Az elmúlt közel ötven évben a Beatles minden felsőfokú jelzőt megkapott, amit rockzenekar csak megkaphat. Ízléstől függetlenül jóformán mindenki kénytelen elismerni, hogy a négy liverpooli srác ott van azok között, akik egy intergalaktikus panoptikumban a huszadik század földi zenéjét lesznek hivatottak jelképezni.
A Beatles tagjai közül John Lennonnal, illetve halálával már foglalkoztunk ezeken az oldalakon; itt az idő, hogy a kánikulára fittyet hányva górcső alá vegyük azt az elméletet és bizonyítékait, amelyek Paulra (és egyesek által valószínűsített) korai halálára vonatkoznak.
Amikor 1980. december nyolcadikán, hétfő este tizenegy óra körül a New York City-béli Dakota-ház előtt egy Mark David Chapman nevű, 25 éves, zavart agyú fiatalember egymás után ötször meghúzza 38-as kaliberű revolvere elsütőbillentyűjét és ezzel kioltja a Beatles egyik alapítójának életét, senkiben nem merülnek fel kérdőjelek; mindenki elfogadja, hogy egy őrült, magányos rajongó lőtte agyon minden idők egyik legismertebb zenészét. Ha azonban egy kicsit alaposabban megvizsgáljuk az ügy hátterét, érdekes összefüggésekre bukkanhatunk.
Ahogyan azt a mindenki által ismert, ősrégi magyar közmondás is állítja, nincs karácsony összeesküvés-elmélet nélkül. Ennek égisze alatt mai posztunkban egy állítólagos amerikai katonai kísérletről számolunk be azon olvasóinknak, akik a karácsonyfa díszítése előtt (helyett, alatt, után) nem találtak jobb elfoglaltságot maguknak, mint egy újabb konteó olvasását – és a bloggazda fikázását.
Örömmel láttam, hogy a reggeli bemelegítő poszt szép látogatottságot produkált. Remélem, a második rész sem okoz csalódást.
Akkor lássunk munkához. Mai posztunk megadja a választ a ki sem mondott kérdések zömére is, egyetlen egy kivételével: férfi olvasóink hiába is szeretnék tudni, hogy Diana [moderálva]-e, azt továbbra is titok övezi. Szerintünk a válasz igen, de nem látunk ebben semmi perverziót.
Lássunk munkához, de előtte mindazok, akik nem olvasták az első részt, sürgősen tegyék meg!
Ha a világsajtó képviselői a – reményeink szerint előbb-utóbb megnyíló – Nemzetközi Konteó Akadémia rektora mellének szegezik majd a kérést, hogy mondjon már egy olyan összeesküvés-elméletet, amely magában hordozza a műfaj valamennyi ismérvét, van arra egy komoly tippem, hogy a konspirációkba beleőszült agg professzor rövid (inkább csak a kameráknak szóló) hezitálás után a Diana hercegnő halálával kapcsolatos spekuláció-csokrot fogja megemlíteni. Jogosan.
Sajnálom, de a téma olyan óriási, hogy kénytelen vagyok két részletben elétek tárni, hiszen egy 22 ezer karakteres posztot senki nem olvasna el egyhuzamban. Te sem, ne ingasd a fejed!
Ahogyan azt többen láttátok, a Konteó Facebook-oldalán teszt-jelleggel kiírt próbaszavazás eléggé siralmas eredményt hozott: a közel ezerhatszáz konteós közül szűk háromtucatnyian voksoltak 36 óra alatt, vagyis alig többen, mint 2%…
Itt láthatjátok a kedd esti állapotot rögzítő ábrát. Kétségbeejtő, nem..?
Ebből (azzal a rengeteg eszemmel) arra a következtetésre jutottam, hogy valami miatt nem csípitek azt a módszert (vagy a FB-ot). Rugalmas bloggazdaként ezért nem voltam rest, s ezt a témaszavazási módszert ajánlom az olvasóknak.
Ahogyan az – nem túl meglepő módon – bekövetkezett, a múltkori Seuso-konteók megmozgatták az olvasók fantáziáját, s nem kevesen voltak azok is, akik nem voltak restek és egy csöppet utánanéztek a történet szereplőinek, kiegészítendő a róluk tudható közösségi információkat; rengeteg (érdekesebbnél érdekesebb) részletet vitattunk meg a félezer komment segítségével.
Hasonló (tényfeltáró) cipőben járt miamai kollegina is, aki – amint azt látni fogjátok – kedvét leli belekukkantani az európai arisztokrácia évszázados személyi összefonódásainak kevésbé nyilvános bugyraiba is.
Több, mint kétéves adósságot próbálok törleszteni az idei év első posztjával. Amikor 2008 decemberében megjelentek az első írások itt, a Konteóblogon, felhívott az egyik régi kollégám és azt javasolta, hogy a mindkettőnket sokáig élénken foglalkoztató Seuso-kincsről feltétlenül emlékezzem meg. Akkor megígértem neki (és önmagamnak), hogy hamarosan sort kerítek rá…
Azóta számos olvasó jelezte, hogy szeretne egy kicsit többet tudni az említett régészeti leletről, illetve a – vélelmezhetően – hozzá kapcsolható halálesetekről, s én mindenkinek azt válaszoltam, hogy: igen, a Seuso rajta van a listán.
Nos, itt az idő. Hölgyeim, uraim: itt alant a régóta várt Seuso-konteót olvashatjátok!
A Titanic óceánjáró 96 évvel ezelőtti tragédiája minden eresztékében olyan, mint egy döbbenetes és valószerűtlen mese. Kicsit talán erőltetett, mintha a szerző kettővel több italt fogyasztott volna a szükségesnél, de tele van megszívlelendő tanulsággal és szívszorító mikrosztorikkal, ahogyan azt a méltán híressé vált fimből is tudjuk. Nézzünk tehát a jéghegy mögé egy kicsit és borzongjunk együtt.
Közel negyvennégy évvel ezelőtt, 1969. július 20-án Neil Alden Armstrong amerikai űrhajós kilépett a holdkomp ajtaján, csizmás lábával megérintette a Hold felszínét, és elmondta az azóta egészen pontosan 1.989.576.214-szer idézett mondatot: „Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek”. Pár perccel később csatlakozott hozzá társa, Edwin Aldrin is. Szívszorító, elképesztő pillanat volt, talán az egyik legnagyszerűbb fajunk pár tízezer éves történelmében.
Vagy mégsem így történt? Mai konteónk összefoglalja azt az eseménysort, amelyet egyesek a világtörténelem legnagyobb, valóban univerzális összeesküvésének tartanak.
Nem, nem kezdünk dulván. Sőt! A bloggazda a finom, lépcsőzetes, esetenként pikáns átmenetek híve, ezért újdonatúj internetes naplónk első érdemi posztját (nagyon óvatosan) egy olyan összeesküvéselmélet (a továbbiakban és ezentúl: konteó) ismertetésével kezdi, melynek figyelemreméltóságát (van ilyen szó egyáltalán?) nemcsak alanyunk élete, kapcsolatai és halála, hanem mellbősége is alátámasztja. Lássuk tehát a múlt század ötvenes-hatvanas éveinek szex-szimbólumát, aki férfiak (és nők – ennyire felvilágosult vagyok ám!) milliói erotikus fantáziáinak középpontjában állt, s akinek fotója nélkül sem szerelőműhely, sem sportolói öltöző, sem kollégiumi fiúszoba, sem katonai láda nem volt elképzelhető.
Minden kedves olvasót üdvözlök a Konteóblog új főhadiszállásán.
Bő két év után úgy döntöttem, hogy az összeesküvés-elméletekkel foglalkozó oldalamat elköltöztetem az eddigi helyéről. Mivel nem szeretnék visszafelé köpködni (sem pedig egykori fészkembe piszkítani), az okokról most nem nyilatkoznék; nézzétek ezt el nekem. A régi olvasók úgyis tudják, az újak pedig majd kinyomozzák, ha érdekli őket.
Nyelvészek biztosan megerősítik, hogy a konspiráció szó azonos gyökerű az inspiráció, illetve a respiráció szavakkal. Konspirálni – eredetileg tehát annyit tesz: együtt lélegezni, közösen szuszogni.
Hogy mi módon lett ebből összeesküvés, bevallom, fogalmam sincs. Az viszont tény, hogy az összeesküvés-elméletek (túl azon, hogy pszichológusok, pszichiáterek, néprajzosok és szociológusok számára ideális terepet jelent hosszú tanulmányok megjelentetésére) át- meg átszőtték az emberiség történelmét.
Egyéniségtől és személyiségtől függően, kisebb-nagyobb mértékben és intenzitással valamennyien hajlamosak vagyunk elhinni, hogy bizonyos történések és/vagy események mögött valamilyen titkos, rejtett, árnyékban maradó terv áll, amit általában rosszindulatú, gonosz emberek (netán földönkívüliek) dolgoztak ki annak érdekében, hogy bennünket (az ártatlan, mit sem sejtő, jószándékú, tudatlan többséget) átverjenek, s ezáltal megvalósíthassák – legtöbbször roppant elítélendő – céljaikat.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!