Az elmúlt hetek sok mindentől voltak hangosak idehaza, de egy konteós számára a számos szaftos botrány közül is kiemelkedik a Ghaith Pharaon nevével fémjelzett cirkusz. Nem vagyok illetékes eldönteni, hogy a budai Cinege utcában valóban az FBI által 25 éve körözött szaúdi milliárdos vett-e házat vagy csak valamelyik névrokona (ha jól értem, a poszt írásakor éppen ezen folyik az épületes vita), inkább arról a bankról írok egy kicsit, amely úgy húsz éven keresztül folytatta szinte háborítatlanul a szinte teljes bétékát kimerítő üzelmeit, s amelynek az eredeti Pharaon kolléga a részvényese, illetve (bizonyos mértékig) az egyik irányítója is volt.
A titkos társaságok (a továbbiakban: tt.) históriája és tevékenysége iránt érdeklődő konteósok tudják, hogy ezek sokszínűsége meghaladja a szivárványos zászlóét: van köztük tényleges évezredes múltra visszatekintő (templomosok), van olyan, amelyik többezer éves hagyományokra hivatkozik, de valójában „csak” négyszáz éves (szabadkőművesek), de akadnak – történelmi léptékkel mérve – kifejezetten ifjoncok is (gondolok itt a Bilderberg csoportra vagy a CFR-re), amelyek alig néhány évtizede alakultak.
A tt-ok csoportosíthatók továbbá ideológia/világnézet szerint is: vannak úgymond világiak (Bohemian Grove, Skull & Bones), vannak olyanok, amelyek mintha kacérkodnának egyfajta vallással, de kifejezetten egyház-ellenesek (illuminátusok), s olyanokkal is találkozhatunk, amelyek nettó új vallásként működnek, a régiek legnagyobb bosszúságára (mormonok, szcientológia).
Mai társaságunk tovább színesíti a választékot: alig 78 éves, alapítója a legnépesebb világvallás (kereszténység) legnagyobb ága, a katolicizmus papja (ma már szentje), s ezer, de inkább egymillió szállal kötődik a Vatikánhoz. Vizsgáljuk meg tehát az Opus Dei körüli tényeket, híreszteléseket, konteókat.
A múlt héten nem voltam itthon, a net-hozzáférésem is elég korlátozott volt, s amikor végre rácuppantam a világhálóra és megnéztem a postaládámat, megdöbbenve olvastam a nekem címzett leveleket. Jó pár olyan visszajelzés volt köztük tőletek, amelyben kinyilvánítottátok, hogy Kovács Béla kémügyéről szeretnétek legalább egy villámkonteót.
Bevallom, eleinte nem igazán értettem, miről van szó. Két Kovács Bélát is ismerek személyesen, de sem az egykori kiváló labdarúgóról (és nagyszerű nyomozóról), sem a kőbányai közértesről nem tételeztem fel, hogy spionkodásra adta volna a fejét. Kicsit utánaolvastam és beláttam, hogy igen, a kérés jogos: Kágébéla ügye tényleg megér egy posztot.
Frankón mondom: a mai napig nem értem, hogy az internetes keresők alfája és omegája, a jóformán minden nyelvben köznévvé és igévé átlényegült Google hogy maradhatott ki a Konteóblog eddigi kínálatából. Naponta akár többször is használjuk, gyakorlatilag fenntartások nélkül hiszünk neki, noha mindenféle csúnyaságot hallottunk már vele (kitalálóival, fejlesztőivel és működtetőivel) kapcsolatban. A cég nem is olyan régen ünnepelte 15. születésnapját (1998 szeptemberében jegyezték be túl az óceán), úgyhogy a mai posztot tessenek egyfajta, kicsit megkésett szülinapi köszöntőnek is felfogni.
A múltkori, tizenkettedik témaszavazás végén talán a Konteóblog eddigi fennállásának legnagyobb meglepetésének lehettünk szemtanúi: több, mint négyezer leadott voks után egy – mifelénk viszonylag kevesek által ismert – amerikai társaság 2 (két!) szavazattal megelőzte a nagy vitákat kiváltó chemtrail-jelenséget, s hetvenhéttel vert rá a (sokak által tuti befutónak tekintett) körmendi gyermekgyilkosság történetére. A bloggazda ilyenkor maximum csodálkozhat, de a szabály az szabály: mai posztunkban a rejtélyes Bohemian Grove-ról olvashattok.
A Konteóblog legutóbbi szavazásán (eleddig soha nem tapasztalt szoros versenyben) a leadott voksok 34%-a „A torontói jegyzőkönyvek” téma mellett sorakozott fel, alig egy százalékkal maga mögé utasítva a frigyládát. Két véglet ez, hiszen a rejtélyes bibliai tárgyról szerintem mindenki hallott már ebben az országban, akinek tájékozottsági és érdeklődési szintje meghaladja egy szobafikuszét (Ficus elastica), míg a nyertes topikcímben szereplő irományokat meglehetős homály fedi. Blogunk tehát ismét betölti közszolgálati szerepét azzal, hogy olvasótáborunk látókörét szélesítve mutatja a kanyargó ösvényt az összeesküvés-elméletek burjánzó esőerdejében.
Úgy illik, hogy – az újrakezdés jegyében – a Blogrepublik Konteó-blogját egy igazán ütős témával avassuk fel. S mi is lehetne ütősebb annál, mint egy olyan nemzetközi szervezettel (egyházzal? gazdasági társulással? filozófiával? bűnbandával? titkosszolgálati háttérintézménnyel? stb, majd eldöntitek, melyik jelző a valószínűbb…) foglalkozni, amely szűk hat évtized alatt talán a legdinamikusabb számbeli gyarapodást tudta felmutatni a világnézeti alapon szerveződő társaságok közül.
Igen, mai posztunkban a szcientológusokkal foglalkozunk.
Mai témánk tetemes előnnyel végzett az élen múltkori szavazásunkkor, ami – szerintem legalábbis – azt mutatja, hogy földrészünk gazdasági-politikai jelene (és jövője) élénken foglalkoztatja a konteós közösséget. Az Európai Unió szereti magát úgy bemutatni, mint a világ legtranszparensebb és legdemokratikusabb intézménye, amely végső célja hányatott múltú földrészünk valamennyi lakójának egyéni és közösségi boldogulása, a gazdasági, intellektuális és spirituális jólét megvalósítása…
…azonban tudjuk, hogy a konteósokat nem lehet gyönyörű, felemelő szavakkal elvakítani. Lebbentsük fel közösen a tizenkét aranycsillaggal díszített, kék színű fátylat, s pillantsunk be egy posztnyi időre a brüsszeli színfalak mögé.
Az emberek mindig is hajlamosak voltak arra, hogy (szűk vagy tágabb körű) baráti társaságokba szerveződve múlassák az időt, majd – ha a szükség úgy hozza – segítsék egymást. És milyen közeg lenne erre alkalmasabb, mint a főiskolai-egyetemi campusok, ahol életkor, érdeklődési körök és megfogalmazott életcélok tekintetében rengeteg a közös nevező…
Mai posztunk (olvasóink akaratának megfelelően) az egyik leghíresebb, rengeteg kérdőjellel, titokkal és gyanakvással övezett társasággal foglalkozik, melynek hatalma és befolyása – legalábbis a konteósok szerint – már réges-régen messze túlnőtt egy klasszikus haveri kör bulizós hangulatán.
Mai posztunkban az elmúlt három évtized azon slágergyanús témáját járjuk körül egy kicsit, amely lassanként olyan médiastátuszra tett szert, mint egykoron a labdarúgás, az államháztartási reform, vagy a különféle fogyókúrás topikok: tényleg mindenki ért hozzá, de legalábbis mindenkinek van róla véleménye, s nem fél ezt nyilvánosságra hozni.
Az éghajlatváltozásról és a globális felmelegedésről, ennek vélt (vagy valós) okairól és következményeiről értekezett már alanyi költőtől kezdve harangöntőn át amerikai alelnökig mindenki, tán még éghajlatkutató is; majd pont a konteóblog marad ki az össznépi hejehujából! Írásunkhoz jó szórakozást, kellemes tavaszi hőmérsékletet és (átlagos olvasási gyorsaság mellett) minimum 9 perc szabadidőt kívánunk.
A múltkori szavazás eredménye (a négy témára leadott 919 szavazatból 327, vagyis közel 36%) arra kötelezi a bloggazdát, hogy a Konteóblog legújabb posztja az utóbbi hetekben-hónapokban az arab világon végigsöprő (akár forradalminak is nevezhető) megmozdulás-sorozatot vegye górcső alá, összegyűjtve azokat a találgatásokat, amelyek főként a miértekre vonatkoznak. Hangsúlyozom, hogy nem célunk egy teljes biztonságpolitikai elemzés közzététele – az egy másik (talán kicsit szárazabb) műfaj, s mint ilyen, egy másik blogba való…
Biztos vagyok abban, hogy, olvasóink közül azok, akiknek (szerencséjükre vagy pechjükre – hozzáállás kérdése) már volt alkalmuk találkozni a büntetőjoggal, felfedezték, hogy az összeesküvéselméletek elmélete bizonyos szempontból hasonlít a bétékához, legalábbis az alapokat tekintve. Van ugyanis egy általános része (amely a nagy összefüggéseket keresi és a bázis-fogalmakat tisztázza) továbbá egy különös rész, amely konkrétumokat elemez.
Ezen a blogon mindeddig főként a különös résszel foglalkoztunk: konkrét, megtörtént eseteken keresztül próbáltuk bemutatni a konspirációs teóriák működését. Eljött azonban az idő, hogy egy kicsit nagyobbat merítsünk a jóból, elszakadjunk a kézzelfogható gyilkosságok, repülőgépszerencsétlenségek és más egyéni (vagy kiscsoportos) nyomorúságok elemzésétől.
Hölgyeim és uraim: a most következő posztban általános konteóelmélet következik, vagyis lássuk, kik (avagy mik) állnak a legtöbb összeesküvés mögött. Kérlek titeket, ne ugorjátok át, mert igaz ugyan, hogy nem annyira cselekményes, mint mondjuk a litvinyenkós cikk, vagy akár az ufós konteó, de mivel biztos lesz belőle kérdés a zárthelyin, én helyetekben nem kockáztatnék.
Olvasók tucatjai kérték (mit kérték: követelték!), hogy a konteóblog biztosítson soronkívüliséget és számoljon be a Szmolenszknél bekövetkezett légikatasztrófáról, amelyben életét vesztette a lengyel államigazgatás csúcsvezetőinek jelentős része.
A biznisz az biznisz: ti fizettek, a konteóblog szerkesztősége pedig fejet hajt a tömegek akarata előtt: következzék tehát a történelmi lengyel-orosz kapcsolatok legújabb szakítópróbája, a 97 áldozatot követelő rendkívüli esemény feldolgozása.
Dan Brown „Angyalok és démonok” című bestsellerének egyik pozitív hozadéka (a szerző bankszámlájának gyarapodása mellett) az, hogy tíz- (ha nem száz-) milliók kapják fel a fejüket, ha az Illuminátusokról hallanak. Mivel mégiscsak egy thrillerről (és nem vallástörténeti munkáról) van szó, a mezei olvasók nem mindig tudják eldönteni, hogy a leírtakból mi a fikció és mi a históriai tényállítás. Mai posztunk elsősorban nekik akar segíteni, na és a konteósok is kapnak egy-két csócsálnivalót.
Mi mindannyian egyéniségek, akarom mondani régi motorosok vagyunk a szakmában, ezért magabiztosan jelenthetjük ki, hogy híres emberek erőszakos halála szinte automatikusan vonzza a konteókat.
Természetesen nem vagyunk ostobák: nem akarjuk azt állítani, hogy egy mezei, futottak még kategóriájú ENSZ-vezető renoméja alkalmas lehet arra, hogy akár csak megközelítse – teszem azt – egy valóságshow szereplőjének vagy egy korrupt közszolgának a hírnevét, de a világszervezet (időrendben második) főtitkárának közel ötven évvel ezelőtti halála szerintünk megér egy posztot.
Mielőtt a mindenkit sokkal jobban érdeklő utolsó felvonásról beszélnénk, röviden azért foglaljuk össze, hogy ki is volt és honnan jött ez a svéd diplomata.
Ha kicsit gunyorosan akarunk fogalmazni (és nem tartunk attól, hogy ŐK az orrunkra koppintanak), bátran mondhatjuk, hogy többé-kevésbé titkos társaságokkal napjainkban tele van a padlás: szabadkőművesek, illuminátusok, bilderbergesek, céeferesek – hogy csak azokat említsem, akikről mi is megemlékeztünk.
Van (azaz hogy volt) azonban egy olyan csapat, amely (elméletileg legalábbis) már hétszáz éve megszűnt, de egykori szervezetük, céljaik és küldetésük a mai napig foglalkoztatja a konteósok fantáziáját. Nem véletlenül: a hajdani templomos lovagrend annak ellenére tartogat még meglepetéseket, hogy történészek, teológusok és kincskutatók ezrei foglalkoztak már velük.
Az elmúlt hét egyik – legnagyobb port felvert – sajtóhíre volt a WikiLeaks által beharangozott, mintegy negyedmillió (részben bizalmas és titkos) amerikai diplomáciai jelentés nyilvánosságra hozatala, amelyekből több ezret már letölthetővé is tettek a honlapjukon, s több tízezer tartalmát átadták a nemzetközi sajtónak.
Mai posztunk a nemzetközi médiaszervezet (és szivárogtató hírportál) lehetséges hátterét boncolgatja.
Az első részben röviden felvázoltuk a szabadkőművesek vélt (vagy valós?) genézisének több forgatókönyvét és megismerkedhettük a két nagy áramlattal (az angolszász és a kontinentális, vagyis a reguláris és az irreguláris közötti különbségekkel).
Nézzük meg akkor a hozzájuk kapcsolódó, kicsit konkrétabb dolgokat.
Igen, jól látjátok: bárhogyan is próbáltam, akármennyire is igyekeztem, ezt sem tudtam elkerülni. Úgy jártam, mint a JFK-gyilkossággal: a téma szerepeltetése nélkül folyamatos hiányérzetünk lenne, hiszen konteóblog szabadkőművesek nélkül olyan, mint disznóvágás pálinka, swingerklub dugás, vagy politikai elit korrupció nélkül: nem az igazi.
Lássuk akkor, miről is beszélünk.
Az összeesküvés-elméletek egyik alaptézise, hogy bolygónk valamennyi lényeges (és általában negatív) eseménye mögött egy jól szervezett, önös érdekek által vezérelt, rettenetesen titkos társaság áll. A merítés igen bőséges, az ötletek kimeríthetetlenek: felbukkannak a zsidók, a szabadkőművesek, az ufók, az illuminátusok, de tán még a Simpson-család is.
Mai posztunkban egy nagyon is létező szervezetről mesélünk egy kicsit nektek, amely az elmúlt hetekben (rengeteg egyéb, feltételezett disznóság mellett) még a sertésinfluenza kidolgozójaként is felmerült. Lássuk, mi is az a Bilderberg-csoport, a földkerekség talán legbefolyásosabb nemzetközi klubja.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!