http://www.novaspivack.com/uncategorized/is-the-universe-a-computer-new-evidence-emerges

@morat:

Valoban nem ezen az uton kozelitettem meg, de valoban minden ut ugyanoda vezet! 🙂
Igen, tulajdonkeppen ezt mondtam, amit te. De epp azt szerettem volna erzekeltetni, hogy – ellentetben a te elkepzeleseddel – a teljes rendszert ugyan meg lehet erteni, sot kivanatos, vagyis feladat es cel, de ez nem kivulrol kifele tortenik, hanem kivulrol befele (egye’n!) es rajta at kifele.Es ez mind belul van! 😀 Szoval egy Klein-palack (mar megint!:). Es mindebben lehetetlen a kollektiv elmeny, legfeljebb az egyeni elmeny emlekenek kollektiv megosztasa verbalis uton, pontosabban, a nyelv, a kozles utjan…
Azert leteznek markerek, ami iranytukent szolgal a tevedeseket illetoen. Amugy, ahany megvilagosodas, annyi ut.

A megvilagosodott eletet illetoen:
– folytatodhat az elete a fizikai, foldi letben (akar hetkoznapi modon, akar teljesen maskent, de megujulva, mintegy ujjaszuletve), de at is lephet; a megvilagosodas pillanataban ez lehetseges, es csak akkor, az egyseg megtapasztalasanak az allapotaban. [Tudom hogy kell felmenni a Diadaliv tetejere Parizsban, de nem tudom megcselekedni, mert epp Vecsesen vagyok.]

Hogy a vilagot nem ertunk es nem nekunk csinaltak. Reszben igaz, kulonosen, ha celtalanul bolyongo, veletlenszeru kepzodmenynek gondoljuk mint ember magunkat. Hangsulyoznam az egyseget! Az ismert megvilagosodasok kozos vonasa az egyseg (vizualis!) megtapasztalasa, a megtapasztalasukban az egyseg felismerese. Gondolom, akkor ez a tenyezo a perdonto. Es ez mit jelent? Eltekintve a kulonfele vallasi elkepzelesektol es teologiai tetelektol, amelyeket mara meg nehezebb lefejteni barmirol, ami kezenfekvo hasonlatkent szolgalhatna egy megkozelito szemlelteteshez; megis, az ember(-i test) A modellje az egysegnek (felepites, aranyok, kulso es belso funkciok, teljes mukodes). Ha azt mondom: egy(1) test reszei vagyunk…, es miben/kiben?…pl. az ‘anyaszentegyhazban’ – mar is eltertunk a lenyegtol (oh, nyelvek, oh, forditasok, oh forrasok!:))
Nem ‘egy test reszei vagyunk’, amibol, mondjuk, az ember az egyik kislabujj – az is amputalva :). Hanem az Egy vagyunk. Ez az Egy onmaganak, onmagaert ‘csinal’ mindent. Ne menjunk tovabb, mert az mar, mondhatnok, „tul intim”, spiritualis ertelemben.
A tanulnivalo eppen az, hogy a magunk urai vagyunk, az Egy szuveren…Minden illuzio-e: inkabb a tukor, amiben latunk – szabadulo jatek?!. A let nem kaosz (a kaosz is let). Ebbol kovetkezik, amit mondasz: „Az ismert keretek közt (univerzum) a kontrollt nem tudjuk visszavenni, ha a keretekből kilépünk(*) a következmények beláthatatlanok.”
(*)A csillagnal tennek mondatvegi pontot inkabb. A kovetkezmenyek pedig nem belathatatlanok, hanem belathatatlanul sulyosak, bar nem a teljes pusztulas ertelmeben (me’g az emberre vonatkoztatva sem). Nincs teljes pusztulas. Emanacio van/’est’; vagy nem lesz/nem van – ‘non est’ (jovo ido sincs/mivel ido sincs).
Nem szeretnek a csusztatas hibajaba esni vegul: Milyen kontrollt, mi folott, honnan akarsz visszavenni? A tulajdonkeppeni onmagad folott? Azt barmikor megteheted. De komolyan, az „ismert keretekrol” mar reg tudnunk kellene, hogy vegtelen.

—————–
Mindossze annyit akartam volna mondani, hogy megorultem a kozos felismeresnek arrol, hogy meddig tart az elet, es hogy ezt megosztottatok velunk! 🙂

@morat: Most a filmrol (Matrix) beszelunk? Melyik univerzummal es pontosan miert kellene szembeszallni?

Varj, pont azt mondtam, hogy az univerzum orok, akar a minden akar a semmi ertelmeben. A felismeres pedig kulcs a megvilagosodashoz, amiben meglatod a ketto egyseget. Nincsenek megfelelo fogalmak erre igazabol.
Az eredeti kiindulasi pontunk az volt (171.@morat reflexioja 160.@xidamit felvetesere), hogy:

„addig létezünk, míg rá nem jövünk, hogy miért létezünk.”

Ez egy megvilagosodas – a szuntelen emanacioban a gyupont. Rajottel, hogy azert letezunk, hogy felismerjuk a ve’get, ami altal meglathattad, hogy innen es tulnan nem letezik, hanem ugyanaz. A vegesseg tudataban (es mert elunk) ez a megvilagosodas vegtelen, sivar semmikent hathat es benne a szemelyes elet hihetetlenul es zavarbaejtoen oncelunak. (Vegul szentsegtoroen groteszk erzeskent csapodik le: U r a m, v i c c e l s z, m e’ g a k o c s m a i s z a r v a v a n?!)

Ugy tunt, arra utaltatok, hogy ez az a pont, aminel (mar ha felismeres utjan tortenik) be is teljesult az eletut, megerzed meg az elmulas kozeli lehelletet is.
Erre mondtam, hogy ha el tudod viselni a felismeres sulyos „latvanyat” is (hisz tudni tudjuk, de sem nem erezzuk, sem nem latjuk, csak kozvetve, masok elmulasakent), es el is fogadod, akkor az eleted tovabb folytatodhat. A dilemmank az eletunkben pont a lehetetlen szuntelen latolgatasa: ebben a „Semmiben/Mindenben” vagy abban a „Semmiben/Mindenben” akarok-e lenni? Mint az alombol hirtelen ebredve, feleber botorkalasodban: akkor megertetted, hogy ket letezesben vagy egyszerre. Es mitol lenne barmelyik a ketto kozul virtualis? Ami, ha nem letezo, virtualisan sem letezo. A virtualis viszont valaminek, ami letezo, a megjelenitese. Roviden: a letezo (valosag) es annak kepe es hasonlatossaga? (virtualis valosag) ket, egymassal nem azonos valosag, de mint valosag, egy. Magunk is lehetunk mindketto, akar szinkronban is. A fizikai valod benne volt mind a ket helyzetben. De te hataroztal (oszton, persze, de mi az az oszton? az az ember lenyege lehet, barmit is jelentsen), hogy itt maradsz vagy ott. Mert keverjuk a potencialis tudatot(ami maga a let) a tudatossaggal(ami a cselekves, 3D-ben).

Megvilagosodas valojaban, amikor kepes vagy felismerni, hogy megvilagosodtal:
ekkor nincs dilemma, dontes sincs, teljes elfogadas van. Ez az elert allapot felulirja a kovetkezmenyszeru ve’get, es felszabadit a tovabbi eletre. Ujra te valaszthatsz, az irany megis osztonos lesz, attol fugg majd, hogy megis atleped-e a mezsgyet, vagy tovabb maradsz. 🙂
(181.@morat): ” Hogy ezután mi következik (teljes megsemmisülés vagy a “valóság” egy másik szintje, esetleg a kettő ugyanaz) azt nem tudhatod.”
Tudhatod. A „valosag”-nak nincsenek „szintjei”. Lattad, hogy ugyanott vagy(egyszerre), mindenutt vagy (a 2 hely egyben), sehol vagy (nem vagy tudataban mikor, hol, melyik, vagy egyik sem), de szabadon mozoghatsz.
Akkor megis honnan lehet tudni? Vagy az ontudat nelkuli tudat spontan leteben mozogsz mint szuveren tudat(minden mozgas, tehat elet), vagy tudod, hogy vagy, hol vagy, mikor vagy, es hogy veges foldi eletben vagy. Ez utobbi pedig a letezes a tudat ontudati allapotaban. Hogy ennek az allapotnak hany dimenzioja van es lehet – nyilvan amennyi optimalis. Lehet, hogy eleg egyetlen, mondjuk a foldi elet. Az emanacio kivetulese, sajat optimalis pontjara.? 🙂

Teljes megsemmisules: nem lehetseges, mert ellentmond a teles mozgasnak, ami szuntelen megujulas. Ha arra gondolsz, hogy ‘ami onmagaval meghasonlik, az nem allhat meg'(ezt Jezus, mondta, amikor a Satannal valo cimboralassal vadoltak, hogy gonosz lelkeket uz ki emberekbol) – vagyis, ami onmaganak ellentmond, az onmagat semmisiti meg? Hat igen. De nem az univerzum…

Ha kovetkezetes akarok lenni, akkor az Univerzum is kivetules a permanens emanacioban (vagy annak optimalis pontjan, Mindenutt/Sehol). Igy csak akkor mulna el, ha a pulzalo emanacio teljesen visszahuzodna sajat origojaba. Ki tudja? De miert tenne?:)

@petiba:

A gépi/fizikai valóság elválasztása segít leegyszerűsíteni a kérdést, de ha nagyon bele akarnánk menni szerintem a el tudnánk képzelni gépi spontán világokat is. Amire én utaltam igazából az, hogy attól még, hogy a világ nem virtuális nem jelenti azt, hogy a magunk urai vagyunk. Sőt, a mesterséges valóság szemléletet a világvallások tulajdonképpen már évezredekkel ezelőtt feltalálták.
Teljesen igaz, hogy az ember-farm egy tudományos nonszensz, hiszen csak akkor működhetne, ha az ember több energiát termelne, mint amennyit fogyaszt – nem is beszélve az egész létesítmény létrehozásáról, fenntartásáról, a virtuális valóság működtetéséről, stb. Műfaji sajátosság: minden sci-finek van gyenge pontja, ettől még a filozófiájával foglalkozhatunk, ha akarunk.
Szerintem az nem vitás, hogy a gépek a Mátrixot megszüntetik, ha az emberek nem hajlandók energiát termelni benne, hiszen akkor a fenntartása nettó energiaveszteség (még filmes keretek közt is). Az azonban, hogy a Mátrix (a virtuális valóság) megszűnik nem jelenti azt, hogy a „külső világ” is megszűnik, mivel a néző tudja, hogy létezik egy „fizikai” valóság is: aki a Mátrixból felébred, az ide kerül. Ezt azonban nem tudhatja az, aki a Mátrix lényegét megértette, de még nem ébredt fel. (Mellesleg: ha milliók ébrednek fel, millióknak is kell meghalnia: a külső tönkretett világ nem lehet képes őket eltartani. Ennyit a happy endingről.)

Hogy a külső világ fizikai-e: nos, a második rész végén (?) van egy jelenet, amikor Neo a „fizikai” valóságban az akaratával állít meg két gépet, majd kómába zuhan és a Mátrixba kerül – fizikai rákapcsolódás nélkül. Mivel Neo különleges képességei a virtuális valóságban érvényesülhetnek és valóságos szuperereje elvileg nincs, ezért szerintem ez egy egyértelmű jelzés: a fizikaiként bemutatott külvilág csak a szimuláció egy magasabb (mélyebb?) szintje.
Ehhez képest fizikai valóság pedig vagy létezik – vagy nem.

Még egy fontos: amit írsz a tapasztalásról és fejlődésről mint a világ céljáról azt személy szerint nagyrészt osztom, viszont látnunk kell: ez csak egy vélemény (történetesen a mienk). Nincs rá garancia, hogy ennek bármi köze lenne az univerzum rendeltetéséhez (már ha van neki). Erre a kérdésre csak a Teremtő válaszolhatna, ha szépen egyértelműen kiállna emberek tömegei elé és elmondaná, hogy mi a koncepció. Nem lehet véletlen, hogy ilyen nem történt meg: vagy (A) nincs cél, esetleg Teremtő sincs, vagy (B) a cél ismerete káros lenne, de legalábbis nem szükséges.

@becsuszoszereles1k:

Az univerzum nem attól szűnik meg, hogy felismered, megérted a lényegét, hanem attól, ha (sikeresen) szembeszállsz vele. Ha az univerzum nem érheti el célját fennmaradása értelmetlenné válik. Hogy ezután mi következik (teljes megsemmisülés vagy a „valóság” egy másik szintje, esetleg a kettő ugyanaz) azt nem tudhatod.

@becsuszoszereles1k:

Szerintem Zionra gondolsz, és Babilont mondasz… 😀

@becsuszoszereles1k:

Nos, aki a felismerés birtokába kerül, magyarán megvilágosodik, az nem lázad, nem térít és főleg nem harcol. Mivel mindent ért, nincs már mi ellen küzdenie, és addig marad a mi világunkban, amíg tanítani akar minket, illetve a célját el nem érte. Ezért félrevezető a Mátrix, mert a rendező és tsainak fogalmuk sincs a megvilágosodásról. Ettől még a film szórakoztató, és ha valaki jobban mögé néz, még kérdések is megfogalmazódhatnak benne. 😀

Másik kérdés, hogy mi van akkor, ha ezt az egészet Mr. Anderson álmodja? Reggel szétizzadva felkel és elkésik mint mindig… 😛

Csak ajánlani tudom Kaczvinszky József:
A hét beavatás/”F” napló/Yoga aforizmák. Kvintesszencia Kiadó, Debrecen, 2001.
c. könyvet. Tanulságos…

@morat:

Sok hasonló gondolattal birkóztam magam is. Amivel nem értek egyet – a gépügy – megbonyolítja a dolgot. Jelenlegi világfelfogásunk szerint a gép nem jöhet létre magától, míg az élet, egy egysejtű alkotórésze elvileg és tananyagilag igen (szerintem nem, de ez magánügy).

Ami viszont a filmhez kapcsolódik. – Csak egyszer néztem végig a filmeket, de nem szerettem meg, így lehet, hogy nem emlékszem pontosan, akkor elnézést. De. Emlékeimben dereng, hogy a való világban sötét felhők takarják az eget, mint amilyeneket az atomtámadásos filmek után szoktak nekünk vizionálni. A gépek, robotok pedig mintha romok között pakolásztak volna. Az volt a „való világ”. A „szerkesztett valóság”, vagy a szerkesztett univerzum csak az emberek agyában létrehozott képzet volt. De a gépek a fizikai valóságban léteztek. És muszáj feltételeznünk, hogy a gépek előtt voltak az emberek, mert ha a gépek fenntartásához emberi energiára van szükség, akkor nem jöhettek létre gépek az emberek előtt. Csak után. Azaz valamikor léteznie kellett gép nélküli világnak.Az ember tud gépek nélkül létezni (jó, a mai városi ember már nemigen) de a sztori alapján gép nem létezhet ember (-i energia) nélkül. Abba már ne is menjünk bele, hogy milyen lenne az energiaegyenlege a milliónyi ember létfenntartásának egy burokban, és az általuk megtermelt energia viszonylatában.
És ha ezt így végig gondoljuk, akkor máris valótlannak kell lennie annak, hogy ha a szerkesztett valóság céljai megszűnnének, akkor okafogyottá válna és megszűnne a való világ, a „valódi univerzum” is.

A filmtől függetlenítve én úgy gondolom, hogy a világ célja nem lehet más, mint egy egészséges, normális gondolkozású emberé: (isten minden apró atomban benne van…bennünk is…talán) – a fejlődés útján való tapasztalatszerzés, és a tapasztalatok szerzésével való fejlődés. Megismerése (és elkülönítése) jónak és rossznak. Nagyon közhelyes, de mint minden közhely, valószínűleg velős igazságot tartalmazhat: – valahol egy összetartó erő, a szeretet, a vonzás, az EGY-ség, a harmónia lehet a cél. Ha a dualista ellentétpárokkal operáló (mondjuk gnosztikus) világképpel egyet értünk, akkor a negatív és pozitív pólus, a jó és a rossz, a fény és a sötétség, az építés (teremtés) és rombolás (pusztítás) örök harca viszi előre, vagy éppen hátra a legkisebb atomi dolgot éppúgy, mint a világegyetemünket. Meg még talán azt is, ami azon kívül van. Ha van valami.
Másrészt a duális világkép valahol egyensúlyban láttatja az ellentéteket,ahogy mondjuk férfi és nő között sem alá és fölérendeltséggel számol, hanem mellérendeltséggel. Férfi és nő, sötétség és világosság, teremtő és pusztító istenek (gépek?) ki-kilengő, majd visszaálló egyensúlyban de állandó mozgásban tartják a világot.
Már csak zárójelben tenném hozzá, hogy a magyar ősvallás világképe szerint a világ folyamatosan mozog, örvénylik, az energia nem vész el, hanem átalakul, valamint keresi isten eredetét. Nő-férfi dualitásra épülő világkép,nemek egyenrangúságát alapfeltételnek tekintve. Az uráli népek mellett a japán sintoizmus is valami efféle alapokra épül (Kodzsiki – 古事記 becsúszó kollegina kedvéért 🙂 )

171.@morat:
Es azutan is letezhetunk, ha el is fogadjuk a felismerest.

@xidamit:

Döbbenet, de kb. ugyanide jutottam én is: addig létezünk, míg rá nem jövünk, hogy miért létezünk.

Nézzünk először egy jobban ismert egyszerűbb példát az UFO-t.

1947. július 2-án egy azonosítatlan repülő tárgy zuhant le a Roswell mezőgazdasági kisváros külső részén. Július 8-án a Roswell Army Air Field bejelentette, hogy ez egy azonosítatlan repülő tárgy(angolul Unidentified Flying Object azaz rövidítve UFO) volt és négy földönkívüli testet találtak a becsapódás helyén. A következő napon a Légierő bejelentette, hogy nem ufóról van szó, hanem egy meteorológiai léggömbről.Ezt követően tovább szépítették, a roncsdarab nem más mint repülőgép alkatrész, de a holttestekről nem tesznek említést. Azóta Roswell lett a földönkívüli összeesküvés-elméletek központja.
A helyi katonai légitámaszpontot azóta régen bezárták, az utóbbi húsz évben Roswell város tőkét kovácsolt az állítólagos ufóbalesetből még meg nem történt esemény tárgyaiból múzeumot is nyitottak és vonzó célpont lett a földönkívüliek iránt érdeklődő turisták számára. Végezetül jó jövedelmező lett az UFO, nemcsak Roswell városában, hanem világszerte. El lehet gondolkodni az emberek hiszékenységéből hányan élnek meg és ráadásul nem is rosszul.

Igaz eltértem a témától, de szükségesnek tartottam a leírást, mert hiszen a Mátrix-fíling sem más. Ez csak azzal különbözik az előzőtől, hogy egy magasabb röptű elmélettel vagy ha jobban tetszik filozófiával van körül bástyázva. Igen jó találmány, mert a hétköznapi embernek nem sok kétsége lehet, az elméletet, azaz a fikciót igaz még senki bizonyította még halványan sem, de ennek ellenére mindenki valósnak tekinti.
De a lényeg itt is, hogy rendkívül jó jövedelmező legtöbbet itt a szórakoztató ipar kaszál. Csak a filmipart kell megnézni, hány film készült e témában, és még mennyit fognak készíteni.

Azt hiszen többen tudnának több hasonlót írni,de recept mindig közel azonos. Ilyenkor jut eszembe a 70-es évek végén megjelenő Galaktika tudományos-fantasztikus antológia egyik számában olvasott legendagyártók cikkre, melyben a legendagyártás receptek voltak leírva. A cikk, leírja például Erich Anton Paul von Däniken, hogyan alkalmazta a receptet, nem tett semmit, mint az űrhajózásból a modern tudomány néhány eredményéből és feltételezéséből indul ki úgy, hogy szinte mindent másoktól vett át. Igaz az első műveit botrány jellemezte, de mára sikerre csapott, ezzel órási tökét hoz neki.

@tommi:
Köszi, hogy jelezted ! Javítjuk !

Most szőnyeg alá bújok, de én nem szeretem a Mátrix filmeket. De elgondolkoztatóak, az biztos. Egyet értek azzal (vagyis tán többen is voltak) akik azt mondják, ha a valóság olyan rémes, tán tényleg jobb „bent” a mátrixban. Boldogok a lelki szegények?…

Amúgy a kedves olvtársak nagyon jókat írtak! Mind olvasmányok, mind ontológiai gondolatok terén.

Jómagam Nemere bátyánk egyik könyvét ajánlom, Sci-fi/fantasy kategórában jelent meg, de az alapgondolat, kik lehetnek a Teremtők Teremtőinek a Teremtője. Kb. Kis túlzással. A világokat teremtő isten-páros megtapasztalja a nála is fejlettebb létforma létét.A jó és a gonosz, dínók, Atlantisz, Kopernikusz, atombomba, stb.
A másik – általam elsőre lebecsült – az utóbbi időszak eseményei után azonban újra elővett könyv: Adam Brown: A kód.
A mátrix elmélethez kb. így kapcsolódik: (ha valaki ismeri, lapozzon)

„Az izgalmas, néhol humoros, de romantikus szálat sem nélkülöző regényből keményen visszaköszönnek a mai világunkat is uraló bankoligarchia gaztettei és manipulációi, a geológiai és időjárás-fegyverek, a HAARP, a totális megfigyelés, a tudatmanipulálás, valamint a média agymosásának hatására birkaként viselkedő tömegek. De vajon az ember csak a regényben tud a szeretet erejével mindezzel megküzdeni és ember maradni?”

http://bookline.hu/product/home!execute.action?_v=Adam_Brown_A_kod&id=117100&type=22

Sztem a dezsavű nem emlékezés egy előző életre, hanem afféle hiba a Mátrixban, hogy amikor / amiről dezsavűm van, az a bizonyos dolog történik velem / már megtörtént egy másik párhuzamos létsíkban is ill. azokon a helyeken másik létsíkban már jártam, stb. Számomra ennek az egésznek az alapkövei az álmok. Mik az álmok tul.képpen??? Sztem az is 1 hiba a Mátrixban, ha az agyam által kreált zagyvaságokat álmodom (amivel a pszichológusok magyarázzák az álmok jelentését) és nem nem-evilági csodás helyekkel, csatákkal, ahol még ha rohad a lábam, mert félig zombi vagyok, az is izgalmasabb és élménydúsabb úgymond „real life” – élmény, mint ez az itteni valóság 🙂 (am. rohadt jó lenne úgy tudni álmodni, ahogy az Inception-ben *-*)

És am. miért akarna valaki 2485-ben pont egy pályakezdő munkanélküli karaktert vetíteni nekem 2013ban Közép-Kelet-Európában? 😀 Szadista az illető vagy esetleg istenszindrómás pszichopata? 😀 Mi a célja? Pirosan villog a „money”, a „social life” és az „energy” (gyk.: Sims), hahó!!! 🙂

Kiváncsi lennénk hogy mit gondoltok erről a videóról.
A szerkesztő sok munkát fektetett bele.

Elég megrázó, főleg a vége.

Cime: A Rend – Ajándék a Magyaroknak

http://www.youtube.com/watch?v=LSjeCb5C-eE

25@FilcTroll:
„Én úgy raktam össze a képet, hogy valójában ugyanaz, a jobb híján léleknek nevezhető izé lakik mind a hétmilliárd szereplőben.”

Az megvan, hogy a Biblia ugyanezt írja az első oldalon, az ember teremtésénél? 🙂

http://index.hu/tech/2012/11/26/kutatjak_hogy_ontudatra_ebredhetnek-e_a_gepek/

http://videa.hu/videok/nagyvilag/a-fereglyukon-at-1-8-dokumentum-aRLCdLaAdLczvz7o

A 37. perctől kezdve beszélnek egy elméletről, ami szerintük bizonyítja, hogy a világ csak egy számítógépes szimuláció az Univerzum PC-jén.

Jó kis sorozat, érdemes végignézni.

mint ahogyan egy neo-székely közmondás tartja: a medve és a matrix nem játék! egyébbirányú hozzáállás a teremtés végtelen kegyelméből megengedett, hiszen miért ne nyerhetne a medve, vagy a matrix? nem igaz? teremtési esélyegyenlőség, vagy miafaß…

ha a szubjekt azt akarja játszani, hogy most becsukja a szemét és azt képzeli, hogy ő a legnagyobb ragadozó, és amúgy is csak álom minden, hát teheti.

ha azt, hogy ébren marad, bármennyire is kínozza az álmatlanság, a valóság sivársága, akkor úgy tesz.

a matrix egy grandiózus példamese s még ha más is felépítése mint a filmben, a helyzet, amire rámutat, valós.

ajánlott bevezető olvasmány: william bramley: the gods of eden. pdf-formátumban megtalálható a neten. s mégha bramley-nél sem minden arany, ami fénylik, indulásnak jó lesz. mármint kíváncsi vándor, neked…

@mergirl74:
„Minden a fejben dől el, de számomra félelmetes, hogy mi mindenre képes az agyunk egy kis stimulációval…”
„Én nagyon intenzív álmodó vagyok, és éjszakánként mindig egy másik világban élek. Akkor ott az a valóság, nagyon ritka, amikor tudatomra ébredek, hogy ez álom.”

REM-fázis 90-100 percenként lezár egy-egy alvási ciklust (a hipnotizálhatóság szintje is ebben a ritmusban ingadozik). Ha ilyenkor ébredünk fel, emlékszünk az álmunkra (és tudjuk róla, hogy álom).

Ébrenlétben két kapcsolónk is van: noradrenalin és szerotonin; ők szűrik a zajt és erősítik a jelet. De mert REM-ben nem termelődnek, álmunkban teljes a káosz: vizuális-, hang- és szagingerek mászkálnak szanaszét. Ezekből sző az agyunk valami értelmes (?) történetet úgy, hogy valamennyi álomrészlet illeszkedjék ebbe a mesterséges történetbe (agy naggyonnem szereti összevisszát, és képes rendet csinálni ott is, ahol nem kéne). Ilyenkor ugyanazok az akciós potenciálok kattognak a neuronjainkban (kognitívok kimérték PET-tel, fMRI-vel), mint amelyek paranoid szkizók agykérgében (ők ezt ébren is csinálják, amitől helyből be lehet őket zárni ideg-elmére, mi meg csak álmunkban – Különbség? Igen. Nagy különbség? Hááát, annyira nem).

„Miért futnak akkor az álmok?”
Karel Čapek: Az ember, aki nem tudott aludni (Zádor András fordításában) – amíg valakinek jobb ötlete nincs:
„Így hát az én szememben az álom olyan, mint a sötét, mély víz. Ez a víz magával visz mindent, amiről nem tudunk és amiről nem kell tudnunk. Az a különös salak, amely bennünk leülepszik, álmunkban a felszínre emelkedik és elfolyik az önkívület parttalan vizében. Rosszaságunk, gyávaságunk, mindennapos kínos vétkeink, megalázó butaságaink és kudarcaink, a pillanatnyi hazugság és szeretetlenség azok szemében, akiket szeretünk, mindaz, amivel mások ellen vétkeztünk és amivel mások vétkeztek ellenünk, mindez csendesen elhömpölyög valahová a tudaton túlra. Az álom végtelenül kegyes: megbocsát nekünk és az ellenünk vétkezőknek.
És még valamit szeretnék mondani: az, amit az életünknek nevezünk, nem tartalmazza mindazt, amit átéltünk, az csak bizonyos szelekció eredménye. Túl sokat élünk át, többet, mint amit eszünkkel fel tudunk érni. Ezért csak kiválasztunk egyet­mást abból, ami megfelel nekünk, és valamiféle leegyszerűsített cselekményt szövünk belőle; és ezt a terméket hívjuk az életünknek. De Úristen, közben mennyi hulladékot hagyunk magunk után, mennyi furcsa és szörnyű dolgon siklunk át! Ha az ember tudatosítaná mindezt! De mi csak egyetlenegy egyszerű életet tudunk élni. Nem telik többre az erőnkből. Nem volna erőnk az életet viselni, ha útközben nem veszítenénk el apránként a nagyobbik felét.”

Az ‘agyak a tartályban’-ról magyarul is lehet olvasni, ez itt Hilary Puman esszéje: http://art.pte.hu/oktatasi_anyagok/hamcherif/filozofia-1/Hilary-Putnam-Agyak-a-tartalyban.pdf

@kvantum:

Erre csak ezt tudom válaszolni:

http://hu.scribd.com/doc/12883213/Balogh-Bela-A-Vegso-Valosag-Elso-Resz

@rebel:

Sziasztok!

Mindig olvasom a blogot, én is csak gratulálni tudok Tiboru! Kedvenceim a hozzászólások közti új ninformációk, linkek. Ezeket nagyon várom mindig.
Most írok először, nem bírom ki!!!

Rebel! A fény azon tulajdonságai, amikről írtál, nem az SZH bugja. A Nagy Tervező elég jól lekezelte ezt a forráskódban, és még arról is gondoskodott, hogy már az emberiség tudomására hozta a megfejtését a svájci Szabadalmi Hivatal egyik aktatologatójának segítségével. (Egy kis konteó, hogy állítólag akár ott is lophatta munkája közben az ötletet, de ez már más tészta.)

Szóval a Nagy Tervező igen gondos programozó, mert a relativitás elmélet az egyik legtöbbször bizonyított elmélet a fizikában. Ráadásul szerintem az egyik legérdekesebb is! Véleményem szerint a pálmát mégis a kvantummechanika viszi. Erről nem lehetne akárcsak egy rövidposzt is Tiboru? Valószínűleg ott rejtezik valahol a kétrés kísérletben a világ legnagyobb összeesküvése.
Nincsenek fekete öltönyös emberek mögötte, sem pénz, de mégis lehet ott találnák meg a végső igazságot, akár a Mátrixra is!

@logiszton:
138. logiszton — 2012-11-09 23:49

egy kicsit off, de errol jutott eszembe, azt hiszem Bradbury Marsbeli kronikakban volt egy iras, a lassu uvegrol: egy ferfi ul a divanyon es nez ki az ablakon, ahol a felesege eppen a gyerekeivel jatszik…..

Csakhogy a felesege es a gyerekei regen meghaltak, de az ablakuveg „lassu”, azaz olyan lassan engedi at a fenyt, hogy a nehany evvel elobbi kerti jelenet jon at epp az ablakon.
Hatborzongato.

1964.

Stanislaw Lem: Summa Technologiae

Alapmű.

4. fejezet: Intellelektronika (még nem létezett a „mesterséges intelligencia” fogalma)

6. fejezet: Fantomológia (még nem létezett a „virtuális valóság” fogalma)

7. fejezet: Világok teremtése

Amúgy érdemes elolvasni, ahogy gyorsul a technikai fejlődés a könyvben leírt, átgondolt néhány megoldás akár megvalósulhat a következő néhány évszázadban…

http://en.wikipedia.org/wiki/Summa_Technologiae

Áh egyik legjobb cikk az oldalon. Megérne egy hosszabb értekezést is azt hiszem. 1bként az alap törvényekbe is sok érdekesség van.
Pl. bele gondoltatok már, hogy mi értelme annak, hogy egy megfigyelő a saját inercia rendszeréből ha más sebességgel mozog akkor máshogy érzékeli a tömeged.
Érdekes téma.

@gtibor:
37. „Rendszerhiba, bug lehet még a szinkronicitás.”

És az amikor csinálunk valamit vagy történik velük/körülöttünk valami, amiről úgy érezzük ez már megvolt egyszer éppen így!
Úgytom ezt a pszichológiában hamis emlékezetnek határozták meg. De, mi van, ha mégsem? Időhurok vagy akármi?

@robina:

A Chomsky-poszt hirtelen felindulásból született 🙂

Úgy érzem ezt a reklámot be kell ide linkelnem, bár szerintem cikkben is megérne egy említést.

http://hu.iranyitok.wikia.com/wiki/Ir%C3%A1ny%C3%ADt%C3%B3k-wiki

Szerintem ennek a blognak a nem elhanyagolható közönsége igen sokat fejleszthetne rajta.

mikor lesz újabb poszt? mindennap ötször nézem a blogot….

Stephen Hawking bácsi szerint – aki szintén foglalkozott az SZH-val – a megoldás erre a kérdésre az ún. modellfüggő realizmus. Miután semmi jó okunk nincs arra, hogy feltételezzük, az objektív valóság létezik, kénytelen vagyunk az általunk érzékelt modellt valóságként értelmezni, és annak törvényeit megérteni-leírni legjobb tudásunk szerint. Az SZH-ról egyébként azt írja, hogy ha a szimuláció következetes, nincsenek benne hibák, akkor nem tudjuk „lebuktatni”, bebizonyítani, hogy valójában szimulációban vagyunk. Bízzunk tehát a hibák létében és keressük a bug-okat (szerintem vannak szép számmal)!

Nem rossz az ötlet, de elnézve ezt a rengeteg iszonyú baromságot, idiótát ami/aki körülvesz minket – „párhuzamos programszálak” – kétlem, hogy értelmes gondolkodó elme szüleményei lennének 🙂

A fentebb leírt néhány élményről jutott eszembe:

Mi volna ha – akár csak itt kommentben – Tibori leírná, hogy volt-e már valamiféle élménye a háttérhatalommal a Konteo-blog kapcsán? (Tudom, hogy volt, elvégre ez mégiscsak a 3. bloghely, de az új olvasók esetleg ezt nem vágják.) De akár külön rövid bejegyzést is megérne. Szerintem mindenki zabálná.

sziasztok!

Szerintem is nagyon jó poszt lett, gratula hozzá.
Remélem valami tartályban vagyunk és a végén csak simán felébredünk, rájövünk hogy mi volt és választhatunk újjat :).

Egyébként a kapacitással kapcsolatban amit páran irták hogy lehetetlen 7 milliárd embernek az emlékét meg ilyenek szimulálni: ki mondja hogy tényleg 7 milliárdot kell? Azért mert most az megy a hirekben, hogy elértük? A tartályban annyit mondanak amennyit akarnak :).

Vagy mi magunk vagyunk MI-k és vizsgálnak minket hogy hogyan fejlődünk meg hasonlók, aztán egyszer csak rájövünk aztán vagy kikapcs és reset vagy mi leszünk a gyorsabbak 🙂

Köszönöm rebelnek, leonnak és a többieknek az elismerést, s csak ismételni tudom önmagam: a Konteóblog értékét legalább annyira adják a kommentek (vagyis maga a közösség), mint a bloggazda.

De persze jólesik, mert esendő vagyok és hiú 🙂

Nem tudok mi mást hozzáfűzni. TIBORU ZSENI VAGY..!!! Bár nem nevezném ezt konteónak inkább filós alapproblémának de klasszis ráérzéseid vannak a legkarcosabb alap-dilemmák, paradoxonok, ambivalenciák területén… Ez a probléma is gyakorlatilag feloldhatatlan, hiszen hiába is vannak anomáliák nagyon régóta bőségesen vannak beszámolók – magas szinten is – „bug”-okról, nevezzük azt csodának, UFO-nak vagy másnak… elég csak pl arra gondolni, hogy a fény sebessége állandó… (felfogható???? Ha netán valaki még nem tudná: hiába közeledsz vagy távolodsz a fényforráshoz TÖK MINDEGY MILYEN SEBESSÉGGEL, a fény sebessége független bármitől MINDIG PONTOSAN UGYANAZ MARAD!!!!! – van-e ennél nagyobb és elgondolkodtatóbb „BUG” a szimulációban???????)
Mindezek ellenére mivel HIT-ALAPÚ planetáris civilizációban élünk évezredek óta (igen és bizony: NINCS SEMMIFÉLE KÜLÖNBSÉG eme fundamentumban semmelyik emberi kultúrában, legyen az bantu, iszlám, hindu vagy keresztény!!!!! – ez sem mellékes érdekesség nem???) EZÉRT MINDENT FELÜLÍR AZ EMBERI HIT… nem azt hisszük amit látunk, hanem pont fordítva kérem szépen: AZT LÁTJUK AMIT HISZÜNK… 😉 Tiboru!! Hálás vagyok a Teremtőnek (vagy szimuláció szoftverfejlesztőnek, vagy saját magamnak mint Brahman.. tökmindegy… ), hogy létezel, mert az ilyen zseniális progresszív emberek viszik előre az emberi fejlődést!!! Remélem még nagyon nagyon sok gondolatébresztő írást adsz nekünk!!!

http://filmtrailer.hu/film/moon/

Ez a film is nagyon jó, akár ebben a témában is lehetne hivatkozni rá. Az elszigetelt ember, az egyszemélyes mikroverzumban…a külvilággal a köldökzsinór egy tányérantenna. 😀 Szerintem nyilvánvaló, hogy sötét titkok vannak a „patyomkinfalak” mögött… 😛

Üdvözlet!
Gratulálok az új poszthoz (is), mindig élvezetes Tiboru tálalásában olvasni az összeesküvések számomra ismert, mind ismeretlen elméleteit.

Pár kommentben megjelenő dologhoz szólnék hozzá. A számítógépes szimuláció futtatás hardver igényével kapcsolatban:

– A most folyamatban lévő kutatások alapján, már elég jól látszik, hogy belátható időn belül képesek leszünk olyan gépeket előállítani, amelyek teljesítmény léptéke nem is mérhető össze a mostani szuperszámítógépekével. (Érzékeltetésként. Egy olyan számítási feladat végrehajtásához, amihez a világ összes számítógépét felhasználnánk, amely képes legalább 2 számot összeadni év milliárdokban mérhető idő lenne szükséges, addig egy majdani kvantumszámítógép ehhez az időhöz képest lényegében azonnali választ adna.)
Az összehasonlítás valahol ott lehet, mintha Babbage által megálmodott mechanikus programozható számológépet és a most üzembehelyezett Titan szuperszámítógépet vetnénk össze. (http://index.hu/tech/2012/10/31/bekapcsoltak_a_vilag_leggyorsabb_szamitogepet/)

– Tároló kapacitás. Ez lényegében nem tétel. Annyi kutatás folyik ebben a témában, hogy felsorolni sem lehetne. Mind ígéretes és olyan kapacitásokat vetít előre, amely a jelenlegi elérhető kapacitáshoz képest a már említett floppy és a most mindenki által beszerezhető 1T kapacitású HDD-k összehasonlítását is felül múlhatja.

Hangsúlyozom, hogy nem sci-fi kategóriájú 1000 évre előre tekintésről beszélek, hanem az elkövetkező kb 50 évről, a jelenlegi kutatások eredményei alapján.

Az „avatar” gondolathoz megjegyezve (miért is van valakinek műbútorasztalos avatarja, amikor hát lássuk be nem tűnik túl izgalmas FPS-nek, vagy RPG karakternek, figyelembe véve, hogy a jelenlegi játékok sem kifejezetten a TB ügyintéző jellegű karakterekre gyúrnak rá – bár megjegyzem vannak olyan játékok, ahol bőszen élhetjük egy gazdálkodó vagy egy kamion sofőr életét például).

– Először is, ha a jelenlegi RPG játékokat vesszük figyelembe (akár számítógépes, akár nem), mindegyikben van NPC (vagy NJK, ki hogy szereti), amelyeket a gép irányít. Ha leülünk játszani, szinte biztosak lehetünk benne, hogy a kocsmárost a gép vagy éppen a DM (KM) irányítja. Ha jobban megnézzük a játékban résztvevő karakterek nagy része tulajdonképpen ilyen szereplő.

– Másrészt. Nem feltétlenül kell avatarokban gondolkodni. Nem kell, hogy akár egyetlen „karakter” mögött álljon bármilyen élő létforma. Teljesen elegendőek MI-k, amelyek mind egymással mind a létrehozott világgal oda-visszahatásban vannak. Az öntanuló rendszerek a lehetőségekhez képest még nem túl jók, de ígéretesek. Magam is foglalkoztam rövid ideig tanítható/tanuló neurális hálókkal, és bár viszonylag egyszerű feladatok végrehajtására programoztuk őket, számomra akkor is meglepően jó hatásfokkal működtek. Gyakorta a feladat végrehajtásában elérték az emberekre jellemző értékeket (és most egyáltalán nem arra gondolok, hogy fáradhatatlanul és gyorsabban csinálták, hanem arra a részre, amely egy emberi képesség kiváltására lett létrehozva és tanítva).
Hogy ez mire lehet jó? Rengeteg szimulációt futtatunk mi is (az embereket értve a „mi” alatt), mert kíváncsiak vagyunk az eredményeire, amiből aztán „jósolni” tudunk valamely jövőben dologra, vagy megérthetünk múltbeli történéseket. (Társadalom szimulációk, evolúciós modellek stb).

Összegezve nem állítom azt, hogy egy hatalmas nagy program része vagyunk, de azt igen, hogy a nem túl távoli jövőben igenis rendelkezni fogunk olyan technikai eszközökkel, amelyekkel hasonló szimuláció végezhető.

Annak felismerése, hogy egy program részei vagyunk-e roppant nehéz mivel benne vagyunk a rendszerben. Az esetleges bugok, nem feltétlenül jelentkeznek úgy, mint felismerhető anomáliák a rendszeren belülről, mivel annak részei vagyunk így azt úgy fogadhatjuk el, mint a normál működés része.
(Mondok egy talán kissé erőltetett példát rá. A programozói hiba, legyen mondjuk az, egy feltételes utasításnál az a rész is végrehajtásra kerül, amelynek elviekben nem lenne szabad. Aki programozott már találkozhatott ilyesmivel például, ha az „if” ágban elfelejtette egy „return” -t beletenni. Ezért mondjuk a program oda is vonalat húz, ahova nem kellene.
A szemlélő számára úgy tűnik, mintha 2 feltétel egyszerre teljesült volna. Találós kérdés, tud-e valaki olyan példát mondani a világban, ahol úgy tűnik 2 lehetséges állapotból egyszerre mind a kettő létrejött? 🙂 )

Nagy programhibákat nem lehet észrevenni belülről, ha csak azt tekintjük, hogy egy-egy kritikus hibánál milyen eljárások vannak. Például program előző verzióra visszaállítása, adatbázis visszaállítása és már megy is minden a maga útján tovább. Az, hogy mondjuk adatvesztés következett be vagy volt egy nagy hiba belülről senki nem mondja meg, szükségtelen ehhez egy özönvíz, mint Reset.

Pár esetleg érdekes link:
1. Számítógépes élőlény szimuláció
http://pcforum.hu/hirek/13974/Megalkottak+a+vilag+elso+szamitogepes+elolenyet.html

2. Keresik egész komoly szinten is, hogy szimulációban élünk-e:
http://www.opont.hu/hirek3.php?k_hirAzn=31319&k_hirFl=201210&k_hirKat=7

@manstein: Én sem hinném, hogy emberi ésszel belátható vagy kategorizálható lenne a karaktervariációk összes lehetősége. Viszont az a megfigyelés helytálló, hogy vannak felismerhető karaktertípusok, és ezek kulturális génként (mémként) öröklődnek is. Jól látható számos sablonos élet- és viselkedésmód, szóhasználat stb.

A dolog hátterében az állhat, amit a tranzakcióanalízis-megközelítésű pszichológia vet fel, hogy ugyanis gyermekkorban készítünk magunknak egy „élettervet” és öntudatlanul is annak az útján haladunk életünk során.

Az valóban megfigyelhető, hogy olyan mémeket kapunk fel és építünk az életünkbe, amik valamiért vonzóak a számunkra, másokat pedig mereven elutasítunk — végül is a saját életút-szabadságunkat magunk korlátozzuk le a napi döntéseink által. Sokszor még olyan mémeket is vonzónak találunk, amik személyesen nem tesznek jót nekünk, és ezt tudjuk is: ilyen a dohányzás, az erőszakos emberekhez való vonzódás, az „öröklődő” alkoholizmus, az öngyilkossági hajlam és sorolhatnánk.

Az én világmagyarázatomban Ők pont ezekkel a mémekkel dolgoznak. Van egy olyan mémkészlet, amit ha kellő mennyiségű ember épít be az élettervébe, az pont a mostani, rabszolgatartó társadalmohoz vezet. Ilyen mémek pl. a szépségmánia, a mámor iránti vágyakozás, a tulajdonhoz való felemás viszony, a közösségi pozíciók helytelen értelmezése, „az élet harc” felfogás, a hatalomtisztelet, a tömegvallások rendszerei és még sorolhatnám napestig. A mémeket napjainkban a tömegmédia és az oktatás terjesztik, régebben az egyházaké volt a vezető szerep.

A legkeményebb ezek közül a mémek közül szerintem a piramis-szemlélet: a legtöbb ember szükségszerűnek és természetesnek látja, hogy a társadalom hierarchikus, és egy ilyen rendszerben próbálja meghatározni magát, céljait és életútját. Pedig ha alaposan megnézünk bármilyen természetes rendszert, mindig hálózatos, ciklikus és kooperatív megoldásokat találunk, ahol a „vezetés” sosem öncélú, és mindig ésszerűen korlátos. Egyszerűbb példával: az erdőnek igazából nincs királya, mert a csúcsragadozók falkavezérének tetemét is megeszik egyszer a dögevők. Ezek a körforgások mindig finom, önszabályozó rendszerek. Ha az ember egy ebbe az irányba mutató mémkészlettel alakítaná az életét, akkor azt hívhatnánk akár szabadságnak is.

Zárványként, de vannak a mai társadalmakban is ezt a szabadságot kínáló emberi életközösségek, pl. szerzetesrendek, biofarmok és más „alternatív” csoportok. Ezek sztem azért ébresztenek sokakban oly édesen fájdalmas vonzódást (bennem is), mert valahogy természetesebbek hatnak, jobban illeszkednek az ember valódi természetéhez.

kategóriák csak az agyunkban léteznek. minden témában.

komolyan venni az ilyen fajta általánosítást nagyon veszélyes elméletekbe torkollhat.

@morat:

Az én élményemben inkább az volt a furcsa, hogy utána rögtön találkoztam azzal, aki emlékeztetett rá. :-))

Amit mondasz, annak már asztrológiai vonatkozásai is vannak, amihez én nem értek, bár ezzel kapcsolatban is van egy nagyon szellemes és tanulságos történetem. 🙂

@gtibor:

Nem ilyet, de hasonlót én is átéltem már. Sokszor érzem úgy, hogy ismerek olyan embereket, akiket ésszel tudom, hogy sosem láttam még. Azt azonban többnyire meg tudom találni, hogy kire emlékeztetnek erősen.

Erre nekem az a magyarázatom, hogy valójában nem vagyunk annyira különbözőek, érzésem szerint összesen 100 – 1000 (legfeljebb egy nagyságrenddel több) féle ember létezik.
Megvannak a tipikus filmes karakterek? A gimis focicsapat kapitánya, aki későbbi életét autómosóban/vegyesboltban tölti? Az enyhén elhízott pletykás pincérnő/titkárnő? A jóindulatú, de kissé együgyű és naiv szigorúan vallásos férfi/nő, aki másokkal és önmagával szemben is igen elnéző?
Na ők az életben is megvannak és még vagy 1000 (vagy legfeljebb 10000, de semmiképpen sem beláthatatlanul sok) profil. Ráadásul manapság egyre inkább azt hiszem, hogy az első pár gesztusból, mozgásból, no meg arcvonásokból és arckifejezésből jó tippet tudok adni arra, hogy az új ismerettség melyik típusba tartozik. Egyszer annyira erősen elfogott ez az érzés, hogy majdnem elkezdtem elkezdtem összeírni a típusokat, de aztán szerencsére nem.
Mintha lenne pár valóban eredeti arc is, de lehet, hogy őket csak még nem sikerült katalogizálni…

Szóval: vagy nem vagyunk annyira különbözőek, vagy ha úgy tetszik a gyártósor / szoftver algoritmus nem ismer végtelen variációt és csak nagyon kevés (1-5%) valóságos önálló entitás létezik.

@tiboru:

Lehetséges az ilyen 🙂 Bár nem tudom melyik windows-t használod, de az ilyesmi jelenséget cross-linkkét is emlegetik, sürgősen egy mentést javaslok a fontos anyagokról és még így is reménykedni, hogy minden meglesz 🙂

Szükségszerűen a Mátrixban élünk

A világ egyetem végtelen, az idő szintén végtelen legalábbis emberi szempontból. A világegyetem születése óta eltelt év milliárdok során technikai civilizációk tucatjai fejlődtek már ki. Az első őrkőéletű technikai civilizáció minden az univerzum minden pontjára eljuthatott.
Az élet célja hogy minél tökéletesebb, életképesebb utódokat hozzon létre. Ám amikor eljut odáig a technológia hogy képes az egyén személyiségét „lelkét” egy gyakorlatilag tökéletes testbe átültetni, így örök életűvé tenni. Valószínűleg ekkorra már az energiaforrások és az erőforrások kimeríthetetlenek és ingyenesek lesznek. Az ember számára a kihívások és a megoldandó problémák megszűnnek.
Így a gépek segítségével a mátrixba menekülnek, ahol újra küzdhetnek, remélhetnek, szerethetnek, gyerekek lehetnek, élvezhetik az újdonságokat, gyereket szülhetnek, nevelhetnek, gazdagok lehetnek, szegények lehetnek. Újra élhetnek amennyiszer csak akarnak.
Egyszóval újra emberek lehetnek.
Ember küzdve küzdj, és bízva bízzál!

@FilcTroll: Nemrég hallottam: amikor még csak kiválasztott keveseknek lehetett mobilja, bunkofonnak hívták, most, amikor már minden hülyének lehet, okostelefon.

@tiboru: biztos bugos lett a rendszer egy pillanatra, és rosszat vetített eléd a mátrix vizuális élményként.

Egy abszolút friss, személyes élmény… Bevallom, még most is beleborzongok egy kicsit.

Előrebocsájtom, hogy teljesen tiszta vagyok, napok óta nem fogyasztottam (legális) tudatmódosító szert, illegálisra pedig még gondolni sem merek.

Szóval ma délután rendezgettem a gépemen a különféle anyagokat: dokumentumok, régi és új posztok vázlatai, jövendő posztok forráskutatásának részeredményei, fotók, egyéb illusztrációk, filmek, satöbbi. Tudjátok, hogy megy az ilyesmi; én régimódi vagyok és a Total Commandert használom pakolászára, fájlok és könyvtárak átnevezésére, törlésére.

Naszóval, amint a Konteóblog nagykönyvtárban rakosgatom a cuccot, a Vázlatok alkönyvtárban (ahová azok kerülnek, amiket még nem írtam meg) egyszercsak megjelent egy fájl, aminek valami (első blikkre értelmetlennek tűnő) betűkombináció volt a neve, a kiterjesztése pedig .doc. A mérete egy normál konteóposztnyi volt, vagyis hetvenvalahány kilós. De nem is ez volt a legfurcsább, hanem az, hogy a létrehozás dátumaként 2012.11.25 szerepelt.

Ránéztem és nem értettem. Reflexből rákattintottam (ugye arra számítva, hogy a .doc kiterjesztéshez társított alkalmazás, a Word majd megnyitja), de nem ez történt, hanem az, hogy (egy kis várakozás után) megnyílt a mátrixos poszt dokumentuma…

Ismétlem: ebben a könyvtárban a még nem publikált anyagaim vannak, a mátrixos dokumentum (mindig először megírom doksiként, s csak aztán másolom be a blogszerkesztési felületre), tehát a mátrixos dokumentum két alkönyvtárral odébb található, a már élesítettek között.

Csak néztem ostobán. Aztán bezártam és visszatértem a Total Commanderhez, hogy jobban megnézzem a novemberi keltezésű fájlt, de az már nem volt ott. És azóta sincs sehol.

No, ez volt a mai történetem. Biztos van valami logikus magyarázat, de én per pillanat nem látom. És megismétlem: minden így történt, ahogy leírtam.

További szép estét mindenkinek. Asszem iszom egy stampli páleszt vacsora előtt.

@sanyandy: „…hogy az illetőt hol lehet megtalálni. Illetve hol lehetett 2008 szeptemberében.”

Épp a Vatikánba mentek emberáldozatra. 😀

A Rejtett Kéz kemény anyag, valóban. Azért nem szokás pl. a teremtésről ennyire bicskanyitogató magabiztossággal kijelenteni dolgokat.

Akik a poszt végén található linket követve kicsit elmélyedtek a tranzhumanizmus témájában, ill. akik szeretnek a várható jövőn agyalni, azoknak melegen ajánlom a köv. vidijót:

http://youtu.be/20JCGDwBt7A (Rise of the Machines – USA)

Spoiler:

Úgy néz ki, hogy sem az optimista transzhumánok által elképzelt technológiai földi paradicsom nem jön el az elkövetkező években és nem lesz mindent eldöntő végső háború sem ember és gép között, ahogyan azt a terminátoros és mátrixos mórickák képzelik. Lesz viszont (fél)intelligens robotok által felügyelt biztonság, nem halálos fegyverek, a polgárság totális megfigyelése, minden ami szem-szájnak ingere.

Coming soon to a neighborhood near you…

Visszajöttem, mert ‘gondolatébresztettél’. Ha elfogadom a virtuális valóságot, miért abból indulunk ki, hogy megtudjuk a valóságot? Talán pont ez a cél, hogy jobb nem tudni, mi van… Ez nem megalkuvás. Bár lehetne a program kedvesebb is, háborúk, AIDS és Fidesz nélkül… Egy könnyű lebegés, havi egymilló és kellemes 28 fok… Az ott született akváriumi halam se megy a tengerbe. Csak én sajnálom meg néha a ‘faltól-falig házát’, mert kívülről látom. Neki ott az, és annyi a világ. Ha van benne némi elvágyódás, akkor az az ösztön, valami eredendően kódolt érzés a természetes egészhez való tartozáshoz. Valahol mi is ezt éljük meg, programoktól függetlenül…

itt a piros, hol a piros
jahh,latom, a piros nyeroben van……

Kétféle programhiba létezhet szerintem:
1; az álmok, melyekben hamarabb kapja az ember az „adatcsomagot”, mint ahogy az valóban megtörténne,
2; a zsenik, mert a szimulációkat töbnyire átlaghelyzeteken futtatják és a zsenik azok akik belelátnak a jövőbe (pl. Tesla) a törlés akkor következik be, mikor túl sok szimulációs eltérés jelentkezik, és ekkor újraindítják a programot…..

jut eszembe amerikai hurrikán konteó nem lesz??:)

Kár, hogy erről a thread-ről csúnyán lemaradtam 🙁
Azért hogy valami konstruktív hozzászólásom legyen, két novellát én is ajánlanék a témában:
Lino Aldani – Buonanotte, Sofia
Harlan Ellison – I Have No Mouth and I Must Scream

@tiboru: 🙂

@szomg:

Jajj, elnézést, elnézést!!!!

_fejét fogja és szégyenkezik_

Nagyon szomorú vagyok a poszt alábbi megjegyzése miatt:
„amelyre nincs semmiféle logikus magyarázat (és akkor most csak a blog eddigi legsikeresebb posztjában, a Djatlov-hágósban ismertetett sztorit említeném…)”
A magyarázat ugyanis ott van az 1947-1503 sz. hozzászólások között, szom g nicknéven.
A hibátlan, logikus, tökéletes magyarázat.
🙂
Szerénység, elvtársak, ezt szeretem magamban.

@Rókakígyó: Nagyon megörültem, hogy Örkényt említetted. Levettem a polcról az Egyperces novellákat, és minden itt felmerült kérdésre megtaláltam a választ bennük.

@bloodkecske:

„Ha meg túl bugos lesz a mátrix akkor jön egy özönvíz vagy egy meteor és az alapprogramokon kívül nem marad meg semmi.”

Azért elég hervasztó a tudat, hogy lehet: a sokat emlegetett világvége semmi más, mint egy „delete all” parancs egy külső billentyűzeten…

@gigabursch:
Ez rossz példa, a Basic, elég magas szintű ahhoz, hogy alacsonyabb szintről ki lehessen lőni, akár csak egy megszakítással 😉

Nem hiszem, hogy ezt a „mátrixot” úgy kellene elképzelni, hogy azt bele lehet helyettesíteni a mai tudásunknak megfelelő számítógépekbe, amit le kell állítani meg újra kell indítani. Ha úgy nézzük az agyunk is mindig újraindul miután lefekszünk és felkelünk. Ha meg túl bugos lesz a mátrix akkor jön egy özönvíz vagy egy meteor és az alapprogramokon kívül nem marad meg semmi.

Nálam bizony dobogós helyen áll a Holografikus Világegyetem-konteó, ezért is örülök, hogy most sorra került tiborunál.
A filmben a déjà vu a hiba, de mi is kereshetünk hibákat v nagyon erőszakolt jelenségeket a fizikában.
Szerintem ilyen a hullám–részecske „csiki-csuki” játéka, vagy a fénysebesség átléphetetlensége.
Még egy nyomorult kis részecskét sem tudunk „átlökni” ezen a korláton, a tömege végtelenné válna abban a pillanatban és mehetnénk vissza a rajtvonalhoz.
Mintha minden afelé tendálna, hogy ne ismerhessük meg a jövőt, tehát kénytelenek legyünk végigmenni a pályán, kerül, amibe kerül, a nyertes csakis a kazualitás (ok-okozat egyirányúsága) lehet. (Tényleg annyira következetesen, mint egy mai magyar levajazott közbeszerzési pályázatban, ahol mindig a csókos győzteshez igazítják a tender kiírását.)
A természet (vagy amit mi annak mondunk most) bármit megtesz, csak ne tudjuk átlépni a fénysebességet – amivel lehetővé válna az időutazás is. Maga a dolog akkor válik furcsává, ha a ezt a szabályt magától az Univerzumtól is elvárnánk, de az persze tágulhatott gyorsabban a fénynél, csak azon BELÜL nem léphető túl ez a sebességhatár. (Néhány fizikus a fény terjedési sebességét sem tekinti állandónak, idővel ez az érték változhatott.)

Stanislaw Lem egyszerűen a képünkbe vágja: tetszik, nem tetszik, egy mesterséges produktumban élünk.
(De akkor mér’ nem adtak hozzá jótállási jegyet, he? Én tényleg mindenhol keresem, de nem találom… Meg user manual is kéne, legalább angolul, ha kérhetném…)
Ha egy amolyan „matrjoska-univerzumban” élünk, vagyis egyszer majd sikerül vhogy „kirágni” magunkat (mint hernyónak magát az almából) az aktuális héjból, talán többet látunk majd. Ha az a világ egy másféle fizikán alapuló rendszer, akkor bingó, és talán megvalósulhat a korlátlan térutazás. Szabadabbnak hisszük majd magunkat Ha nem, akkor eggyel több frusztrációt kell majd az akkori agyturkászoknak kezelniük.
De arra a kérdésre, hogy mindezektől boldogabbak leszünk-e, egyértelműen nem a válasz. Ahogy a filmben is: Neo árulója tudatosan választotta az illúzió okozta boldogságot, mint a valóság szabadságát és nyomorát.

@gigabursch:
Nem lehet, sőt régen sem lehetett:
Ctrl+Brake, vagy Crtl+Z, Alt+F4…, több kell egy rendszer megfektetéséhez. 🙂

@tiboru:

Höhö, az csak az egyetemistáknál van, de ott meg teljesen elszakad a film… :-), és akkor ki fűzné be újra….

Amúgy persze én is voltam már UFO-val, és igazán csak arra emlékszem, hogy esemény* után kiettem a hűtőjét, mert borzalmasan éhes is voltam, de azért a legtöbb esetre még ma is jó szívvel emlékszem… és emlékszem.

__________
favicc: Mit tesz az erdész esemény utáni védekezésképp? Lelövi a gólyát. 🙂

Kizárt dolog, hogy létezzen mátrix.

Egyszerűen túlcsordulna azon a ponton, amit minden kezdő BASIC programozó élete első programjával kipróbált és csak a gép hideg kikapcsolásával tudott orvosolni:

10 goto 10

Ezzel ma is meg lehet fektetni egy számítógépet.

Képtelen lenne a mátrix leállítani önmagát, és erősen bugossá válna, és a skynet vírusához képest ez olyan problémát okozna, hogy újra kéne indítani a szervert, de nem tudná, mert túl sok lenne a beragadt process még az 1980-as évekből.

Ezen felül (egyszerűbb gondolkodásuak számára):
Sem a punci illata, sem a farok keménysége nem modellezhető.

Ennyi…

Tehát:
Ha netán eljönne a mátrix világa, akkor mindenkinek a 10 goto 10 paranccsal kellen indítania a napját.

Üdv Mátrixlakók. Sajna az én karakterem nem olyan összetett mint pl Tiboru mesteré, nem is került annyi creditbe, így a következőképp tudja megfogalmazni a tapasztalatait: a karakterem soxor úgy érzi, annyira szívóágon van ami egyszerűen nem lehet véletlen. egyszerű példa: vannak olyan napok, amikor a karakteremnek semmi sem sikerül. Biztos volt már ilyen nálatok is. ilyenkor megvágja magát, leesik és összetörlik valami, kiborítja a levest a frissen mosott asztalterítőre, a meghámozott körte ami ugye tudjuk úgy csúszik mint a khm p.. 🙂 igen, leesik a padlóra… Szóval tök mindegy a karakterem mihez nyúl, mit csinál, abból csak baj lesz. Ezért soxor úgy hiszi tuti, hogy valami irányítja. Ezt egyre erősebben hiszi.

Először pontosan definiálni kellene, mit értünk „valóság” alatt. Szerintem, jelenleg a legjobb, bár kétségkívül nem túl szép definíció az, hogy „a valóság az, amelyet adott pillanatban annak érzékelünk”. Ebből kiindulva a valósággal nincs probléma.

A jelen embere jelenleg többnyire azt érzékeli valóságosnak, ahol nem lát ellentmondást addigi valóságtapasztalatával, az őt körülvevő környezet ismereti ellentmondásoktól mentes, vagy csak kevés ilyen ellentmondást tapasztal. Például, ha egy addig soha sehol nem látott bogarat találunk a szobában (kis eltérés az eddig tapasztaltaktól), akkor nem fogjuk azt gondolni, hogy nem a valóságban vagyunk, de ha egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy mi magunk vagyunk a bogár (nagy eltérés), akkor az emberek többsége valószínűleg azt fogja gondolni, hogy álmodik (szintén érdekes kérdés, miért nem tartjuk az álmot valóságnak). Ugyanakkor, ha éppen álmodunk, nem feltétlenül akadunk fent azon, hogy bogarak vagyunk, mert abban az állapotban ez természetesnek tűnik, az álomban más számít „addigi valóságtapasztalat”-nak (érdekes kérdés, hogy miért).

Ezeket a valóságtapasztalatokat (a jelen valóságban, hehe) érzékszervi úton és közvetett megismeréssel szerezzük meg. Ez a közvetett megismerés jelenleg leginkább a tudományos vizsgálódás. Például, senki nem látott közvetlenül neutrínót, de mégis valóságosnak tekintjük. Ugyanakkor, vannak olyan dolgok, mint például a gömbvillám, a párhuzamos univerzumok, vagy hogy az agyunk egy lombikban úszkál, és valakik egy virtuális valóságot építenek köré, amelyeket elképzelhetőnek tartunk, de semmiképpen sem kikezdhetetlen valóságnak. A valóság megismerésére fordított erőfeszítéseink eredményeképpen ezek előbb-utóbb megerősítést vagy cáfolatot nyernek.

Lehet, hogy hamarosan (valóságosnak tűnő) bizonyítékot találunk arra, hogy a minket körülvevő világ csak egy szimuláció, azaz jelenlegi fogalmaink szerint nem „valóságos”. Innentől kezdve a „valóság” számunkra már nem azt fogja jelenteni, amit most, hanem egy tágabb halmazt, amelynek a szimuláció az egyik részhalmaza. Először a „valóság” az eddigi valóságunk lesz, annak a tudatával kiegészítve, hogy amit érzékelünk, az egy szimuláció. Aztán talán módot találunk a szimuláció megvalósításának hogyan-jára, miért-jére. Talán idővel befolyásolni is megtanuljuk. Innentől kezdve egy sokkal tágabb valóságban élhetünk. És ez mehet így tovább és tovább.

Lehet, hogy néhány ezer éve megdöbbentő és ijesztő volt a felismerés, hogy az életünket nem az Olümposzon veszekedő és üzekedő, imával és áldozattal megnyugtató módon befolyásolható istenek irányítják, hanem olyan erők és törvényszerűségek, amelyekre semmilyen hatásunk nincs. Ugyanakkor ezzel a felismeréssel a „valóság” fogalma megváltozott, onnantól más számít valóságtapasztalatnak. Ez a változás (fejlődés) folyamatos, néha gyorsabb, néha lassabb. Személy szerint hosszú távon semmi ijesztőt nem látok abban, ha kiderülne, hogy amit jelenleg valóságnak gondolunk, az nem a „valóság”. Szerintem, hamar hozzászoknánk a megváltozott valóságképhez. A példához visszatérve, ha elég hosszú időn át bogarak lennénk, akkor előbb-utóbb valóságnak fogadnánk el, kiegészítve addigi valóságtapasztalatainkat.

Annak a kérdésnek, hogy mi a „valódi valóság”, egyszerűen nincs értelme. Mindig az a „valóság”, amit annak tartunk, és ez az idő (ez vajon valóságos?) előrehaladtával változik. Engem személy szerint jelenleg jobban nyugtalanítana, ha nem így volna.

Először is minden kétséget kizáróan igaz az, hogy nem vagy más, mint egy agy egy kocsonyás lében. Ez még akkor is igaz, ha az a kocsonyás lé és benne az agy az történetesen egy döntően kalciumból és szerves anyagból álló edényben helyezkedik el, amit nevezzünk az egyszerűség kedvéért koponyának.
Ez azért fontos, mert te BELÜL vagy és az érzékszerveiden keresztül érzékeled a KÜLVILÁGOT. Szerintem teljesen egyértelmű, hogy objektív külvilág ezen a ponton túl nincs is, hiszen nem ugyanazt látjuk, nem ugyanazt halljuk, nem ugyanazt szagoljuk (megj: nem feltétlenül ezek a legnagyobb eltérések a világ-érzékelésünkben, de ezek a legegyértelműbbek). A világ – ha a szürke hétköznapi az-van-amit-látsz verziónál maradunk is – mindenképp szubjektív mindannyiunk számára.
Hogy ez-e szubjektív, (ha úgy tetszik: testreszabott) kép a „fizikai valóság” vagy egy kitalált világ, egy (esetleg mesterséges) álom, egy számítógépes szimuláció, Isten terepasztala, vagy te magad vagy Isten, vagy éppen a gumiszobában leszíjazva és bedrogozva gondolod azt, hogy a valóság az, hogy a konteoblogot olvasod igazából érdektelen, mivel minden valóság szubjektív és ebben egyik sem jobb a másiknál.
Ennek a gondolatnak is számtalan filmes feldolgozása volt (most kapásból a 12 majom ugrik és a Harcosok Klubja ugrik be, de akár a Hatodik érzék is behozható ide). Ezek és a téma felett anno töltött több hónap agyalás után a konklúzió: nem azt a kérdést kell megoldani, hogy ez a „valóság” e vagy sem, hanem hogy mi benne a feladatod és megoldani azt.

Sziasztok!!

Először is főhajtás a mesternek az újabb remek posztért!

Azt nehéz megítélni vajon mennyire lehet valóságalapja egy ilyen elképzelésnek mint pl. a bug, de az tény hogy vannak a világunkban érdekes dolgok amiket nehéz megmagyarázni.
Ha jól emlékszem a Discovery Sciencen láttam egyszer egy Morgan Freeman sorozatot a címe: a féreglyukon át. Talán a második évad egyik részében mutattak be egy nagyon érdekes kísérletet ami nagyon is témába vág:

A lényege, hogy tudósok foton részecskéket lőttek keresztül két nyíláson egy fényérzékeny anyagra, egyszerre mindég csak egyet. De a megjelenő képen nem a két párhuzamos nyílás képe volt látható, hanem sok-sok párhuzamos nyílás képe, tehát a fotonok úgy viselkedtek mintha minden egyes részecske egyszerre haladt volna keresztül mind a két nyíláson. Ám az érdekesség csak ezután jön, mikor a tudósok megpróbálták filmre venni a kísérletet, amint kamerákat helyeztek el a fényérzékeny anyag közelében a sok-sok párhuzamos minta eltűnt és csak a két nyílás képe maradt meg. Mikor elvették a kamerákat a párhuzamosok visszatértek. Tehát ebből azt a következtetést vonták le hogy a valóság megváltozhat csak azáltal hogy megfigyeljük. Szerintem ez elég érdekes. És a tiboru által felvázolt elméleteket akár alá is támaszthatja.

A kommentekről jutottak ezek eszembe:

http://spear.comule.com/2_38_Hologram-a-vil-gunk-.html

http://pirospirula.blogspot.hu/

Van még egy, de azt nem találom. A fizika manapság már nem mozog 3 vagy 4 dimenzióban. A dimenziók száma 11 vagy 13, asszem inkább a 11 felé hajlik a tudományos világ. A következmények beláthatatlanok:)

Pillangószárny-effektus: ha nem az a katona lövi le Oszamát, lelövi más – az események konvergensek is lehetnek, nem feltétlenül változtatja meg minden egyes esemény a jövőt.

Progrmahibák, mint bizonyítékok a mátrixra: de honnan tudjuk megkülönböztetni a bug-ot a feature-től? Arthur C. Clarke szerint a megfelelően fejlett tudományt nem lehet a varázslattól megkülönböztetni. Manapság sok olyan jelenséget fogadunk el természetesnek, ami nem is olyan régen még megmagyarázhatatlan volt…

@tiboru:

„Ó, zavarba hozol… Én tényleg nem csinálok mást, mint összegyűjtöm a konteókhoz kapcsolódó anyagokat és elétek tárom őket. Tudod, mint Newton, aki azért látott olyan messzire, mert óriások vállán állt :-)”

Newton Hooknak szánta ezt a bajuszcibálós megjegyzését (aki amúgy is fújt rá sokért, pl azért, mert a Principia idején, 1687-ben már megvolt saját külön erő-fogalma). Hook 152 cm magas volt.
Ennyit az óriások vállán ácsorgásról:)

@gaz58ella:

Hú, most, hogy mondod, valami rémlik nekem is, de nekem se ártana egy Google-chip, vagy egy maréknyi Cavinton…

Van egy jó kis déjá vu elméletem, de a Hihetetlen magazinban akarom először publikálni.

Az egyszerre menstruáló nők nem csoda, hanem bizonyított tény: az azonos közösségben levő nők (pl. munkahely, kibuc) ciklusa egy idő után összeszinkronizálódik. Ennek valószínűleg evolúciós oka van.
A szinkronicitást tényleg sokan megtapasztalják, de mérhető, igazolható formában még nem sikerült leírni tudtommal és az esetleges gyakorlati értékéről sincs bizonyított elmélet.
Az SzH-hoz meg csak annyit: Több dolog van földön ‘s égen…
Meg egy másik: Isten útjai kifürkészhetetlenek.

Illetve: A dolgok jelenlegi állása szerint a valóság megismeréséhez (tehát ahhoz, hogy a környezetünkben előforduló jelenségekből levont következtetésekkel a jövőre érvényes jóslatokat tegyünk) eddig a matematika vitt minket a legközelebb, vagyis a azok az egykoron csodaszámba menő dolgok (repülés, orvostudomány csodái, stb.) miket a tudomány hozott el nekünk, azok abban közösek, hogy a matek nyelvén lehet leírni őket. Ez vonatkozik az ősrobbanásra is. Lehet, hogy nem tudjuk elképzelni, de ha a mostani jelenségeket egymás mellé téve a jelenleg ismert elvek alapján számolni kezdünk, akkor oda jutunk, hogy marha régen volt a nagy semmi, ami aztán felrobbant…és ebben az a szép, hogy egy több dolgot (távolodó galaxisok, vöröseltolódás, kozmikus háttérsugárzás) is megmagyaráz, méghozzá konzekvensen: akár a háttérsugárzást, akár a távolodást nézzük, ugyanazok a számok jönnek ki az egyenletekből.
Kvantumelmélet dettó.
Vagyis amíg az SzH létére csak furcsaságok, programhibák, meg effélék nyújtanak igazolást, addig az eléggé komolytalan. Majd ha lesz valami előre kiszámolható, megjósolt és aztán beigazolódott kijelentés ezzel kapcsolatban, akkor érdemes lesz vele foglalkozni, addig menjen az asztrológia, meteorológia, parapszichológia mellé a polcra. 🙂

Szerintem van különbség az általunk érzékelt világ és a valóság között, de nem feltétlenül azért, mert valaki szimulációt épített. Az érzékszerveink gyengék. a fénynek pl. csak egy tartományát látjuk. Nem halljuk sem az infra, sem az ultrahangot. Műszerrel persze, fel tudjuk fogni, de ez nem ugyanaz, mint érzékelni. Például, ha én egy földönkívüli lennék, aki infravörös tartományban lát, lehet, hogy leolvasnám ezt a képernyőt műszerrel, és az érzékelné, hogy különböző intenzitású fényfoltok vannak rajta. Viszont, én a belőle áradó egységes hőt látnám. Nem biztos, hogy megtalálnám az írást, ami pedig ott lenne az orrom előtt. ugyanabban a dimenzióban.

Rendszerhiba, bug lehet még a szinkronicitás. Például, ha rádiózol olvasás közben, és ugyanazt a szót olvasod, mint amit hallasz, egy azonos pillanatban. Persze nem gyakori kötőszavakról van szó, ezek lehetnek komplett kifejezések is.

Engem például filmnézés közben egyszer hívott anyám, és mesélte, hogy ki kell húzni a fogát, ugyanabban a pillanatban egy szereplő mondta, hogy valaki otthagyta a fogát. 🙂 Ilyesmire gondolok.

De szinkronicitás lehetett az is, amikor két volt kolléganőm annyira jó barátnők voltak, annyira egy hullámhosszon voltak, hogy már egyszerre jött meg nekik. 🙂 Ezt egy harmadik kolléganő mesélte. 🙂 Jójó, tudom, a nők mondanak ezt-azt egymásról. 🙂

@feketelaszlo: akkor maradjunk annyiban, hogy a válasz 42 🙂

@warr: Káosz-elmélet, ha Szabó 23 József 1991. augusztusának egy meleg estéjén nem borítja rá a kólát a Balatonnál a Mari nénire, az nem megy ki a mosdóba, nem találkozik ott a nyaraló amerikai katonával, az nem fogja el Bin Ladent, satöbbi-satöbbi. Így el is érkeztünk ahhoz, hogy ha nincs minden leszimulálva, akkor nincs tökéletes szimuláció. Márpedig itt nem egy 7 milliárdos bolygóról beszélünk, hanem jelenlegi ismereteink szerint mintegy egész univerzumról és annak néhány százmilliárd évéről: ez a Naprendszer csak egy homokszem a sivatagban.
Szóval a kérdés, hogy mi a célja egy ilyen tökéleteshez közelítő szimulációnak? Nos, ha valóban van ilyen, a választ tényleg csak az egerek tudják.

A „társadalmi mátrix” az nagyon is sanszos. Az valami félelmetes, ahogy manipulálják a társadalmat, ahogy butítják lustítják, jellemtelenítik a népeket. Egyetlen példa a lustításra.

Tiboru konteo.blog.hu-s időszakában, magát értelmiséginak (joggal) valló ismerősöm lelkes olvasója volt a konteo blognak. Most hogy 1-el többet kellene kattintania, már nem. :-(.

„Agy az üvegben”. Tudom, hogy meredek, de mi van ha a tudatunk nem az agyunkban van? Mi van, ha az agyunk „csak” egy „rádióadást” vevő készülék? Balogh Béla A Végső Valóság c. könyvében olvastam.

http://hu.scribd.com/doc/12883213/Balogh-Bela-A-Vegso-Valosag-Elso-Resz

Hja igen, és a csavar a csavarban az, hogy azok is csak valakik virtuális kreatúrái, akik kitalálták ezt a világot. And so on.

Jó a téma! Mielőtt végig olvasom a kommenteket, belinkelem, hátha érdekes lehet, a 13th floor c. film is ezt a témát feszegeti, roppant érdekes:
http://www.imdb.com/title/tt0139809/

@tiboru: Ezt osztom. Én úgy raktam össze a képet, hogy valójában ugyanaz, a jobb híján léleknek nevezhető izé lakik mind a hétmilliárd szereplőben. Valójában egy egységes, magas tudatú entitás hétmilliárd, külön öntudatra ébredt része vagyunk. Ezt az entitást sokféle néven nevezik, használjuk most a Jehova nevet az érthetőség kedvéért. Ő valóban isten, bár nem a legfelsőbb, eredeti Teremtő, hanem egy a sok hasonló entitás közül. Ez szépen egybevág a lélekvándorlásról, korábbi életekről, halálközeli élményekről szóló ismereteinkkel.

Az anyagi világ, azaz a Föld értelme a tapasztalás: Jehova tanul, szétszakadtságában és korlátozottságában megtapasztalja teremtő önmagát. A lecke a jó és a rossz problematikája, a dualitás. Régi bölcsek folyvást hangoztatják, hogy a duális világ csak illúzió, valójában nincs jó és rossz, csak egység van.

Az emberi életek, viszonyok kavargó gombolyaga egy színdarab. Jehova szétszakadt részei, az emberek a Jó szereplők. Vannak azonban köztünk más entitások részei, akik a színdarabban a Rossz szerepét játsszák: pl. a Lucifer néven ismert entitás is ilyen. Azért van jelen a Földön, hogy biztosítsa az ellenpólust, hiszen enélkül a színjáték és a tanulás értelmetlen lenne. Jehova és Lucifer játékon kívül „jó barátok”, ahogy egy színdarab színészei is együtt konyakoznak előadás előtt és után; itt, a játékban azonban ki-ki a lehető legjobban igyekszik eljátszani a szerepét. Másképp megközelítve: a negatív pólust képviselő Lucifer egyfajta edzőpartner, és ahogy látjuk, elég kemény srác.

Ezért az én válaszom arra, hogy ki mozgatja a szálakat, elég egyszerű. A szálakat mi (Jehova) mozgatjuk, miközben ők (Lucifer) komolyan igyekeznek eltéríteni bennünket, láthatóan sok sikerrel. Az izgalmas következtetés az, hogy ezek alapján mi tehát az élet értelme?

Ha én Hoffmann Rózsa lennék, kötelező olvasmánnyá tenném a középfokú oktatásban Tiboru konteó blogját. De komolyan.

SzH. 5*.

Kétfelé választanám SzH kérdését. Társadalmi és természettudományos oldala is van szerintem ennek az SzH dolognak.

Társadalmilag talán egyszerűbb. Próbálok válaszolni a végső kérdésekre.

Mióta megy ez így?
Ha tippelnem kéne, úgy azóta, hogy elkezdtük, mi emberek az egy társadalmon (törzsön, hordán) belüli intézményesített erőszakot, az alá és felé rendelést. Meglehet, ez azzal esik egybe, amikor a matriarchális társadalmat felváltotta az apajogú. Több hölgynek is felvetettem, mi lenne, ha a világon mindenhol a közéletben, a közszolgálatban, a politikában csak hölgyek vehetnének részt? Az „átlag” válasz ez volt: Az lehet hogy két szomszédos ország évekig szóba sem állna egymással, de nem ontanánk ki egymás vérét, belét.

Az valami félelmetes, hogy rendszerektől (izmusoktól) függetlenül, természetesnek vesszük az intézményesített erőszakot, amit évezredekig a papság, újabban a materialista – tudományos világnézet + a sajtó is erősen sugall. Holott minden háború, minden történés mögött egyetlen dolog áll. A pénz.

Ki(k) állhat(nak) a háttérben?
Ha jól rémlik, már itt is láttam a linket.
http://www.sg.hu/cikkek/85301/felfedtek_a_vilagot_uralo_tokehalozatot

Ez nem a szokványos 13 családos, vörös csillagos összeesküvés elmélet. Ezek cégnyilvántartások adataiból szerkesztett látható kapcsolati hálók, melyek alapján 147 nagyobb cég adja a vizsgált (minő véletlen, túlnyomóan bank)tőke 40%-át.

Meddig fog ez működni?
A válasz egyszerű. Amíg az átverés nyilvánvalóvá nem válik a többség számára.

Mi a célja a létrehozójának?
A pénz, a totális hatalom, az új világrend. Ez a félelmem.

Úgy vélem, természettudományosan is érdekes dolgok előtt állunk. 10. FilcTroll gondolatára rezonálnék :-). Húrelmélet.

Az valami félelmetes, hogy minél mélyebbre megyünk az anyagban, minél kisebb „elemi részecskéket” vizsgálunk, úgy egyre több az energia, és egyre kevesebb az anyag. Materialista emberként legyinthetnék, hogy hiszen Einstein óta tudjuk, az anyag és az energia ugyanaz. Mégis, ennek az izmusnak a nevét adó dolog, a matéria, elillanni látszik. Ez több mint szimbolikus.

Ha ehhez veszem, a már lassan 100. éve ismert kvantum jelenségeket, azt, hogy ezeket eddig senkinek sem sikerült a relativisztikus (ma igaznak vélt) fizikába illeszteni. Ugye „csak” olyan apróságok sérülnek a kvantum jelenségekben, mint a kauzalitás, az okság! Aki nem ismerné:
http://www.idokep.hu/hirek/quantum-radar-delayed-choice-eraser

Továbbá a kozmológiában vagy 15. éve ismert gravitációval ellentétes hatású (tömegeket taszító) sötét energia (univerzum tömegének 70%-a) és a sötét anyag mibenléte is rejtély (univerzum tömegének 25%-a). Röviden, amit mai természettudományos tudásunk „lefed”, az úgy a világegyetem tömegének 1/20-a. A maradékról lövésünk sincs, csak azt tudjuk, hogy van.

Az igazi tudós a tények súlya alatt meghajlik ugyan (így lett elfogadott a húrelmélet, amikor kiderült hogy nem 4-5 húrelmélet van 10-11 térdimenzióval, hanem csak egy, igaz 12 térdimenzióval, bár a számokban tévedhettem, nekem 3 felett sok a térdimenzió). A tudományos struktúrák, azonban inkább hasonlítanak az egyházi hierarchiára, ezért lassú az áttörés.

@vidra:

Igen, hétmilliárd párhuzamos jelen létezik. Csak az a végső kérdés, hogy ki húzogatja a szálakat 🙂

@warr:

„Azért szerintem ez akkor is más nagyságrend 🙂 Egy komplett bolygó hétmilliárd lakójának minden adata, cselekvése, gondolata…”

És mi van akkor, ha csak én vagyok egy igazi agy a dunsztosüvegben, s ti (a többi 6.999.999.999 fő) csak kósza bitek egy programban?!

😛

„MErt mondjuk a már említett példánál maradva a Waterloo-i ütközetet feleleveníteni, leszimulálni, az oké, de Szabó 23 József géplakatos mindennapjait…? Ki a bánatot érdekelne?”

Na ez az, amit nem tudunk. De mi van, ha pl. 3586-ban a legkúlabb (több milliárd embert szórakoztató) társasjáték a múlt-szimuláció? És mindenki választhat magának egy (vagy több) szereplőt, mint az RPG-ben? Valaki Szabó 23 József géplakatost választja, mert warr-ra vagy tiborura nincs pénze 🙂

@tiboru: Azért szerintem ez akkor is más nagyságrend 🙂 Egy komplett bolygó hétmilliárd lakójának minden adata, cselekvése, gondolata… Ehhez azért sok-sok pendrive kéne 🙂
Ha meg mondjuk teszem azt 3586-ban már létezik ekkora számítókapacitás és teljesítmény, akkor meg felmerül a kérdés? Minek? Kinek jó ez, mi értelme van? MErt mondjuk a már említett példánál maradva a Waterloo-i ütközetet feleleveníteni, leszimulálni, az oké, de Szabó 23 József géplakatos mindennapjait…? Ki a bánatot érdekelne?

Szerintem így, gépekkel tarkítva ez az elmélet nem reális. Viszont ha magunk körül keresünk jeleket arra, hogy mégis mi a „valóság”, előbb utóbb tényleg kiderül, hogy az ember azt lát, amit akar/amiben hisz. A vallásosak az adott istenüket, a konteósok jeleket, amik titkos társaságokra utalnak, stb. (Bár nem szeretnék sarkítani.) A mátrix abból áll, amit látni akarunk – szerintem itt inkább van szó arról, hogy minden ilyen elmélet egységesen húzza rá az elméleteit az emberiségre; miközben ha úgy vesszük, minden egyén látásmódja az egyénben külön dimenziót alkot. Így léteznek a párhuzamos világok, dimenziók és a mátrix is.

(Remélem, nem volt túl zavaros. Az ilyenek általában jobban hangzanak az ember fejében. ^^)

Maga a teremtés által is tulajdonképpen a Mátrix része vagyunk, a teremtő maga a gonosz professzor/gépisten/stb…
Tegyük fel, hogy szimulációban élünk: vajon hol van(nak) azok a helyek, ahonnan belűlről is lehet befolyásolni a rendszert?
Kik lehetnek azok, akiket nap mint nap látunk és nem tudjuk, hogy valójában beavatottak, a Mátrixunk „rendszergazdái”!

A Mátrix-érzést az is erősíti, hogy hagyományosan tudomásunk van egy elveszett emberi képességről, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk „harmadik szemnek”. Ez volna az a szervünk, ami a jelenleginél sokkal szélesebb spektrumon ad észleletet a valóságról, ám ez valamiért bezárult, nem működik. Ez az az irány, ami az őstörténet felé viszi a sztorit: itt jön az Aranykor-elmélet, a bűnbeesés, az ember bukása és hasonló témák, amik könyvtárakat töltenek meg.

mielőtt a modellezésig elérünk jön a 150 évig élés. ahhoz is hosszú idő kell még, hogy működjön valamint érdemes nyelveket tanulni, mert a google fordító sem pontos. Én ismerek olyat, aki tablettákat szed, hogy az öregedését lassítsa. Működik, de drága. Nem gyógynövényekre kell gondolni.

szerintem Örkény jól megfogalmazta a problémát: mindannyian a semmiből jövünk és elmegyünk a nagybüdös semmibe vagy valami ilyesmi.

Illetve van egypercese csodáról is: a portás mellett felrobban a tepertő. Ez lehet „programhiba”.

@vagymegsem:

Ó, zavarba hozol… Én tényleg nem csinálok mást, mint összegyűjtöm a konteókhoz kapcsolódó anyagokat és elétek tárom őket. Tudod, mint Newton, aki azért látott olyan messzire, mert óriások vállán állt 🙂

Kedves Tiboru!
(Azért így, hogy személyesebb legyen a „hangnem”.)
Ez a kisposzt a konteózás kvintesszenciája.Újfent leborulok nagyságod előtt.A témáid, azok kidolgozottsága, a stílusod utólérhetetlen zsenialitásról tanuskodnak.
Lehet, hogy Te már „brain in vat” vagy,és az a feladatod, hogy szondázd a még „testes” agyakat -benneünket, az olvasóidat- mennyire felkészültek vagyunk az igazság befogadására?!
Vagymégsem?

Ja, és én a végén a kék pirulára nyomtam, mert ha tényleg szó szerint értelmezem a Mátrix filmet, és olyan undorító helyen nem akarnék szenvedni, mint amit ott mutattak.

És képletesen értve a dolgot, most itt keménykedünk, hogy mennyire kikutatnák és megnéznénk és meghallgatnánk a titkos társaságok ülését pl., de könnyen lehet, hogy egy Skull&Bones ülés vagy egy Bilderberg-megbeszélésre ha beszöknék, belerokkannék a hallottakba, és soha többé nem tudnék normálisan körülnézni a világban.

Jó példa az Ámen c. filmben, amikor a figura benéz a kulcslyukon, és a látottak indítják el a későbbi pályáján. Persze a tartalom abszolút nem ide illő, és az ottani alaptörténettel is nagyon komoly bajaim vannak, de ha csak egy fiktív történetként nézem, akkor ügyesen ábrázolják, hogyan lehet a tudásból borzalmas teher.

Na jó, szóljatok, hogy már eltértem az alaptémától, és már megint filmeket ajánlgatok orrba-szájba. Bocsánat.

Wow, mindenki elaludt? Vagy csak nem jelennek meg a kommentek?

Na mindegy, én azért ideírom az enyémet. Szerintem ez így konkrétan, ahogy a Mátrixban volt, nincs. Persze ezt nem tudom, és nem is lehet bizonyítani, de inkább a létezését kellene bizonyítani az alapvető logika szabályai szerint. Szerintem ez egyszerűen szimbolikus jelentőségű történet a világ működéséről, ahogy Platón és a többiek elméletei is. Mert konkrétan azt se értem, mit nyerhetnének gépek vagy akárki/mi emberi agyak virtuális valóságban való működtetésétől? A Mátrix film ad egy kitekert magyarázatot valami bioenergiáról, de ez nekem a film gyengébb elemei közé tartozik, egyszerűen nem lenne értelme ennek az egész rendszernek.

Aminek viszont nagyon is van, sőt működik is vagy 100 éve, az az, amiről ez az egész blog szól, a kőkemény rögvalóságról, mely szerint vetítenek itt nekünk felülről mindenféle kamu politikai rendszereket, gazdasági rendszereket, kultúrát, közben pedig az egész tendenciózusan legyártott elemekből álló színház, aminek a segítségével egy szűk (több még kisebb részből álló) elit az egész világot uralni tudja. Lenyúlják a pénzt, a javak nagy részét, idióta szórakozásokat találnak ki maguknak, és egyre jobban tökéletesítik a megtévesztési módozatokat, hogy minél kevesebbet kelljen küzdeniük még több hatalomért. Sőt újabban ugye már sokallják is a Föld népességét, és már ezen is radikális változtatásokat akarnak eszközölni. Vagy, miket beszélek itt, már teszik is.

Pontosan a They live/Elpusztíthatatlanok c. filmben látottakat tartom jó példának arra, ami folyik. (Persze igazából nem földönkívüliekkel, de ez itt lényegtelen.) Ezt a filmet mindenkinek meg kell néznie. A történet gyengécske, a film rövid, de az alapkoncepció egyszerű és nagyon jó helyzetfelismerésről árulkodik.

Ami meg a furcsa jelenségeket illeti, ezek nagyon összetett dolgok, milliónyi különböző dologról beszélünk, nem hinném, hogy ezt elintézhetné bárki is azzal, hogy „hiba a programban”. Ez önámítóan buta megoldás lenne. Mintha azt írnánk, hogy a háttérhatalom annyira titkosan működik, hogy még csak esélyünk sincs megismerni a megjelenési formáit, és így blogot írni sincs értelme róla. Tudjuk, hogy ez nem így van.