Minden, repüléstörténettel foglalkozó dokumentumfilm és/vagy összefoglaló cikk azzal a bombasztikus megállapítással kezdődik, hogy az ember ősi vágya, hogy a madarakhoz, a denevérekhez és az azonosítatlan repülő tárgyakhoz hasonlóan a levegőbe emelkedve nézhessen körül szűkebb vagy tágabb környezetében. Mivel mi közmondásosan utáljuk a közhelyeket, ezt az előző kijelentést vegyétek semmisnek, az viszont tény, hogy a konteósok mindig is érdeklődve szemlélték azokat az eseteket, amikor egy, repülésre kitalált szerkezet (a gravitációnak és egyéb fizikai törvényeknek engedelmeskedve) egyszer csak beint a konstruktőrnek és ahelyett, hogy folytatná az útját, fogja magát és lezuhan.
Ma posztunkban a 79 évvel ezelőtti Hindenburg-katasztrófán elmélkedünk egy verset.
Nikola Tesla, ez a zsenibe oltott látnok (vagy fordítva) sokunk nagy kedvence. Ilyen szempontból nem jelent kivétel a bloggazda sem, aki egy kétrészes poszt erejéig (az első rész itt, a második pedig itt olvasható) már évekkel ezelőtt letette a garast a Mester mellett. Most egy olyan programot ajánlok olvasóink figyelmébe, amely egyfelől róla szól, másfelől pedig egy olyan helyszínhez kapcsolódik, amit (szerintem igazságtalanul) még a műszaki és kultúrtörténeti érdeklődésű budapestiek is hajlamosak figyelmen kívül hagyni.
Nikola Tesla földi pályafutásának első 25 évéről szóló múltkori posztunk örvendetes olvasottságától fellelkesülve nekilátunk tehát továbbgörgetni a tudománytörténet egyik legrejtélyesebb alakjának élettörténetét. Igyekszünk majd nagyvonalúan átlépni az általános természettudományos tájékozottságot meghaladó részleteken, de ennek ellenére felhívjuk a figyelmet, hogy az általános iskolai fizikaismeretek bizonyos részek értelmezésénél elengedhetetlenek. Bocs.
Ott hagytuk abba, hogy 1881-et írunk; Tesla a budapesti (Puskás Tivadar-féle) telefonközpont beindításánál segédkezik, és éppen túl van egy idegösszeroppanáson, amelyből barátja, Szigeti Antal „mozgással a testi-szellemi egészségért!” módszerével sikerül kilábalnia.
Kevés név bukkan fel gyakrabban a Földet keresztül-kasul behálózó konteókban, mint mai hősünké. Aki olvasta blogunk eddig megjelent posztjait, emlékezhet arra, hogy Tesla neve felmerült a port chicagói események kapcsán, a Philadelphia-kísérletben, a HAARP-os írásunkban, de még a Tunguzka-meteorral foglalkozó találgatások között is. Számos olvasó kérte, hogy mutassuk be a Mestert, s jómagam is régóta készülök erre a mutatványra. Posztunk két részből fog állni, elvégre ha Diana hercegnő halála megért két folytatást, nehogy már a huszadik század egyik legnagyobb koponyájának élettörténetét belesűrítsük egybe…
Lássuk tehát, ki is volt ő, akiről a The New York Times 1943-as nekrológjában a következőt írta: egyetlen feltaláló sem hasonlított jobban a Verne-féle romantikus hősökre, mint Nikola Tesla.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!