Horrorlegendák: Hasfelmetsző Jack
A Magyarországról szóló külföldi híradások között egyre gyakrabban bukkannak fel olyan cikkek, amelyek Budapestet egyszerűen csak a szabadulós játékok koronázatlan fővárosaként emlegetik.
Való igaz: ha körülnézünk a piacon vagy megkérdezzük a legjobb barátunkat, azt látjuk, hogy jelenleg tucatnyi helyszínen várják a baráti társaságokat, akik többé-kevésbé sikerült forgatókönyvek szerint berendezett és megírt körülmények között adnak majd számot talpraesettségükről, kreativitásukról és rejtvényfejtő képességeikről. A régebbi klubtagok talán emlékeznek arra, hogy jó egy évvel ezelőtt a Konteóblog teszterei az elsők között próbálhatták ki a Da Vinci Titkai nevet viselő verziót; akkori élményeinkről itt számoltunk be a műértő közönségnek.
Nos, az akkori ötletgazda (Imre Márk újságíró) hosszú hónapok verejtékes munkájával új helyszínen új szcenáriót dolgozott ki, amely régi ismerősünk, a blogunkon is feldolgozott Hasfelmetsző Jack sztorijára épül. Az alaptudnivalókat ezen az oldalon olvashatjátok.
Abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy az elmúlt hétvégén kipróbálhattuk a játékot. A dolog jellegénél fogva a részletekről nem számolhatunk be, ezért csak pár általánosságot említünk meg.
A játék (szerintünk) nehezebb és összetettebb, mint annó a Da Vinci volt. Vannak opcionális egyéni feladatok, de a lényeg a csapatmunka. A rendelkezésre álló másfél óra alatt kiderül, hogy mennyire vagytok képesek teamben dolgozni és gondolkozni, mennyire tudtok feladatokat kiosztani, delegálni és harmonikusan összedolgozni a közös cél érdekében. Szükség van egy kis kódfejtési készségre, általános tájékozottságra, összpontosítási képességre, s az sem árt, ha nem felejted otthon az olvasószemüveged. A valódi Hasfelmetsző-sztori dokumentarista szintű ismerete nem kötelező, de ártani nem árt.
A végső cél roppant egyszerű: másfél óra alatt ki kell jutnotok a szobából, s bónuszként egy (roppant idegesítően sikoltozó) ifjú hölgy életét is megmenthetitek. Bevallom: nekünk nem sikerült, nagyjából még tíz-tizenöt percre lett volna szükségünk a feladat teljesítéséhez. Most Jack nyert – van ez így az életben is…
A játék előtti eligazításon nagyon figyeljetek! Jó szórakozást kívánunk.
Végezetül a teszterek néhány megjegyzése:
MuellR kolléga:
Nekem nagyon tetszett az egész! Irtó hangulatosan volt kialakítva a pince, méretre is pont jó volt, hogy ne kelljen a 90 percből 70-es a távolságok leküzdésével tölteni. Külön pirospont a szerepjátékosabb jellegnek. Bár annyira nem beleélhető karakterek, de az egyes fícsörök és szkillek jól el vannak osztva. A cél (hogy nehezítsék a játékot a szereplők széthúzásával) remekül összejön a játékmesternek, főleg ha valaki komolyan veszi a saját, személyre szabott quest-jét. Felelősségteljes játék; azt, aki felelős azért, hogy az egész csoportot öncélja miatt rossz nyomon viszi tovább, jól felelősségre lehet vonni. A feladatok ötletesek, jól kidolgozottak. Tetszett, hogy nincs olyan köztük, amit egy ember tudna csak megoldani: kellett az összjáték is a különböző képességek miatt.
Egy (gyorsan orvosolható) negatívumot tudok csak megemlíteni: nem ártana bent plusz két lámpa.
Jó volt a Da Vinci is, de ez jobban tetszett! 10-ből 8 pont, legalább!
Marcipán kollegina:
A szoba hangulata nagyon bejött, különösen a világítás. A szerepjátszásban nem túl rutinosak is bele tudják élni magukat. Bevallom, a felvezető alapján komplikáltabb játékmenetre számítottam.
És igen, a nőci elég idegesítően visongott…
Peat kolléga:
A hangulata nagyon jó volt, a 19. századi korhű dolgok egyébként is nagy kedvenceim. Azoknak pedig, akik kiszabadultak, nem bánnám az elérhetőségüket, hogy újságpapírral üssem agyon őket, merő irigységből.
Ars poetica
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!
Legutolsó hozzászólások
- Bohemian Grove (85)
- { Egy sracnak 24 ev utan... }
- Reagan és a gellert kapott golyó (40)
- { ...és egy kampányeseményen rálőnek Trumpra...... }
- D. B. Cooper története (392)
- { Ugyan NG, de elgondolkodtatóbb formában.... }
- Apró-cseprő konteóink (1208)
- { A legutóbbi Árpád hídi baleset... }
- Chico halála (282)
- { Idézet "Nimród ébredése" felhasználótól, a... }
12 hozzászólás
Szólj hozzá
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
12. loki — 2014-07-22 00:04
Sziasztok!
Most olvastam FB-n, hogy tiboru nyereményjátékot indított a Horrorlegendákra – ami tök mókás- , mert mi pont ma voltunk a 17 órás turnusban 🙂
Közvetlen munkatársakként mentünk le öten; – Azok, akik próbálták már csapatban ezt a játékot, annak talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy egyaránt ember és önismereti programnak sem volt „utolsó” a „vágás” (ha-ha).
Nekünk ráadásul nem ez volt ez első hasonló kalandunk, pár jobbnak, és nehéznek ítélt „szabadulós” játékon már túl vagyunk, amiken (egy-egy saját magunk által túlbonyolított feladat kivételével) elég jó eredménnyel átgázoltunk, most mégis teljesen más volt az összhang, mint korábban.
A szoba berendezése (7/10): Az első pillanattól látszott, hogy a szervezők törekedtek az autentikus környezet kialakítására. A szobában volt egy pici mesterkéltség, de ez egy valamit is magára adó szerepjátékosnak, még így is maga volt a mennyország. A pontszám nem véletlenül lett ilyen magas: A falra feltett dekorációk, képek, újságcikkek szinte tökéletesek voltak. A könyvszekrényeken található dísztárgyak, a kandalló, a zongora, a megafon mind-mind erősítette azt az érzést, hogy a játékos jó helyen és jó időben tartózkodik a történetben.
Az összhatást csak olyan pici dolgok rontották, mint az eredetinek tűnő tárgyra odaragasztott (nyomtatópapírról levágott) „segédeszközök”, vagy a hozzávaló kulcs nélkül is (számunkra) kinyithatatlan zár, amiben körbeforgott a kulcs… itt azért rögtön beszálltak a „felvigyázók” és helyes útra térítettek minket!
Emellett volt olyan eszköz is, amit valamelyik előző csoport tett tönkre és a helyette beiktatott pótmegoldást nem tudtuk jól kihasználni, ezért megint külső segítségre volt szükségünk. A másfél óra alatt összesen ennyi maradt meg bennem. A három problémából kettő nem lett volna, ha minden előttünk lévő csoport tisztelettel bánik a berendezéssel, így a 8-9/10-es értékelés sem lett volna ördögtől való (pláne úgy, hogy egy utánunk következő csoport jó eséllyel ezekkel már nem is fog szembesülni).
Hangulat (9/10): A jól eltalált berendezés, a rengeteg egymáshoz kapcsolódó rejtély, a világítás és a hanghatások remek hangulatot teremtettek. Ugyanekkor – ezzel párhuzamosan – rendkívül sikeresen vitték fel a játékosok stressz-szintjét minden hatodik percben… Az első találkozás a szobával teljesen „játszótéri” volt, ami legalább 10 percig el is tartott: „Mindent fel kell fedezni”, „próbálj mindent megjegyezni”, „olvasd el a speciális képességed, majd beszéld át a többiekkel, hogy ki mikor fog kelleni”, a tizenegyedik percben aztán rájöttél, hogy ez a koncepció maga a totális csőd!. xD
Nekem egyszerűen a „túl sok információ” volt az első gondolatom, amikor a kollégák egymás szavába vágva próbálták meggyőzni a többieket arról, hogy merre kellene tovább haladni.
Elég hamar több csoportra oszlottunk, minden csoportból volt egy-egy fix ember, aki vitte az adott feladatot, a többiek „csapódtak” (köztük én is), akik ha az egyik csoportban úgy látszott, hogy elindultak a megfejtés felé, próbáltak besegíteni a másik csoportnak. (Az nagyon tetszett, hogy az elején mindenki elfogadta azt, hogy elsőbbséget élvez a csapat „kijutása”, csak ezt követik az egyéni célok… a csapat végül kijutott, az egyéni célok senkinek sem teljesültek)
Csapatépítés / csapatrombolás (9/10) xD
Az első 45-55 perc után mindenki levetkőzte magáról a civilizáció mázát… Mindenkinek megvolt a prioritása, mindenkinek megvolt a saját csoportjával vitt útja a társasjátékban: Amikor pedig össze kellett vonni a csoportokat, akik a közös cél reményében más-más úton haladtak eddig, és nem látták (egyikünk sem látta), hogy hol fog összekapcsolódni a pincében agyaló emberek társasága, végül (sok-sok percet veszítve) egymásra találtak…
Előtte olyan durva megnyilvánulások is voltak, amiket egyikünk sem nézne el a másiknak egy normális hétköznapon, de ez tök jó lecke volt mindenkinek. (Nekem tutira: mire nem szabad „ugranom”, és mi az amire egy másik ember tutira „ráugrik”, ha kicsúszik a számon). A csoportnak jót tett, hogy kijutottunk és túléltük xD
Végül úgy álltunk kint a Rózsa utca elején, hogy a villamoshoz tartva máris tervezgettük a következő program helyét/idejét. Ezért máris megérte.
„Játékmesterek” (9/10)
A játék előtti instrukció kicsit el lett hadarva, ez is nehezítette a kijutást. A szép szemű lány viszont a játék alatt sokszor megmentettet az életünket.
Nehézség (10/10)
A félhomály, az öt-nyolc emberre jutó három mobil-lámpa, az egyéni feladatok, a hangeffektek mind-mind megalapozzák azt a hangulatot, ami egy könnyen végigszaladható egyéni pályának tüntetheti fel az utolsó vágást, de erről szó sincs. A kezdetektől a játék arra törekszik, hogy kivonja az embereket a csapatból, – sőt, arra játszik, hogy ne egy csapat legyen bent, hanem sok individuális személy.
Ezek után mégis a „játékmestert” dicséri az, hogy mi mégsem haltunk meg: Ha minden rejtélyen, minden fejtörőn és minden nyomon végigrágtuk volna magunkat, akkor kb. 2-3 óra lett volna elég számunkra… Így (nem kevés) segítséggel, de jó érzéssel hagytuk el Jack vendégházát 🙂
Köszönjük szépen!!! 🙂 🙂 🙂
11. gigabursch — 2014-07-08 10:55
@realcorpus:
Igen már Keszthely környékén is van kettő ilyen, hétvégén láttam az egyik balatoni strandon a plakátokon.
10. realcorpus — 2014-07-08 07:36
Tegnap a belvárosban sétálva két helyen láttam hasonlót, tehát nempesten (vidéken) is terjed. A kiplakátolásból nem derült ki, hogy konkrét esethez köthetőek lennének, mint a posztbéli. Az elsőnél a bezártság, a másodiknál meg az időhiányom volt a döntő, hogy nem tudtam meg több információt.
9. dmkiraly — 2014-06-10 14:08
Bár arra már nem emlékeztem, hogy hoax az egész. Kár érte… :/ 🙂
8. dmkiraly — 2014-06-10 14:07
@tiboru: Köszönöm! 🙂
@realcorpus: Köszönöm! 🙂
7. realcorpus — 2014-06-10 13:40
@dmkiraly:
1979 – Closing the Timelid – Orson Scott Card
A man uses time travel to experience the sensation of death.
=)
De egy másik, ami inkább megfelel a kívánalmaidnak:
„The first account comes from a retired police captain named Hubert V. Rihm, who was able to correlate a missing persons report of 1890 with a bizarre death in 1950. The similarity between the two events suggests that it was the same person, Mr. Rudolph Fentz of 50th Avenue in New York, who had instantly passed 60 years into the future. In 1890, the man left his house to have a cigar after dinner, which his wife would not allow him to have in the house, and she never saw him again. She subsequently filed a missing person’s report. Ostensibly, the warp occurred in the same area that he had been walking, and he then re-appeared on the New York streets in 1950. At the sight of so many strange and noisy things, he panicked and ran into the street, where a taxi ran him down and killed him. The identification and clothing of this man seemed decidedly out of the norm to Captain Rihm, who later made the connection through research. Interestingly, the fact that it was a 60-year time difference actually supports the idea that this could be true in terms of the physics that we now are re-discovering, which will be covered later in the book.”
http://www.slideshare.net/giridharanmahadevan3/science-of-oneness
190.-ben, túl az oldal felén.
6. tiboru — 2014-06-10 13:32
@dmkiraly:
Szia!
Erről a sztoriról biztosan nem itt olvastál, nem írtunk róla, de azt hiszem, a Rudolph Fentz-történetről van szó (amiről állítólag utólag kiderült, hogy hoax):
http://www.strangerdimensions.com/2011/09/19/the-extraordinary-voyage-of-rudolph-fentz/
5. dmkiraly — 2014-06-10 12:32
Hello,
elnézést, hogy itt offolok, de már 2 napja keresek egy cikket, de nem találom. Arról szól, hogy az 1800-as években eltűnt egy férfi. 1930-40 körül pedig feltűnt valaki a semmiből New York utcáin, aki zavarodottan viselkedett, kiszaladt az útra és elütötte egy taxi. A személyleírás megegyezett az 1800-as években eltűnt személlyel. Bizonyíték az időutazásra, időkapura?
Nem találom ezt a cikket.
4. becsuszoszereles1k — 2014-06-07 23:22
nano comment
3. realcorpus — 2014-06-07 11:42
@tiboru:
Akkor ez olyasmi, mint a Cicada, csak itt eset-specifikusak a feladatok. Egy jól felépített nyomozás, részekre bontva.
Mint egy Agatha Christie regény, csak itt az utolsó oldalak kitalálása jelenti a győzelmet.
A téglát MuellR leírásából következtettem, rosszul:
„…azt, aki felelős azért, hogy az egész csoportot öncélja miatt rossz nyomon viszi tovább, jól felelősségre lehet vonni.”
2. tiboru — 2014-06-07 09:59
@realcorpus:
Annyit elmondhatok, hogy nagyjából lineáris, egymásra épülő feladatok vannak, amelyekhez „kulcsokat” kap az ember. A „kulcsok” lezárt fiókokban vannak, amelyeket számkombinációs lakatok nyitnak, ezek rejtjelét ugyancsak egyenként kell megfejteni, feladványok segítségével.
A második kérdésedre: nem, nincs tégla a csapatban. A cél közös, egyirányba kell húzni a team szekerét.
1. realcorpus — 2014-06-06 19:19
Sehol senki egy napja?! Akkor kezdem.
Azért jó látni, hogy a hely nem tartotta be az oldalon tett ígéretét, miszerint „… ha nem olvasnak jól a nyomokból, akkor saját életükkel fizetnek!” =)
A feladatok jellege is titkos? Végül is nem egy Bb-találkozó volt, csak kaphatnak a kívülállók is valami morzsát. Azt jól vettem ki, hogy volt olyan személy, akinek félre kellett vezetnie a többieket?
RSS feed for comments on this post.