322 hozzászólás
2012-10-19–22:58

Elbert János halála

i
378 szavazat

Bevallom, nem lepődtem meg túlságosan, amikor a Konteóblog 13. szavazóposztjának győztese (kényelmes, közel hat százalékos, vagyis 237 voks előnnyel) egy újabb hazai történet lett, megelőzve a konspirációk olyan történelmi nagyágyúját, mint a frigyláda, hogy a génmanipulációs elméletekről és a Lockerbie-merényletről ne is beszéljünk. Az Elbert János rejtélyes halála óta eltelt közel harminc év nem volt elég ahhoz, hogy a magyar érdeklődők megnyugtató választ kapjanak a miértekre. Mai posztunk sem tűzi ki maga elé megoldhatatlannak tűnő célokat, mindössze – hagyományainkhoz híven – kövér kérdőjeleket rajzolunk, s lehetséges magyarázatokat adunk, amelyekből olvasóink kedvükre szemezgethetnek, saját véleményüket kialakítandó.

Hozzászokhattatok, hogy ha egy emberi halálhoz kötődő összeesküvés-elméletet dolgozunk fel, mindig egy rövid életrajzzal kezdünk. Tesszük ezt azért, mert hiszünk abban, hogy egy-egy életpálya befejeződésének körülményeit az előzmények ismerete általában érthetőbbé teszi, még akkor is, ha egyértelmű magyarázatot nem mindig ad rá. Nincs ez másként mai főszereplőnk esetében sem.

1.) Élete

Elbert János György (második utónevét soha nem használta, ezért mi se fogjuk) 1932 tavaszán született Budapesten. Apja (Elbert Ferenc) az első zsidótörvény után kikeresztelkedett magánhivatalnok (1939-ben a református vallást választotta abban a hitben, hogy a hátrányos megkülönböztetéseket családja majd megúszhatja), édesanyja (Weisz Zelma) egy terézvárosi zsidó cipészmester négy lánya közül a legfiatalabb, aki egy bankban volt titkárnő. Weiszék a negyvenes évek elején szintén kitérnek a zsidóságból, de – Elbertékkel ellentétben – ők a katolicizmust választják. Főhősünk zsidónak születik tehát, de a hagyományos felnőtté avatási szertartást (a fiúgyermekek 13 éves korban esedékes bár-micvóját) már nem szervezik meg neki, hiszen alig hét éves, amikor megkeresztelik.

Sok tízezer budapesti zsidóhoz hasonlóan az Elbert család (a nácik befolyása alá került magyar kormány nem igazán vette figyelembe a kikeresztelkedéseket) 1944 nyarán arra kényszerül, hogy elhagyja eredeti lakását és a sárga csillaggal megjelölt, úgynevezett zsidóházakba költözzön. Elberték a Bakáts térről a Kossuth Lajos utca 15. szám alatti bérházba hurcolkodnak, ahol a háború után is megmaradnak.  

A félárvává lett Jancsi (apját ’45 februárjában, az ostrom utolsó napjaiban egy becsapódó – állítólag Budáról kilőtt német – akna a szeme láttára tépi darabokra, ideiglenes sírját ő ássa meg az egyik unokatesvérével kettesben a romok között) az első békeévben kezdi a középiskolát, amit 1950-ben fejez be. Rögtön egyetemre megy: a nagyhírű ELTE Bölcsészettudományi Karán kezdi el felsőfokú tanulmányait, méghozzá a komoly perspektívával bíró, éppen ezért menőnek számító orosz-lengyel szakon. A két szláv nyelven kívül viszonylag rövid idő alatt megtanul még angolul is, németül (von Haus aus) már akkor tökéletesen beszélt. Fakultációként, illetve magánszorgalomból felveszi a svédet és a japánt; úgy tanul nyelveket, ahogyan más szotyolázik: minden látható erőfeszítés nélkül, szinte kedvtelésből. Oktatói noszogatásra természetesen az oroszra fekszik rá igazán, de olyannyira, hogy (már végzősként) kikérik tolmácsolni az egyre gyarapodó orosz szovjet állami küldöttségek mellé. Egy évet még Leningrádban is tanul, ahová köztársasági ösztöndíjjal, szovjet meghívásra utazik.

Az egyetem után két évig a DIVSZ (Demokratikus Ifjúsági Világszövetség) Külkapcsolati Osztályán dolgozik, először fordító- és levelezőként, később tolmácsként, majd szervezési csoportvezetőként. Itt alkalma nyílik kiváló kapcsolatokat kiépíteni a Béketábor valamennyi országából származó fiatal elvtársakkal, akiket (jó komancs szokás szerint) általában hazájuk gumitalpú szervezetei delegáltak.        

Demokratikus Ifjúsági Világszövetség: a nemzeti kommunista ifjúsági szervezetek internacionalista gyűjtőmozgalma (egyfajta Komintern, csak ifjoncoknak), amit a Varsói Szerződés államaiban úgy átitatott és behálózott a hazai és a szovjet titkosszolgálat, hogy – legalábbis egyes rosszmájú elemzők szerint – az ötvenes évektől kezdve gyakorlatilag a KGB egyik kiegészítő főcsoportfőnökségeként működött. A DIVSZ jelenleg is létezik, s talán sokaknak újdonság, hogy központja a mai napig Budapesten van, magyar tagja a Baloldali Front, a boldogult emlékezetű KISZ utódszervezete.

Elbert János ’56-os szerepléséről a mai napig keveset tudni, s az a kevés is meglehetősen ellentmondásos: egyesek a Budapestre november negyedikén bevonuló szovjet csapatok egyik magyar kísérőjeként vélték felismerni, mások szerint ő volt az akkori szovjet nagykövet, bizonyos Jurij Andropov (későbbi KGB-vezető, még későbbi szovjet pártfőtitkár) tolmácsa a Nagy Imréékkel folytatott, már november elsején megkezdett tárgyalások során.

Nem tudjuk tehát pontosan, mit tett (vagy mit nem tett) azokban a napokban, mindenesetre egy dolog tény: az 1956-ban megalapított világirodalmi folyóirat, a Nagyvilág rögtön lecsap rá és az alig 25 éves Elbert János az egyik szerkesztője lesz a kétségkívül színvonalas kiadványnak. Számos műfordítás fűződik a nevéhez; oroszból, angolból és lengyelből ültet át magyarra novellákat, regényeket, verseket és színdarabokat, szemlézi a külföldi irodalmi publikációkat, s gyakran kéri ki tanácsait a hivatalos kultúrpolitika (többek között a szocialista kultúrpápa, Aczél György titkársága) is.

Elég sokszor utazik külföldre irodalmi delegáció tagjaként (főként Varsóba, Moszkvába, Leningrádba és Kelet-Berlinbe – érdekes módon Nyugatra nem nagyon ment akkor sem, amikor tehette volna), de továbbra is vállal állami és pártszervektől érkező tolmácsolási megbízásokat. Andropov például (aki – mint említettük – 15 éven át volt a KGB teljhatalmú főnöke) minden budapesti látogatásakor őt kéri, s ha magasrangú magyar állambiztonsági küldöttség utazott Moszkvába, ritkán repültek Elbert nélkül, akit erre az időszakra „állami és pártérdekre” való hivatkozással kértek ki az ELTÉ-ről, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról (mindkét helyen évekig tanított, a Tudományegyetemen tanszékvezető-helyettességig vitte). Vannak, akik arra is emlékeznek, hogy lengyel-magyar, sőt, orosz-lengyel tárgyalásokon is tolmácsolt; ez utóbbi felállás (magyar anyanyelvű személyről lévén szó) több, mint szokatlan, hogy ne mondjuk: meghökkentő.

1974-ben kinevezik az értelmiségiek elfekvőjeként elhíresült, valójában egy múzeum, egy fékezett habzású lájtos cenzori hivatal és egy ideológiai továbbképző kereszteződéseként működő Színházi Intézet igazgatójává, de ezzel párhuzamosan továbbra is tanít (sok egyéb mellett drámatörténetet, orosz és lengyel irodalmat, Shakespeare-t, műelemzést), előadásokat tart, s egyre gyakoribb vendége a rádió és a televízió kulturális műsorainak. Éli a budapesti entellektüel életét, közel a pártállami tűzhöz (de nem gusztustalanul közel), olvasgatja kedvenc könyveit, (mű)fordít, nyarait rendszeresen a Balaton-felvidéken, egy – Köveskál melletti – bérelt parasztházban tölti feleségével és cseperedő fiával. Egyszóval semmi különös, ami előrevetítené a közelgő tragédiát.

2.) A család

Nem szoktunk külön foglalkozni a célszemély családjával, de ebben az esetben kivételt teszünk – meglátjátok majd, hogy nem véletlenül.

Elbert János kétszer nősült. Először 1958-ban (más források szerint egy évvel később), de a kezdeti fellángolás mindkét részről hamar kihunyt, s alig két évnyi házasság után már a bontóperre is sor kerül; a nő nevére már senki sem emlékszik. A második feleség féligmeddig a szakmából jött: a későbbi dr. Elbert Jánosné a Magyar Nemzet főszerkesztői titkárnőjének a gyermeke volt s s, s egy elbűvölő, csodaszép lányként emlékeznek rá sokan. Józsa (más források szerint Clauzer) Zsuzsanna (a barátoknak simán csak Suzy) a megismerkedésüket követő harmadik napon elérte (más források szerint másfél óra is elég volt neki hozzá), hogy a nála tizenegy évvel idősebb, eléggé visszahúzódó Elbert megkérje a kezét. 1964-et írunk (vagy egy évvel korábban történt?), s Jánossal madarat lehet fogatni.   

Bő másfél év múlva, 1966-ban megszületik ifj. Elbert János, azaz (családi becenevén) Jánoska. A szülés, majd az azt követő időszak nem tesz jót az addig karcsú és jókedélyű Suzynak: a felszedett kilókat nemhogy leadni nem tudja, de havonta hozzájukpakol még továbbiakat. Nemcsak önmagát hanyagolja el, hanem főiskolai tanulmányait is feladja a bölcsészeten, kerüli a baráti társaságot, melynek sokáig egyik központja és rugója volt. A gyereket persze imádja, de már semmi sem olyan, mint azelőtt. A nyolcvanas évek legelején végül dramaturgnak felveszik a Thália Színházba (figyelemmel a Színművészetin is eltöltött pár félévére, ahol a saját férje tanította), de ez leginkább az Elbert János előtti tiszteletadás volt, nem saját érdem.

Mindezt Elbert is megérzi. Soha nem volt egy szoknyabolond, most sem válik azzá, a megoldást inkább a munkában keresi. Egyre több tolmácsolást és fordítást vállal be (Bulgakovtól Albee-ig), egyre több társadalmi szervezetben vállal aktív szerepet (a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnökségi tagja, a lengyel kultúra önkéntes magyarországi nagykövete, az orosztanárok hazai egyesületének elnöke, az orosz nyelv- és irodalomtanárok nemzetközi szervezetének alelnöke, hogy csak a jelentősebbeket említsük). Minden meghívást elfogad, érkezzen az nyugdíjas bányászoktól, úttörőörstől, szövőnők szakszervezeti klubjától vagy a Magyar Televízió Kulturális Főszerkesztőségétől. Részt vesz és szót kap könyvbemutatókon, szoborleleplezéseken, festménykiállításokon, színházi premiereken. És közben erősen elhanyagolja a tudományos munkát; egy kisdoktorit összehoz ugyan, de az egyetemi adjunktusoktól megkövetelt kandidátusi disszertáció egyre csak várat magára.

És ez így folytatódik, egészen addig a rejtélyes márciusi napig…

3.) A halálesetek

A múltkori beharangozóból mindenki tudhatja, hogy miért fogalmazok többesszámban. Vegyük akkor sorra az Elbert család tagjainak halálát.

3.1.) Elbert János halála

A történtek viszonylag jól dokumentáltak, noha a különféle beszámolókban apróbb (zömében lényegtelen részleteket érintő) eltérések felfedezhetők. Itt és most a legvalószínűbbnek tűnő forgatókönyvet tényszerűen vázolom fel, a lehetséges miértekre majd a konteóknál térek ki.

1983. március kilencedike, egy borús szerdai nap. Elbert nyolckor kezd a munkát a Krisztina körúti Színházi Intézet igazgatói irodájában, mint mindig, most is adminisztrációval: beérkezett dokumentumok kiszignálása, hivatalos levelek aláírása, meghívók átnézése (ezekből naponta tucatnyi is ott lapult a beérkező postában), vagyis semmi különös. Fél tízre már bejelentkezett nála egy osztályvezető a kulturális tárcától, vélelmezhetően a közelgő Magyar Költészet Napjához kapcsolódó tennivalókról akartak vele egyeztetni.

Fél tízkor megcsörren a telefon (nem a közvetlen, hanem a titkárságon csengő), a titkárnő (egy rutinos, jó ötvenes elvtársnő, akit Elbert úgy örökölt az elődjétől, Bizó Gyulától) bekapcsolja a hívót. Később erről csak annyit mond: egy, számára teljességgel ismeretlen férfihang volt, s az igazgató urat kérte. Majd pontosít: az ismeretlen telefonáló az igazgató elvtárssal akart beszélni.

Elbert becsukja az általában nyitva tartott irodaajtót, körülbelül fél percig beszél a hívóval, majd távozik. Még annyit odavet, hogy „nemsokára jövök!”.  Az a tény, hogy nem visz magával semmit (még az aktatáskáját és az asztalon kinyitva heverő, tőle szinte elválaszthatatlan noteszét sem) arra engedi következtetni a titkárnőt, hogy valóban csak percekre ugrott ki valahová.

Akkor látta utoljára.    

Mint említettem volt, a történtek rekonstruálása egészen jól ment a rendőrségnek, mert szinte minden, ezt követő másodperccel el tudnak számolni. Ezek szerint a Krisztina körúton Elbert taxit fog, s egyenesen a Rádió pénztárához siet, ahol felvesz egy éppen esedékes, 1050 forintos honoráriumot (nem volt az rossz pénz akkoriban, körülbelül egyhavi átlagbér negyedéről beszélünk). Innen (ugyancsak taxival) a Déli pályaudvarra hajtat, ahol még éppen elérte a tizenegykor induló siófoki személyt. A végállomásig megváltotta a menettérti jegyét (közalkalmazotti igazolványát becsülettel felmutatja a kasszánál, ezért ugyanis 50%-os kedvezmény jár), majd felül a vonatra.

A szerelvény már elindult, amikor a kalauz tájékoztatja az utasokat, hogy a Lepsénynél folyó pályakarbantartási munkálatok miatt a vonatról majd át kell szállni autóbuszokra, amelyek továbbviszik majd az embereket. Elbert rákérdez, hogy akkor hányra érkeznek Siófokra? A válasz hallatán (hát úgy egy óra körül, de lehet, hogy negyed kettő is lesz belőle) összevonja szemöldökét, majd Lepsénybe (más források szerint már Székesfehérvárra) érve leszáll a vonatról és a várakozó autóbuszok helyett taxiba vágva magát ezzel folytatja útját. A taxissal (aki a tévéből felismeri utasát) még beszélget is, melynek során például azt mondja, hogy Siófokon, a móló melletti Bányász üdülőben munkatársakkal van előre megbeszélt találkozója pontban egykor. Ezt a későbbi rendőrségi vizsgálat eredményei cáfolták: semmiféle lefixált találkozó nem volt napirenden, erről legalábbis sem egyetlen színházi intézetes munkatárs, sem a környék színházainak egyetlen dolgozója sem tudott. Ennek ellenére Elbert az út alatt legalább négyszer nézi meg az óráját.

A taxis később azt mondta jegyzőkönyvbe, hogy utasánál egy csomagot (mégpedig egy papírba tekert dossziészerűséget) látott, amit egyetlen percig sem tett le, végig a kezében tartotta. Hogy ezt a paksamétát hol és mikor vette magához, nem világos; a titkárnője szinte teljes bizonyossággal állította, hogy főnöke az irodából üres kézzel távozott.

A taxi 12 óra 50 perckor teszi ki a móló elejénél. Innen csak egy nagyon rövid séta a Bányász üdülő, amely azon siófoki létesítmények közé tartozik, amelyek egész évben nyitva vannak. Elbert belép, üdvözli a recepciónál tartózkodó fiatalasszonyt (a taxishoz hasonlóan ő is felismeri a tévéből), és kér egy „gyors és forró” kávét. Mivel az üdülő presszógépe éppen el van romolva, a recepciós sajnálkozva közli, hogy nem tud eleget tenni a rendelésnek, ezért a pár tíz méterre levő Napsugár (más források szerint Napfény) üdülőbe irányítja. János sajnálkozását fejezi ki, majd az órájára néz: 12 óra 55 perc. Elbúcsúzik a portástól, kilép a Bányász ajtaján, s elindul a mólón kifelé.

Innen kezdve élve már senki sem látta, de az időpontot jegyezzük meg: 1983. március kilencedike, szerda, déli 12 óra 55 perc.

Másnap, csütörtökön, március tizedikén reggel fél tíz óra körül egy kutyát sétáltató helybélinek feltűnik, hogy a móló melletti sekély (60-70 centis) vízben, a parti kövektől két-három méterre lebeg valami. Közelebb megy, s egy – arccal lefelé forduló – emberi testet fedez fel, körülötte pár százforintos bankjegy úszkál a víz színén. Azonnal berohan az első nyitva tartó presszóba, ahonnan felhívja a rendőrséget.

A helyi zsaruk körülbelül 10-kor kiszállnak, s a szakmai protokoll szerint elkezdődik a helyszínelés. Az ilyen eseteket (amikor első blikkre nem világos, hogy mi is volt a halál oka: baleset, öngyilkosság vagy netán emberölés) a szaknyelv „rendkívüli halál”-nak nevezi, és a vonatkozó szabályzat szerint az eljárási cselekményeket (halottszemle, nyomkutatás és -rögzítés, hatósági boncolás, stb.) úgy kell végrehajtani, hogy a későbbiekben (ha szükséges) az adatok és nyomok egy esetleges büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználhatóak legyenek. Ennek megfelelően történik minden – legalábbis a hivatalos tájékoztatás szerint. Mivel az iratait megtalálják a zakója zsebében, a holttest azonosítása nem jelent problémát. A siófoki kapitányság jelenti a megyének az eseményt, a megye az ORFK-nak, az ORFK a BM-nek; az információ nagyon gyorsan (úgy is mondhatnánk: meglepően gyorsan) végigfut a rendszeren, mert 10.30-kor (az előzőekben említett szolgálati úton visszafelé) már az az utasítás jön, hogy Elbert halálát kiemeltként kell kezelni. Erre ráerősít a pontban délben meghozott döntés: az ügyet elveszik a helyiektől és az ORFK folytatja a vizsgálatot.    

Nem akarok túl sokat időzni a hivatalos megállapításoknál, ezért ezekből csak a legfontosabb tényszerű részleteket elevenítjük fel:

– Elbert János karórájának üvege ütés következtében betört (vélelmezhetően egy sziklának ütődött), a mutatók egy óra öt percet mutatnak. Ebből (illetve a később kihallgatott taxis és az üdülői recepciós által elmondottakból, továbbá a boncolást végző szakember megállapításaiból) a szemle következtetése az, hogy a halál a feltalálást megelőző napon 13.05-kor következett be. Vagyis mindössze tíz perccel azután, hogy János elhagyta a Bányász üdülőt.

– a halál oka fulladás;

– az áldozat tüdejében vizet találtak, vagyis élve került a körülbelül a combközepéig érő vízbe;

– a testen (a szikláktól származó zúzódásokon kívül) más külsérelmi nyomot nem találtak;

– a rendőrorvosi végkövetkeztetés csak az idegenkezűséget zárja ki, az öngyilkosság és a baleset lehetősége között nem foglal végleges állást, de az utóbbit valószínűsíti;  

– az áldozat zakójának zsebében találják meg a szemüvegét, sértetlen állapotban;

– a baleset lehetséges okai közül a pár nappal később készült rendőri összefoglaló jelentés az áldozat – valóban létező – arcidegzsábáját emeli ki. A hivatalos forgatókönyv szerint miközben a mólón sétálgatott, Elbert Jánosra hirtelen rátört a mindent beborító fájdalom. Hogy ezt enyhítse, lement a mólóról, hogy hideg vízzel mossa meg az arcát. Levette a szemüvegét, zsebrevágta, majd lehajolt a vízhez. Ebben a pillanatban megcsúszik és beleesik a Balatonba. Közben eszméletét veszti (a fején több apró hámsérülés is látható, amelyek származhatnak a kövektől), s így fullad meg.

A rendőri vizsgálat az örök cherchez la femme lehetőségnek is utánajárt, de nem találtak szeretőt. Ezzel a megállapítással vitatkozik egy Miklós György nevű történész, a kalocsai főiskola tanára (aki amúgy a kommunista állambiztonsági szolgálat kutatója). Az ő információi szerint Elbertnek igenis volt egy nőismerőse, aki Siófokon élt, s akinek nőnapi ajándékot vitt azon a napon. Ez a nő (akit végül nem sikerült azonosítani) állítólag azt is végignézte, amint Elbert a vízbe esik és megfullad. Ha ez igaz, akkor joggal tevődik fel a kérdés: miért nem értesítette a hatóságokat?

Hogy a kutató honnan szedi az információit, az számomra nem világos, az viszont tény, hogy ő (mármint a történész) 1979 és 1989 között dokumentáltan a III/III „önkéntes és hazafias alapon” beszervezett ügynöke volt, először „Fehér Pál”, majd „Víg Pál” fedőnéven, s ifjúságvédelmi, majd belső ellenzéki vonalon dolgozott a kádárista titkosszolgálatnak, tehát a témával kapcsolatos hitelessége (előttem legalábbis) egy kicsit kétséges. De persze senkit nem akarok befolyásolni.

A rendkívüli halálesettel kapcsolatos rendőri intézkedésekről folyamatosan tájékoztatni kellett nemcsak a BM-et, hanem a kulturális tárcát és az igazságügyet is. Önmagában ez nem lett volna meglepő (mégiscsak egy fontos elvtársról volt szó), az viszont igen, hogy maga az országos rendőrfőkapitány, a miniszterhelyettesi sarzsival is rendelkező Ladvánszky Károly altábornagy többször leutazik a siófoki helyszínre, majd személyesen is találkozik a család tagjaival. Ne feledjük: a hivatalos vélemény szerint egy triviális baleset történt, nem sorozatgyilkosság…

A korabeli (természetesen pártvezérelt) média több alkalommal is megemlékezik a szerencsétlen baleset áldozatává vált Elbert Jánosról…

Mielőtt továbbmennénk, még megemlítjük Ungvári Tamás (Elbert unokatestvére; ő azonosította a holttestet Siófokon) megfigyelését. Szerinte a halottszemlén készült fotókon (amiket megnézhetett) tisztán látszik az áldozat – naptárfunkcióval is rendelkező – Poljot típusú karórája, amely tényleg egy óra öt perckor állt meg, de a naptárablakban tizedike látszik, s nem kilencedike. Ungvári interpretációjában ez azt jelenti, hogy János talán nem szerdán délben halt meg (mint ahogyan ez a hivatalos iratokban szerepel), hanem csütörtökön hajnalban. S ha ez így volt, akkor jogos a kérdés: hol volt és mit csinált Elbert 12 órán keresztül, azaz szerda déltől csütörtök hajnalig? És egy igazságügyi boncolás nem tudja megállapítani, hogy egy holttest 9 vagy 21 órán keresztül van a vízben?

Ungvári felvetésére a rendőrség (nem kicsit zavaros) megoldása a következő volt: Elbert biztosan egy igazi szórakozott professzor volt, ezért amikor az órája (kilenc nappal korábban) február 28-án éjfélkor február 29-re ugrott (az ilyen órák fel vannak készítve a szökőévekre is, ezért ha éppen nincs ilyen, február 28-án manuálisan kell előretekerni a naptárat március elsejére), ő ezt nem vette figyelembe, vagyis ezért az óra egy nappal későbbi dátumot mutatott, mint a valódi időpont.

Hogy ezen logika alapján az órának kilencedike helyett nem tizedikét, hanem nyolcadikát kellett volna mutatnia, az nem zavarta a jardot.

3.2.) Ifj. Elbert János halála

Az apja halálakor 17 éves Jánoska nem volt egy kiegyensúlyozott gyerek. Az otthoni feszültségek, anyja régóta tartó magábafordulása csak súlyosította az állapotát, s apja halálakor még egy (kicsit gyerekes, de annál nagyobb riadalmat kiváltó) öngyilkossági kísérletet is elkövet: egy ócska nyakkendővel próbálja úgymond felkötni magát a padlásszobában. Miután a rémült család körülveszi és elkezdik babusgatni, Jánoska (17 évének minden határozottságával és lendületével) kijelenti: igenis ki fogja deríteni, kik voltak apja gyilkosai! Ezt követően azonban gyorsan rendbejön, egy hét után már ismét iskolába jár, s áprilisban már örömmel újságolja anyjának, hogy beleszeretett az egyik osztálytársnőjébe, akivel nagyszerűen megértik egymást.

Ehhez képest egy májuseleji éjszakán eltűnik a lakásból, s három nap (más források szerint három hét) elteltével holtan húzzák ki a Dunából, valahol Tököl magasságában. A pesti folklór már másnap tudni véli, hogy a kezei hátul össze voltak drótozva, hogy lövésnyomok voltak rajta, hogy kivágták a nyelvét, de mindezen borzalmakat a hivatalos papírok nem erősítik meg. Egy nagykamasznak (apja halálát követő sikertelen kísérlete után) másodszor összejön az öngyilkosság, passz, lehet oszolni, nincs itt semmiféle látnivaló.

A konteósok azért már akkor sem pihentek: tudni vélték, hogy március kilencedikén délután Suzy Jánoskát küldte be apja munkahelyére azzal a feladattal, hogy hozza haza (az akkor még csak eltűntnek gondolt) Elbert irodában hagyott holmiját. Az aktatáska mellett felejtett notesz azonban (így az elmélet) tartalmazta annak a személynek a nevét, aki telefonon lecsalta az apát Siófokra, s Jánoska ennek alapján kezdett el nyomozni. Jutott is valami eredményre, ezért kellett meghalnia: egy rejtélyes üzenet őt is arra késztette, hogy éjnek idején távozzon otthonról – egyenesen a halálba. A történet első részét (a beküldésest) a család is megerősítette, a másodikat (a nyomozós-elcsalóst) természetesen senki.

A rendőrség állítja, hogy közvetlenül apja halála után Jánoska megpróbálta meggyőzni az anyját, hogy legyenek együtt öngyilkosok. Erről a momentumról a család nem tud (vagy nem akar tudni).

3.3.) Elbert Jánosné halála

Férje és fia két hónapon belül bekövetkezett halála (emberileg abszolút érthető módon) idegileg teljesen padlóra küldte Suzyt. Addigi depressziója tovább mélyült, s inni is elkezdett. Az otthon elfogyasztott pohár borokat a konyak váltotta fel, majd jött a kocsmákban egymás után lehajtott felesek korszaka. Hazaköltözött az anyjához, aki világosan látta a problémát. Mozgósította a szocialista összeköttetések teljes rendszerét, így Suzy augusztusban befeküdt a Sportkórház pszichoterápiás osztályára, ahol nem kisebb szakember, mint dr. Buda Béla (itt balra) kezeli.

Pár hét intenzív kezelést követően a neves pszichiáter megnyugtatja a családot: a körülményekhez képest minden a legnagyobb rendben van, Suzy állapota szépen javul, az öngyilkosság valószínűsége rohamosan csökken. Október elejére már ismét olyan stádiumban van, hogy hazaköltözhet a Kossuth Lajos utcai lakásba. Novemberben új állást is szerez: a Thália gerinces vezetői ugyanis nem újították meg a dramaturgi szerződését (ugye minek, Elbert János már úgyis halott, nem kell nyalni neki), viszont az Országos Széchenyi Könyvtár felajánlott neki egy könyvtárosi beosztást, amit örömmel el is fogad.  

Szűk egy évvel férje, tíz hónappal fia halála után Suzy élettársi kapcsolatot létesít egy István nevű férfival, akit az egyik környékbeli kocsmában ismert meg, s aki a Vasedény egyik belvárosi boltjában dolgozik eladóként. Három hónap „együttjárás” után István beköltözik az Elbert-lakásba, majd pár napra rá, ’84 egyik őszi hajnalán (más források szerint ’85 januárjában) Suzy áthajol a ház második emeleti körfolyosójának korlátján és leveti magát a magasból. A lebetonozott belső udvarra zuhan, a halál azonnal beáll. A vérbefagyott testet csak reggel fél hétkor veszi észre a házmester, aki felismeri az áldozatot és értesíti a mentőket. Ők ébresztik fel Istvánt, aki az egész éjszakát átaludta és nem vette észre, amint élettársa kilopózik a lakásból.     

Állítólag búcsúlevelet is hagyott, ennek tartalma azonban nem került nyilvánosságra.

Eddig tartott az előzmények és a tényanyag ismertetése. Biztosan nektek is lennének kérdéseitek mondjuk a rendőrséghez, esetleg a még élő családtagokhoz, a történészhez vagy a titkárnőhöz, esetleg a siófoki recepcióshoz. Nem tudom, közülük kik olvassák a Konteóblogot, de veszítenivalótok nincs, úgyhogy mindenkit bátorítok: kérdezzetek!

4.) A konteók

És akkor lássuk az összeesküvés-elméleteket, elvégre ezért vagyunk itt.

A konteók már órákkal Elbert János halála után szárnyrakaptak a pesti flaszteron; az itt és most felsorolásra kerülő verzió javarésze közel harminc éves, csak persze itt-ott még finomított rajtuk az elmúlt három évtized. Talán a megszokottnál több lesz bennük a kérdőjel, de bízom abban, hogy ezek egy részét közösen fel tudjuk oldani a kommentek között.

4.1.) Az öngyilkosság

A látszólagos sikerek ellenére 1983 tavaszára Elbert Jánosnak kezdett elege lenni az életből. Többféle verzió is van, hogy miért dobta el magától az egészet. Mivel már így is úgy néz ki, hogy mai posztunk rekordhosszúságú lesz, az alverziókat (mármint az öngyilkosságot alátámasztó lehetőségeket) csak röviden sorolom fel, bővíteni ti tudjátok őket, a kommentek között.

4.1.1.) A titokzatos nőismerős tényleg létezett, aki szeretőjét azért hívta le Siófokra, hogy személyesen jelentse be a szakítást. Elbert (aki nem erre számított) elvesztette az fejét, s hirtelen felindulásában a víznek ment.

4.1.2.) Évtizedek óta szerepelt a háromperakárhány (vagy a Moszad, esetleg a KGB, netalántán mindhárom) ügynökeinek listáján, de megbízói eddig semmi olyat nem kértek tőle, ami ellen különösebben berzenkednie kellett volna: hangulatjelentések, külföldi kapcsolatairól részletes beszámolók, színházi emberek különféle megnyilatkozásai, stb. Most azonban egy olyan feladatot kapott, amivel erkölcsi érzéke nem tudott egyetérteni. Hogy ez a feladat ténylegesen miben állt, senki sem tudhatja (vagy aki tudja, azt köti a szakmai titoktartási esküje), de mindenféle hírek szárnyra kaptak: hogy kiváló lengyel kapcsolatait kihasználva be kellett volna férkőznie a Szolidaritás legbelső köreibe és onnan kellett volna híreket hoznia. Hogy kifejezetten egy Lech Wałęsa elleni szovjet merényletben szántak neki kulcsszerepet, amit ő visszautasított. Hogy az izraeli titkosszolgálat kért tőle olyasmit, aminek Magyarország a komoly kárát látta volna, s Elbertben (eredeti származás ide vagy oda) felébredt a magyar hazafi és megtagadta a parancsot, s miután a családjával megzsarolták, inkább a halált választotta. Akárcsak később a fia és a felesége is, akik ugyancsak önkezükkel vetettek véget életüknek. Az pedig, hogy mit tudtak János titkosszolgálati kapcsolatairól, valószínűleg soha nem derül ki.

Apropó: vajon kikérte már valaki az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárából a teljes Elbert-dossziét? Hát a teljes rendőri vizsgálati anyagot a halálesetről? És vajon sért-e jelenlegi titkosszolgálati érdeket ezek esetleges nyilvánosságra hozatala? Élnek-e még olyanok, akiknek bármiféle közük volt Elbert Jánoshoz, mint ügynökhöz?

Megannyi kínzó kérdés. Harminc éve történt a haláleset, egy akkoriban huszonéves gumitalpú mára már nyugdíjas lehet, de még távolról sem olyan idős, hogy esetleg ne tudna visszaemlékezni bizonyos dolgokra. Már ha nagyon akar…

4.2.) A baleset

A rendőrségi verzió ezúttal tökéletesen fedi a valóságot: arcidegzsába, őrjítő fájdalom (aki átélte, az tudja, hogy ilyenkor tényleg minden egyes idegpályádon az észveszejtő fájdalom uralkodik, semmi másra nem tudsz koncetrálni, csak arra, hogy minél rövidebb idő alatt s bármi áron enyhítsd azt), lebotorkálás a moszatos, síkos, éles köveken az enyhet adó hideg vízhez, megcsúszás, fejbeverés, eszméletvesztés, fulladás. Hogy ki telefonált az irodába, meg hogy miért kellett Siófokra utaznia, kivel találkozott vagy nem találkozott – ilyen szempontból teljességgel irreleváns részletek. Miután a baleset ténye nyilvánvalóvá vált, a rendőrség (tegyük hozzá: joggal) nem forszírozta ezeket a momentumokat, elvégre az ügy szempontjából nincs jelentőségük, állampénzen magánéleti dolgokban turkálni pedig nem a bűnügyi szolgálat feladata.

4.3.) A gyilkosság

Nem kell különösen járatosnak lenni sem a kriminalisztikában, sem a pszichológiában ahhoz, hogy az ember világosan lássa: Elbert János halála mögött vegytiszta emberölés húzódik. Mert miért is lett volna öngyilkos (ráadásul ilyen módon) az az ember, akinek életpályáját egyrészt szakmai elismerések, másrészt magánéleti sikerek szegélyezik? Hogy a feleségével voltak apróbb gondok? Hogy nem tudott (nem akart) letenni egy nagydoktorit az asztalra? Ne vicceljünk: az ország lakosságának 99,9 %-a bármikor szívesen lecserélte volna a saját problémáit az övéivel. A halála hetében négy színház is műsoron tartott olyan darabokat, amelyeket ő fordított, rendszeres heti vendége volt a tévének és rádiónak, irodalmi díjakat és elismeréseket kapott, két egyetemen is állandó óraadó volt, kiterjedt hazai és nemzetközi kapcsolatokkal.

A baleset meg talán még nevetségesebb magyarázat, a rendőrséget pedig innen is csókoltatjuk, ha akár egy pillanatig is elhitték a saját ostoba, kincstári verziójukat. Nem egészen száz méterre több (folyóvizes, összkomfortos, telefonos, személyzetes) üdülőtől lebotorkál a móló csúszós kövein, hogy a Balaton vizében mosson arcot?! És megszédül, majd belefullad a hatvan centis vízbe? És mit szóltok a százforintosokhoz, amelyek 21 órás ázás után sem itatódtak át annyira vízzel, hogy lesüllyedjenek? A szökőéves magyarázatot (amit a karórája naptárához fűztek a zsaruk) pedig hagyjuk, ha legalább a látszatát meg akarjuk őrizni a komolyságunknak.

Elbert Jánost bizonyos meggyilkolták, gyermekét és feleségét pedig valószínűleg ugyancsak. Volt egy információ, aminek Elbert a birtokában volt, ami még a nyolcvanas években is olyan értékes volt, hogy legalább egy (de az is lehet, hogy három) emberéletet is megért valakiknek.   

4.3.1.) A KGB

1983 tavaszát írjuk. A Kreml 1. számú irodájából immáron ötödik hónapja az a Jurij Andropov irányítja a bolygó legnagyobb államát, aki 1956-ban a budapesti szovjet nagykövet volt, s akinek Elbert János több alkalommal is a tolmácsa volt, s aki később (már a KGB teljhatalmú vezetőjeként) többször kérte, hogy ugyancsak ő fordítsa mondandóját, amikor a magyar elvtársakkal folytatott megbeszélést.

Gondolkozzunk együtt egy kicsit: mi lehetett olyan horderejű információ, ami miatt a szovjetek eltették Jánost láb alól? Vajon egy közel 27 éves információ most vált vitálissá? ’56-ban Elbert megtudott valamit, aminek valódi jelentőségéről csak ’83-ban győződött meg? Vagy most akarta megzsarolni Andropovot valamivel, ami csak mostanra, a hajdani nagykövet főtitkárrá válásakor ért volna be?

Esetleg a szovjetek rájöttek volna, hogy János a CIA-nek dolgozik?

A naptárat nézegetve feltűnik, hogy egy nappal Elbert halála előtt a szovjet-amerikai hidegháborús feszültség olyan magasságokba (vagy mélységekbe?) ér, amihez csak a húsz évvel korábbi kubai rakétaválság hasonlítható. Ronald Reagan elnök ugyanis a nemzetközi nőnapra időzíti híres beszédét, amelyben a Szovjetuniót a „Gonosz Birodalmának” titulálja, majd két héttel később bejelenti az amerikai űrfegyverkezési program elindítását.

Vagy azoknak van igazuk (például Odze György újságírónak és a már említett Miklós György történésznek), akik szerint Elbert szoros kapcsolatot épített ki ellenzéki orosz értelmiségiekkel, s az általuk jegyzett szamizdat-kiadványok Nyugatra csempészésében vállalt jelentős szerepet? Esetleg nem csak földalatti orosz irodalmat és publicisztikát, hanem szovjet államtitkokat is kijuttatott Leningrádból és Moszkvából? Egy együttműködési megállapodás aláírásának megtagadása azért ’83-ban már a szovjeteknél se járt automatikusan kivégzéssel, pláne, ha egy kipróbált magyar elvtársról van szó, nem pedig egy megátalkodott disszidensről.

Legalábbis nem az adott ország titkosszolgálatának beleegyezése nélkül.

4.3.2.) A magyar állambiztonság

Említettük már azokat az eseti megbízásokat, amikkel Elbert tolmács-szakértelmét olykor a magyar hivatalos szervek is igénybe vették bizonyos kényes (orosz és lengyel nyelvű) tárgyalások során. Vajon a Jaruzelski-féle szükségállapot 1981 decemberi bevezetésével kapcsolatos információk váltak nagyon forróvá ’83 márciusára? Esetleg a tervezett lengyelországi szovjet katonai beavatkozásnak, az ezzel kapcsolatos (titkos) magyar állásfoglalásnak voltak olyan részletei, amelyekkel Elbert tisztában volt, s mostanra érett meg benne az elhatározás, hogy ezeket külföldön nyilvánosságra hozza?   

1983 januárjában a Varsói Szerződés tagállamai Prágában csúcstalálkozót tartottak, s a magyar delegáció tolmács-csapatának állítólag Elbert János is tagja volt. Az ilyenkor hagyományos kétoldalú megbeszélések közül nekünk most a Kádár-Jaruzelski, illetve a Kádár-Andropov találkozók érdemelnek figyelmet, amelyeken (ha tényleg ott volt), Elbert egészen biztosan részt vett. Vajon tudomására jutott-e az egyiken vagy a másikon olyan információ, amivel nem tudott megbékélni? És hazaérkezését követően vajon beszámolt-e ezekről a feleségének, vagy másnak?

Azt már bizonyossággal (?) lehet tudni, hogy János szerepel a magyar ügynöklistán, csak a részletek körül van még óriási homály.

4.3.3.) A Moszad

Azt már a poszt legelején megemlítettük, hogy a zsidó Elbert család 1939-ben keresztelkedik ki. Erre ennél az alkonteónál még akkor is emlékeztetnünk kell az olvasókat, ha egyesek emiatt ismét a Konteóblogra sütik az antiszemita jelzőt.

Szóval a Moszad. Hát igen, az izraeli titkosszolgálat szajjánjairól (vagyis azokról az önkéntes, zsidó származású segítőkről, akik a világ számos országában készen állnak arra, hogy – az őshaza kérésére – segítsenek az izraeli érdekek érvényesítésében), szóval a szajjánokról már részletesen beszéltünk, amikor Fenyő János halálát vettük górcső alá. Nos, Elbert János lehet, hogy hétéves korában megkeresztelkedik ugyan, de amikor (valószínűsíthetően a DIVSZ-es időszakában) a fiatal zsidó állam képviselői megkeresik, nem utasítja el őket. Elvégre egy szajjántól soha nem azt kérik, hogy állampolgársága szerinti hazáját elárulja, és soha nem kényszerítik arra, hogy válasszon Izrael és aktuális országa között. Elbert is úgy vélte (számos mózeshitű honfitársunkhoz hasonlóan), hogy kettős identitása nem akadályozza semmiben: tud ő becsületes magyar ember, ugyanakkor Izraellel szimpatizáló zsidó is lenni.

Hogy ebbe a (legalább harminc éve fennálló és különösebb gond nélkül működő) kapcsolatba milyen prücök csúszott 1983 kora tavaszán, nem tudhatjuk. Talán rájöttek, hogy Elbert máshová is aláírt? Vagy olyan bűnt követett el, amit a moszadosok nem tudtak lenyelni? Ha igen, mi lehetett ez a bűn? Visszautasított volna egy olyan felkérést, amit nem tudott összeegyeztetni a lelkiismeretével? Megzsarolták volna, amire úgy reagált, hogy „akkor én most bemegyek a magyar elhárításhoz és mindent elmondok nekik!”?

Gyorsan tisztázzunk valamit: a Moszad (és általában a titkosszolgálatok) ügynökei csak a B- és C-kategóriás filmekben nyúlnak hatra-vakra fegyverhez, tőrhöz és/vagy ciánkapszulához. A valóságban ahhoz, hogy valaki kiérdemelje a halálos ítéletet, bizony kurvanagy és nagyon-nagyon rossz fát kell tennie arra a bizonyos tűzre.

Egy olyan komplex szervezet, mint egy gumitalpú cég sohasem cselekszik hirtelen felindulásból, érzelmek által vezérelve, s a jelentős döntéseik mindig (na jó: általában) testületiek; egy halálos ítélet pedig a nyolcvanas években még egy Szovjetunió típusú diktatúrában is több tábornoki ellenjegyzést kívánt, hát még Izraelben, ahol (s ezt még a zsidó állam ellenségei is elismerik) azért polgári demokrácia van, azokkal az ominózus fékekkel és ellensúlyokkal, amikről a jenkik olyan szívesen beszélnek, az alkotmányukra hivatkozva.

Persze elszabadult hajóágyúk mindig is voltak (lásd még Jerzy Popiełuszko atya gyilkosainak esetét Lengyelországban 1984 októberében), de ez a ritkább.

No, mindezzel csak azt akartam körülírni, hogy Elbertnek tényleg valami nagyon nagyot kellett alakítania, valami extrém módon (és közvetlenül) kellett veszélyeztetnie az izraeli/zsidó érdekeket ahhoz, hogy „kiérdemelje” egy moszados kidon (kivégzőosztag) közvetlen beavatkozását.      

4.3.4.) Szerelemféltés

Triviális verzió, de ne hagyjuk ki a számításokból: tételezzük fel, hogy tényleg létezett az a bizonyos szerető, akiről a 4.1.1. pontban írtunk. Nos, mi van, ha miután a csaj közölte szakítási szándékát, veszekedni kezdtek? És ha a nő (elővigyázatosságból) esetleg hozott magával valakit, aki – a konfliktus súlyosodását látva – simán belefojtotta Jánost a Balatonba? Vagy mi van, ha Elbert maga akart szakítani a csajjal, nem pedig az vele? Hősünk nem volt egy kifejezetten sportos alkat, az indulat, a szakítás miatt érzett düh pedig megduplázhatta a nő testi erejét…

Nagyjából ezek a fő konteók, amelyek tetszés szerint tovább is bonthatók, illetve bővíthetők a hozzászólásokban. A poszt valóban nagyon hosszú lett (ha jól számolom, az eredeti Seuso-konteó után a második a terjedelmi rangsorban), de remélem, hogy jól szórakoztatok. És persze abban is bízom, hogy a szavazás után (amelynél három verzióra voksolhattok, ha mondjuk szerintetek mindhárom titkosszolgálat piszkos mancsa benne van János halálában) a kommentek között a szokásos színvonalú vitát és kombinációs készséget fogjátok produkálni.

Ja: nem szoktam, de most kivételt teszek és két könyvet, valamint egy filmet is ajánlok azok figyelmébe, akik a témát valamivel jobban meg szeretnék ismerni.

1.) Ungvári Tamás: A védelem tanúja (Dovin Művészeti Kft., Budapest, 1990., ISBN 963 7895 06 X, pp 282). (Ön)életrajzi elemekkel bőven megtűzdelt memoár, sok filozofálgatással, egy kis irodalom- és politikatörténettel és úgy húsz-huszonöt oldalnyi izgalmas, intellektuális oknyomozással. Elég sokat merítettem belőle, hiszen mégiscsak családtag írta, de nem volt egyszerű rálelni az engem érdeklő részek kronológiájára, ami szemmel láthatóan nem a tanár úr erőssége.

2.) Odze György: A halál oka: politikai gyilkosság (M-Érték Kiadó Kft., Budapest, 2006., ISBN 963 9693 14 6, pp 232). A szerző dokumentumregényként aposztrofálja, szerintem egy közepes kémtörténet, ami az egyik Elbert-konteót fejti ki nagyon alaposan. Bevallom, én két óra alatt átfutottam és olyan sokat nem profitáltam belőle.

3.) Kabay Barna (filmrendező), Gyöngyössy Imre (forgatókönyvíró): Halál sekély vízben (egy 1994-ben forgatott, másfél órás politikai krimi, amely az Elbert-ügy alapján készült). Egyszer meg lehet nézni; hogy őszinte legyek, engem nem nyűgözött le.

Ápdét: Az Elbert-poszt kibővített verziója is elolvasható (29 másik konteó mellett) a Konteó 1 című könyvben, amelyet 20%-os engedménnyel ide kattintva rendelhetsz meg, vagy 2013. november elsejétől megvásárolhatsz az Alexandra és a Libri nagyobb boltjaiban.

Utóirat: Ez a 11 oldalas poszt a Századvég elhíresült tarifáján számítva több, mint 5 millió forintba kóstálna (projektmenedzsmenti és tanácsadási munkával együtt), úgy tessék olvasni!

Kategória: EgyébCímkék: , , , , —
...Tovább

322 hozzászólás

Szólj hozzá

Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.

 322. déjvid — 2022-05-23 22:25 

Közben gondolkodtam a karórán, és az teljesen biztos, hogy a február 29. probléma nem valós – a mechanikus órák nem tudják kezelni a hónapokat. Hosszan kerestem a régi Poljot órák „műszaki leírását”, de nem találtam, hogy hány napos a naptár-tárcsa. Általánosságban találtam, hogy szinte minden mechanikus órát 31 napos dátumtárcsával szerelnek, hiszen az évben mindössze öt alkalom van, amikor ez kézi tekerést igényel. (Ráadásul a Poljot karórákon nem lehet közvetlenül a dátumtárcsát állítani, kizárólag a huszonnégy órás tekerés a megoldás).

Ez persze nem visz közelebb a probléma megoldásához, mindenesetre tény, hogy az én (elemes) Casio órám a hétfői napot pontosan mutatja, de ma (huszonharmadikán) tizenegyedikét mutat. Mivel SOHA nem állítottam még át, az utóbbi 12 évben egyszer sem. 🙂 Pedig egy rólam készített környezettanulmány bizonyára leírná, hogy bizonyos dolgokban kínosan pedáns vagyok. Na, ebben nem 🙂

Még valami: hivatalosan a hetvenes-nyolcvanas évek Poljot mechanikus órái 37 órát bírtak egy felhúzással. A „baleset” előtti nap reggel hétkor felhúzza, a baleset napján nem, ezért aznap délutánra lejár… kicsit hamarabb a gyári maximumnál. Hiszen vízben is van.

Válasz ↓

 321. déjvid — 2022-05-18 23:40 

@albu: nagyon jó!! :O

„A KGB „Optikus” néven aktát vezetett Elbertről. Nem volt beszervezett ügynök, de szovjet-barátnak számított, egy időben szerkesztette a „Szovjetunió” című, egyértelműen propaganda-szellemiségű folyóiratot, és szerepet töltött be a Magyar-Szovjet Baráti Társaságban is. 1956-ban még fiatalember volt, de kiváló orosz és angol nyelvtudása révén őt jelölték egy Budapesten tartott titkos szovjet-amerikai megbeszélés tolmácsának. A tárgyalás témája azóta sem került nyilvánosságra, Elbert azonban sok mindent hallott, ami később talán kompromittáló lehetett volna Andropovnak. Azt is tudjuk, hogy Elbertnek szoros kapcsolata volt a budapesti szovjet nagykövetség egyik diplomatájával, és ő maga is gyakran járt delegációval a Szovjetunióban, egyik közeli ismerőse szerint „néha órákra, vagy egy-egy napra is magyarázat nélkül eltünedezett”, ám ez nem volt feltűnő. Van ilyen, tudjuk jól.”

Az angol nyelvtudás eszembe nem jutott volna… tényleg, 56-ban miért is ne tárgyaltak volna a nyugatiak és a szovjetek itthon is…?

Ott aztán hallhatott cifra dolgokat, valóban.

Válasz ↓

 320. rdos — 2022-04-25 13:12 

@albu: Nagyon is hihető a linked. 🙁

Válasz ↓

 319. albu — 2022-04-24 02:18 

https://hirklikk.hu/kozelet/rejtelyes-torteneteim-elbert-janos-halala-ii-resz/389563

Válasz ↓

 318. rdos — 2019-09-04 15:32 

@gigabursch: 🙂 A helyzet szerintem az, hogy ki lettünk moderálva tóretróról. A bűnünk csak annyi volt hogy egy nagyságrenddel részletesebb és jobb posztot ajánlottunk a nagyérdeműnek, ezt. 🙂

Mert a tóretrós ehhez képest említésre sem érdemes. A reklámra utaznak és a tartalom? Az 195o-es években Lada Nivát vizionált a terepen dolgozó szakiknak, hogy csak a legemlékezetesebb bakijukat említsem. 🙂 Mától leszoktam róluk. 🙂

Válasz ↓

 317. gigabursch — 2019-09-04 15:20 

@rdos:
Én is zenész…

Nekem is moderálják már egy hete…

Válasz ↓

 316. wintersturm — 2019-08-31 13:14 

Most ennyi év útán újraolvastam és feltűnt egy pár dolog. Ez a Bányász üdülő most Vértes hotel néven fut és a google szerint 1km-re van a moló tövétől. Szóval itt nagyon nem jön ki a matek, ha taxi 12:50-kor rakta ki a mólónál lévő parkolóban, hogy ért oda 12:55-re a Vértes hotelbe, ehhez azért már futni kell. Illetve utána vissza is a feltételezett baleset 13:05-ös idéjéhez ki kell lépni. A másik dolog a Napfény hotel még ma sincs téliesítve, szóval valószínűleg nem volt nyitva márciusban.

Válasz ↓

 315. rdos — 2019-08-30 20:59 

Újra elolvasva a posztot. Úgy tűnik, hogy Elbertet futárként használták a valakik (3 betűsök). A küldeményt a rádióban (vagy előtte utána valahol) vehette át, ahol a fizuját is felmarkolta, hiszen a munkahelyéről üres kézzel távozott.

Ami most eszembe jutott. Futárnak szerintem nem ekkora kvalitású szakit szoktak alkalmazni, arra jó lesz a 2. alabárdos is (közlegény). Szerintem ez Elbert Jánosnak is az eszébe juthatott, ezért fecsegett annyit a taxisnak mert érezte hogy ez nem egy szimpla futári feladat. 🙁

Abból hogy a tetem mellett nem találták meg a dossziét (plusz ugye a bányász üdülőben már 5 perccel a találka előtt ott volt) arra gondolok, hogy időre leszállította a küldeményt, amit át is adhatott – adott a címzettnek. A címzettnek vagy volt köze a halálához, vagy nem, tippem az hogy inkább igen. 🙁

Válasz ↓

 314. rdos — 2019-08-30 19:15 

A tó retró blogon is ez a téma. Alább.

https://toretro.blog.hu/2019/08/30/maig_kisert_a_legrejtelyesebb_siofoki_halaleset#more15031608

Tiboru mester jelen posztját linkeltem a tó retrón, még moderálásra vár.

Válasz ↓

 313. pandacsoki — 2018-08-19 22:29 

@paracelsus: nem akarok okoskodni, de ha a láb alól eltevők okot akartak találni a „balesetből” történt halálra, akkor a zsábás betegség miatt eszükbe juthatott a vízpart. Mert a zsába magában kevés, de ha bénultan a vízve fúl, az már valamivel jobb. De ehhez talán az is kellett vszínűleg, hogy Elbert úr rendszeresen találkozotton velük ezen a helyen, különben gyanút fogott volna.

Válasz ↓

 312. paracelsus — 2018-08-19 08:49 

Simán lehetett egy helyiérdekű szerető az ügy hátterében.
Ha egy titkosszolgálat tette el láb alól, miért kellett volna leutaztatni Siófokra? Kevésbé feltűnésmentes szólni neki, hogy „Elbert elvtárs, fáradjon már át ide két utcányira, lenne itt egy kis tolmácsolnivaló…” mint rávenni, hogy markoljon fel ezer forintot, pöfögjön le vonattal Siófokra, és menjen ki a partra. (Gondolom, a KGB-nek Pesten is volt rezidense…)

Meg ez a kávézás… ha „Andropov/Kádár/akárki főelvtárs hivat” dumával csalják le Siófokra, Elbert lóhalálában rohan, aggódik a menetrend csúszása miatt, taxiba vágja magát, akkor az utolsó métereken miért vált át kényelmesre, és slattyog be a hotelba kávézgatni?
Inkább életszerűnek tűnik, hogy a szerető (vagy a szerető férje) hívta fel azzal, hogy mindent tud, balhét csap, kitálal, ha Elbert nem válik el végre/nem fizet neki x összeget (nem kívánt törlendő). Elbert felmarkolja a honoráriumot (ami egy titkosszolgálati művelethez képest bagó, de egy mezei szerető szemében csinos összeg lehetett), talán hogy betömje a zsaroló szerető száját. Aztán a taxiban már megnyugszik valamelyest, „eh, lemegyek, beszélek azzal a libával/pasassal, kicsengetek neki egy kis pénzt, nem lesz itt semmi baj”, aztán Siófokra érve már nem látja olyan fenyegetőnek a helyzetet, úgy gondolja, hogy még egy kávé is belefér.

Aztán persze történhetett bármi, elvonult a szeretővel (vagy a szerető férjével) valahova tisztázni a dolgot, aztán elcsattant egy-két pofon, a szobatudós elesik, beveri a fejét… Ez az óramegállósdi is annyira Agatha Christie-s ízű, mintha valamelyik sokat olvasott krimiből merítette volna a tettes az ötletet.
Mindenesetre az, hogy a magába fordult, alkoholista nej hirtelen elhozatja a férje aktatáskáját, szintén inkább magánéleti szálra utal. Egy szétcsúszott asszonyt kevésbé foglalkoztat, hogy a férje miféle KGB-s, SZKP-s fejeseknek fordít, annál inkább, hogy ki az a cafka, akivel az ura csalja őt.

A rend őre meg elmaszatolták a dolgot. Elbert elvtárs népszerű, közismert ember, és a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlen volna, ha kiderülne róla, hogy szeretőt tartott, ne adj isten, teherbe ejtett valakit, vagy horrible dictu napvilágra kerülne, hogy mindkét kapura játszott.

Válasz ↓

 311. petiba — 2018-07-14 18:07 

@gigabursch:

Mosmééér??? Egy konteós oldalon? Lehet, hogy csak mi nem vagyunk még elég érettek, hogy mindezt felfogjuk XD
Vagy izé, beavatottak, vagy mik. Még nem ismerjük fel, hogy mi ez az egész. Hagymás bab, vagy krumplis hal. Bunkók vagyunk, Bugsykáim.

Én nem a rasszon merengtem el, hanem a személyes, konkrét tapasztalatodon XD

Válasz ↓

 310. petiba — 2018-07-14 18:00 

@white92:

Húpassz…A megfejtést hova köll beküldeni, tessékmondani?
És mit lehet nyereményezni?

Válasz ↓

 309. tiboru — 2018-07-09 18:35 

@white92:

Na ezt beengedtem, hogy ti is mulassatok egy kicsit 🙂

Válasz ↓

 308. déjvid — 2018-05-10 13:39 

Évek óta olvasom a Tiboru-féle blogokat, de még sosem láttam, hogy kitakarított volna valakit… 😀 Mondjuk én csak 10%-ot adok arra, hogy a srác paranoid skizofrén, és „komolyan” beszélt… a többi 90% az első tippem, hogy szándékos (ill. haszbarás) provokatőr… 😀

A konteóhoz:
„a titkárnő (…) bekapcsolja a hívót. Később erről csak annyit mond: egy, számára teljességgel ismeretlen férfihang volt, s az igazgató urat kérte. Majd pontosít: az ismeretlen telefonáló az igazgató elvtárssal akart beszélni.”

Vajon a titkárnő miért pontosít…? 83-ban olyan kirívó volt az igazgató _elvtársat_ kérni, vagy olyan gyakran fordult elő, hogy urazták a telefonban…? Vagy az lehet, hogy a titkárnő a gyors távozást a „magas politikai hellyel” kapcsolta össze fejben, amit lám, a hangsúlyos elvtársazás is alátámasztott…?

Válasz ↓

 307. gtibor — 2018-05-09 13:11 

307. @tiboru:

Ilyen ez a szerverkarbantartás. 😉

Válasz ↓

 306. tiboru — 2018-05-09 12:15 

@gtibor:

Az most egy ideig nem valószínű, a regisztráció átmenetileg szünetel 🙂

Válasz ↓

 305. gtibor — 2018-05-09 11:47 

white92 a másik éne. De szerintem várható továbbiak felbukkanása. 🙂

Válasz ↓

 304. zsolthy — 2018-05-09 11:36 

Igazából kicsit bajban voltam a szavazásnál hogy melyiket válasszam a „Meggyilkolta a szeretője” és a „Más majd kifejtem kommentben” közül mert nekem egy egészen hasonló konteó ötletem van:

Meggyilkol(tat)ta a szeretője

Én is abból indulok ki hogy tételezzük fel tényleg élt egy szeretője Siófok-on. Nézzük azt a tényt hogy Siófok és Budapest között azért van távolság. Namár most a távolság tekintetében a szerető és Elbert kapcsolata nyilván nem nagyon alakult jól és Elbert inkább maradt a feleségénél. A szerető meg összejött egy siófoki sráccal. Viszont azért a szerető meg akarta bosszulni hogy Elbert inkább a feleségét választotta ő helyette (arra gondolhatott a Szerető hogy ha igazán szeretne engem Elbert akkor átköltözne siófokra) ezért csapdát állított: Felhívta Elbertet és kis esetlen hangon azt mondta neki: Gyere le még egyszer utoljára Siófokra és búcsúzzunk el egymástól rendesen. A pénzt azért vette ki/fel Elbert hogy abból meghívja a lányt egy búcsú vacsorára/ebédre és azért sietett mert nem akarta megbántani a lányt azzal hogy késik a találkozóról. Eközben a szerető megbeszélte az új pasijával hogy ha megérkezik Elbert (mindegy hogy hogyan) öld meg! A többi már egyértelmű: Elbert megérkezik, várja eksz szeretőjét a mólón de az nem jön (illetve ott van csak távolabbról figyeli az eseményeket [ahonnan Elbert őt nem látja]) ekkor a Szerető új pasija Elbert mögé oson és leüti majd a vízbe dobja amibe (mivel eszméletlen kvázi nem tud kijönni) belefullad.
És ezzel meg van magyarázva a telefonhívás, a pénz felvétel, a vízbeesés, hogy bár üres kézzel távozott az irodájából, Siófokra érkezve volt nála egy dosszié szerűség (bár ezt a pénzfelvétel már megmagyarázza hiszen nyilván a pénz volt a dosszié szerűségben), mindent.

Aztán jön az ifjabb Elbert:

Ő valószínűleg jó nyomon járt hogy kiderítse apja halálának körülményeit ezért a Szerető és az új pasija megkeresték és őt is megölték.
Gondoljunk bele hogy tudná valaki magával azt megcsinálni hogy összedrótozza a saját kezét és utána le is lövi magát?! Alapból a saját kezedet összedrótozni lehetetlen de az meg pláne hogy összedrótozott kezekkel lelődd magad, fordítva meg pláne: ha már egyszer lelőtted magad hogy drótozod össze a kezedet?!

És végül Elbert né:

Ez az egyetlen amivel egyetértek, nem bírta már idegileg hogy a férjét, majd pedig a fiát is elveszítette ezért öngyilkos lett.

Válasz ↓

 303. tiboru — 2018-05-09 10:47 

Szolgálati közlemény.

Sokan jeleztétek, hogy alice666 és white92 nickek vállalhatatlan kommentekkel fárasztják a hozzászólókat. Megnéztem és tényleg megérettek a takarításra, futóbolondokat és elmekórtani eseteket nem látok szívesen. Töröltem őket és beteg kommentjeiket a felhasználók közül.

Amúgy egy és ugyanaz a személy áll a két nick mögött, az IP címük is ugyanaz 🙂 Biztos valamelyik Csongrád megyei diliházba sikerült egy laptopot bejuttatni 🙂

Válasz ↓

 302. gigabursch — 2018-05-09 08:15 

@alice666:

Szerintem gurulj el pszichiátriára.
Mert a gyógyszered elgurult.

Teljesen természetes, hogy a zsidók a tuggyukkik, meg minden rossz ősforrásai, stb, mindemellett azért közülük is került ki érték. Ellenkező esetben a konteók 90%-a értelmetlen lenne. 🙂
További személyes, konkrét tapasztalatom, hogy az emberi faj részei. Rasszon, stb. el lehet merengeni, bár ez csak részletkérdés.

Viszont amit itt az elmúlt pár napban műveltél az egyszerűen tök unalmas.
Nem hinném, hogy bármelyik zsidónak az én segítségemre lenne szüksége, de az bizonyos, hogy amit csinálsz, az egyszerűen fájdalmas. S főleg unalmas.

Válasz ↓

 301. gtibor — 2018-05-08 13:45 

314. @alice666:

“isten” az, aki képes uralni egy bizonyos szintig az Univerzum erőit.
Nem pedig egy szakállas zsidó “Mindenható”, aki a felhők közt ücsörög.]

– Nagyjából egyetértek.

„Ne rettegj, te gyáva zsidó!”

– Nem vagyok zsidó, de ha választanom kellene, hova tartozzak, a hozzád hasonlókhoz vagy a zsidókhoz, az utóbbi mellett döntenék.

„…mert mi tudjuk, hogy NEM VOLT holokauszt és semmiféle gázkamrák nem voltak, a “haláltáborok” pedig valójában munkatáborok voltak.”

– Szíve joga mindenkinek nem egyetérteni a törvényekkel, de ez kimeríti a holokauszt-tagadás fogalmát. (Btk. 333. §)

„…de ahogy én tudom, a zsidó faj végül a létezés minden szintjén elpusztul. A lelkük meg lesz semmisítve, fel lesz oszlatva. Mintha sosem léteztek volna …”

– Akkor miért harcolsz verbálisan; miért fecséreled kommentelésre az időd, energiád; miért nem dőlsz hátra a foteledben, és iszod a jégkockás limonádéd?

Válasz ↓

 300. gtibor — 2018-05-07 21:04 

Nálam tanultabb kollégákat kérdezem, hogy ez a mondat mennyire büntetőjogi kategória:

„Az volna természetellenes, ha nem
tennénk meg mindent annak érdekében, hogy az EMBERI FAJ fenn maradjon, s nem akarnánk elpusztítani a gyilkos megszállóinkat minden áron, bármiyen eszközzel
és módon.” (302. alice666)

Válasz ↓

 299. white92 — 2018-05-07 18:37 

Na nézzük, megy-e így …

Az alábbi szövegből a karaktereket *#/&=@+% vegyétek ki, ill. hagyjátok figyelmen kívül – már akit érdekel, hogy Tóth Tibor moszad ügynök és társai blogján miért kerül szűrőre az alábbi néhány mondat:

Ug*ya@nígy a so/se-m lé+te*zett „jé%zus” is. Nem más, mint egy GON@DO=LATF*ORMA – ille*tve ez az ENE*RGI#AÖR+VÉNY
LÁS*D: Já*nos 10:30 Az At*ya és én eg*yek vag*yunk. < EZ EZ@T JEL=EN*TI.

A ná*záre*ti A ZSI*DÓK ÁL*TAL KI*TALÁLT arch*etí*pus a *dz+sent*ilek imá*d#ata szá*már#a.
Egés@zen bi+ztos, hogy a zsid*ók nagy töb*bsége mag=a is tud@ja, hogy a náz*áre+ti egy haz%ug+ság.
A náz+áret@ivel az a cé/lju=k, hogy lét=reho%zzák a szük/sé*ges tud+at al*atti ps*zic*hikus kapc*solatot, amiv*el a ra*bbi*nikus rét#eg má#gus*ai az ideg*en mest*ereik segít#ségé*vel beta*karí*that*ják e GON*DOL#ATFO=RMA
fe#lé irány*ít#ott ro*ppant menny#iség*ű ener#giák*at.
Ez ug*yanol*yan, mint bár#mel*yik bib*liai z*sid#ó arc&hetíp*us eset*ében.

Válasz ↓

 298. gtibor — 2018-05-07 12:45 

@alice666:

Szerintem igyál egy sört, az segít. 🙂

Válasz ↓

 297. déjvid — 2018-05-05 22:44 

Ennyit rég röhögtem 😀

Alice, szerintem te haszbra-s vagy, avval a feladattal, hogy eleve nevetségesnek és abszurd elmebetegségnek állíts be minden, a zsidókat akár csak távolról is kritizáló véleményt… 😀 Bevallhatod.

Legközelebb keverj bele egy kis Jézust, hogy a keresztényeken is rúgni tudj egyet…

Válasz ↓

 296. pandacsoki — 2018-05-05 20:01 

@alice666: végül is te is lehetsz akár gép is, semmi emberi sincs benne, amit összehordasz.

Válasz ↓

 295. pandacsoki — 2018-05-05 16:41 

@alice666: nem kéne az egész internetet telepakolni az agymenéseiddel. Biztos vannak erre szakosodott blogok, ez nem ilyen, meg egy csomó másik se, ahova írogatod ezeket a mélyenszántó izéket a zsidóufókról, témától függetlenül.

Válasz ↓

 294. déjvid — 2017-08-02 16:41 

Végigolvastam ismét, az összes kommenttel együtt… 🙂

Egyre inkább hajlok arra, hogy maga a halál egy ostoba, triviális baleset volt, ami viszont rettenetesen meglepte azokat, akik lecsalták / rendelték őt Siófokra. Szerintem tiszta sor, hogy valamelyik titkosszolgálat rendelte le. Akár úgy, hogy első körben „az igazgató elvtárs” csak a legközelebbi taxi-drosztig szaladjon le, mert ott várja valaki. Tehát első körben tényleg csak pár percre ugrik ki. Az igazi az lenne, ha nem egyedül taxizott volna a Rádióhoz, de ezt talán kizárhatjuk. A droszton szerintem kapott egy nagyon rövid eligazítást: 13.00, Siófok, X Szálló presszója. Az elvtárs eléri a 11-es személyvonatot? Jó. Az elvtársnál van pénz? Nincs? Hol tudna felvenni pénzt az elvtárs? Rádió…? Remek, indulás. Kb. így.

Maga a művelet biztosan érzékeny volt, és végül is majdnem mindegy, hogy mi.

És semmi visszhangot nem váltott volna ki (még szép), ha Elbert elvtárs nem hal meg még aznap délután. De meghalt. És mindenki összeszarta magát: teljes titokban és nagy hirtelen lerántják Siófokra, ahol az Ellenség (vagy az elvben szövetséges szolgálat) percek alatt megöli úgy, hogy majdnem szem előtt van végig.

Maga a halál tényleg baleset, arcidegzsába miatt: lemegy lehűteni az arcát, a zsebkendőjével együtt véletlenül kiránt a zsebéből pár százforintost, megcsúszik, megszédül, beveri a fejét; túlélné, ha nem arccal lefele esne a vízbe. Az órája simán lejár, nem a kőnek ütődéskor áll meg.

A „kapcsolat” megérkezik, körülnéz, megtalálja, teljes pánikban elmenekül. A belügyben felmerül a nagy kérdés: most mi a f*sz legyen? Kivárnak, majd amikor bejelentik a halálesetet, az ORFK átveszi a nyomozást. Eddigre persze megindult valami titkos művelet, az esetleges merénylő kézre kerítésére…

Kb. ennyi. A családdal sem hiszem, hogy az állambiztonság végzett volna; ha „gáz” van, elrekkentik a fiút kb. örökre valami elmegyógyintézetbe.

🙂

Válasz ↓

RSS feed for comments on this post.

Ars poetica

Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!

Blogrepublik

    • Legutolsó hozzászólások

    Tartalom

    CímDátum
    Vitaposzt: háború Ukrajnában2022-02-27
    Vendégposzt: Tanja Gräff ügye2022-02-02
    Felejtős a Facebook, itt az új csoportunk!2021-02-27
    Rendőri brutalitás elleni megmozdulások2020-06-18
    Koronavírus megbeszélőposzt2020-03-17
    Vendégposzt: az NSU-komplexum, avagy a dönergyilkosság-rejtély2019-07-28
    Vitaposzt: választás-konteók2018-04-11
    Vendégposzt – A kassai bombázás2017-06-26
    Michael Jackson-konteók2017-05-20
    Szolgálati közlemény: Aranykönyv-szavazás, döntő!!!2017-05-11
    Kínos Clinton-konteók (részletek)2017-03-31
    Lindbergh-konteók2017-02-26
    Toxoplazmózis-konteók2017-01-25
    Vendégposzt – Horthy István halála2017-01-06
    A BCCI-sztori2016-11-04
    Villámkonteó: a 200 ezer SIM-kártya esete2016-10-07
    Villámkonteó: robbantás a Nagykörúton!2016-09-25
    Wałęsa-konteók2016-08-21
    Posztajánló: Porton Down2016-08-15
    Reagan és a gellert kapott golyó2016-06-17
    Eyjafjallajökull-konteó2016-05-17
    Kommentposzt: Kiss László2016-04-08
    Lionel Crabb rejtélyes esete2016-03-21
    Hindenburg-konteók2016-02-26
    Bruce Lee halála2016-02-14
    Opus Dei2016-01-23
    Alapítvány-konteók2015-12-19
    Megjelent az e-Konteó2!2015-12-06
    Furcsa történetek 2.02015-11-29
    Shakespeare-konteók2015-11-12
    Frigyláda-konteók2015-10-22
    Per „Dead” Ohlin halála – 18+!!!2015-09-10
    Gary Webb, a CIA és a crack-konteó2015-08-23
    Menekült-konteók2015-07-14
    Ajánló – sorozatok és filmek2015-07-07
    Miss Liberty-konteók2015-06-22
    Na-seby (Villámkonteó)2015-04-14
    Glenn Miller eltűnése2015-04-08
    Kommentposzt: Germanwings-konteók2015-03-30
    Furcsa történetek 1.02015-03-23
    Bob Marley halála2015-03-14
    New Coke – konteók2015-03-02
    Sid Hurwich időgépe2015-02-22
    Alan Turing2015-02-10
    Kommentposzt: rejtélyes betörések2015-01-31
    Halál Chappaquiddickben2015-01-26
    Kommentposzt: Charlie Hebdo2015-01-08
    A Dreyfus-Zola konteók2015-01-05
    Megjelent az e-Konteó1!2014-12-05
    Konteókönyv-felmérés2014-12-01
    Vendégposzt: az ufó-emberrablások2014-11-28
    John Titor története2014-11-19
    Ajánló – A Kennedy-gyilkosság elhallgatott története2014-10-29
    Fort Knox2014-10-23
    Estonia-konteók2014-09-29
    Rudolf Hess története2014-09-22
    Kurt Cobain halála2014-09-09
    Eilean Mór rejtélye2014-08-18
    Balla Irma halála (részletek)2014-07-27
    Gyíkember-konteók2014-06-12
    A Kovács Béla – ügy2014-05-23
    Kitalált középkor (rövidposzt)2014-05-12
    Georgia Guidestones2014-05-03
    Elisa Lam halála2014-04-15
    Kommentposzt: Welsz Tamás halála2014-03-20
    Kommentposzt: az MH370-es járat2014-03-15
    Magic Johnson – konteó2014-03-12
    Challenger-konteók2014-02-13
    Ophélie Bretnacher halála2014-01-20
    Cicada 33012014-01-06
    Cajamarquillai üregek2013-11-27
    A körmendi gyerekgyilkosság (részletek)2013-11-21
    Vendégposzt: A Nagy Könnyűzenei Sátánista Konteó2013-11-14
    Google-konteók2013-11-03
    A Konteókönyv rendelhető!2013-10-23
    Katrina-konteók2013-10-11
    A denveri repülőtér2013-09-27
    Haszbara-konteók2013-08-25
    Génmódosítás-konteók2013-07-08
    Oopart, avagy tárgyak rosszkor, rossz helyen?2013-06-14
    Konteónak indult…2013-06-09
    Az X bolygó2013-04-27
    Ókori dodekaéderek (rövidposzt)2013-04-03
    Náci repülő csészealjak2013-03-22
    D. B. Cooper története2013-02-19
    Egy pápa lemondása2013-02-11
    A Sunstein-Vermeule – algoritmus2013-01-23
    Eltűntek2013-01-18
    Könyvajánló – Szoftverfrissítés 1.02012-12-13
    Anjikuni-rejtély2012-12-11
    Szent Malakiás próféciái2012-12-03
    Jövőbelátás-konteók2012-11-21
    Chomsky-tízparancsolat2012-11-06
    Mátrix-konteók2012-10-28
    Elbert János halála2012-10-19
    Bohemian Grove2012-09-26
    Robert Maxwell élete és halála2012-08-28
    A Zelnik-ügy – reloaded!2012-08-05
    Kazbegi dinók (rövidposzt)2012-07-20
    A Zsanett-ügy (18+)2012-07-10
    Alternatív Bermuda-háromszögek2012-07-06
    Olof Palme halála2012-05-16
    A torontói jegyzőkönyvek2012-04-21
    Phobosz-összeesküvés (rövidposzt)2012-03-22
    Jörg Haider halála2012-03-14
    Az eltűnt zászlóalj2012-03-09
    A Mary Celeste – rejtély2012-03-01
    Szcientológia-konteók2012-02-07
    Mikrohullám-konteó (rövidposzt)2011-11-12
    Népszámlálás-konteók2011-11-12
    EU-konspiráció2011-11-12
    A Djatlov-incidens2011-11-12
    Fluorid-összeesküvés2011-08-19
    Breivik-merénylet2011-07-25
    A Mikroelektronikai Vállalat – konteó2011-05-26
    Patton tábornok halála2011-05-12
    Skull & Bones2011-04-19
    Réztekercs-konspiráció2011-04-12
    AIDS-konspiráció2011-04-11
    Ajánló – kódfejtők előnyben!2011-04-09
    Moszkva és a csecsenek2011-04-08
    Gandzsa-összeesküvés2011-04-07
    A KAL-007-es járat lelövése2011-04-06
    Globális felmelegedés2011-04-05
    A móri nyolcas gyilkosság2011-04-04
    Kilenc/tizenegy2011-03-30
    A közösségi oldalak – összeesküvés2011-03-29
    Kelly doktor halála2011-03-28
    Roberto Calvi, Isten bankára2011-03-25
    Az arab világ forradalmai2011-03-23
    Martin Luther King halála2011-03-22
    Hajsza az örökmozgó és egy másféle energia után2011-03-21
    Castro és a CIA (átirányítás)2011-03-18
    A USS Liberty megtámadása2011-03-17
    Jézus-összeesküvés2011-03-16
    Ajánló – linkek2011-03-15
    HAARP-összeesküvés2011-03-14
    Chico halála2011-03-11
    JFK – 2.02011-03-10
    JFK – 1.02011-03-10
    Nőellenes világösszeesküvés2011-03-08
    Atomkonspiráció (átirányítás)2011-03-07
    Hasfelmetsző Jack – dosszié2011-03-07
    Gagarin-konteók2011-03-04
    Cigánygyilkosságok2011-03-04
    Robert F. Kennedy meggyilkolása2011-03-03
    Vérvád-konspiráció2011-03-03
    A Council on Foreign Relations2011-03-02
    A szmolenszki katasztrófa2011-03-02
    Atlantisz-konteók2011-03-01
    Nagy német adókonteó2011-02-28
    Illuminátusok2011-02-28
    Ajánló – filmek2011-02-26
    Az Elvis-legenda2011-02-25
    Tunguzka-rejtély2011-02-24
    Nikola Tesla 2.02011-02-23
    Nikola Tesla 1.02011-02-23
    Robbanás Port Chicagóban2011-02-22
    A Fenyő-gyilkosság2011-02-22
    Rákgyógyszer-konteók2011-02-21
    A főtitkár halála2011-02-21
    Nácik aranya2011-02-19
    ODESSA2011-02-18
    A romániai „forradalom”2011-02-18
    Templomosok2011-02-17
    A TWA-800 járat lezuhanása2011-02-16
    WikiLeaks-konteók2011-02-15
    A Voynich-kézirat2011-02-15
    Mormon-összeesküvés – újratöltve!2011-02-14
    Mormon-összeesküvés2011-02-14
    Szabadkőművesek 2.02011-02-13
    Szabadkőművesek 1.02011-02-13
    Bilderberg-konteók2011-02-13
    Men in Black2011-02-12
    UFO-konspiráció2011-02-11
    Jim Morrison halála2011-02-11
    Rejtélyes helyek, titkos bázisok2011-02-10
    Roswell és az M-122011-02-09
    Bermuda-háromszög2011-02-09
    Antarktisz-összeesküvés2011-02-09
    Pearl Harbor – dosszié2011-02-08
    Népek Temploma2011-02-08
    Egy pápa halála2011-02-08
    A MA-240-es járat tragédiája2011-02-07
    A „tökéletes katona”-projekt2011-02-07
    A Kurszk elsüllyedése2011-02-06
    A Litvinyenko-gyilkosság2011-02-06
    Beatles-konteók2011-02-05
    John Lennon halála2011-02-05
    Philadelphia-kísérlet2011-02-04
    Diana hercegnő halála 2.02011-02-03
    Diana hercegnő halála 1.02011-02-03
    A Seuso, a Habsburgok és egy lord – kiegészítő konteó2011-02-02
    A Seuso-ügy2011-02-02
    Titanic-sztori2011-02-01
    Holdraszállás-konteók2011-01-31
    Marilyn Monroe halála2011-01-30

    Címkék

    ajanlo anglia arab betegseg brit bunozes eltűnés energialobbi filmek francia hajo halal háború katona kereszteny konteókönyv magyar nacik nemzetkozi szervezet német orosz politika rejtély reklám repulogep sved szabadkomuvesek szolgálati közlemény szovjet termeszettudomany terror tesla titkosszolgalat titok titokzatos hely ufo usa vallas vendégposzt vilagur villamposzt voks zenesz zsido új világrend

    Innen jöttök