Noha sokáig húzódoztam a téma megérintésétől, számos olvasói komment és levél meggyőzött arról, hogy – az angol amerikai eredeti verzió után a nemzetközi közbeszédben is simán kilenc-tizenegy (Nine-Eleven) néven elhíresült, ma éppen a nyolcadik évfordulóját ülő – amerikai terrortámadás-sorozatot nem kerülhetjük meg. Olyan sorsfordító momentuma ez a kortárs világ történelmének, hogy egyes – formabontó – szakemberek egyenesen innen számítják a huszonegyedik századot.
Hölgyeim és uraim! Vegyünk mély lélegzetet és kezdjünk el közösen emlékezni arra a keddi napra, illetve valós (vagy annak vélt) hátterére, magyarázataira. Megint szólok előre, hogy hosszú-hosszú (több, mint 25 ezer karakteres!) poszt következik; készüljetek fel rá…
Azt, hogy az amerikai vagy az orosz titkosszolgálatok szemrebbenés nélkül képesek bárkit eltenni láb alól, aki terveik útjába áll – minden konteós tudja. Azt viszont, hogy a sokkal gentlemanebb reputációnak örvendő brit szervízesek sem hezitálnak, ha valaki Őfelsége aktuális kormánya elképzeléseinek útjába áll – a 007-es ügynök történetei ellenére – nehezen tudjuk feldolgozni, noha dr. David Kelly története meglehetősen egyértelmű érveket sorakoztat fel a borzongás mellett.
Egy biztos: úgy tűnik, tömegpusztító fegyverekkel foglalkozni nemcsak a biológiai vagy kémiai hatóanyag miatt lehet veszélyes. És az is tuti, hogy ezek a szemetek tényleg megölték Kennyt Kellyt!
A múltkori szavazás eredménye (a négy témára leadott 919 szavazatból 327, vagyis közel 36%) arra kötelezi a bloggazdát, hogy a Konteóblog legújabb posztja az utóbbi hetekben-hónapokban az arab világon végigsöprő (akár forradalminak is nevezhető) megmozdulás-sorozatot vegye górcső alá, összegyűjtve azokat a találgatásokat, amelyek főként a miértekre vonatkoznak. Hangsúlyozom, hogy nem célunk egy teljes biztonságpolitikai elemzés közzététele – az egy másik (talán kicsit szárazabb) műfaj, s mint ilyen, egy másik blogba való…
A hatvanas évek Amerikájának légköre, a híres embereket (főleg csúcspolitikusokat) sújtó, akkoriban bekövetkezett erőszakos halálsorozat a legigényesebb ízlésű konteóhívők elvárásait is maradéktalanul kielégíti. Az összeesküvéselméletek kialakulásához és burjánzásához nehezen lehet kedvezőbb terepet találni az említett területnél és időszaknál.
A fenti állítás egyik bizonyítéka (a JFK-t és az RFK-t érintő, általunk is megtárgyalt események mellett) egy fekete bőrű, 39 éves alabamai baptista lelkész (a mai napig nem kellőképpen tisztázott körülmények közepette történt) meggyilkolása 1968 tavaszán.
A történelem során a katonai-titkosszolgálati szövetségek tudtak ám furcsa helyzeteket produkálni. A szövetségesek néha egy kis borsot törtek egymás orra alá, fúrtak-faragtak-fűrészeltek becsülettel, ha érdekeik úgy kívánták. Ami azonban 1967. június nyolcadikán, egy csütörtöki napon délután történt a közel-keleti mediterrán vizeken, azóta is rengeteg találgatásra ad alkalmat a konteók szerelmesei között.
Lássuk tehát a USS Liberty igaz (?) történetét.
Kényes (hogy ne mondjam: nagyon kényes) témát melegítünk fel mai posztunkban. Egy kétezer éves konteó pár vetületét villantjuk fel, kockáztatva a kiátkoztatást. És elöljáróban azt is elmondjuk, hogy ilyesmiért bizony máglya jár.
Azaz járt, úgy 400 évvel ezelőtt, de akkor is…
A kereszténység legeslegmélyén (mondhatni: a gyökereknél) ott lapul egy nagyon kemény, megkerülhetetlen mag; az egész alfája és omegája (hogy stílszerű legyek), az alapkő, a fundamentum: a hit abban, hogy Jézust, Isten Fiát keresztre feszítették, majd – három nappal később – holtából feltámadt.
A kísértés tehát két évezrede óriási: ha valakinek sikerül bebizonyítania, hogy a Jézus-sztori … khm…, szóval nem pont úgy történt, ahogyan le van írva, az a valaki komoly esélyekkel indul a Legnagyobb Leleplező Evör címért folytatott versenyben, arról nem is beszélve, hogy kirúghatná a sámlit az egész kereszténység ideológiai felépítménye alól.
Az elmúlt év konteógyanús hírei között kiemelkedő helyet foglaltak el a néhai Rózsa-Flores Eduardo (filmbeli alakítása után sokaknak: Chico) pályafutásával, illetőleg halálával kapcsolatos beszámolók. Úgy érezzük, nem mehettünk el szó nélkül a téma mellett, na meg olvasóink is kérték.
Életét csak nagyon-nagyon röviden tárgyaljuk (az érdeklődők dúskálhatnak az erről szóló, nyomtatott és elektronikus sajtóban napvilágot látott cikkek között), igyekszünk viszont összefoglalni azokat az összeesküvéselméleteket, amelyek a halálával, ennek okaival, illetve a (vélt vagy valós) felelősökkel foglalkoznak. El fogjuk kerülni a politikai állásfoglalást (noha véleményünk természetesen van a dologról) és ítéletet sem áll szándékunkban kihirdetni. Számtalan vélemény megfogalmazódott, számos értékelés született mai főszereplőnkről, de mi itt csak annyit mondunk: ¡Adiós, Chico, descanse en paz!
Az a meggyőződés, hogy bizonyos (etnikai vagy vallási) csoportok embertársaik vérét használják fel rituális szertartásaikhoz, olyan régi, mint a humán civilizáció. Az elmélet kétségtelenül valós alapokon nyugszik, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a történelem különböző (általában kezdeti) fázisaiban őseinktől nem állt távol az emberáldozat.
Mai posztunkban megpróbáljuk röviden ismertetni a vérvád históriai gyökereit, továbbá azt, hogy miként nemesedhetett világméretű (és napjainkra jórészt zsidóellenes) összeesküvéselméletté az emberi vér tiltott (és olykor gyomorforgató) felhasználásának egykori gyakorlata.
Dan Brown „Angyalok és démonok” című bestsellerének egyik pozitív hozadéka (a szerző bankszámlájának gyarapodása mellett) az, hogy tíz- (ha nem száz-) milliók kapják fel a fejüket, ha az Illuminátusokról hallanak. Mivel mégiscsak egy thrillerről (és nem vallástörténeti munkáról) van szó, a mezei olvasók nem mindig tudják eldönteni, hogy a leírtakból mi a fikció és mi a históriai tényállítás. Mai posztunk elsősorban nekik akar segíteni, na és a konteósok is kapnak egy-két csócsálnivalót.
Közel két hónappal ezelőtt a blog törzsközönsége meggyőző többséggel amellett döntött, hogy a következő összeesküvéselmélet, amelyről olvasni szeretnének, a Fenyő János élete (pontosabban halála) köré szőtt titokzatos eseménysorozat legyen.
Lássuk tehát a hazai rendszerváltozás hajnalán az egyik gazdasági sikertörténetnek kikiáltott Vico Rt. létrehozójának és tulajdonosának fordulatos életét és továbbra is rejtélyek által övezett halálát. Előre szólok, hogy a poszt nagyon hosszú lesz, tessenek felkészülni rá!
Ha kicsit gunyorosan akarunk fogalmazni (és nem tartunk attól, hogy ŐK az orrunkra koppintanak), bátran mondhatjuk, hogy többé-kevésbé titkos társaságokkal napjainkban tele van a padlás: szabadkőművesek, illuminátusok, bilderbergesek, céeferesek – hogy csak azokat említsem, akikről mi is megemlékeztünk.
Van (azaz hogy volt) azonban egy olyan csapat, amely (elméletileg legalábbis) már hétszáz éve megszűnt, de egykori szervezetük, céljaik és küldetésük a mai napig foglalkoztatja a konteósok fantáziáját. Nem véletlenül: a hajdani templomos lovagrend annak ellenére tartogat még meglepetéseket, hogy történészek, teológusok és kincskutatók ezrei foglalkoztak már velük.
Az elmúlt hét egyik – legnagyobb port felvert – sajtóhíre volt a WikiLeaks által beharangozott, mintegy negyedmillió (részben bizalmas és titkos) amerikai diplomáciai jelentés nyilvánosságra hozatala, amelyekből több ezret már letölthetővé is tettek a honlapjukon, s több tízezer tartalmát átadták a nemzetközi sajtónak.
Mai posztunk a nemzetközi médiaszervezet (és szivárogtató hírportál) lehetséges hátterét boncolgatja.
Talán már említettük egyszer, s most csak megerősíteni tudjuk, hogy szép hazánk nemcsak termálvízben, vízilabda-aranyakban és gyengeelméjű politikusokban állja az erős nemzetközi verseny kihívásait, hanem összeesküvéselméletekben is. A sors úgy hozta, hogy repülés-konteóban sem kell szégyenkeznünk: 34 éve csak találgatni tudjuk, mi történt valójában a Malév 240-es bejrúti járatával…
Több, mint kétéves adósságot próbálok törleszteni az idei év első posztjával. Amikor 2008 decemberében megjelentek az első írások itt, a Konteóblogon, felhívott az egyik régi kollégám és azt javasolta, hogy a mindkettőnket sokáig élénken foglalkoztató Seuso-kincsről feltétlenül emlékezzem meg. Akkor megígértem neki (és önmagamnak), hogy hamarosan sort kerítek rá…
Azóta számos olvasó jelezte, hogy szeretne egy kicsit többet tudni az említett régészeti leletről, illetve a – vélelmezhetően – hozzá kapcsolható halálesetekről, s én mindenkinek azt válaszoltam, hogy: igen, a Seuso rajta van a listán.
Nos, itt az idő. Hölgyeim, uraim: itt alant a régóta várt Seuso-konteót olvashatjátok!
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!