Ha a többség túl sok dolgot nem is jegyzett meg a sulibeli történelemórákon, azt minden bizonnyal megtanulta, hogy az emberi civilizáció fejlődéstörténete hellyel-közzel (vagyis a megfelelő léptéket figyelembe véve) lineáris jelleggel bír. Ez azt jelenti (mondják az okosok, s én nem merek vitatkozni velük), hogy viszonylag töretlen és emelkedő ívet mutat: 50 ezer évvel ezelőtt, a neandervölgyi ember fénykorában a tűz csiholása jelentette a technológiai csúcsteljesítményt, 5 ezer évvel ezelőtt a bronzkohászattal ismerkedtek eleink, Vasco da Gama ötszáz éve kerülte meg Afrikát, ötven éve lépett ki először ember az űrbe (?), s öt évvel ezelőtt Márta Alexet még csak a Miskolci Egyetemen ismerték. Hogy ez utóbbi jobb lett volna-e, ha így is marad, mindenki döntse el maga, szobája magányában.
Konteósként sokszor kellett szembesülnöm olyan visszajelzésekkel, melyek lényege a következő: ugyan már, hagyd ezeket a légbőlkapott, beteges találgatásokat és eszement következtetéseket. Ha meg akarsz győzni, mondj inkább egy-két olyan esetet, amikor az eredetileg konteóként indult összeesküvés-elméletek utóbb valósnak bizonyultak!
Mivel feltételezem, hogy nem csak én kerültem már ilyen helyzetbe, mai posztunkban szeretnék olyan érveket és példákat olvasóink rendelkezésére bocsájtani, amiket villámgyorsan elő lehet rántani, ha szkeptikus barátaink mellünknek szegezik az előző bekezdésben megfogalmazott kérdést. A lista példálózó jellegű (számos hasonló ügyet ismer a történelem), s a kommentek között mindenki kedvére kiegészítheti.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!