Ha jól számolom, kereken három hónapja nem foglalkoztunk tisztázatlan hátterű halállal, márpedig az ilyen esetek a valódi konteósok számára olyanok, mint csipetnyi, házilag őrölt fűszerpaprika a lilahagymás, kacsazsíros házikenyéren.
Mai posztunk egy (vagy két?) generáció bálványáról, egészen pontosan a haláláról és az ehhez kapcsolódó elméletekről szól. Tegyetek fel egy The Doors lemezt, dőljetek hátra, gyújtsatok rá egy, izé, egy nikotinmentes gyógycigire, és élvezzétek a kilátást.
A rock elsőosztályú istene, a Gyíkkirály, Mr. Mojo Risin, az (állítólag csodálatos) hatvanas évek egyik szimbóluma, a szabadszerelem-nemzedék megtestesülése – megannyi jelzős szerkezet, melyek mögött ott lapul ez a vékony, borzas, előszeretettel testrefeszülő bőrnacit és minimum visszataszítónak minősíthető derékszíjakat viselő srác, azokból a boldog békeidőkből, amikor előadás közben (minden különösebb kockázat nélkül) rá lehetett gyújtani akár a színpadon is, és senki nem ellenőrizte, hogy pontosan mit is tartalmaz az a cigaretta.
Teljesen egyetértünk azzal a mondással, mely szerint ízlésben nincs helye vitának, de énekelni (valljuk be) nagyon tudott.
James Douglas Morrison 1943-ban született egy floridai katonacsaládban. Apja George Stephen Morrison főhadnagy (későbbi tengernagy, itt jobbra), aki többek között az amerikai haditengerészeti erők helyszíni parancsnoka volt a tonkini incidens idején. Az öreg elég sokat volt távol, s Jim korán önállósította magát, legalábbis az ízlés tekintetében: a Biblia és a Szentek élete mellett (amelyek alapelvárások voltak egy ultrakonzervatív keresztény amerikai családban) előszeretettel lapozgatta Rimbaud-t, Verlaine-t, Kerouac-ot, sőt, Nietzschére és James Joyce-ra is szánt időt (ez utóbbit azóta sem értem, de most ne tessenek megkövezni, az íreket ettől függetlenül nagyon kedvelem…)
Nem Morrison-életrajzot írunk, ezért elégedjetek meg annyival, hogy Jim (családi okok miatt: a fatert orrba-szájba áthelyezték) már gyermekkorában keresztül-kasul bejárta az USA-t: Kaliforniától Virginiáig, majd Új-Mexikótól Floridáig legalább tíz iskolába járt, mígnem 19 évesen szakított a családdal és a saját kezébe nem vette a sorsát (vagy hogy szokták ezt nagysikerű családregényekben megfogalmazni..?).
1963-tól az UCLA filmművészeti fakultását látogatja, majd két évvel később megalapítja a The Doors (Az Ajtók) nevű együttest; roppant dicséretes (és ezért a csillogó övcsatokat és azt az undorító szűk bőrnadrágot is hajlandó vagyok megbocsájtani), hogy a banda nevét egy misztikus William Blake-versből szedték: az angol romantikus költő (minden bizonnyal valami jótékony hatású tudatmódosító szer hatása alatt, itt balra) egyszer azt írta, hogy:
„If the doors of perception were cleansed everything would appear to man as it is, infinite.”, amit egy nálam sokkal szakavatottabb műfordító (dr. Szenczi Miklós egyetemi tanár, nyugodjék békében) a következőképpen tolmácsolt: „Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek.”
A The Doors viszonylag gyorsan karriert fut be: másfél év elteltével már országosan ismertek, 1967-ben pedig még az Ed Sullivan Show-ba is meghívást kapnak, ami a siker egyik fokmérője.
Mit is lehetne elmondani a hatvanas évek második felének egyik legnagyobb rockjelképéről, ami eltűri a nyomdafestéket..? Szerintem nem sokat; maradjunk annyiban, hogy siker, nők, kábszer, pia, alkotás (versek, novellák, forgatókönyvek), megint nők, csoportos foglalkozások, heppeningek, ismét pia… Az egy-két éjszakás kalandjai szereplőinek felsorolásához minimum egy 700 megás CD-re lenne szükség (sima .txt kiterjesztésű fájlokra gondolok, fényképek nélkül).
1971 tavaszán élettársával, Pamela Coursonnal Párizsba utazik, ahol eredetileg hosszabb időt szándékoztak eltölteni. Jim ekkorra már felszedett vagy 15 kilót és szakállt növesztett, de a kábítószer- és alkoholfogyasztási szokásai nem igazán változtak – legalábbis nem enyhültek.
Párizsi tartózkodásuk negyedik hónapjában egy hosszúnak ígérkező, tartalmas hétvégét kezdenek meg: pénteken, július másodikán este feltankolnak jóféle borokkal, bagettel és sajtokkal, nem megfeledkezve az egyéb tudatmódosító szerekről sem. Elmennek moziba, majd buliznak egyet. Hogy pontosan mi is történik a Beautreillis utca 17. szám alatti, harmadik emeleti lakásban, soha nem fog kiderülni. Tény, hogy másnap reggel Pamela telefonál a mentőknek, mert Jimet a fürdőszobában, a kádba hajolva találja, mint utólag kiderül: holtan. A halotti bizonyítványon a halál okaként szívelégtelenség szerepel, de boncolásra nem kerül sor, ami minimum érdekes egy 27 éves fiatalember elhunyta esetében.
A sztár elhantolására a legismertebb és legnagyobb párizsi temetőben, a Père-Lachaise-ben kerül sor. A sír (amelyről itt olvashattok egy posztot) a mai napig informális zarándokhelynek minősül. Exhumálásra az esély gyakorlatilag egyenlő a nullával, hiszen vagy öt francia bíborosnak és három önkormányzati hivatalnak kellene egyhangúlag rábólintania.
Pamela három évvel éli túl szerelmét: 1974-ben heroin-túladagolásban ő is meghal (ugyancsak 27 évesen), immáron odahaza, Los Angelesben.
Lássuk akkor, milyen elméletek születtek a halál okairól és körülményeiről.
A külsőségek és a látszat ellenére Jim nagyon nehezen viselte a félisten-szerepet. Karrierje elején természetesen nagyon frankó programnak tűnt minden egyes fellépés után új nővel (nőkkel) ágyba bújni, dúskálni a földi javakban, ráadásul pukkasztgatni a konzervatív polgári családot, de úgy jó három év több, mint elég volt a jóból.
Csömöre egyaránt szólt az általános amerikai életformának, továbbá annak, hogy bármennyire is akart, idővel nem tudott kibújni az eredetileg önként vállalt rocksztár-szerepből; Jim lelke legmélyén költő volt (legalábbis annak képzelte magát), élénken érdeklődött a spirituális dolgok iránt, s intenzíven foglalkozott ezotériával és filozófiával.
Arról se feledkezzünk meg, hogy ’69 és ’70 közötti gyenge pillanataiban (amelyekből – hogy őszinték legyünk – azért elég sok akadt) meglehetősen sok olyan zeneipari szerződést írt alá, amelyeket egyre nehezebben tudott teljesíteni, s az amerikai impresszáriók egyre erőszakosabban követelték a jussukat.
Nem meglepő tehát, hogy miután (viszonylagos inkognitóban) eltöltött pár hetet Párizsban, rákapott a szabadság és a függetlenség ízére. Pár megbízható barát és egy vastag köteg frank segítségével színre vitte saját halálát. Hogy Pamela be volt-e avatva, nem egyértelmű, miként az sem, hogy valóban szereztek-e egy clochard-holttestet [clochard: párizsi hajléktalan], amelyet aztán elhantoltak a Père-Lachaise-ben, vagy a koporsóban egy bábu fekszik; az exhumálási előírásokat említettem itt fentebb, vagyis annak esélye, hogy ezekre a kérdésekre megnyugtató választ kapjunk, tényleg zéró.
Jim tehát felszívódott, s álnéven, torzonborz fejjel valamelyik párizsi kommunában folytatta életét mindaddig, amíg különböző betegségei és kábítószerfüggősége végérvényesen pontot nem tett földi pályafutása végére. Azt, hogy még mindig életben lenne (elméletileg ez sem zárható ki, hiszen 67 év nem egy extrém életkor), csak a legkeményvonalasabb Morrison-hívők vallják.
Párizsban Pamela döbbenten értesült (magától Jimtől), hogy az énekes-költő radikális fordulatot tervez életében: szakítani akar mindennel, ami a múltját jelenti, s újból akarja kezdeni, ezúttal Európában, kábszer és alkohol, zene és rivaldafény nélkül.
Ja: és Pamela nélkül.
Courson kisasszony gyomra elég nehezen vette be a hírt. Ne legyünk igazságtalanok: nem csak az anyagi biztonságát látta veszélyeztetve, hanem tényleg szerette is Jimet, de az okosok azt állítják: egy féltékeny nő mindenre képes. Azt még megbulizta, hogy Morrison széles körben elhíresztelje: de facto élettársi viszonyban élnek, tehát halála esetén ő lenne az egyedüli örökös, aztán azon az ominózus péntek estén elvitte a híres éjszakai bárba, a Szajna bal partján található The Rock’n’Roll Circusba (jó ideje Wagg néven fut, itt a honlapja), leitatta (tegyük hozzá gyorsan és részrehajlás nélkül: ehhez nem kellett túl nagy erőfeszítés), majd egy jelentős mennyiségű kábítószerrel koronázták meg az estét.
Hazatértek, ahol Jimen (akinek kiújuló asztmája és görcsös köhögőrohamai nem nagyon díjazták a hasonló kihívásokat) gyorsan megmutatkoznak az overdose jelei, de Pam úgy tesz, mintha mélyen aludna, s csak akkor hívja a barátokat (igen, először ismerősök számát tárcsázta, s csak hosszú percek múltán a mentőket…), amikor szerelme már exitált.
Alkonteó: Jim valójában már a bárban meghalt, de a szórakozóhely tulajdonosai nem akartak botrányt, ezért (Pamelával egyetértésben) még hazavitték Morrisont és a fürdőszobában megrendezték a helyszínt.
A párizsi tartózkodás egy csomó negatív élménnyel is járt Jim számára: rádöbbent saját múlandóságára, esendőségére, ráadásul tényleg elővették a mindenféle nyavalyák (az asztmájáról már szót ejtettünk az előző pontban). Sötét fellegek gyülekeztek a feje fölött a szerződései nem-teljesítése miatt, összebalhézott a The Doors többi tagjával (kiemelten is megromlott a viszonya például Ray Manzarek billentyűssel, itt jbalra), Pamelával is egyre több feszültsége támadt, ráadásul egyre közelebb került a feketemágiához, az ezotériához és egyes, a sátánista hangulattal már akkoriban kacérkodó csoportokhoz.
Mindenkinek lehet egy rossz napja; Jimnek akkoriban (1971 nyarán) egymás után több is összejött, mígnem azon a júliusi estén betelt a pohár: a kocsmából hazatérve megvárja, amíg Pamela totál kiüti magát a frissen beszerzett heroinnal, majd szándékosan túladagolja magát (hogy szippant-e, vagy intravénásan aranylövésezik, megoszlanak a vélemények).
Régi jó ismerősünk, J. Edgar Hoover igazgató ebben az esetben sem cáfolja hírnevét: a szövetségiek már 1968 óta megfigyelés alatt tartják Morrisont, amiről egyes, azóta nyilvánosságra került FBI-akták egyértelműen beszámolnak.
Jim (és baráti köre) két okból is az Iroda célkeresztjébe került. Először a kábítószerrel és a féktelen szexualitással való szoros kapcsolatát emelnénk ki; Hoover rögeszmésen vadászott a művészvilág azon tagjaira, akik (szerinte legalábbis) lábbal tiporták a konzervatív, keresztény Amerika valamennyi írott és íratlan erkölcsi tantételét; az Elvisről vezetett dossziéjáról mi is megemlékeztünk.
Másodszor pedig: Jim potenciális felforgató elemnek minősült, akinek nyilvános fellépései alkalmasak arra, hogy megzavarják az amerikai ifjúság gondolatait. Több FBI-feljegyzés szól arról, hogy Morrison és rajongói „chaosmaker”-ek, vagyis káoszteremtők, akik nettó veszélyt jelenthetnek az USA fennálló társadalmi rendjére – márpedig a Szövetségi Nyomozó Iroda egyik legfontosabb feladata éppen ezen rend (minden eszközzel megvalósuló) védelme.
Hooverék fellélegeztek, amikor hírét veszik, hogy Jim Európába utazik. Abban reménykednek, hogy Amerika végképp megszabadult ettől a felforgató elemtől. Június tájékán azonban azt a tájékoztatást kapják párizsi ügynökeiktől (és talán a francia partnerszolgálatoktól is), hogy Morrison hazakészül. Noha a híres COINTELPRO (az FBI zaklatott történelmének egyik legmocskosabb politikai műveletsorozata) hivatalosan pont azokban a hetekben ér véget (dekonspiráció és médianyilvánosság miatt), Jim meggyilkolását még sikerül megszervezniük, természetesen kábítószermérgezésnek feltüntetve.
Hogy Pamela (és barátai) mennyire voltak tudatában ennek az egésznek, milyen mértékben voltak az FBI bábui – örök rejtély marad.
Az együttesen belül már az 1970-es évtől kezdve egyre több belső (személyes és szakmai okokra egyaránt visszavezethető) konfliktus ütötte fel a fejét, s ezek fő törésvonala Jim Morrison, illetve a többi tag között húzódott. Jim hajlamos volt elsősorban művészetnek és életfilozófiának felfogni azt, amit csinált, ellentétben a többiekkel, akik már az elejétől meglátták a The Doors-ban az üzletet is [amiben részemről semmi kivetnivalót nem látok. tiboru].
Mindaddig, amíg ezek a problémák megmaradtak házon belüli nézeteltéréseknek, túl nagy jelentőséggel nem bírtak (legalábbis a nagyközönség számára), de onnan kezdve, hogy Jim elkezdte ismételgetni, hogy részéről befejezettnek nyilvánítja a bandával történő együttműködést és azt fontolgatja, hogy megtiltja a The Doors-nak az általa írt dalszövegek előadását, a dolgok komolyra fordulnak. Manzarekék átgondolják a helyzetet és belátják: ha Jim tényleg megteszi ezt a lépést, nekik gyakorlatilag fekáliával meszeltek.
Nem volt könnyű döntés, de az önvédelmi és önfenntartási ösztön nagy úr; Párizsban pedig soha nem volt túl nehéz olyan helyzetet teremteni, hogy valaki balesetnek tűnő módon túladagolja magát bármivel, ami erősebb a hegyi levegőnél.
Az olyan csillagoknak, mint Morrison, nem kellett a szomszédba menniük sem rajongókért, sem ellenségekért. A két kategória közötti átjárás ráadásul egy ilyen helyzetben adott, elvégre egy virtigli fanatikustól racionális alapú mozgatórugókat elég nehéz elvárni. A The Rock’n’Roll Circus bármelyik sötét sarka alkalmas volt mérgezett kábítószer átadására, Jim pedig nem volt abban az állapotban, hogy visszautasítsa (vagy hogy netán tiltakozzon egy erőszakkal beadott adag ellen).
Nem túl közismert, de Jim már kamaszkora óta nagyon vonzódott mindenhez, ami okkult, ezoterikus, sámánista – egyszóval mindenhez, amely a lehető legtávolabb áll a materializmustól és a hagyományos egyházi tanításoktól. Nem kell fellapozni a pszichológiai jellemzését ahhoz, hogy el bírjuk képzelni, milyen spirituális kombinációt eredményezett az olyan szerzők műveinek válogatás nélküli, intenzív tanulmányozása, mint Nietzsche, Kerouac, Rimbaud, Blake, Baudelaire… Nagyon szerette böngészni az ősi indián ráolvasások leírásait, számos kuruzslási és varázslási „szakkönyvet” olvasott, s egyik fő életcélja volt a „fehér mágia” elsajátítása.
Párizsi tartózkodása alatt kapcsolatba került egy olyan szektával, amely időről időre rituális (és meglehetősen véres) szerepjátékok keretein belül teljesítette ki saját ideológiáját. Ez a társaság Jimet is megtalálta azzal, hogy vállaljon el egy szerepet a soron következő egyfelvonásosukban (állítólag Dionüszoszt, a bor, a mámor, a termékenység és a színjátszás istenét kellett volna megtestesítenie, rengeteg alkohol, kábítószer és vállalkozó kedvű meztelen nő kellékként történő felhasználásával).
Az előadás túl élet-, azaz halálszerűre sikeredett: Morrison szíve nem bírta a tempót. A holttestet aztán sürgősen hazaviszik, visszaöltöztetik normál ruhába, beviszik a fürdőszobába és berendezik a helyszínt egy klasszikus túladagoláshoz; Pamela szegény meg annyira be van állva, hogy tényleg semmire nem emlékszik, ami aznap éjjel történt.
Alkonteó: nem baleset történt; a csoport szándékosan „áldozta fel” Jimet.
Biztosan vannak még releváns információid Jimről, Pameláról, esetleg a The Doorsról, amelyek megosztásáért értékes YouTube-előfizetéseket nyerhetsz!
Ápdét: a Morrison-konteók 34%-kal kibővített verzióját elolvashatod a 2014. május 24-én a könyvesboltokba kerülő Konteó2-ben, további 29 válogatott összeesküvés-elmélettel együtt.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!
101 hozzászólás
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Visszajelzés101. KONTEÓK | — 2017-04-07 08:05
[…] JIM MORRISON HALÁLA […]
100. akane — 2015-01-26 20:08
Nem igazán tetszik, hogy Pamela is szerepel a konteók között!
Értem én, hogy konteó meg minden, de aki képben van Jim Morrison-nal, az enyhén furcsállva nézi, hogy Pamela is meg van említve, mint lehetséges gyilkos… Ő nem való ebbe a felsorolásba. Ennyi erővel Morrison apját vagy bárkit ide lehetett volna sorolni…
99. shiri — 2014-08-01 23:34
http://hvg.hu/kultura/20140801_Tudom_ki_olte_meg_Jim_Morrisont__kitalal
98. eltakaritono — 2014-05-10 13:54
James Douglas Morrison: CIA ügynök. A Mind Controll bevezetéséhez szükséges LSD népszerűsítője. Állítólagos halála után aktív bankszámla.
Állítólag.
97. kwazarz — 2013-02-21 00:30
http://informationfarm.blogspot.hu/2010/02/inside-lc-strange-but-mostly-true-story.html
Kicsit terjedelmes, de ha valaki olvasna angolul a témában érdemes belenézni
96. textterrorist — 2011-11-29 15:04
[Rogal Dorn](#11776228): :DDD nem tudom, kinek-kinek az ízlése szerint,de tényleg jól mutatnak hármasban.
95. Rogal Dorn — 2011-11-28 20:02
[textterrorist](#11776141):
Mondjuk Gaga-Mozart-JM szép triumvirátus…:D vajon ki a kakukktojás?
94. textterrorist — 2011-11-28 19:34
Jim Morrison átlagon felüli műveltségű,extravagáns művész volt. Nekem az a véleményen, ha valaki köznapi , az nem is lehet nagy művész , ahhoz kell sok plusz amit a köz nem ért meg.Nem tudom miért , de nekem mindig a zűrös , nagy formátumú művészek jönnek be.Amúgy meg halott emberbe ennyit belerúgni nem túl etikus.Máskülönben,nem is képzelitek milyen romboló hatású egy zaklatott gyermekkor.A Riders On The Storm c. dalát egy balesetben meghalt indiánok emlékére írta . Mondták neki ne nézzen oda, mert még kisgyermek volt, de ő úgy érezte az indiánok szellemei körül veszik.Azt hiszem átjön ,hogy én nagyon kedvelem .Tudom vannak generációs különbségek , Pl.nekem Mozart nem a kedvencem ,pedig ő sem volt piskóta(szenvedélyes hazárd játékos volt, ezért temették elhagyatottan jeltelen sírba)mégsem fikázom csak nem hallgatom.Milyen a ruhája? Lady Gaga jobb?
93. Rogal Dorn — 2011-04-05 16:39
Hmm…nekem is eltűnt egy hozzászólásom…bocs kettő… érdekes… :O
92. Rogal Dorn — 2011-04-05 16:01
Hmmm szerintem Val Kilmer ölte meg, hogy később eljátszhassa, vagy izé…nem halt meg JM és később Val Kilmer néven színész lett? Pedig egészen eddig világos volt, az egész…
Komolyra fordítva, úgy élt, ahogy bírt, a 100 évre valót elégette hamarabb…
91. 178996 — 2011-02-11 18:17
[mxplanet](#11168667):
Nem értem, az alapbeállításnál semmiféle moderálási izét nem állítottam be, mégis egyes kommentek megjelennek a bloggazda moderálási felületén…
Frankón nem értem, bocs…
90. 179277 — 2011-02-11 14:32
az a jim dekorne pszichedelikus samanizmus az egy ALAPMU :))
ket peldanyban is megvan.
BTW mi ez az uj moderalasi policy?????
89. 179277 — 2011-02-11 14:31
az a jim dekorne pszichedelikus samanizmus az egy ALAPMU :))
ket peldanyban is megvan
88. Chino — 2010-07-24 08:20
arról semmit nem írnak, hogy eladta a lelkét ő is mint a 27esek klubjának többi tagja?
87. ScoTTThun — 2010-03-26 18:45
@vészmerülés: hehe…
86. vészmerülés — 2010-03-14 22:16
@ScoTTThun: a csajokról nincs kép? 🙂
85. ScoTTThun — 2010-03-14 11:28
Tegnap elmentem, hogy megtudjam a nagybetűs igazságot. Az ott lévő srácokkal elhatároztuk, hogy tutira kell menni és ki kell ásni a fickót.
picasaweb.google.com/lh/photo/5fg47Q5JoqPJ0qj0CyvoTw?authkey=Gv1sRgCOS-8NuEup3rjQE&feat=directlink
Sajnos a helyi gumitalpúak nagyon figyelték minden lépésünket, így éjszakára halaszottuk az akciót.
picasaweb.google.com/lh/photo/RfEumP92l9zRxA0dT7bONQ?authkey=Gv1sRgCOS-8NuEup3rjQE&feat=directlink
Mire besötétedett, arra is rájöttünk, hogy rohadt drága az ásó Párizsban, így inkább hagytuk, hogy a helyi csajok felvilágosítsanak minket az élet nagy dolgairól. 🙂
84. Fedor — 2010-03-02 16:46
92-ben, 18 évesen jártam először Párizsban, pont a Doors film okozta nagy Morisson láz után nem sokkal. Naná, hogy kimentünk hozzá a temetőbe…
83. Licus — 2010-03-02 13:56
@Balfake: Hűha, ő eszembe se jutott! Épp h csak dereng valami, megyek olvasni:(
82. Balfake — 2010-03-02 13:45
Licus:
A Tarzan (meg a Mars hercegnője és más nagy sikerű ponyvák) szerzője Edgar Rice Burroughs, a Meztelen ebédé William, akihez képest a másik max. rövidnadrágos kispolgári gyerkőc lehetne közepes fantáziával.
81. Skulo — 2010-03-01 02:19
Az alkohol+heroin kombó, főleg több éves használat után, elég gyorsan és egyértelműen vezet halálhoz. Nem kell ehhez, semmilyen összeesküvés. Ja, és az asztma, pedig külön jót tesz a légzésmegállással járó halálnemeknek, mint pl. az ópiáttúladagolás.
80. tiboru — 2010-02-27 16:22
@bioLarzen:
Értem :-), de továbbra sem emlékszem, melyik verzióhoz milyen alátámasztottságú forrásokat használtam…
Bocs.
79. bioLarzen — 2010-02-27 13:22
@tiboru: Na ja, de azért ráutaló adatok lehetnek. Pölö, ha azt mondom, hogy én öltem meg Morrisont, az is lehetne konteó, csak épp semmiféle ráutaló adatot nem tudnék felmutatni azon kívül, hogy mondtam. Arra, pölö, hogy Morrison öngyilkos akart lenni, lehetnek ráutaló adatok, mondom, naplóbejegyzés, elejtett mondatok ismerősöknek, levél, számszövegek, bármi. Tehát, ha valaki azt mondja, hogy öngyilkos lett, azt alá is támaszthatná akár ráutaló, bizonyítható adatokkal, de lehet akár egy személyes következtetés is – a kettő nem egy súllyal esik latba.
Nem tudom, elég érthetően fogalmazok-e (nem mindig megy :D)
bio
78. The Question (törölt) — 2010-02-25 18:56
Az utasításoknak megfelelően elszívtam egy gyógycigit…
Elolvastam a posztot, a kommenteket, és kurv@ jól szórakoztam.
Tényleg nem veszitek/vettétek észre, hogy én vagyok Jim Morrison?
Itt élek közöttetek, ebben a jobb sorsra érdemes országban. Jól érzem magam, s „zöldön” kívül más tudatmódosítót nem fogyasztok.
Valóban új életet kezdtem, ingatlanban „utazom”, s nagyon rendben van minden.
Köszönöm, hogy mégis megemlékeztek rólam…
77. Panther_V — 2010-02-24 20:18
Hunter S. Thompson nem szarakodott sokat a drogokkal – gyakorlatilag mindent kipróbált -, oszt 67 évesen lôtte csak fejbe magát.
76. franta — 2010-02-24 18:40
@scourgeofgod: Úgy is mondhatjuk. De hangsúlyozom, nem áll szándékomban a Wicca szertartásokat űző embereket megbántani, ezért írtam, hogy esetleg valamilyen leágazása (szektája). Mindegy, szóval a Jim barátunk tök részegen bevállalta a bulit és nem gondolt (tán mert nem gondolhatot) a következményekre. Annak ellenére, hogy, hmmm… nem állt távol tőle nem hogy a misztika, de még a mágia sem…
Amúgy hangsúlyozom, mert itt több komment szerint célszemélyünk heroinista volt, NEM volt az. Piás volt és csókolom. Meg olykor elszívott pár dzsojntot – tán életében egyszer kétszer lecsót is hasított -, vagyis kb. ott állt, mint kb. mi :))))))
75. eznemisénvagyok — 2010-02-24 15:58
Az fel sem merült hogy Charlotte Corday tette!?
:o)
74. Walmer — 2010-02-24 15:29
@Walmer:
egy link a műsorról:
http://www.biography.com/final24/about.jsp
És természetesen Morrison ’71-ben halt meg
73. Walmer — 2010-02-24 15:25
A Final 24 hours sorozatban kimerítően feldolgozták a témát. Szinte az összes Morrison életrajzíró megszólalt benne.
Morrison kőkemény alkoholista volt, de nem heroinozott. Éppen az volt a baj, hogy azon az estén életében először belőtte magát heroinnal (pontosabban csak szippantott). A szervezete már amúgy is tropa volt. Egy régi barátja, aki az utolsó napon estig vele volt mesélte, hogy teljesen készen volt, alig tudott felmenni a lakásba a lépcsőn, de dokit nem akart hívatni.
Nem volt semmiféle bár, meg vécé, meg eltussolás. Saját lakásukban heroinozott be. A csaja éjszaka alig tudta felébreszteni a nappaliban, mert Morrison beájult az anygatól. Aztán a lány elment aludni, Morrison meg mondta, hogy vesz egy fürdőt. A csaj reggel vette észre, hogy nincs mellette Jim.
Azon szerintem nem kell csodálkozni, hogy először nem a mentőket hívta. egyrészt morrison teste még meleg volt (később kiderült, hogy csak a víz miatt), másrészt nem beszélt franciául, harmadrészt meg akkor ébredt egy átpiált, áthernyózott éjszaka után.
Boncolás meg valszeg azért nem volt, mert nem 2006-ban halt meg, hanem 1970-ben, amikor nem boncoltak fel minden huszonévest, aki meghalt drogtúladagolásban, vagy idült alkoholizmusban.
72. betegesh — 2010-02-24 12:39
(persze Morrison ’71-ben halt meg, csak a heroin az ’50-esekben kezdett igazán terjedni)
71. betegesh — 2010-02-24 12:33
@Licus: meg igen, azért nem mindenki viszi oylan vadul, Burroughs „csak” drogozott, de nem volt olyan kicsapongó. az visztont biztos, h fiatalon inkább felelőtlenek az emberek, Morrison sem csak kábszerezett; ugyanakkor ha mást is csinált mellette (s hát csináklt, nők, pia, más drogok), a heroin – főleg, ha túlságosan tiszta – egyetlen adagával is képes végezni.
amikor az ’50-es évek körül jobban elterjedt, egy idő után nagyon nehéz volt jó minőségű heroint szerezni, egy aztán mindenki inkább higította, h többet el tudjn adni. gondolom Morrison is hozzá volt szokva a közepes (egyéb anyaggal is kevert) minőséghez, ami sztandard adaggal is párosult; azaz rendszeres X-nyit szív föl, már rutinból is, holott lehet, h abban alapban nagyobb dózisú volt a hatóanyag. valszeg ez a China-dolog reális, túl tiszta volt, s Morrison nem erre számítva csak a megszokott adagját „vitte be”; és hát az mrá sok volt.
70. betegesh — 2010-02-24 12:25
@Licus: nem, Burroughs is fiatalon kezdte (legalábbis 30-egynéhány éves korában már csinálta, a Meztelen Ebéd c. könyvét – ami drogos víziókkal szépen átitatott – ’53-ban írta), csak időben abbahagyta. még orvosok között is népszerű az az elmélet, hogy a „drog konzervál”, főleg amúgy a heroin; sajnos-nem sajnos én is találkoztam egy-két függővel, hát 40 évesen 30-nak alig nézett ki az illető.
69. Licus — 2010-02-24 12:12
@betegesh: A Tarzan szerzője ezek szerint 50 éves elmúlt, amikor elkezdte… lehet, h a fiatal, élénkebben működő szervezet rosszabbul viseli el a drogot? No meg Burroughs csak nem ivott/nőzött/mulatott vadul napokon, heteken, hónapokon át 75 éves bácsiként a la Morrison… Konszolidált nyugdíjas öregúr lehetett, enyhén beszíva?
Magyarán: fiatal korban talán MÉG INKÁBB megy a gyertya két végén égetése?
68. sóskatáska — 2010-02-24 12:06
@tiboru: kösz a felvilágositást
67. betegesh — 2010-02-24 11:44
@Valandil: tévedsz, William S. Burroughs író közismerten morfin és heroinfüggő volt, 83 évesen halt meg közel 30 évnyi permanens (orvos volt, hozzájutott) kábszerezés után.
a poszt persze most is kiváló, sztem egyszerűen csak meghalt, annak ellenére, h a szervezet még 30 éves korig viszonylag jól tolerálja a cuccokat. a hernyót viszont túl lehet nyomni, ez sajna így van.
66. Attus Germanicus — 2010-02-24 08:08
@tiboru: Ez így van. Csakhogy olvasóid egy része (minimum 1 fő: én) nem rendelkezik elegendő tárgyi ismerettel a felvetett témák többségében ahhoz, hogy minden esetben el tudja választani a megismerhető (csak éppen általam mindeddig nem ismert) tényeket a konteótól.
Persze lehet, hogy éppen ez a szép benne, meg aztán ez nem is egy tudományos ismeretterjesztő blog 🙂
65. tiboru — 2010-02-23 19:06
@bioLarzen:
Hát bevallom, nem jegyzeteltem dokumentálódás alatt; persze ettől függetlenül egy-egy konteó-verziónál elég nehéz tárgyi bizonyítékokat előszedni – de hát pont ettől konteó a konteó 🙂
64. tiboru — 2010-02-23 19:04
@sóskatáska:
A temető többes igazgatás alatt áll: a különféle francia egyházak (főként a katolikus), illetve a városi önkormányzat együttesen adminisztrálják, és a kihantolás nagyon szigorú engedélyezési eljárás után képzelhető csak el – nekem legalábbis így magyarázták annó.
63. bioLarzen — 2010-02-23 17:51
Ja, és remélem, hogy már betárazva ül a vincsiden Jimmy halála 😀
bio
62. bioLarzen — 2010-02-23 17:40
tiboru,
ismét remek cikk!
Egy kérdés formájában megfogalmazott kérés: nem lehetne-e lehetséges-e az-e esteleg-e, hogy a konteókban valahogy jelzed, mely infok/részletek tények, vagy legalábbis van rájuk utaló bizonyíték/tény, és mely részek bizonyítatlan állítások? Példa:
„Párizsban Pamela döbbenten értesült (magától Jimtől), hogy az énekes-költő radikális fordulatot tervez életében: szakítani akar mindennel, ami a múltját jelenti, s újból akarja kezdeni, ezúttal Európában, kábszer és alkohol, zene és rivaldafény nélkül.”
Van bármiféle, erre utaló adat? Egy hazaírt levél, fültanú, naplójegyzet, stb…, vagy ez csak egy állítás, amit semmi sem támaszt (egyelőre) alá?
bio
61. scourgeofgod — 2010-02-23 17:03
@franta: esetleg a Wicca-ra gondoltál?
60. sóskatáska — 2010-02-23 15:22
„Exhumálásra az esély gyakorlatilag egyenlő a nullával, hiszen vagy öt francia bíborosnak és három önkormányzati hivatalnak kellene egyhangúlag rábólintania.”
miért kell ennyi?
59. Baribál — 2010-02-23 14:12
Jóféle kist post. Gratula!
@gothmog: De van!
http://www.n-joymagazin.hu/images/galeria/3272/04.jpg 🙂
58. Valandil — 2010-02-23 12:01
Szerintem meghalt. Öreg alkoholistát ismerünk, öreg heroinistát nem…
57. Panther_V — 2010-02-22 22:58
@franta:
Ezt kihagytad:
Lucy in the Sky with Diamonds
http://www.youtube.com/watch?v=A7F2X3rSSCU
56. mxplanet — 2010-02-22 19:12
a moszad hiányzik.
btw a psychedeic samanism kurva jo könyv:)
55. franta — 2010-02-22 18:34
Amúgy meg még annyival szállnék be a részemről, hogy JM az életemre nagyon nagy befolyást gyakorolt. Úgy gondolom talán máig is, hogy ő volt az egyik legnagyobb „napnyugati” (Európa és vonzéskörzete) misztikus költője. Ezen persze lehet vitatkozni. Az utóbbi pár évben olvastam olyant, hogy úgy ahogy, de szar volt. A zenéje gyenge, a hangja a piával egyenesen arányosan romlott, és mint költő, nos, az USA-ban senki nem jegyezte – mert a „versei” szarok voltak. (Tény, ilyeneket én/te/ő/mi/ti/ők is tudnának írnai…. :))))). Toposzok tömkelege. De mégis… és valahol a „még isben” lakozik JM rejtélye.
Amit korábban írtam posztként, ahhoz talán tartom magam. De azonkívűl a francia titkosszolgálati vonal tűnik tán értelmezhetőnek.
Ja, bocsi, kifelejtettem: a Templomos-maszon-(ergo Moszad) vonalnak nem tetszet, hogy kipofáz – zenében és szövegben – titkokat.
P.s.: Tiboru, mikor lesz tanulmány tőled a Rolling Stones és a Led Zep ilyen irányú hajlamairól? Ti. sátánizmus, összeesküvés az ifjúságot megrontandó, a visszafelé lejátszott szám stb? Én pl. várnám szerettel ezt a konteót is. (Az utóbbi két banda sem áll távol tőlem…:))))
54. franta — 2010-02-22 18:12
@Licus: Itt a pirospont neked a részemről.
53. Licus — 2010-02-22 17:02
http://www.timesonline.co.uk/tol/comment/obituaries/article5321027.ece
– ez a papáról, aki öreg korában ógörögül tanult és fia sírjára ezt a görög szöveget vitte el Párizsba: „Híven követte saját géniuszát” – ez tényleg kemény és szép!
52. Licus — 2010-02-22 16:50
@Old Man: Igeeen… de így meg hogy képződjenek ilyen vad zsenik??? Úgyhogy némi bigott, konzervatív háttér is jól ön néha:)
Szegény Morrison papa, micsoda érzés lehetett, h nem mint nagyszerű katona lett világhírű, hanem elfajzott fiacskája apjaként:( Díszlövést neki is!
51. Old Man — 2010-02-22 15:08
Lövésem !aranylövésem! sincs, mi állhat a hátérben, de a poszt nagyon jó /természetesen a zene is/, a képek kiválóak,Licus javaslatát meg természetesen már régóta gyakoroljuk.
50. Licus — 2010-02-22 12:48
Ez off, de nekem az admirális papa teccik a legjobban a sztoriban – erről nem tudtam. Képzeljétek el, amikor azért vereti vasra, dutyiztatja be valamelyik matrózát, mert az illető erkölcstelen, nihilista, vad és üvöltő Doors zenére fetreng a kabinjában! Némileg a Hobó családi felállása?
Minél nyárspolgáribb a szülő, annál lázadóbb a gyerek? És ez fordítva is igaz netalántán? Mer akkor kedves szülőtársaim neveljünk törvénytisztelő, jólfésült gyerkőcöket srácainkból – némi szülőifogyasztotta pia, zene, buli meg fű segítségével;-D
49. megvagy hadnagy — 2010-02-22 12:02
@Pong:
képregényes rocktörténet az egyik legszuperebb könyv! Alapmű 🙂
„Viseljük méltósággal”
48. tiboru — 2010-02-22 10:38
@Panther_V:
Ja, ezek szerint nem csak nekem tűnik egyesélyesnek.
Oké, kétesélyesnek, az ufókat is beleszámítva.
47. tiboru — 2010-02-22 10:37
@Eugenie Danglars:
Talán majd a lemilen. Meg ebben az ügyben semmi konteó nincs, totál egyértelmű a helyzet 🙂
46. rattenfanger — 2010-02-22 10:32
Kimaradt az a verzió, hogy földönkívüli volt és egyszerűen hazautazott mint E.T.
Csak ő elfelejtett előtte hazatelefonálni.
45. szomjasferi — 2010-02-22 07:59
Nem halt meg tegnap láttam a kocsmában Elvis-el sörözni.
44. Panther_V — 2010-02-21 22:21
@Eugenie Danglars:
Ôszintén szólva ebben nem látok sok konteót. 1. A zsidók voltak. 2. Az UFÓk.
43. Eugenie Danglars — 2010-02-21 22:17
Hát, ő már nem az én generációm. 🙂 A konteók azonban érdekesek.
A mostani, nagy port kavart, állítólagos MOSZAD-akcióról lesz majd bejegyzés? 🙂 Tudod, amelyikben az a tizenakárhány fős csoport kivégezte azt a fószert? 🙂
42. Panther_V — 2010-02-21 21:42
Akkor ez (vagy a Spanish Caravan):
The Doors (Unknown Soldier Live at the Hollywood Bowl)
http://www.youtube.com/watch?v=0oW9GLgsa8s
Gazdagréten találkozom vele néha. Nôvel van, s egy kutyával, éjjeli menedékre szoktak gyûjteni. A fura az, hogy olyan negyvenesnek néz ki, tehát valószínûleg UFO-ügynök vagy nagyon tudnak valamit Solt környékén.
41. gothmog — 2010-02-21 20:47
@Licus: hát, márpedig nincs fülük.
upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/3/3c/Asgard2.jpg
🙂
40. Becő — 2010-02-21 17:15
Alig egy hete olvastam egy cikket arról, hogy valójában nem is halt meg…
Hirtelen milyen felkapott lett ez a téma…:)
Lehet, hogy a saját visszatérő koncertjét készíti elő..:):)
39. proletair — 2010-02-21 16:54
@zetorov:
Azért ő tett le valamit az asztalra.
38. rognork — 2010-02-21 16:42
érdekes módon a rocksztárok garmadával szoktak összeesküvésben meghalni, talán gyakrabban mint kr után a pápák, királyok, vezérek, politikusok. bon scottnak mi lehetett a bűne?
37. B. Capelluti — 2010-02-21 16:36
se kőmívesek, se egy Földközi-tenger keleti partján elterülő kis ország valamelyik titkosszolgálata? ez így nem is igazi konteo. 😉
36. zetorov — 2010-02-21 16:28
Igazi semmirekellő alak volt ez a Jim Morrison.
35. Füredi 2.0 (törölt) — 2010-02-21 16:19
A „nem halt meg” verzióról eszembe jutott Andy Kaufman, róla is lehetne egy rövid poszt.
34. nadivereb — 2010-02-21 16:13
Ha nem baleset történt, akkor öngyilkos lett. és mivel ez egy konteóblog, csakazért sem fogok a balesetre szavazni:)
33. huncut_kata — 2010-02-21 16:08
De miért Párizsban temették el?
32. huss — 2010-02-21 15:02
Morrison zseni volt, de nem szervező zseni, hanem művész. Valószínűtlennek tartom, hogy képes lett volna egy saját halál megszervezésre, ráadásul úgy hogy sose derüljön fény a titokra. Ha mást nem Pamelát be kellett volna vonnia. Az, hogy Pamela három évvel később, miután rendezte Jim szellemi örökségének sorsát (sokat köszönhetünk neki, a család el akarta tüntetni az egészet) meghal – mondjuk mellette szólhatna akár, de Pamela halála nem túl misztikus – vagy legalábbis azt is meg kellene jobban vizsgálni.
A szívleállás a legvalószínűbb.
31. Licus — 2010-02-21 14:57
Mottó: „Nincs konteó UFÓ nélkül”
A kérdés az, h millen az UFÓ-k zenei izlése? Ha van fülük: akkor ők vitték el a saját galaxisukba Morrisont.
Ha nincs fülük – akkr bármelyik konteó-változat igaz lehet… én a „halálra élte (itta, füvezte) magát”-ra szavazok.
30. Thaddeus Griffin — 2010-02-21 14:11
Tyű, én maradtam a túladagolás mellett, bár proletair francia titokszolgás változata számomra elfogadhatóbb, mint mondjuk FBI. Viszont, ha gyilkosság közül kell választani, akkor a zenekarra adnám a voksom 🙂
29. GeoThrasher — 2010-02-21 13:29
Én csak egy szót írok:
MOSZAD
mint mindig…:)
28. The Saint — 2010-02-21 13:29
@Grace Park: No One Here Gets Out Alive (Daniel Sugerman ) vagy Ligh My Fire (Ray Manzarek). Sajnos csak angolul jelentek meg, nekem mindkettő tetszett. Göbölyös Láaszló könyve sem rossz, főleg az újabb, kemény borítós kiadás. A Doors filmebn sok fiktív elem van a zenekar szerint, több interjúban is olvastam.
27. NagyTeve — 2010-02-21 13:28
Hmm, emlékszem, hogy Elvis addig izélgette Hoover-t, amig ez ki nem állított neki egy valamiféle segédrendőri igazolványt, amit utána vígan lobogtatott. Nem lehet, hogy Morrisson is valójában fedett FBI vagy DEA ügynökként utazott Párizsba és ezért nyiffantotta volna ki a francia maffia?
26. Môžeš mi pomôct'? — 2010-02-21 12:59
Hé, nem is tudtam, hogy öreg Jimbo Liptai Claudiával kavart! Nem lehet, hogy egyszerűen ő lett Gesztesi Péter?
(Aki gondolatban kijavított Gesztesi Károlyra, az tartson MÉLY önvizsgálatot.)
25. Môžeš mi pomôct'? — 2010-02-21 12:58
Hé, nem is tudtam, hogy öreg Jimbo Liptai Claudiával kavart! Nem lehet, hogy egyszerűen ő lett Gesztesi Péter?
(Aki gondolatban kijavított Gesztesi Károlyra, az tartson mély önvizsgálatot.)
24. Pong — 2010-02-21 12:56
Én maradok a képregényes rocktörténet verziónál. Sárga gumikacsa volt, amiben elcsúszott, s koponyatető-leválás.
23. otvospeter — 2010-02-21 12:26
Talán a szörnyűséges Göbölyös N.-féle könyvben olvastam, hogy a konteósok szerint Morrison (Rimbaud-hoz hasonlóan) Afrikába vágyott, és állítólag látták is őt a hetvenes években Nigériában vagy hol inkognitóban utazgatni. 🙂
22. Bastille — 2010-02-21 12:11
@Grace Park: sztem magyar viszonylatban a göbölyös féle könyv is abszolút jó, bár a stílusát meg kell szokni.
de angolul vagy franciául elképesztő kiadások láttak napvilágot…
21. Csunderlik Peti — 2010-02-21 11:41
@freewill: Huxley pedig Blake-től vette.
Érd. Az „End of the Night” pedig szintén egy Blake-vers átirata.
Vö. Jim Jarmusch Halott ember című filmjében a sámán/indián, aki kényszeresen szavalja a véletlenül William Blake nevű esetlen Johnny Deppnek:
„Minden nappal s éjszakán,
Lesz kit sorsa kéjre szán.
Lesz kit sorsa kéjre szán,
S lesz kit örök éjre szán.”
20. G_P — 2010-02-21 11:35
@tiboru: Köszi! Jónak tűnik.
19. freewill — 2010-02-21 11:21
Egy kis adalék: az együttes a nevét nem Blaketől vette, hanem Aldous Huxley Doors of perception című könyve után.Ez a könyv az akkoriban Hoffmann által felfedezett LSD nevű cucc és az érzékelés kapui közötti összefüggéseket elemzi. A Huxley család is megérne egy posztot, mert hihetetlen koponyákat adtak a világnak.
18. Könyvelő Mo — 2010-02-21 11:20
Persze ez agyonvágja a konteo elméleteket, de számomra halála elsősorban élvhajhász életvitelével magyarázható. Valószínűleg a szervezet egy ponton azt mondta, elég a megpróbáltatásokból, az extrém terhelésekből. Nem kevés példa volt abban az időben (és ma se) a témára, csak hát ő volt Jim Morrison.
Egyébként jó poszt… mind a többi.
17. tiboru — 2010-02-21 11:02
@Grace Park:
Az egyik legismertebb életrajz:
http://www.polc.hu/konyv/jim_morrison/181606/
16. proletair — 2010-02-21 11:01
Talán a francia titkosszolgálat tette el láb alól, mert látták micsoda felfordulást csinált az USA-ban, és betojtak, hogy Morrison esetleg mégis tovább marad Párizsban. Biztos nem tett volna jót az amúgy is forradalmi lelkületű párizsi ifjúságnak.
15. G_P — 2010-02-21 10:49
kérdőjel lemaradt,
tehát:
?
(bocs)
14. G_P — 2010-02-21 10:47
@FormatC:: Én Five to One-t nyomtam volna be, az esszenciális! 🙂 Egyébként tetszett a cikk. Kommentelők v. posztíró, tudtok valami könyvet, ami Morrisons életével foglalkozik (a Val Kilmer féle filmet már 3x néztem:)))
köszi
13. FormatC: — 2010-02-21 10:33
Remek írás, gratula! Kár hogy a „Light my Fire”-t linkelted be. Állítólag JM egy idő után rendkívül gyűlölte előadni a koncerteken – de hát a közönség ettől indult be.
Üdv.
12. Dr.Lindenthal — 2010-02-21 10:30
Azt hiszem nem írtad, hogy elég ismert tény, Morrisont kisebb koporsóban temették el, mint amilyen magas volt. ezeket még letudták nyomozni, szinte biztosra vehető, elég rég hallom ezt és több helyről, ami ettől még lehet kamu, de mondom, ezt azért még kilehet deríteni.
11. Gyökszi68 — 2010-02-21 10:22
Szerintem az Al Kaida volt!
10. franta — 2010-02-21 10:04
Meg Pamela esetében is voltak alverziók, tehát nem halva találta, hanem „rásegített” a magatehetetlen Jimre, vagy még megmenthette volna, de várt stb. Itt a cél lehetett az, hogy látta, hogy sem zeneileg (anyagilag), sem érzelmileg nem hozhat már többet ki belőle. vagy megmenthette volna, de arra Pam a saját állapotára tekintettel sem volt képes. Aztán – ideiglenesen – kijózanodva jött a mese, hogy mentse magát.
Amúgy meg tudtommal Jim esetében nem is az akkor rohadtul divatos (cool) narkó volt a főcsapás, hanem a tradicionálisnak mondható pia, konrétan a napi egy üveg whiskey (sic!) és az egy-két karton Cors sör, ez utóbbi volt a kedvenc márkája.
9. 66th Zealot platoon — 2010-02-21 10:00
Szerintem el. Pamela csak almodta az egeszet.
Ja, az egy masik mese Texas-bol:)
8. franta — 2010-02-21 09:56
Ez nem a véleményem, de lehetséges… Még az USA-ban járt egy újságíró csajjal, akivel – nyilván bebaszva, a következményeket nem átgondolva – valamiféle házasságot kötött, a Wacca (vagy annak valamilyen alfaja) rítus szerint. Nos, ez a házassági rítus szemben a most uralkodó alternatívákkal – holtomiglan-holtodiglam, bármikor lehet válni stb. stb. – 7, azaz hetes inkarnációra kötelez; aki ez megszegi, nem is félrebaszik, hanem elhagyja a másikat, annak a sorsa, nos, fiatalkori halál. Vagyis Jim ezt nem vette komolyan és ez lett a veszte. Tanulság: polgári házasság vagy a mostani mainstrem vallások ceremóniái, hja, azok csak erre az életre köteleznek…
7. Bastille — 2010-02-21 09:56
A Sárkánygyík kiáltozása a Titok Kapujából!
remek a poszt. egyébként blake jött érte…
6. közlekedő edény — 2010-02-21 09:48
Az emberek fantáziája jó nagy, és ha lukas a történet, természetes, h kitöltik, nem is nevezném összeesküvéselméletnek az ilyet.
Jim ott van a temetőben és minden nap kijár onnan a szelleme.
5. csibra — 2010-02-21 09:28
Szerintem egyszerűen csak visszament…
4. palyi — 2010-02-21 09:05
„Párizsban pedig soha nem volt túl nehéz olyan helyzetet teremteni, hogy valaki balesetnek tűnő módon túladagolja magát bármivel, ami erősebb a hegyi levegőnél.”
Az ilyenekért olvasom a blogot, hatalmas.
Szerintem Pamela volt.
3. thinker_ — 2010-02-21 08:48
ezt nem érzem akkora konteónak. a szervezete nem tudta elviselni a rengeteg kábszert és alkoholt és leállt.
2. Mainframe — 2010-02-21 08:45
Jó a cikk valóban, én hozzá is fűznék pár dolgot, végre az első téma amihez tudok. 😀
Az alaphelyzethez hozzátartozik, hogy Morrison halála idején a viszonya Pamelával már nem volt felhőtlen, sokat veszekedtek. Jim azon a bizonyos estén is otthagyta egy étteremben, aztán _állítólag_ moziba ment, egyedül. A Rock’n’Roll Circus viszont biztos pont, és ha jól tudom a nyomozás jeleleg utolsó változata ezt a verziót rakta össze:
Megérkezett a szórakozóhelyre (ami közismert drogelosztóhely és drogostanya volt), keményen iszik, és drogot vesz egy dílertől, aki még fel is hívja a figyelmét hogy az új áru (a China White fantázianevű) szokatlanul erős, 30%-os töménységű. (Egyébként Morrison mindig szippantott, sosem szúrt, félt a tűtől.) Jó amcsi krimibe illő módon a díler felajánlotta hogy próbálja ki a cuccot a mosdóban. Na itt van egy filmszakadás, fél óra múlva törik rá az ajtót, már nem ad életjeleket, a szájából és az orrából folyik a vér, láthatóan túladagolás áldozata lett. Ekkor a hely tulaja utasítja a dílert (dílereket?) aki üzletelt vele hogy tüntesse el őt onnan, mivel a helynek amúgyis ingatag ázsiójának biztosan betenne egy túladagolt híresség miatti rendőrségi eljárás. Ezért becsavarják egy szőnyegbe, a hátsó kijáraton kicsempészik, és hazaviszik a Pamelával közös lakásába. A nő ekkor nyilván szintén berúgva-betépve fekszik otthon, ezért nem biztos hogy minden részletre sikerült odafigyelnie mikor felhozzák Morrisont (akinél ez, mármint hogy két haverja hozza haza eszméletlenül, akkoriban napi rutin volt), és a kádba fektetik (tehát a kádban feküdt, nem bele hajolt), és hideg vizet engednek rá (az eszméletlen herkások felébresztésére akkoriban ez volt a házi megoldás), majd angolosan távoznak. Csak később megy be megnézni hogy mi van vele, és konstatálja hogy halott.
Azon egyszerű oknál fogva hív előbb ismerősöket hogy nem tud franciául. (Egyébként Morrison sem tudott.) Ők intézik neki a tűzoltókat (valamiért ők jöttek ki először), mentőket, és a többit, mindezt persze csak azután hogy az egész kompánia gyorsan megszabadult minden drogtól ami csak volt a környékükön. Aztán a halálával kapcsolatos nyomozás során is ezerrel tussolták ezt a drogos szálat, senkinek nem hiányzott hogy mindenkit elővegyenek akinek csak köze volt Morrisonhoz (akik között volt pár komolyan befolyásos ember is).
Ezeket a részleteket úgy sikerült megtudni, hogy franciaországban 20 év az elévülési határidő, ezért a haláleset 20. évfordulója kapcsán szemfüles újságírók elővették az akkor még élő ismerősöket, szemtanúkat, és valahogy mindenki hirtelen sokkal többre emlékezett mint anno a nyomozás idején.
Konteo-ügyben ezek a kiegészítések mondjuk nem sokat adnak hozzá a dologhoz, az alatt a fél óra alatt gyakorlatilag akárki hozzáférhetett Morrisonhoz, így majdnem az összes verzió lehetséges marad.
1. elitehun — 2010-02-21 07:36
Jó lett a cikk. Mást nem nagyon tudok hozzáfűzni de tetszett 😀
RSS feed for comments on this post. TrackBack URL