Mai posztunkban újabb voksgyőztest köszöntünk, aki a múltkori szavazás végére valamivel több, mint fél százalékkal előzte meg a második helyezett Estonia tengerjáró kompot úgy, hogy végig vezetett. A mai középkorúak és a náluk idősebbek biztosan emlékeznek a Challenger űrsikló (űrkomp, hivatalosan: űrrepülőgép) 1986-os tragédiájára, de az ezzel összefüggő összeesküvés-elméletek talán sokak figyelmét elkerülték. Nos, ezt a hiányosságot szeretnénk pótolni a mostani cikkel.
Bevallom, nem lepődtem meg túlságosan, amikor a Konteóblog 13. szavazóposztjának győztese (kényelmes, közel hat százalékos, vagyis 237 voks előnnyel) egy újabb hazai történet lett, megelőzve a konspirációk olyan történelmi nagyágyúját, mint a frigyláda, hogy a génmanipulációs elméletekről és a Lockerbie-merényletről ne is beszéljünk. Az Elbert János rejtélyes halála óta eltelt közel harminc év nem volt elég ahhoz, hogy a magyar érdeklődők megnyugtató választ kapjanak a miértekre. Mai posztunk sem tűzi ki maga elé megoldhatatlannak tűnő célokat, mindössze – hagyományainkhoz híven – kövér kérdőjeleket rajzolunk, s lehetséges magyarázatokat adunk, amelyekből olvasóink kedvükre szemezgethetnek, saját véleményüket kialakítandó.
A nyári uborkaszezon, valamint a harmadik londoni olimpia kellős közepén egy kétkezi, hétköznapi magyar milliárdos méretes kavicsot dobott nemcsak a hírpocsolyába, hanem a hazai konteósok egyik kedvenc témájának, a Seuso-ügynek a kellős közepébe is.
Noha ezekben a napokban a bloggazda fő elfoglaltsága (olvasóink többségéhez hasonlóan) az árnyékban fogyasztott hűsítő italok mértékletes élvezete, nem mehetünk el szó nélkül a téma mellett: mai (hőségriadó által keretezett) villámkonteónk dr. Zelnik István ajánlatával foglalkozik.
Szűk körben be kell vallanom: kevés dologban voltam biztosabb annál, mint abban, hogy a Konteóblog tizedik témaszavazásánál a legtöbb szavazatot a Che-gyilkosság fogja begyűjteni. Már szinte nekiálltam a poszt megírásának, amikor döbbenten felfigyeltem a jelenségre: az egykori svéd miniszterelnök lassan, de biztosan már a második nap estéjén az élre tör, s kezdeti egy százalékos előnyét a szavazási periódus végére egy kényelmes, öt százalékos (akár fölényesnek is mondható) győzelemre konvertálja (most az Aldo Moróra 24 óra alatt csalással leadott félezer voksot nem veszem figyelembe). Döntöttetek tehát, s nekem csak az marad, hogy (egy jóslási továbbképzésre történő beiratkozást követően) a megrendelt posztot leszállítsam.
Nem kell ahhoz konteósnak lennünk, hogy tudjuk: az emberiség ősidők óta figyelemmel kíséri az égitesteket, s részünkről mindig is kiemelt érdeklődés övezte a Naprendszer bolygóit. A római panteon szereplőnek nevét viselő bolygók között is különleges szerepe volt/van a mitológiai hadiistenről elnevezett Vörös Bolygónak, s valami miatt a Marsra a scifi-szerzők és ufó-hívők is előszeretettel hivatkoznak, amikor az idegenek feltételezett származási vagy lakhelyéről értekeznek (gondoljunk itt a magyar „marslakó” kifejezésre, s most távolról sem a közszolgálati tévé legfrissebb, orbitális pofáraesésére akarok célozni).
Akárhogyan is forgatjuk/ferdítjük, bármennyire is szomorú ezt elismerni, az emberek jelentős része (legalábbis a hírek vonatkozásában) a halállal, az elmúlással kapcsolatos információkra bukik. A konteósok egy csoportja (szerves részét képezvén a Nagy Egésznek és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének) hasonlóképpen vélekedik: az az igazi összeesküvés-elmélet, ahol – lehetőleg minél rejtélyesebb körülmények között – emberek földi pályafutása végére kerül egy véres pont, azaz inkább kérdőjel.
Amint azt látni/olvasni fogjátok, mai írásunk nem szűkölködik sem halálban, sem titokzatos, megmagyarázhatatlan eseményekben. Most is arra biztatunk mindenkit, hogy tartson velünk; garantáltan nem fogunk unatkozni.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!