A közkeletű vélekedés ellenére a kánikulai napokat nem mindenki tölti egy túlzsúfolt, idegenektől ismeretlenektől hemzsegő vízparton, ahol egy életmentő lángos + sör + sör kombó annyiba kerül, mint egy konteókönyv. Vannak, akik bevackolják magukat a behúzott függönyű nappaliba, előkészítik a közértben előrelátóan megvásárolt és behűtött italokat, hátradőlnek, majd távkapcsolóval a kezükben nekiállnak, hogy ledarálják az év során a torrentkönyvtárból kikölcsönzött azon filmeket és sorozatokat, amelyekre év közben nem nagyon jutott idő.
A múlt héten megnéztem a 2014-es év egyik legjelentősebb filmjét, a The Imitation Game-et, amit idehaza Kódjátszma címen vetítenek. Sajnos egyik hazai filmforgalmazó sem látta meg a témában, illetve a Konteóblogban rejlő marketinglehetőségeket, ettől függetlenül nagyvonalú leszek és minden olvasómnak melegen (hehe) ajánlom a Sherlock Holmes Benedict Cumberbatch főszereplésével készült 114 percet. Én különösebben nem szeretem az életrajzokat, de ebben az esetben egy percet sem unatkoztam, pedig nyolc Oscar-ra is jelölték (ami szerintem nem mindig jó ajánlólevél).
De nem is a filmről, hanem arról az emberről szeretnék most mesélni egy kicsit, aki a középpontjában áll. Alan Mathison Turing angol matematikusról, a számítógépek egyik atyjáról, a mesterséges intelligencia úttörőjéről, aki a Tiborublog törzsközönségének figyelmét is megérdemli, hiszen ő volt az, aki a negyvenes évek elején a német haditengerészet Enigma-rejtjelrendszerének megfejtésével egyes becslések szerint legalább két évvel megrövidítette a második világháborút.
A szimbólumok és a rejtett összefüggések iránt az átlagnál is fogékonyabb konteósoknak talán feltűnik majd, hogy a budapesti Lurdy ház mozijának 1-es számú (legnagyobb) termében szinte percre pontosan akkor kezdődött a Djatlov-hágó történéseit (is) feldolgozó Halálhegy – A Dyatlov-rejtély című film premier előtti vetítése, amikor a Vatikánban felszállt a fehér füst, mely azt jelezte, hogy megválasztották a kereszténység történelmének 266-ik (amúgy első jezsuita) pápáját.
Nagy összegben le merném fogadni, hogy olvasóink döntő hányada emlékszik a Konteóblog mindeddig legnépszerűbb és legkommenteltebb posztjára, amely eredetileg 2011. október 25-én jelent meg, majd (a költözést követően) elnyerte végső helyét itt, a BlogRepublikon. A téma népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy eddig összesen valamivel több, mint 2000 kommentet kapott, s konteósok tucatjait késztette (és készteti a mai napig) arra, hogy (sokszor éjszakákba nyúlóan) a netet böngésszék, tornáztassák az agyukat, véleményeket és hipotéziseket ütköztessenek, s megpróbáljanak valamiféle ésszerű magyarázatot találni arra, hogy mi is történt valójában szinte napra pontosan 54 évvel ezelőtt.
Egy jogállamban az öszeesküvéselméletek iránt érdeklődő tömegeknek joguk van ahhoz, hogy szabadidejükben rögeszméikhez többé-kevésbé illő szórakozási lehetőségek közül válasszanak, a konteóblog pedig – ahogyan azt többször tapasztalhattátok – közszolgálati feladatokat is ellát.
Az itt olvasható könyvajánló, valamint a nagy sikerű linkajánló mellé mai posztunkban mozgókép-ajánlót kaptok tehát; olyan filmekre hívjuk fel a figyelmeteket, amelyek megtekintése több előnnyel is jár: egyfelől kulturált szórakozást nyújtanak (ha nem is olyan mértékűt, mint A darabolós gyilkos szexuális élete), másfelől szélesítik a látókört (és még az eddigieknél is profibb kommentekre fognak ösztönözni), harmadrészt pedig addig sem kell a konteókban nem hívő, unalmas családtagjaitokkal és/vagy barátaitokkal egy levegőt szívnotok.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!