2012-03-01–14:48

A Mary Celeste – rejtély

i
67 szavazat

A világtengeren történő hajózás mindig is nagyszerű táptalaja volt a konteóknak, főként a vitorlás korszakban: a végtelen(nek tűnő) víz közepén egy törékeny és védtelen hajó a magány és a kiszolgáltatottság szimbóluma. Az óceánon bármi megtörténhet, s a legközelebbi szemtanú talán többszáz (vagy többezer) mérföldnyire található…

A legutóbbi szavazáson a legtöbb voksot a hajóskonteók egyik legismertebbje, a kísértethajók archetípusa, a Mary Celeste kapta. Olvassátok hát a történetét.

Mai posztunk névadója és főszereplője egy 32 méter hosszú, kábé 280 tonna vízkiszorítású, kétárbocos brigantin vagy brigg (egészen pontosan félbrigg, de a történet szempontjából ennek a finomságnak nincs jelentősége, úgyhogy nem is rugózunk rajta tovább).

1.) A hajó

A Mary Celeste-et Kanada Új-Skócia nevű szigetén építették 1860-ban, s eredetileg az Amazon nevet kapta. Hat évig szorgalmasan járta az északi Atlanti-óceán, míg egy kisebb hajótörés véget nem vetett pályafutása első fejezetének. Bizonyos baljós előjelek már ekkor mutatkoznak: az első hat évben két kapitánya is a fedélzeten, balesetben veszti életét; a harmadikat a tulajdonosok fegyelmi vétség miatt kirúgják, emiatt inni kezd, majd pár hónap elteltével öngyilkos lesz.

1867-ben a hajót helyrehozzák, kicsit korszerűsítik, majd (a tengeri szerencsétlenségek után akkoriban szinte kötelező névváltoztatást követően) egy – amerikaiakból álló – üzleti vállalkozás vásárolja meg, immáron Mary Celeste néven. A jenkik tovább csinosítgatják, s 1872 nyarán (tisztes haszonnal) továbbadják egy másik amerikai cégnek, akik Európa és az USA közötti kereskedelmi hajójáratokat üzemeltetnek. Egy harmadik körös módosítás után (az addig egyfedélzetes hajóból kétfedélzetes lesz, pár utas elszállásolására is alkalmas kajütökkel) a hajó kapitányává a négyfős tulajdonosi csoport második legnagyobb befektetőjét, Benjamin Spooner Briggs-et nevezik ki, aki a részvények egyharmadával rendelkezett.

A MC (rövidítve így fogom írni a továbbiakban) minden szempontból kiváló állapotban volt: Briggsék több, mint tízezer dolláros költséggel (nagyon nagy pénz volt ez akkoriban; a hajó összértéke 15 ezer dollár körül mozgott!) újrapalánkozzák, vadiúj vitorlákat húznak fel, elsőosztályú kötélzetet szereznek be, s még arra is gondot fordítanak, hogy a legénység szálláshelyén kényelmesebb fekhelyeket alakítsanak ki.

2.) Az utolsó út

Az újjászületett, kivikszolt, csillogó-villlogó MC 1872 októberének második felében hajózik be a new yorki kikötőbe, ahol nagyon gyorsan sikerül is oda-vissza fuvart szerezniük: New Yorkból az olaszországi Genovába 1700 hordó (kábé 200 ezer liter) tiszta szeszt fognak szállítani, s a visszaúton pedig nagyjából ugyanennyi, amerikai exportra szánt itáliai bort és olívaolajat.

November negyedikén délelőtt Briggs kapitány aláírja a szerződést, majd a szabályzatnak megfelelően leadja a legénység névsorát a tengerhajózási felügyelőségen. Körültekintő ember lévén még aznap délután megköti a biztosításokat (külön a rakományra, s külön a hajóra; információim szerint baleset- vagy életbiztosítást sem ő, sem a legénység többi tagja nem kötött, noha az intézmény már létezett).

November ötödikén reggel elhagyják a 44-es mólót, kihajóznak a kikötőből, de alig három mérföld megtétele után olyan totális szélcsend áll be, hogy kénytelenek lehorgonyozni. A kedvező széljárásra 52 órán keresztül kell várni, mígnem hetedikén délben az addig petyhüdt vitorlák életre kelnek, s a MC kifut a nyílt vízre, végre elindulva egyenesen kelet, azaz Európa felé.

3.) A legénység

Mielőtt a további fejleményekre rátérnénk, a legénységre is szánunk egy teljes alfejezetet, mert a hajó tragédiájával kapcsolatos későbbi találgatások egyike-másika az ő személyükkel függ össze.

3.1.) Benjamin Briggs

Legelőször lássuk tehát, ki is volt a fedélzeti góré, a katasztrófa idején alig 37 éves Benjamin Spooner Briggs kapitány.

A massachusettsi Briggs család tipikus tengerészdinasztia volt; férfitagjai generációkra visszatekintve a tengeren szolgáltak. Benjamin öt testvére közül négyen ugyancsak tengerészkapitányok lettek, apjuk (ifj. Nathan Briggs) és nagyapjuk (id. Nathan Briggs) példáját követve.

Azt, hogy a tengerészélet nem összeegyeztethetetlen a spirituális életmóddal, a meggyőződésesen antialkoholista Benjamin Briggs példáján keresztül lehet igazán érzékeltetni: mélyen hívő emberként szigorúan tartotta magát a bibliai tanításokhoz, naponta felolvasott belőle feleségének, Sarah Cobbnak (aki máskülönben unokahúga is volt), akivel gyakran együtt énekeltek zsoltárokat. Széles látókörű, a világ dolgai iránt élénken érdeklődő, rengeteget utazó, sokat tapasztalt emberként Gibraltáron is megfordul, ahol már 1863-ban (nem mellékesen: a nászútján) csatlakozik az egyik angol szabadkőműves-páholyhoz.

3.2.) Albert G. Richardson

A 28 éves amerikai elsőtiszt a kapitány régi barátja és tengerésztársa volt; jelleméről csak annyit, hogy ha Briggs többedszer is őt választotta helyetteséül, nem lehetett egy Hasfelmetsző Jack-típus.

3.3.) Andrew Gilling

A 26 éves, dán származású new yorki tengerésznek ez volt az első komoly megbízása (másodtisztként alkalmazták a MC-en), de tapasztalatlannak nem mondhatnánk, hiszen 17 éves kora óta gyakorlatilag hajón élt; matrózként, majd fedélzetmesterként szolgált a tengereken.

3.4.) A személyzet

Az amerikai, 24 éves Edward Head volt a hajószakács és pincér. A matrózok négyen voltak (Gottlieb Goodschaad, Adrian Martens, valamint a Lorensen-fivérek: Boz és Volker), s valamennyien a Németországhoz tartozó (amúgy frízek és dánok által lakott) északi-tengeri Foehr-szigetről érkeztek. Mind a négyen profi tengerészek voltak, akiket Briggs tucatnyi jelentkező közül személyesen válogatott ki az útra. A legidősebb 34, a legfiatalabb 23 éves volt, mindannyian kiváló erőben. Valamennyien jól beszéltek angolul, noha a matrózok egymás közt a saját (dán-német-holland keveréknek tűnő) tájnyelvüket használták.

4.) Az utasok

Briggs kapitányt erre az útjára elkísérte 31 éves felesége (Sarah) és kétéves kislányuk (Sophia) is. Ez önmagában nem volt szokatlan, hiszen Mrs. Briggs sokszor volt utas férje kereskedelmi útjai során. Ráadásul most mégiscsak Európába, méghozzá Olaszországba indultak, s Sarah világéletében szerelmese volt Itáliának. Hétéves fiukat odahaza hagyták a nagyszülőkkel és családi barátokkal, mert nem akarták, hogy az elsős Arthur több hetet hiányozzon az iskolából.

5.) A távirat

1872. december 14-én a MC tulajdonosai szűkszavú, de annál szívszorítóbb táviratot kapnak Gibraltárról, David Reed Morehouse-tól, a kanadai zászló alatt hajózó Dei Gratia szállítóhajó kapitányától (nem mellesleg Briggs kapitány régi jó barátjától):

„December negyedikén megtaláltuk a Mary Celeste-et a nyílt tengeren. A hajó teljesen elhagyatott, de sértetlen, úszóképes. Az Admiralitás hivatalból megteszi a szükséges intézkedéseket.”

6.) A felbukkanás

A későbbi hivatalos nyomozás jegyzőkönyvei viszonylag pontosan rögzítik, hogy a Dei Gratia (amely megközelítően ugyanazon az útvonalon haladt New York és Gibraltár között, mint amelyik a MC tervei között szerepelt, csak hét napnyi lemaradással) milyen körülmények között bukkant a mintegy 140 éve kísértethajóként aposztrofált briggre. Minden részletet nem áll módunkban itt reprodukálni (a jegyzőkönyvek és a nyomozati iratok több, mint száz oldalt tesznek ki), csak az érdekesebb momentumokat emeljük ki, ti azonban a kommentek között (mint mindig) most is szabadon kibontakozhattok és hozzátehettek a történethez mindenféle részletet.

Szóval lássuk az első benyomásokat:

1872. december negyedikén, körülbelül ebédidő tájékán a Dei Gratia ügyeletes matróza egy, tőlük körülbelül 4-5 kilométerre látható, szabadon sodródó vitorlást vett észre a távcsövével. A hajó pozíciója a következő volt: északi szélesség 38˚20’, nyugati hosszúság 17˚15’; a legközelebbi komolyabb szárazföld (Portugália) körülbelül 650 km-re keletre terült el, Madeira meg nagyjából ugyanekkora távolságra, csak délre.

Az akkor még ismeretlen hajó vitorlázata nagyrészt sértetlennek tűnt, noha az elővitorla szemmel láthatóan le volt szakadva, a többi nagyvitorla viszont szabályosan le volt vonva. A hajótest mindkét oldalán, a hajó teljes hosszában egy-egy (fél-egy centi mély, frissnek tűnő) vágást találtak, a vízvonal fölött nagyjából két lábnyi magasságban (vagyis úgy hatvan centire a víztől).

A Dei Gratia közelebb manőverezik a másik hajóhoz; átkiabálnak, elsütnek pár puskát is, de semmi életjelet nem tapasztalnak. Morehouse kapitány csónakba ülteti első- és másodtisztjét, akik – egy matróz társaságában – áteveznek a MC-hez (melynek nevét ilyen távolságból már le tudják olvasni a hajó oldaláról), majd fel is másznak annak fedélzetére.

A MC teljesen elhagyatott volt; sem élőlényt, sem holttestet, sem küzdelemre vagy más, erőszakos momentumra utaló nyomot nem találtak. A kapitányi hídról hiányzott a szextáns, a hajónapló, továbbá a kronométer is; hajó központi iránytűje a földön hevert, üvegborítása eltörve, a mágnesnyíl megsérülve. A kormánykerék rögzítetlenül mozgott, sérülés nem látszott rajta.

A tizenkét személy befogadására alkalmas mentőcsónak nem volt a fedélzeten, viszont a csónakdaru, amivel ezt a vízbe bocsájthatták volna, le volt kötözve az egyik vitorlarúdhoz, vagyis ezt nem használták, viszont a fedélzeti korlát egy pár méteres szakaszon ki volt emelve.

A hajóorrban, a fából készült mellvéden frissnek tűnő vágásnyomokat találtak, mintha valaki egy hosszú pengéjű késsel vagy karddal csapkodott volna, a famellvédet alátámasztási felületként (kvázi vágódeszkaként) használva. A fedélzeten, az egyik ágy alatt máskülönben megtalálták Briggs kapitány egyik katonai relikviáját, egy berozsdásodott pengéjű, az amerikai polgárháborúból származó lovassági kard formájában. A rozsda állapotából arra lehetett következtetni, hogy a kapitány valószínűleg 10-12 napig nem tisztította kedvencét, amely a sós-párás tengeri levegőn nem bírta a gyűrődést és csendesen elkezdettt oxidálódni.

A kabinszinten minden rendben lévőnek látszott, eltekintve attól, hogy a berendezés elég nedvesnek tűnt. A világítóablak kivételével minden más nyílászáró csukott állapotban volt, lefüggönyözve és részben bedeszkázva. Az ágyak bevetetlenek voltak, mintha az abban fekvő embereknek gyorsan kellett volna távozniuk. A hajóműhelyben semmi különöset nem láttak, a kapitány kabinjában a ruhák nyirkosak, az ágynemű nedves volt. A családi szalon falán lévő óra mutatói hiányoztak, a konyhaszekrényben az evőeszközök viszont katonás rendben sorakoztak; a kamrákban és a konyhán bőven volt szárított hús, liszt, savanyított káposzta, aszalt gyümölcsök, krumpli és rengeteg kétszersült.

Az első tiszt (bezárt ajtajú) kabinjában egy navigációs palatáblán az utolsó bejegyzés november 25-ét mutatta, s azt, hogy aznap reggel nyolckor a MC rendben, menetrend szerint délről elhaladt az Azori-szigetek mellett. A kapitányi hídról hiányzó hajónapló itt volt az asztalon, mellette részletes térkép, rajta november 24-ig bejelölve a MC útvonala.

Ennek a részletnek azért van különös jelentősége, mert ha elfogadjuk, hogy november 25-én volt utoljára ember a MC-en, akkor a vitorlás (!) emberi beavatkozás nélkül, szabadon forgó kormánykerékkel nyolc napon keresztül tartotta az eredeti irányt, s ezalatt közel 700 kilométert tett meg…

A legénységi szállás felé vezető folyosón arasznyi víz állt. A matrózok négyágyas kabinjában minden a legnagyobb rendben lévőnek látszott: ruháik és személyes tárgyaik (csizmáik, késeik, pipáik, kártyacsomagjaik, mobiltelefonjaik) a polcokon, illetve a hajóládákban. A jelek arra utaltak, hogy mindenki sietve, de korántsem pánikszerűen távozott. Mrs. Briggs szobájában a polcon egy gyűszű, több fiola varrógépolaj és egy spulni cérna is látható volt, mindenféle rögzítés nélkül.

A raktérben ugyancsak találtak körülbelül 80 centinyi vizet, de korántsem annyit, ami komoly aggodalomra adhatott volna okot. A Dei Gratia elsőtisztjének becslése szerint a MC-hez hasonló nagyságú és felszereltségű hajó szivattyúi minden különösebb megerőltetés nélkül egy-másfél óra alatt el tudták volna távolítani ezt a raktérből, ahol máskülönben az 1700 hordó alkohol a legnagyobb rendben volt fellelhető (később megállapították, hogy kilencből hiányzott a folyadék, de hogy mikor és milyen módon tűnt el, nem lehetett egyértelműen kideríteni). Ugyancsak szakemberek szerint ennyi víz körülbelül egy hét – tíz nap alatt szivárog be egy faácsolatú hajóba, már ha közben egyáltalán nem szivattyúznak…

Egy verzió szerint a későbbi, igen részletes vizsgálat során (már Gibraltáron) egy hordóval többet találtak, mint amennyit berakodtak New Yorkban.

Összességében a hajón legalább háromhavi tartós élelmiszer és ivóvíz volt, minden teljesen fogyasztható állapotban. Tűznek semmi nyomát nem találták, viszont a Dei Gratiáról átevezett matróz későbbi nyilatkozatai szerint Briggs kapitány asztalon hagyott zsebórája még ketyegett, amikor rábukkantak. Ugyancsak ő mesélte később, hogy a konyhán egy lábasnyi – még langyos – pörköltet is találtak.

Számos további – többé-kevésbé hátborzongató, de meg nem erősített – részletről is szólnak a hírek: Briggs kapitány lágytojásáról, amelynek már levágták a tetejét és még gőzölgött; Sarah asszony harmóniumáról, amelynek hangjait a Dei Gratia-legénység még hallotta a fedélzetrelépés előtt, de mire odaértek, már nem volt ott senki; vércseppekről, amelyek a főárbocon felfelé vezettek és a felénél hirtelen abbamaradtak; egy alvó macskáról, amelyre a hídon bukkantak, s amely 30 perc múlva már nem volt ott és később sem találták meg, satöbbi…

Morehouse kapitány – rövid hezitálás után – végül úgy dönt, hogy négy emberét átviteti a MC-re és (mivel a hajó teljesen üzemképes volt) azok benavigálják a körülbelül ezer kilométerre fekvő Gibraltárra, közelről követve az ugyancsak oda tartó Dei Gloriát Gratiát.

A két hajó végül (pár órás eltéréssel) december 13-án reggel éri el a gibraltári kikötőt. Ott aztán egy hosszadalmas bírósági és biztosítási procedúra vár mindenkire, aki akár csak érintőlegesen is kapcsolatba került a MC-tel – de ez már nem a mai posztunk témája.

Az mindenesetre már annó szemet szúrt, hogy az amerikai külügyminisztérium szemmel láthatóan belezavarodott a dologba: amikor újságírók először felkapják a sztorit (1873 tavaszán) és kérdéseikkel megtalálják a State Department vezetőit (figyelemmel a gibraltári amerikai konzul élénk szerepvállalására az ügyben), a washingtoniak lányos zavarukban még nyilvánvaló dolgokat is letagadnak: szerintük például a MC kapitányát nem Briggsnek, hanem Hutchinsonnak, az elsőtisztet meg nem Richardsonnak, hanem Bilsonnak hívták, a hajó nem is Genovába, hanem Nápolyba indult, satöbbi… Aztán pár nap elteltével semmisnek nyilvánították ezeket a kijelentéseiket, adminisztratív tévedésre (?) hivatkozva. Hogy a félrebeszélésnek mi volt az igazi oka, azóta sem lehet tudni.

A konteók számbavétele előtt még emlékezzünk meg Sir Arthur Conan Doyle-ról, aki mindenkinél többet tett a Mary Celeste esetének népszerűsítéséért. 1883-ban – név nélkül – megjelentet ugyanis egy novellát (J. Habakuk Jephson’s Statement), melynek alaptémája a kísértethajó (az ő verziójában franciásan: Marie Céleste) története. A huszadik század első három évtizedében pedig nem volt olyan, magára valamit is adó (amerikai és európai) folyóirat, amelyik ne közölt volna „abszolút megbízható forrásból” származó tuti megfejtést, rejtélyes szem- és fültanúk élménybeszámolóját, vallomásokat, palackpostával továbbított levélkivonatokat, homokfövenyen megtalált csontvázakkal kapcsolatos találgatásokat, satöbbit… A száz évvel ezelőtti bulvárzsurnaliszták (és késői követőik) minden bőrt hússzor lehúztak a sztoriról, sőt: kicsontozták és alaposan fel is szeletelték azt, az igényes olvasók legnagyobb örömére. A történetből születtek filmek (itt és most csak régi kedvencünk, Lugosi Béla nevével fémjelzettre utalunk ezzel a poszterrel), regények, novellák, tanulmányok, újságcikkek, videójátékok, rádiós drámák, s tán még kisdoktorikat is írtak belőlük szemfüles közéleti szereplők.

7.) A konteók

Lássuk akkor, milyen izgalmas magyarázatokkal szolgáltak az emberek az elmúlt 140 évben a MC-ügyről. Csak a főbb vonulatokat említjük, mert minden alkonteó kifejtése azt jelentené, hogy meg sem állunk kétszázezer karakterig. Így is látni fogjátok, hogy a verziók száma talán minden eddigi konteóposzt lehetséges magyarázatainak számát meghaladja.

7.1.) Vízalatti földrengés

Ezt a verziót egy tapasztalt tengerészkapitány, bizonyos David Williams dolgozta ki a nyolcvanas években, állítása szerint harminc év (!) megfeszített kutatásainak eredményeként. Szerinte egy nyílttengeri földrengés által keltett hirtelen hullámhegy megdobta a hajót, minek következtében a szállítmány több hordójából elkezdett ömleni az alkohol, átitatva a kötélzet egy részét. Ezzel párhuzamosan a konyhai tűzhely parazsa is kieshetett és az alkoholgőz talán be is lobbant. A legénység pánikba esett, s a mentőcsónakkal gyorsan távoztak is a helyszínről, a hajót magára hagyva.

Ezzel a magyarázattal az lehet az apró probléma, hogy a környéken (például a nem is olyan messzi Azori-szigeteken, vagy a meglehetősen forgalmas hajózási útvonalon szép számmal közlekedő hajók egyikén sem) akkoriban nem észleltek semmiféle földrengést, legalábbis írásos dokumentum nem maradt fent az eseményről.

7.2.) Kalózok

Több forrás eljátszott a gondolattal, hogy nem zárható ki tengeri rablók rajtaütése sem. A kalózok lemészárolták a legénységet és a Briggs-családot, esetleg elvitték őket rabszolgának. Igaz ugyan, hogy Afrika északnyugati partjai közelében a XIX. század végére már meglehetősen pacifikált volt a helyzet (legalábbis kalózmentes, főként a Royal Navynek és a spanyol haditengerészetnek köszönhetően), de hát napjainkban is tudjuk, hogy a kalózkodás olyan, mint a minőségi farmernadrág: soha nem megy ki a divatból.

7.3.) Zendülés

A négy északnémet (déldán, nyugatfríz, mittudomén…) matróz valami miatt felkapta a vizet (esetleg csapra ütöttek egy alkoholos hordót), gyorsan leszámolt a Briggs-családdal, valamint a két tiszttel és a szakáccsal, majd (a bódultság és/vagy a düh elmúltával) ráébredtek arra, hogy tettükért bizony gyorsított eljárás és nyolcvan centi kötél jár. Pár apróságot bepakoltak a mentőcsónakba, a holttesteket bedobálták a tengerbe, a fedélzetről eltüntettek minden olyan nyomot, amely erőszakos cselekményekre utalhatna, majd tengerre szálltak abban a reményben, hogy elérik az Azori-szigeteket.

Hogy ez sikerült-e nekik (pár alkonteó biztos benne), vagy a tengerbe vesztek, az – posztunk szempontjából – másodlagos.

7.4.) A robbanásveszély

1967-ben egy brit biztosítási szakértő (bizonyos William Crocker) dolgozta ki ezt a konteót. Nem kell vegyészszakértőnek lennünk ahhoz, hogy tisztában legyünk az alkoholgőz és a levegő keverékének robbanásveszélyes tulajdonságairól. Ezen verzió szerint a raktérben pár hordóból elkezdett párologni a 90 százalékos alkohol. A MC pont egy viharzónán keresztül halad, ezért valamennyi nyílászáró (beleértve a szellőzőablakokat is) zárt állapotban volt, esetenként be is deszkázták őket. Briggs kapitány tisztában volt azzal, hogy ha a raktárszint légterében a levegő alkoholgőzös telítettsége eléri a négy százalékot, az egész hajó egy potenciális bombává válik, ami bármelyik pillanatban a levegőbe repülhet. Úgy döntött hát, hogy kinyitja az egyik szellőzőnyílást, majd a teljes legénységet és családját a hajóhoz kötött mentőcsónakba parancsolja, s ott fogják kivárni a kiszellőzést – vagy a robbanást.

A mentőcsónakot a hajóhoz rögzítő kötél valami miatt leoldódott, s mindenki a vízbe veszett. A MC közben kiszellőzött, és tessék, a rejtély megoldva.

Alkonteó: az is lehet, hogy egy kisebb robbanás is bekövetkezett, ami a kapitányt csak megerősítette abbéli meggyőződésében, hogy menekülniük kell. Az alkohol-levegő elegy színtelen lánggal lobban be és ég el tizedmásodpercek alatt, koromnyomokat ezért nem találtak a helyszínen. Ez a verzió megmagyarázza azokat a friss repedéseket is, amelyeket a nyomozás során fedeztek fel a raktár belső falán.

7.5.) Gyilkosság – csoportos öngyilkosság

Egy – közelebbről meg nem határozott – okból kifolyólag (a kiszabaduló alkoholgőzök, netán valamelyik, nem megfelelően tartósított élelmiszer mérgező hatása, esetleg a tengerből kifogott, ugyancsak mérgező hal elfogyasztása, stb.) a legénység egy (vagy több) tagja ámokfutásba kezdett. A mélyen hívő, az alkoholhoz egyáltalán nem szokott Briggs talán nettó vallási tébolyulttá változott, aki mindenkit kiirtott, majd öngyilkos lett. De az is lehet, hogy a matrózok kezdtek ámokfutásba.

Alkonteó: az öngyilkosságok másik magyarázata egy hirtelen kitört járvány, amely nemcsak a testet, hanem az ítélőképességet is befolyásolhatta.

7.6.) Vízi szörnyek

Igaz ugyan, hogy az Azori-szigetek környéke már nem tartozik a Bermuda-háromszöghöz, de egyesek szerint elképzelhető, hogy az ottani vízi szörnyek egyike (mondjuk a tengeri történetek visszatérő, rokonszenves szereplője, az óriási polip) vadászta le egyenként az utasokat a hajó fedélzetéről.

7.7.) Ufók, alienek

A földönkívüliek pont a környéken jártak, s emberkísérleteik legújabb szereplőit vélték felfedezni a MC tíz utasában. Vonósugárral szépen, egyenként leemelték őket a fedélzetről, majd űrhajójukkal diszkréten távoztak.

7.8.) Atlantisz

A Brit Asztrológiai Társaság sem maradhatott ki a találgatási buliból: 1926-ban az egyik havi értesítőjükben (British Journal of Astrology) egy Adam Bushey nevű szakember kifejtette azon véleményét, melynek értelmében a MC fedélzetén tartózkodó emberek abban a pillanatban dematerializálódtak, amikor a hajó az egykori, most már elsüllyedt Atlantisz fővárosa felett haladt át, s az ottani kisugárzások (esetleg valami időörvény vagy dimenzióközi átjáró) tüntették el az utasokat.

7.9.) Biztosítási csalás kísérlete

Briggs kapitány távolról sem volt olyan erkölcsös arc, mint amilyennek a hozzátartozók (és az utókor) megpróbálta beállítani. Meggyőzte a MC legénységét, hogy hajószerencsétlenséget mímeljenek, majd a 35 ezer dollár értékű rakományt saját zsebre értékesítsék. A forgatókönyv szerint a Briggs-család az elsőtiszttel és két matrózzal a mentőcsónakban elmenekül az úgymond süllyedő hajóról, a többiek pedig az elemekkel folytatott hősies harcban életüket vesztik. A kivitelezés azonban csődöt mondott, a mentőcsónak még látótávolságon belül elsüllyedt, a hajón maradók megpróbálták kimenteni a fuldoklókat, de ők is vízbe vesztek.

Alkonteó: Morehouse és Briggs (emlékezzünk csak: ők már régóta ismerték egymást és jó cimborák voltak!) már előre megállapodtak a „mentés” valamennyi részletében, s abban is, hogy a biztosítótársaságot átverik: eredetileg a MC rakományát a Dei Gratiának kellett volna átvennie, majd a MC-et el kellett volna süllyeszteniük, annak teljes legénységét és utasait pedig nekik kellett volna átvenniük. Aztán közbejött valami (például az itt következő verzió…).

7.10.) A Dei Gratia legénysége

Az eredetileg mentési szándékkal érkezett Morehouse-legénység még legalább egy túlélőt talált a MC-en, aki a szerencsétlenség teljesen logikus magyarázatával is szolgált (bármi is legyen az). Ők azonban tudták, hogy a tenger szabályai szerinti jutalom (a rakomány és a hajó értékének 20-25%-a) csont nélkül csak abban az esetben jár, ha zavaró tényező nem kavar be a történetükbe. Úgy döntöttek tehát, hogy a túlélő(k)nek menniük kell. A tengerbe dobták tehát a szemtanú(ka)t, s a helyszínt úgy módosították, hogy a lehető leghomályosabb és legkétértelműbb legyen.

7.11.) Az úszóverseny

Sportrajongóknak ajánlom a következő konteót:

A MC legénysége úszóversenyt rendezett, hogy egy kicsit feldobják a hajózás szürke hétköznapjait. Páran beneveztek, a többieknek pedig egy emelvényt ácsoltak a hajótestre, hogy onnan kényelmesen lehessen szurkolni a versenyzőknek. Egy hirtelen jött szélroham azonban akkora hullámverést okozott, ami a már vízben lévőket messze elsodorta a hajótól, ráadásul a hamarjában összetákolt emelvény is leszakadt, s a rajta tartózkodók is belezuhantak az óceánba.

Folytathatnánk, de úgy érzem, a leglényegesebb kapaszkodók az olvasók rendelkezésére állnak ahhoz, hogy – az eddigi gyakorlatunknak megfelelő intenzitású – érdekes, változatos és pergő ritmusú beszélgetés alakuljon ki a kommentek segítségével. Ne fogjátok vissza magatokat; a klasszikus brainstorming szabályainak megfelelően kijelenthetjük, hogy nincs buta ötlet, csak rugalmatlan moderátor! Jöhetnek új konteók és alverziók, találgatások és következtetések. Túrjátok fel az internetet és tárjátok elénk azokat a forrásokat, amelyekről mi még nem is hallottunk!

És köszönöm BA kollégának a forráskutatásban nyújtott segítségét!

Konteókra fel tehát!

Ápdét: Sajnálom, de úgy látszik, ezekkel a k*rva szavazógépekkel egyedül nem boldogulok; nem tudom beilleszteni őket a posztba úgy, hogy látszódjanak is. Amíg a fejlesztő kolléga nem veszi kézbe a dolgokat (még úgy két hét), elégedjetek meg ezzel a rusnya linkkel, ami a szavazóoldalra visz… Bónuszként két opcióra lehet szavazni, ha nem tudnál dönteni mondjuk az ufók és az óriási polip között.

Köszönöm a megértést!

Ápdét: Mary Celeste rejtélyének 10%-kal kibővített verziója is elolvasható a Konteó 1 című könyvben, amelyet 20%-os engedménnyel ide kattintva rendelhetsz meg, vagy 2013. november elsejétől megvásárolhatsz az Alexandra és a Libri nagyobb boltjaiban.

Kategória: EgyébCímkék: , , , ,

155 hozzászólás

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

 Visszajelzés154. 10 rejtélyes horror sztori - tízdolog — 2022-03-20 15:32 

[…] és csoportos öngyilkosságon át a tengeri szörnyekig minden teória felmerült már. Ezeket itt olvashatod […]

 153. rebel — 2014-12-06 01:46 

@ujfiu:
Na de figyelj már, a sziklás verzió még valószínűtlenebb, mint hogy két kalózhajó közrefogta (holott ugye ez sem túl életszerű és reális), hiszen az még mondjuk talán lehet, hogy SZABÁLYOS egyenes csíkot vág egy szikla… node …come on… mindkét oldalon pont ugyanúgy??? Erre mennyi esély van szerinted? Akkor már két hasonló típusú fregatt ha közre fogta, az oldalukon levő akármi (szigony, horgony, csáklya, kalóz kapitány kampós keze, vagy szeges végű falába), bármi… inkább reális, hogy két oldalt végig hasonló viszonylag szabályos vályút mar bele a hajótestbe… nemde? 😉
Ezeknél valóban lényegesen reálisabb, hogy egy nem ilyen méretű hajóra dizájnolt kikötőbe szorultak be… bár ott meg az a gond, hogy azok – ilyen kisebb (pláne zug) kikötők – akkoriban fából ácsolt-tákolt mólókkal bírtak, amik bár lehettek jobbról-balról egy magasak és egy vastag deszkákból, amik bemarták volna jobbról balról a Celeste testét, csakhogy NEM FÉM, ezért NEM MAR.. a fa ugyanis nem mar.. csiszol sotol,. törik forgácsolódik, akár meg is gyullad, szóval sok mindent csinál, de mély marást nem igazán végez.. az fém vagy kő lehet… Esetleg valami szabályosan megmunkált kő mólókból készült régi kikötő lehetett?

 152. zbaka — 2014-12-05 21:43 

A csónakos kötélelszakadós dologgal az a baj, hogy tapasztalt matrózok csak meg tudnak kötni egy kötelet rendesen, végül is ez a dolguk nem? A cikk szerint a kötélzete is rendben volt a hajónak…

 151. alga — 2014-11-15 08:11 

Üdv mindenkinek!

A megoldást én a szállítmányban látom. Fontos lenne tudni, hogy milyen „szesz” volt valójában!

Ha etanol volt, akkor a robbanás(ok), miatt keletkezhettek a repedések és a „pánik”, majd a hajó elhagyása.
Pl: Viharos idő miatt bezárt hajóterek + párolgó etanol (9hordóból eltűnt a cucc! az kb 1000lityó tisztaszesz) + gyertyaláng… robbanás (repedések a hajótesten), a hajót elhagyják.

De mi van, ha a szállítmány metanol volt (akkoriban faszesz). Nagyjából ugyanaz a forgatókönyv csak mondjuk nem robbanás keletkezik, hanem a kényszeresen összezárva a hajón a veszélyes és párolgó metanol és az utasok „kölcsönhatásba lépnek”. A metanol nagyon jól elegyedik vízzel, vízpárával. Sejt és idegmérget termel a szervezet a lebontásakor. Egyre rosszabbul vannak, esetleg valamelyikük megvakul vagy rosszab. Pár gramm elég hozzá. Nagy koncentrációjú levegő+vízpára+metanolból simán felvehető a mennyiség. Sőt bőrön át is. Tarthatatlan az állapot el kell hagyni a hajót.
(Ebben a verzióban a hajótest karcolásai, repedései máshol és máshogy keletkeztek)

Esetleg kalózok. Amikor kiderül, hogy a szállítmány nem kell nekik, nem iható szesz pl: denaturált, otthagyják, túl macerás lenne bajlódni vele, kinek adják el, stb. akkor mentőcsónakban sorsukra hagyják a MC utasait, ne legyen tanu, hogy kik ők.

De nem zárkózom el kevésbé realista megoldásoktól sem! 🙂 szeretem olvasgatni az ufo-s, időkapus, szörnyeteges verziókat is!

 150. ujfiu — 2014-10-08 15:15 

@rdos:
A leírtak alapján olyan, mintha nagyjából egyenes lenne a bevágás, ebből akár arra is lehet következtetni, hogy nekimentek mondjuk egy sziklának, ami végigkarcolta. Ez egyébként megmagyarázhatná, hogy miért pl. miért esett le és tört el az iránytű.

 149. rebel — 2014-08-27 00:12 

Ja amúgy meg hát nyilvánvaló, hogy akár mentőcsónak akár kalózhajó, akár kikötői móló húzta a csíkokat a hajótestre, mind MOZGÁS miatt történt, tehát ahogy ELHALADT mellette, egy kiálló hegyes tárgy (és ugyebár sem mólón, sem mentőcsónakon nincs olyan, azonban kalózhajón már annyira nem lenne fura… nemde?).
De ne legyen kalóz, csak egy másik NAGY hajó (mert ilyen bemetszést nagy tömegű tárgy okozhat, ez is elenyészi a mentőcsónakos ötletet) Tehát mondjuk gyorsan közeledett a valamilyen (talán kalóz) hajó, mert nagyon akart valamit, és épphogy a Celeste mellett, szint ütközve, mellé szorulva, fordult, a kiálló akármi, meg végighúzta a hajót, majd ezt megcsinálta a túloldalról is. Tehát nem kell feltétlen két kalózhajó, de az sem kizárt, mert a kalózok nem ritkán ugyebár konvolyokban közlekedtek és csoportosan támadtak…

 148. rebel — 2014-08-26 18:28 

@rebel:

Kartács írta:

„A hajó oldalán a sérüléseket meg akkor szerezték, amikor az útitervtől eltérően kikötöttek az Azori Szigetek egyikén egy kis csempész áruért(gyep?), és szűk volt a hely két dokk között”

Ez még talán lehet.

A mentőscsónakos verzió teljesen bugyuta, hiszen az nem vág, hanem ütöget, legfeljebb ha valami éles-hegyes van a szélén, akkor karcolgat… tehát ha mentőscsónak(ok) a vágás oka, nem egy hosszanti homogén vágás lenne teljes hosszig mindkét oldalon, hanem ha már vág (node nem vág, mert mi vágna egy mentőcsónak szélén mégis?), akkor egyenletlen mélységű szabálytalan, változó magasságú (hiszen hullámzik a víz), karcolások lennének és nem egy szignifikáns, homogén vágás…

 147. rebel — 2014-08-26 17:39 

Hú. Elnézést tévedtem… Tényleg és valóban, ez teljesen tökéletesen kizárt.. Bocsánat bocsánat…

Hiszen nyilván egy földönkívüli űrhajó volt, ami fel is szippantotta a Mary Celeste-t és egy ideig a magasban volt az UFO fedélzetén; a kétoldali vágás pedig, nyilván ahol befogták a tartó mechanikák, mint egy satuba, a hajótestet…

Igen, ez pl sokkal reálisabb, mint hogy akár két kalózhajó vagy akár egy de mindkét oldalról szorosan mellé állt….

Nem tudom mit kell okostojáskodni, mikor nyilván teóriákról, azaz leginkább fantazmagóriákról van szó…

Van valakinek amúgy bármi reális teóriája ezekre a vágásokra?

 146. becsuszoszereles1k — 2014-08-26 03:51 

147. @miazhogynagyonis:
Mi az hogy ketto? Csak egy vagta, vagy karcolta, de ketfelol…

 145. miazhogynagyonis — 2014-08-26 03:10 

@rebel: ” A hajótest mindkét oldalán, a hajó teljes hosszában egy-egy (fél-egy centi mély, frissnek tűnő) vágást találtak”

Aha két kalózhajó…

 144. rebel — 2014-08-26 02:23 

Kalózok voltak nyilván valóan. A karcolás a hajójuk nyoma, ami szorosan az MC mellé állt és végighúzta. Mivel a kalózok látták hogy szeszt szállítanak eléggé bepöccentek, mert azt nem igazán könnyű gyorsba eladni (pláne feltűnés nélkül), ezért csak pár hordót vittek el, vagy azt sem, hanem csak beledobták a vízbe, ami hiányzott, a pár üres hordó meg azmiatt volt, hogy amikor belenéztek mi van benne, kiborították. Egyéb nagy zsákmány nem volt a hajón, ezért nem is nagyon fosztogattak, hanem az embereket hurcolták el eladni rabszolgának Afrikába; és mindezt igen kapkodva (ezért sem fosztogattak), mert közeledett egy nagyobb másik hajó… És így nem is konteó, hanem szimpla kalóztámadás.
Konteó akkor lenne, ha biztosítási csalás lenne vagy a megtaláló hajó csinált volna disznóságot. Azonban mindkét esetben nem így lett volna a hajó megtalálva, hanem nyilvánvalóan elsüllyedt volna, vagy eltűnik. Aki kitervelten bűnöz, az nem szeret nyomot hagyni támadási felületet, – lehetőséget arra, hogy ha valami elkerülte a figyelmét, amiatt bukjon. Márpedig egy ekkora hajó millió nyomot rejt… A kalózok viszont tojnak erre. Az, hogy irányban maradt és ennyit ment, puszta véletlen… a meleg pörkölt, macska stb, a megtaláló hajó babonás legénységének lódítása…

 143. tiboru — 2014-04-16 19:17 

@calipso:

Szia!

Isten hozott minálunk, érezd jól magad! És köszönjük a kommentet is!

 142. calipso — 2014-04-16 18:59 

Üdv Mindenkinek, új vagyok! 🙂

Őszinte lendülettel igyekeztem végigolvasni az összes kommentet, de aztán feladtam, úgyhogy nem tudom, van-e aki megosztotta a nagyérdeművel a most következő komteó verziót, ha igen, akkor elnézést az ismétlésért.

Van egy könyvem, a címe „Amire nincs magyarázat” (igény esetén közlöm a bibliográfiai adatokat), abban olvastam az MC-sztoriról egy elég hosszú cikket. Van benne egy rendkívül hitelesnek tűnő (legalábbis számomra) és teljesen logikus magyarázat a történtekre, beidézem. (Itt szokták feltüntetni, hogy SPOILER ALERT, szóval, aki szeretne a továbbiakban is inkább izgalmas találgatásokba bocsátkozni és nehezen viseli ha leleplezik a bűvészt, az inkább talán ne olvasson tovább. 🙂 )

„A legelfogadhatóbb elképzeléssel Oliver Deveau állt elő a megmentés körülményeiről folytatott tárgyaláson. Véleménye szerint a legénység attól eshetett pánikba, hogy azt hitte süllyed a hajó. Ez a magyarázat némi értelmezést igényel.

Dr. James H. Kimble, az Amerikai Egyesült Államok New York-i Meteorológia Intézetének főnöke, valamint Gershom Bradford író azt állította, hogy az MC tornádóba kerülhetett vagy víztölcsérrel ütközött a nyílt tengeren. Az örvényló víz- és légoszlop minden előjel nélkül megjelenhet, akár egy órán keresztül is tart, s aztán ugyanolyan gyorsan eltűnik, ahogy felbukkant.

Kimble és Bradford véleménye szerint viszonylag kicsi, lényegében ártalmatlan víztölcsére csapódott a hajónak, s nem is okozott benne nagyobb kért. a víztölcsér belsejében a légnyomás rendkívül alacsony, s amikor a tölcsér keresztülcsap a hajón, a belső és a külső nyomás között jelentősen megnő a különbség. Emiatt akár a fedélzeti nyílást lefedő deszkák is széttörhetnek.

Ilyen körülmények között rendkívül fontos lehet, milyen módszerrel ellenőrizték az MC-n a hajó belterében lévő víz magasságát. Jó mélyre leeresztettek egy botot a szivattyún: úgy ellenőrizték a vízmagasságot a raktárhelyiségben, ahogy az autóban szokás az olajszintet. A légnyomás esése miatt az aljvíz a szokásosnál sokkal erősebben jött fel a pumpán, a szelep pedig meggátolta, hogy rögtön vissza is folyjon. Valószínűleg a legénység nem gondolt erre.

Elképzelhető, hogy amikor a víztölcsér rájuk zúdult, a legénység tagjai a megrázkódtatástól nem tudtak hideg fejjel gondolkodni [saját megjegyzés: hivatkozhatunk ugyan olyasmire, hogy de hát tapasztalt tengeri rókákról van szó, de elég csak pl a Titanic utasmentési zűrzavarára, szervezetlenségére és a kapitány, illetve az első tiszt ellentmondásos parancsaira, pánikreakcióira gondolnunk, hogy tudjuk, nem mindenki bírja az életveszély okozta pszichés nyomást, és egy ilyen helyzetben könnyen lehet, hogy a tapasztalatai ellenére sem képes higgadtan gondolkodni vagy dönteni.] Valaki elment ellenőrizni a vízállást, hogy lássa keletkezett-e kár a hajó vízalatti részében. Rémülten vette észre, hogy a víz magassága egyetlen perc alatt több, mint fél métert emelkedett.

Ezt állapíthatta meg a tengerész, mikor megvizsgálta az ellenőrzőpálcát. Abban a hitben, hogy az MC gyorsan süllyed, Briggs kapitány kiadta a parancsot a hajó elhagyására. […] Sosem fogjuk megtudni mi történt valójában. Annyi mindenesetre tény, hogy a tornádó-elmélet felel meg leginkább az adatoknak és magyarázza azok meghökkentő sajátosságait.”

Eddig az idézet. Kezdjetek vele ami jól esik, remélem volt némi új információ ebben (nagyon) hosszú kommentárban és bocsi! 🙂

Egyébként örülök, hogy idetaláltam, jó hely!

 141. warr — 2014-01-03 11:30 

Újra elolvasva a kommenteket…
Morehouse-ék szerepét azért vetném el, mert egyrészt az feltételezné, hogy legalább egy embert még életben találtak a MC-en, mikor rábukkantak, viszont ugye meg lett állapítva, hogy ha lett volna rajta ember, akkor a két hajó nem is keresztezte volna egymás útvonalát, másrészt pedig mert a „jutalomként” megkapott összeg elég kicsi volt, ráadásul tíz felé még el is kellett volna osztani a legénységnek, plusz relatíve sok időbe is telt, mire végül megkapták. Akkor már sokkal jobban jártak volna, ha átpakolják a rakományt (vagy egy részét), és eladják feketén, a MC-et meg hagyják elsüllyedni (esetleg rásegítenek egy kicsit).

Talán az alkoholgőzős berobbanástól félős szál lehetne a legvalószínűbb, de akkor meg a bedeszkázott ablakok, amik miatt felhalmozódott az alkoholgőz, vihart sejtetnének, aminek ellentmond a polcokon szép rendezetten sorakozó csecsebecse. Arról nem is beszélve, hogy ha már mind a mentőcsónakba ugrálnak, legalább a kormányt ki kellett volna kötniük. Annak is lenne nyoma, hogy valahogy a hajó mögé kötötték a csónakot… annyira csak nem voltak bénák, hogy egy csomót ne tudtak volna rendesen megkötni. Ha meg csak leengedték a csónakot és eveztek a hajó után, akkor nettó hülyék voltak.

 140. crayder66 — 2013-12-09 01:45 

Sziasztok!

Nagyon jó az oldal! Gyakori látogatója leszek! 🙂

Bár tetszik az oldal, azt előre leszögezném, hogy gyakorlati emberke vagyok. Úgy a legkönnyebb megítélni valamit, ha megtapasztaljuk a „működését”.
Szerintem ez a normális hozzáállás ehhez a témához is.

Más, egyáltalán nem rejtélyes esetek is lehetnek az akkori időkből, amik segíthetnek megérteni ezt a történetet. Gondolok itt főként az ilyen mennyiségű, és töménységű alkohol szállítására. Mert gondolom nem ez az egyetlen hajó a világtörténelemben, amelyik ilyen jellemzőkkel szállított rakományt. Továbbá lehetnek más, a hajózásban elterjedt íratlan szabályok pl. az alkoholra szállítására vonatkozóan amik mára már feledésbe merültek. Viszont 1-2 megmagyarázhatatlan tényre választ adhatnának.

Végül pedig a híressé vált tv műsor, az Állítólag…(Mythbusters: Jamie Hyneman, Adam Savage) komolyságával is hozzá lehetne állni a témához. Pl. a hajó oldalán keletkezett sérülést ilyen módon meg lehetne próbálni bizonyítani azzal, hogy azt a mentő csónak okozta. stb. stb.

Bár nem pont ehhez a témához illik, de azt hiszem részben itt is megállja a helyét a következő idézet:

„Ezen kívül pedig a mai napig érvényes Napóleon azon állítása, miszerint a „történelmet mindig a győztesek írják”. Ez azt jelenti, hogy a történelemírásnak a legtöbb esetben célja van. Ezen célok közül pedig az egyik legfontosabb a propaganda.”

 139. giduci — 2013-12-05 18:09 

@landauer:

Talán tényleg ez a legvalószínűbb.
Nem tudom, hogy volt-e megfelelő kötél, csákány, akármi a csónakban a visszamászáshoz.
Ha pedig valakit hagytak a hajón a legénységből, nem számítottak rá, hogy ilyesmire szükség lehet, viszont ő simán levághatta őket.
Aztán szépen tovább éldegélt még a hajón, majd a végén elbújt egy hordóban és ezért volt eggyel több. Hiába, a hordóktól nem tudok elszakadni! 🙂

Persze a hordók száma lehet véletlen is, ráadásul ha esetleg valamilyen erőszakos cselekmény történt volna (a hajón,nem a csónakban), jóval egyszerűbb a testeket vízbe dobni, mint hordókban csempészgetni őket. Ezért tartom fent a lehetőségét annak is, hogy esetleg rejtekhelynek használták – maguk másztak bele.

 138. landauer — 2013-12-05 06:24 

Nekem az a kép állt össze hihető verzióként, hogy

– a robbanásveszély miatt (aminek a hirtelenségét magyarázhatja a meteorraj, ha valóban volt akkor ilyen) mindannyian a mentőcsónakba ültek

– a szikrázásveszély vagy a sietség miatt nem a csörlőt használták

– az első tiszt a távozáskor kívülről valamiért bezárta a kabinját

– a körben a hajótesten látott bevágódás a visszatért mentőcsónak odaütődéseitől lehetett, ahogyan megpróbáltak kapaszkodót keresni a visszamászáshoz

– valamiért eloldódott vagy elszakadt a kötelük, amivel a csónakot a hajóhoz rögzítették (esetleg eleve sem volt a sietségben elkövetett fatális hiba miatt – erre utalhat az, hogy nem találták nyomát ilyen kötélnek)

– a 700 km-es táv (3km/óra) jó irányban abszolválását magyarázza az áramlat és a csendes idő, amit a tárgyak helyén maradása valószínűsít)

Ha így van, akkor is marad két kérdés:

1. Ha a Dei Gratia legénysége minden további nélkül fel tudott mászni a hajóra, miért nem tudták ugyanezt megtenni az eredeti utasok is? (A Dei Gratianak persze lehetett olyan pluszfelszerelése (létra, kötél, csáklya), ami nekik nem.)

2. Ha volt kötél, amivel a csónakot a hajó után kötötték, miért nem volt nyoma? Ha volt, miért nem egyértelmű, hogy a hajó után volt kötve a csónak?

 137. holgazan — 2013-12-04 21:30 

@giduci:

Valóban nem sok mindent lehet kideríteni Arthur Briggsről, de itt van ez a link: http://www.findagrave.com/cgi-bin/fg.cgi?page=gr&GRid=98515400

1931-ben halt meg Massachusettsben, az életútja alapján nem került át Európába.

 136. tiboru — 2013-12-04 20:02 

@giduci:

Üdv!

A másik gyerekről nem találtam további infót, de hátha valaki az olvtársak közül…

 135. giduci — 2013-12-04 17:04 

Sziasztok! Még új vagyok itt, csak most olvastam a cikket.

Szóval, nekem az tűnt fel, hogy kilenc felnőtt utazott a hajón, plusz egy kétéves és valahogy pont 9 hordóból párolgott el az alkohol. A 10.hordó akár elszámolás islehet. Nekem olyan, mintha előre levajazták volna Morehouse kapitánnyal az egészet. Eljátsszák, hogy baleset történt, sodródnak, persze pont arra, de közben vígan élnek tovább a hajón. (főzés, harmónium, varrókészlet)Jön a másik hajó, elbújnak, a kikötőben pedig Morehouse kiszabadítja őket. A többi csak a körítés. Vagy túl sok filmet nézek?

Arra van adat, hogy a másik gyereket később áthozták-e Európába? Mondjuk a nagyszülők, hogy itt legyenek, amíg a vizsgálat tart. Valami ilyesmi még talán ma is működne, nemhogy 140 éve.

 134. satol — 2013-09-21 21:44 

A hsz-ek vége felé haladva már azt hittem, hogy senki nem számolt utána, de végül kiderült, hogy azért nem én vagyok az egyetlen. 8 nap alatt 700 km az valóban kb. 3 km/h, ráadásul a Golf-áramlat szélén van a helyszín, ami ott kb. 1 km/h sebességgel halad, nagyjából abba az irányba, amerre a hajó sodródott. A dokumentumok alapján a hajó NEM a tervezett irányba haladt, miután magára hagyták. A Mary Celeste az Azori-szigetektől délre haladt el, míg a Dei Gratia azoktól északra. Utóbbi jóval Gibraltár előtt talált az elhagyott hajóra, tehát az északi irányba eltért a tervezett útvonaltól, ami pont a környékre jellemző szélirányba haladást jelent. Az, hogy a hajó több napja néptelen volt, elég nyilvánvaló, ahogy az is, hogy a Dei Gratia legénysége miért színezte picit a történetet (zeneszó, eltűnő macska, stb.):
Elég gyakran lehet találkozni különböző korlátozott mértékben hihető, különleges hajós históriákkal. A hajósok körében menőnek számított ilyeneket átélni (minél különlegesebb, annál inkább), ezért aztán gyártották is tucatjával az elképesztőbbnél elképesztőbb sztorikat. Ha már egyszer akkora szerencséjük volt, hogy tényleg átéltek valami nem mindennapit, hát soha jobb alkalom, hogy életük legjobb (és leghitelesebb) történetét megalkossák. Ahhoz, hogy igazán ütős legyen addig kellett díszíteni, ameddig csak lehetett.
Valaki kérdezte, hogy jellemző gyakorlat volt-e veszély esetén ideiglenesen a mentőcsónakba költözni, viszont választ nem láttam, úgyhogy íme: Ez ismert gyakorlat volt, viszont egy embert mindenképp a hajón hagytak, hogy szükség esetén kormányozható legyen. És természetesen az ilyesmi normál esetben bekerül a hajónaplóba.
Az igazi kérdés, hogy miért hagyták el a hajót. Mivel a – még működőképes – navigációs eszközöket minden bizonnyal magukkal vitték, feltehetőleg nem szándékoztak visszatérni a hajóra, ugyanakkor a hajónapló a hajón maradt, tehát nem tartották valószínűnek a hajó elsüllyedését. Kérdés tehát, hogy mi lehet az, ami ha a hajón maradnak, akkor a legénységre nagyobb veszélyt jelent, mint mentőcsónakkal nekivágni egy valamivel több mint 100 km-es útnak, de a hajó épségét különösebben nem veszélyezteti, és olyan sürgős volt a hajó elhagyása miatta, hogy a hajónaplóba nem volt idő azt beírni. Akárhogy is nézem, ilyen helyzet nem igazán létezhet, így két számbavehető lehetőség maradt. Az egyik, hogy a legénység a hajó elhagyásakor valamiért nem volt józan ítélőképességének birtokában, vagy valami miatt meghaltak a hajón, és a Dei Gratia legénysége legendagyártás céljából készített különös nyomokat a hajóra. (Az a feltételezés viszont kizárható, hogy a Dei Gratia okozta a Mary Celeste legénységének vesztét, hiszen ha utóbbi irányítás alatt lett volna, akkor a két hajó nem is találkozott volna.)

 133. nyeviga — 2013-08-24 18:20 

Az otthon maradt gyereknek azért jó nagy mákja volt, pedig biztosan mondta, hogy ez nem igazság, hogy ő a hülye suli miatt nem mehet, de utána már biztosan nem így gondolta.

 132. boni58 — 2013-08-21 20:32 

Üdv mindenkinek!

A hozzászólásokból összeállt a fejemben egy újabb lehetőség.

Néhány hordóból elszivárog/folyik a szesz. Heveny robbanásveszély, kapitány felismeri. Mindenki mentőcsónakba azonnal. A darut a sietség és a szikra-veszély miatt nem használják. Később, mikor kiszellőzött a hajó, vissza akarnak mászni. Azért biztos ami biztos, a legfontosabb műszereket a csónakba viszi. A sietségben az iránytűt elejti, és eltörik.
Kis idő múlva az odakészített kötélen vissza akarnak mászni, ám a kötél nincs sehol. (Gyakorlott hegymászók is dobtak már le ereszkedéshez szánt kötelet, hogy előtte elfelejtették átfűzni a karabíneren. Pedig ők nem is szívtak előtte alkoholgőzt.) Sokszor megkerülik a hajót, valami rés, kiálló csap, másik kötél után kutatva, közben a mentőcsónak pereme végigkarcolja a hajótestet. Sokáig próbálkoznak, mert ez élet-halál kérdés, de nem találnak megoldást.
A hajónapló lehetett a tiszt kabinjában, ha éppen ő volt szolgálatban, és miért vitte volna magával, ha vissza akartak térni? Egy kopott zárban (vajon a felújításkor azt is cserélték?)pedig egy apró hiba elég ahhoz, hogy ha az ajtót bevágja a szél vagy a hullámverés, kulcs ráfordítása nélkül is bezáródjon.
A pörköltnek eléggé sötét a színe, ha a napon hagyják, eléggé meleg tud lenni.

 131. csibe994 — 2013-05-31 00:07 

Ahogy azt egy 1965-ös Doctor Who epizódban is láthatjuk, a legénység vesztét egy pár dalek okozta, akik az első Doktort és társait üldözték. A Doki nyomait követve materializálódtak a Mary Celeste-n, a legénység pedig annyira megijedt a furcsa, hatalmas borsszóróra emlékeztető „lényektől”, hogy kivétel nélkül azon nyomban vízbe vetették magukat.

 130. homospeculatius — 2013-04-04 20:18 

@tiboru:

Nem a filmre gondolok, hanem a hajósra. Pl. Wagner oerájának szereplője, vagy Cornelius van der Straaten, eseteleg Hendryk van der Decken, ki hogy ismeri. A hozzá kötődő későbbi hajós szellemtörténetek érdekesek – annak, aki az ilyet szereti, bár ezeket összegyűjteni nem kis munka.

 129. tiboru — 2013-04-04 19:44 

@homospeculatius:

Bolygó Hollandi? Hm, abban, amit én tudok róla, nem sok konteó van, de felírom a „tennivalók” listámra 🙂

 128. homospeculatius — 2013-04-04 19:38 

Bocs, de nem olvastam az összes erőlködést, bár biztos mind jók.
Egy régi könyvben részletesen olvashattok az összes konteoról, sőt találtok még benne ennél lényegesen jobb hajós sztorikat is. A címe, ha jól emlékszem: „Nyomtalanul – hajókatasztrófák”, egy Harris nevű fazon írta, aki nem akárki, hivatásos tengerészként szolgált és vele is megesett egy-két dolog. Kivonat a tartalomból: U.S.S.Cyclops, Waratah, Teighmouth Electron, stb. Mindegyik köré szőttek konteokat, mind híres történet, különösen az utóbbi érdekes szerintem. A Föld egyszemélyes körülhajózására 1969-ben kiírt versenyben történt balesetekről és a végkifejletről szól, de nem lőném le a poént.
Apropó Tiboru, nem akarod a Bolygó Hollandit feldolgozni? Ő maga a konteo a köbön!

 127. gacsat — 2012-07-31 20:55 

@vito: Napjainkban is évi 4-5 hajó tűnik el nyomtalanul.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Ars poetica

Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!

  • Legutolsó hozzászólások

    Tartalom

    CímDátum
    Vitaposzt: háború Ukrajnában2022-02-27
    Vendégposzt: Tanja Gräff ügye2022-02-02
    Felejtős a Facebook, itt az új csoportunk!2021-02-27
    Rendőri brutalitás elleni megmozdulások2020-06-18
    Koronavírus megbeszélőposzt2020-03-17
    Vendégposzt: az NSU-komplexum, avagy a dönergyilkosság-rejtély2019-07-28
    Vitaposzt: választás-konteók2018-04-11
    Vendégposzt – A kassai bombázás2017-06-26
    Michael Jackson-konteók2017-05-20
    Szolgálati közlemény: Aranykönyv-szavazás, döntő!!!2017-05-11
    Kínos Clinton-konteók (részletek)2017-03-31
    Lindbergh-konteók2017-02-26
    Toxoplazmózis-konteók2017-01-25
    Vendégposzt – Horthy István halála2017-01-06
    A BCCI-sztori2016-11-04
    Villámkonteó: a 200 ezer SIM-kártya esete2016-10-07
    Villámkonteó: robbantás a Nagykörúton!2016-09-25
    Wałęsa-konteók2016-08-21
    Posztajánló: Porton Down2016-08-15
    Reagan és a gellert kapott golyó2016-06-17
    Eyjafjallajökull-konteó2016-05-17
    Kommentposzt: Kiss László2016-04-08
    Lionel Crabb rejtélyes esete2016-03-21
    Hindenburg-konteók2016-02-26
    Bruce Lee halála2016-02-14
    Opus Dei2016-01-23
    Alapítvány-konteók2015-12-19
    Megjelent az e-Konteó2!2015-12-06
    Furcsa történetek 2.02015-11-29
    Shakespeare-konteók2015-11-12
    Frigyláda-konteók2015-10-22
    Per „Dead” Ohlin halála – 18+!!!2015-09-10
    Gary Webb, a CIA és a crack-konteó2015-08-23
    Menekült-konteók2015-07-14
    Ajánló – sorozatok és filmek2015-07-07
    Miss Liberty-konteók2015-06-22
    Na-seby (Villámkonteó)2015-04-14
    Glenn Miller eltűnése2015-04-08
    Kommentposzt: Germanwings-konteók2015-03-30
    Furcsa történetek 1.02015-03-23
    Bob Marley halála2015-03-14
    New Coke – konteók2015-03-02
    Sid Hurwich időgépe2015-02-22
    Alan Turing2015-02-10
    Kommentposzt: rejtélyes betörések2015-01-31
    Halál Chappaquiddickben2015-01-26
    Kommentposzt: Charlie Hebdo2015-01-08
    A Dreyfus-Zola konteók2015-01-05
    Megjelent az e-Konteó1!2014-12-05
    Konteókönyv-felmérés2014-12-01
    Vendégposzt: az ufó-emberrablások2014-11-28
    John Titor története2014-11-19
    Ajánló – A Kennedy-gyilkosság elhallgatott története2014-10-29
    Fort Knox2014-10-23
    Estonia-konteók2014-09-29
    Rudolf Hess története2014-09-22
    Kurt Cobain halála2014-09-09
    Eilean Mór rejtélye2014-08-18
    Balla Irma halála (részletek)2014-07-27
    Gyíkember-konteók2014-06-12
    A Kovács Béla – ügy2014-05-23
    Kitalált középkor (rövidposzt)2014-05-12
    Georgia Guidestones2014-05-03
    Elisa Lam halála2014-04-15
    Kommentposzt: Welsz Tamás halála2014-03-20
    Kommentposzt: az MH370-es járat2014-03-15
    Magic Johnson – konteó2014-03-12
    Challenger-konteók2014-02-13
    Ophélie Bretnacher halála2014-01-20
    Cicada 33012014-01-06
    Cajamarquillai üregek2013-11-27
    A körmendi gyerekgyilkosság (részletek)2013-11-21
    Vendégposzt: A Nagy Könnyűzenei Sátánista Konteó2013-11-14
    Google-konteók2013-11-03
    A Konteókönyv rendelhető!2013-10-23
    Katrina-konteók2013-10-11
    A denveri repülőtér2013-09-27
    Haszbara-konteók2013-08-25
    Génmódosítás-konteók2013-07-08
    Oopart, avagy tárgyak rosszkor, rossz helyen?2013-06-14
    Konteónak indult…2013-06-09
    Az X bolygó2013-04-27
    Ókori dodekaéderek (rövidposzt)2013-04-03
    Náci repülő csészealjak2013-03-22
    D. B. Cooper története2013-02-19
    Egy pápa lemondása2013-02-11
    A Sunstein-Vermeule – algoritmus2013-01-23
    Eltűntek2013-01-18
    Könyvajánló – Szoftverfrissítés 1.02012-12-13
    Anjikuni-rejtély2012-12-11
    Szent Malakiás próféciái2012-12-03
    Jövőbelátás-konteók2012-11-21
    Chomsky-tízparancsolat2012-11-06
    Mátrix-konteók2012-10-28
    Elbert János halála2012-10-19
    Bohemian Grove2012-09-26
    Robert Maxwell élete és halála2012-08-28
    A Zelnik-ügy – reloaded!2012-08-05
    Kazbegi dinók (rövidposzt)2012-07-20
    A Zsanett-ügy (18+)2012-07-10
    Alternatív Bermuda-háromszögek2012-07-06
    Olof Palme halála2012-05-16
    A torontói jegyzőkönyvek2012-04-21
    Phobosz-összeesküvés (rövidposzt)2012-03-22
    Jörg Haider halála2012-03-14
    Az eltűnt zászlóalj2012-03-09
    A Mary Celeste – rejtély2012-03-01
    Szcientológia-konteók2012-02-07
    Mikrohullám-konteó (rövidposzt)2011-11-12
    Népszámlálás-konteók2011-11-12
    EU-konspiráció2011-11-12
    A Djatlov-incidens2011-11-12
    Fluorid-összeesküvés2011-08-19
    Breivik-merénylet2011-07-25
    A Mikroelektronikai Vállalat – konteó2011-05-26
    Patton tábornok halála2011-05-12
    Skull & Bones2011-04-19
    Réztekercs-konspiráció2011-04-12
    AIDS-konspiráció2011-04-11
    Ajánló – kódfejtők előnyben!2011-04-09
    Moszkva és a csecsenek2011-04-08
    Gandzsa-összeesküvés2011-04-07
    A KAL-007-es járat lelövése2011-04-06
    Globális felmelegedés2011-04-05
    A móri nyolcas gyilkosság2011-04-04
    Kilenc/tizenegy2011-03-30
    A közösségi oldalak – összeesküvés2011-03-29
    Kelly doktor halála2011-03-28
    Roberto Calvi, Isten bankára2011-03-25
    Az arab világ forradalmai2011-03-23
    Martin Luther King halála2011-03-22
    Hajsza az örökmozgó és egy másféle energia után2011-03-21
    Castro és a CIA (átirányítás)2011-03-18
    A USS Liberty megtámadása2011-03-17
    Jézus-összeesküvés2011-03-16
    Ajánló – linkek2011-03-15
    HAARP-összeesküvés2011-03-14
    Chico halála2011-03-11
    JFK – 2.02011-03-10
    JFK – 1.02011-03-10
    Nőellenes világösszeesküvés2011-03-08
    Atomkonspiráció (átirányítás)2011-03-07
    Hasfelmetsző Jack – dosszié2011-03-07
    Gagarin-konteók2011-03-04
    Cigánygyilkosságok2011-03-04
    Robert F. Kennedy meggyilkolása2011-03-03
    Vérvád-konspiráció2011-03-03
    A Council on Foreign Relations2011-03-02
    A szmolenszki katasztrófa2011-03-02
    Atlantisz-konteók2011-03-01
    Nagy német adókonteó2011-02-28
    Illuminátusok2011-02-28
    Ajánló – filmek2011-02-26
    Az Elvis-legenda2011-02-25
    Tunguzka-rejtély2011-02-24
    Nikola Tesla 2.02011-02-23
    Nikola Tesla 1.02011-02-23
    Robbanás Port Chicagóban2011-02-22
    A Fenyő-gyilkosság2011-02-22
    Rákgyógyszer-konteók2011-02-21
    A főtitkár halála2011-02-21
    Nácik aranya2011-02-19
    ODESSA2011-02-18
    A romániai „forradalom”2011-02-18
    Templomosok2011-02-17
    A TWA-800 járat lezuhanása2011-02-16
    WikiLeaks-konteók2011-02-15
    A Voynich-kézirat2011-02-15
    Mormon-összeesküvés – újratöltve!2011-02-14
    Mormon-összeesküvés2011-02-14
    Szabadkőművesek 2.02011-02-13
    Szabadkőművesek 1.02011-02-13
    Bilderberg-konteók2011-02-13
    Men in Black2011-02-12
    UFO-konspiráció2011-02-11
    Jim Morrison halála2011-02-11
    Rejtélyes helyek, titkos bázisok2011-02-10
    Roswell és az M-122011-02-09
    Bermuda-háromszög2011-02-09
    Antarktisz-összeesküvés2011-02-09
    Pearl Harbor – dosszié2011-02-08
    Népek Temploma2011-02-08
    Egy pápa halála2011-02-08
    A MA-240-es járat tragédiája2011-02-07
    A „tökéletes katona”-projekt2011-02-07
    A Kurszk elsüllyedése2011-02-06
    A Litvinyenko-gyilkosság2011-02-06
    Beatles-konteók2011-02-05
    John Lennon halála2011-02-05
    Philadelphia-kísérlet2011-02-04
    Diana hercegnő halála 2.02011-02-03
    Diana hercegnő halála 1.02011-02-03
    A Seuso, a Habsburgok és egy lord – kiegészítő konteó2011-02-02
    A Seuso-ügy2011-02-02
    Titanic-sztori2011-02-01
    Holdraszállás-konteók2011-01-31
    Marilyn Monroe halála2011-01-30

    Innen jöttök