A nyári szabadság és az ezzel szorosan összefüggő hőségriadók kimúltával semmi sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy ismét felvegyük a konteós fonalat és újult erővel vessük magunkat a vélt vagy valós összeesküvések hullámai közé. Mivel a bloggazda (készülő, valamikor október-november környékén megjelenő könyve kapcsán) az eddigieknél is intenzívebben foglalkozott a titkosszolgálatok és a kémek világával, ráfutott egy érdekes sztorira és úgy gondolta, hogy mai posztjában bemutatja nektek annak az amerikai újságírónak a történetét, akinek munkássága és mindmáig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála olyan tanulságokat hordoz, amiken érdemes elgondolkoznunk.
Kíváncsi lennék az arcotokra, ha azt mondanám, hogy – bizonyos vélemények szerint – bolygónkon létezik egy növény, melynek értelmes és célzatos felhasználása megszüntetné (de legalábbis csökkentené) az éhezést, környezetbarát üzemanyagforrás, kiváló alapanyaga lenne a textiliparnak, elsőosztályú természetes gyógyszer, nagyszerű táplálékkiegészítő és kozmetikai szer, ugyanakkor állatok takarmányozására is használható, no meg arról se feledkezzünk el, hogy papír-alapanyagként is bevált – és nem is említettem az összes előnyét.
Ugye nagyszerűen hangzik? És logikus a kérdés: hát akkor miért nem termesztik millió és millió hektáron, Norvégiától Magyarországon keresztül Patagóniáig? Miért nem alakult ki egy szakosodott feldolgozóipar, és miért nem ez a Föld gazdaságának húzóágazata?
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!