogy akkor lezártuk a témát, vagy elmondhatod, hogy mit nem értettem a koncepciódban. Én ez utóbbira is kíváncsi lennék, őszintén és gúny nélkül. De persze túlélem, ha nem 🙂

@déjvid:

Húú baszod.. 🙂

Nyugodtan hülyézz le,anyázz vagy ami jólesik,nyilván nagyon magamra veszem majd 😀
De ezt hagyjuk is inkább.

Írtál valamit,ami érdekes volt,tetszett mert én is szoktam gondolkozni rajta.Erre pont olvastam h Biden részéről ez irányba is vannak tervek/konkrét lépések,ezért megemlítettem,hátha Te is láttad.Úgy tűnt nem,úh linkeltem pár forrást.
Most ha itt az összefüggést nem látod/nem akarod látni,akkor nyilván az én anyámat 😀
Semmiféle saját álláspontot nem szándékoztam bemutatni,egyszerűen próbáltam rámutatni h vannak ilyen irányú törekvések is a világban.
Mivel úgy tűnik te jobban lenézed a számodra ellenszenves új amcsi elnököt,mint hogy megpróbáld átgondolni,mi történik körülötted a világban,így úgy voltam vele nincs miről tovább „eszmecserélni” itt,mert vagy hülye vagy(amit amúgy nem gondolnék) vagy elvakultan ignoráns.

De tudod mit: IGAZAD VAN 🙂

@déjvid:

Akkor sajnálom,és egyben elnézésed kérem hogy összetettebb értelmet feltételeztem a részedről,mint ami adott/amit mutatni szándékozol.Én nem teszek szmájlit.

A nap vicce, avagy a hatalom színháza:
https://444.hu/2021/06/21/nincs-eleg-alkalmazottja-az-europai-ugyeszsegnek-hogy-minden-korrupcios-ugynek-utana-tudjon-jarni

A hatalom színháza:
https://azonnali.hu/cikk/20210618_amit-az-europai-bizottsag-csinal-most-nemetorszaggal-azert-mas-kormanyokat-cseszegetni-szokott
Vajon miről akarják a figyelmet elterelni ezzel a mondvacsinált incidenssel?

@walking: nem tudom, Biden hogy jön ide 😀
Amúgy nem, nem szimpatikus… a perverz nagybácsis allűrjei se, az időnkénti nyilvánvaló demens ködösülései se, de leginkább az, hogy majdnem nyíltan báb csupán a Fehér Házban „szolgáló” stábja előterében… Tulajdonképpen a következő elnök lehetne egy aranyos kutyus vagy egy profin kivetített hologram is.

@Tökös Ákos:

Ez viszont legalább már egy -szokatlan módon- kézzelfogható valami:
https://hvg.hu/vilag/20210607_veto_europai_unio_magyarorszag_heiko_maas
Bár ami a hetes cikkelyes eljárás kapcsán is évek óta zajlik,az alapján nem vagyok túl bizakodó…

Hát, én továbbra is azt mondom, hogy ebben konteó vagy összeesküvés egy gramm sincs. Egyszerűen így működik a politika. 🙂

Az EU-nak két útja van:

Vagy a teljesen független, mindenki által tiszteletben tartott szuverenitású tagok szoros szövetsége abból a célból, hogy a tagok egymás között többé ne háborúzzanak, sőt gazdaságilag se akadályozzák egymást. Eredetileg ez lett volna az EU.

A másik lehetőség az Európai Egyesült Államok, ahol a tagállamok már nagyon sok szuverén jogukról mondanak le a szövetségi kormány javára. Lásd USA: a tagállamoknak nem lehet saját fegyveres ereje (csak rendvédelme), saját belbiztonsági apparátusa (csak bűnügyi célú hírszerzés), saját külpolitikája, saját hírszerzése. Lehet persze saját büntetőjoga, magánjoga, bírósági rendszere, börtönei stb., de ettől még vannak olyan bűnügyek és egyéb ügyek, amik szövetségi hatáskörbe tartoznak.

El tudjuk képzelni, hogy a franciák és a németek (vagy amagyarok és románok) azt mondják, hogy oké, mostantól becsszó nem kémkedünk egymás ellen, és ezt be is tartjuk. Sőt, saját hadsereg sem kell, hisz az EU Air Force Eastern Division 2. úgyis Kecskeméten állomásozik, az EU Naval Force Black See Fleet 1. meg Romániában…

Nem, nem tudjuk elképzelni. Az EU számos ereje mégis ebbe az irányba akar továbblépni, számos ereje meg nem. És mivel történnek lépések és visszalépések, most valahol a kettő között vergődünk. Ami a két rendszer hátrányait egyesíti csak.

Ez az egy.

A kettő a világ végérvényes, visszavonhatatlan és maradandó megváltozása a nyolcvanas években, amikor a pénzpiac globálissá vált és liberalizálódott, ami enyhe eufémizmussal annak megfogalmazása, hogy a pénzügyi világ kicsúszott a kormányok ellenőrzése alól. Ez nem azt jelenti, hogy valahol New Yorkban ül tizenkét kalapos ember, és kedvükre manipulálják a kormányokat. Ennél sokkal rosszabb a helyzet. A kormányok a globális pénzpiac szabályai szerint próbálják befolyásolni a globális pénzpiacokat, és a tizenkét kalapos ember is ugyanezt teszi, csak őket se gátlások se politikai megfontolások nem kötik. Semmi meglepő nincs abban, hogy 2020-ra a „nagy techcégek” feljöttek ugyanerre a szintre. Egyetlen kormány sem tudja ellenőrzés alatt tartani őket. Ők viszont finomabb és durvább eszközökkel döbbenetes hatékonysággal tudják befolyásolni a közbeszédet és a közgondolkodást.

Ez vezetett oda, hogy 2020-ra az „európai eszme” vagy „az európaiság” tökéletesen kiüresedett, illetve önmaga karikatúrájává vált. Platón, Arisztotelész, Aquinoi Szent Tamás, Augustus Caesar, Marcus Aurelius, Nagy Károly, Napóleon stb. ma már nem igazán trendi. A görög filozófia, a római jog még tartja magát, a kereszténységből „zsidó-kereszténység” lett majd inkább szégyenné vált. A mai „európai értékek” mind negatív dolgok, tagadások, tartózkodások: nem különböztetünk meg senkit, nem tesszük ezt, nem tesszük azt. 2020-ra eljutottunk oda, hogy megkérdőjelezi a jogállamot, ha nem részesítünk pozitív diszkriminációban egy kisebbséget. Agyrém.

Kizárólag az üzlet, a profit számít. Az ezt esetleg gátló-fékező régi értékeket lebontják, az új „értékek” pont a fogyasztást nem gátolják. Régen a politikát, diplomáciát művelt heteroszexuális fehér férfiak művelték. Ha azt mondták valamire, hogy „ez aggasztó”, az sárga lap volt; ha azt mondták valamire, hogy „ez elfogadhatatlan”, az piros lap volt. Egy Erdogăn-kaliberű rablóvezér a közelébe nem mehetett volna egy diplomáciai tárgyalásnak, mert nem áll azon a kulturális szinten, hogy partnernek tekintsék. (Száz éve a dzsentri a dzsentrivel párbajozott, a cigányra ráeresztették a kutyákat. Nem azért, mert féltek tőle…) Erdogăn röhög a markába, mert a gyengeség jelének tekinti az „ez aggasztó” kifejezést. Más meg nincs, mert a nyolcvanmilliós Törökország olyan illatos, csábító falat a piacnak, hogy bármilyen elzárkózás egyszerűen elképzelhetetlen. Szerintem az nem konteó, hogy nem valljuk be: minden a pénzről szól. Hiszen ez köztudott. Az se konteó, hogy ezt nem mondjuk ki nyíltan. Hiszen ez nyilvánvaló. Az se konteó, hogy falból-mázból politikai értékekről beszélünk… páran ezt még komolyan veszik, szóval politikai jelszóként beválik.

A balos újságíró elmondja Horthyt minden mocsoknak, mert német szövetségesei unszolására nekiment az oroszoknak. Ehhez persze joga van. De egy bekezdéssel kéőbb a jelenlegi kormányt mondja el minden mocsoknak, mert a német szövetségesei unszolása ellenére nem megy neki az oroszoknak. Ehhez is joga van. 😀 De azért furcsa. Mindezek után szilárd értékrendről is joga van írni, csak akkor ne üdvözölje a Jobbik és DK összefogását a lap alján… bocsánat, elkalandoztam.

Összefoglalva: a politika mocskos. A politikus mást mond, mint amit tesz. A politikai jelszó az emberi jog, de vámmentesen engedjük be a gyerekrabszolgák által készített olcsó ruhákat (amivel mellesleg a hazai iparunkat is tönkretesszük). De ez ettől még nem összeesküvés, nem konteó.

Szerintem. 🙂

@walking: Ahogy mondod, a lényeg a látszat.
Valójában a színfalak mögött folyt az alku, ami például akár arról is szólhatott, hogy ha bizonyos államok nem vétózzák meg a NemfeketePoroszország elleni fellépést, akkor a jogállamisági eljárást csak a csak a soronkövetkező választások után kezdik meg ellenük.
Történik mindez egy olyan államszövetség keretein belül, amely szövetség állandóan jogállamiságról, demokráciáról és transzparenciáról papol.

@Tökös Ákos:

Megjött a válasz,ebbe még a Viktátor és csahosai sem mertek beleállni,így a választások közeledtével…
A látszat fenntartásra került,minden ok,semmi aggodalom a pánikra 😀

Az EU értékeinek többsége, valljuk be, az átlagember számára meglehetősen absztrakt és megfoghatatlan dolg. Mit kezdjen egy polgár azzal, hogy jogharmonizáció, meg soros elnökség intézménye?
Ami igazán kézzel fogható, az a határok útlevél és vízum nélküli szabad átlépése. Volt.
Jelenleg a határátlépés a vírus miatt kiinduló és célországtól függő módon és mértékben korlátozott. Júliustól az változik, hogy a korlátozás egységes lesz.
Most akkor az EU csak egy fedőszerv és a mögöttes háttérhatalom akarata érvényesült? Vagy ennyire idióták az EU úgynevezett vezetői? Esetleg az EU széthullásának vagyunk épp tanúi?

@Tökös Ákos: szerintem ebben sok konteó nincs, ez tiszta politika. Az EU nagy arculcsapást kapott, amikor egy erős és nagy ország kilépett belőle. Nem volt elég jó, nem kínált olyan előnyöket. Ezért félig-meddig bosszúból megkísérelt behajtani az angolokon annyit, amennyit lehet. Azt, hogy ezt sikerült ésszerű keretek közt megtárgyalni, és nem fagytak bele egy évekig tartó (kicsinyes, szőrözős stb.) bojkott-, vám- és határzár háborúba, tulajdonképpen mindkét félnek győzelem. Az, hogy kisebb-nagyobb alkudozások az utolsó pillanatig folytak, megint csak érthető. Nagyon nem szart egyik se a másik szájába, ezért aztán mindenki győztesnek tekintheti magát.
Az nem konteó, hogy ezt így is adják elő „otthon”. 🙂

Az se konteó, hogy ez az EU történelmi pofonja, aminek tuti lesz következménye közép- és hosszútávon.

🙂

Az Eu című operett következő felvonását látták:
https://hvg.hu/gazdasag/20200826_Jogallamisagi_zaradek_EU_koltsegvetes_Europai_Parlament

Amúgy ugyanúgy a sajtón keresztül üzengetnek, mint az itteni politikusok. Lehet, hogy ezek ugyanazok?

Elnézést, hosszú idézet lesz, ráadásul bő négy éves…

Ana Blandiana, francia Becsületrenddel kitüntetett román költőnő beszéde 2016 márciusából, amikor a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem díszdoktorrá avatta.

A történelem, mint jövő

Azzal a kéréssel szeretném kezdeni, ne tekintsék furcsaságnak, hogy egy olyan íróember, mint én, történelemről kezd el beszélni. Ez csak a legutóbbi évszázad végének szemszögéből tűnik természetellenesnek, amikor a költészet inkább a játékhoz került közelebb, mint a valláshoz. A preklasszikus Görögországban éppen fordítva volt, az aédek nemzedékről nemzedékre voltak a kollektív emlékezet hordozói, mely egyaránt volt költészet és történelem, a mitológiában pedig az Mnémoszüné, az emlékezés istennője volt minden múzsa anyja.

Annak a beszédemnek, mellyel erre az ünnepélyes alkalomra készültem – és amiről még csak álmodni sem mertem azokban a hosszú években, amikor az volt a mértéktelen reményem, hogy egyszer e híres egyetem hallgatója lehetek – A történelem, mint jövő a címe, ami nem jelenti azt, hogy történészi szerepben merek majd tetszelegni és tanulmányt fogok előadni e cím alatt, sokkal inkább, vagy éppenséggel ellenkezőleg lehetővé teszem a bennem lévő írónak, hogy szubjektív múlttervek forrásaként tekintsen a történelemre, melyek annál inkább felkavaróak, hogy képesek egészen a korunkig, vagy azon túl is kiterjeszteni az árnyékukat.

Az a tény, hogy az Európai Tanulmányok Kara kezdeményezte azt a megtiszteltetést, amiben ma részesülök – mely kezdeményezéshez mind a Bölcsészkar, mind a Történelem és Filozófia Kar is csatlakozott – arra késztetett, hogy elmélkedésem ne országunkról, hanem arról a kontinensről szóljon, melyhez tartozunk és mely ma nagyobb bizonytalanságban és fenyegetettségben van, mint korábban.

Nincs semmi kétség azt illetően, hogy az emberiség ma válságban van. De vajon van a hosszú történelmében akárcsak egyetlen pillanat is, amikor nem volt válságban? Etimológiai szempontból a krízis szó az ógörög krinein igéből származik, mely ítélkezést, elemzést jelent. Voltaképpen ez az értelmezés és a következményei egyben a próbálkozás hasznos oldalát is jelentik. Miközben Európa jelenleg minden elve megkérdőjeleződésével szembesül – melyek azzá tették, ami, és melyek tiszteletben tartásáért nemcsak a maga részéről is megtett mindent, amit lehetett, de a többieket is megpróbálta erre rábírni –, most arra kényszerül, hogy megálljon a profit és a haladás irracionális hajszolásában (Cioran szavaival: „un elan vers le pire”), nagy levegőt vegyen és ítélkezzen, elemezzen, visszapillantó tükörként nézzen bele a történelembe – melyben a gépkocsivezető látja, hogy kit előzött meg és ki szándékozik őt megelőzni –, hogy helyesen haladhasson előre. Winston Churchill különben ezt így fogalmazta meg: „Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre.”

A végtelen múltban pedig úgy sorjáznak a válságok, mint cérnaszálon a gyöngyök, egyik a másik után, de nem egymás mellett és melyeket a cérna göbjei, rövid békés, nyugodt időszakok választanak el egymástól, melyek visszatekintve boldogoknak, szinte csodába illőknek tűnnek. Atlantisz, Periklész kora, Augustus birodalma, a „la belle epoque”, a XX. század 60-as évei. A gyöngyök nem egyforma nagyságúak és egyesek képesek újra sorra kerülni, visszatérni, mások nem. Az időnek pedig már nincs türelme és egyre inkább egy olyan keverőgép benyomását kelti, mely egyre gyorsabban forog, és azzal fenyeget, hogy robbanással áll majd le. Íme, csak 25 év telt el azóta, hogy az volt az érzésünk, véget ért egy fejezet az emberiség történelmében és a most átéltek mintha arról árulkodnának, hogy szintén mi leszünk a tanúi a következő fejezet lezárásának is. Olyan korszakok, melyek az emlékezet előtti múltban évezredekig, civilizációnk történelmében pedig évszázadokig tartottak, most alig-alig tartanak tovább néhány évtizednél.

Egy dolog biztos: a jelenkori történelem nemcsak a türelmét, hanem a fantáziáját is kezdi elveszteni. A velünk történő dolgok egyre inkább egy copy-paste művelet benyomását keltik, mintha csak egy némileg – ha egyáltalán! – megváltozott előadásban ismétlődnének. Egy fárasztó déja vu érzéssel élünk át katasztrófákat és tragédiákat, mintha egy second hand történelmet kaptunk volna.

Senki előtt sem titok, hogy korszakunk megdöbbentően hasonlít a római birodalom végóráira. Ugyanaz az idény-, hatalom-, világvégi hangulat. Idézzük fel: A rómaiak már nem hittek az isteneikben és már nem is igazán ismerték őket, mert elvesztek a meghódított népektől kölcsönzött istenek sokaságában. Különben már maguk a rómaiak is nehezen ismertek magukra a meghódított nemzetségek sokaságában, melyek a központ felé áramolva meghódították azt. Úgy tűnik, hogy a kereszténység betörésekor Rómában a rómaiak már nem voltak többen hatvanezernél az egymilliós lakosságon belül, a többiek a bolygó más térségeiről érkeztek. Itt nem a vándorló népekre gondolok, hanem a rasszok és etnikumok keveredésének vegyi folyamatára, amit a saját győzelmei áldozatává vált Róma egymás utáni hódításaiból következő óriási melting pot feltételezett. Ma London lakosságának több mint 50 százaléka nem angol, Párizs vagy Rotterdam külvárosában pedig sokszor el kell ismételgetned magadnak, hogy hol is vagy valójában, nehogy elfeledd, hogy Európában tartózkodsz. Nyilvánvalóan az ókorban, akárcsak most is, a meghódítottból lesz a hódító, a régi gyarmatok lassan-lassan beveszik a központot, melyet aztán egy kifinomult bomlasztással sikeresen felszámolnak, mely bomlasztásban az eltérő mentalitások, hitek, hagyományok erősebb fegyverek a ténylegeseknél, főleg akkor, amikor a volt hódítók már nem tisztelik azokat és már nem is emlékeznek a sajátjaikra. És mivel szabad szemmel látható, hogy a történelem megismétli önmagát, akkor csak azt kellene megértenünk, ami volt, hogy felfedezzük azt, ami lesz.

A globalizálás nem a XXI. század találmánya. A történelem folyamán minden nagyhatalom, a hettitáktól, perzsáktól, babiloniaktól, föníciaiaktól, görögöktől, rómaiaktól egészen a brit, vagy szovjet birodalomig, megpróbált világhatalommá válni, és ezt erejétől és a világ ismert méreteitől függően meg is tette. Nagy Sándor és Cézár két olyan európai volt, akiknek megvolt az ambíciójuk és bátorságuk ahhoz, hogy összekeverjék az ismert világ népességeit, megváltoztatva a szokásaikat, a nyelvüket, befolyásolva vallásaikat, átalakítva őket, hogy uralhassák azokat, vagy éppenséggel a megváltoztatásért uralva őket. Ma nem lehet tudni azoknak a nevét, akik a keveredésről döntöttek: a hatalom fogalma a demokratizálásával és liberalizálásával együtt, paradox módon, egyre okkultabbá vált, méretei pedig, melyek már meghaladták az emberi léptéket, akadályozzák személyessé válását. De még akkor is, ha egy objektív, a műszaki fejlődés által kiváltott folyamatról lett volna szó, a világfalu nemcsak információkat, hanem népességeket is egy helyre gyűjtve össze, ez nem jelenti azt, hogy nem létezik egy többé-kevésbé bűnös előre megfontoltság, ha nem másért, akkor azért, mert Istent merészel játszani. Ez a játék a bábeli toronnyal kezdődött, mindig rosszul végződött és állandóan újrakezdték és megjelenési formái közül hozzánk a végül a népek migrációja által lerombolt római birodalom áll a legközelebb.

Mindaz, ami az utóbbi fél évben Európával történik, a – gyakran okkult – politikai jellegű motivációkon túl, kötelező alkalom arra, hogy elgondolkodjon saját magán, az anyagi érdekek mániájának vastag árnyéka alatt elfedett és szinte teljesen figyelmen kívül hagyott szellemi állapotán. Komolyan el kell gondolkodnia az önmeghatározásán. Nyilvánvaló, hogy a civilizációk összeütközése kivédhetetlen, Európa szemmel láthatóan vesztésre állva, de nem azért, mert nincsenek forrásai, hanem mert nincs hite. És nemcsak az Istenbe vetett hitre utalok, bár nyilvánvalóan erről is szó van, hanem egyszerűen arról, hogy hinni kell valamiben. Egy olyan összecsapás, melyben az egyik erősen meg van győződve hite igazságáról, bármilyen észbontó is lenne az az igazság, a másik viszont kételkedik bármennyire is ragyogó eszméi igazságában, mindig az előbbi győzelmével ér majd véget.

Szavaimmal nem a fanatizmus, hanem az önbizalom és a határozottság mellett érvelek. Emlékezzünk vissza a nem túl sok éve lezajlott vitára, melynek nyomán az Európai Unió az „Európa keresztény gyökerei” megfogalmazás elutasítása mellett döntött, megtagadva ezzel saját történelmét és kulturális önmeghatározását. Azt fogják erre válaszolni nekünk, hogy Európa a szabadságban hisz. Ez igaz. De a szabadság egy bizonytalan peremekkel rendelkező fogalom, mely bármire képes, de ugyanakkor nem mentség bármire. A demokrácia szülei, amikor megírták az Emberi Jogok Chartáját, sajnos elfelejtették megírni az emberi kötelezettségek chartáját is. „Ahol nincs kötelezettség, ott nincs jog, mondta I. Károly, ahol pedig nincs rend, ott nincs szabadság sem.” Amint a több millió bevándorló léptei szétzúzzák az európai rendet, Európa szabadsága csak egy egyre kevésbé létező tartalmú veszélyes forma marad.

Emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött, amikor Lech Walesa elmesélte, hogy a szabadságért munkásként folytatott több évnyi harc után elnökként arra ébredt rá, hogy a szabadságból a gonosz több hasznot húz, mint a jó. És nem tudom ezt nem annak a magyarázatának tekinteni, hogy az Európai Uniónak azok a tagországai, melyek átmentek a kommunizmus traumákat okozó tapasztalatán fenntartásosabbak, gyanakvóbbak és szkeptikusabbak, mint nyugati kollégáik, akiknek évtizedek alatt kívülről betanult politikai korrektsége felelőtlenül terpeszkedik az önzés és a naivitás között. A keletieket a szervezett vad elnyomás és a tudós és ördögi manipulálások megtanították arra, hogy keressék és megtalálják a beépített gonoszságot, bármilyen csalókák is lennének a látszatok.

De az inváziónak tervezett menekülés elmélete mellett szóló meggyőző érveken túl és a gyanakváson innen – a gyermekeiket egy idegen kontinens vasútvonalai mentén a karjukban cipelő fáradt emberek végtelen sorait nézve – nem kerülheted el, hogy ne hasítson beléd a szánalom, a rajtuk segítés kötelessége pedig ne váljon olyan szükségletté, mely nemcsak az övék, hanem a mienk is, ezzel nemcsak az emberi jogokat tartva tiszteletben, hanem a felebarát szeretetének, sőt a másik orca odafordításának végtelenül régebbi és mélyebb törvényét is. Függetlenül attól, hogy kicsoda és függetlenül attól, hogy milyen bűnös céllal kongatta meg ennek az exodusnak a gongját, nincs jogunk közömböseknek lenni, sem ezzel az emberi szenvedéssel, sem bekövetkezésének magyarázataival szemben. Mert ezek a világ útjain bolyongó száz- és százezrek nemcsak az otthonuk elvesztése, a fáradtság, az éhezés és a hideg miatt szenvednek, hanem a manipulálás, az indoktrináció, a fanatizálás miatt is, ez pedig még inkább, kétszeresen is áldozattá teszi őket. És még ha tudjuk is, hogy áldozatnak lenni nem egy jó magaviseleti igazolás, hanem egy sohasem ártatlan erőviszony drámai eredménye, azt is tudjuk, hogy nincs jogunk nem törődni és megoldásokat kell találnunk úgy a megmentésükre, mint ahogy a saját megmentésünkre is. És az, hogy együttérzést váltanak ki bennünk, nem akadályozhatja meg, hogy felszítsák nyugtalanságunkat és aggályunkat is A Bizánci Birodalom és a Nyugatrómai Birodalom többé-kevésbé hasonló körülmények között adót fizettek a feléjük sodródó népeknek, megállítva őket a limesnél és ezáltal néhány évszázaddal elodázva a történelem kivédhetetlen menetét. De történelmünk folyamatos cenzúrázásával odajutottunk, hogy már nem is ismerjük.

Ha elfogadjuk, hogy a jelenlegi történelmi időszak sok tekintetben hasonlít a római birodalom összeomlásának korszakához, akkor – a hasonlatot egy viszonylag eltérő konzisztenciájú terepre víve át – azt is elfogadhatjuk, hogy ma az emberi jogokért folytatott harc az, amit az előbbi bukásában a kereszténység képviselt. Az Új Testamentum és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata közötti különbségek túl nagyok, hogy a párhuzam ne tűnjön kockázatosnak, de mégis létezik két hasonlóság, melyek a logikusság terepén tartják. Ez az altruizmus és a manipulálhatóság. Most nem megyek bele a hasonlat részleteibe és nem fogok azokról az átalakulásokról beszélni, melyeket a primitív kereszténység elszenvedett, amikor államvallássá változott, de nem kerülhetem el annak kihangsúlyozását, hogy egy eszme életében nincs nehezebb pillanat annál, amikor úgy tűnik, hogy győzhet és nincs a manipulálásnál jobban kitett eszme, mint a győzedelmes eszme. A szinte vallás és több mint politika politikai korrektség az emberi jogokat a hit szintjéről a dogmáéra helyezte át, olyan dogmáéra, mely – mint bármelyik dogma – a kritikus szellemen kívül fejlődik és szokatlan helyzetekben fenyegetővé válhat. A jelenlegi körülmények között, az Emberi Jogok Chartája szerint, Európának az egész világot be kell fogadnia, de ha befogadná az egész világot, akkor Európa saját lépése által számolódna fel és szűnne meg Európának lenni. Azok, akiknek szélsőségesnek tűnik egy ilyenfajta megállapítás, megfeledkeznek arról, hogy Európa írta az Emberi Jogok Chartáját és amennyiben Európa eltűnik, az emberi jogok is vele együtt tűnnek el.

A történelem, mint jövő egyik fő példája a political correctness-szel kapcsolatos kérdésekből indul ki, mely fogalmat általában angolul használják, mert lefordítva elveszti az idézései által tartalmazott ironikus töltetet. A politikai korrektség jóindulatúbbnak tűnik, amiről vitázni lehet, aminek kérdéseket lehet feltenni (Ki határozta meg? Milyen célból? Betartása érthetőbbé teszi a világot? Jobbá az embert?), míg a political correctness egyszerűen egy parancs, amit nem vitatni kell, hanem végrehajtani és akik ezt nem teszik meg, azoknak viselniük kell a következményeket. Nehezen tudnám megmondani azt az úgy-ahogy pontos dátumot, amelytől kezdve ez a politikai–intellektuális diktátum működni kezdett. Az azonban világos, hogy egy 1989 előtti időszakról van szó és hogy annak idején nekünk nemcsak más gondjaink és elsődlegességeink voltak, de túlságosan terrorizált bennünket az öncenzúrává vált cenzúra és túlságosan elvakított minket a nyugati szabadság csillogása, hogy észrevegyük a napfoltjait.

De miután a sötétben látáshoz edződött szemünk hozzászokott a fényhez, a szabadsággal együtt megállapítást nyert, hogy a totalitárius dogmatizmust megismerőket a nyugati értelmiségieknél sokkal nehezebb volt meggyőzni arról, hogy elfogadjanak egy másfajta dogmatizmust, bármilyen nemesek is lettek volna a szándékai. Végső soron a kommunizmus is egy szép utópia tragikus megtestesülése volt. A keletiek számára a political correctness csak az öncenzúra egy másik formája volt, melyet mindig veszélyesebbnek tartottunk az egyszerű cenzúránál. És ennél még súlyosabb volt az a tény, hogy annak az idomitásnak az erőltetésével, melynek szabályai akadályozták az elítélését, felmerült a gyanú, hogy a történelem megismétlődhet, hogy íme, a régi társadalom egyik magját – annak tilalma, hogy saját belátásod szerint ítéld meg a világot, melyben élsz – a jövő álmainkban szereplő kertjeibe is elültették, melyeket így az a veszély fenyeget, hogy a múlt gaznövényei lepik majd el. Mindig is szerettem azt hinni, hogy a történelem nem hajt végre marche arrière-t, de most azt fedeztem fel, hogy – még megtévesztőbb módon – nem egy tiltott visszatérésről van szó a múltba, hanem a múlt csíráinak öröklött jelenlétéről a jövőben.

Egy másik téma, melyet a jelen átvesz a történelemtől, ezúttal a viszonylag közelmúlttól, az a nemzeti eszméhez viszonyulás. A XIX. század fáradtságosan létrehozott építményét, mely kohéziót és értelmet adott a nemzetállamoknak, belehelyezték a demitizálás és dekonstrukció savfürdőjébe, hogy a letarolt terepre egy másik építményt lehessen építeni, tegnap még a proletariátus világdiktatúráját, vagy ma a világfalut… A nemzet, nemzetiség, nacionalizmus fogalmak proletár internacionalizmus vagy political correctness általi ördögivé lefestése, még ha eltérő célokból is, ugyanolyan erőszakosan és ugyanazokkal az áldozatokkal nyilvánul meg: hagyomány, az ősöktől kapott örökség büszkesége és a nemzettségedhez tartozókkal szolidarizálás, a nemzettség itt egyaránt jelentve nemzetet és családot is. Mert, bár úgy tűnik, mintha nem lenne kapcsolat, egy társadalom súlyos megbetegedésének első jelei az alapsejt szintjén jelentkeznek, a családi kötelékeknek azokról a meggyengülésével, melyekről David Cooper beszél a Család halálában. A múlt évszázad totalitarizmusai megpróbálták a családi kohézió fölé helyezni az ideológiákat, rettegve a benne rejlő hagyomány kemény magjától. Emlékszem, hogy az iskolában Pavlik Morozovról tanultunk, egy hatodikos diákról, aki feljelentette a kulák nagyapját, mert megpróbált a szovjet hatalom elkobzása elől némi gabonát elrejteni. A CNSAS (Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács – E-RS) irattáraiban több száz akta van olyan gyermekekről, akiket csellel vagy erőszakkal rávettek, hogy saját tanáraik vagy saját családjuk besúgói legyenek és a titok megőrzése érdekében hazudjanak a szüleiknek. Az elnyomás legfojtogatóbb korszakaiban potenciális ellenfélnek tekintették a családi kohéziót, mert a családba, mint az őrülettel szembeni utolsó végvárba visszavonulás volt az ellenállás legáltalánosabb, passzív, de legyőzhetetlen formája. Annál felkavaróbbnak tűnik ma az, hogy egy túl jól táplált, túlságosan hedonista, túl kevéssé spiritualizált társadalom eltunyulása, elfáradása nemcsak az erkölcsi szigorúság és hagyományok visszaszorulásában nyilvánul meg, hanem a születésszám csökkenésében is, ami a családi kohézió gyengülésének közvetlen következménye. A mai Európa esetében az a furcsa, ahogy erre a némiképp objektív és – nyilvánvalóan – veszélyes helyzetre reagálnak: az államok ahelyett, hogy a születésszám növekedését gazdasági eszközökkel serkentő programokat fokoznák (tekintettel arra, hogy az európaiaknál átlagosan 1,2 gyermek van családonként, míg az iszlám hitűeknél 8 ), Európában az olyan családok házasságának törvényesítése a legfrissebb politically correct trend, melyekben természetes módon nem születhetnek gyermekek. Nem ez az egyetlen európai reakció, amiről a bálnák talányos pszichológiája jut eszembe, melyek időnként és ismeretlen okokból valamelyik part felé úsznak és kivetik magukat a saját világukból, öngyilkosságot követve el.

Mindenesetre nem tagadhatjuk, hogy a harmadik évezred kezdete inkább katasztrofálisnak mondható. Alig kezdett el egy kicsit tompulni a nácizmus és a kommunizmus, a huszadik század két szégyenletes őrületének visszhangjai, máris egy még totálisabb abszurditás, a terrorizmus avatta fel, hogy úgy mondjuk, az új évszázadot egy emberiség történelmében példátlan gyilkossággal, az ikertornyok lerombolásával, ami a sci-fi irodalom műszaki kitalációinak, a középkori típusú fanatizmus intenzitásának és a sötét sorozatok szado-mazochista perverzióinak a kvinteszenciája. De az élő közvetítések által biztosított látványos jellegnek nem szabad eltörölnie a szemünkben a múlt évszázad (mely – sajnos – a mienk volt) és az új évszázad gyilkosságai közötti kapcsolatot.

A gyűlölet, mint a történelem üzemanyaga, nem újdonsült találmány: a kommunista osztálygyűlölet és a náci fajgyűlölet veszélyesen kapcsolódik a terroristák vallásinak mondott öngyilkos gyűlöletéhez. Emlékezzenek arra, hogy a szovjet irattárak megnyitása – még ha csak részlegesen is – megmutatta, hogy a 70-es, 80-as évek terroristái a keleti országok lőterein gyakorlatoztak, és hogy az írországi, baszkföldi vagy közel-keleti merényleteknél mindig cseh vagy szovjet gyártmányú fegyverek bukkantak fel. Főleg arra emlékezzenek, hogy ha alaposabban megnézzük, akkor a XX. századot lezáró jugoszláv tragédiával feltűnik a kommunizmus és a nácizmus egyidejű epilógusa és a szeptember 11-i apokalipszis prológusa is. Mert akárcsak az öngyilkosságra nevelt fiatalok esetében, a balkáni népek – melyek azt éreztették, hogy készek kölcsönösen felkoncolni egymást egy középkori típusú vallásháborúban – nem egy hirtelen rájuk tört természetes őrület, hanem egy olyan politikai színjáték prédái voltak, melynek színészei még akkor sem tudták, hogy színészek, amikor legyilkolták őket a színpadon.

„Az iszlámizmus politikai ideológiával kapcsolatos, nem a vallásos hittel – írja Thierry Wolton, egy nemrég megjelent és monumentális mű, a Kommunizmus világtörténelme szerzője –, ezért volt képes felváltani a becsődölt kommunizmust és válhatott új térré az utópia számára.” Kifinomult és furcsán igaz megállapítás, amihez csak azt a megjegyzést fűzném hozzá, hogy a becsődölt kommunizmus nemcsak egy romhalmazzá vált fél kontinenst hagyott hátra maga után, hanem zseniális manipulálási technikákat is, melyek továbbra is működnek még az ellentétes előjelű ideológiákra alkalmazva is. A manipulálások közül pedig az volt és maradt a legveszélyesebb és leghosszabb életű, mellyel megpróbálták tompítani, vagy éppenséggel eltörölni az emlékezetet. A múlt századi társadalmak, politikai formájuktól függetlenül és zömmel a kommunizmus, mint eszme megjelenése előttiek emlékezeten alapuló társadalmak voltak. A hagyományos társadalmaknak az emlékezet állt létük középpontjában. Az egyik nemzedék az előző nemzedékek lábnyomában haladt előre. Olyan hagyományos társadalmak voltak, melyekben a gyermekek azt tették, amit a szüleik, a szüleik pedig azt, amit a nagyszüleik. Tehát egy bizonyos értelemben könnyű volt megőrizni a kontinuitást, könnyű volt felfedezni, mi az, ami lényeges. Különben azt, ami lényeges volt stabilizálták, tabusították, mítosszá változtatták és egyik nemzedékről a másikra hagyományozódott át. Egy olyan időszakban, amikor ennyi dolog változik egyszerre (a politikai rendszer, a kommunikációs rendszer, sőt még a klíma is), akkor végtelenül nehéz megállapítani, hogy mit kell folytatni. Mert végső soron az emlékezet arról szól, hogy mit válaszolunk a következő kérdésre: az előttünk lévők által átéltek közül mit kell nekünk is folytatnunk. És nyilvánvalóan erre csak akkor próbálkozhatunk meg legalább válaszolni, ha tudjuk, hogy mit éltek át ők. Ebből következik a történelemtankönyvek és a tantárgy tanrendben szereplésének fontossága, ebből fakad a felháborodás, hogy valakinek az lehet a célja, hogy a fiatal nemzedékekhez már ne érjen el a múlt emlékezete. Az emlékezet az emberi társadalom váza és amennyiben azt szétzúzzák, a társadalom egyfajta puha, artikulálatlan szörnyeteggé válik, melyet bármivé átalakíthatnak az éppen legerősebb óhaja szerint, bármennyire kriminális is az. Amennyiben nem tudjuk, hogy mi történt korábban, nem tudjuk feltételezni, hogy mi lesz és azt sem tudjuk felismerni, hogy a múlt milyen mértékben tükröződik a jövőben. „Az ismerés felismerés” – mondta Arisztotelész.

A múlt század utolsó évtizedének egyik leginkább idézett mondata André Malraux véleménye volt a XXI. századról, mely „vagy vallásos lesz, vagy egyáltalán semmilyen”. Vajon az iszlám vallásra gondolt Malraux? Mert ha igen, akkor a keresztes hadjáratok megbosszulására tervezett észbontó háborúk és egy olyan Istenben való fanatikus hit tényleges megjóslása volt, akinek gyilkosságokkal és öngyilkosságokkal hoznak áldozatokat. Mindenesetre a vallásos hátterű vagy ürügyű terrorizmus lett a XXI. század fő gondja. Vagy legalábbis így tűnik a világot vezető politikusoknak. Mert valójában a több tíz merénylet, a maguk több száz, vagy akár ezer áldozattal messze nem olyan veszélyesek, mint bevándorlók millióinak lassú és alattomos előrehaladása, akik eltökélten nem akarnak integrálódni, és akik belülről fogják felszámolni a XXI. századi Európa kultúráját és mentalitásait, bizonyos középkori típusú meggyőződések imperatívuszaival váltva fel azokat. Ez egy fizikai és egy vegyi folyamat közötti különbség. Európa meghatározására és túlélésére nézve a terrorizmusnál is veszélyesebb az a szellemi és kulturális poggyász, amit ezek az újonnan érkezettek hoznak magukkal és mellyel – az európai szabadságok alkalmazásával és az őslakosok és a bevándorlók közötti reménytelen demográfiai kiegyensúlyozatlansággal – felváltják az európai kultúrát és szellemiséget.

„Belül mindnyájan egyformák vagyunk. A kultúra adja a különbséget” – állapította meg több ezer éve Konfuciusz. Európa nem azért érzi magát fenyegetve, mert több százezer emberi lény közeledik hozzá, akiknek menedékre van szükségük, és akiknek befogadása saját életszínvonalának csökkenését jelenti, hanem azért, mert ezeknek az emberi lényeknek rendkívül különböző mentalitásuk és kultúrájuk van (a vallás ennek fontos része lévén), és egyáltalán nincs meg bennük a szándék és talán a képesség sem, hogy azoknak az életviteli szabályaihoz és kulturális formájához igazodjanak, akik készek befogadni őket. Magát az európai toleranciát sem erénynek tekintik, hanem a gyengeség jelének, és tényleg az is, amennyiben a másokkal szembeni tolerancia nem jár együtt az önmeghatározásunk iránti tisztelettel és annak megvédéséhez szükséges bátorsággal. A Harvard Egyetemen 1978-ban tartott, Egy szétesett világ című beszédében Alekszandr Szolzsenyicin – akinek nemcsak a kommunizmus, mint rendszer végét sikerült kirobbantania, hanem a kommunizmus, mint illúzióét is – a bátorság hanyatlásáról beszélt Nyugaton, „mely hanyatlás elsősorban a vezető rétegben érzékelhető és döntő módon az értelmiségi világban”. Még ha egy olyan észbontó történet, mint a néhány héttel ezelőtti olaszországi eset, amikor a római szobrokat paravánokkal takarták el, hogy az ókori meztelenségek ne bántsák az iráni elnök szemét, úgy is tűnhetnének, hogy igazat adnak neki, nem osztom a nagy író pesszimizmusát, ellenkezőleg, azt hiszem, hogy minden rosszban van valami jó és az a lelkiismereti válság, amin Európa ma keresztülmegy, regeneráló tényezőként fog működni. Mert meggyőződésem, hogy Malraux sejtése annak szükségességére vonatkozott, hogy ki kell lépni az anyagi érdek kizárólagosságából, hogy újra felfedezhessük szellemi és kulturális értékeinket, a vallás pedig ezek egyike. Ezáltal újra felfedeznénk azt a meghatározásunkat, mely mindig ahhoz a patetikus szükségletünkhöz kötődik, hogy igazán higgyünk valamiben, egy olyan hitet, melybe többek között az egymás iránti bizalom is belefér, mely nemcsak a billentyűzeten keresztül könnyedén és közömbösen osztogatott like-okban nyilvánul meg, hanem a nyílt, közvetlen emberi kapcsolatokhoz való visszatérésben, melyben az annyira elavult, nevetségessé tett lélek fogalom visszakapja tartalmát és megbecsülését.

Azt olvastam valahol, hogy a kínai nyelvben két jellel ábrázolják a válság szót: a veszély és a lehetőség jelével. Esetünkben a veszélyt már nem kell bizonyítani. A lehetőség az lehet, hogy rákényszerülünk saját kulturális meghatározásunk és saját történelmi tudatunk átgondolására.

Ilyen bizonytalan és nyugtalansággal terhes háttérrel nekünk – és ezúttal kimondottan a románokra utalok –, akárcsak minden más népnek is, nemcsak az a kötelességünk, hogy kövessük a sorsunk, hanem hogy meg is értsük. Olyan vonalra helyeztek, melyet Európa térképén már sokszor elhajlítottak és mindig az elszakadás veszélye fenyegeti. Nemcsak az a kötelességünk, hogy mindent elkövessünk ennek megakadályozásáért, de csökönyösen meg kell maradnunk egy esetleges szakadás Nyugat felé eső oldalán. Mert nemcsak nekünk van szükségünk Európára, bármennyire kritikusan is szemlélnénk, hanem Európának is szüksége van ránk, bármilyen kevéssé is fogná fel, hogy az általunk, keletiek által átélt szenvedés tapasztalatában megőrződött egy emberi autentikusság – mindazzal a jóval és rosszal, ami egy ilyen kifejezésbe belefér –, amit az integráció révén hozományként visszük a közös európai örökségbe.

Hiszen a szenvedés örökség, olyan örökség, mely – minden korban – képes volt kultúrát generálni. És ha – Lovinescu szavaival élve – „a kultúra minden társadalom végcélja”, akkor az a mi esélyünk, a mienk és Európáé, ha megvédjük a kultúránkat, hogy rajta keresztül magunkat mentsük meg. A szabadság hiányában tegnap hatékony kultúrán keresztüli ellenállás ma, a szabadság-túladagolásban még inkább szükséges, amikor már nemcsak egy eszköz a költők megmentésére, hanem önmagának a civilizáció megmentésének a célja. Hiszen ne feledjük, a költők nem teremtői annak a világnak, melyen keresztülmennek. Mert ha költők teremtették volna, a világ teljesen másképp nézne ki.

eurocom.wordpress.com/2016/03/28/a-tortenelem-mint-jovo/

@walking: Apróság és persze hogy megint off. Mondtad.

„A mi politikusaink …”

Kérdezem. Mitől a mieink, ha egyszer ellenünk vannak? 🙁 A kollaboráns kollaborál. 🙁 Kérdés, kinek az érdekében árulják szó szerint a hazájukat, a népüket? Mondjuk szerintem Tuvalut vagy a Tonga szigeteket kizárhatjuk. 🙂 Máris szűkült a kör. 🙂

@Tökös Ákos:

És akkor ennek az oka nem maguk az emberek,és nem is az általuk választott kormányok,hanem:az EU?
Rohadt érdekes módon más országokban a társadalom többsége tud profitálni belőlük.Esetleg ne azt vizsgáljuk meg inkább,hogy nálunk miért nem?
Vagy várj,inkább csak szidjuk tovább a köcsög büdös libsi EU-t!
Mennyivel egyszerűbb…

@walking: „Színtiszta meggyőződésem,hogy 10-ből 9-9,5 ember sajnos nincs azon az értelmi-érzelmi szinten hogy akár a leg triviálisabb összefüggéseket is képes legyen nagyjából átlátni és/vagy egyszerűen igénye sincs mindezekre.”
Nekem meg az, hogy ez más országokra, ideértve a nyugatiakat is, igaz. Csak ők más történelmi háttérrel rendelkeznek.

„családunk boldogságánál amúgy sem fontosabb semmi”
Sajnos mára a család fogalmát is kiüresítették a politikusok. E szó akkor szerepel a politikusok beszédében. Ha el akarnak a polgároktól venni valamit vagy ha az állampolgárokban lakozó ősi ösztönt kihasználva szaporodásra akarják őket rávenni 🙁

@rdos:

„…mert az Eu szerencsésebbik nyugati fele nem tapasztalta meg a komenyizmus – bolsevizmus – cucializmus valódi, nagyon embertelen, szinte már sátánpista természetét. ”

„“az EU egyrészt nem számított erre,mert nyugaton nem ez a mentalitás.””

Megint kicsit összefésültem a hozzászólásainkat 🙂

A második felével is tökéletesen egyetértek,annyi hogy szerintem ez nem fog megtörténni,vagyis én nem látom azt hogy ez ebben a formában bármikor a jövőben bekövetkezne.

Az értelmesebbik fele vagy szopik tovább és szavazgat 4 évente a változás megújuló hitében a semmiért,vagy előbb-utóbb lekoccol innen-ha megteheti.
Tökéletesen megértem amúgy a Puzsért,hogy miért nem csinál országos ellenzéki alternatívát.Azért a 3-5% tényleg gondolkodni tudó és minden szinten változást akaró emberért sajnos nem éri meg.Anyagilag,neki nyilván megérné,de pont ettől látom benne az egyetlen értelmes alternatívát,hogy ő csak ezért pont nem fogja ezt megtenni.
Itt szerintem nem a politikával,a korrupcióval,a rendszerrel van az igazi baj.Az emberekkel van.
Jórészt még csak nem is a posztszovjet-posztkommunista gondolkodásra fognám.Színtiszta meggyőződésem,hogy 10-ből 9-9,5 ember sajnos nincs azon az értelmi-érzelmi szinten hogy akár a leg triviálisabb összefüggéseket is képes legyen nagyjából átlátni és/vagy egyszerűen igénye sincs mindezekre.Ez alatt természetesen az ellenzék(i szavazók)jó részét is értem egyébként 🙁

Lassan csak egyetlen megoldást látok,szépen elmerülni a saját kis világunkban,amennyire csak lehet mindentől és mindenkitől függetlenül.A saját lelki békénknél,a családunk boldogságánál amúgy sem fontosabb semmi.
Egyszerűen felesleges a hülyékkel/ért küzdeni,kapják csak meg pontosan azt amit érdemelnek.

@walking: Azért kilátástalan az egész „posztszojvet mai napság”, mert az Eu szerencsésebbik nyugati fele nem tapasztalta meg a komenyizmus – bolsevizmus – cucializmus valódi, nagyon embertelen, szinte már sátánpista természetét. Az alapja ennek az ideológiának ugyanis nem más, mint a lopás (nyilván a 3 halmazati tényálladékkal együtt – köztörvény, folytatólagos és bűnszervezet), megspékelve egy kis szadizmussal. 🙁

Az Eu előbb utóbb remélhetőleg rájön arra hogy a komenyistákkal (Kína, É-Korea, …) és a posztkommunistákkal (pl moszkoVitya) nem lehet korrekt üzleti, vagy akármilyen kapcsolatot létesíteni. 🙁 Pont olyanok ugyanis az eftársak és a nertársak mint a pico- és cociopaták. 🙁

Nincs eszköz arra hogy európéer módon megneveljed őket. 🙁 Ezeket csak kiirtani lehet, vagy bevarrni a kóterba 586 évre. Lehet hogy van ennél finomabb megoldás is, én mást sajna nem látok. 🙁

@walking: „A mai világban ki NEM a saját érdekeit tartja elsődlegesen szem előtt?”
1. Nem állítottam, hogy nem így van.
2. Az, hogy így van, nem indok arra, hogy az EU-t bármilyen formában dícsérjük. Te pedig burkolt formában bár, de ezt teszed.
3. Te is a saját érdekeid mentén cselekszel, én is, más is. Ezzel együtt összességében nem okozunk akkora kárt, mint az EU, WHO és más kamu nemzetközi szervezetek külön-külön. Továbbá nem szónokolunk emberi jogokról, szolidaritásról meg egyéb, mára már kiüresedett fogalmakról.

„nem a megbízó ülteti le oda azokat a gyerekeket,hanem a kivitelező.”
A megbízó nagyon jól tudja, hogy a kivitelező gyereket, bolgár ápolónőt, … fog oda ültetni, ennek ellenére aláírja a szerződést. Inkább befogja a szemét és az orrát, mert a gyermekmunka révén elérhető extraprofit mindent felülír.

@rdos:

Hmm.. a mellett hogy tisztellek,becsüllek bevallom néha nem igazán értelek.De akkor összefésülöm kicsit,hogy lásd hogyan is beszélünk mind a ketten ugyanarról:

Én:itt konkrétan egy ország van kirabolva,és ehhez is alig van 1-2 szavuk,néha kapnak kint egy ejnye-bejnyét.

Te: Szerintem nem csak mi tudjuk hogy mi van pontosan itt nálunk, meg a posztszojvet térségben, vagy a kínai Újguriában (kényszermunkások dolgoznak a német és egyéb külföldi cégeknek), hanem az Eu is.

Én:Félre ne érts,nem azt mondom hogy ott ne létezne korrupció,lobbi,érdekek mentén politizálás,csupán annyit hogy ott nem ennyire rendszerszintű a történet.
A másik dolog pedig az,hogy egyrészt nem nagyon tudnak,másrészt (és akkor itt jön be amiket te mondtál) nem is áll kifejezetten érdekükben beavatkozni …

Te:Ne legyenek vágyálmaink. Az Eu az eus tőkét védi, de persze ez nem európai sajátság, a világon mindenhol így van. 🙁

Ahogy pont nemrég írtam is itt vkinek,tök szeretem amikor úgy ‘vitatkozunk’ hogy lényegében egyetértünk 🙂

Másrészt:”Most is van valami 7 éves eu-s pénzköltési osztozkodás. moszkovitya majd megígéri, hogy eu-s (amis) cégeket nem rabol és minden megy a szokásos félgyarmati mutyiban. 🙁”

Kvára elszomorít,hogy megint ez történik és még mindig itt tartunk 🙁 Annyira kilátástalan így ez az egész.
Az emberek nem lesznek hirtelen okosabbak vagy igényesebbek,így konkrétan arra várunk,hogy a szó szoros értelmében éhesebbek legyenek (mint pl. most amcsiban egy bizonyos réteg)

@walking: Szerintem nem csak mi tudjuk hogy mi van pontosan itt nálunk, meg a posztszojvet térségben, vagy a kínai Újguriában (kényszermunkások dolgoznak a német és egyéb külföldi cégeknek), hanem az Eu is. 🙁 Az un. szabad világ is.

Az Eu az eu-s tőkét védi.

Még egyszerűbb történet, mikor harminc évvel ezelőtt az endéká beolvadt az eneszkába. Ott (nyugat)német tőke rabolt a (kelet)némettől. A saját fajtájától. 🙁 Elég gátlástalanul. 🙁

Miből gondoljuk, ha a saját véreiket kizsákmányolta a német tőkés, akkor majd minket (számukra egzotikus gulásh magyarokat) jobban védene a sajátjaitól?

Ne legyenek vágyálmaink. Az Eu az eus tőkét védi, de persze ez nem európai sajátság, a világon mindenhol így van. 🙁

Most is van valami 7 éves eu-s pénzköltési osztozkodás. moszkovitya majd megígéri, hogy eu-s (amis) cégeket nem rabol és minden megy a szokásos félgyarmati mutyiban. 🙁

@walking: Amit leírtál, az az egyik lehetséges olvasata a történteknek.
A felmerülő kérdés, hogy a más hozzászólásokban már emlegetett teszetosza, hatékonytalan és hasonló jelzőkkel illetett EU ezt miért tűri vagy támogatja? Egy Occam pengéje alapú válasz a kétfenekű bőröndre emlékeztető EU. A felszínen működő szervezet „nem tudja megakadályozni” azt, ami a mélyben működő igazi EU-nak elemi gazdasági érdeke. Ez sem valószínűtlenebb magyarázat, mint a tiéd.

Az EU igazi arca? https://hvg.hu/kkv/20200717_Nemet_munka_bolgar_fizetesert_szazezrek_kovetik_egy_vendegmunkas_peret
Úgy tűnik, hogy a nemzetközi karvalytőke már a látszatra sem nagyon ügyel.

@Tökös Ákos:

Félreértés ne essék,elvtelen politikus ..cik ezek is!
Ha másból nem,az Orbihoz való hozzáállásukból már kiderült.Szal,ne várjunk saslengést 😀

A duplafenekű EU elmélet egy újabb alátámasztása:
https://hvg.hu/elet/20200704_Laptopokat_loptak_az_Europai_Parlamentbol

Miközben mindenki azzal van elfoglalva, hogyan történhetett ez meg, hogy történik a be- és kiléptetés ha csak úgy ki lehet vinni a laptopokat, titkosítottak voltak-e vagy sem gépek adathordozói, szóval miközben mindenki ezzel van elfoglalva, a háttérben az igazi EU folytatja titkos tevékenységét.

@walking: Ami most van a zEu-val, nem biztos, hogy azonos azzal, ami látszik! Lehet, hogy ez az egész olyan, mint egy duplafenekű bőrönd?
A felszínen van egy látványosan terjengős, bürokratikus, tehetetlen és működésképtelen szervezet. Annyira látványos mindez, hogy adja magát a következtetés: amit látunk, az csak álca és az igazi EU valami más.
Hogy mi az igazi EU és kik irányítják, azt nem tudni, legfeljebb sejthetjük. Miképpen az is, hogy mi az egésznek a célja. Ha az EU egy gazdasági szövetség, a cél a profitmaximalizálás lehet. Mivel nem látható szervezetről van szó, valószínűsíthető, hogy az ezközökben sem válogatnak: kizsákmányolás, gyarmatosítás, bábkormányok, ilyesmik.

@walking:

Nos, sikeresen össze lettél te is zavarva, a radikális szó nem egyenlő a szélsőséggel, csak össze lett mosva. Ha már rohad valaki lába, mert sokat dohányzott és itt-ott leállt a vérkeringés, akkor radikális, de kb. egyetlen életben tartó megoldás a láb levágása. Tudom, nem szereted a példákat, de ez egy TÖKÉLETES példa arra, mit jelent a radikalizmus. Ha egy társadalmat, vagy kisebb közösséget, belülről rothaszt valami/valaki, akkor azt nem lehet kenegetni, nem lehet rózsavízzel meggyógyítani, mert az üszkösödés miatt szétesik a társadalom, a csoport. Ott a rothadást okozó egyedeket, eszméket ki kell vágni az egészséges szövetig, különben ott is élve elrothad a közösség. Volt egy mondása régen a Jobbiknak (vagy Vonának – már nem tudom, de nem is lényeg). Valahogy úgy szólt, hogy a magyarok 2/3-a jobbikos, csak még nem tud róla. Nos, én úgy gondolom, minden értékközpontú ember radikális, csak még nem tud róla, és van is rá törekvés, hogy ne is tudjon róla. Megvan rá a törekvés, hogy a radikalizmus és a szélsőség (jelentsen ez bármit is) összemosódjon, hogy az emberek féljenek attól, hogy egyáltalán megismerjék a radikális gondolatokat. No meg persze ott vannak az ellenérdekeltek, akik szeretnek a homályosban kavarni. Nekik igen-igen ellenükre van a rendpártiság, és én ezt persze meg is értem. De én meg szeretem a rendet, a szó nemes, klasszikus, emberöltőkön átívelő jelentését is, meg az egyszerű, mindennapos otthoni, vagy munkahelyi rendet is, valamint a természet rendjét is szeretem.

„A szélsőségből jó nem sülhet ki,ahogy írtad is,egyik ilyen szélsőségnek néz téged-a másik olyannak,de egyiknek sem jó lenni.”
Tévedés. Mivel számomra az a szélsőséges, ami eltér a „központtól”(Isten, haza, nemzetség – ahogy eleink mondták -lásd még középpont) ezért teljes mértékben hidegen hagy, hogy egy valódi szélsőséges – úgynevezett „liberális demokrata” („bal”, vagy „jobb” egyremegy) – önmeghatározása szerint) mit hisz rólam, vagy mit nem.

Arany középút? Az hol van? Mindenkinek máshol. Az ún. szegregált cigányoknak megítélt százmilliós (adóforintból – azaz általunk – fizetett) kártérítésénél hol az arany középút? És miért kellene ebben a témában arany középút? Vagy a migricek témájában hol az arany középút? A pokolba vezető út is lehet arany középút.

„Ez itt a bajok fő forrása szerintem,túl nagynak,túl jelentőségteljesnek hisszük magunkat,túl sok az ego.”

Amikor Hornyula mondta ezt először (merjünk kicsik lenni) akkor sem jött be.

Alázatnak kizárólag a Teremtő, (Intelligens Tervező stb.) és/vagy a Szent Anyatermészet felé elvárható és el is várandó emberi viselkedés. Senki ne legyen alázatos a másik embertársa iránt, ellenben élje úgy az életét, hogy ne legyen szüksége se alázatosnak lenni, se másoktól alázatot elvárni. Bár vallásos nem vagyok, a hét fő bűn mindent elmond az emberi természetről, és arról, mi a valódi akadálya az „élni és élni hagyni” elv érvényesülésének világunkban.

@walking:

Ezzel nincs mit vitázni, maximum kérdésessé vált (legalábbis számomra) hogy valóban létezeik normális muszlim. Egy időben hittem benne, hogy igen, ma már kevésbé. De persze tévedhetek.

@petiba:

Hogy ne csak ellenkezzek,hanem végre egyet is értsünk vmiben,ezt a hozzászólást úgy ahogy van adom!
Amit még hozzátennék,hogy ez a modern kori rabszolgatartás egy formája,ott a külföldiek,sokszor még a K-európaiak is azokat a melókat végzik,ami egy született tősgyökeres britnek már „büdös”.
Nyilván vannak kivételek mindkét oldalon,értsd létezik brit kertész/kukás is,ahogy román topmanager,de a fő csapásirány nem ez.

A ‘fejlett’ világ úgy ahogy elbaxta ezt a migránskérdést,ez nem kérdés.
Ahogy az sem,hogy hiába is riogat a Viktátor,ide a 12200 családiért,22800 munkanélküliért,vagy az 54000 közmunkáért be sem tennék a lábukat.Annyit még otthon is megcsinálnak,vagy legalábbis az annak megfelelő színvonalat.

Ebben a kérdésben a Trumpival értek egyet (nyilván ott már mégnagyobb a probléma) miszerint vasszigor,és kibaxunk a pibe ha nem vagy tényleg nélkülözhetetlen/már amcsi állampolgár.
Egyszerűen megengedhetetlen és elfogadhatatlan hogy egyes népcsoportok parazita módjára kívánnak élősködni,miközben a saját „kultúrájukat” hozva kívánnak élni,és ha ez esetleg a valóban oda tartozóknak nincs ínyére,akkor még ők vannak megtámadva.
Úgy baxnám ki az összeset,mint a macskát…
Amennyiben nem értékes,törvénytisztelő,balhémentes tagja a társadalomnak,úgy generációkra visszamenőleg akár.Nem érdekel,oldja meg.

Kínában,a többi távolkeleti fejlődő országban v Oroszo sok részén sincs már olyan rossz sorsa az embereknek.Vajon ezek miért nem arrafelé migrálnak?
Mert lehet azt túl sem élnék,nem hogy még ők diktáljanak bármiben..

Sokan nem tudják,de az arab Dzsihád az nem csak a nyílt színi háborút jelenti,hanem a vallásuk minden áron való terjesztését,más országokba való beférkőzést és azok ‘szétszülését’ stb…
Az összes vallást átverésnek,megvezetésnek tartom (nem vagyok pedig teljes ateista) de ezeknek a radikalizmusát kifejezetten gyűlölöm.
Tudom,van normális muszlim is.
Akkor az ha így ragaszkodik takarodjon vissza Mekkába,úgy könnyebb arra felé imádkozni 🙂

A hírekben szerepel, hogy az Egyesült Királyságban problémát okoz: nincs elegendő munkaerő a mezőgazdaságban, mivel az ilyen jellegű munkákat eddig (kelet-)európai vendégmunkások végezték. A probléma megoldására az egyik kelet-európai országból röptettek vendégmunkásokat az Egyesült Királyságba.
A hírben az a gyanús, hogy pont a koronavírus okozta korlátozások közepette utaztatnak vendégmunkásokat repülőgépszámra.

Két eset van és, lássuk be, mindkettő egyformán valószínű és jelen helyzetben az igazságtartalmukat nem lehet ellenőrízni:
Vagy nem jött be a brexit és tényleg úgy kell vadászni a munkaerőt.
Vagy bejött a brexit és minden jól meg náluk, de az EU-nak érdeke, hogy brexit problémáiról, nem pedig a vírusról, gazdasági nehézségekről, válságról, versenyképesség hiányáról szóljon a közbeszéd.

Boccs, ez a vuhani poszti 363 Tökös Ákosnak is ment.

Múlt csütörtöki hír (MW)

„Sokat spórol a magyar büdzsé a brexittel”
Az Egyesült Királyság Európai Unióból történő kilépésével a magyar büdzséből kikerülhet 2021 után a briteknek fizetett korrekció, ami évente több, mint húszmilliárd forintos kiadás – közölte a Pénzügyminisztérium (PM) a Világgazdaság megkeresésére. A Brexit tervezett dátuma 2019 március vége, de a jövő évi büdzsé még elkülönített 21,8 milliárd forintot a britek kárpótlására (???)
…
Magyarország a 2004-es EU-s csatlakozás óta finanszírozza a brit korrekciót, és 2017-ig összesen már 243 milliárd forintot utalt át ezen a címen az uniós kasszába.
Az Egyesült Királyság kárpótlása – az erről szóló megállapodás még 1984-ben jött létre – a szigetország költségvetési egyensúlyhiányának csökkentését szolgálta, mivel a britekre akkor gazdagságukhoz képest túlzott uniós költségvetési teher nehezedett.
…
A mechanizmusról évtizedek óta zajlik vita Brüsszelben, ugyanis a több, mint három évtizeddel ezelőtt még valóban méltánytalan helyzet a britek számára mára már megszűnt.
Az Egyesült Királyság az EU egyik legjómódúbb tagállama, egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelme bőven felette van az uniós átlagnak. A korrekció kritikusai sérelmezik, hogy a britek a mai napig a tőlük gazdaságilag visszamaradottabb országoktól kapnak támogatást.”

???

Hát, úgy tűnik, van még néhány hiper-szuper titkos része ennek a jó kis uniós csatlakozásunknak…

[…] is feldolgozott szabadkőműveseket, illuminátusokat, a Bilderberg-csoportot, a CFR-t, az Európai Uniót, de tán még a templomosokat, az ufókat és a feketébe öltözött embereket […]

„A Nyugat makacsul ragaszkodik a melegparádéjaihoz…Nálunk ez nem lesz, mert ortodox keresztények vagyunk.”…”Az EU-val kötött társulási szerződést illetően a nemzeti érdekek alapján kell eljárni. A nagyobb befektetések ígérete ellenére a nyitott piac politikája ténylegesen megöli a helyi termelőket, mert a helyi termelők képtelenek versenyezni az EU által támogatott termékekkel.”

Igor Dodon, moldáv államelnök

Lám, lám, vannak azért még eldugott helyeken normális, előrelátó, nemzeti érdekeket szem előtt tartó államelnökök is…

AZ EU (és a népvándorlás) téma komoly dolog. Rólunk van szó. Nem Glenn Miller, nem egy gyíkember, nem Djatlov, stb, hanem mi magunk.
Az első komoly EU konspiráció 1990-ben kezdődött. Érdemes visszaidézni Antall József, akkori magyar miniszterelnök keserű
reagálásait arra tényre, hogy ő naívan azt hitte, az EU mennyire örülni fog a magyarok szabadságának….
Az EU akkori nagyvállalatai viszont kétségbe voltak esve: mi lesz ott, ha a keleti ipari potenciál és olcsó munkaerő nekik versenyt állít…..
Rövid idő alatt tönkretették az ipari potenciálunkat. A magyarokét volt a legkönnyebb, a magyar kommunista vezetés kiprivatizált magának fillérekért mindent, és bezárta a fontosabb nyugati konkurrenciákat vagy átpasszolta nekik…..
Ekkor jött a második konspiráció. Berántottak bennünket az EU-ba, két dolog volt a cél: felvevő piac a saját termékeiknek, és olcsó munkaerő, mert a nyugatiak nem nagyon akartak már akkor sem dolgozni….A kutyát nem érdekli, hogy velünk mi lesz….
Az ostoba magyarokat könnyű volt elkapni: a politikai vezetés mohó és korrupt volt, a nép pedig korlátolt,
megtévesztették őket a határok átjárhatóságával, a magyarok összekeverték a kettőt, és a magyaroknak ez mindennél fontosabb volt….

Az Unió ma átláthatatlan bürökrata rendszer. A rendszer alapja a könnyű pénzszerzés a politikusoknak, akik cserébe mindent elfogadnak és aláírnak.
Elképesztő, látszólag demokratikus intézményrendszerek vannak…….de aztán jön Merkel és Hollande, és ők döntetek…
Hogy is van ez? És a legnagyobb kérdés, hogy róluk kik döntenek….
Az EU vezetése semmivel nem törődik, csak azzal, hogy a nemzeti érdekeket mindenütt drasztikusan elnyomják.
Kérdés, pl: az EU-s támogatások alanyi alapon járnak, vagy jutalmazási alapon?
Aki jól viselkedik,az kap, aki nem, az nem kap?
Hogy is van ez? Fizetni mindnekinek be kell a közösbe, de csak a jók kapnak vissza támogatás címén?
Ahol pályáztatási rendszer van, ott mindig van korrupció. Mindig, mindenütt.
Nemrég egy doku filmben egy olasz maffiózó mesélte el, hogy ma már a maffia is az EU-s pénzeket hajtja…
A sor hosszú felsorolni, kisebb-nagyobb ügyeket átnézve mekkora csapdában is vagyunk, és milyen reménytelen helyzet alkult ki…

Egy apró utolsó kérdés: miért kerülnek az új autók az EU-ban majd kétszer annyiba, mint az USA-ban?
Az autók, amiket itt gyártanak, hisz autókon és vegyipari termékeken kívül az EU nem tud semmit sem gyártani….

Az eu szimpatizánsoknak:

„Duncan Smith a BBC televíziónak nyilatkozva a minap kijelentette: Nagy-Britannia „nagyot lépne a fény felé”, ha távozna az Európai Unióból, mivel szerinte az EU nem gazdasági, hanem jóval inkább politikai képződmény, amelyet a migrációs válság miatt az összeomlás veszélye fenyeget.”

http://www.hirado.hu/2016/03/19/lemondott-a-brit-munkaugyi-miniszter/

Egy kis olvasnivaló:

http://ebredezes.hu/mennyibe-kerul-az-eu-valojaban/

http://www.penzvilag.info/lorant-karoly-kozgazdasz-az-europai-unios-penzszivattyurol/

http://www.penzvilag.info/hierarchiak-avagy-az-eu-gazdasagi-rendjenek-vagy-inkabb-diktaturajanak-nyomvonala/

@FilcTroll:

Azaz az Európa Tanács jelképe. A brüsszeli gyíkok kitűzője. Nincsenek véletlenek, bloá :Q

Ma OV beszélt az EU-ban, itt egy kép:

http://bit.ly/1ruMxLL

Mit ábrázol a jelvénye?

@h1jcsaba:
„Putyin elképzelése egy a független nemzetekre épülő új világrend.”
Innen:
http://hungarianrealnews.com/news.php?readmore=411&honnan=Nemzeti_Hirhalo

Elsősorban a mezőgazdasági jellegű Franciaországnak volt érdeke a német ipar hasznának lefölözése. (Arról ne is beszéljünk, hogy tíz évvel korábban a teljes német ipar leszereléséről és a töredéklakosság föltúrásra átállításáról, tkp. éhínség-lélekszámcsökkentésről majd Németország farmmá alakításáról is szó volt.)

Az ESZAK elveszi a németektől, ami kell, cserébe van bor és sajt.

*

Ennek ellenére feltűnő, hogy Németországot (bármit is jelentsen ez a fogalom) nem lehet megállítani, tkp. az egyetlen működő állama az EU-nak (csak a lakossága utálja a hazáját). A konteók akár együtt is igazak lehetnek, hiszen a német nemzet és kultúra tkp. hetven éve megszűnt, és haladónak mondanak minden rájuk telepedett hazaárulót. Ügynökállam az egész, csak a hivatalos nyelv maradt meg (talán a bűntudat fenntartására).

*

Mindkét nagy keresztény felekezet (r.k. és gör.kel.) magyarellenesség eszembetűnő. Csoda, hogy nem megy nálunk is nyíltan, de az államhatárokon túl már igen. Pl. évszázadok óta nem küldenek magyarul is beszélő papot Moldvába, pedig akkor pl. a városi lakosság negyede magyar volt. A román ortodoxia hagyományos és mély magyargyűlöletét talán nem kell bemutatni.

Szabadkőművesek?!
Sajnos manapság léteznek (tényleg)titkos szervezetek…

Freeblogos fájlra linkelsz, nem tudom, nem lenne jobb esetleg ezt is átköltöztetni.

Ui.: tudom, hogy a blog.hu átköltöztető hibája, de gondoltam szólok.

Az összes magyar szolgáltató egy nagy nulla. Jó hogy ingyenesek, de ezért még az is sok. A legalapvetőbb a napi mentés egy szerveren, még ha nincs is raid, ami korántsem lenne túlzott elvárás. Nem vagyok blogos, sőt többek között miattad is kedveltem meg, de vidd külföldire. Ahogy a freeblogra, oda is követnének sokan. Persze reklámozni is kellene akkor, de ott a többi blog ahol írsz. Valamint én is talán Tunguzka miatt találtam meg a blogodat a Google segítségével. Ha nincs ilyen írásod véletlen, akkor mást kerestem, de viszont egy újabb téma :-).

http://webcache.googleusercontent.com/search?sclient=psy-ab&hl=hu&biw=1152&bih=639&source=hp&q=cache%3Akonteo.freeblog.hu%2Farchives%2F2011%2F10%2F25%2FA_Djatlov-incidens%2F%23comments&pbx=1&oq=cache%3Akonteo.freeblog.hu%2Farchives%2F2011%2F10%2F25%2FA_Djatlov-incidens%2F%23comments&aq=f&aqi=&aql=&gs_sm=e&gs_upl=5563l9031l2l10844l5l4l0l0l0l0l266l781l1.1.2l4l0

pár comment