onteóblog

Mert mi is történt?

A két hétnyi szavazási periódus alatt (amit roppant jó ütemérzékkel augusztusra tettek, amikor az emberek jelentős hányada szabin vagy vakáción van, remélhetően számítógéptől és internettől távol) a kilenc kategóriába (meglehetősen önkényesen – de erről később) besorolt 1.491 blogra mindösszesen 68.887 szavazat érkezett. Ez azt jelenti, hogy egy blogra átlagosan 46-an voksoltak, de nem is ez az érdekes.

Hanem az, hogy milyen kevés ez a szám…

Lássuk csak: ha minden szavazó minden kategóriában leadta az az egy szavazatot, akkor azok száma, akik vették maguknak a fáradságot, mindössze 7.654. Oké, ez valószínűtlen (mármint hogy mindenki minden kategóriára rácuppant volna), ezért vegyünk ismét egy átlagot: ha az átlagszavazó négy kategóriában nyilvánított véleményt (ami azért teljességgel elképzelhető és nem áll messze az életszerűségtől), akkor az összes szavazó száma 17.221.

Fogalmazzuk meg hát kristálytisztán: statisztikailag nagyon valószínűsíthetően tizenhétezer-kettőszázhuszonegy (+/- 10%) blogger gondolta úgy, hogy a FB-profilján keresztül engedélyt ad a GB-alkalmazásnak arra, hogy adataihoz hozzáférjen, ezért cserébe leadhatta szavazatait a versenyen.

Roppantmód nagyvonalú leszek: számoljunk 20.000 (húszezer) szavazóval – és ne tegyük fel a kérdést, hogy ezek közül hány másod-, harmad- vagy negyedprofil volt; minden általános iskolás tudja, hogy egy email-, majd FB-regisztrációt egy tetűlassú gépen is maximum három perc alatt meg lehet csinálni. De – ismétlem – ezt most ne feszegessük, noha jómagam ismerek olyanokat, akiknek hat-hét (csupa kamu adattal feltöltött) FB-profiljuk is van, minden eshetőségre felkészülve…

Húszezer magyar blogolvasó gondolta úgy, hogy szavazni fog. Ezt a számot akkor érezhetjük át igazán, ha elmondom: a legnagyobb magyar blogszolgáltatónál a regisztrált blogok száma meghaladja a százezret (igen: egy egyes és öt darab nulla!), a három legnagyobb együttes blogszáma pedig a negyedmilliót (ez 250.000).

A helyzetet tovább árnyalja az, amit most már a hivatalos számsorokból is látunk, hogy lehetett kategóriát nyerni kétezer vokssal, dobogós helyezést elérni ötszázzal, s kétszáz is elég volt, hogy a tízes főtáblán végezze valaki.

2.) Miért?

Miután rögzítettük, hogy milyen kevesen szavaztak, lássuk a jelenség okát.

Hát azt ugye eddig is tudtuk, hogy a magyar ember gyanakvó, azt pedig mostantól szintén tudomásul kell vegyük, hogy a magyar netjúzer méginkább. Számos olvasóm azzal hárította a szavazásra történő felhívásaimat, hogy vagy nem FB-tag, vagy ha tag, nem adja az adatait…

Nem erősködtem azzal, hogy az adatokhoz történő hozzáférést a szavazás után 2 másodperccel vissza lehet vonni, és azzal sem, hogy pár perc alatt meg lehet csinálni a profilt, majd soha vissza nem térni hozzá, ha az ember ennyire FB-ellenes… Nem lett volna ízléses, no és konteósként elég furán hatott volna, ha a regelés mellet kardoskodom 

Tehát a gyanakvás, illetve az adatvédelemi megfontolások…

De van itt valami más is – és előre elnézést kérek azoktól, akik esetleg találva érzik magukat.

A magyar ember nemcsak hogy gyanakvó, de szeret mindent nagyon olcsón (lehetőleg ingyen) kapni. Minek fizetni valamiért, ami úgyis ott van az orrunk előtt? – szól a világ egyik leglogikusabb kérdése.

Nos, a blogok ott vannak az orrunk előtt, ingyenesek, az az idióta bloggazda szabadidejében ír (néha még azt is hiszi a hülyéje, hogy alkot…), majd iderakja elénk, hogyaszongya: tessék, fogyasszátok jó étvággyal. Nem kér érte sokáig semmit; se pénzt, se lájkot, se reklámot, se puszit, se téli gumit. Még visszajelzést se, de nagyon örül, ha kap…

Láttuk ugye a Keresztapát és A tanút; tudjuk, hogy előbb-utóbb azért eljön az a momentum, amikor „kérünk tőled valamit”. Amikor a blogger úgy gondolja, hogy van elegendő erkölcsi alapja ahhoz, hogy kérjen valamit az olvasóitól. Nem, nem előfizetési díjat, nem reklámot és még csak nem is egy áthidaló készpénzes kölcsönt elsejéig. Azt kéri a hülyéje, hogy „Kedves olvasó! Tőled, aki hetek-hónapok-évek óta olvasod, amit összeírtam, tőled most azt kérem, hogy szavazz rám! Áldozz 3 percet az értékes idődből arra, hogy visszajelzést kapjak, hogy tudjam, jó úton járok – és persze arra, hogy egy blogversenyen minél jobb helyezést érjek el”.

Mert visszajelzést kapni jó dolog. És – akár hiszitek, akár nem – a blogger nem azért az internetes modemért, mixertanfolyamért vagy könyvcsomagért csinálja, és még csak nem is az Xboxért vagy az okostelefonért. Hanem mert van neki lelke, önbecsülése és hiúsága. Mert gyarló, esendő és hiú.

Nos, ezt (a hazai, többszázezres blogolvasó közül) úgy húszezertől kapta meg. Vagyis nagyjából 2-8 százaléktól.

Első körben csak ennyit szerettem volna megosztani veletek. Mivel még egyetlen olyan kategóriában sem hirdettek hivatalos eredményt, amelyikben szerepeltem volna, a konkrétumokról később.

További szép napot mindenkinek. Nagy melegek jönnek, igyatok sok folyadékot és tartózkodjatok árnyékban!Kedves konteós barátaim! Tisztelt olvasók és hozzászólók!