Egy pápa lemondása
Alig fél órával ezelőtt repítették világgá a hírt: XVI. Benedek, a római katolikus egyház egyes számú vezetője, sorrendben a 265. római pápa ma hivatalosan bejelentette, hogy február 28-i hatállyal lemond hivataláról. A hírt a Vatikán is megerősítette, de magyarázatot nem fűzött a szinte példa nélküli lépéshez (nem is tudom, hogy az elmúlt 200 évben volt-e ilyen, de a középkorban sem fordult elő gyakran).
Természetesen megindultak a találgatások, amelyek közül szinte találomra emelek ki tőmondatokban párat, abban reménykedve, hogy ti majd megdolgoztatjátok a szürkeállományotokat és hozzáteszitek a többit. Biztosan elnézitek nekem, hogy nem állok neki kifejteni a verziókat, de a hír annyira friss (és bizonyos szempontból megdöbbentő), hogy nem akartam ezzel húzni az időt.
Roberto Calvi, Isten bankára
Mai posztunk főhőse eddig háromszor végzett a második helyen a témaszavazásokon, s ezzel kiérdemelte a külön a számára alapított Konteó-Ezüstérem Örökös Birtokosa megtisztelő titulus viselésének jogát. Úgy gondoltam, hogy ezek után végre tényleg itt az ideje megismerkedni annak az embernek az életével és halálával, aki ugyan még életében elnyerte a roppant hízelgő „Isten bankára” címet, de minden jel arra utal, hogy olyan nagy hasznát nem vette a kiemelt ügyfélnek. Sőt.
Tisztelt olvasók, ismerkedjetek meg Roberto Calvi szövevényes történetével.
Jézus-összeesküvés
Kényes (hogy ne mondjam: nagyon kényes) témát melegítünk fel mai posztunkban. Egy kétezer éves konteó pár vetületét villantjuk fel, kockáztatva a kiátkoztatást. És elöljáróban azt is elmondjuk, hogy ilyesmiért bizony máglya jár.
Azaz járt, úgy 400 évvel ezelőtt, de akkor is…
A kereszténység legeslegmélyén (mondhatni: a gyökereknél) ott lapul egy nagyon kemény, megkerülhetetlen mag; az egész alfája és omegája (hogy stílszerű legyek), az alapkő, a fundamentum: a hit abban, hogy Jézust, Isten Fiát keresztre feszítették, majd – három nappal később – holtából feltámadt.
A kísértés tehát két évezrede óriási: ha valakinek sikerül bebizonyítania, hogy a Jézus-sztori … khm…, szóval nem pont úgy történt, ahogyan le van írva, az a valaki komoly esélyekkel indul a Legnagyobb Leleplező Evör címért folytatott versenyben, arról nem is beszélve, hogy kirúghatná a sámlit az egész kereszténység ideológiai felépítménye alól.
Vérvád-konspiráció
Az a meggyőződés, hogy bizonyos (etnikai vagy vallási) csoportok embertársaik vérét használják fel rituális szertartásaikhoz, olyan régi, mint a humán civilizáció. Az elmélet kétségtelenül valós alapokon nyugszik, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a történelem különböző (általában kezdeti) fázisaiban őseinktől nem állt távol az emberáldozat.
Mai posztunkban megpróbáljuk röviden ismertetni a vérvád históriai gyökereit, továbbá azt, hogy miként nemesedhetett világméretű (és napjainkra jórészt zsidóellenes) összeesküvéselméletté az emberi vér tiltott (és olykor gyomorforgató) felhasználásának egykori gyakorlata.
Nácik aranya
Állítólag egy yorki hittudós, bizonyos Ealhwine mondta először, valamikor a setét nyolcadik században, hogy vox populi: vox Dei (a nép szava Isten szava), noha már ő sem értett vele egyet, de ez gonoszkodó mellékszál.
Csak azért kezdtem ezzel a klasszikus (amúgy szerintem mélységesen áldemokratikus) mondással, mert a mai témát (a korábbi Bermudás és a Hasfelmetszős poszthoz hasonlóan) ti, az olvasók szavaztátok meg, és ki vagyok én, hogy vitatni, megkérdőjelezni merészeljem döntéseteket?
Lássuk tehát legújabb konteónkat, amely két olyan topikot is magába foglal, amely szinte mindenkit érdekel: a nácikat és az aranyat.
ODESSA
Lehet, mai posztunkkal a Frederick Forsyth-rajongóknak nem igazán fogok újat mondani, hiszen mostani témánk egy olyan szervezet, amely sokáig a szabadon szárnyaló, alkotó fantázia termékének tűnt, de amióta 2000 és 2004 között bizonyos második világháborús és hidegháborús akták minősítési ideje lejárt és a CIA finoman elkezdett célozni arra, hogy bizony van (volt?) valami a dologban, az ODESSA kilépett a homályból és kézzelfogható valósággá vált.
Templomosok
Ha kicsit gunyorosan akarunk fogalmazni (és nem tartunk attól, hogy ŐK az orrunkra koppintanak), bátran mondhatjuk, hogy többé-kevésbé titkos társaságokkal napjainkban tele van a padlás: szabadkőművesek, illuminátusok, bilderbergesek, céeferesek – hogy csak azokat említsem, akikről mi is megemlékeztünk.
Van (azaz hogy volt) azonban egy olyan csapat, amely (elméletileg legalábbis) már hétszáz éve megszűnt, de egykori szervezetük, céljaik és küldetésük a mai napig foglalkoztatja a konteósok fantáziáját. Nem véletlenül: a hajdani templomos lovagrend annak ellenére tartogat még meglepetéseket, hogy történészek, teológusok és kincskutatók ezrei foglalkoztak már velük.
Mormon-összeesküvés – újratöltve!
Kedves olvasó! Biztosan emlékszel a nem olyan régen megjelent, és A mormon-összeesküvés címet viselő posztra itt, a Konteóblogon; nos, annak a legvégén ezt írtam:
„Nagyon tudnám értékelni, ha a bennfentesek (vagyis mormon vallású felebarátaink) közül is nyilatkozna valaki, és szembesítene bennünket a fenti találgatásoknál is megdöbbentőbb valósággal.„
Nos, bárcsak minden kérésem így teljesülne… A lenti „tovább” linkre történő kattintás után ugyanis azt a levelet olvashatjátok, amelyet a Mormon Egyház egyik (nem is akármilyen pedigréjű) tagja írt nekem. Egy hangot, egy karaktert sem változtattam rajta.
Mormon-összeesküvés
Biztosan te is láttál már fekete vagy sötétszürke nadrágot (esetleg teljes öltönyt), visszafogott tónusú nyakkendőt és hófehér inget viselő, jólfésült és frissen borotvált fiatalembereket, amint helyes, téglalap alakú névtáblával mellkasuk baloldalán, esetleg egyenhátizsákkal felszerelve, egy-egy könyvet szorongatva álldogálnak egy forgalmas utcán és halk, meggyőző hangon, kedvesen mosolyogva (általában angolul) megpróbálnak szóba elegyedni a járókelőkkel.
Nem, ők nem (vagy nem feltétlenül) a Men in Black, hanem a mormon egyház tagjai, akik misszionáriusi térítő munkát folytatnak. Róluk, illetve egyházukról lesz szó az alábbiakban.
Egy pápa halála
Amikor 1978. augusztus 26-án a bíborosi konklávé második napján, a harmadik fordulóban megválasztják a hallgatag, szerény, már-már félénknek is mondható Albino Luciani velencei pátriárkát a katolikus egyház 263. pápájának, az új Szentatya ajkát – szinte reflexszerűen – a következő szavak hagyják el: Mi tettetek velem?! Az Úr bocsássa meg ezt néktek!
Egyike volt a legrövidebb időn keresztül uralkodó egyházfőknek: a megválasztását követő 33. napon holtan találják lakosztályában; a hivatalos verzió szerint szívelégtelenség végez vele. A konteósok persze másként tudják.
Jó szokásunkhoz híven röviden vázoljuk fel tehát az előzményeket, hogy aztán mai alanyunk halálával összefüggő elméleteknek is teret biztosítsunk.
Ars poetica
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!
Legutolsó hozzászólások
- Vitaposzt: választás-konteók (360)
- { Konteó a láthatáron: https://kuruc.info/r/2/280704/ Komment... }
- A főtitkár halála (103)
- { […] körülmények között. Az összes... }
- A Djatlov-incidens (3407)
- { […] poszt újraközlése részünkről kicsit... }
- Szolgálati közlemény - vegyesfelvágott (2281)
- { Itt is van az első... }
- Kommentposzt: Kiss László (137)
- { Idézzük újra: Melyik konkurens ország(ok)... }