Szolgálati közlemény – Szerzői jogok
Mivel az utóbbi időben igencsak megszaporodtak a különböző blogjaim (többek között a Konteóblog) posztjait ért, khm, virtuális inzultusok, úgy látom, hogy eljött az idő ejteni pár szót a szerzői és szomszédos jogokról.
Nem szaporítom a szót, és pillanatnyilag még nem hozok fel példákat sem, mert nem akarok megszégyeníteni senkit. Mindössze az alábbi, pár soros nyilatkozatot szeretném tudatosítani minden olyan vállalkozó kedvű olvasóban, aki úgy gondolja, hogy minden, ami a képernyőn megjelenik, szabad préda.
Új fejlemény!
Az egyik olvasó hívta fel a figyelmem pár perccel ezelőtt, hogy a régi Konteóblog VALAMENNYI posztjához fűzött VALAMENNYI komment eltűnt (alsó hangon 15 ezer hozzászólásról van szó). Az előzmények után talán mondanom sem kell: mindenféle előzetes vagy utólagos magyarázat nélkül.
Nem tudom, miért történt, s nem tudom, ki tette. Nem akarom elölről kezdeni a fekália dagasztását meg a lufi fújogatását, ezért a jelenséghez nem is fűzök kommentárt. De azt akarom, hogy legalább ti tudjatok róla: nem én voltam.
Voks populi 1.0
Ahogyan azt többen láttátok, a Konteó Facebook-oldalán teszt-jelleggel kiírt próbaszavazás eléggé siralmas eredményt hozott: a közel ezerhatszáz konteós közül szűk háromtucatnyian voksoltak 36 óra alatt, vagyis alig többen, mint 2%…
Itt láthatjátok a kedd esti állapotot rögzítő ábrát. Kétségbeejtő, nem..?
Ebből (azzal a rengeteg eszemmel) arra a következtetésre jutottam, hogy valami miatt nem csípitek azt a módszert (vagy a FB-ot). Rugalmas bloggazdaként ezért nem voltam rest, s ezt a témaszavazási módszert ajánlom az olvasóknak.
Új kezdet
Minden kedves olvasót üdvözlök a Konteóblog új főhadiszállásán.
Bő két év után úgy döntöttem, hogy az összeesküvés-elméletekkel foglalkozó oldalamat elköltöztetem az eddigi helyéről. Mivel nem szeretnék visszafelé köpködni (sem pedig egykori fészkembe piszkítani), az okokról most nem nyilatkoznék; nézzétek ezt el nekem. A régi olvasók úgyis tudják, az újak pedig majd kinyomozzák, ha érdekli őket.
Üdvözlet az olvasónak!
Nyelvészek biztosan megerősítik, hogy a konspiráció szó azonos gyökerű az inspiráció, illetve a respiráció szavakkal. Konspirálni – eredetileg tehát annyit tesz: együtt lélegezni, közösen szuszogni.
Hogy mi módon lett ebből összeesküvés, bevallom, fogalmam sincs. Az viszont tény, hogy az összeesküvés-elméletek (túl azon, hogy pszichológusok, pszichiáterek, néprajzosok és szociológusok számára ideális terepet jelent hosszú tanulmányok megjelentetésére) át- meg átszőtték az emberiség történelmét.
Egyéniségtől és személyiségtől függően, kisebb-nagyobb mértékben és intenzitással valamennyien hajlamosak vagyunk elhinni, hogy bizonyos történések és/vagy események mögött valamilyen titkos, rejtett, árnyékban maradó terv áll, amit általában rosszindulatú, gonosz emberek (netán földönkívüliek) dolgoztak ki annak érdekében, hogy bennünket (az ártatlan, mit sem sejtő, jószándékú, tudatlan többséget) átverjenek, s ezáltal megvalósíthassák – legtöbbször roppant elítélendő – céljaikat.
Ars poetica
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!
Legutolsó hozzászólások
- Vitaposzt: választás-konteók (362)
- { Valahogy túl simán ment ez... }
- Vendégposzt: Tanja Gräff ügye (12)
- { . }
- Szolgálati közlemény - vegyesfelvágott (2289)
- { Isten legyen veled az égi... }
- Apró-cseprő konteóink (1209)
- { Tények: 1. Készül a békecsúcs... }
- A Seuso-ügy (1840)
- { Seuso-kincs hiányzó darabjairól Dr.Nagy Mihály... }