Lindbergh-konteók
A Konteóblog törzstagjai tudják, hogy a több, mint nyolc éves fennállásunk során igyekeztem vegyesen tálalni az olvasnivalót. Mivel mélyen hiszek a varietas delectat (a változatosság gyönyörködtet) mondás igazában, a témákat úgy válogattam, hogy egyaránt kapjanak teret a klasszikus, sokak által ismert elméletek és azok, amelyekről talán ezeken az oldalakon hallotok először. Mai posztomról azt feltételezem, hogy az első kategóriába tartozik, vagyis a Lindbergh-gyermekrablás kereken 85 éves sztorijára nem most fogtok először rácsodálkozni, ettől függetlenül bízom abban, hogy mindenkinek tudok valami újat mondani.
A történet magja egy olyan bűncselekmény, amit minden, ép lelkű humanoid a leggyalázatosabb, ember által elkövethető tettek közé sorol, hiszen milyen más szavakkal is illethetnénk egy olyan emberrablást, illetve gyilkosságot, melynek sértettje egy gyakorlatilag magatehetetlen, kiszolgáltatott gyerek. Ha a szóbanforgó áldozat ráadásul egy mindenki által ismert és sokak által tisztelt közszereplő közeli hozzátartozója, nem csodálkozunk azon, hogy a korabeli amerikai sajtóban az eset megkapta a „legnagyobb sztori a feltámadás óta” jelzős szerkezetet. Lássuk, jogos volt-e a címke.
Mielőtt belevágnánk az események részletes ismertetésébe, ismerkedjünk meg azzal a személlyel, aki a mai poszt igazi főszereplője.
1.) Charles Lindbergh
A Detroitban, 1902 nyarán született Charles gyermekkora óta a különböző gépek, s különösen a repülő szerkezetek bűvöletében élt. A középiskola elvégzését követően mindent kipróbált, aminek akár a leghalványabb köze is volt a repüléshez: takarított repülőtéren, volt földi karbantartó, ugrott ejtőernyővel, egyszóval a húszas évek Amerikájában egyre gyakoribb polgári légibemutatókon nem tudtak olyan beosztást vagy alkalmi munkát ajánlani neki, amit visszautasított volna. Alig tölti be a huszadik életévét, amikor az összekuporgatott 500 dollárjából 
egy ócska, első világháborúból visszamaradt kétfedelű Curtiss-t vásárol, s elkezdi a pilótaórákat. Tehetségének és vakmerőségének köszönhetően egyre nagyobb fákba vágja a fejszéjét, s 23 évesen az USA Hadseregének Légiszolgálatánál (akkor még nem volt külön légierő) megszerzi a tartalékos hadnagyi rendfokozatot, majd röviddel ezután Missouri állam Nemzeti Gárdájában főhadnaggyá léptetik elő.
1926-ban az USA Postaszolgálatának pilótája lesz, de nem sokáig viseli a postásegyenruhát; elhatározza, hogy megnyeri a Raymond Orteig által kilátásba helyezett 25 ezer dolláros díjat, amit a francia származású amerikai szállodatulajdonos annak a pilótának ajánlott fel, aki leszállás nélkül elsőként megrepüli a New York – Párizs távolságot (vagy visszafele).
A részletekbe most nem megyünk bele, elvégre történetünk szempontjából nincs különösebb jelentősége sem a felkészülés körülményeinek, sem annak, hogy milyen pénzügyi konstrukciókkal sikerült végül a szakmában akkor még gyakorlatilag ismeretlen Charlesnak megszereznie a repülőgép megtervezéséhez és egyedi legyártásához szükséges összegeket. A lényeg, hogy 1927. május 20-án reggel, néhány perccel nyolc óra előtt a Spirit of St. Louis a levegőbe emelkedik a New York melletti Roosevelt Fieldről, tartályaiban 1700 liter üzemanyaggal, 
egyetlen ülésében Charles Augustus Lindbergh-gel és nekivág az Atlanti-óceán légterének, majd másnap, május 21-én este, helyi idő szerint 22 óra 22 perckor sikeresen földet ér a párizsi Le Bourget repülőtéren, ahol 150 ezer (igen: százötvenezer) lelkes néző várja.
Lindbergh repülőútja 33 óra 30 perc 30 másodpercig tartott, maga Charles 54 órát és 53 percet volt ébren egyfolytában. A teljes táv 3585 tengeri mérföld, azaz 6640 kilométer volt, vagyis az átlagsebessége egy hajszálnyival 200 km/óra alatt maradt, százon meg 25,6 liter fogyasztott.
Hogy micsoda ünneplésben részesült Franciaországban, majd később odahaza, azt ma már talán el se bírjuk képzelni, pedig mi az ünnepelt Berki Krisztiánnak, Győzikének és Vajna Timinek a kortársai vagyunk. Talán elég, ha azt mondom, hogy ő volt az első külföldi nem-államfő, akinek tiszteletére a francia külügyminisztérium épületére idegen nemzeti zászló került (persze megkapta a Becsületrendet is), s New Yorkban 4 millió (igen: négy millió) integető és őt éltető ember állt sorfalat azon az útvonalon, amelyen végighajtott. 
Bevallom, hatalmas a csábítás, hogy még jobban elmerüljek Lindbergh teljesítményének és az ezt követő ünneplésének taglalásában, de ezt majd akkor, ha az Aviation Week vagy a Flying felkér egy cikk megírására, úgyhogy váltsunk ölesebb léptekre.
2.) A repülés után
Félisteni státusz ide vagy oda, Charles sem tudta függetleníteni magát kora médianyomásától. Önéletrajza már két hónappal a párizsi leszállás után elhagyja a nyomdát, s az USA valamennyi tagállamát érintő szerzői körútja (melynek során az Egyesült Államok lakosságának negyede, mintegy 30 millió ember abban a megtiszteltetésben részesül, hogy személyesen is megnézheti magának a hőst) szépen hoz a konyhára: csak az első évben 250 ezer dollárral lesz gazdagabb. Két év elteltével megnősül, s a feleség (Anne Morrow) egymás után hat gyermeknek ad életet. 
Hogy milyen férj és családapa volt, arról megoszlanak a vélemények (hogy finoman fogalmazzak), az viszont tény, hogy volt mit a tejbe aprítaniuk. Több ingatlannal is rendelkeztek, történetünk szempontjából most csak a New Jersey-béli East Amwellben 1931 kora nyarán vásárolt kúriával, a Highfields-szel foglalkozunk, ami tipikus hétvégi háznak indult ugyan, de 1932 telétől kezdve az akkor még csak háromtagú család (a két szülő és a másfél éves elsőszülött, az ifjabbik Charles) már egyre többet tartózkodott ott.
3.) A gyermekrablás
1932 februárjának utolsó hétvégéjét Lindberghék kint töltötték Highfields-ben, s noha 
eredetileg már hétfőn, február 29-én vissza akartak térni, Charles javaslatára (aki az épület felújítása miatt még talált magának tennivalót) még rádobtak két napot. Az akkor húszhónapos gyerek mellett főállásban egy Betty Gow nevű dada szorgoskodott. Betty március elsején este nyolckor megetette, majd az emeleti gyerekszobában lefektette a srácot, ezt követően a konyhába ment, hogy előkészítse a vacsorát. Ekkor az apa a könyvtárszobában olvasgatott, az anya pedig a fürdőben csinálta azt, amit a nők a fördőszobában szoktak esténként csinálni 
órákon keresztül. Az étkezés után, kevéssel tíz előtt a dada felmegy az emeletre, ahol a legnagyobb megdöbbenésére a kiságyat üresen találja. Lekiált a ház asszonyának és megkérdezi, hogy a gyerek nála van-e, s miután a nemleges választ meghallja, sápadtan letámolyog és dadogva jelenti, hogy Charles Augustus Junior eltűnt a szobájából.
Lindbergh felrohan a lépcsőn, beront a gyerekszobába, ahol a nyitott ablak párkányán egy borítékot talál, benne egy levéllel, amit azonnal elolvas (erről kicsit később). Riasztja a gondnokot, Ollie Whately-t, előveszi a szekrényből az egyik vadászpuskáját, majd a két férfi elkezdi módszeresen átfésülni a ház közvetlen környezetét, nyomok után kutatva. Ollie a józanabb; mintegy negyed óra elteltével rájön, hogy ez az ügy meghaladja kettejük kapacitását (a két nő egymást átkarolva a nappaliban zokog), bemegy a házba és telefonon értesíti a rendőrséget. Említettük, hogy Lindbergh első kategóriás nemzeti hős, nem csodálkozunk tehát azon, hogy mintegy negyed óra múlva nem csak a közeli Hopewell falu mindkét járőre, hanem a Mercer megyei sheriffhivatal teljes mozgósítható állománya és
New Jersey állami rendőrségének képviselői is megjelennek a helyszínen főkapitányostul, de perceken belül felbukkannak a család barátai és Lindbergh ügyvédje is, a sajtó képviselőiről és a környébéli bámészkodókról nem is beszélve.
A rendőrök megpróbálják távol tartani az egyre nagyobb tömeget, elkezdik szemlézni a helyszínt: mindent tüzetesen átvizsgálnak a házban éppúgy, mint annak környezetében, mindenkit meghallgatnak, a család orvosa benyugtatózza a még mindig zokogó nőket, a fényképészek vadul fotóznak, a riporterek jegyzetelnek, szóval minden úgy zajlik, ahogyan (hálistennek csak feltételezem) egy gyerekrablásnál zajlania kell.
4.) A szemle eredményei
A hozzáértők állítják, hogy a rendőrség teljesítményére bámulatos hatással van, ha tudják, hogy egy, a közérdeklődés homlokterébe tartozó ügyben elkövetett baklövésért bármikor szétrúghatják a seggüket. Ennek alapján a Highfields-i szemléből is mindent kihoztak, ami emberileg és szakmailag kihozható volt, legalábbis a harmincas évek CSI-szintjéhez képest.
4.1.) A váltságdíjas levél
A Charles által a gyerekszoba párkányán megtalált levélről megállapították, hogy valószínűleg egy német anyanyelvű ember műve,
aki angolul elég gyatrán, helytelenül ír. Az ismeretlen 50 ezer dollárt kért, precízen megjelölve, hogy milyen címletekre tart igényt. A levél alján, mintegy aláírásként három kör volt látható: egy piros és két kék színű, továbbá a papír három helyen át volt lyukasztva. A levél szerzője ezeket mint a további, tőle várható levelek hitelesítését elősegítő jelzést említette és felhívta a figyelmet arra, hogy ne értesítsék se a nyilvánosságot, se a rendőrséget. Azt is állította, hogy a gyerek él és egészséges, továbbá kilátásba helyezte, hogy 2-4 nap múlva jelentkezni fog és megmondja, hová kéri a pénzt.
4.2.) További nyomok
A gyerekszobában csak a gyerek ujjnyomatait találták meg, egyetlen felnőttét sem. Ez mondjuk elég furcsa körülmény, elvégre a két szülő és a dada biztosan összefogdosott mindent, tehát az övékét elvileg meg kellett volna találniuk.
A háztól nem messze rábukkantak egy asztalosvésőre, s úgy száz méterre a bejárattól egy, szemmel láthatóan házilag, de profi által készített, három darabból álló létrára; a háziak sem a vésőt, sem a létrát nem ismerték fel sajátjukként. A környék tele volt lábnyomokkal, amikkel nem nagyon tudtak mit kezdeni, figyelemmel az éjfélre már több tucatra rúgó, folyamatosan cserélődő bámészkodóra és az egyre több újságíróra. 
5.) A nyomozás
A kezdet kezdetétől fogva a nyomozást gyakorlatilag maga Charles irányította, ügyvédei és tanácsadói közreműködésével. Noha az amerikai hatóságok már 85 évvel ezelőtt se arról voltak híresek, hogy kívülállókat engedtek volna beleprüntyögni a büntetőeljárásba, Lindbergh azért mégiscsak Lindbergh volt, s azt se feledjük, hogy maga 
az elnök, Herbert Hoover utasította az igazságügyminiszterét, hogy az amerikai szövetségi igazságszolgáltatás minden erőforrását csoportosítsák át A Nemzet Gyermekének (The Nation”s Child) felkutatására.
Jogtörténeti érdekesség: akkoriban az emberrablás nem számított szövetségi bűncselekménynek, elvileg tehát az állami rendőrség feladata lett volna a nyomozás. Pont a Lindbergh-ügy kapcsán hoztak egy olyan új (1932 nyarán megszavazott) törvényt, melynek értelmében az emberrablások nyomozása onnan kezdve a Nyomozó Iroda (az FBI jogelődje) hatáskörébe került.
Szóval de facto Charles volt a nyomozás irányainak meghatározója; sokak szerint a kudarc végül is ennek volt tulajdonítható. Tanácsadóira hallgatva Lindbergh az első percektől kezdve a szervezett alvilágot okolta és vádolta, amivel gyakorlatilag minden más lehetséges verziót kizárt. Felbérelt egy Morris (más források szerint Mickey) Rosner nevű ex-gengsztert, aki felvette a kapcsolatot a kor jelentősebb maffiózóival, de semmiféle előrelépést nem tudott produkálni. Még a jó öreg Al Capone is bejelentkezett az atlantai sittről (ahol adócsalásért ült) 
és azt ígérte, hogy ha Lindbergh segít neki kiszabadulni, Washington és Los Angeles között minden kő alá be fog nézni és megtalálja a gyereket. Charles állítólag tett is néhány tétova lépést, hogy ezt elérje, de ez még Mitchell legfőbb ügyésznek is sok volt és udvariasan, de határozottan elhessegette a Magányos Sast az irodájából.
Lindbergh egyik rendőrségi tanácsadója az a Herbert Norman Schwarzkopf ezredes volt, akinek a fia (Stormin’ Norman) az iraki háborúban a koalíciós erőket irányította.
A rendőrség 25 ezer dollár nyomravezetői jutalmat ajánlott fel, amit a család további 50 ezerrel megfejelt. Az így összeálló 75 ezer olyan katalizátor volt, aminek következtésben az USA rövid időn belül tényleg a százmillió magánnyomozó országává vált.
75000 dollár ma is szép summa, de a harmincas évek elején észveszejtő összeg volt. Egy tucat tojást 20 centért, egy kiló sonkát 80 centért lehetett venni, egy buszsofőr évente 1400 dollárt keresett. A New York-i Waldorf Astoria szálloda éttermében egy háromfogásos ebédért (sörrel vagy egy pohár borral) 2 dollárt kellett kicsengetni, amiben már a borravaló is benne foglaltatott. Ennyi pénzért 10000 (tízezer) biciklit vásárolhatott az ember, vagy négy, egyenként 10 szobás villát New Jersey-ben. Fegyvermániásoknak mondom: 1932-ben egy .45-ös Colt 25 dollárba került, egy bele való lőszer 2 centbe, s a konteókönyvek egy-egy kötetét másfél dollárért vesztegették volna, ha lehetett volna kapni.
Az emberrabló is vérszemet kap: március 6-án egy második levél érkezik Lindbergh címére, melyben a váltságdíjat 70 ezerre emeli. A levél végén ott a három lyuk és a piros-kék megkülönböztető jelzés (amiről a rendőrség nem számolt be a sajtónak).
6.) A közvetítő
Március nyolcadikán egy nyugdíjas New York-i iskolaigazgató, bizonyos 
dr. John F. Condon jelentkezik a Bronxban megjelenő Home News napilapnál. Levelében felajánlja addigi megtakarításait, mindösszesen 1000 (ezer) dollárt a gyerekrablónak (mintegy a váltságdíj kiegészítéseként), cserébe azt kéri az ismeretlentől, hogy az ifjabbik Charlest szabadonengedése esetén egy katolikus papnak adja át. A bűnöző meglepően gyorsan reagál: levelet ír a nyuggernek (igen, a végén ott vannak a hitelesítő jelek: lyuk, körök, stb.), amelyben felhatalmazza Condont, hogy legyen ő a közvetítő a család és közte. Lindberghék beleegyeznek.
Condont az elkövető egy temetőbe hívja, ahol (Condon elmondása szerint legalábbis, mert Lindbergh megtiltotta a rendőrségnek, hogy figyeljék) beszélget az önmagát Johnnak nevező emberrablóval. Megállapodnak abban, hogy a család bizonyítékként megkapja a gyerek hálóruháját, cserébe kifizetik neki a hetven rongyot. A pizsama március 16-án meg is érkezik, majd két héttel később Condon és Lindbergh a Woodlawn-i temetőben egy fadobozban átadják a pénzt (és néhány váltót), cserébe kapnak egy borítékot, amelyben az áll, hogy a gyerek egy Nellie nevű hajón van a Martha’s Vineyard-i kikötőben, épen és egészségesen. A hajót megtalálják, a gyerek sehol.
Botcsinálta magánszimatként Condon doktor továbbra is foglalkozott az üggyel, majd később jól fizető fellépéseket és interjúkat is vállalt, amelyeken egyre színesebb sztorikat adott elő arról, hogy milyen közel járt az elkövető leleplezéséhez.
7.) A holttest
Május 2-án (más források szerint 12-én) a Lindbergh-háztól mintegy 5 kilométerre a susnyásban egy prosztatagondokkal küzdő kamionsofőr rábukkan egy félig eltemetett, erősen oszladozó gyermekholttestre, amit a dada és a család (a fogak állása és a jobb lábán összenőtt ujjak alapján) a két hónappal korábban elrabolt Charles Juniorként azonosít. 
Azt nem tudom, hogy a pizsama rajta volt-e, forrásaim erről nem tesznek említést, sajnálom.
A halál oka koponyaalapi törés, amit egy, a fejet ért erős ütés okozhatott. A halál valószínűsíthető időpontja a gyerekrablás ideje, tehát minden jel szerint már március elsején bekövetkezett. A sürgősséggel elvégzett boncolást követően – Lindbergh határozott kérésére – a testet azonnal elhamvasztják, noha a rendőrség szerette volna tovább tárolni, esetleges további vizsgálatok céljából.
8.) Hauptmann színre lép
1934 szeptemberében egy manhattani bankfiókban felfigyelnek egy bankjegyre, melynek sorozatszáma megegyezett a váltságdíjként kifizetett egyik tízdollárossal (amit a rendőrség feljegyzett és később nyilvánosságra hozott). A bankjegy szélére egy New York-i autórendszám (4U-13-41) van felfirkálva. Kiderítik, hogy az egyik közeli benzinkútnál a kutas jegyezte fel, mert az autó sofőrje „gyanúsan viselkedett”, s a bankjegy első körben hamisnak tűnt. Innen már csak egy lépés beazonosítani a kocsi tulajdonosát: 
egy 35 éves, Bruno Richard Hauptmann nevű német bevándorló, aki 1923-ban érkezett az USA-ba Szászországból, ráadásul illegálisan (hoppá, migráncs volt ő is!), s aki asztalosként dolgozott a New York-i németajkú közösségben. Brunót leinformálják és megtudják, hogy Drezdában már volt büntetve, méghozzá olyan betörésekért és besurranásos lopásokért, amelyek során kétszer is létrával mászott be a kiszemelt házak ablakán.
A két és fél éven keresztül meglehetősen döcögve működő rendőrségi gépezet beindul: megfigyelés, környezettanulmányozás, majd egy autós üldözést követő elfogás és előzetes letartóztatás. Házkutatás, kihallgatások (állítólag néhány pofon is elcsattant; hol volt akkor még az Amnesty International vagy a TASZ…), szembesítések, szakértők kirendelése, szóval ahogy a nagykönyvben meg van írva. A lakása melletti garázsban megtalálnak 18 ezer dollárt (más források szerint 20 ezret) a váltságdíjból, írásszakértők megállapítják, hogy az elkövető által írt levelek tőle származnak, más szakértők a műhelyében talált faforgácsot vizsgálják át és kimondják, hogy ezek a Lindbergh-ház mellett talált létra elkészítése során keletkeztek. S ha mindez nem lenne elég: Brunó a váltságdíj kifizetésének napján nem ment be dolgozni, ráadásul szemtanúk fel is ismerték annak a gyanús alaknak a személyében, akit a gyerekrablás napján az elkövetés helyszíne körül láttak őgyelegni. És a hab a tortán: az egyik szekrény belső falára felírva megtalálják Condon telefonszámát.
Gondolom nem kérdés, hogy mi lett emberünk sorsa… Az Évszázad Perének nevezett, 1935. január 3-án kezdődött (és mindössze 34 napig tartó) bírósági szakasz végén az esküdtszék bűnösnek találta gyermekrablásban és szándékos emberölésben. A bíró szemrebbenés nélkül halálra ítélte, majd 13 hónap múlva, 1936. április 3-án 20.47-kor a trentoni fegyház halálsorán Brunó megkapja a végzetes áramütést, noha még a villamosszékben is ártatlanságát hangsúlyozta. 
9.) A kételkedők
Nem kell David Icke-nak vagy Jim Marrsnak lennünk ahhoz, hogy a Lindbergh-bébi ügyét megvizsgálva konteókat szimatoljunk. Már a per idején elhangoztak olyan találgatások, melyek szerint nem a valódi tettes áll a törvényszék előtt. Ahhoz képest, hogy 30 hónapig a nyomozó hatóságok gyakorlatilag a töküket vakarták és úgy táncoltak, ahogy Charles Lindbergh fütyült, Hauptmann képbe kerülése, majd a közvetett bizonyítékok klappolása csodával határosnak minősíthető. Egy benzinkutas, aki a váltságdíjból származó bankjegyre felírja az elkövető autójának rendszámát, ami aztán feltűnik egy pénztárosnak? A már 15 évvel korábban is létrát használó illegális bevándorló, aki két és fél évig a saját garázsában rejtegeti a lóvét és nem takarítja el a létrakészítésből származó darabkákat a földről? Azt kell mondanom, hogy minden detektív ilyesmiről álmodik, de azt a krimiírót, aki hasonló fogásokkal operál, az igényesebb olvasótábor hangosan kifütyüli. 
Röviden néhány furcsaság:
– Az első temetői randi után kihallgatják Condont, aki egy egészen részletes személyleírást ad „John” -ról, de ami – első körben – nem nagyon hasonlít Brunóra. Igaz, a jegyzőkönyvekbe már egy olyan fantomrajz kerül, amelyik nagyon is.
– A védelem írás- és ujjnyomszakértőinek meghallgatását a bíróság elutasítja;
– Brunó azt állította, hogy a garázsában megtalált pénzt az egyik ismerőse hagyta nála. Erről az ismerősről (bizonyos Fisch Izidorról) később megállapították, hogy 1933-ben hazatért Németországba és ott meg is halt. Mellesleg Fisch ugyanaznap kért amerikai útlevelet (amivel később Lipcsébe utazott), amikor a gyereket elrabolták.
– A New Jersey-i kormányzó kétszer is megátogatta Brunót a sitten és másfél-két órát töltött el vele hármasban egy gyorsíróval. Hogy pontosan miről is beszélgettek és mit keresett ott a kormányzó, na és hogy mire kellett a gyorsíró, nem igazán tudni, a kormányzó viszont többször is hangot adott azon meggyőződésének, hogy Hauptmann ártatlan. Ez bizony abban a közhangulatban nem kis tökösségre vall egy olyan ember részéről, aki választott köztisztviselőként dolgozik.
– Nem akarok belemerülni az angolszász büntetőjog finomságaiba, de Brunót „első fokú gyilkosságban” (first degree murder) mondták ki bűnösnek. Vagyis úgy tekintették, hogy szándékosan és előre kitervelten (!!!) oltotta ki a gyerek életét, magyarán: azért ment oda, hogy megölje. Ez a minősítés ugyanis automatikusan halálbüntetést vont maga után. Ha a bíróság elismeri, hogy emberrablásnak indult, de mondjuk véletlenül leejtette a gyereket és az így halt meg, az már úgynevezett „involuntary manslaughter” lenne (gondatlan emberölés), s kapott volna mondjuk 25 évet, a legrosszabb esetben. Csak ugye az esküdtszék és a bíró is emberből van, újságot ők is olvastak, s lehet, hogy annó ők is ott álltak a Lindberghet éltető tömegben…
– Miért nem ugatott a család kutyája, amikor az emberrabló bemászott az emeleti ablakon? A kutya hírhedt volt arról, hogy minden idegen közeledtére fülsiketítő figyelmeztetésbe kezdett már akkor, amikor ez csak megállt a ház kerítése mellett. Amikor ezt Anne a rendőrségnek elmesélte, Lindbergh azonnal helyesbített és pontosította a felesége által elmondottakat azzal, hogy ez nem is pont így van, a kutya hallása amúgy is egyre rosszabb.
10.) A konteók
Ahogyan arra már céloztam, sokan állították (és állítják a mai napig), hogy Brunó személyében nem a megfelelő embert végezték ki. Vannak, akik szerint teljesen ártatlan volt és csak a Lindbergh által irányított rendőrség csinált belőle bűnbakot, mások szerint volt legalább egy bűntársa, aki megúszta és aki helyett is ő vitte el a balhét. Megint mások amellett kardoskodnak, hogy Brunó csak lopni akart, a gyerek elkezdett sivalkodni, ő meg felkapta és véletlenül leejtette, majd az eszméletlen (esetleg már halott) gyereket kényszerűségből vitte magával, mert valami miatt nem merte a helyszínen hagyni, s az emberrablásos sztori csak később jutott eszébe.
Akárhogyan is volt, említsünk meg egy-két összeesküvés-elméletet a nagyon sok közül.
10.1.) Charles A. Lindbergh
Az első alternatív gyanúsított bizony maga a Magányos Sas (avagy Lucky Lindy, Slim, A Repülő Ezredes – hogy csak néhányat említsünk a szeretetteljes becenevei közül), akinek egészen biztosan volt jó néhány nagyszerű és értékelendő tulajdonsága, de a kifinomult humorérzék nem tartozott ezek közé.
Hogy miről is van szó? Nos, Charles barátunkról köztudott volt, hogy felnőtt korában is rajongott az olyan típusú poénokért, amelyek általában fiúkollégiumok kiskamasz lakóinak kedvenc időtöltései közé sorolhatók. Tudjátok: fingópárna, alvó barátunk arcának fogkrémmel történő bekenése, élő béka elhelyezése osztálytársnőnk uzsonnásdobozában, stb. Lindbergh mégiscsak ezredes volt és ennél azért keményebben nyomta. Egyszer például (hangsúlyozom: már totál felnőttként) egy csörgőkígyót tett az egyik barátja ágyába, s a félelemtől eszét vesztett barát előtt később azzal védekezett, hogy a kígyó méregfoga már el volt távolítva. Egy másik alkalommal, amikor pilótaoktatóként éppen egy totál kezdővel repült, úgy háromezer méter magasan eljátszott egy szívrohamot és magában kuncogva figyelte a társát, amint az éppen maga alá piszkít.
És hogy még konkrétabb legyek: visszaemlékezések szerint egyszer (a gyerek eltűnése előtt körülbelül egy hónappal) a mélyen alvó ifjabbik 
Charles-t elrejtette egy szennyeskosárban, majd a feleségének azt mondta, hogy nem találja a gyereket, szerinte elrabolták. Aztán végignézte, amint az asszony elájul, fellocsolta és megnyugtatta, hogy csak vicc volt, a gyereknek semmi baja.
Szóval mi van, ha valami hülye viccet készített megint elő, csak most a dolgok rosszul (konkrétan: a lehető legrosszabbul) sültek el? Lehet, hogy ő maga mászott fel a létrán, mert úgy akarta kilopni a gyereket, hogy más ne vegye észre, hogy aztán ismét a frászt hozhassa a nejére és a dajkára? Aztán mondjuk kiejtette a kezéből és a srác meghalt? Persze nem akarta beismerni a tettét, ezért elvitte a holttestet jó messzire, elásta, majd megírta a hamis leveleket az emberrablásról és a váltságdíjról. Ezt követően – rengeteg pénzzel és kapcsolati tőkével – kinyomozta/megkonstruálta az ideális bűnbakot (Brunót, nyugodjék békében!), elhelyezte a közvetett bizonyítékok tömkelegét, s hidegvérrel végignézte a pert, majd a kivégzést.
Olyan verziót is olvastam, mely szerint Brunó (és egy-két esetleges bűntársa) simán csak rárepültek az újságokban olvasott hírre (gyerekrablás), és elhatározták, hogy szerencsét próbálnak egy zsaroló levéllel. A pénzt tehát tényleg ők vették át (hogy a gyerekpizsamát, amit a család felismert, honnan szedték, nem tudom), de a gyerek halálához semmi, de semmi közük nem volt.
10.2.) Charles A. Lindbergh reloaded
Charles nem úszta meg csak egy konteóverzióval, itt a második.
Lindbergh ezredes a faji tisztaság és az eugenika nagy rajongója volt, meggyőződéssel hirdette, hogy a „jó géneket” terjeszteni kell, a „rosszakat” pedig ki kell iktatni; ezen utóbbiak továbbörökítését – az emberi faj kollektív érdekében – minden eszközzel meg kell gátolni. Nagy szurkolója volt ugyan az amerikai demokráciának, de csendes rokonszevéről biztosította a németországi náci ideológiát, s egyetértett azzal, hogy „a fehér faj túlélése és tisztán maradása sokkal fontosabb, mint a demokrácia.”
Nos, szegény Charles Junior örökölte ugyan apja „elsőosztályú” génjeit, de valami hiba csúszhatott a kivitelezésbe, mert a kis srác testén néhány dolog nagyon nem tetszett az apának. Azt már említettük, hogy a jobb lábán több ujj is össze volt nőve, ezen kívül a feje a megszokottnál kicsit nagyobb volt, a fogai is összevissza álltak és az sem zárható ki, hogy valami pszichikai defektusa is volt. Ezen verzió szerint Lindbergh maga tette el láb alól a fiát, mert eugenikai szempontból ezt tartotta helyesnek. Állítólag azzal nyugtatta a feleségét, hogy „majd csinálunk normális gyerekeket”.
10.3.) Elisabeth Morrow
Ő volt Lindbergh sógornője, a feleség (Anne) nővére. Charles 1927 decemberében egyszerre ismerte meg a két lánytestvért egy fogadáson, és először Betsynek kezdett udvarolni. Már jóval túl voltak az első smárpartikon, az eljegyzést is fontolgatták, amikor Anne hirtelen képbe került és Charles dobta az idősebbik nővért.
Amúgy Charles nagy pinabubus volt, már ha szabad ilyet mondani Amerika Repülős Hőséről. Csak a halála után derült ki, hogy nején kívül még három különböző nőnek szerzett anyai örömöket (hogy úgy mondjam): a hivatalos házasságából származó 5+1 gyereken kívül további 7 (hét!) büszkélkedhet Charles Augustus Lindbergh-génekkel.
Tökre érthető, hogy Betsy szívében egy méretes tüske maradt, pláne, hogy a románc, majd az eljegyzés és a házasság a közvetlen környezetében, 
a szemei előtt teljesedett ki. Betegesen féltékeny volt a párra és a később megszületett gyerekre, egyszer állítólag még a család kutyáját is agyonverte az egyik hisztériás rohamában. A családhoz közel álló források szerint a személyzetnek világosan az értésére adták, hogy a gyereket és Betsyt egy percnél hosszabb időre soha nem szabad egyedül hagyni. A konteósok szerint a szabályt a dada figyelmen kívül hagyta, s Betsy (aki február 29-ig ugyancsak kint volt Highfields-ben) egy újabb, minden addiginál súlyosabb következménnyel járó rohamában megölte unokaöccsét.
A család el akarta kerülni a botrányt, ezért hazaküldték Betsyt, ők pedig másnap (a dada és talán a gondnok cinkosságával, ami biztosan nem volt olcsó, de hát volt honnan) bejelentették a gyerekrablást. Innen kezdve érthető Lindbergh igyekezete, hogy ő irányítsa a nyomozást egészen addig, amíg hosszas keresgélés után rá nem bukkantak az ideális bűnbakra, Brunóra. És így talán az is új megvilágítást kap, hogy nem egészen egy hónappal a „gyerekrablás” után Betsy (idegösszeroppanás diagnózissal) fél évre egy pszichiátriai intézetbe kerül, ahonnan csak 1932 őszén engedik ki, 12 kilóval könnyebben és gyomorfekéllyel.
10.4.) Violet Sharpe Smith
A Morrow család (friss brit bevándorló) takarítónője (aki gyakran átment Lindberghékhez is dolgozni) meglehetősen idegesen nyilatkozott minden kihallgatás során, nem kevés dologban önellentmondásokba keveredett, s csak Lindbergh közbenjárásának köszönhetően nem lett már az első perctől kezdve gyanúsított. Aztán sajnos a negyedik kihallgatása előtt, 1932 júniusában mérget vett be és meghalt, úgyhogy az ellentmondások okára már nem lehetett rákérdezni. Lindbergh kifejezett kérésére a rendőrség dobta az egész vonalat, már nem foglalkozott sem Violettel, sem azzal, amit addig mondott.
10.5.) A szervezett bűnözés
Lehet, hogy Charlesnak igaza volt, amikor a nyomozás elején azt erőltette, hogy a maffiára kell összpontosítani. Mi van, ha tényleg valamelyik, börtönben lévő gazember (akár Al Capone, akár Willie Moore vagy Abner Zwillman) azért szervezte meg a gyerekrablást, hogy ezzel kényszerítse Lindberghet arra, hogy járjon közbe szabadlábra helyezésük érdekében? Emlékszünk ugye Capone kérésére..?
Hát ez nem jött össze, a maffia meg (amikor látták, hogy nincs esély a cserére) megölte a gyereket és bedobta Brunót balfasznak.
Kedves olvasó, jó hosszú lett a poszt, további verziókkal már nem fárasztok senkit, amúgy is ezek voltak a legérdekesebbek. Várom a véleményed és a kiegészítéseidet a kommentek között. Ez a poszt már valószínűleg nem lesz olvasható konteókönyvben, de további kilencven továbbra is rendelkezésedre áll nyomtatott formában. És ne feledd: Alexandrából ne vegyél könyvet, mert nem fizetik ki sem a kiadónak, sem a szerzőnek…
Ars poetica
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!
Legutolsó hozzászólások
- Vitaposzt: választás-konteók (360)
- { Konteó a láthatáron: https://kuruc.info/r/2/280704/ Komment... }
- A főtitkár halála (103)
- { […] körülmények között. Az összes... }
- A Djatlov-incidens (3407)
- { […] poszt újraközlése részünkről kicsit... }
- Szolgálati közlemény - vegyesfelvágott (2281)
- { Itt is van az első... }
- Kommentposzt: Kiss László (137)
- { Idézzük újra: Melyik konkurens ország(ok)... }
119 hozzászólás
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
119. déjvid — 2017-12-29 11:34
Szép, korrekt és nem innen összelopkodott írás az origo-ról:
http://www.origo.hu/tudomany/20171228-maig-kerdeses-hogy-a-valodi-elkovetot-ultettek-e-a-villamosszekbe.html
🙂
118. vgaborka — 2017-11-24 15:40
Elolvastam a konteót ismét, mert nemrég néztem meg az új Gyilkosság az Orient-expresszen című filmet (ill. előtte a régi is). És a film/regény „alapja” lényegében ez az ügy: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gyilkoss%C3%A1g_az_Orient_expresszen_(film,_1974)#.C3.89rdekess.C3.A9gek („Az események indítékául szolgáló Daisy Armstrong-ügy fordulatait a Lindbergh-bébi elrablásának tragikus eseményei ihlették. 1932. március 1-jén hétvégi házukból rejtélyes körülmények között elrabolták Charles Lindbergh, az Atlanti-óceánt elsőként átrepülő amerikai hős 20 hónapos fiúgyermekét. A család hajlandó volt kifizetni a kért váltságdíjat. Az ügylet során kétes alakok is felbukkantak. 1932. május 12-én a gyereket egy erdőszélen, nem messze otthonuktól, holtan találták. Noha a bűncselekmény elkövetéséért letartóztattak és kivégeztek egy Richard Hauptmann nevű német származású férfit, sokan kételkedtek abban, hogy a primitív alak képes lett volna egyedül kitervelni és végrehajtani a gyerekrablást. Valószínű, hogy a bűnügy tényleges kiagyalóját sosem sikerült elkapni.”)
117. individuale — 2017-05-21 23:28
Mint az előbb a Michael Jackson konteónál is leírtam „a legtöbb konteós eset mögött a legegyszerűbb magyarázat áll.
Annyira egyszerűek, hogy nem lehet “csak úgy” elfogadni őket, mert “túl egyszerűek”. ”
Szerintem a legtöbb kisgyermek eltűnésnél egyszerűen nem vigyáznak eléggé a gyerekre, és az elkóborol, baleset éri, és meghal.
Véleményem szerint a Lindbergh bébinél is valami ilyesmi lehet az alapeset.
Egy kétéves gyerek némi szerencsével ki tud mászni a kiságyból /vagy kiesni/, és ha a dadus nyitva hagyta a szoba ajtót, az apa meg a ház kapuját, akkor simán elkóborolhatott, baleset érhette, és meghalt.
Egy biztos, hogy semmi nem úgy történt, mint ahogyan azt Lindbergh beállította. Mi az már, hogy egy nemzeti hős családja nem tud vigyázni egy kisgyerekere? Elkóborol, és baleset éri?
Kérem, ez lehetetlen. Itt a család nem lehet hibás, csak rossz emberek elrabolhatták a gyereket.
Ezt az egész félresikerült nyomozást, leveleket, és közvetítőket csak a becsület megmentésére találhatta ki az apa.
Talán azért olyan megoldhatatlan a rejtély, mert nincs is rejtély.
Mint a cikk elején szó van róla, éppen a házat újítja fel Charles. Ehhez vett is egy létrát egy asztalostól, aki német. Amikor a gyerek eltűnik, jobb verziónak tűnik azt a létrát az ablakhoz támasztani, és valakivel jó pénzért leveleket kreáltatni, minthogy a nemzet hősét, és a feleségét hibáztassák a gyerek halála miatt.
Ha az asztalosnak köze lett volna a gyerekrabláshoz, valószínűleg összesöpörte volna a rendelkezésére álló hosszú idő alatt a létrakészítésnél szétszóródott forgácsokat. /A többi blődségről nem is beszélve./
Hogy a gyerek holtteste annyi szabadban töltött idő után még felismerhető volt, azt jelenti, hogy nem töltött elég időt a szabadban.
Már előbb megtalálták a holttestét és máshol volt addig, amíg félig eltemették, hogy meg is lehessen találni. /A valódi gyilkos valószínűleg egészen eltemette volna/.
Egyénként Madeleine McCannak is szerintem ugyanez lett a sorsa. Éjjel felébredt, egyedül volt, elindult megkeresni a szüleit. Valószínűleg lement a tengerpartra – ahová általában ment a szüleivel – és ott baleset érte.
Ez a verzió hihetőbb, mint a gyerekrablás, csak ugye felveti a szülők felelősségét. Nos, akkor inkább mondjuk azt, hogy elrabolták…
116. petiba — 2017-05-15 19:25
@Deak Tamas:
Nem ismerem a könyvet. Mit ír a szerző, szerinte miért (hogyan, hol, mikor) ölte meg a gyereket Violet?
Mesterünk elég rövidre fogta a Violet szálat, gondolom kevés infó állt rendelkezésére.
Az, hogy mérget vett be, és meghalt, az ugye elég sokesélyes sztori. Lehet, hogy tényleg ő volt a gyilkos, azért lett öngyilkos. Lehet, hogy nem ő volt, de valamit tudott, és nem sikerült megbirkóznia az esettel. Az is lehet, hogy szerelmi csalódás, vagy valami tökmás dolog. És persze az is megtörténhetett, hogy azt a mérget nem önszántából vette be.
@emmalisa:
Persze, nem a betegség neve a lényeg, hanem a tünetek, amelyek alapján esetleg arra gondolhatunk, hogy apuka képes lenne egy ilyen szörnyűséget megtenni, vagy hagyni megtörténni. Mert az összenőtt két lábujj önmagában ehhez biztos kevés.
A konteótól én is viszolyogtam, nem bírom az olyan történeteket, ahol gyerekekkel történik valami rossz. Ha nagy ritkán képernyő elé ülök, és elém kerül valami ilyesmi, rögtön elkapcsolok.
De aztán a rejtvényfejtős énem nekiugrasztott a sztorinak. Először teljes tagadásban voltam, hogy egy normális szülő erre képtelen, de aztán a sztori és a rengeteg utánolvaság elvitt a másik irányba, most már erősen az apát vádolnám.
Kisfiad mennyire érintett?
115. emmalisa — 2017-05-12 15:26
@petiba: A Smith-Lemli-Opitz (SLO) szindromat csak az 1960-as evekben fedeztek fel, neveztek el.
Ellenben ha voltak korai tunetei az esetleges fejlodesi rendellenessegeknek, akkor a korabeli orvosok konnyen rasuthettek a kicsire a szellemileg visszamaradott, sulyosan fogyatekos jelzot. Nem kertelve, nem finomkodva ami megijeszthette az arjasagra eskudt apukat.
Mellesleg gyulolom ezt a konteot, olyan szivszaggatoan szep ez a kiskolok plusz hasonlit a sajat fiamhoz (gondor szoke haj, hatalmas szemek es a fiam autista).
114. Deak Tamas — 2017-03-20 15:45
A Violet Sharpe-szál kissé rövidre van fogva. Makai György: Al Capone és a többiek könyvében nem, azért onnan sejthető, hogt Violet volt a tettes
113. qdiace — 2017-03-20 10:28
Enyhe off…
@tiboru:
Kötelező a témában:
http://csi.wikia.com/wiki/Secrets_and_Flies
112. tiboru — 2017-03-19 14:55
@petiba:
„Van-e rá bármi bizonyíték, hogy a gyerek mely napon hunyt el?”
Két hónap elteltével még a mai kriminalisztikai csúcsmódszerek segítségével sem lehetne megállapítani a halál beálltának napját, hát még a 85 évvel ezelőtti technikára támaszkodva.
Azt mondja az egyik szakértő haver, hogy mindenféle rovartani és hasonló (elég gusztustalan, de nagyon komoly súlyú) kórbonctani metodikával talán a hetet sikerülhet belőni, a napot semmi esetre sem. Amúgy csodálkozott egy kicsit, hogy két hónap után, egy erdős részen, ráadásul tavasszal (ébredő természet ugye…) hogy maradhatott fenn annyi a testből, hogy egyáltalán szemrevételezéssel felismerhető volt, szerinte ennyi idő alatt főszabályként szinte már csak a csontok maradnak egy kétéves gyerekből.
111. petiba — 2017-03-17 23:22
@tiboru:
„Március 29-én a telekhatár közelében Betty Gow dada megtalálja a gyerek “thumb guard”-ját”
Ezzel csak az a baj, hogy
1. a kesztyűt (elvileg) a zsaroló gyerekrabló is elhagyhatta
2. apa is elhagyhatta, amikor a susnyás felé lopakodott
3. tudjuk, hogy csak egy darab TG volt a gyereknek, vagy esetleg volt egy-két váltás is a mosás idejére?
4. vagy senki nem hagyta el, hanem valaki szándékosan tette oda, ahol később megtalálták. (ez megint csak az apára (belsősre) mutatna…
„A gyerekrabló összesen 12 (tizenkét!) levelet küldött Lindberghnek, dr. Condonnak, illetve a sajtónak.”
Derricktől és Harrytől (vendég hallgatók Columbo hadnagytól) már megtanulta minden kriminológiai fakultást választó hallgatónk, hogy a gyerekrablók főként arra szólítják fel az elrablott személy hozzátartozóit, hogy NE próbálják meg értesíteni a sajtót,a rendőrséget. Jellemzően megpróbálják nem felhívni magukra a figyelmet, sőt… LB úr egyre gyanúsabb…
” 1933 szeptemberében a nyomozásba bevonják az IRS-t, vagyis az amerikai adóhivatalt is. ”
Nocsak, tán nem tetszett IRS-éknek a LB-féle patyolat? (pénzmosoda?) Hol a tavalyi bevétel? Ja, hát azt cakkumpakk odaadtam az ismeretlen rablónak, váltságdíj címén, arra nem kell adót fizetni, mert nem keletkezett jövedelmem..
Á, rengeteg ellenőrizhetetlen információ, akár egymásnak teljesen ellentmondóak.
Nekem most új srófra jár az agyam. Az idő a főszereplő.
Van-e rá bármi bizonyíték, hogy a gyerek mely napon hunyt el? Hiszen lehet, hogy napokkal előbb, csak a szülők összeszedtek mindent, amit csak lehetett a maszkírovka kedvéért. Ha csak két-három egész napjuk volt, azzal sok dolgot el lehett simítani.
110. reinertor — 2017-03-15 13:53
@reinertor: Az angol Wiki kifejezetten megemlíti, hogy a létrán állítólag nem találták meg Hauptmann ujjlenyomatát, de hozzáteszik, hogy ennek az információnak a forrása ismeretlen. Valszeg egy csomó hasonló, ismeretlen eredetű pletyka is fel van sorolva itt, amikre aztán egész elméletek épülnek a kommentekben…
109. reinertor — 2017-03-15 13:31
@Rogal Dorn: Naponta odamentek, és távcsővel kifigyelték a napirendet. Az nem lehet? A Lindberghék lakcímét magát akárhonnan megtudhatták, egy ismerős akár dolgozhatott az építkezésen vagy máskor a ház körül.
Egyébként szerintem egy csomó utólagos információ hallomáson meg hasonlókon alapul, például a kétféle fantomrajz is olyan dolog, ami vagy úgy volt, vagy nem úgy volt. Az angol Wikipédián például semmit sem találtam erről a kétfajta személyleírásról, de lehet, csak nem elég jól kerestem.
108. Rogal Dorn — 2017-03-13 21:26
Szerintem meg kellett belsős munkatárs, aki a házirendet, a szobák elhelyezkedését, a gyerek szoba ablakát legalább ismertette az elkövetőkkel. Ez a létrás bemászósdi egyáltalán nem tűnik számomra olyan hevenyészett alkalom szülte gyerekrablásnak. Mindenképpen felkészültek lehettek az elkövetők. Abban az időben az autó még annyire nem elterjedt közlekedési eszköz, kevesen használtak ilyet, a környéken feltűnt volna egy ismeretlen járgány. 1923-ban érkezett Bruno, illegálisan. 1932-ben történik az eset és 1934-ben kapják el. Biztosan marha feltűnő jelenség lett volna amint német akcentussal érdeklődik a helyi fűszeresnél a Highfieldsen, a Lindbergh-lak felől.
107. déjvid — 2017-03-13 20:35
tiboru: köszönjük a kiegészítéseket! 🙂
Meggymaghoz társulnék bizonyos mértékig, a dolgok jelen állása alapján.
Az ablakhoz és az ő zsalugáteréhez: azt megjegyezném, hogy ez az amcsi filmekből ismert tipikus családi házas ablak lesz, ahogy a képen is látható. Az ablak vízszintesen van ketté osztva, az alsó felét lehet felcsúsztatni a felső feléhez. Mivel ezt sem vihar, sem állat nem tudja így felnyitni, és még zsalugáter is védi, és még ráadásul emeleten is van, szóval szerintem ezen kifejezett zár nincs is. (A zsalugáter leküzdéséhez kellhetett volna a véső…?) Ez tehát (számomra és egyelőre) nem érv a „belsős munka” mellett.
Az ujjnyomok nem hagynak nyugodni. Véleményem szerint a rendőrség az elkövető vélt mozgásának megfelelőn végzett nyomkutatást, azaz ablak, párkány, kiságy, és itt és így valóban nem találtak semmit, csak a kisgyerek nyomait. Mivel a „semmi” nem elfogadható válasz egy ilyen horderejű ügyben, nyilván azt mondták, hogy „az egész szobát” átkutatták és még így se… utána jött az előre menekülés és a hirtelen bedobott védekezéshez való ragaszkodás… (Egy húsz hónapos, 74 cm testmagasságú kisgyermeknek amúgy tenyérnyomai lesznek inkább, de ez kevésbé számít. Felnőtt ujjal vagy tenyérrel nem lehet összekeverni) Teljesen érthető, hogy nem lesz rendőr(i vezető) aki elismeri, hogy „csak” célirányosan kerestek és ott nem találtak semmit. Nyilván a közvélemény ezt nem tudná feldolgozni, és fejeket követelne.
Egyébként New Jersey-ben februárban a kesztyű viselése annyira nem rendkívüli; főleg, ha házi készítésű (szálkás?) létrát is kell cipelni…
Tehát (nálam és jelenleg) az ujjnyomok hiánya sem perdöntő a belsős munka mellett.
Ugyanakkor a másik (ismét és még mindig) kérdés az ujjnyomszakértő. Ha sehol sem találtak felnőtt ujjnyomot, akkor miért vesz fel a védelem ujjnyomszakértőt…? A semmire adtak volna szakvéleményt…? A tizenkét levélen se lett volna egyetlen ujjnyom, ami nem a postásé, újságíróé stb.? Vajon mire hivatkozva zárták ki őket? (Nem lehetetlen, hogy a szakvéleményük annyi lett volna, hogy „dehát nem is volt ott védencünk ujjnyoma!”, ami valóban felesleges, mert nem bizonyíték. Ekkor a „simán kizárták a védelem szakértőit!” nem korrekt interpretáció…)
Összefoglalva: szerintem egy tragikus végű gyerekrablási kísérletről van szó, amit amatőrök követtek el (nem a maffia), és ha Bruno benne is volt, biztosan nem egyedül, sőt lehet hogy a helyszínen ott se volt. Ami miatt el lett tolva a háztól az egész nyomozás, az az, hogy Lindbergh ezds úr mindenhez (is) legjobban értett, ezért személyesen vezette a nyomozást, és dirigált olyan szakembereknek, akik életükben láttak már pár hasonló ügyet, és öbbet is ki tudtak volna hozni a nyomozásból. Persze ez a kisgyermeket már nem mentette volna meg; ő az első rendőr kiérkezésekor már halott volt, valószínűleg.
106. tiboru — 2017-03-13 18:27
@petiba:
1.) „Aztán ugyanitt olvashatjuk, hogy a keresés után visszatérve a gyerekszobába észrevették, hogy lábnyomok vannak a kiságy körül, melyek az ablakpárkányhoz vezetnek.”
Én úgy tudom, hogy a szobában csak apró sárdarabkákat találtak, lábnyomot nem. Sáros lábnyomhoz hasonló nyomokat a gyerekszoba ablaka alatt, kint a szabadban találtak, de ezekről azt sem sikerült megállapítaniuk, hogy mekkora lábtól/lábbelitől származnak, sőt azt sem, hogy egyértelműen a gyerekrablóhoz tartoztak-e.
2.) Az európai nőiről és gyermekeiről:
http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/northamerica/usa/1491010/Aviator-Lindbergh-fathered-children-by-three-mistresses.html
Vagyis három európai nő, hét gyerek. És egy római titkos lakás, kifejezetten az esetleges olasz pásztoróráknak fenntartva.
3.) Az írásszakértők megítélése forrásról forrásra változik, az viszont tény, hogy Hauptmann elítéléséhez ezek munkája és szakvéleménye is erősen hozzájárult.
4.) Hogy Lindbergh anyagi helyzetét mennyire rendítették meg a gyerekrablással kapcsolatos kiadások, azt nem tudom, a zsebében se akarok matatni, de álljon itt néhány szám:
– 1927 júliusában megjelenik az önéletrajza, amit abban az évben 650.000 példányban adnak el, 2,5 dollárért darabját (arról az ezer dedikált példányról nem is beszélve, aminek darabja 25 dollárba került). A rákövetkező években további másfél millió példány kelt el belőle. Lindbergh ennek a könyvének az amerikai kiadásaiból úgy 750-800 ezer dollárt keresett 1930-ig.
– a hazai országjárásával (1927 júliusa és októbere között) 250 ezer dollárt kasszírozott;
– az ezt követő dél-amerikai turné alatt (1927 decembere és 1928 februárja között) 16 országba látogat el (többek között Mexikóba, ahol későbbi sógornőjével és feleségével is megismerkedik). Ez a körutazás 150 ezer dolláros tiszta bevételt hozott neki, plusz eladja a könyve kiadásának spanyol nyelvű jogait, körülbelül 200 ezer dollárért.
– 1927 novemberétől megjelennek az önéeltrajza francia, német, olasz és más nyelvű fordításai: még 250 ezer dollár.
Szóval nem akarok kukacoskodni, de Lindbergh 1927 júniusától a gyerek eltűnéséig eltelt 4 és fél év alatt csak a fellépéseivel és a könyvével kábé 1,5 millió dollárt keresett. És nem számoltuk a kiválóbbnál kiválóbb üzleteket, amiket ezalatt kötött, továbbá figyelmen kívül hagytuk az após, Dwight Morrow többmillió dolláros hagyatékát (az após négy hónappal a gyerekrablás előtt hunyt el – ezt a vonalat be se emeltem a konteók közé…).
Röviden: hogy legatyásodott volna a váltságdíj kifizetésétől és a magánnyomozás költségeitől, na ez nem túl valószínű…
105. tiboru — 2017-03-13 17:48
Na, én is kedvet kaptam, hogy további források után nézzek. Egy-két érdekesség, amiket talán fel tudunk használni a nyomozásban.
1.) Ami a lábnyomokat illeti, a gyerekszoba ablaka alatt, a szabadban találtak „sáros lábnyomszerűséget”, de még azt sem sikerült belőniük, hogy mekkora láb nyoma volt és azt sem, hogy ezeknek volt-e köze a gyermekrabláshoz. A gyerekszobában is volt néhány apró sárdarabka, de hogy ezek pontosan mikor kerültek oda, nem lehet tudni.
2.) Március 29-én a telekhatár közelében Betty Gow dada megtalálja a gyerek „thumb guard”-ját (nem tudom, ennek van-e magyar megfelelője, egy olyan egyujjas „kesztyű”, amit ilyen kisgyerekek kezére annak idején ráhúztak, hogy a kicsi ne szopja a hüvelykujját). Ezt a gyerek az eltűnése estéjén is viselte.
3.) A gyerekrabló összesen 12 (tizenkét!) levelet küldött Lindberghnek, dr. Condonnak, illetve a sajtónak. Azt egyértelműen nem sikerült tisztáznom, hogy mindegyik levél végén ott volt-e az a furcsa jelzés.
4.) 1933 szeptemberében a nyomozásba bevonják az IRS-t, vagyis az amerikai adóhivatalt is. Hogy volt-e ennek valami konkrét apropója, vagy csak a „minden szövetségi szervezet csatlakozzon a Lindbergh-nyomozáshoz!” elv alapján történt, nem tudom.
104. meggymag — 2017-03-12 01:08
@meggymag:104.
helyesbítve:
„… hogy képzelem én az ö müveik silány utánérzését még
nyilvánosságra is hozni?
103. meggymag — 2017-03-12 00:23
@petiba:100.
Hát azzal teljesen és maradéktalanul egyetértek, hogy elöször is el kell dönteni, hogy egy külsö vagy egy házbeli tettest követek. Vagy más esetben is az átgondolt selejtezéssel, kizárással jó elkezdeni a „filozofálást”. Így van értelme, (mondhattam volna akár én is).
Én viszonylag, nem rögtön, de hamar a külsö tettes mellett döntöttem. Mert így összeállt nálam egy elejétöl végig követhetö, nagyon is lehetséges, söt, „logikás” történet, amibe még a megadott részletek is odataláltak. A többi részletet pedig minden ellentmondó nehézség nélkül „hozzá tudtam füzni”.
´
Nem olvastam utánna, nem kerestem semmi kiegészítö információt.
Lehet, hogy kissé furcsán hangzik de az én számomra nem annyira az apa által elkövetett hiba volt a hihetetlen, / mármint hiba, azzal nem is számoltam, hogy szándékosan is megölhette/, minthogy a rendörség és a bíróság képes és hajlandó mindazt véghezvinni, amire ebben az ügyben szükséges volt ahhoz, hogy másvalakit lehessen elítélni.
Egy magát szabadnak, igazságkeresöen függetlennek tartó országban!
Késöbb olvastam a zizzi információit, amik tul.képpen még mindig nem mondanak ellen az én változatomnak.
Most látom és olvasom az általad leírtakat, amik még vagy három lapátnyi izét tesznek ki a nemzeti Hös emberiséget szaporítani kénytelen hajlamainak velejárójaként. Rendben van, két kontinensen boldogítja az összes boldogíthatót. Éntölem lehetne mostmár akár 18 gyereke is, a Rozmárok országából is, annál kevésbé számítana közülük egy, mondják ha sok éhes száj ül az asztal köré,…
Rendben, de a Junior volt az elsö vagy mégsem? volt az apának már összehasonlítható leszármazottja, vagy a többiröl nem tudott még akkortájt? vagy egyszeribe kitört rajta a lappangó szadizmusának egy ellenállhatatlanul cselekvö pillanata?
Feltételeztem, hogy nem eltervezett volt, csinálhatta volna akkor másként is.
Vagy már a létrás, leveles, ujjlenyomat-elnyomás is az apa müve volt?
Öszintén szólva én erre semmiképpen nem gondoltam, kiindulva a párját ritkító egomániás „nagyszerüségéböl”, aki dehogyis áll neki nyomokat gyártani, vagy egyéb trükköket, s aztán pitiáner módra izgulni, hogy….
A legföbb kételyem a házbelieket tettességét illetöleg (apástól együtt) EDDIG, az volt, hogy kapcsolataikat számbavéve, el lehetett volna azt tussolni, minden nehézség és feltünöség nélkül. Miért nem tussolták el. Elég izoláltan laktak ahhoz, megtehessék! Még úgy is, hogy már valszeg nagyon sokan ismerték az egymást szeretö, bigottan monogámiás, gyerekmániás, még gondolatban sem félrejáró házaspár példás életvitelét.
Egyrészt a már idézett kormányzói hallgatás ingatott meg pici-picit, de most, a kommented. Annak nem lehet ellenállani.
Mindegy, hogy meggyöz vagy nem, tárgyában vagy érvelésében. Azt tartom, hogy aki így vette fel a fonalat kezdettöl fogva, most is így ír, azki érezve tudja, tudva érzi, hogy kabé mi a helyzet.
Kesztyüt le, pontveszteséggel kivonulok az arénából.
De ne maradjon a kinyújtott karod a levegöben, ha még valami formálódik, vagy az eddigiek átformálódnak, írd le, kérlek, mind izgalmasabb lesz.
Nem kívánom tiboruMesternek (és sajátmagamnak sem), hogy egy éjszaka arra riadjon fel, hogy Agatha Christi és Ször Conan Doyle ott állanak az ágya lábánál. Ugyan nem a Kennedy tenorjában, de egy nagyon éles please-l felszólítsák arra, hogy -megint egy még élesebb please- legyen szíves és lökjön ki engem a truppból, legalábbis fegyelmezzen meg komolyan. Valóban és ezt neki is be kell látnia, hogy egyáltalán not amazing, hogy képzelem én az ö müveik silány utánérzését!
102. zizzi — 2017-03-12 00:06
@eltakaritono:
ezen úton járva:) :
Crime of the Century
In 1932, the nation was shocked when the 14-month-old son of Charles Lindberg was kidnapped, held for ransom, and murdered. Two years later, Bruno Richard Hauptmann was arrested, convicted, and executed. This film dramatizes the investigation against Hauptmann, the trial, and the execution, painting a picture of a corrupt police force under pressure to finger a killer framing an innocent man by manufacturing evidence, paying-off and blackmailing witnesses, and covering up exculpatory evidence.
http://www.imdb.com/title/tt0115974/reviews?ref_=tt_urv
———————————————-
Bruno Hauptmann ártatlan volt – New York Magaizne, Anthony Scaduto cikke:
https://books.google.hu/books?id=dOMCAAAAMBAJ&pg=PA75&lpg=PA75&dq=the+fish+story+lindbergh&source=bl&ots=lgiMiDFEf3&sig=bAOl2-i3Y8vfxdxYX6Zn0VUvRMY&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwiRlJSPpM_SAhXIWSwKHcncB24Q6AEIGDAA#v=onepage&q=the%20fish%20story%20lindbergh&f=false
Átolvasva a nagyon hosszú cikket: szerinte egy kizárt New Jerseybeli ügyvéd volt a gyermekrabló, a Hauptmann elleni bizonyítékok manipuláltak ill. nem vettek figyelembe néhányat, pl. a gyermekrablás-napi munkaidő-kivonatát, mint alibit, az írásszakértők nem voltak jó szakemberek. A védőügyvéde egy iszákos alak volt, aki szunyókált a tárgyalásokon. Hauptmann bezárása után a felesége fiával együtt rokonokhoz költözött, a házat így magára hagyva, semmi hatósági tanu nem volt a nyomozók ottlétekor. A létra „forgácsait” is egy héttel a ház alapos átkutatása után, véletlenül találta meg egy nyomozó, a faipari szakértő meg szamárságokat állított. Condon kétféle tanuskodásáról már volt szó itt is. Lindbergh sem bízott meg benne, az FBI-al figyeltette…
Fisch 2000 dollárt adott a megjelölt pénzből!!! egy utazási ügynöknek a hajójegyért és német márkáért, persze még Hauptmann lecsukása előtt.
Elég sok érekes kép is van a cikkben.
———————————————-
https://www.britannica.com/event/Lindbergh-baby-kidnapping
101. zizzi — 2017-03-11 21:08
@zizzi:
Amúgy az első cc. 10 évükben valószínűleg jól megvolt a házaspár egymással, csak a későbbiekben jöttek a félrelépések… Anna megismerkedésükről írt pár sora a rajongásról szól… megtanult ő is repülni, meg az együtt megtett repülőutak, az eleje jó lehetett.
Az érdekes szerintem, hogy a gyerekrabláskor – maradjunk ennél a szóhasználatnál – már igencsak előrehaladott állapotban volt, jött az új baba, új reménység az apának……
100. eltakaritono — 2017-03-11 20:47
Azt gondolom, ebben a történetben kb. öt dolog fix. Lindbergh, a felesége, a gyerekük, a ház, és az, hogy valami történt a gyerkőccel.
A többi az egy szutyok ügy, kinyomozhatatlan eseményekkel. Bármilyen eszmefuttatás alap nélküli találgatásnak tűnik.
A történet a filmipart is megihlette, két rendezőt is munkára serkentett.
1976-ban Buzz Kulik rendezte The Lindbergh Kidnapping Case címen, itt érdekességképpen Anthony Hopkins szerepel egy állítólag elég középszerű filmben.
Mark Rydell pedig Crime of the Century címen 1996-ban (v.7ben?) vitte filmre a történetet, kicsit más szemszögből, ez jobban sikerült. Ezt a tévéfilmet jelölték is Golden Globe díjra, Isabella Rossellini színvonalas szereplésével. (Anna Hauptmann szerepében) Őt is jelölték Golden Globe- legjobb színésznő tv-filmben címen.
A 96-ost nem sikerült megtalálni, nem tudok hozzá linket. (ha valaki esetleg tud, akkor dobja be a közösbe, előre is kösz)
99. petiba — 2017-03-10 22:59
@meggymag:
Hogy mit csinált, hogyan jutott be a házba, kivel ismerkedett egy „külső tettes” kérdéseknek csak akkor van értelme, ha először kizártuk a „belső” elkövetőt. Ugyanis egy csomó fizikai, időbeli, stb. képtelenséget ki tudunk zárni, ha megbirkózunk lelkileg a belső tettes lehetőségével. (bármennyire is berzenkedünk a gondolattól, hogy pl. egy apa megölhette a saját gyerekét, majd méltatlan módon bánt a testével)
Mivel ez az ügy – minél többet olvasok róla, annál inkább – eléggé belső elkövetőre utal, ezért a külsősök ügye addig nem is érdekes, amíg a belső köröket le nem futottuk.
A legproblémásabb az, hogy ennyi idő elteltével egészen ellentmondásos, spekulációs információkat találunk.
Pl. mesterünk forrása szerint bőven volt mit tejbe aprítani, és 50.000 váltságdíjat fizettek. A Huszadik Század című lap 1932-ben azt állította, hogy (a Newyork Times szerint) Lindbergh kijelentette, hogy teljesen tönkrement anyagilag, mert a nyomozás 200,000 dollárjába került. A váltságdíjhoz még szükséges 25.000 dollárt már bankból kellett kölcsönvennie.
???
A múlt-kor szerint (valszeg elég korrekt történelmi szaklap) Lindberghnek volt még vagy három gyereke egy Münchenben élő kalapkészítő nőtől., Brigitte Hesshaimerrel. Az amerikai férfi ekkor 55, a hölgy 31 esztendős volt. Kapcsolatukat mindvégig titokban tartották, így Lindbergh amerikai felesége – aki még hat gyermeket szült – nem is tudott soha a német nőről. Ha Németországban járt Lindbergh, akkor mindig álnéven mutatkozott be a környéken. Az elkövetkező 17 évben három gyermeket szült Brigitte Lindberghnek. A gyerekek csak apjuk halála után, 1974-ben tudhatták meg, hogy kitől is származnak valójában.
A képzeletvagyvalosag blogon azt olvashatjuk, hogy a zsalugáter a gyerekszobában rosszul záródott. És ez megkönnyítette a betörő-rabló dolgát. És? Ablaküveg nem volt? Február végén azért csak nem alszik egy gyerek nyitott ablaknál?
Aztán ugyanitt olvashatjuk, hogy a keresés után visszatérve a gyerekszobába észrevették, hogy lábnyomok vannak a kiságy körül, melyek az ablakpárkányhoz vezetnek. Itt találták meg a borítékot is.
Ezekről a lábnyomokról eddig nem hallottunk. De ha voltak is, azoknak az ablakpárkánytól kellett volna a kiságyig vezetniük, mert ha kívülről hozta be a koszt az ablakon, a legerősebb nyomoknak az ablak körül kellene lenniük, onnantól halványul, ahogy beljebb megy a szobába és lepotyog a maszat.
Mesterünk forrása szerint az „írásszakértők megállapítják, hogy az elkövető által írt levelek tőle származnak,” a másik oldal forrása szerint:”az írásszakértő is azt állapította meg, hogy Hauptmann írása nem egyezik meg a zsarolólevélben feltüntetett írással.”
„A riporterek továbbra is megkérdőjelezték a bizonyítékok hitelességét, sőt, úgy vélték, azoknak egy részét maguk a rendőrök kreálták. Még maga az elnök felesége, Eleanor Roosewelt asszony is azt mondta a halálos ítélet hallatán, hogy bár nem rokonszenvezik Hauptmann-nal, de az embernek fel kell tennie magában a kérdést, mi van akkor, ha ez az ember tényleg ártatlan.”
Tiboru szerint egy bankos figyelt fel egy 10 dollárosra, mert egy benzinkutas felírta a tankoló autó rendszámát, mert azt hitte, hogy hamis a pénz.
A másik cikk szerint a benzinkutas azért írta fel a pénzre a rendszámot, mert azt hitte, olyan pénz, amit már kivontak a forgalomból.
Aztán ugye arról olvashattunk tiborunál, hogy a vélt tettes lakása melletti garázsban megtalálnak 18 ezer dollárt (más források szerint 20 ezret) a váltságdíjból. A többi pénz hol van? Azokat miért nem fedezte fel egy szemfüles bankos, benzinkutas, vagy vécésnéni?
Szóval kedves meggymag, szerintem itt minden egyfelé mutat, de az ember csak nem akarja elhinni…
98. meggymag — 2017-03-09 21:43
@petiba, 93.
Nem szakértö, de jócskán érdeklödö.
„Sarokpont az ujjlenyomatosdi”
.Az egész teóriám csak külsö tettes estén jöhet számba!
És csakis azoknak az adatoknak alapján, amik a posztban elöfordulnak. Nem olvastam semminek utánna.
Elöbb úgy „oldottam” ezt meg, hogy a külsö tettes megkörnyékezte a takarítónöt.
Ez nem lehetett kizárt, hiszen a szobalány nemrég jött át, Angliából. Egyedül van, se ismerös, se rokon, se különösebb kötödés egyelöre az országhoz. Pénze pedig nincs, vagy alig, másként miért szegödik el Ámérikába szobalánynak. Miután a hajójegyet is megfizette, vagy azzal még adós valakinek.
…..a köztest már leírtam, nem ismétlem….
A többi az ígéretes ismerös dolga és abban nincs is a kelleténél több rossz, szerintük, hiszen ök csak kikölcsönzik a kisfiút és vigyáznak rá. Ez a hülyén gazdag család, pedig sürgösen és csendben fogja szolgáltatja a váltságdíjat, el akarván kerülni a fölösleges és dicstelen nyilvános szereplést. Egyébként is hülyék, enyhén szólva, lásd a fél örült nagynénit, akitöl tiltják a gyereket, a papa meg a szennyes kosárba dugta a fiát….
Szerintem a sarkalatos pont A MEGLEPETÉS volt.
A megtervezett, a csak szöktetéses kölcsönvétel gyilkos rablássá változott át. Ez nem szerepelt a tervben, hogy is, hiszen akkor neki se fogtak volna.
Elsusnyákolás, mert nem volt se ásó se kapa és gyorsan kellett neki menni
A férfi elmaradt és elbújt, a szobalány számára meg nem maradt sem menedék sem kiút.
Elözöleg felemlegetted a Körmend-i esetet . Ott is este jelenti az apa a rendörségnek gyermeke, ezúttal, halálát. Az egy még fertelmesebb ügy lehetett, mert eltekintve a helyszínelök esetleges figyelmetlenségeitöl, amellett világosan és szándékosan megváltoztatták a színhelyet. Majdnem 3 óra elteltével engedték be a törvényszéki orvost. Ehhez már akkor tudni kellett valamit. De honnan, hogyan és mit? Rövid pár óra alatt.
Az elítélt meg mindkét esetben nem a tényleges tettes volt, hanem a bírósági megfelelésnek az eredménye.
A tapasztalat tehát nagyon is kompromittálni tudja a rendörség elhivatott hivatásába vetett hitet és bizalmat.
Ezek szerint azzal is lehetne kezdeni, hogy mégis a háziak voltak. A junior balesetes halálának híre eljutott az elnökhöz, ö meg segítségként felruházta a Magányos Sast (aki katona) a rendörség feletti rendelkezéssel. A rendörség pedig véghezvitte, megrendezte azt az egész sor aljas mocskot, a fedö sztoryt, a bíróság meg halálra ítélt és kivégeztetett egy peches embert!
Úgyszintén, ebben az esetben minek a kutya? Egy kutya vagy több kutya, egyúttal rém feltünök.
Ebben a változatban nem lehetett ütközö az ujjlenyomatok hiánya, illetve akkor mindkettö sarkalatos: az elöbbiek hiánya és a levél jelenléte.
Szvsz. az mégiscsak két minöség, ha a tettes szabadulni akarva megpróbálja az orránál vezetni a rendörséget, vagy a rendörség maga vállalkozik egy ilyen évekig tartó, tárgyi bizonyítékokat gyártó, csalást csalásra halmozó eljárásra.
Ámérikában, ahol nem egy komcsi egyeduralom van hatalmon!
Zizzi jóvoltából elökerült még egy rakás adat.
Ezek nem cáfolják a kívülálló, pontosabban a F. Izidor tettességét, akit a poszt is névszerint emleget. Kevés, de fontos adatok révén.
.
Az nem elég világos, hogy a Violet egyszerü takarítónö volt, vagy bejáratosabb szobalányféleség. Utóbbi esetben többet tudhat, akár a dadán keresztül, is mindkét szülö életmódjáról s emiatt még könnyebbnek képzelheti a Junior elszöktetésének a lehetöségét. Vagyis mégis ök voltak, tekintettel arra is, hogy azután mi következett. A sietösen, ásó kapa nélküli elsusnyákolás, a Dr. Condon mozgósítása vagy az jelentkezett és máris jónak is bizonyult. Hihetöen hazudva írta le a közvetítöt, sajátmaga magának adta át a temetöben a „fadobozt”, …
A szülökröl is azt találta zizzi, hogy hanyag, ne mondjam, feslett életmódot folytatnak.
Mostmár mindkét szülöröl azt mondja a fáma, hogy nem elsö dolguk volt reggeltöl estig a kisfiú élvezetében fürödni és öt nevelni. Emiatt megnö az esélye annak, hogy az ö, vagy házi kezek között történt a halálos vagy a halállal végzödö baleset.
Ha nem is a szülök, hanem a háziak voltak, Violet azonban öngyilkos lett, a többiek pedig nem! Több vaj lehetett a fején (ellentmondásos válaszok) mint a többinek, vagy úgy egyáltalán,…? Nem lehet mindent tudni 85 év után. Egy öngyilok azonban mégsem kicsi dolog. Azt akkor eltussolták?
De még mindig alig hihetö (vagy csak én nem tudom lenyelni), hogy az akkori rendörség képes volt minden elvét kirámolni a szemétdombra.
Azt már nem is kérdezem, hogy miért nem óvatlan házibalesetröl lett szó? Ha már, nem lehetett volna azt könnyebben, megelégedésre eltussolni?
Még egy, ha úgy tetszik, „sarkalatos adat” van a poszban, ami szintén a szülökre vallana. A kormányzó hosszan beszélgetett az elítélt Hartmannal, majd ismételgette, hogy nem Brunó volt a rabló. Azt azonban nem nevezte meg, hogy ki. Nem is kérdezték töle, DE, ha F. Izidor vagy valaki más lett volna nem erösködött volna tovább? De nem erösködött tovább azért e, mert a Brunó elbeszéléséböl is az derült ki, hogy a szülök vagy a háziak a „bünösök”?
Mit lehetett volna akkor még eltussolni, annyi év és annyi bonyodalom után, söt, még rosszabb fényt vetett volna Magányos Sasékra, a rendörséggel s a bírósággal együtt. Totális, intézményes katasztrófa.
97. becsuszoszereles1k — 2017-03-09 18:30
@becsuszoszereles1k:
Ja, 6. és 7. b pontok, bocs.
Nem a Lindberghékre mondtam, hogy tardicionálisak, hanem a te testbeszéd elemzési szemléletedre…mindegy.
96. becsuszoszereles1k — 2017-03-09 18:22
95.@petiba:
1. ??? Nem olvastam. Előbb én irtam.
2. Ez meg az én változatom volt a több agy többet variál tételre.
3. Jajtényleg.
4. Hátja. Kékpárna, pirospárna, háromlyukúlyukasztó, kétféleméretű pecsét, szerintem is.
5., 7. b. Bingó.
95. petiba — 2017-03-09 14:00
@tiboru:
Köszönöm, de csak azért lehet, mert mindig nagyon figyelmesen ülök az óráidon, és megcsinálom a házit is. 🙂
Örülök, ha jó lett a beadandóm. 😉
94. petiba — 2017-03-09 13:59
@becsuszoszereles1k:
Végülis duplája mint az enyém, kimondani is, de leírni pláne XD (persze választhattad volna az órarugógerincűfelpattanót is, ahhoz képest meg tökrövid)
1. Hát, egy (normál, átlag, egészséges) nő ha félrelép, sőt, félreszaladgál, ahogy ezt zizzi kollegina volt szíves nekünk kinyomozni, ott a párkapcsolat egészen biztos, hogy nem az őszinte, a másikat szeretve tisztelő bizalmi kapcsolatra, összetartásra és összetartozásra alapul. Ott azért gáz, sőt gáztározó lehet a háttérben. Össze-vissza csalták egymást. Miért nem váltak el? Anyagiak miatt biztos nem kellett együtt maradniuk.
Szintén zizzitől tudjuk, hogy Anne nem az a tipikus házitündér,turbómutter, anyakötényemindentelrejt, jajmilennevelemegyedül típusú nőszemély, hanem ellenkezőleg, afféle kikapós feminip..rimadonna. Zizzi adatait figyelembe véve (már ha valósak, mert ugye itt eléggé gyatlovos minden) és a házaspár fotóját, azon a nonverbális kommunikációs jeleket megfigyeljük, majd hevenyészve profilozunk egyet, akkor én úgy gondolom, az, hogy ők együtt maradtak, az nem a hagyományos családmodell, a „régen nem váltak el az emberek” okokból ered. Talán inkább pont a közös bűn, az egymás sakkban tartása miatt maradtak együtt. Szemmel tartották egymást. A fotót figyelmesen nézve (ugyan nem tudjuk, mikor készült) én inkább fogadnék arra, hogy utálják egymást, mint bármi másra.
2. Az evés előtti fürdésen is elejthette, elcsúszhatott a gyerek. Aztán vagy megetette az emeleten, vagy nem.
3. Hedvigre gondoltál, Harry baglyára?
4. Öt másodperc munkája lehetett kerek körbélyegzőszegély egy kék bélyegzőpárnáról nedvesítve, és egy kisebb kerek bélyegző (bármi kerek dolog) piros bélyegzőpárnába nyomva. Miért festegetett volna? Egy háromlyukú lyukasztót tegyünk még hozzá, plusz öt másodperc.
6. Egyre kevésbé hiszek bármilyen rablóban.
7. b. Szerintem.
93. meggymag — 2017-03-09 12:23
@zizzi:10.
Na,tessék,pedig eddig sehol nem olvastam Izidorról.
92. petiba — 2017-03-09 10:00
A susnyásról jut eszembe, hol voltak akkor a kutyák, lehet, hogy akkor, 32-ben még nem használták őket nyomkövetésre? Este 8 és 10 között történt valami (a sztori szerint) akkor azért még kellett volna, hogy maradjon némi szagnyom a ház körül, a rablás felfedezésének óráira, nem? Szakértő olvtársak?
91. petiba — 2017-03-09 09:54
@petiba:
Nem tudom, mikor jutok el oda, hogy először olvas, utána elküld.
Egyrészt- helyesen: „megfogja a kilincset, a villanykapcsolót,(tekerőt), az ágy szélét”.
Másrészt a harmadik lehetőség lemaradt.
3. Mégsem szándékos gyilkosság volt, hanem baleset, de az időfaktor más, mint amit a sztori tartalmaz.
Az a plusz két nap, amit a tervekkel ellentétben a házban töltöttek, az a nyomok eltüntetésére, a fedősztori kitalálására, levélgyártásra kellett. Baleset miatt meghalt a kicsi, de nem akarták megkóstolni a gondatlanságból elkövetett emberölés következményeit, így inkább kitalálták a rablást. Ha a gyerekszobában történt valami, leejtették, véletlenül fejbe verték valamivel a gyereket, stb. akkor keletkezhettek olyan nyomok, amelyek a fedősztorit megcáfolták volna, ezért egy igen alapos takarítással eltüntettek minden nyomot, de mivel tudták, hogy ezt a helyszínelők észreveszik, ezért a gyerek ujjlenyomatait elhelyezték itt-ott. Arra már nem fordítottak figyelmet, hogy a sajátjukat is elhelyezzék. Ezután a kicsit apa gyorsan elvitte a házból, (lerakta a susnyásban) és nekiállt a létrának, a levélnek, a sztorinak és annak, hogy átbeszéljék mindenkivel, aki benne volt, hogy egységes történetet adjanak elő. (vajon volt-e rá lehetőség, hogy a régi tárcsás telefonok híváslistáját utólag ellenőrizzék? és ha igen, vajon megtörtént-e?)
Azért rágódom ezen az ujjlenyomatosdin, mert számomra úgy tűnik, hogy sarokpontja az ügynek.
90. petiba — 2017-03-09 09:33
@petiba:
Minél többet agyalok az ujjlenyomat ügyön, annál egyértelműbb, hogy ez egy olyan eleme a nyomozósdinak, amire krimi csattanót lehetne építeni. Ugyanis ha nem nézzük síkhülyének a szerveket, akik helyszíneltek és ujjlenyomatokat gyűjtögettek, akkor kettő plusz egy eset fordulhat elő, de mind ugyanabba az irányba mutat.
1. Ahogy már kitárgyaltuk (és kiröhögtük) a gyerekszobában, ahol legalább három felnőtt megfordul napi szinten (apa, anya, dadus) kizárt, hogy ne legyen felismerhető felnőtt ujjlenyomat. Ebben szerintem nagyjából egyet érthetünk. Valaki csak takarít, valaki csak kiveszi a gyerekruhát a szekrényből, megfogja a kilincset, a villanykapcsolót, az ágy szélé-(tekerőt). De ha elfogadjuk, hogy tényleg csak a kicsi lenyomatait találták meg, akkor az arra vall, hogy ez előre eltervelt gyilkosság volt.A gondos felnőtt-ujjlenyomat eltávolítás után még élnie kellett a gyereknek, mivel az ő kéznyomait megtalálták. Ez arra utal, hogy nem lehetett hirtelen/váratlan/véletlen baleset, ami után kétségbeesetten eltüntetik a nyomokat. Ha valóban rablás lett volna, nem kellett volna a saját ujjlenyomataikat letakarítani, mert evidens, hogy azok ott vannak, viszont esetleg megtalálhatták volna a rablóét. Tehát ez nagyon közeli elkövetőre utal, az apa személye a levéllel, a nyomozással kihagyhatatlan, a kérdés (ha a belső melóra gyanakszunk) inkább az, melyik nő volt a beavatott. De ha hazai munka volt, a ház lakóinak ujjlenyomata akkor is teljesen normális, hogy a gyereknél megtalálhatóak. Tehát én arra gondolok, ez az ujjlenyomatosdi ez kamu.
2. Ha nem igaz, hogy csak a kicsi ujjainak nyomát találták meg, akkor viszont két lehetőség van,
– vagy valaki letörölt minden felületet, és körbehurcolta a kicsit, (akár élve, akár holtan) és odanyomkodta az ujját mindenhová,
– vagy hazudott a rendőrség.
a.) Vagy azért hazugság, mert meg sem nézték az ujjlenyomatokat, csak a rablós sztorira találták ki,(de minek)
b.) vagy azért hazugság, mert megnézték és volt ott mindenféle ujjlenyomat, köztük valami olyan, aminek nem lenne szabad (de ez nem lehetett a szűk családé, mert az ugye normális dolog, hogy jelen van)
c.) vagy azért, mert tényleg csak a gyereké volt ott, de akkor tudniuk kellet (ha nem síkhülyék) hogy ez teljességgel lehetetlen normál körülmények között.
Egy gyerekrablónak erre nincs ideje, és lehetősége, hogy megkockáztatva azt, hogy valaki belép a szobába, ő nekiáll egy szoba minden felületét végigtörölgetni, majd körbehurcolni az elkábított vagy halott gyereket, hogy az ő ujjnyomait elhelyezze itt-ott. Még ha ketten, vagy többen voltak, akkor is óriási a kockázata a lebukásnak.
És akkor ez még mindig csak az ujjlenyomatos gyanús dolog.
89. zizzi — 2017-03-08 18:53
ja, egyébként rákerestem Izidor Fischre is – mert ugye hátha kettesben követték el a gyermekrablást Hauptmannal -, és cseppet sem vagyok arról meggyőzve, hogy a maradék pénzzel nem ő tünt-e el „valahol Európában” … ugyanmár, tuberkolozis…. egy vérbeli konteós ilyesmit nemigen hisz el…. 😉 A magával vitt pénzt eldughatta a hajóúton, vagy átvihette valaki más is, avagy hogy cifrázzam, visszameheteett Amerikába a kis európai családlátogatós kiruccanás után, ahol a korábban elrejtett pénzt azután szépen fölvette.
https://en.wikipedia.org/wiki/Isidor_Fisch
88. zizzi — 2017-03-08 18:41
Engem is megragadott petibá megjegyzése a házaspár össze/nem/illéséről. Ezért kicsit rákerestem Annere. Egyetemet (ill. inkább főiskolát) végzett, ami az akkori időkben még Amerikában sem volt mindennapos. Apja bankár is volt (J.P.Morgan…), no meg az USA mexikói nagykövete is, szóval anyagi nehézségek nélkül nőtt föl. Mexikóban ismerte meg Lindberghet – és nem, nem ő volt alacsony, hanem Lindbergh volt hórihorgas… talán emiatt is szeretett bele („He is taller than anyone else—you see his head in a moving crowd and you notice his glance, where it turns, as though it were keener, clearer, and brighter than anyone else’s, lit with a more intense fire….”) Pilóta jogosítványt is szerzett, első nőként Amerikában, sokat repült együtt a férjével. Elég híres írónővé vált a későbbiekben, a wikin fölsorolják elég sok elnyert díját.
5 hónappal a gyermekrablás után született Jon fiuk !!!!, ami azt jelenti, hogy a gyermekrabláskor már 4 hónapos terhes volt!
Amúgy kikapós asszonyka lehetett, mert Saint-Exuperyvel is volt titkos afférja, aránylag korán, miután a többi 4 Lindbergh-baba megszületett, meg még később a háziorvosával is, 3 éven át…. azaz nem csak a férj lépegetett ki a házasság kötelékéből jobbra-balra…..
Konteó ügyben nem segítség, csak picit talán árnyalja a képet, modern, feminista anya volt. Nem hiszem, hogy ő benne lett volna az esetleg az apa által kiterveltekben.
https://en.wikipedia.org/wiki/Anne_Morrow_Lindbergh
87. tiboru — 2017-03-08 18:22
@petiba:
Ez szép volt, grat!
86. becsuszoszereles1k — 2017-03-08 16:05
83.@petiba:
Jó igy is, röviditve. Olyan nick-vintázsos.:-D
1. Jó ez a tradicionális szemlélet, de láttunk már karón varnyút és nagyon jól megértették egymást. Testbeszéd, a Virtualitás és a nyiltszini Megtévesztések korában? Milyen konteós vagy te? Költői kérdés volt.
2. Evés előtt fürdette. Utána szép babaillatú nyugalomban megetette, majd lefektette.
Csak egy 18-20 hónapos gyermek miért a gyerekszobában vacsorázik, vagy akkor mit evett? Valamit hirtelen? Á, hát nem biztos, hogy pont igy volt.
3. „a nyitott ablak párkányán egy boritékot talál, benne…”
Ez azért nagyon Shakespeare-es, de Szilágyi Erzsébeték hollója is odaillene a párkányra, de minimum Hedva, a bagoly… Nem túl életszerű…
4. A levélben magában meg ugye a „vizjel” az érdekes: Mr. Lindbergh is csak akkor csinálhatta volna meg ilyen sebtében, ha van egy stóc(sz) ilyen diszitésű jegyzetlapja. Vagy, ha már előre elkészitette volna.
Mert ha jobban megnézzük, akkor láthatjuk, hogy – amúgy nagyon szimbolikusnak számitó szineket használva, de ezt most hagyjuk, mert nem találtak ilyen ismert szimbólumot [Tiboru sem], igy nem is tudjuk mit jelenthet, netán semmit -, szóval még ki is van szinezve az ábra, nagyon precizen, amihez azért idő kell. Szerintem meg nyomtatva van, talán csak a lyukak nem. :-)) Ami viszont nagyon lelassitotta volna az alkotói munkát, ha este 8 és 10 óra között kellett volna összeütni, az a dupla! körivek metszéspontjainak üressége, nem keresztezik egymást a vonalak – ennyire tökéletesen kiradirozni nem kevés idő ám – két találkozási pontnál. Ott van mellesleg az a két kiskukac kék rajzolat is, kicsit a szélek felé tolva, de egymással szimmetrikusan. Mondjuk Lindbergh úr műszaki (preciziós) körzőkészletével nem volt kunszt egy pillanat alatt odapörgetni az ábrát, de a kifestése már más kérdés. Egyáltalán a szines ábra ötlete. Kell, hogy jelentsen valamit.
Ami az irásképet illeti, teljesen egyetértek az elemzéssel. Akár kamu, akár kórkép…
5. Hm. Igy már világos a kisagyamnak is, hogy’ jött össze a 2×70 ezer dollár.
Úgy vélem, az apuka azért a hatóságnak fizette be inkább, hogy a bankók meg legyenek jelölve hivatalosan. Ha ő volt, ők voltak a tettesek, akkor ezzel elterelték magukról a gyanút egy fiktiv tettesre. Az időhúzás is valami…Bár zavar a lehetőség, hogy a nyomravezetőt fogják lefülelni mint tettest a megjelölt pénzek miatt. Ezért is gondolom, hogy 2x 70 ezernek kellett volna lennie. A társat gondolom könnyű lefülelni, ha nyomravezető válik belőle hirtelen…
6. Gyanúsan lassan pörögtek ezek a rablóék, ráérősen, semmi félelem lebukástól holott már március 16.-ánál tartunk.
7. De. Bizonyit.
a) Amennyiben Hauptmann szép csöndben alaposan gyanúsitható volt, azaz gyanúsitott lett, és laposkúszásban várták a pillanatot, amikor megjelölt pénzzel fizet, és csak ő, előtte senki – hiszen akkor azok buktak volna le -, és lőn.
b) Vagy ha Hauptmann lett beterelve a csőbe valamiként.
8. Nem is a feleség (sógornő, dadus)…
85. meggymag — 2017-03-08 15:58
@Leeanne:79.
Abban egyetértünk, hogy fogadni én sem mernék, szinte semmire, ebben a történetben.
Azt is látom, hogy én másképp közeledek az események magyarázatához, mint a legtöbben.
Az ún. részletkérdésekkel kevésbé törödve, mint és ezt kihangsúlyozom, a kései idök embere számára egyedül csak a valószínü, többé-kevésbé logikusan összeállítható összefüggésekkel.
Ezért elég nekem a családtagok állítása ami a Junior azonosságát illeti.
Akkoriban nem volt gugli, például, hogy a kíváncsi ember, az általad idézett statisztikai adatokhoz hozzájusson. Tehette volna a rendörség és az orvosok. Esetünkben azonban a papa „dirigálta” a rendörséget, ragaszkodott a megtalált gyerektest rögtöni elhantolásához, holott a rendörség még vizsgálta volna, valószínü azért, hogy a sebek alapján következtethessen az elmúlása módjára.
Azt is tudjuk, hogy a papa nem volt maradéktalanul elragadtatva a Junior állítólagos vagy tényleges hiányosságaitól. Az is elképzelhetö, hogy voltak a gyerekkel az orvosnál, és kb. olyan megállapítások születtek meg, mint amilyeneket @petiba leír. Nos, akkor még nehezebben hihetö, hogy a papa megengedett volna további vizsgálatokat, hiszen akkor azok eredménye nyilvánossá vált volna! Akár, hogy késöbb, a további gyerekek születése után beleegyezett volna a Junior kihantolásába, a személye azonosítása végett!
Így ha cinikusnak is hangzik, de mint kései „nyomozó” megelégszem, meg kell elégednem, úgy ahogyan a szülök is, azzal a ténnyel, hogy a Junior feltalálhatatlanul és végleg eltünt. Ilyen vagy olyan, de 100%-s bizonyosság nélküli, kideríthetetlen módon.
(Magamtól akkor meghagyom nekik a felismerés bizonyosságát, így van legalább egy sír, ahova néha odalátogathatnak. Miért terhelném az anyát, feleslegesen a bizonytalanság kínjaival is. Köztünk legyen mondva)
A nyomozó és az ügyészség, majd a bíróság figyelme (és a miénk is) a tettesre összpontosul.
Ezért vázoltam fel a saját elképzelésemet, úgy ahogyan (immár és részletek tényleges magyarázata nélkül; hogyan is?)a 16. és a 68. hsz. alatt, miután még az is teljesen világos lett, hogy az akkori tettes, annak egyetlen célja a váltságdíj megszerzerzése volt.
Az is lehet, hogy valami „szépet” is mondjak, hogy a rabló még a kisfiú kedvenc ételeit is beszerezte, hogy ö ne szenvedjen semmi kárt, érezze magát „jól”, aztán megjön a pénz és mindenki megy Istenhírével, oda ahova tartozik.
A Junior közbeesö halála pedig teljes meglepetés volt, amire felkészületlenül, de rögtön reagálni kellett!! Amellett, hogy a Junior károsodása miatt öt rögtön és akárhogy, de el kellett tüntetni, lényegesen megnött a a rabló számára a váltságdíj jelentösége is. Hiszen ezek után vagy tényleg messze utazik, vagy jön a bitófa.
84. petiba — 2017-03-08 13:36
@Rogal Dorn:
Az ujjlenyomatok ügye szinte önmagában komolytalanná teszi a sztorit.
1. Teljesen kizártnak tartom, hogy egy szobából úgy ki lehessen takarítani az ujjnyomokat, hogy „leszelektáljuk” a gyerek ujjnyomaira.
2. Egyetlen magyarázat lehet rá, ha valamikor totálisan letisztítottak mindent, majd ezután már gondosan ügyeltek rá, hogy csak a gyereknek legyen rögzíthető ujjlenyomata. Ez viszont azért rögtön feltételezi azt, hogy készültek a disznóságra, előre eltervezték, méghozzá házon belül. Viszont ebben az esetben a ház fejének mindenképpen benne kell hogy legyen a keze, mert ő megmondhatja a személyzetnek, hogy na mától senki nem teszi be a lábát (kezét) a trónörökös szobájába, csak a szülők és a dada. Fordítva ez nem működik, a személyzet nem tarthatta távol kitakarítás után a szülőket, a dadát. Tehát szorosan véve belső munka kellett, hogy legyen, konkrétan apa tuti, és valamelyik nő, anya, vagy dada.(vagy esetleg mindkét nő).
+1. verzió – > ordas hazugság, hogy csak a gyerek ujjlenyomata volt bent. Ez a verzió a sündőrségi sündörgést feltételezi. A sündőrségi söndörgés viszont az apa személyéhez vezet, őt védték.
De ezt nyilván sosem fogjuk már megtudni, hogy igaz-e ez az ujjlenyomat sztori.
Ezzel viszont az a baj, ami a gyatlovval. Ha apa volt (akár direkt,akár véletlen), és az őt bálványozó rendőrség segítette őt a nyomok eltüntetésében, sőt, bűnbak-kereséssel, hamis nyomok kreálásával, onnantól fogva bármi megtörténhetett. Lehet, hogy emiatt maradtak tovább a házban, és nem apa tennivalói miatt. Lehet, hogy a gyerek már napokkal előbb meghalt. Szóval igazolható, tuti infó nem sok van.
83. Rogal Dorn — 2017-03-08 11:13
Elképzelhetőnek tartom, hogy belső „munka” volt.
-az ujjlenyomatok hiánya
-a feltűnő méretű létra
-apuka (Lindbergh) érdekes személyisége
-a kutya viselkedése
-az eltünés időpontja
-a babaruha
-a gyerekhulla megtalálása
Nem lehet, hogy a dadus is amerika hőse „hatása alá került”? Így akár bosszút is állhatott a „mellőzéséért”, vagy sakkban is tarthatta volna „mr.legyetröptébent”. Petibá meglátása nagyon jó a házastársakról készült fotóval kapcsolatban. Nem össze illő pár. A bűnbak pedig enyhén visszamaradottnak tűnik, egyedül nem tartom számára kivitelezhetőnak a bűnügyet, csak ha valaki irányította őt, esetleg belülről segítette. Gyanús az is, hogy a pénzt megtalálták nála, Izidor szerepe akár lehetett igaz is, illetve Mr. Condon feltünése is egy fura körülmény.
Jó kis fejtörő. 🙂
82. petiba — 2017-03-07 23:17
Ha félreteszem (megpróbázom) minden rossz érzésemet, ami gyerekhalállal kapcsolatos, akkor bizony érdekes, szövevényes a sztori, talán kicsit túlzottan is, eléggé gyatlovos, ahogy bsz kollegina (ha szabad így rövidíteni – remélem nem sérül miatta a lelkivilág, de ha de, inkább kiírom) is említette, azaz túl sok benne az ellenőrizhetetlen, de mondjuk lényeges információ. Közben kedves olvtársak is igen finom hozzászólásokkal emelték a poszt fényét, és ilyenkor mindig kiinteget a sorok közül egy Sherlock, (vagy inkább Watson), hogy milyen jó lenne egy kis noteszben (becsatolva) összefoglalni, hogy mit is tudtunk meg mesterünktől és mellékszálakként az olvtársaktól. Engem most pl. ez az összenőtt lábujj-mellékszál rántott be a sztoriba.
Végigolvastam újra a főnök nyomozati anyagát, és a segédnyomozók hsz-it is, de most először az összenőtt lábujjakról pár szót.
(ismeretségi körünkben két – egymással nem rokon – embernek is van ilyen genetikai furcsasága. Mindkettő nő, egyik kiemelkedően magas IQ-val.)
Szóval azt kerestem, hogy milyen genetikai eltérés ez a lábujj-dolog, illetve minek a tünete lehet.
Nos, ami a legérdekesebb, az a Smith-Lemli-Opitz (SLO) szindróma.
Ennek a genetikai megbetegedésnek egyik vezértünete (a sok közül) az összenőtt lábujj. Ugyan nem feltétlen SLO szindrómás az, akinek összenőtt a lábujja, de ha mégis az, akkor a teljesen problémamentes életvitel mellett az egészen súlyos tünetek is előfordulhatnak.
A betegség maga alapvetően egy anyagcsere probléma, as zervezet nem képes elég koleszterint termelni. A kismillió tünet közül az alábbiakat tartottam az ügy (és az eugenika) szempontjából érdekesnek:
Testi-szellemi fejlődési problémák, összenőtt vagy rendezetlen 2-3. lábujj, jelentős ivarszervi problémák főleg fiúknál.
Általános tünetek:
– Késleltetett fejlődés
– Lassú hossznövekedés
– Elmaradó súlygyarapodás
– Intellektuális fejlődés elmaradása
– Értelmi fogyatékosság
Arc és fej alakváltozásai:
– Alacsonyan ülő fülkagylók
– Rendezetlen fogsor, főleg nagyobb gyermek korban.
Végtag abnormalitások:
– Összenőtt, vagy rendezetlenül álló 2/3 lábujj
Táplálási nehézségek:
– Visszatérő hányások
– Kicsi gyomor méret
– Gyomorszáj szűkület
– Gyomor visszaáramlás, reflux
– Heves bélgörcsök
Keringési, légzési hiányosságok:
– Felső légúti fertőzésekre hajlam,
– Tüdőgyulladásra való erős hajlam
Idegrendszeri rendellenességek:
– Agy fejlődési rendellenességek
– Túlzott mértékű agyvíz
Ivarszervek deformitásai:
– Mikropénisz (kisméretű hímvessző)
– Rejtett heréjűség
– Nehezen eldönthető nemi jelleg születéskor, csikló alakú és méretű hímvessző vagy fordítva
Bőr elváltozások:
– Fényérzékenység
– Száraz ekcémás bőr
Magatartási zavarok, főleg nagyobb gyermek korban:
– Autizmus, illetve arra való hajlam
– Antiszociális, erőszakos viselkedés
– Hiperaktivitás
– Alvási zavarok
– Nehezen kezelhetőség
Még így is rengeteg tünet, pedig sokat kihagytam. De mind olyan tünet, ami egy erős, büszke, sikeres apát esetleg elrémít, eltávolít a gyerektől.
Igen, még mindig azt próbálom magyarázni (magamnak) hogy elképzelhető-e, hogy egy (normálisnak látszó) apa elteszi láb alól a gyerekét, vagy ha baleset érte, akkor méltatlan körülmények között szabadul meg az általa semmire -, vagy éppen korcsnak tartott testtől.
Eszembe jutott, hány édesanya marad egyedül az autista, dawn-kóros, vagy születési sérült, súlyos beteg gyerekével. Hányszor lép le az apa, mert nem bírja el ezt a terhet. És talán ez a pszichés rész az, ami „elviheti a lehetőséget” abba az irányba, hogy tényleg „belső munka” áldozata lett ez a gyerek. Mert a sok fura dolog az ügy körül bennem mindig az apát helyezi előtérbe, csak nem akarom elhinni, hogy ez megtörténhet. Pedig de, hát azért még a mi kis apró életterünkben is hányszor előfordul ilyen szörnyű dolog.
De most félrelépve a pszichés lehetőségektől, az alábbiakon gondolkoztam még el:
1. A 2.-es pont alatti fotót (Anne és Charles) „szkenneltem” hosszasan, és az a fura, hogy eddig hányszor átsiklottam a képen úgy,hogy nem figyeltem fel a méretkülönbségre. Vagy apa rettentően magas, vagy anya nagyon alacsony. Charles arca ezen a fotón olyan (tudom, régi, vacak fotó)mint egy pszichopatáé. Ami még feltűnő, az az erősen befelé forduló térd, süllyedt boka, azaz igazi X-láb, aminek ugyan lehet oka az extrém magas ember súlyeloszlása, egyensúlyi helyzete, de talán a genetikailag valamilyen csontfejlődési rendellenesség is.
A képen a kalapot bal kézben tartja. Vajon balkezes volt? A gyerek koponyasérülése melyik oldalon lehetett?
Férj és feleség a képen nem néz sem egymásra, sem a kamerába, teljesen hiányzik az egymás közti apró kontaktus, az összetartozás bármiféle apró jele, két vadidegen pont így állna egy közös fotón.
2. „Betty március elsején este nyolckor megetette, majd az emeleti gyerekszobában lefektette a srácot, ezt követően a konyhába ment, hogy előkészítse a vacsorát.”
Este nyolckor etette meg? És fürdés nélkül fektette le? Vagy fürdette? Hol? Csúszós kádban?
3. „Lindbergh felrohan a lépcsőn, beront a gyerekszobába, ahol a nyitott ablak párkányán egy borítékot talál, benne egy levéllel”
Ha a gyerek valóban nyolckor vacsizott, és tízkor már halott volt valahol elrejtve (ha belső munka, és nem rablás történt) Akkor vagy apa ment fel és történt valami, mialatt a dadus kajával szórakozott, és tízig összeütötte apa a levelet, vagy a dadusnál történt valami a szóba sem került fürdetés során. Akkor a dadusnak elég rövid ideje maradt a gyereket elrejteni, és összecsapni a levelet, kinyitni az ablakot, és lerohanni kajaügyekkel foglalkozni, de talán nem lehetetlen. Vagy apa bizony házinyúlra lőtt, és mindketten benne voltak a dologban, egyik menti a másikat.
A „nyitott ablak párkányán” azt sugallja, hogy nem volt betörve az ablak. Tehát:
a. dadus nyitva felejtette
b. szándékosan hagyta nyitva
c. apa hagyta nyitotta ki.
Nem hiszem, hogy zárt ablakot kívülről, létráról, törés nélkül kinyitnak, esetleg kör alakú üvegvágóval, vákumos tappanccsal, bár gyanítom – főleg ez utóbbi – nem volt még használatos kéziszerszám a betörési kis- és középvállalkozásoknál.
4. Váltságdíjas levél. Akármennyire messze voltak még az alsótagozatos PISA-tesztektől az események idején, ez az írás nem lehet valódi. Úgy értem, aki így ír, az súlyos mentális/szellemi problémákkal küzd, az nem tud ilyen részletesen megtervezni, kivitelezni és véghezvinni egy ilyen rablást, az ismert körülmények között. Kizártnak tartom. Ez az íráskép súlyos személyiségtorzulást, mentális betegséget, idegrendszeri problémákat mutat számomra. Max. egy hullarészeg alakról tudnám valódinak tartani ezt a levelet, de aki annyira részeg, hogy így ír, az tuti nem mászik létrára, sem gyereket nem visz le a hóna alatt. Ez inkább egy bal kézzel megírt, szándékosan rondára sikerült írás. Egy németül jól tudó ember nyilván jól tudja megjátszani, hogy ő alig tud németül. Tudja, hogyan kell rosszul németül írni.
5. Ötvenezer dollárt kért az állítólagos elrabló, közben LB. apuka azt az ötvenezret nem a gyerekért ajánlja fel a zsarolónak, hanem a nyomravezetőnek? Miért nem fizetett rögtön a rablónak, a levél megtalálása után? Ha van ennyi cash a sublótban, akkor nem az az első, hogy visszaszerzem a gyereket?
6. Megvan a pizsama!
„Megállapodnak abban, hogy a család bizonyítékként megkapja a gyerek hálóruháját, cserébe kifizetik neki a hetven rongyot. A pizsama március 16-án meg is érkezik, majd két héttel később Condon és Lindbergh a Woodlawn-i temetőben egy fadobozban átadják a pénzt”
Ha a pizsamát megkapták március 16-án, akkor nem lehetett a fellelt gyerekholttesten.
7. Hauptmann hamis bankjeggyel fizetett? Tízdollárossal? Lehet, hogy már a harmadik tulajdonosa volt a jelölt pénznek. Semmit nem bizonyít, hogy ezzel fizetett.
8. Belső melónál a takarítónő lehetett az eltakarítónő. (bocsi, Ltaki XD)
81. becsuszoszereles1k — 2017-03-07 20:37
A kicsit arrébb vitt, de mégis nem szem előtt hagyott létra, pláne nem a gyerekszoba ablakának támasztva és a hamarjában elföldelt test tényét összekötöttem magamban. Éspedig mindkettőt a sietségnek tulajdonitom.
Miért kellett sietni? Hát mert a gyermek úgy tűnt, hogy a gyermekrablás terveivel ellentétben meghalt. És azért halhatott meg – új koncepcióm van! -, mert leejtés (baleset) vagy fejbevágás (gyilkosság) nem történt, hanem valóban leüthették a kicsit, hogy majd nehogy zajt csapjon sirással vagy más hangoskodással. Csak nagyobbra sikerült az ütés, mint kellett volna. Konteó.
Egy másik konteó: Tételezzük fel, hogy igazat állit a további zsarolói levél, miszerint az elrabolt baba él és virul. Lehet, hogy Hauptmann ötlete volt az egész, viszont mással hajtatta végre, persze részesedésért vagy közös vállakozásban, vérmérséklet szerint leosztva a munkát? És a levél irásakor még nem is tudta, hogy a bébi nem él, ha a társa azt jelentette, hogy minden a tervek szerint halad.
Alkonteó még ide: A maffia rendelte meg a zsarolást, mondjuk nem keveset ért akkor 70 ezer dollár Tiboru információi szerint a posztban. És Hauptmann volt az emberük, aki elvégezte nekik a piszkosmunkát, azért a nála megtalált 18-20 ezerért; lehet, hogy még profik módjára fel is rajzolták neki a levegőbe stukkerral, hogy egy évnél előbb eszébe ne jusson költögetni belőle.
Két kérdésem maradt:
1.) Végül volt-e nyomravezető, és ütötte-e a markát a szintúgy, mint a váltságdij összege 70 ezer dolláros nyomravezetői dij? A benzinkutas vajon annak számitott-e – hivatalosan is? Vagy inkább a banktisztviselő?
2.) Mi a kórságnak kellett a temetőben bonyolitani az üzleti részt?
80. petiba — 2017-03-07 16:43
@Leeanne:
Én is gondoltam rá, hogy esetleg nem a Ch.J. testét találták meg, de akkor ki lehetett a gyerek? A fogak alapján (gondolom én) ebben a korban még azért pár hónap eltéréssel meg tudják határozni hány hónapos lehetett a test. Mekkora valószínűsége lehet, hogy öt kilométeren belül eltűnik (elrabolnak) egy gyerek(et) és hamarosan megtalálják egy másik hasonló korú gyerek hulláját? Szerintem nem túl nagy.
A pizsama az segítség lett volna a kérdés eldöntésében, de Mesterünknek erről nem volt infója.
A félig elföldeltség a fura inkább számomra. Mintha az lett volna a cél, hogy megtalálják a gyereket. Ha a susnyásban gyep(gaz)téglák kiemelése után ásnak egy gödröt (mekkora kellhet egy ilyen apró testnek?) abba teszik a testet, visszateszik a földet, néhány lapát felesleget szétszórnak kicsit távolabb, több irányba (nem egy kupacba, majd visszateszik a gyep(gaz)téglákat, majd erre rádobálnak néhány ágat, követ, tuskót, szerintem az életben senki meg nem találja a testet. Ha 10 klinika urológiájának összes prosztataproblémás járóbetege egyszerre dobja el a sárgát a környéken, akkor sem. Ha kéznél van egy jó kis susnyás, akkor az időfaktor nem lehet gátló tényezője az alapos elhantolásnak.
Ebből kifolyólag én arra gondolok, hogy szándékosan történt a felületes munka, pont azzal a céllal, hogy találják meg a testet. Azonban ez a cél szerintem csak „hazai melóra” utal.
Elbaltázott gyerekrablás elkövetője már pénzre nemigen számíthat, nem áll érdekében, hogy megtalálják a holttestet, és megkínálják az emberöléssel is a rablás mellé.
Szerintem.
Másrészt viszont elképzelni nem tudom, hogy egy picurkának a rokonai közül bárki meg tudná tenni, hogy kivágja a holttestet, mint egy döglött macskát és rádob pár lapát földet. Á, ezt nem is tudom, meg nem is akarom elképzelni.
79. molnibalage — 2017-03-07 12:48
@matney:
Van néhány gondolatom, kíváncsi vagyok, az értő közönség mit gondol.
1. Akkor a zajcsapást könnyebben meghallják. 8-10 között már nincsnek az utcán, de még van elég zaj a házban, hogy be lehessen surrani.
2. Februárban 8-10 között ki van az utcán…? Senki, ha nem muszáj. 🙂
3. Gondolhatta botor módon, hogy ennyi elég, hogy ne találják meg a létrát. Vagy csak reflex. Vagy rájött, hogy a kettőt nem tudja elvinni. Aproró, a létrán nem volt ujjlenyomat?
4. Ez tényleg furcsa.
5. A lényege ez lehetett, ezzel biztosította, hogy más kamu levélíró ne állíthassa azt, hogy nála a gyerek. Az első levél az övé volt, más nem utánozhatta ezt.
6. Felületes ellenőrzés, véletlen és a fene tudja. Ezért van kontóblog. 🙂
78. Leeanne — 2017-03-06 18:44
@meggymag:
Aztán pedig, mire a hatóságok annyit mondhattak volna, hogy „bikmakk”, el is hamvasztották.
Összenőtt lábujj egyébként 2000-2500 élveszületésre jut egy (a wikin néztem meg nagy hirtelen, ha valaki tud pontosabbat, javítson), ami lehet, hogy nem gyakori, de azért nem ujjlenyomat-szintű egyedi ismertetőjel. A poszt ráadásul „erősen oszladozó” holttestet említ; ha ez nem retorikai fordulat, hanem a száraz tényvalóság, nem tudom, mennyire tudja egy laikus szemlélő azonosítani azt a rendellenességet, ami sok esetben csak a bőrt érinti…
A fogak állásába nem mennék bele. Ennyi idős korban mondjuk még nincs is meg feltétlenül az összes, és (hacsak nem volt valami jellegzetes kacska foga vagy ilyesmi), megint csak ott van, hogy laikusok…
Persze ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy nem a Junior testét találták meg, csak azt, hogy fogadni nemigen mernék rá (egyik irányba sem, egyébként).
77. becsuszoszereles1k — 2017-03-05 20:26
Tárgyunkban, a neten legalább is nem bővelkedő média hirek helyett a
szakirodalomhoz próbáltam fordulni, már ami fenn van a neten.
Találtam is egy érdekes régi kiadványt, egy nyúlfarknyi emlitéssel a Lindbergh-ügyről, és persze remélve, hogy a műben majd részletesen elidőznek a témánál, de ha nem is lesz benne ilyen csemege, nekem fontos volt a világszenzációs történéshez-nyomozáshoz nagyon közeli kiadási dátum.
Kiváncsi voltam az akkori szakmai álláspontra.
Igen, igen, nyilván ez a hivatalos álláspont. Méghogy ‘változnak az idők, változnak az emberek’?
Link:
bunugyi nyomozástan – Magyar Királyi Csendőrség
https://www.google.co.il/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=5&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjGuIi_yL_SAhXMDxoKHUdZCmIQFgg1MAQ&url=http%3A%2F%2Fcsendor.com%2Fkonyvtar%2Fkonyvek%2FNyomozastan1936%2FNyomoz%25E1stan1936%2520pp001-065.pdf&usg=AFQjCNEOi-ta8K35drLYHRIZBm9Xtvpx9g&sig2=MWd7FbILm30ah-JZAP0ysg
Alábbi mondat fenti, 1936-os kiadású Bűnügyi nyomozástan cimű hivatalos kriminalisztikai segédtankönyv I. kötetének 48. oldalán található.
„2. A LiI!dbergh-bébi ismeretlen gyilkosa, 2 év után, szintén az ismert sorozatszámlÍ bankjegyek feJbukkallásának révén került kézre.”
_________________________________________________________________
Egyébként a közel ötven évvel későbbi perújrafelvételt, a már emlitett 1981-es újsághir szerint, Hauptmann felesége kezdeményezte: „özvegye most a bizonyítékok elégtelensége címén perújrafelvételt kért”
Mi az oka, hogy ennyi időt kellett várni a perújrafelvételre? Mondjuk, lehet, hogy az, hogy addigra már eltelt egy tisztesebb idő, hat év Ch. Lindbergh elhunyta után? :-O
76. meggymag — 2017-03-05 18:31
@Leeanne:74.
A poszt szerint a családtagok, a dada is, a Junior fogainak az állása és a jobblábának összenött ujjai alapján azonosították öt.
75. meggymag — 2017-03-05 18:24
@déjvid:71.
A kíváncsiságodat megértem, de az akkori faforgács eredetére ma aligha lehet választ adni.
Ma igen, akkor is ha asszervátként öriznék meg.
Az utolsó bekezdésben írottakkal számoltam én is.
74. becsuszoszereles1k — 2017-03-05 14:52
@Leeanne:
Mindenképp. Legalább is, ha meg tudja az ember fizetni, mert ez is lehet akadály, persze nem egy Lindbergh-ügynél!:-)
A média hülyeségei miatt – amennyire csak lehet – nem érdemes felidegesiteni magunkat, bár felháboritó, az általános társadalmi etikai szinttel együtt, etc., stb., etc. stb….
Most a fejlemények alakulásának kellene utánanézni, ha már a tömegkommunikáció nem követi le, még azt a kevéskét se, amit magának mint ‘a munka tárgyát’ megtalál. 😀
73. Leeanne — 2017-03-05 12:08
@becsuszoszereles1k:
Az azonosítás azért szerintem így sem lehetetlen. Lindbergh házasságában született további 5 gyerek (plusz hét házasságon kívül, ugye). Na most, kizárt, hogy ne találnának DNS-vizsgálathoz élő rokont, aki hajlandó is beleegyezni a vizsgálatba. Mármint, ha az én testvéremről/nagybátyámról/akárkimről lenne szó, aki állítólag életét vesztette egy csúnya és homályos gyerekrablási ügyben, most meg állítólag előkerül élve, én hanyatt-homlok rohannék megtudni az igazat, ez biztos.
72. becsuszoszereles1k — 2017-03-05 11:33
@becsuszoszereles1k:
Kiegészités kiegészitésének kiegészitése:
1981-es hiradás a Lindbergh-bébi per felújitásáról, meg egy vagy kettő(?) illetőről, aki állitja, hogy ő az egykori elrabolt gyermek -, és még hasonlit is…
De akkor ki volt az elföldelt gyermek? :-O
„S még egy kései utójáték. Két amerikai, Kenneth Kerwin Bidderfordból és Harold Olson Westportból mostanában jelentkezett azzal, hogy azonosak az állítólag meggyilkolt Lindbergh- bébivel. Az azonosítás köny- nyű lenne, ha rejtélyes módon nem tűnt volna el a gyermek ujjlenyomata a több mint 35 ezer oldalt kitevő periratokkal együtt
Bár az utólagos vizsgálat a négy és fél évtizede kivégzett Hauptmannt már nem támaszthatja fel, a közvélemény érdeklődéssel figyeli a perújrafelvétel fejleményeit.
Gáti István” [Népújság, 1981. december 5., szombat] Link: https://www.google.co.il/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s…
Mellesleg a lebukott Hauptmann könnyen mártotta be Fischt a hálála után…erről ennyit.
Érdeklődőknek: Isidor Srul Fisch (26 július 1905 – március 29, 1934) életrajza
Link: https://www.google.co.il/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=4&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwiRiNnzhr_SAhVC0xoKHcumCWAQFggnMAM&url=https%3A%2F%2Fen.wikipedia.org%2Fwiki%2FIsidor_Fisch&usg=AFQjCNGd7MVaQ7jr-Db99uyYIfOHLREHSw&sig2=elKmVF5A-C3zKUOuh6MtAw
A rendőrség azért sehol a világon nem ma jött le a falvédőről (elnézést a szlengért): „A védelem nem meggyőzően kötve Fisch a Lindbergh bűncselekmény, és Hauptmann volt elítélt első fokú gyilkosság. [7] kivégezték április 3., 1936.”
71. becsuszoszereles1k — 2017-03-05 10:06
Kiegészités kiegészitésének kiegészitése:
A konteók közül: a 10.5.) A szervezett bűnözés ponthoz, „Lehet, hogy Charlesnak igaza volt, amikor a nyomozás elején azt erőltette, hogy a maffiára kell összpontosítani.”
A FB-on ugyanis valaki felhozta, hogy maga Lindbergh volt érintett szeszcsempészetben, maffia berkekben, de sajnos semmi link nem jött mindeddig az állitás mellé…
Elgondolkodtató valójában ez a merész ötlet a maffia részéről, hogy a Lindbergh névhez merjen folyamodni ok nélkül, sima pénzzsarolásra – 70 ezer dollárra?! kész röhej! :v Vagy a ‘szárazrezsim’ alatt igy le volt gatyásodva a nemzeti maffia?
Bár, ha meg sáros lett volna maffiózásban, miért forszirozta volna a vizsgálatukat? Nagyon konteó, de el tudok róla képzelni egy ilyen talpbizsergető hazárdirozást is. 😀
Ha meg jóbarátságból? Majdnem sakk-matt…
70. déjvid — 2017-03-04 23:55
Kiegészítés a kiegészítéshez: borzasztó kíváncsi lennék, hogy hogyan, milyen módszerrel jutottak arra a következtetésre, hogy a műhelyben talált forgács és a nyaralónál talált létra faanyaga „azonos” 😉 Ebben a korban meg tudták határozni a fa faját, esetleg szennyezőanyag-tartalmat meg hasonlókat; ha festve-lakkozva volt, akkor annak az anyagát… Van rá esély, hogy belőtték: appalache-i vörös tölgy, közepes csersav-tartalommal, a rajta lévő festék pedig olyan fém elemeket tartalmaz, ami a Weiss & Weiss Co. szabadalommal védett festékére jellemző csak; ÉS a műhelyben találnak appalache-i vörös tölgy darabokat (nem forgácsot), hasonló (!) csersav-tartalommal, meg egy vödör Weiss & Weiss Co. festéket… DE hogy a forgácsról kimondják, hogy a létra készítése során keletkezett – ez ma már nem állná ki a próbát. (Más kérdés, hogy ma már akár DNS segítségével tudnának ilyen jellegű azonosítást végezni; a harmincas években erre elvi lehetőség sem volt)
A másik lehetőség a rész-egész vizsgálat, amikor meg tudjuk mondani, hogy az a darab biztosan onnan tört le; fa létra készítése során erre azonban megint csak nagyon nagyon elenyésző az esély.
Ezen mit sem változtat, hogy egész Bronxban csak egy fatelep forgamaz ilyen fát…
Csak a Tiboru által írt adatokat olvasva, tehát máshol nem utána nézve, nekem nagyon az a gyanúm, hogy a _hasonló_ faanyagú forgács és a létrás elkövetői múlt együtt vezetett arra a merész következtetésre, hogy a helyszínen talált létra ott készült a műhelyben; mivel ez a következtetés beilleszkedett a többi kirakós elem közé, szépen jogerőre is emelkedett…
69. timurlenk — 2017-03-04 22:39
Néhány kiegészítéssel élnék ehhez a remek poszthoz:
A bűncselekmény 1932. március 1-jén történt, a váltságdíj átadása március végén. A létráról alapos vizsgálat után kiderítették, hogy egy bizonyos bronxi fatalepről származik a faanyaga, ahol azonban nem vezettek nyilvántartást az eladásokról. A váltságdíjból származó bankjegyek 1933 végén, 1934 elején elkezdtek feltünedezni Manhattanban és Bronxban, ezért az FBI külön nyomozócsoportot állított fel a kézpénzforgalom figyelésére – így jutottak Hauptmann nyomára. A benzinkutas ugyanis azért írta fel a rendszámát a bankjegyre, mert a tízdollárost, amivel fizetett, előző évben kivonták a forgalomból.
Fontos megjegyezni, hogy Hauptmann nyelvtani hibái és kézírása hasonlított a váltságdíj kézírásával, de nem egyezett meg.
Timur Lenk
68. becsuszoszereles1k — 2017-03-04 19:40
59.@hazitroll:
Akkor most már pontositsunk, ha lehet!
A Lindbergh bébi nem 22 hónapos volt, és a kutacs nem záródik egyéves, azaz 12 hónapos korra.
Az ifjú Lindbergh 18 hónapos volt, és akkor tájt záródik a nagykutacs is…
Bár a poszt 3. pontja (A gyermekrablás) negyedik sorában, és az eredeti angol nyelvű leirásban húszhónapos életkor olvasható. Ugyanakkor én a 2. pont (A repülés után) utolsó sorában lévő másféléves, aazaz 18 hónapos kort jegyeztem meg.
„a nagykutacs, mely szintén a nyílvarrat mentén, de a koponyatető elülső harmadában található általában 7 hónaptól 18 hónapos korig szép lassan záródik.”
Köszi.
67. meggymag — 2017-03-03 13:36
A rémes eset már 85 éves, nem bizonyított a kivégzett ember tettessége. Az sem nyilvános, hogy tulajdonképpen hogyan halt meg a másfél éves kisfiú, egy amerikai nemzeti hös, a Magányos Sas elsöszülöttje.
Az idegbajos nagynéni ölte meg egy féltékenységi felinduláskor?
Másvalaki okozta a házból, véletlen játszódás közepette?
Az elrablója volt, aki nem a gyerek életére tört, hanem az apja pénzére, váltságdíjat akart az elsöszülöttért?
De mindenképpen, akárki is volt, meglepetésként történt, a kisfiú halálát nem tervezte meg elöre senki.
Abból indulok ki, ahogyan azt a Mester is bejelentette, hogy egy klasszikus krimit írt a rendelkezésre álló adatok alapján és felsorolt jónéhány konteót is ezzel kapcsolatban.
Azzal a különbséggel, hogy tiboru nem gyüjtötte össze írása utolsó fejezetében a történet összes szereplöjét azért hogy leleplezze a tettest és elmondja, hogy mi és az hogy esett meg.
Ezt ránk bízta.
Az elsö két lehetöséget kizárom. Azért mert ha nem az ablakon keresztül, a házon keresztül még nehezebb egy sebesült babát titokban csak úgy, kivinni.
Ha nem maradt titokban a baleset, amit akár a néni okozott, akár valaki más, akkor viszont „el kellett járni” . Azonban, hol és milyen házban lehetne akár két óra alatt is rögtönzésként véghezvinni az ujjlenyomatok szelektív eltávolítását, a kétféle stílusú zsaroló levél elöállítását, a létra és a vésö hanyag elhelyezését, a kisgyerek 5 km távolsági -rosszul esik leírni- elföldelését?
És mindezt a kétségbeesett anya tudtával. Ha meg nem, akkor öt el kellet volna kábítani a síró dadával együtt. Aki még, sohse lehet tudni, de veszélyesnek bizonyulhat. Normális ember nem bírja sokáig magában tartani az ilyesmit.
Feltéve, hogy nem este, hanem korábban történt, akkor sem lehetett volna a még számosabb háznép „szemeláttára” egy ilyen színpadképet elöállítani.Nem beszélve a kellékek beszerzéséröl!!
Feltéve, hogy egy nappal azelött történt az álcázni való, veszélyes, kiszámíthatatlan cinkos lesz mindenki a házban és a ház körül egy ilyen esetben. A repülös vezérezredes, a nemzet büszkesége pedig átveri a rendörséget!
Még egy érv a nem idegen tettes ellen. Tudni, hogy a Lindbergh házaspárnak még 5 gyereke született, (tehát még sokáig vagy életük végéig) együttmaradtak. Hol van az az asszonyanya, aki ha tud az intézkedésekröl, meg házi bünösségekröl, hogyan nem lesz kedélybeteg? Képes továbbra is normálisan páros életet élni, még öt gyereket nemzeni ezzel az „elrendezö” emberrel, azokat normálisan kihordani és akár félnormálisan, még dadákkal is, de öket felnevelni?
Ez van a Madlen szüleivel is. Együtt vannak, de nincs több gyerek és
alig bírják egymást.
Igaz, a Madlain eset most, nemrég volt és nem a múlt század elején, amikor a nök házasság-függöek voltak, meg aztán a nemzet Magányos Sasáról úgy sem hitt volna el senki semmit. Lehet hogy még bolondnak is kikiáltották volna, azt aki nem imádja öt.
De akkor is, bele kellett volna gajdulnia az anyának.
Lindbergh, a nemzeti hös személyes karaktere sem tette volna lehetövé, szerintem, sem a házi színház megrendezését, de a Brunóra rákenö hosszas és megalázó eljárásokat sem. Nem tartom hihetönek, hogy egy egomániás, gyerekesen szadista, nem túl zseniális, repülös vezérezredes, aki a rendörség nyomozását hátráltatta -szerintem azt csak a mániás egója és a becsvágya diktálta- egyúttal rábízta volna valakire, hogy járjon el és keressen egy bünöst. Aztán meg mindegyre tanácskozzon is vele.
Dr. Condonnak viszont bedölt, azt hivén, hogy, hát, mindegy hogy mit… de a rendörséget letiltotta, ö maga elment a temetöbe a pénzt átadni és hagyta magát valszeg valahova, jó messze elplacírozni, mondván, hogy örködjön.
Arról nincs jelentés, hogy öt is megkérdezték volna, vagy tudná, hogy hogy nézett ki a pénzt átvevö (az is meglehet, hogy nem volt senki a temetöben, elözöleg sem, hanem Dr. Condon „tárgyalt”, ö „vette át” sajátmagától a váltságdíjat a sötétben. Majd akármikor továbbadhatta a követelönek. Például a Brunó mühelyében.
Szerintem egy külsö ember volt a tettes, eléggé érdekelt a pénzszerzésben és eléggé intelligens ahhoz, hogy egy megfelelö tervet kidolgozzon. Anélkül, hogy valakinek is komolyabb baja esne! Ezért esik a választása a túsz + váltságdíj változatra.
A múlt századelö, amikor az újságok büntettekröl adnak hírt, a tárgyalásokon meg lehet ismerni egy rakás eljárási módot, trükköt. Virágzik az angolszász klasszikus krimiirodalom, a krimiami sokszor azzal kezdödik, hogy: egy vidéki, vagyonos család elég messzesö vagy kinnebb fekvö villájában ezt meg ezt találtak, avagy hiányolnak….
Tettesünk kapcsolatban állt Brunóval és vele csináltatta meg a darabokból álló létrát, hogy azt feltünés nélkül lehessen a házhoz szállítani. Eléggé kellett neki a pénz ahhoz, hogy a váltságdíjas gyermekrablást részletesen és okosan megtervezze, a házi szokásokat megismerje és ott is egy segíséget szervezzen be magának, aki nélkülözhetetlen volt.
Azután idejében eltünjön.
Lehet, söt valószínü, hogy Brunó sokat vagy mindent tudott a halállal végzödö túszrablásról, de nem ö volt az elkövetö. Ö biztosan nem volt bennt a gyerekszobában.
A rendörség gyakorlatilag alig nyomozott, a bíróságnak nagy szüksége volt egy tettesre. Brunó elsö és második látásra bünösnek találtatott, harmadszor már nem is akarták látni.
Még egy klasszikus krimi elem jut eszembe. Aszerzö mindenkiröl sokat és részletesen ír a felépített történet során. A utolsó fejezetben levö megvilágosításkor azonban ki lesz a tettes? Akiröl a legkevesebb szó esett, de mégis ö az. Nem gondoltunk rá, fel sem tünt.
A Mesternél ugyanez látható a Fisch Izidor személyében. Alig fordul elö, de fontos értesüléseket kapunk róla. Miközben tiboru leírja a nemzeti hös karrierjét, aztán a titokzatos, hajmeresztö történetet, majd lekonteózza a fél államot, a családostól, bíróságostól, közvéleményestöl együtt, alig hallunk valamit Izidorról. De az, ami elhangzik róla, néha, csak úgy, elpotyogtatva, az nagyon fontos és valós.
F.I. tud németül, ismeri Brunót, még a rablás elött útlevelet kér és rövid egy éven belül el is utazik, teljesen eltünik, söt, meg is hal.
Még mielött Dr. Condon megjelenne a színen és „elindítaná” a tulajdonképpeni nyomozást, hiszen a rendörségnek eddig alig akadt tennivalója, a sötétben tapogatózott, mint majd ezután is.
Kb., ezt írtam a 16-os hsz.-ben.
66. meggymag — 2017-03-03 11:58
@fradyendre:
Kitünö megoldás, nem is tudom hasonló szellemességgel dícsérni. Küldök ahelyett egy jó pár szmájlit,…
65. tiboru — 2017-03-03 08:54
@petiba:
Köszi. Az élők az élőkkel, a holtak a holtakkal, ahogy mondani szokás.
64. fradyendre — 2017-03-02 12:47
10.6. Charles Augustus Junior
Az apja árnyékában élő gyermek önálló életet akart kezdeni és eljátszotta az emberrablást, hogy apjától pénz zsaroljon ki, ám a „bújócska” közben megbotlott és fejét beverve meghalt.
10.7. Charles Augustus Junior reloaded
A gyermek öngyilkos lett, mert elege volt az idegesítő apjából. A levelet csak azért írta, hogy apját bosszúból még halála után is megkárosítsa.
10.8. Soros György
A már kétévesen is főgonosz offsoros gyurika Budapestről irányított csápjaival behálózta a kis Lindbergh utódot, a bizalmába férkőzött és váltságdíjat kérve elrabolta, hogy így még nagyobb vagyonra tegyen szert. Egy másik áldozatát Lindbergh bébinek álcázva koncként odadobta a rendőrségnek, míg az igaz Charles-t átoperáltatta, ének- és tánctanárt fogadott mellé, majd Elvis Presley néven bedobta a show bizniszbe és rengeteget keresett rajta.
63. gtibor — 2017-03-02 10:01
Jéé, mik vannak:
http://asztahuha.blog.hu/2017/03/01/a_lindberg_sztori
Index címlapról. Úgy látszik, máshol is aktuális a téma. 😉
62. petiba — 2017-03-01 22:41
@hazitroll:
Igen, az ember nem tud extrém (-okos, -idióta, -felelőtlen, -rohadék) fejjel gondolni, és lehetetlennek gondol olyat, ami pl. előemberéknél teljesen evidens lehet.
61. petiba — 2017-03-01 22:36
@tiboru:
Titkon sejtettem, azért ütöttem el idétlen poénkodással a dolgot. Valamiért a halál nagyobb tabu, mint az altesti dolgok. Ami lehet, hogy jó, de lehet, hogy nem.
Az elmúlt időszakban kicsit túl sokat temettem én is, „érzékenyítve” vagyok a témára, mint a csúnya rászista rendőrök a romakérdésre. :C
Szóval részvét, és együttérzés.
Ugorgyunk! – mondaná Pósalaky bácsi Nyilas Misinek.
60. becsuszoszereles1k — 2017-03-01 14:40
59.@hazitroll:
Igazad van, bár minden babánál egyéni is. Köszönöm a pontositást! 🙂 Pongyolán fogalmaztam, de simán a kutacsra gondoltam és az emlitett rugalmasságra.
„A kutacsok csontosodása mellett azonban számíthatunk a varratok mentén történő fejkörfogat növekedésre is.”
A koponyacsontok záródása – pindur.hu
https://www.google.co.il/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwinxOK9tLXSAhUB8RQKHRbpCloQFggYMAA&url=http%3A%2F%2Fwww.pindur.hu%2Findex.php%2Fegeszseg-lapok%2F994-a-koponyacsontok-zarodasa.html&usg=AFQjCNEbCL8LBRbB_c9s0lEDhAtG6h2fLw&sig2=lUD6zs2o_tP-NCLIAg0FyA
59. qdiace — 2017-03-01 12:11
@kaffer: Csak írásban gondolkodtam. Bizony, nem egyszerű kérdés, hogy
1. mit célzott a tréfa,
2. mi módon ment mellé,
hogy csak egy fültől fülig vágással lehetett a nyomait elfedni…
🙁
58. hazitroll — 2017-03-01 09:49
@petiba: Szerintem Lindbergh esetében nehezen tudjuk elképzelni azt, hogy mi játszódhatott le a fejében. Átrepülte az Atlanti-óceánt, elsőként egyedül, ez teljesen más világlátást feltételez, mint amivel mi rendelkezünk. Én sem tudnám ezt elképzelni magamról, de nem is vittem véghez semmilyen kimagasló/extrém dolgot.
@becsuszoszerelés: 22 hónaposan már zárt a kutacs elég jó eséllyel. Egy éves korra zárulni szokott.
57. tiboru — 2017-02-28 23:20
@petiba:
Rossz volt (haláleset), de lapozzunk…
56. becsuszoszereles1k — 2017-02-28 23:11
@petiba: Szintén. 🙁
Nem eszemet vesztem, hogy megmentsem az életét?!
És akárki tette, önkényesen döntött arról, hogy a kicsi már nincs életben…[az orvosok szerint az ilyen piciknél ráadásul sokkal nagyobb az esély a sikeres életmentésre és a felgyógyulásra ilyen súlyos koponyasérülésből is, pont a csontozat rugalmassága és a nyitott kutacs miatt]!
De hallottam már hajmeresztő cifraságokkal kombinált szörnyű esetekről. Persze bűnügy lett belőle, keményen. Hihetetlen dolgokat művelnek emberek, még saját szülök is…
Mivel gyakorlatilag semmit ki nem vizsgáltak ebben az ügyben hitelesen, vagy de, csak nem publikus, igy nekünk csak találgatás, mint a Djatlovoknál – persze a konteó pont arról szól, hogy „álmodjuk újra” a valóságot, keressük a valódi kiindulási pontot.
Azért megnéztem mivel is jár pontosan a koponyaalapi törés – amit megállapitottak a kicsinél; röviden: ott lenni kellett vérzésnek (vagy orron vagy fülön vagy garaton át, az attól függ), tehát, aki magához fogta, annak valamije véres lett…vagy vagy vagy.? Elkábitani már nemigen kellett…
55. petiba — 2017-02-28 22:07
Amúgy hajlok rá, hogy kétségbevonjam a saját elgondolásomat, mert az oké, hogy bababaleset történt, meghalt a picurka valami ostoba véletlen, vagy figyelmetlen szülői magatartás miatt, és nem akarják vállalni a felelősséget. DE. Hogy az ember egy ilyen borzalmas tragédia után fogja a kicsi babája testét, és elkaparja valahol, mint eb a „szaharát”, hát ezt nem tudtam elképzelni. Lehetetlen. Normális, ép ésszel legalábbis ilyet nem tud megtenni egy édesapa. Szerintem.
54. petiba — 2017-02-28 22:03
@tiboru:
Most akkor azt nem kérdezem, hogy lebuktál, válsz, vagy éppen házasodsz, jön a gyerek, vagy az unoka, esetleg éppen kész lett a kacsaláb és költözöl, csak annyit, hogy jó, vagy rossz családi ügy? Hogy sajnáljunk, együttérezzünk, vagy éppen örüljünk a jónak mi is ? 🙂
(vagy ez a családi ügy valami kód a fedett műveletekre? XD )
Hú pedig az volt ám a jó világ, amikor jöttek a posztok, mint gépsorról a csokinyúl, de hát egyszer minden jó véget ér…
53. tiboru — 2017-02-28 21:28
@rdos:
„Bárki is hozta vitte a gyereket – létrát gépkocsit használhatott.”
A gépkocsi már csak azért is biztos, mert az összeszerelhető, három darabból álló, összesen több, mint 3 méteres falétrában volt anyag rendesen (hol voltak még a könnyű alumíniumlétrák); a három darab összesen állítólag 50 fontot, vagyis közel 25 kilót nyomott.
(Persez csak ha elfogadjuk, hogy külsős emberrabló jött…)
52. ender — 2017-02-28 16:16
A poszt szokás szerint kiváló, de a 10.2-höz lenne egy kis kiegészítésem. Nem vagyok Lindbergh-szakértő, emiatt azt sem állítom, hogy esténként KKK-lebernyegben bújt az ágyba, de azt több helyen is olvastam, hogy közel sem volt akkora náci, mint azt hiszik róla.
A Hoover Intézet valamikor jó rég nyilvánosságra is hozta Truman Smith 1935-1939 közötti berlini amerikai katonai attasé korábban szigorúan minősített feljegyzéseit.
Ezekben kerek-perec leírja, hogy Lindbergh mind a négy németországi útján az USA-nak kémkedett.
A pasas bárhova ment, mindenütt rajongók milliói várták, ahogy később Gagarin kézfogásáért is sorban álltak az állam- és kormányfők, a Vasfüggöny mindkét oldalán. Ráadásul a németek úgy voltak vele, hogy a mi kutyánk kölyke, aki segíthet népszerűsíteni a progromjainkat izé programjainkat az ingadozó USA-ban. Ha ehhez hozzávesszük a pojáca Göring színpadiasságát, valamint a pilóták közötti, határokat nem ismerő legendás összetartást, ami állítólag még a balett táncosokat és kőfaragókat összefűző köteléknél is erősebb, akkor hamar összeállhat a kép.
Lindberghnek megmutatták a reptereket, a földi kiszolgáló egységeket, gyakorlatilag az összes géptípust, valamint megengedték, hogy – többek között – Junkers 52-essel és Messerschmitt 109-essel repüljön. Látta hogyan kötelékeznek, a repülések utáni sörözéseken meg nyilván kicsúszott valakinek a száján, hogy a kicsike 18000 lábon kezd el húzni igazán és az injektor miatt a negatív g-s manővernél sem áll le a hajtómű, egyébként fordulóharcban nem az igazi, de úgy emelkedik, mint az olajozott istennyila stb. Az értő hallgatóság közben fejben jegyzetelt.
Smith feljegyzései is azt erősítik, hogy a képen látható kitüntetést pedig nem lehetett nem átvenni, sőt jó képet is kellett vágni hozzá, mert különben ugrik a többi repülőnap.
51. Rogal Dorn — 2017-02-28 15:53
@tiboru:
Az lehet…Érdekes miért kreál valaki álhíreket?
50. tiboru — 2017-02-28 15:28
@Rogal Dorn:
A „Huszadik Század” szerintem nem valós híreket közöl 🙂
49. tiboru — 2017-02-28 15:27
@mukodjmar:
Lindbergh erőlködése, hogy a hamvasztást minél hamarabb ejtsék meg, többek között a toxikológiai vizsgálatok meghiúsítását is eredményezte…
48. kaffer — 2017-02-28 15:25
@Rogal Dorn:
Elvitték a gyereket hajón, villamoson, hogy
aztán élve , vagy holtan vissza is fuvarozzák ?
Ez minden, csak nem életszerű..
47. mukodjmar — 2017-02-28 14:50
Üdv mindenkinek.
Az eddigi kérdőjeles dolgok mellet számomra még nem világos:
február végén március elején este miért nyitott ablaknál aludt a gyerek? Ha meg nem volt nyitva az ablak, akkor nagyon profi lehetett az elkövető (vagy top-kategóriás extra-silent mechanika volt… ). És csatlakozom az előttem szólókhoz az alvó gyerek vs. zaj témakörben. Még a saját gyerekedet sem lehet 100%os biztonsággal úgy felemelni (főleg nem létrán levinni!), hogy ne ébredjen fel. (gyanítom nem kerestek / találtak semmilyen kábító anyag maradványát)
46. Rogal Dorn — 2017-02-28 14:39
http://www.huszadikszazad.hu/bulvar/szenzacios-fordulat-a-lindbergh-porben-nem-hauptmann-a-gyilkos
Hmmm, már akkor tudták?
45. erika — 2017-02-28 13:31
@tiboru:
Ezt régebben olvastam, valóban nagyon jó cikk, tetszett.
Egyszerre tölt el nagyon kényelmetlen érzéssel, borzongással ez az eset és ugyanakkor baromira foglalkoztat is. Érdekelne a kommentelők agyalása róla, meg persze szívesen olvasnám a te interpretációdat is, de megértem, ha úgy vagy vele, hogy meg lett ez már írva máshol épp elégszer.
44. matney — 2017-02-28 09:58
Köszönöm a válaszokat!
A kérdéseimmel én is nagyjából azokra akartam utalni, mint Erika, hogy nagyon sántít a hivatalos megoldás.
43. rdos — 2017-02-28 09:40
Körbe néztem a helyszínen, már amennyire lehetett.
Lindbergh lak
http://wikimapia.org/#lang=hu&lat=40.424588&lon=-74.768014&z=16&m=b
https://wego.here.com/?map=40.42417,-74.76241,16,satellite
Lindbergh gyermek holttestének a fellelésének a körülbelüli helye
http://wikimapia.org/#lang=hu&lat=40.381009&lon=-74.752436&z=16&m=b
Lindbergh lak bejárata
https://www.google.hu/maps/@40.4229774,-74.7575971,3a,75y,90h,91.5t/data=!3m6!1e1!3m4!1sgimmlTaAv3TrgUEd63jwtg!2e0!7i13312!8i6656
Pár dolog.
A sztrítvjúban a „környéken barangolva” látszik hogy nem egy stresszes környék. Az eset idejében nem tudni hogy nézett ki az úthálózat, de járdának – gyalogos közlekedésnek nyoma sincs az utakon (ámerikában és főleg New Jersey-ben felteszem az automobilizmus már ekkor is általános lehetett). Bárki is hozta vitte a gyereket – létrát gépkocsit használhatott.
A „hétvégi ház” bekötő útja olyan hatszáz méter hosszú lehet (a telek sem egy szokvány hazai „nadrágszíj parcella”).
A hajdani Lindbergh tercián is és a környező telkeken ha van is kerítés, az inkább virtuális, nem a bejutást hivatott megakadályozni, csak jelzi hogy ez már magánterület.
Ja és a környéket elnézegetve igencsak jómódú, nem túl stresszes és vélhetőleg jó közbiztonságú vidék ez most, biztosan akkoriban is az volt.
42. warr — 2017-02-28 08:48
@petiba: Ez jó elmélet, simán megtörténhetett… Tényleg csoda, hogy felnőnek a kölkök 🙂
Hiába vagy ott mellette 20 centire, akkor is simán be tudja vágni a fejét a nyavalyás.
Szóval szerintem ebben van ráció, hogy mondjuk apu játék közben mondjuk elejtette a gyereket, az becsattintotta a fejét, és megtörtént a baj. Mivel épp ünnepelt hősi státuszban volt idősebb Charles, nyilván nem akarta ezt a baklövést ország-világ elé kiteregetni, így bedobhatta a kamu elrablós sztorit, hamisított levél, satöbbi, szegény kissrác meg be a bokorba kicsit arrébb.
Ami viszont szerintem totál életszerűtlen, az az, hogy ezek után (még ha elő is kerül egy szerencselovag, és bepróbálkozik az elrabló szerepébe beugorva egy kis könnyű pénzszerzéssel) még egy kisebbfajta vagyon is kicsenget habókra. Hiszen a megjelölt pénz (egy része) később előkerült, tehát valakinek valamikor odaadták. Miért? Hogy? Balfasz voltam, a gondatlanságom/bénaságom miatt meghalt (az akkor még) egyetlen gyerekem. Hát hót ziher, hogy ezt az amúgyis elég erős tragédiát nem fogom még azzal is tetézni, hogy egy nagy halom lóvét is kihajítok még utána az ablakon a semmire… :-/
Ha tényleg apu volt a hunyó, és megrendezte az elrablásnak látszó sztorit, utána nyugodtan ülhetett volna a seggén, és játszhatta volna az aggódó szülőt. A holttest előbb-utóbb előkerül, az „elrabló” meg felszívódott a balul sikerült meló után, és soha nem is kerül elő. De így azért fura…
41. meggymag — 2017-02-27 23:40
@déjvid:
Csak annyi volt, hogy tiboru a posztban ugyan kötöjelet tett a kétféle szak közé, de attól még lehet hogy csak az egyiket veszem igénybe, ha csak annak a számára van anyagom. A szemrehányás abban áll, hogy azt sem vették figyelembe, ami lehetséges lett volna.
A fantomképröl: én úgy értettem a szövegböl, hogy: „Condont az elkövető egy temetőbe hívja, ahol (Condon elmondása szerint legalábbis, mert Lindbergh megtiltotta a rendőrségnek, hogy figyeljék) beszélget az önmagát Johnnak nevező emberrablóval.”
Késöbb ez áll a posztban:
„– Az első temetői randi után kihallgatják Condont, aki egy egészen részletes személyleírást ad „John” -ról,..”
vagyis, ekkor még senki nem foglalkozik Brunóval. Nem is ismerik.
„.. ami – első körben – nem nagyon hasonlít Brunóra.”
írja tiboru, hogy bevezethesse a köv.összehasonlító megállapítást:
„Igaz, a jegyzőkönyvekbe már egy olyan fantomrajz kerül, amelyik nagyon is.”
Ami azt jelenti szerintem, hogy a jegyzökönyvekben vagy kicserélték késöbb a korábban készült fantomképeket, amiket a Condon szemeláttára rajzoltak meg. Vagy az elsö temetöi randi után a Condon leírása alapján készültek a képek de nem az ö szemeláttára.
Merthogy azonban a jegyzökönyvekben a késöbbi években vagy a most is látható fantomképröl fel lehet ismerni Brunót, azok a képek tehát csak késöbb készülhettek mint azok amelyeket a Condon leírása alapján készítettek az elsö temetöi randi után. Ezek csak akkor készülhettek amikor a hatóság gyanuja ráesett és egyáltalán láthatta Brunót. Minekutánna ezek a képek a jegyzökönybe is csak késöbb kerülhettek be.
Hogy aztán pontosan hogyan ment végbe a joggal feltételezett csere, az ma már nem is olyan érdekes.
De ennek a cserének az oka célja, az az érdekes.
Szmájli, szmájli.
40. tiboru — 2017-02-27 23:37
@petiba:
Köszi az aggódást :-), nem egészségügyi dolgok csúsztak be, hanem családiak… De úgy tűnik, lassan egyenesbe jönnek a dolgok, noha a régi szép tempót (hetente-kéthetente egy-egy poszt) valószínűleg nem tudom majd tartani, de havonta azért igyekszem letenni legalább egyet az asztalra.
39. tiboru — 2017-02-27 23:29
@déjvid:
„A fantomképről: ha két évvel Bruno képbe kerülése előtt a kapcsolattartó megrajzoltatja Bruno fantomképét, az legalábbis elgondolkodtató.”
Hát igen, például azt is jelentheti, hogy Bruno már akkor is képben volt, csak még nem gondolták, hogy itt az ideje belekeverni az ügybe 🙂 Mondjuk vártak addig, amíg Fisch meghal, vagy mittudomén…
Azt amúgy nem tudom, hogy mikor készült az a fantomrajz, ami belekerült a dossziéba.
38. déjvid — 2017-02-27 23:28
Köszönöm, tiboru, az ujjnyomszakértők kapcsán pont valami ilyesmire gondoltam.
A fantomkép kérdése meg akkor még érdekesebb… 🙂
37. tiboru — 2017-02-27 23:16
@déjvid:
A forrásaim szerint a gyerekszobában SEHOL nem találtak felnőttektől származó ujjnyomot. Ez állítólag már annak idején is megütközést keltett.
Hogy miért voltak a védelemnek saját ujjnyomszakértői? Gondolom azért, hogy például kifejtsék, hogy a rendőrség milyen hibákat követett el a rögzítések során, vagy hogy bizonyítsák, hogy egyes, a gyereknek tulajdonított ujjnyomok a gyerekszobából mégse a gyereké, hanem egy ismeretlen személyé, aki NEM Bruno 🙂 Csak találgatok persze, de el tudok képzelni még vagy három dolgot, amit a védelem szakértői bizonyíthattak volna.
Ami Condon első temetőrandi utáni kihallgatását illeti, úgy emlékszem, hogy egy tipikusan latinó Johnról beszélt, kreol bőrrel és nagy, fekete szemekkel. Hát igencsak kreatív rendőrségi rajzolónak kell lenni ahhoz, hogy ebből Brunót hozza ki a papíron 🙂
36. petiba — 2017-02-27 21:43
@matney:
„3. Miután elrabolta a gyereket, a tettes lemászik a létrán, fogja a (feltehetőleg kába) fiúcskát… meg a létrát, és még 100 métert cipeli mindkettőt, mire megszabadul a létrától. Életszerű ez?”
Megint mint szülő mondom azt, hogy lehetetlen. Az biztos nem csak nekem van meg, amikor az aludni nem hajlandó ded végre elszenderedik, és apa és/vagy anya megpróbálja lebegve elhagyni a kiságyat rejtő szobát, mert a legkisebb reccsenésre, zajra, neszre a ded felsír, vagy figyelmeztet, hogy apa, ne menj ki, maradj itt, és apa már állva alszik a kiságyra támaszkodva, és mikor végre szuszogni kezd a kis zsarnok, újra megpróbál a padozat felett kilebegni és az ajtóbecsukást másfél percesre nyújtani, mert a kölyök a legkisebb zajra is azonnal riasztó- és szivató üzemmódba kapcsol. Szóval az a gondolat, hogy a fiúcskát kábán, félálomban cipeli le egy vadidegen ember egy létrán, ez lényegében teljesen kizárható – legalábbis normál körülmények között. Ahhoz, hogy kába rongycsomóként cipelhesse magával a kicsit, kell valami durva altató, kábító szer. A gyerek már arra felriadna, hogy kiemelik az ágyból és ha meglátná, hogy egy vadidegen teszi ezt, a gyerekekben lakozó atavisztikus félelem az idegen emberekkel szemben azonnali pánikreakcióba rántaná a babát, és éktelen sivítással reagálná le a méltatlan helyzetet. Szóval totálisan életszerűtlen ez az elmélet. Ha viszont kapott valami kábító, kómásító szert, akkor is mindenképp kellett egy belső ember.
35. petiba — 2017-02-27 21:32
@petiba:
természetesen körmendi…
34. petiba — 2017-02-27 21:30
A poszt megjelenésének délelőttjén a kertben matatva jutott eszembe, hogy mi lehet Mesterünkkel, nagyon leeresztett a posztügyi szolgálat terén, és mi lehet a háttérben…Ha nem tudnám, hogy egy ilyen poszt azért többnapos meló lehet, akkor azt mondanám, a főnök telepátiás tanulmányokat folytat valahol, azért ilyen inaktív 🙂 (nagyon remélem nem egészségügyileg hátráltatott a feladatok terén…)
Szóval, hurrá, végre új poszt, kevésbé hurrá, hogy sokat olvastam a Lindbergh-bébi sztoriról, pedig mindig irritált a történet.
„hazitroll: “Hogy ujjlenyomat nem volt a szobában, azt egy takarítással meg tudom magyarázni…”
„Tiboru:Olyan takarítással, ami csak a felnőttek ujjnyomát tünteti el, a gyereké megmarad?”
Erről elsőre a körmendy gyerekgyilok jutott eszembe. Azaz a csendőrség akkori, szándékosan vagy gyárilag trehány munkája. Nos, ebben az esetben is úgy gondolom, azt a takarítást, ami eltünteti a felnőttek ujjnyomát, a gyerekét nem, hát azt én, (mint takarítászati nagymester)nem hiszem el. De az aktuális nyomozóhatóság nyilván (nem véletlenül) elhitte, simán, előzékenyen. A korpa és az anyagiak csúnya kapcsolata mentén.
A másik eset, ami rögtön eszembe jutott, az a kis Madeleine McCann ügye. Szóval én úgy gondolom, a család szemefénye, szegény kis Lindbergh, egyszerű bababalesetben – de talán valamelyik szülő, vagy nagynéni figyelmetlensége miatt – hunyt el. Aki nevelt kisgyereket, pláne ha többet, az valószínűleg átélte már azt az élményt, hogy elképed azon, hogy a gyerekeknek milyen szorgalmas és figyelmes őrangyala van, mert szinte véletlenek sorozatának tűnik, hogy a gyerekek nagy része épen, egészségesen felnő – a legodafigyelőbb szülők mellett is.
Lehet, hogy apa csak repülőset játszott a picivel, feldobálta (ahogy a szülők nagy része – főleg apukák – ezt szeretik megtenni) és egy rossz mozdulat, egy váratlan reakció a baba felől, vagy egy becsípődött ízület és a baba a földre esett. Nem kell sok egy koponyaalapi töréshez, és az szinte tuti halál, de ezt majd Bándy-szakértőnk jobban megszakérti.
Kerülendő a mindenféle kivizsgálást, vegzálást, felelősségrevonást, amit egy ilyen haláleset hozhat a családra, inkább kitalálták ezt a rablós sztorit. Pont, mint a McCann szülők.
33. erika — 2017-02-27 20:31
@déjvid:
igen, de úgy értettem, hogy a villany lekapcsolódása után egy ekkora létrát odavinni és odatámasztani az ablakhoz, majd felmenni rajta úgy, hogy biztos legyek benne, hogy sem a dada, sem az anya, az apa, vagy bárki más nem fog ezalatt visszamenni a gyerekszobába… háát minimum kockázatos. Ellenben ha ott lakom én is, és így nagyon jól ismerem a háziak napi rutinját és viselkedését, akkor tudhatom, hogy miután a dada lefektette a gyereket és lement a konyhába, az anya bevette magát a fürdőszobába az apa meg a könyvtárba, van legalább 3/4 órám (most hasra ütöttem, de tudjuk, hogy valójában 2 órás „ablak” volt), amikor biztosan senki nem megy a gyerekszoba felé…. na ezt már életszerűbbnek érzem.
32. déjvid — 2017-02-27 20:24
Meggymag: az írásszakértőket értettem… 🙂 Az ujjnyom-szakértőket meg még most se.
A fantomképről: ha két évvel Bruno képbe kerülése előtt a kapcsolattartó megrajzoltatja Bruno fantomképét, az legalábbis elgondolkodtató.
Erika: a kisgyerek egyedüllétére elég jó és messziről látható jelzés lehet, amikor lekapcsolják a villanyt…
31. erika — 2017-02-27 20:05
@erika:
*utána a rendőrség kérésére letagadja.
a rendőrség kérDésére, bocs az elütésért.
30. erika — 2017-02-27 20:03
Igazatok van, hogy egy létrát cipelő idegen nagyon feltűnő jelenség lett volna a potenciális szemtanúknak, főleg úgy, hogy a gyerekrablás annyira nem késő este történt, valószínű, hogy a birtok minden lakója még ébren volt. Ezért szerintem két lehetőség van:
– a létra már (jóval) korábban ott volt a birtokon, a tettes előzőleg elrejtette mondjuk egy szerszámoskamrában, tárolóban, ritkán használt pincében, stb. Vagyis ismerte a helyet, és olyasvalaki volt, aki nem kelt feltűnést, ha létrát cipel a birtokon akár fényes nappal. Kertész, szerelő, mindenes, stb. A háziak valószínűleg nem ismernek minden eszközt és szerszámot, amiket személyzet használ. Vagy amit a családfő visz oda, arra gondosan ügyelve, hogy a felesége ne vegye észre, és utána a rendőrség kérésére letagadja.
– a létrát egyáltalán nem használták a gyerekrabláshoz, később tették csak oda, hogy arra irányítsa a nyomozás figyelmét, hogy a gyereket az ablakon be- és kimászva rabolták el. Ld. még zsarolólevél az ablakpárkányon.
Mindkét verzió belső munkára utal, akár Lindbegh, akár a labilis sógornő, akár a személyzet valamelyik tagja lehetett a tettes. Az időpontválasztás is beszédes, egy házBAN tartózkodó illető tudhatta csak, hogy ez alkalmas pillanat, mert biztosan senki nem tartózkodik a gyerekszobában vagy a közelében. Ezt egy, a házat kívülről, akár távcsővel figyelő személy nem tudhatja biztosan, mikor mehet be észrevétlenül a gyerekszobába. Sajnos nagyon a család felől fúj a szél szerintem is, és engem a hideg ráz minden olyan gyerekrablásos/eltűnéses/gyilkosságos sztoritól, ahol a család a leggyanúsabb… nagyon emlékeztet a nem olyan régi Madeline esetre. Ha esetleg erről is írnál egyszer Tiboru, én nagyon szívesen olvasnám. Borzasztóan zavaros és ronda ügy az is.
29. Kave — 2017-02-27 19:23
@matney:
Azt olvastam a bankjegyekről, hogy előrelátóan a váltságdíj egy része arany certifikátokat is tartalmazott. Akkoriban ez nagyon ritka, de még hivatalos fizetőeszköznek számított, 1934-re viszont kivonták. Ezért írta fel a benzinkutas a rendszámot, és így lett gyanús a bankban.
28. becsuszoszereles1k — 2017-02-27 18:21
Csak most tűnik fel itt a nagy agyalás közben: Normális dolog egy ilyen levélen, hogy legyen rajta megszólitás, ráadásul ilyen kedves, mint „Dear…?”? :-O
A rancho fotóját elnézve, az egész csak úgy ott áll a terepen. Egy létrás elkövető bármelyik irányból, mondjuk a környező erdősből is észrevétlenül odajuthatott – és akkor már járókelő vagy szomszéd-veszély sem lehetett, bár amúgy sem tűnik egy népes környéknek; szóval, nyilván nem a szép kavicsos sétányon ballagott be…
*
Konteóm szerint ez egy hatóságilag összemontirozott story, mert az ún. amerikai álmot nem lehet felelőtlenül ellehetetleniteni adott nemzeti jelkép, sőt idol eltörlésével. És ezt komolyan vehetjük, mert még ma is úgy van, hogy a remény hal meg utoljára… Igazira sikeredett példaképet mindig is nehéz találni, nemhogy önként lemondani róla. Ha ő volt. Ha meg nem ő volt, akkor aztán még inkább irgalmatlanul példát kell statuálni, példás büntetéssel. A XX. század elején és korábban?! Nem hemzsegtek ám a világrengető tudósok, művészek, világutazók, diplomások és extrémsportosok számolatlanul, mint manapság. Akkoriban, ha valaki kitűnt, akkor az ki is tűnt. 🙂
27. meggymag — 2017-02-27 17:42
@matney:
Udvarias megszólítás és a kérdések érdekesek is, de annyira kritikusak, hogy az elsö válasz az lehetne, rendben van, de a gyerek elrablása akárhogy is vesszük, tény, hogy megtörtént.
A 16. szám alatt leírtam az elképzelésemet,amely az adatok alapján a legegyszerübbnek tünik. És más olvtársak is.
26. 404notfound — 2017-02-27 17:32
Kár, hogy nem lehet szavazni… Még spekulálok, de arra indulnék el, hogy a holttest a háztól 5 km-re volt.
25. meggymag — 2017-02-27 17:11
@déjvid:
A posztban az áll pontosabban, hogy „írás- és ujjnyomat szakértök”
Az írásszakértöknek akadt volna mit szakérteni. Három levélröl volt szó.
A poszt alapján az is kiderül, hogy az akkori rendörség, bíróság elég sok hibát ejtett. Részben az adott kutatási lehetöségek miatt részben a Lindbergh féle nyomozásvezetés miatt. Aki mindenbe beleszólt, megengedett, de föleg megtiltott, sokmindent lebénított.
Ebböl azonban egyáltalán nem arra következtetek, hogy ö lett volna a tettes.
A nyugdíjas tanárúr tudott volna pontosítani, korrigálni a rajzon, ha akarja..
Szerintem igazán nem volt makogós típus, amellett pedig ha a posztot figyelmesen olvasom, akkor kiderül, hogy egyáltalán nem véletlenül vagy emberszeretö unalomból kerülta Lindbergh által megintcsak privátin folytatott tárgyalásba. A tanárúrnak kapcsolata volt/lett a zsarolóval.
A már megismert tanácstalan, nyomozási kínlódások miatt készülhetett akár több fantomkép is. Egyikük pedig be került a jegyzökönyvbe.
85 év után és tekintettel a szereplökre meg a béna nyomozás miatt a többször is rögzített adatokon kívül akármiröl lehetne nyugodtan feltételezni, hogy befolyásolták vagy hogy semmi nem támaszt alá egy esetleges manipulációt.
24. matney — 2017-02-27 17:02
Van néhány gondolatom, kíváncsi vagyok, az értő közönség mit gondol.
1. A gyerek lefekszik 8-kor, és 10 előtt elrabolják. Ebben az időszakban 4 felnőtt tevékenykedik a házban. Nem lett volna logikus, hogy a tettes inkább késő éjjel csapjon le, amikor már mindenki lefeküdt?
2. Ha a létra valóban nem a birtokról származott, akkor ezt hogyan kell elképzelni? A tettes odavinni még viszonylag könnyen odavihette, senki sem fog gyanút, ha egy létrát cipelő férfit lát késő este… bár más kérdés, hogy mit keres egy mesterember február végén létrával a vállán, amikor 8 órakor is már töksötét van. Arról nem is beszélve, hogy ha valakivel találkozik a közelben, emlékezhetett volna rá, még egy autón is feltűnő jelenség a létra (egy teherautó, amelynek a rakterében elfér a létra, meg pláne feltűnést kelt és emlékezhet rá egy-két szembejövő). Erre nem gondolt a tettes vajon?
3. Miután elrabolta a gyereket, a tettes lemászik a létrán, fogja a (feltehetőleg kába) fiúcskát… meg a létrát, és még 100 métert cipeli mindkettőt, mire megszabadul a létrától. Életszerű ez?
4. A tettes eléggé eszes ahhoz, hogy felmérje a terepet, majd az esélyeit, észrevétlenül odajusson a házhoz, elrabolja a gyereket és elmeneküljön, viszont annyira ostoba, hogy a követeléseit tartalmazó levelet csak úgy odafirkantja a szokott kézírásával? Előre megírhatta volna írógéppel, ha az nincs, újságból kivágott szavakat összeollózva, ha az túl pepecs munka, akkor a bal kezébe fogja és nagybetűkkel ír… annyi lehetőség, hogy ne (vagy csak nehezen) lehessen felhasználni ellene bizonyítékként, és mégsem élt vele?
5. És az odafirkált, sebtében, hanyagul megírt üzenetre ráapplikál egy méretes, bonyolult logót, mint valami harmadosztályú krimiben? Valószínűleg a logó rajzolásával több időt töltött, mint a levéllel!
6. Hogyan jutottak el a benzinkutashoz a megjelölt tízdollárossal? Más bankjegyek hogyhogy nem akadtak fenn a szűrőn?
Hirtelen ennyi.
23. déjvid — 2017-02-27 15:36
Két dolog, az ujjnyomokhoz:
– valószínűleg nem „mindent” poroznak össze a gyerekszobában ujjnyomok után kutatva, hanem mondjuk csak az ablak környékét, ablakpárkányt, meg a gyerekágy lakkozott részeit. De ez csak tipp.
– a papírlapokon ebben az időben is képesek voltak ujjnyomkutatást végezni, például jódgőzzel vagy pokolkővel (ezüst-nitrát). Ezek mindegyike azonban (ebben a korban) laboratóriumot igénylő módszer, nem a helyszínen fogják végrehajtani. Ráadásul a zsarolólevelet megfogja Lindbergh, és rajta kívül szerintem még úgy harminc másik ember, mert nyilván az eseménysor legelején kézről kézre adják.
Szóval erről ennyit.
És ezek után csak egy kérdésem van:
Miért voltak a védelemnek saját ujjnyomszakértői…? Hol találtak olyan elkövetői ujjnyomot, amiről a védelem szakértői nyilván azt mutatták volna ki, hogy NEM Brunótól származnak…?
* * * * * * *
„Az első temetői randi után kihallgatják Condont, aki egy egészen részletes személyleírást ad „John” -ról, de ami – első körben – nem nagyon hasonlít Brunóra. Igaz, a jegyzőkönyvekbe már egy olyan fantomrajz kerül, amelyik nagyon is.”
Az első temetői randi két évvel Bruno képbe kerülése ELŐTT van. Ha ekkor készül egy olyan fantomkép, ami hasonlít rá, az azért elég elgondolkodtató. A nyugdíjas tanárúr szóban valószínűleg makogott valamit a véznakövér, amolyan magas-alacsony férfiról („John”-ról), amit utána a rajzolás közben azért nyilván tudott pontosítani. Hogy értem ezt…? Pl. a részletes személyleírásban benne lehet pl. a kimondottan magas orr, erőszakos homlokcsonttal és szigorú szemöldökkel. Aztán ezen mindenki azt ért, amit akar; de ha egy rajzolónak diktálom le, ÉS LÁTOM A RAJZÁT és korrigálni tudom, akkor a rajz hasonlítani fog az emberre, de valaki más nyilván más személyleírást adna róla (avagy „miafene az a’ erőszakos homolok…?!”)
(Ez nem zárja ki, hogy befolyásolták; de nem is támaszt alá semmilyen manipulációt, szerintem)
d.
22. tiboru — 2017-02-27 14:01
@daneelolivaw:
Rengeteg friss hír szól róla, de a saját bőrömön is érzem…
http://hirtv.hu/ahirtvhirei/csodbe-ment-az-alexandra-1381643
http://www.napi.hu/magyar_vallalatok/alexandra-csod_ok_vennek_at_a_konyvesboltokat.630464.html
http://pestisracok.hu/latvanyosan-dol-ossze-az-alexandra-birodalom-veszpremben-mar-zartak-az-egyik-uzletet/
És folytathatnán 🙁
21. kaffer — 2017-02-27 13:29
@qdiace:
Érdekes..
De mi lehet az az április elsejei tréfa,
aminek ilyen borzalmas lesz a vége ?
20. daneelolivaw — 2017-02-27 13:27
off:
„És ne feledd: Alexandrából ne vegyél könyvet, mert nem fizetik ki sem a kiadónak, sem a szerzőnek…”
ez komoly? van rola valami bovebb infod? erdekelne
19. hazitroll — 2017-02-27 13:22
@tiboru: Mondjuk délután jön a takarítónő, körbeporolja a gyerekszobát, aztán épp csak beteszik aludni a babát, aki viszont nem alszik, hanem matat. Húsz hónaposan már tud mászkálni… Jó, kicsit erőltetett, de ezt tudom egyedül elképzelni, ha valóban csak ennyi ujjlenyomat volt, és nem egy rém profi többfős brigád csinálta a gyerekrablást. Amit azért nem éreznék jó megoldásnak, mert akkor szimplán kesztyűben dolgoztak volna.
18. tiboru — 2017-02-27 12:37
@qdiace:
Érdekes verzió…
17. qdiace — 2017-02-27 12:22
A „tréfának indult” verzió lavinát indított el az agyamban.
Tréfálkozós nap: április elseje. Ebből is ragadjuk meg az 1998. évit.
Nem lehet az, hogy — bárki is légyen az elkövető — Zsófival szemben is tréfának indult? Aztán mikor megvolt a baj, akkor nyomhamisítás, stb…
https://konteo.blogrepublik.eu/2013/11/21/a-kormendi-gyerekgyilkossag/
16. meggymag — 2017-02-27 12:05
Bevallom, én még nem hallottam erröl az esetröl, számomra itt minden új. Akkor is, Fisch Izidorra tippelek mint tettesre.
Abból indulok ki, hogy megbízhatóak azok a konkrét adatok amiket tiboru idéz, elmond.
Bizonyos Fisch Izidornak nincs elég pénze, ellenben tudomása van a Magányos Sas családjáról és vagyonáról.
Megfigyeli a házat és környékét, szóba elegyedik valamilyen nem kétes alkalmakkal a ház valamely vagy több lakójával (a dadától a takarítónön!! keresztül a hisztis sógornövel bezárólag). A létra már kész van vagy majdnem és ismeri a napi fix programok lefolyását.
Tudomást szerez az elnapolt elutazásról is.
1932 Március 1-én délelött Fisch Izidor útlevelet kérvényez, késö este pedig lecsap.
Magával viszi nemcsak a létrát hanem a vésöt is, ujjlenyomat lemosót, kutya elnémítót, gyerekszáj leragasztót és valamilyen gyerekszállításra alkalmas szerkentyüt.
Egyúttal a zsaroló levelet is, amit öis megírhatott, söt, a Brunó képességeihez mérten elönyben van. Firkálhat Izidor is németes angolsággal és helytelenül, a szándékosság szemmellátható. A feltünöen más minöségü kép azonban alig lehetne a Brunó választása.
A gyermekrablás elökészítésben esetleg többet vagy másként segített neki a takarítónö, mint ahogyan annak a tulajdonképpeni jelentését képes volt megítélni, azután pedig nem maradhatott sok választása. Vagy cinkosa is volt Izidornak, akivel párosan és anyagilag bebiztosítva vándorolt volna tovább, ezúttal Németországba ha minden sikerül. Így azonban Izidor passzolt és eltünt, Violet meg nem tudott volna összefüggöen tagadni.
A nyomtalan elrablás sikerül, de a pénzrecseregyermek feje valamilyen módon halálosan megsérül. Izidor el is földeli öt a Lindbergh birtoktól kb. 5 km-re, még azon éjjel, siettében nem túl mélyre, a zsarolást azonban folytatja.
Mindenesetre már kért útlevelet, és alig egy év múlva, 1933-ban el is repül, hová? Lipcsébe. Nemsokára ott tényleg meghal, vagy csak adminisztratíve.
Mivel személyesen járt már Izidor a Lindbergh féle ház körül, most, 1932 folyamán ajánlatos lesz neki minél jobban visszavonulni.
John Condont azonban a fizimiskája is arra teremtette, hogy kényes helyröl (kellö szigorúsággal, körmönfontsággal, a saját fontosságát nyilvánosan mutogatva), de kiszedje az ott fölöslegesnek látszó összeget. Nem is akárhogy, temetöben, fadobozban 1932 Március utolsó napján. (lehetséges, hogy tényleg asszisztált is neki az a képtelenül hülye Lindbergh?).
A visszaadandó gyereket pedig -ajánlotta hívö alázatossággal- helyezzék majd elöször a katolikus egyház kebelére, csak azután az anyjáéra, hogy pl. annak a megrázkódtatása elviselhetö legyen. Így nöhet még egy kicsit a nyilvános feszültség is és ezáltal a sajtó bevétele is. Meg a sajátmaga iránti, jövedelmezö kereslet is.
A váltságdíjat legalább három helyre kell szétosztani:
a legtöbb az az Izidoré, aki azután, 1933-ban el is tünik végleg.
Egy „semmiséget” Condon megtart magának amiröl sohse lehet tudni mire lehetne egyszer jó.
Jócskán kell juttatni azonban a német származású Bruno Hauptmannak, hiszen az ö mühelyében készült el a létra, vagy Bruno maga ácsolta össze mint „gyakorlott” létrakészítö. Izidor, mint németül beszélö ismeröse esetleg ott is lakott nála jó darabig. Nem utolsó sorban azonban mint szóbajövö, gyanusítható tettesnek, akinél ott lesz majd egy csomó a váltságdíj pénzböl, Condon telefonszáma a szekrénye! belsö falára mázolva; Brunó, aki nem ment a gyermekrablás másnapján munkába. Mert elözö este barátilag leitatták v. elaltattákv. bedrogozták.
1934-ben aztán tényleg feltünik Brunó mint gyanus tettes, besegítve vagy peche volt.
Brunó tagadja a tettességet de tudhatott sokmindenröl,
A tett idöpontjára még kevésbé emlékszik pontosan mint egyebekre, hiszen nem volt magánál.
El is mesél a kormányzónak mindent, kissé ködösen, aki így jön rá, hogy Brunó nem a tettes. Viszont semmi meggyözöt, valami konkrétet, nem lehet kihozni a vallomásából.
A reávalló nyomoknak nagyobb a hitele. Hiszen megvan neki a „létrás” elöélete, a kétéve fel nem sepert faforgácsok, a feltételezetten német anyanyelvüségre valló zsaroló levél, a másnapi munkahelyi hiányzása. A nyomás is nagy, hogy még mindig nincs meg egy ilyen rettenetes ügyben a tettes.
Vagy pedig éppen mindenröl tudott. Azért hajtogatta a kormányzó, hogy nem Brunó a tettes, de nem folytatta tovább, mivel Brunó nem jelentette fel és nem is akadályozta meg Izidort.
Szerintem ha már odament a kormányzó a Brunóhoz, akkor arról mindenképpen kellett maradnia valamilyen komoly nyomnak, azért íratta fel a beszélgetést.
Meg aztán oda se akartak nagyon hallgatni a döntö jogászok, mint ahogy a védelem írás- és ujjnyomszakértöit sem vették figyelembe. Nem vizsgálódtak behatóan a bemondott Fisch Izidor személye körül sem, aki állítólag csak letétbe helyezte el Brunónál a pénzét (azzal, hogy majd visszajön, dehogyis marad el végleg, s akkor szüksége lesz rá).
De Izidor nem jött, a kis holttestet idö elött elhamvasztották, a takarítónö öngyilkos lett, a házörzö kutya átmenetileg megsiketült, az idegbajos nagynéni pedig bevonult végleg a bolondokházába.
Brunót meg kivégezték.
15. tiboru — 2017-02-27 11:42
@hazitroll:
„Hogy ujjlenyomat nem volt a szobában, azt egy takarítással meg tudom magyarázni…”
Olyan takarítással, ami csak a felnőttek ujjnyomát tünteti el, a gyereké megmarad?
14. hazitroll — 2017-02-27 11:30
Nekem az teljesen irreális, hogy ha valaki barkácsol bármit, akkor két évvel később miért van ott a műhelyében abból származó hulladék. Soha nem takarított volna?
Illetve ha jól számolom, legalább 2750 bankjegy sorozatszámát mind felírták, és minden kereskedelmi bankba eljuttatták, hogy ha bármi gyanús bankót talál bárki, azt ellenőrizzék? Nekem ez kicsit furának tűnik, bár ezt még el tudom hinni.
Hogy ujjlenyomat nem volt a szobában, azt egy takarítással meg tudom magyarázni, de a levélen sem volt? Egyiken sem? Ha valóban nem, akkor egy dörzsöltebb bűnöző lenne, de a harmincas évek elején szerintem annyira még nem volt evidens, hogy ujjlenyomatot keressenek. A levél külalalakja meg azért nem egy tüchtig, művelt, rendezett elkövetőre utal. Nekem speciel nehezemre esett elolvasni…
Szóval nem Bruno szerintem.
13. kivancsi — 2017-02-27 11:11
Üdv mindenkinek
Az írás kitünő mint mindig.
Tiboru engem a pénz dolog zavar.
Lehet hogy rosszul értem de $70 000 fizettek ki de csak max $20 000 találtak meg? És a váltókkal mi lett? Senki nem próbálta beváltani őket? Megtalálták valaha is ezeket?
Hauptmann szerintem nem volt ártalan de egyedül nem tudta volna megcsinálni. Szerintem ez belső embernek is részt kellet benne vennie. A kutya nem ugatott és ponosan tudta melyik a gyerekszoba ablaka ja és gyerek sem sírt fel.
12. becsuszoszereles1k — 2017-02-27 10:27
Csak nézd meg a gépet, amit magának épitett, amivel több, mint 30 órát volt a levegőben, egyedül…
„Nem riasztja vissza, hogy előtte többen életükkel fizettek ezért a célért….A Spirit of St. Louis vászonból és zongorahúrokból készült, törékeny volt, és kevesen hittek benne. Lucky Lindynek csúfolják a gépet…Harminc óra a levegőben,egyedül!”
Archívum: 1927: Lindbergh nagy útja és kalandos élete – NOL.hu
11. becsuszoszereles1k — 2017-02-27 10:21
Moral insanity -, és a gazdit miért ugatná meg saját kutyájuk?
Fanatizmusa repitette a magasba, szó szerint is, de lenn a földön, a társadalomban és saját közösségében mindig hánykolódott a hajója, teljes katasztrófát szenvedve. Különféle szerzők – nem túlzottan elmélyedve, csak ami úgy rendelkezésre áll információkat igy-úgy szerkesztgetve – kettős életről beszélnek, de az inkább párhuzamos élet volt. A menekülési út mindig a repülés lett, ami persze dicsőség is volt, de főként a határok levetése, mondhatni: tagadása. Katonai repülő volt ő mindig is, háborúban békében. Hawaii-n halt meg öregségben. Hawaiiról is elmondható, hogy gakorlatilag mindentől egyformán nagyon távol esik…
Feltünt, hogy elsőre, de másodikra sem találja az ember Lindbergh életrajzában a születési családját. Kezd egyre furábbá válni, miért egyből az ő dicsőségével kezdődik a történet, eltekintve a születési évszámától.
Hát azért volt ott egy még 1 éves csecsemőként bevándorolt svéd családbeli papa, Amerikában egyetemet végzett jogász, ügyész, jólismert közéleti személyiség, képviselő, politikus, akinek aztán leáldozott politikai karrierje a háborúellenes programjának köszönhetően…Már a válás is felmerül a szülők között, végül a feleség, Charles anyja részéről külön élés lesz belőle…Nem sokára aztán – egy ismételt politikai fellángolási időszak után – Charles apja megbetegszik és agytumorban elhalálozik. Előző házasságából megözvegyülten hátra hagyva két nagyobb leánygyermeket is feleségére. Charles épp 12 éves kiskamasz ekkor. A tehetős családból származó, amúgy szintén egyetemet végzett kémia tanárnő mama ezentúl is mindent előteremt fia előmenetele érdekében. Meg kell emliteni, hogy Lindbergh felesége, a Lindbergh bébi édesanyja is aktiv politikusi családból való volt, a papa nagykövet is volt Mexikóban. Mindenesetre, csupa nők között nő fel, de legalább is sok nő veszi körül. Azért – amennyiben bizonyitható is -, a több (három) titkos család, de inkább csak „fészekalja”, a genetikai blabla és náci elméletek felé való elhajlás mind érzelmi zavarokra vall, és ez nem áll ellenmondásban az érzelmek hiányával. Ami nyilván egy eltorzultság, egy torz válaszreakció vagy „feldolgozás”. Már ha a kamaszkori hebefreniát vesszük, ami maga a moral insanity. Meghasonlottság?
Hogy Lindbergh életében a papát kellett-e utolérni, netán túlszárnyalni és milyen motivációból; vagy a mama szerepe a fontos, vagy a két féltestvér lányé; vagy mi zavarta meg lelkileg, ez a nagy kérdés. Még az is lehet, hogy repülés közben érte valami, de az már csak valami plusz lehetne a mérleg serpenyőjében.
Itt a családi krónika:
https://www.google.co.il/url?sa=t&rct=j&q=&esrc=s&source=web&cd=1&cad=rja&uact=8&ved=0ahUKEwjDmMLA6K7SAhVCshQKHU3NCkoQFggiMAA&url=http%3A%2F%2Fsites.mnhs.org%2Fhistoric-sites%2Fcharles-lindbergh-historic-site%2Flindbergh-family&usg=AFQjCNFYvGP-PDpCt7jJru5SaMeqv94QKA&sig2=TfEk46-JEEon12rvVjVdqQ&bvm=bv.148073327,d.d24
A kiszolgáltatott, védtelen, ártatlan elrabolt bébi tragédiáját egy, a korábbi esethez hasonló szélsőséges viccelődés következményének tartom, egy szörnyű balesetnek, mindenképp a fenti kórkép gyanújával.
Nem volt ott senki beavatott vagy cinkos, se kutyaugatás. A késöbbi elitélt és esetleges társa szerintem is csak „rárepült” az újsághirre. Amint az iskolaigazgató is, ami aztán végképp érthetetlen, de már mindegy is…
10. gigabursch — 2017-02-27 03:51
Véleményem szerint saját rendezésű ügy volt.
Fogyott a lé,kellett valami pénz. Kissé zavaros volt a kölök, nosza rajta…
9. meggymag — 2017-02-27 00:36
@untermensch4:2.
Sztem Lindberg csak azért „süketítette” meg a kutyát mert ún. cinkosokat keresett az általa vezetett sikertelen nyomozásban.
8. kaffer — 2017-02-26 23:51
Itt is az a fő kérdés, hogy a „tények” közül mennyi az igaz és mennyi rárakódott legenda. Ha valóban német ember írta a levelet, ha valóban nála találták a pénzt / akkor egy csórónak nem igen volt becsületes úton ennyi pénze /ha valóban igaz a létra és forgács kapcsolata, ha valóban igaz, hogy meg megtalálták nála a közvetítő telefonszámát, akkor nem sok kérdés maradt nyitva. Amúgy is ez tűnik a legéletszerűbbnek. Aztán hogy szegény gyermek véletlenül halt e meg, vagy eleve ez volt a terv, azt csak a bűnös tudta.
7. meggymag — 2017-02-26 23:46
Köszi a posztért. Gyönyörü és hatalmas lett, a sok képpel együtt.
Még nem olvastam végig, de veszem észre, hogy a Charles a nagyon becsvágyóak könnyelmüségével és a kockázat lebecsülésével, másodpilóta nélkül indul el egy ilyen légi útra.
Lesz, ami lesz, siker esetén nem kell azon senkivel osztoznia!
6. tiboru — 2017-02-26 23:22
@déjvid:
Igen, úgy tudom, hogy még aznap este.
5. déjvid — 2017-02-26 22:06
Abszolút mellékvágány, de az oktatópilóta eljátszott szívrohama szerintem igenis kifinomult és fergeteges 😀 Én hangosan felröhögtem…
A levelet „azonnal” átadják a rendőröknek egyébként…?
4. komojtalan — 2017-02-26 21:47
@clavell77: Azt a filmet én is láttam, de a fene sem emlékszik már rá. A megírt levél azért elég sok konteót kizár, nem 2 perc egy ilyent megírni. Azt hogy ki volt nem tudom, de én is azt valószínűsítem hogy „baleset” volt, azaz gyerek rablásnak indult, de rosszul sült el. Volt ilyen nálunk is, egyik Mág könyvben olvastam. Természetesen belső forrás is kellett, miért nem vizsgálták ki ismerhette az állítólagos elkövetőt?
3. tiboru — 2017-02-26 21:23
@untermensch4:
Az egy másik kutya és másik család volt 🙂
2. untermensch4 — 2017-02-26 21:21
” Miért nem ugatott a család kutyája, amikor az emberrabló bemászott az emeleti ablakon? A kutya hírhedt volt arról, hogy minden idegen közeledtére fülsiketítő figyelmeztetésbe kezdett már akkor, amikor ez csak megállt a ház kerítése mellett. Amikor ezt Anne a rendőrségnek elmesélte, Lindbergh azonnal helyesbített és pontosította a felesége által elmondottakat azzal, hogy ez nem is pont így van, a kutya hallása amúgy is egyre rosszabb.”
” Betegesen féltékeny volt a párra és a később megszületett gyerekre, egyszer állítólag még a család kutyáját is agyonverte az egyik hisztériás rohamában.”
Nem is csoda hogy az agyonvert kutya nem ugat… 🙂
Sztem Lindbergh volt az, Smith kisasszonnyal akit eredetileg a poénkodáshoz vont be de rosszul alakultak a dolgok. Ő eugenikusan túl tudott lépni a baleseten, a nő idegileg nem.
1. clavell77 — 2017-02-26 19:40
Szia tiboru!
Ez ismét nagyon érdekes és részletes volt ! Láttam egyszer erről a történetről egy filmet, abban is volt arra célzás, hogy vélhetően (az emberrabló) leejtették a babát; én is ezt a teóriát tartom valószínűnek, ámbár szárazon a tényeket nézve persze egyik konteo sem zárható ki. Köszi a sztorit ! 🙂
RSS feed for comments on this post.