Bevallom, blogunk tizennyolcadik szavazóposztjának végeredménye nem lepett meg túlságosan: 4661 leadott voksot követően a denveri repülőtér közel 10%-ot vert rá a második helyezett neandervölgyiekre, s a szegény bronzérmes Bruce Lee alig harminc szavazattal előzte meg az utolsó helyen búslakodó konyhasót. Ahogy az egyik (minden bizonnyal NaCl-fan) kommentelő szomorkásan meg is jegyezte: úgy látszik, jobban érdekel bennünket egy kilencezer kilométerre tőlünk elterülő épületegyüttes, mint az, amit nap mint nap megeszünk…
De félre bánat, félre bú: a nagyközönség döntött, a Konteóblog Ingatlanesztétikai és Jelképtudományi Szakcsoportjának hathatós háttértámogatásával (lehetőleg minél több szögből) most rávilágítunk a földkerekség egyik legrejtélyesebb(nek tűnő) épületcsoportjára, amely tényleg nem itt van a szomszédban, de hát az X bolygós posztot is szerettétek, s az se itt van Kőbánya Alsón.
Mai posztunk főhőse eddig háromszor végzett a második helyen a témaszavazásokon, s ezzel kiérdemelte a külön a számára alapított Konteó-Ezüstérem Örökös Birtokosa megtisztelő titulus viselésének jogát. Úgy gondoltam, hogy ezek után végre tényleg itt az ideje megismerkedni annak az embernek az életével és halálával, aki ugyan még életében elnyerte a roppant hízelgő „Isten bankára” címet, de minden jel arra utal, hogy olyan nagy hasznát nem vette a kiemelt ügyfélnek. Sőt.
Tisztelt olvasók, ismerkedjetek meg Roberto Calvi szövevényes történetével.
Dan Brown „Angyalok és démonok” című bestsellerének egyik pozitív hozadéka (a szerző bankszámlájának gyarapodása mellett) az, hogy tíz- (ha nem száz-) milliók kapják fel a fejüket, ha az Illuminátusokról hallanak. Mivel mégiscsak egy thrillerről (és nem vallástörténeti munkáról) van szó, a mezei olvasók nem mindig tudják eldönteni, hogy a leírtakból mi a fikció és mi a históriai tényállítás. Mai posztunk elsősorban nekik akar segíteni, na és a konteósok is kapnak egy-két csócsálnivalót.
Kedves olvasó! Biztosan emlékszel a nem olyan régen megjelent, és A mormon-összeesküvés címet viselő posztra itt, a Konteóblogon; nos, annak a legvégén ezt írtam:
„Nagyon tudnám értékelni, ha a bennfentesek (vagyis mormon vallású felebarátaink) közül is nyilatkozna valaki, és szembesítene bennünket a fenti találgatásoknál is megdöbbentőbb valósággal.„
Nos, bárcsak minden kérésem így teljesülne… A lenti „tovább” linkre történő kattintás után ugyanis azt a levelet olvashatjátok, amelyet a Mormon Egyház egyik (nem is akármilyen pedigréjű) tagja írt nekem. Egy hangot, egy karaktert sem változtattam rajta.
Az első részben röviden felvázoltuk a szabadkőművesek vélt (vagy valós?) genézisének több forgatókönyvét és megismerkedhettük a két nagy áramlattal (az angolszász és a kontinentális, vagyis a reguláris és az irreguláris közötti különbségekkel).
Nézzük meg akkor a hozzájuk kapcsolódó, kicsit konkrétabb dolgokat.
Igen, jól látjátok: bárhogyan is próbáltam, akármennyire is igyekeztem, ezt sem tudtam elkerülni. Úgy jártam, mint a JFK-gyilkossággal: a téma szerepeltetése nélkül folyamatos hiányérzetünk lenne, hiszen konteóblog szabadkőművesek nélkül olyan, mint disznóvágás pálinka, swingerklub dugás, vagy politikai elit korrupció nélkül: nem az igazi.
Lássuk akkor, miről is beszélünk.
Több, mint kétéves adósságot próbálok törleszteni az idei év első posztjával. Amikor 2008 decemberében megjelentek az első írások itt, a Konteóblogon, felhívott az egyik régi kollégám és azt javasolta, hogy a mindkettőnket sokáig élénken foglalkoztató Seuso-kincsről feltétlenül emlékezzem meg. Akkor megígértem neki (és önmagamnak), hogy hamarosan sort kerítek rá…
Azóta számos olvasó jelezte, hogy szeretne egy kicsit többet tudni az említett régészeti leletről, illetve a – vélelmezhetően – hozzá kapcsolható halálesetekről, s én mindenkinek azt válaszoltam, hogy: igen, a Seuso rajta van a listán.
Nos, itt az idő. Hölgyeim, uraim: itt alant a régóta várt Seuso-konteót olvashatjátok!
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!