Noha mai főszereplőnk négyszer is szerepelt belső szavazáson, a konteósok mindegyik alkalommal úgy döntöttek, hogy más téma jobban érdekli őket. Mindeddig a Konteóblog vezetősége fejet hajtott a többség előtt és hanyagolta az Avoni Hattyút (tényleg, tudja valaki, honnan ered ez a fura becenév? Az Avont értem, de a hattyú..?), az utóbbi napokban azonban a bölcsészek által kifejtett nyomás olyan intenzívvé vált, hogy egy kibővített szerkesztőségi villámértekezleten (148:32 arányban, tizenkét tartózkodással, hat igazolt és egy igazolatlan hiányzás mellett) az a döntés született, hogy kerül, amibe kerül, novemberi főszereplőnk az általunk per pillanat ismert világegyetem drámairodalmának talán legnépszerűbb, legtöbbet idézett és legtitokzatosabb alakja lesz.
Lassan már 35 éve annak, hogy 1977. augusztus 16-án a Tennessee állambeli Memphisben található birtokán holtan lelnek Elvis Aaron Presley-re, minden idők egyik legsikeresebb, legismertebb és legbúgóhangúbb előadóművészére. A rock’n’roll királya (avagy – a Zámbó Jimmy-rajongókon kívüli keveseknek – simán: A Király) 42 évesen igazolt át a Nagy Égi Impresszárióhoz. Életéhez és halálához (már ha elfogadjuk, hogy valóban elhunyt) számos találgatás fűződik. Ezek közül szemelgetünk ma egy kicsit.
Nem, nem kezdünk dulván. Sőt! A bloggazda a finom, lépcsőzetes, esetenként pikáns átmenetek híve, ezért újdonatúj internetes naplónk első érdemi posztját (nagyon óvatosan) egy olyan összeesküvéselmélet (a továbbiakban és ezentúl: konteó) ismertetésével kezdi, melynek figyelemreméltóságát (van ilyen szó egyáltalán?) nemcsak alanyunk élete, kapcsolatai és halála, hanem mellbősége is alátámasztja. Lássuk tehát a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek szex-szimbólumát, aki férfiak (és nők – ennyire felvilágosult vagyok ám!) milliói erotikus fantáziáinak középpontjában állt, s akinek fotója nélkül sem szerelőműhely, sem sportolói öltöző, sem kollégiumi fiúszoba, sem katonai láda nem volt elképzelhető.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!