Nagy német adókonteó
A Konteóblog (hasonlóan a magára valamit is adó versenytársaihoz) az ismeretterjesztés és az egészséges paranoia kialakításának nemes célkitűzésein túl a közfeladatok ellátásának nehéz terheit is részben magára vállalja.
Mai (kicsit rendhagyó, rövid és soron kívüli) posztunk reakció egy aktuális külgazdasági (külpolitikai?) hírre, amivel az elmúlt két hétben a hírportálok oldalain többször is találkozhattunk. A témával összefüggő reflexióitokra – mint mindig – most is kíváncsiak vagyunk.
Illuminátusok
Dan Brown „Angyalok és démonok” című bestsellerének egyik pozitív hozadéka (a szerző bankszámlájának gyarapodása mellett) az, hogy tíz- (ha nem száz-) milliók kapják fel a fejüket, ha az Illuminátusokról hallanak. Mivel mégiscsak egy thrillerről (és nem vallástörténeti munkáról) van szó, a mezei olvasók nem mindig tudják eldönteni, hogy a leírtakból mi a fikció és mi a históriai tényállítás. Mai posztunk elsősorban nekik akar segíteni, na és a konteósok is kapnak egy-két csócsálnivalót.
Ajánló – filmek
Egy jogállamban az öszeesküvéselméletek iránt érdeklődő tömegeknek joguk van ahhoz, hogy szabadidejükben rögeszméikhez többé-kevésbé illő szórakozási lehetőségek közül válasszanak, a konteóblog pedig – ahogyan azt többször tapasztalhattátok – közszolgálati feladatokat is ellát.
Az itt olvasható könyvajánló, valamint a nagy sikerű linkajánló mellé mai posztunkban mozgókép-ajánlót kaptok tehát; olyan filmekre hívjuk fel a figyelmeteket, amelyek megtekintése több előnnyel is jár: egyfelől kulturált szórakozást nyújtanak (ha nem is olyan mértékűt, mint A darabolós gyilkos szexuális élete), másfelől szélesítik a látókört (és még az eddigieknél is profibb kommentekre fognak ösztönözni), harmadrészt pedig addig sem kell a konteókban nem hívő, unalmas családtagjaitokkal és/vagy barátaitokkal egy levegőt szívnotok.
Az Elvis-legenda
Lassan már 35 éve annak, hogy 1977. augusztus 16-án a Tennessee állambeli Memphisben található birtokán holtan lelnek Elvis Aaron Presley-re, minden idők egyik legsikeresebb, legismertebb és legbúgóhangúbb előadóművészére. A rock’n’roll királya (avagy – a Zámbó Jimmy-rajongókon kívüli keveseknek – simán: A Király) 42 évesen igazolt át a Nagy Égi Impresszárióhoz. Életéhez és halálához (már ha elfogadjuk, hogy valóban elhunyt) számos találgatás fűződik. Ezek közül szemelgetünk ma egy kicsit.
Tunguzka-rejtély
Százegy évvel ezelőtt, Szibéria kellős közepén egy olyan természeti (?) jelenségre került sor, amelyet bízvást benevezhetünk a „huszadik század legrejtélyesebb eseménye” versenyre, és nem tévedek sokat, ha azt mondom, hogy komoly esélyekkel indulhatna valamelyik pontszerző helyért.
Az eddigiektől kicsit eltérő módon mai konteónk joggal viselheti a „biogazdaságból származó termék” címkét, hiszen a magyarázatok többségének megértése feltételez egy minimális természettudományos tájékozottságot. A keményvonalas fanoknak üzenem: nyugi, azért ufók is lesznek!
Nikola Tesla 2.0
Nikola Tesla földi pályafutásának első 25 évéről szóló múltkori posztunk örvendetes olvasottságától fellelkesülve nekilátunk tehát továbbgörgetni a tudománytörténet egyik legrejtélyesebb alakjának élettörténetét. Igyekszünk majd nagyvonalúan átlépni az általános természettudományos tájékozottságot meghaladó részleteken, de ennek ellenére felhívjuk a figyelmet, hogy az általános iskolai fizikaismeretek bizonyos részek értelmezésénél elengedhetetlenek. Bocs.
Ott hagytuk abba, hogy 1881-et írunk; Tesla a budapesti (Puskás Tivadar-féle) telefonközpont beindításánál segédkezik, és éppen túl van egy idegösszeroppanáson, amelyből barátja, Szigeti Antal „mozgással a testi-szellemi egészségért!” módszerével sikerül kilábalnia.
Nikola Tesla 1.0
Kevés név bukkan fel gyakrabban a Földet keresztül-kasul behálózó konteókban, mint mai hősünké. Aki olvasta blogunk eddig megjelent posztjait, emlékezhet arra, hogy Tesla neve felmerült a port chicagói események kapcsán, a Philadelphia-kísérletben, a HAARP-os írásunkban, de még a Tunguzka-meteorral foglalkozó találgatások között is. Számos olvasó kérte, hogy mutassuk be a Mestert, s jómagam is régóta készülök erre a mutatványra. Posztunk két részből fog állni, elvégre ha Diana hercegnő halála megért két folytatást, nehogy már a huszadik század egyik legnagyobb koponyájának élettörténetét belesűrítsük egybe…
Lássuk tehát, ki is volt ő, akiről a The New York Times 1943-as nekrológjában a következőt írta: egyetlen feltaláló sem hasonlított jobban a Verne-féle romantikus hősökre, mint Nikola Tesla.
Robbanás Port Chicagóban
Port Chicago neve nem túl ismerős erre mifelénk. Erről a hajdani, San Franciscótól alig 50 kilométerre északra elterülő kaliforniai kisvárosról elsősorban (esetleg) katonai büntetőjogászok hallhattak vagy olvashattak, tudniillik ehhez a településhez kötődik az amerikai hadtörténelem – zendülés miatt elrendelt – legnagyobb (mármint a legtöbb terheltet érintő) büntetőeljárása.
De nem ezért vettük fel a konteók listájára, hanem mert egyesek szerint nem Hirosimában robbant élesben a világtörténelem első atombombája, hanem Port Chicagóban.
Lássuk, hogyan.
A Fenyő-gyilkosság
Közel két hónappal ezelőtt a blog törzsközönsége meggyőző többséggel amellett döntött, hogy a következő összeesküvéselmélet, amelyről olvasni szeretnének, a Fenyő János élete (pontosabban halála) köré szőtt titokzatos eseménysorozat legyen.
Lássuk tehát a hazai rendszerváltozás hajnalán az egyik gazdasági sikertörténetnek kikiáltott Vico Rt. létrehozójának és tulajdonosának fordulatos életét és továbbra is rejtélyek által övezett halálát. Előre szólok, hogy a poszt nagyon hosszú lesz, tessenek felkészülni rá!
Rákgyógyszer-konteók
A legutóbbi voksoláson a gyógyszer-konteó hajszálnyival bár, de az élen végzett. Miután kihirdettem a végeredményt, elővettem a jegyzeteimet és a bekönyvjelzőzött forrásokat (és persze konzultáltam Velük), rájöttem, hogy a témát egyetlen posztban bemutatni kábé olyan sanszos, mint bevállalni, hogy tíz perc alatt ráveszem Vágó „Szkeptikus” Istvánt arra, hogy konzultációs időpontot kérjen Gyurcsók „Távgyógyító” Józseftől.
Úgy döntöttem hát, hogy két részre bontom: a mai (első) részben a rákgyógyszer-összeesküvésről olvashattok, a második (általánosabb) részre is sort kerítünk előbb-utóbb, ha lesz rá igény.
A főtitkár halála
Mi mindannyian egyéniségek, akarom mondani régi motorosok vagyunk a szakmában, ezért magabiztosan jelenthetjük ki, hogy híres emberek erőszakos halála szinte automatikusan vonzza a konteókat.
Természetesen nem vagyunk ostobák: nem akarjuk azt állítani, hogy egy mezei, futottak még kategóriájú ENSZ-vezető renoméja alkalmas lehet arra, hogy akár csak megközelítse – teszem azt – egy valóságshow szereplőjének vagy egy korrupt közszolgának a hírnevét, de a világszervezet (időrendben második) főtitkárának közel ötven évvel ezelőtti halála szerintünk megér egy posztot.
Mielőtt a mindenkit sokkal jobban érdeklő utolsó felvonásról beszélnénk, röviden azért foglaljuk össze, hogy ki is volt és honnan jött ez a svéd diplomata.
Nácik aranya
Állítólag egy yorki hittudós, bizonyos Ealhwine mondta először, valamikor a setét nyolcadik században, hogy vox populi: vox Dei (a nép szava Isten szava), noha már ő sem értett vele egyet, de ez gonoszkodó mellékszál.
Csak azért kezdtem ezzel a klasszikus (amúgy szerintem mélységesen áldemokratikus) mondással, mert a mai témát (a korábbi Bermudás és a Hasfelmetszős poszthoz hasonlóan) ti, az olvasók szavaztátok meg, és ki vagyok én, hogy vitatni, megkérdőjelezni merészeljem döntéseteket?
Lássuk tehát legújabb konteónkat, amely két olyan topikot is magába foglal, amely szinte mindenkit érdekel: a nácikat és az aranyat.
ODESSA
Lehet, mai posztunkkal a Frederick Forsyth-rajongóknak nem igazán fogok újat mondani, hiszen mostani témánk egy olyan szervezet, amely sokáig a szabadon szárnyaló, alkotó fantázia termékének tűnt, de amióta 2000 és 2004 között bizonyos második világháborús és hidegháborús akták minősítési ideje lejárt és a CIA finoman elkezdett célozni arra, hogy bizony van (volt?) valami a dologban, az ODESSA kilépett a homályból és kézzelfogható valósággá vált.
A romániai „forradalom”
A közvetlen szomszédságunkban közel húsz évvel ezelőtt lezajlott (hol forradalomnak, máskor államcsínynek, esetleg népfelkelésnek vagy simán egy monstre titkosszolgálati műveletnek kikiáltott) események kapcsán a konteók széles köre áll a műértő közönség rendelkezésére. Mai posztunkban összefoglaljuk mindazt, amit az 1989-es romániai politikai fordulatról tudunk; pontosabban: amit tudni vélünk.
Voks populi 2.0
Az előző menettel kapcsolatos pozitív visszajelzések erőt adtak ahhoz, hogy újabb szavazást írjunk ki arról, mi legyen a következő (nem utánközölt) poszt itt, a Konteóblogon.
Ha tehát bele szeretnél szólni abba, hogy a bloggazda legközelebb melyik témát vesézze ki ezeken az oldalakon, lapozz és kattints a szavazófelületre.
Templomosok
Ha kicsit gunyorosan akarunk fogalmazni (és nem tartunk attól, hogy ŐK az orrunkra koppintanak), bátran mondhatjuk, hogy többé-kevésbé titkos társaságokkal napjainkban tele van a padlás: szabadkőművesek, illuminátusok, bilderbergesek, céeferesek – hogy csak azokat említsem, akikről mi is megemlékeztünk.
Van (azaz hogy volt) azonban egy olyan csapat, amely (elméletileg legalábbis) már hétszáz éve megszűnt, de egykori szervezetük, céljaik és küldetésük a mai napig foglalkoztatja a konteósok fantáziáját. Nem véletlenül: a hajdani templomos lovagrend annak ellenére tartogat még meglepetéseket, hogy történészek, teológusok és kincskutatók ezrei foglalkoztak már velük.
A TWA-800 járat lezuhanása
A légiközlekedés kockázatait (mindenféle statisztikai adatra támaszkodva) minimálisnak szokták nevezni; talán emiatt is kap hatalmas nyilvánosságot minden légikatasztrófa, na meg azért, mert – noha a repülőgépek lezuhanása tényleg ritka – , az ilyen balesetek után igen kevés esetben szoktak túlélők beszámolni arról, hogy mi is történt valójában.
Ne csodálkozzunk tehát, ha az összeesküvéselméletek dúsan tenyésznek minden olyan helyszín közelében, ahol egy-egy repülőgép roncsai hevernek. A TWA-800-as járat történetét nyugodtan nevezhetjük a műfaj iskolapéldájának.
WikiLeaks-konteók
Az elmúlt hét egyik – legnagyobb port felvert – sajtóhíre volt a WikiLeaks által beharangozott, mintegy negyedmillió (részben bizalmas és titkos) amerikai diplomáciai jelentés nyilvánosságra hozatala, amelyekből több ezret már letölthetővé is tettek a honlapjukon, s több tízezer tartalmát átadták a nemzetközi sajtónak.
Mai posztunk a nemzetközi médiaszervezet (és szivárogtató hírportál) lehetséges hátterét boncolgatja.
A Voynich-kézirat
A Connecticut államban található New Havenben, az USA egyik leghíresebb egyeteme, a Yale University Ritka Könyvek és Kéziratok Könyvtárában (Rare Book and Manuscript Library) számos érdekesség áll a megfelelő engedéllyel rendelkező kutatók rendelkezésére. A rengeteg, nagy becsben tartott kézirat, ősnyomtatvány és könyv közül is kiemelkedik az, amit a nagyközönség (a rejtélykedvelők közösségével együtt) egyszerűen csak úgy nevez: a Voynich-kézirat. Vegyük szemügyre, miért is érdekes ez nekünk, konteóhívőknek.
Szolgálati közlemény – Szerzői jogok
Mivel az utóbbi időben igencsak megszaporodtak a különböző blogjaim (többek között a Konteóblog) posztjait ért, khm, virtuális inzultusok, úgy látom, hogy eljött az idő ejteni pár szót a szerzői és szomszédos jogokról.
Nem szaporítom a szót, és pillanatnyilag még nem hozok fel példákat sem, mert nem akarok megszégyeníteni senkit. Mindössze az alábbi, pár soros nyilatkozatot szeretném tudatosítani minden olyan vállalkozó kedvű olvasóban, aki úgy gondolja, hogy minden, ami a képernyőn megjelenik, szabad préda.
Ars poetica
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!
Legutolsó hozzászólások
- Vitaposzt: választás-konteók (362)
- { Valahogy túl simán ment ez... }
- Vendégposzt: Tanja Gräff ügye (12)
- { . }
- Szolgálati közlemény - vegyesfelvágott (2289)
- { Isten legyen veled az égi... }
- Apró-cseprő konteóink (1209)
- { Tények: 1. Készül a békecsúcs... }
- A Seuso-ügy (1840)
- { Seuso-kincs hiányzó darabjairól Dr.Nagy Mihály... }