Bármennyire is ellenkezik elveinkkel, vannak pillanatok, amikor (szívfájdalom ide vagy oda) a közjó érdekében fel kell függeszteni a demokratikus elkötelezettségünk által diktált szabályokat…
Nem, nem kell megrémülni, nem aktuálpolitizálunk; mindössze arra akarom felkészíteni a tisztelt konteós olvasótábort, hogy mai posztunk főszereplője nem nyert egyetlen voksversenyt sem (igaz, legalább háromszor volt második), viszont a bloggazdához beérkezett visszajelzések egyértelműsítették, hogy nagyon-nagyon szeretnétek végre olvasni róla.
Nincs több kecmec, tökölés, vita, nincs se teke, se tória, se mellébeszélés; nem keresünk további kibúvókat, hanem belevágunk Jörg Haider életének (de főleg halálának) igaz történetébe.
Ahogyan az – nem túl meglepő módon – bekövetkezett, a múltkori Seuso-konteók megmozgatták az olvasók fantáziáját, s nem kevesen voltak azok is, akik nem voltak restek és egy csöppet utánanéztek a történet szereplőinek, kiegészítendő a róluk tudható közösségi információkat; rengeteg (érdekesebbnél érdekesebb) részletet vitattunk meg a félezer komment segítségével.
Hasonló (tényfeltáró) cipőben járt miamai kollegina is, aki – amint azt látni fogjátok – kedvét leli belekukkantani az európai arisztokrácia évszázados személyi összefonódásainak kevésbé nyilvános bugyraiba is.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!