Obama elnök mai bejelentése önmagában hordozza a villámkonteó műfaja bevezetésének indoklását, hiszen a gyorsposztokat mintha az ilyen esetekre találták (találtuk) volna ki.
Biztosan mindenki értesült már róla: a pakisztáni Abbottabad mellett, rövid (mindössze 40 perces) tűzharc eredményeként egy amerikai különleges alakulat likvidálta az al-Kaida terrorhálózat emblematikus vezetőjét, Oszama bin Ladent.
Hazafiak lévén, az első villámkonteónk természetesen magyar, s egy olyan eseménysorozattal kapcsolatos, amelynek sem történelmi előzményeit, sem legújabb fejleményeit – szerintem – nem igazán kell részleteznem, hiszen napok óta minden médiumban ez a vezető hír…
Az utókorra is gondolva azért egy-két bővített mondatban összefoglalom a perceken belül kifejtésre kerülő konteó közvetlen előzményeit:
A kedves olvasók hamarosan forradalmi kísérlet szemtanúi lehetnek itt, a Konteóblogon. Naba nickű hűséges kommentelőnk javasolta a múltkor, hogy – a hagyományos, kidolgozott és terjedelmes posztok mellett – fontoljam meg a „rövidhír” típusú alkalmi írások megjelentetését, ahol csak egy-egy ötletet (alapkonteót) dobok fel, amit aztán a hozzászólók frankón szétcincálhatnak.
A bloggazda világéletében rugalmas volt, ugyanakkor fogékony az érdekesnek tűnő kísérletekre, ezért a Konteóblog főszerkesztősége a mai napon soron kívüli értekezletet tartott, ahol döntés született a (főosztály jogállású) Villámkonteó Osztály létrehozásáról.
Az utóbbi időben jól kitárgyaltuk az emberiségre leselkedő különféle gigantikus veszélyeket, a világuralomra törő társaságokat, éghajlatváltozást, gyógyíthatatlan betegséget, de emberemlékezet óta nem foglalkoztunk egyének titokzatos halálával, noha számtalan ilyen figyel a bloggazda várólistáján.
Mai voksolásunkkal ezt a hiányosságot próbáljuk orvosolni. Kedves olvasó, a kattintás után szavazhatsz a legközelebbi konteótémára.
Az emberek mindig is hajlamosak voltak arra, hogy (szűk vagy tágabb körű) baráti társaságokba szerveződve múlassák az időt, majd – ha a szükség úgy hozza – segítsék egymást. És milyen közeg lenne erre alkalmasabb, mint a főiskolai-egyetemi campusok, ahol életkor, érdeklődési körök és megfogalmazott életcélok tekintetében rengeteg a közös nevező…
Mai posztunk (olvasóink akaratának megfelelően) az egyik leghíresebb, rengeteg kérdőjellel, titokkal és gyanakvással övezett társasággal foglalkozik, melynek hatalma és befolyása – legalábbis a konteósok szerint – már réges-régen messze túlnőtt egy klasszikus haveri kör bulizós hangulatán.
A konteósok (a Voynich-kézirattal foglalkozó poszt kommentjeinek tanúsága szerint) igencsak kedvelik a régi kéziratok megfejtésével összefüggő feladatokat. Mai kínálatunk egy hasonlót mutat be, noha ebben az esetben nem is az írás tartalma a kérdés (ezt már nagyjából lefordították és a java hozzáférhető a neten), hanem az alkotók szándéka.
Találgassunk tehát együtt a mai, kicsit rendhagyó poszt kommentjei között: miért is készülhetett a híres Kumráni Réztekercs és kik voltak a szerzői?
Amikor a hetvenes évek második felében a san franciscói meleg közösség egyre több tagja kapott furcsábbnál furcsább fertőzést, majd – viszonylag rövid időn belül – a legtriviálisabb betegségekben sorra elhunytak, senki nem értette, mi is történik valójában. Azóta tudjuk, hogy egy végzetes (az angolból eredő betűszóval AIDS-nek elnevezett) kór első áldozatai voltak.
Sokan és sokszor feltették maguknak (és másoknak) a megkerülhetetlen kérdést: honnan származik a huszadik század pestisének nevezett borzalom? Hol volt eddig? Tényleg gyógyíthatatlan? Valóban csak testnedvek cseréjével terjed?
A konteósoknak mindenre van válaszuk, sőt: válaszaik. Az AIDS sem kivétel. Olvassátok és reszkessetek. De jobbat mondok: inkább védekezzetek!
A Voynich-kéziraton edződött konteósok biztosan érdeklődve olvassák majd ezt a rövidhírt, ami alkalmas arra, hogy megtornáztassátok a tavaszi punnyadás miatt ellustult agytekervényeiteket. Angol nyelvtudás előny, de nem kötelező!
Kattintsatok erre a linkre és adjatok bele apait-anyait; persze ha vannak ötleteitek, akár oda, akár ide beküldhetitek őket a kommentek között. A sikeres megfejtés után legfeljebb együtt utazunk St. Louisba!
A terrorizmus, pontosabban az ettől való félelem (főleg az emlékezetes, tragikus és általunk is bemutatott 9/11 óta) belopakodott a hétköznapjainkat betöltő gondolatok közé. Mondom ezt akkor is, ha tudom, hogy Magyarország közelmúltját és jelenét (pár elmekórtani, és szerény véleményem szerint a hivatalosságok részéről jócskán eltúlzott esettől eltekintve) hasonló problémák nem árnyékolták be.
És ne kérdezze senki, hogy akkor mi szükség van több száz fős Terrorelhárítási Központra – ez konteó lenne, s tudjátok, hogy az ilyesmitől távol tartjuk magunkat…
Vannak azonban nálunk balszerencsésebb országok, ahol a robbantások, merényletek és szabotázsakciók eddig sok száz, sok ezer ember életét követelték; ahol az állam hősies erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ártatlan polgárainak életét és testi épségét, az infrastruktúrát megvédje ezektől az alattomos támadásoktól; ahol a biztonsági és fegyveres szervezetek, továbbá a teljes igazság- és jogszolgáltatási vertikum éjt nappallá téve azon ügyködik, hogy az elkövetőket felderítsék, elfogják, s végül elnyerjék méltó büntetésüket; ez utóbbit lehetőleg hosszú-hosszú, fegyházban eltöltött években, esetleg pár méter kötélben vagy néhány jól irányzott lövésben megtestesítve.
Oké, a kötelező kincstári bullshit bevezetőn túl is vagyunk. Lássuk, mi is történt terrorizmus-ügyben az elmúlt bő tíz évben az Orosz Föderáció területén.
Kíváncsi lennék az arcotokra, ha azt mondanám, hogy – bizonyos vélemények szerint – bolygónkon létezik egy növény, melynek értelmes és célzatos felhasználása megszüntetné (de legalábbis csökkentené) az éhezést, környezetbarát üzemanyagforrás, kiváló alapanyaga lenne a textiliparnak, elsőosztályú természetes gyógyszer, nagyszerű táplálékkiegészítő és kozmetikai szer, ugyanakkor állatok takarmányozására is használható, no meg arról se feledkezzünk el, hogy papír-alapanyagként is bevált – és nem is említettem az összes előnyét.
Ugye nagyszerűen hangzik? És logikus a kérdés: hát akkor miért nem termesztik millió és millió hektáron, Norvégiától Magyarországon keresztül Patagóniáig? Miért nem alakult ki egy szakosodott feldolgozóipar, és miért nem ez a Föld gazdaságának húzóágazata?
Amikor 1983. szeptember elsején, helyi idő szerint hajnali háromkor (GMT szerint még csak augusztus 31-én, 13:00-kor) a dél-koreai légitársaság KAL-007-es járata tankolás után felszállt az alaszkai Anchorage repteréről, minden jel arra utalt, hogy egy eseménytelen (semleges, illetve baráti légtéren keresztül vezető) hétezer kilométeres út előtt áll végcéljáig, Szöulig. A 246 utas és a 23 fős személyzet egy sima, nyolc órás rutinrepülésre készült.
A szovjet légierő azonban másképp gondolta. Nagyon másképp. Lássuk, mi minden lehetett a háttérben.
Mai posztunkban az elmúlt három évtized azon slágergyanús témáját járjuk körül egy kicsit, amely lassanként olyan médiastátuszra tett szert, mint egykoron a labdarúgás, az államháztartási reform, vagy a különféle fogyókúrás topikok: tényleg mindenki ért hozzá, de legalábbis mindenkinek van róla véleménye, s nem fél ezt nyilvánosságra hozni.
Az éghajlatváltozásról és a globális felmelegedésről, ennek vélt (vagy valós) okairól és következményeiről értekezett már alanyi költőtől kezdve harangöntőn át amerikai alelnökig mindenki, tán még éghajlatkutató is; majd pont a konteóblog marad ki az össznépi hejehujából! Írásunkhoz jó szórakozást, kellemes tavaszi hőmérsékletet és (átlagos olvasási gyorsaság mellett) minimum 9 perc szabadidőt kívánunk.
Mai összeesküvéselméletünk (vagy inkább: ~eink) segítségével ismét hazai vizekre evezünk. Az újkori magyar kriminalisztika történetének legvéresebb bűncselekménye kilenc éve ad kifogyhatatlannak tűnő hajtó- és kenőanyagot nemzetünk legjobb konteósainak, akik – amint azt látni fogjuk alant – büszkén veszik fel a versenyt a műveltnek mondott Nyugat legpihentebb elméivel.
Posztunk célja nem a – meglehetősen rosszízű kritikák céltáblájaként elhíresült – nyomozás, nem is a szekérderéknyi rendőri, ügyészi és bírói hiba feltérképezése (noha a posztírónak ezekről is markáns véleménye van), ezért az előzményt (mármint az összeesküvéselméletek előzményét, magát a nyolcas emberölés körülményeit) csak röviden villantjuk fel, a legszükségesebbnek ítélt részletekkel.
Nem, nem április elsejei tréfálkozás; a Konteóblog ezennel kiírja a következő szavazást az általatok legkívánatosabbnak tartott következő témáról. A szokásoknak megfelelően ismét négy lehetőség közül választhattok, s ehhez nem kell mást tennetek, mint egyet kattintanotok az itt alul szereplő lehetőségek közül egyre.
Noha sokáig húzódoztam a téma megérintésétől, számos olvasói komment és levél meggyőzött arról, hogy – az angol amerikai eredeti verzió után a nemzetközi közbeszédben is simán kilenc-tizenegy (Nine-Eleven) néven elhíresült, ma éppen a nyolcadik évfordulóját ülő – amerikai terrortámadás-sorozatot nem kerülhetjük meg. Olyan sorsfordító momentuma ez a kortárs világ történelmének, hogy egyes – formabontó – szakemberek egyenesen innen számítják a huszonegyedik századot.
Hölgyeim és uraim! Vegyünk mély lélegzetet és kezdjünk el közösen emlékezni arra a keddi napra, illetve valós (vagy annak vélt) hátterére, magyarázataira. Megint szólok előre, hogy hosszú-hosszú (több, mint 25 ezer karakteres!) poszt következik; készüljetek fel rá…
Soron kívüli, sajnálatosan rövid konteó következik, ami nem volt ugyan betervezve, de a napokban nyilvánosságra (vagyis a netre) kikerült egyik – roppant tetszetős, színkódos – világtérkép beindította a bloggazda fantáziáját.
Mert mindannyian tudjuk ugye, hogy a titkosszolgálatok, a terrorelhárítók és a bűnügyi szervek egyaránt előszeretettel használják a különféle közösségi oldalakat annak érdekében, hogy a júzerek által oda (sokszor ostoba, felelőtlen módon) felpakolt adatok, információk alapján kisakkozzák, hogy ki kivel, merre, mennyi, hol és miért.
Azt, hogy az amerikai vagy az orosz titkosszolgálatok szemrebbenés nélkül képesek bárkit eltenni láb alól, aki terveik útjába áll – minden konteós tudja. Azt viszont, hogy a sokkal gentlemanebb reputációnak örvendő brit szervízesek sem hezitálnak, ha valaki Őfelsége aktuális kormánya elképzeléseinek útjába áll – a 007-es ügynök történetei ellenére – nehezen tudjuk feldolgozni, noha dr. David Kelly története meglehetősen egyértelmű érveket sorakoztat fel a borzongás mellett.
Egy biztos: úgy tűnik, tömegpusztító fegyverekkel foglalkozni nemcsak a biológiai vagy kémiai hatóanyag miatt lehet veszélyes. És az is tuti, hogy ezek a szemetek tényleg megölték Kennyt Kellyt!
Mai posztunk főhőse eddig háromszor végzett a második helyen a témaszavazásokon, s ezzel kiérdemelte a külön a számára alapított Konteó-Ezüstérem Örökös Birtokosa megtisztelő titulus viselésének jogát. Úgy gondoltam, hogy ezek után végre tényleg itt az ideje megismerkedni annak az embernek az életével és halálával, aki ugyan még életében elnyerte a roppant hízelgő „Isten bankára” címet, de minden jel arra utal, hogy olyan nagy hasznát nem vette a kiemelt ügyfélnek. Sőt.
Tisztelt olvasók, ismerkedjetek meg Roberto Calvi szövevényes történetével.
A múltkori szavazás eredménye (a négy témára leadott 919 szavazatból 327, vagyis közel 36%) arra kötelezi a bloggazdát, hogy a Konteóblog legújabb posztja az utóbbi hetekben-hónapokban az arab világon végigsöprő (akár forradalminak is nevezhető) megmozdulás-sorozatot vegye górcső alá, összegyűjtve azokat a találgatásokat, amelyek főként a miértekre vonatkoznak. Hangsúlyozom, hogy nem célunk egy teljes biztonságpolitikai elemzés közzététele – az egy másik (talán kicsit szárazabb) műfaj, s mint ilyen, egy másik blogba való…
A hatvanas évek Amerikájának légköre, a híres embereket (főleg csúcspolitikusokat) sújtó, akkoriban bekövetkezett erőszakos halálsorozat a legigényesebb ízlésű konteóhívők elvárásait is maradéktalanul kielégíti. Az összeesküvéselméletek kialakulásához és burjánzásához nehezen lehet kedvezőbb terepet találni az említett területnél és időszaknál.
A fenti állítás egyik bizonyítéka (a JFK-t és az RFK-t érintő, általunk is megtárgyalt események mellett) egy fekete bőrű, 39 éves alabamai baptista lelkész (a mai napig nem kellőképpen tisztázott körülmények közepette történt) meggyilkolása 1968 tavaszán.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!