Az időutazás lehetőségei, a párhuzamos univerzumok kérdésköre, illetve a jövőbelátás (jóslás) képessége mindig is élénken foglalkoztatta a konteósokat; mi is beszélgettünk már például Szent Malakiásról és a jövőbelátásról úgy általában. Mai posztunk egy olyan, viszonylag rövid ideig tartó eseménysorozatot ismertet, amely 14 évvel ezelőtt lázban tartotta az amerikai internetezők jelentős részét, s évekig tartó, jobbára kellemes fejtörési lehetőséget adott nem csak az összeesküvéselméletekkel foglalkozóknak, de a szociálpszichológusoknak, a futurológusoknak és a scifi-kedvelőknek is. Hölgyeim, uraim: a John Titor-sztori!
Miként biztosan sokan emlékeztek, a két héttel ezelőtt lezárult témaszavazáson a több, mint másfélezer szavazó közel fele egy középkori ír szerzetesre adta a voksát, aki lazán maga mögé utasított két, huszadik századi amerikai próféta (vagy jós?) kollégát. A múltkor a jövőbelátás általános kérdéseit boncolgattuk közösen, s számos, érdekesebbnél érdekesebb komment egészítette ki a vitaindítónak (is) szánt alapposztot.
Ma a címszereplőről beszélgetünk egy kicsit, kiemelt prioritásként kezelve azokat az elhíresült próféciáit, amelyek olvastán/hallatán a keresztény világ jóslatokra fogékony hányadának bizony joggal borsódzik a háta.
Mai posztunk megint kilóg egy kicsit a szokványos, megszokott konteós írások közül, hiszen gyakorlatilag két részből fog állni. Első (mai) felében a sokakat foglalkoztató (és számos szkeptikus megjegyzést kiváltó, ugyanakkor sok rajongóval rendelkező) jövőbelátás (jövendölés, jóslás) témakörét járjuk körül egy kicsit (ez lesz az általános rész), míg a második részben (a múltkori voksgyőztes Szent Malakiás történetén és próféciáin keresztül) megpróbáljuk konkretizálni a topikot, úgy pár nap múlva. Tartsatok velünk tehát, s olvassátok most a Konteóblog futurológiai-prekogníciós speckoljának elméleti törzsanyagát!
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!