Az elmúlt hetek sok mindentől voltak hangosak idehaza, de egy konteós számára a számos szaftos botrány közül is kiemelkedik a Ghaith Pharaon nevével fémjelzett cirkusz. Nem vagyok illetékes eldönteni, hogy a budai Cinege utcában valóban az FBI által 25 éve körözött szaúdi milliárdos vett-e házat vagy csak valamelyik névrokona (ha jól értem, a poszt írásakor éppen ezen folyik az épületes vita), inkább arról a bankról írok egy kicsit, amely úgy húsz éven keresztül folytatta szinte háborítatlanul a szinte teljes bétékát kimerítő üzelmeit, s amelynek az eredeti Pharaon kolléga a részvényese, illetve (bizonyos mértékig) az egyik irányítója is volt.
Rengetegen kértétek, hogy nyissak valami felületet a tegnapi terrortámadás megvitatásához. Komoly posztra sajnos nincs időm, de a Facebook-oldalunkra kitett szöveg mellé jöjjön egy nagyon rövid kommentposzt a tegnapi párizsi terrortámadás néhány konteószagú mozzanatáról. Mielőtt belevágnánk, itt is elmondom, hogy én is Charlie vagyok.
Az előzményeket szerintem mindenki ismeri, az elmúlt 36 órában csak az maradhatott ki a Charlie Hebdo tragédiájával kapcsolatos hírek sodrásából, aki minimum másfél-két méteres vízmélységben, egy szuperül záródó szkafanderben töltötte a szerda dél óta eltelt időt. Ha esetleg ők is szeretnének bekapcsolódni a beszélgetésbe, találomra válasszanak ki egy sajtóterméket és garantáltan részletes információkat fognak találni az esetről.
Mindannyian tudjuk, hogy a villámposztok egyik jellegzetessége a tervezhetetlenség. Amennyire a bloggazda időbeosztása és pillanatnyi leterheltsége engedi, igyekszünk reagálni az olyan napi eseményekre, amelyek megmozgatják a konteósok fantáziáját, s a tegnap esti bostoni terrorcselekmény tipikusan ilyen. Ma délelőttre eredetileg egészen más program szerepelt a naptáramban, de elismerem, hogy (a postafiókomba és a blogkommentek közé érkezett számos olvasói jelzésnek megfelelően) a tegnapi történések mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Az utóbbi négy napban számtalan (többé-kevésbé sikerült) elemzés, blogposzt és találgatás látott napvilágot az azeri gyilkos kiadásának körülményeiről, vélt előzményeiről, lehetséges következményeiről. Megnyilatkoztak újságírók, biztonságpolitikai szakértők, politikusok, továbbá amatőr és profi váteszek, főállású próféták és műkedvelő háziasszonyok, pékek, kőművesek és úriszabók. A Konteóblog nem engedheti meg magának, hogy kimaradjon ebből az össznépi társasjátékból, ahol – a látszat szerint legalábbis – mindenki, aki ebben a lángoktól öleltben él, minimum okleveles Kaukázus-szakértő és alsó hangon is van neki három örmény, továbbá két azeri jóbarátja.
Nincs is ezzel semmi baj, az ilyen talaj- és légköri viszonyok ideálisak a konteók szaporodásához. Ezt a lehetőséget lovagoljuk meg most, s megbeszéljük a baltás gyilkos esetével kapcsolatos összeesküvés-elméleteket.
Bármennyire is ellenkezik elveinkkel, vannak pillanatok, amikor (szívfájdalom ide vagy oda) a közjó érdekében fel kell függeszteni a demokratikus elkötelezettségünk által diktált szabályokat…
Nem, nem kell megrémülni, nem aktuálpolitizálunk; mindössze arra akarom felkészíteni a tisztelt konteós olvasótábort, hogy mai posztunk főszereplője nem nyert egyetlen voksversenyt sem (igaz, legalább háromszor volt második), viszont a bloggazdához beérkezett visszajelzések egyértelműsítették, hogy nagyon-nagyon szeretnétek végre olvasni róla.
Nincs több kecmec, tökölés, vita, nincs se teke, se tória, se mellébeszélés; nem keresünk további kibúvókat, hanem belevágunk Jörg Haider életének (de főleg halálának) igaz történetébe.
Obama elnök mai bejelentése önmagában hordozza a villámkonteó műfaja bevezetésének indoklását, hiszen a gyorsposztokat mintha az ilyen esetekre találták (találtuk) volna ki.
Biztosan mindenki értesült már róla: a pakisztáni Abbottabad mellett, rövid (mindössze 40 perces) tűzharc eredményeként egy amerikai különleges alakulat likvidálta az al-Kaida terrorhálózat emblematikus vezetőjét, Oszama bin Ladent.
A konteósok (a Voynich-kézirattal foglalkozó poszt kommentjeinek tanúsága szerint) igencsak kedvelik a régi kéziratok megfejtésével összefüggő feladatokat. Mai kínálatunk egy hasonlót mutat be, noha ebben az esetben nem is az írás tartalma a kérdés (ezt már nagyjából lefordították és a java hozzáférhető a neten), hanem az alkotók szándéka.
Találgassunk tehát együtt a mai, kicsit rendhagyó poszt kommentjei között: miért is készülhetett a híres Kumráni Réztekercs és kik voltak a szerzői?
Noha sokáig húzódoztam a téma megérintésétől, számos olvasói komment és levél meggyőzött arról, hogy – az angol amerikai eredeti verzió után a nemzetközi közbeszédben is simán kilenc-tizenegy (Nine-Eleven) néven elhíresült, ma éppen a nyolcadik évfordulóját ülő – amerikai terrortámadás-sorozatot nem kerülhetjük meg. Olyan sorsfordító momentuma ez a kortárs világ történelmének, hogy egyes – formabontó – szakemberek egyenesen innen számítják a huszonegyedik századot.
Hölgyeim és uraim! Vegyünk mély lélegzetet és kezdjünk el közösen emlékezni arra a keddi napra, illetve valós (vagy annak vélt) hátterére, magyarázataira. Megint szólok előre, hogy hosszú-hosszú (több, mint 25 ezer karakteres!) poszt következik; készüljetek fel rá…
Azt, hogy az amerikai vagy az orosz titkosszolgálatok szemrebbenés nélkül képesek bárkit eltenni láb alól, aki terveik útjába áll – minden konteós tudja. Azt viszont, hogy a sokkal gentlemanebb reputációnak örvendő brit szervízesek sem hezitálnak, ha valaki Őfelsége aktuális kormánya elképzeléseinek útjába áll – a 007-es ügynök történetei ellenére – nehezen tudjuk feldolgozni, noha dr. David Kelly története meglehetősen egyértelmű érveket sorakoztat fel a borzongás mellett.
Egy biztos: úgy tűnik, tömegpusztító fegyverekkel foglalkozni nemcsak a biológiai vagy kémiai hatóanyag miatt lehet veszélyes. És az is tuti, hogy ezek a szemetek tényleg megölték Kennyt Kellyt!
A múltkori szavazás eredménye (a négy témára leadott 919 szavazatból 327, vagyis közel 36%) arra kötelezi a bloggazdát, hogy a Konteóblog legújabb posztja az utóbbi hetekben-hónapokban az arab világon végigsöprő (akár forradalminak is nevezhető) megmozdulás-sorozatot vegye górcső alá, összegyűjtve azokat a találgatásokat, amelyek főként a miértekre vonatkoznak. Hangsúlyozom, hogy nem célunk egy teljes biztonságpolitikai elemzés közzététele – az egy másik (talán kicsit szárazabb) műfaj, s mint ilyen, egy másik blogba való…
Az emberiség történelme (számos más párhuzam mellett) úgy is felfogható, mint folyamatos harc, kutatás és kísérletezgetés az egyre hatékonyabb (és olcsóbb) energiaforrásokért. Már a nagyon távoli őseink is azon izmoztak, hogy száraz fűszálak helyett olyan faágakat rakjanak a tábortűzre, amelyek hosszabb ideig égnek, nagyobb hőt termelnek és lehetőleg egy egész erdőre való van belőlük a közelben. Arra, hogy mennyire füstöl, akkor még magas ívben tettek, de ne bántsuk őket ezért; hol voltak akkor még a környezetvédők…
Úgy érzem, ezzel az elképesztően szellemesre sikerült hasonlattal sikerült fel is vezetnem mai írásunkat, amely a nem szokványos, de alternatív energiaforrásokról fog szólni – persze konteó-oldalról megközelítve. Csavard feljebb a fűtést, tegyél fel egy kis sejtelmes zenét, ne gondolj az üzemanyag-árakra és szorongva kezdd olvasni mára rendelt oktatóposztunkat.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!