Február végén bátorkodtam olyan filmeket ajánlani a tisztelt olvasóknak, amelyek konteótartalma megközelíti az egészségügyi határértéket, itt pedig könyvajánlót olvashattok.
Mai posztunkban a kattintanivalók következnek, már csak azért is, mert számos kommentelő kifejezte neheztelését amiatt, hogy a különféle összeesküvéselméletek taglalása során rendszeresen elmulasztok hivatkozásokat elhelyezni a szövegben, márpedig – így a hozzászólók – a források feltüntetése a komoly elméleti munkásság (és a hitelesség) szükséges (de nem elégséges) összetevője.
Alaszka délkeleti sarkában, az atabaszk indiánok athna nevű törzsének egykori halász- és vadászterületén található egy – körülbelül 300 állandó lakosú – kis település, Gakona. Határában sétálva az óvatlan látogató (aki talán csak a környék lazacállományát szeretné egy kicsit csökkenteni) könnyen járhat úgy, hogy zord tekintetű, egyenruhás, fegyveres férfiak állítják meg, és ahelyett, hogy udvariasan a fogás felől érdeklődnének, felszólítják, hogy takarodjon a francba, ha nem akar magának problémát.
Egy tudományos kutatóintézet közvetlen szomszédságában vagyunk. Lássuk, mi rejtőzik az erdőben, a szögesdrót mögött.
Az elmúlt év konteógyanús hírei között kiemelkedő helyet foglaltak el a néhai Rózsa-Flores Eduardo (filmbeli alakítása után sokaknak: Chico) pályafutásával, illetőleg halálával kapcsolatos beszámolók. Úgy érezzük, nem mehettünk el szó nélkül a téma mellett, na meg olvasóink is kérték.
Életét csak nagyon-nagyon röviden tárgyaljuk (az érdeklődők dúskálhatnak az erről szóló, nyomtatott és elektronikus sajtóban napvilágot látott cikkek között), igyekszünk viszont összefoglalni azokat az összeesküvéselméleteket, amelyek a halálával, ennek okaival, illetve a (vélt vagy valós) felelősökkel foglalkoznak. El fogjuk kerülni a politikai állásfoglalást (noha véleményünk természetesen van a dologról) és ítéletet sem áll szándékunkban kihirdetni. Számtalan vélemény megfogalmazódott, számos értékelés született mai főszereplőnkről, de mi itt csak annyit mondunk: ¡Adiós, Chico, descanse en paz!
Mielőtt a háttérinformációkat tartalmazó első részt követően belevágnék a JFK-sztori második, konteós részébe (amely blogunk történetében az eddigi leghosszabb lesz, előre szólok!), szeretném megköszönni olvasóinknak a példamutató visszafogottságot, amit azzal tanúsítottak, hogy megtartóztatták magukat a spoilerezéstől.
Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez mekkora erőfeszítést okozott, úgyhogy ismét csak: köszi, riszpekt és – természetesen – szabadságot Svájcnak!
Egy politikus erőszakos halála minden esetben beindítja az összeesküvések feltételezésére hajlamos embertársaink fantáziáját. Ha ez a politikus ráadásul a világ vezető nagyhatalmának első embere, az iménti kijelentés axiómává nemesedik; John Fitzgerald Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökének 46 évvel ezelőtti agyonlövését a huszadik század leghomályosabb hátterű politikai merényletének nevezni talán nem tűnik erőltetettnek, s mint ilyen, egy magára valamit is adó konteóblog megkerülhetetlen eleme.
Eljött az idő, hogy ismét megkérdezzük a Konteóblog olvasóit preferenciáikról. A szabályok a megszokottak: az itt alul felsorolt témákból egyet választhatsz, s a legtöbb szavazatot elért téma kerül legközelebb terítékre.
Olvasói javaslatra (egészen pontosan GTibor kollégáéra, akinek innen is köszönöm az ötletet) egy kicsit könnyítünk a dolgotokon, s a voksolási táblázat előtt pár szóban összefoglaljuk, hogy – nagyjából – mit is fed egyik-másik téma.
Kedves olvasó! Ha a konteónak keresnénk mértékegységet, szerinted mi lenne a legmegfelelőbb? Hányan haltak meg az események során? Mekkora kárt okoztak? Földrajzilag mekkora területet érint? Hányan vettek/vesznek részt benne? Mióta tart?
Nos, ha ez utóbbi három bármelyike mellett voksolnátok, a mai (nőnapi) összeesküvéselméletünk bízvást pályázhat a Legnagyobb Konteó Evör címre, hiszen – az ezt hangoztatók szerint legalábbis – több ezer (talán tízezer) éves múltra tekint vissza, földrészeket érint, ráadásul az emberiség egyik fele esküdött össze a másik fele ellen.
A mai nőnapon lássuk tehát, hogyan is vették el (állítólag) a férfiak a nők történelmi vezető szerepét és hogyan kényszerítették az emberi társadalom egykori irányítóira, motorjára és vezetőire a másodosztályú ember szerepét.
A szomszéd blogon megjelent egy poszt, melynek témája az elmúlt évtizedekben ilyen-olyan körülmények között eltűnt atombombák ügye. Elsődlegesen hadtörténeti és biztonságpolitikai vonzata van ugyan, de véleményem szerint alkalmas a konteósok fantáziájának megmozgatására is. Ha ráérsz és van kedved, kattints ide és fejtsd ki a véleményed odaát, a Tiborublogon. Köszönöm.
Az emberi történelem során a véres sztorik mindig fokozott közérdeklődésre tarthattak számot. Akár bevalljuk, akár nem, mi emberek híresek vagyunk arról, hogy embertársaink erőszakos halála felkelti figyelmünket, s borzongva bár, de részletek után vágyunk. Hatványozottan igaz ez az olyan esetekre, amikor az elkövető valódi személyazonossága az összeesküvéselméletek fátylába burkolózva 122 év elteltével is homályban marad. Mai posztunk a kriminalisztikatörténet egyik legismertebb, ugyanakkor legtitokzatosabb gyilkosával, s a köréje font konteókkal foglalkozik. Hölgyeim és uraim: következzék Hasfelmetsző Jack!
Az átlagember számára a világűr olyan meg- és felfoghatatlan, érzékelhetetlen valami, ami ellen a józan ész joggal berzenkedik. Mert mi az, hogy ott nincs semmi?! Pontosabban: a Semmi van odakint. Az általunk itt megénekelt Apollo-11 holdraszállása nem véletlenül borzolta fel annyira a konteósok idegrendszerét.
A világűr meghódítása hivatalos forgatókönyveinek megkérdőjelezése azonban nem az amerikaiak fegyvertényével kezdődött. Számtalan (na jó: számos) jel arra utal, hogy a jóképű, mosolygós orosz szovjet repülőhadnagy (mit beszélek itt összevissza: őrnagy!) története, mint az első ember a világűrben teória nem olyan kerek, mint az alany koponyája, vagy a Vosztok-1 kabinja.
Lássuk tehát, mi a helyzet Gagarin sztorijával.
Bármennyire is szerettük volna azt hinni, hogy a Konteóblog független a napi aktualitásoktól, az utcán járva, emberekkel beszélgetve rá kellett döbbennünk, hogy nem tudjuk kivonni magunkat a közvélemény nyomása alól.
Megszakítjuk tehát a konteóblog tervezett pihenését, s mai friss posztunkban (haladó hagyományaink szellemében) megkíséreljük felvázolni az elmúlt egy év hazai cigánygyilkosságainak lehetséges hátterét, magyarázatát, indítékait. Előrebocsájtjuk, hogy sem a melegvizet, sem a kanálban a mélyedést nem fogjuk ismét feltalálni, mindössze rendszerezni szeretnénk az emberölés-sorozattal kapcsolatos elméleteket. Persze a Molotov-koktélos és más jellegű erőszakos, megfélemlítő esetek is ebbe a körbe tartoznak, még ha külön nem is emeljük ki ezeket.
Ha kérdő hangsúllyal azt mondom: Kennedy-gyilkosság, mindenki elsősorban (és természetesen) a JFK-ügyre gondol (amivel hamarosan külön poszt foglalkozik majd itt, a Konteóblogon). Tájékozottabb olvasóink azonban rutinosan visszakérdezhetnek: melyik?
Ez a szerencsétlen család ugyanis úgy vonzza magához a több, mint gyanús haláleseteket, mint ipari mágnes a vasreszeléket. A virtuális (avagy valóságos) Kennedy-dossziét áttanulmányozva a legelszántabb konteó-ellenzők is kénytelenek visszavenni az arcukból, és halántékukat lassú, dörzsölő mozdulatokkal masszírozva próbálnak magyarázatot találni a történtekre.
Ma Robert Francis Kennedy haláláról olvashattok minálunk.
Az a meggyőződés, hogy bizonyos (etnikai vagy vallási) csoportok embertársaik vérét használják fel rituális szertartásaikhoz, olyan régi, mint a humán civilizáció. Az elmélet kétségtelenül valós alapokon nyugszik, hiszen mindannyian tudjuk, hogy a történelem különböző (általában kezdeti) fázisaiban őseinktől nem állt távol az emberáldozat.
Mai posztunkban megpróbáljuk röviden ismertetni a vérvád históriai gyökereit, továbbá azt, hogy miként nemesedhetett világméretű (és napjainkra jórészt zsidóellenes) összeesküvéselméletté az emberi vér tiltott (és olykor gyomorforgató) felhasználásának egykori gyakorlata.
Biztos vagyok abban, hogy, olvasóink közül azok, akiknek (szerencséjükre vagy pechjükre – hozzáállás kérdése) már volt alkalmuk találkozni a büntetőjoggal, felfedezték, hogy az összeesküvéselméletek elmélete bizonyos szempontból hasonlít a bétékához, legalábbis az alapokat tekintve. Van ugyanis egy általános része (amely a nagy összefüggéseket keresi és a bázis-fogalmakat tisztázza) továbbá egy különös rész, amely konkrétumokat elemez.
Ezen a blogon mindeddig főként a különös résszel foglalkoztunk: konkrét, megtörtént eseteken keresztül próbáltuk bemutatni a konspirációs teóriák működését. Eljött azonban az idő, hogy egy kicsit nagyobbat merítsünk a jóból, elszakadjunk a kézzelfogható gyilkosságok, repülőgépszerencsétlenségek és más egyéni (vagy kiscsoportos) nyomorúságok elemzésétől.
Hölgyeim és uraim: a most következő posztban általános konteóelmélet következik, vagyis lássuk, kik (avagy mik) állnak a legtöbb összeesküvés mögött. Kérlek titeket, ne ugorjátok át, mert igaz ugyan, hogy nem annyira cselekményes, mint mondjuk a litvinyenkós cikk, vagy akár az ufós konteó, de mivel biztos lesz belőle kérdés a zárthelyin, én helyetekben nem kockáztatnék.
Olvasók tucatjai kérték (mit kérték: követelték!), hogy a konteóblog biztosítson soronkívüliséget és számoljon be a Szmolenszknél bekövetkezett légikatasztrófáról, amelyben életét vesztette a lengyel államigazgatás csúcsvezetőinek jelentős része.
A biznisz az biznisz: ti fizettek, a konteóblog szerkesztősége pedig fejet hajt a tömegek akarata előtt: következzék tehát a történelmi lengyel-orosz kapcsolatok legújabb szakítópróbája, a 97 áldozatot követelő rendkívüli esemény feldolgozása.
A legutóbbi témaszavazáson (bevallom: legnagyobb meglepetésemre…) olvasóink meggyőző többséggel úgy döntöttek, hogy (a Mary Celeste rejtélyét, Shakespeare-t és a Skull & Bones társaságot bőven megelőzve) Atlantiszról szeretnének olvasni. Ahogyan azt tudjátok, a Konteóblog egyik vezérlő elve az olvasócentrikusság; lássuk tehát az elsüllyedt kontinens archetípusának történetét.
A Konteóblog (hasonlóan a magára valamit is adó versenytársaihoz) az ismeretterjesztés és az egészséges paranoia kialakításának nemes célkitűzésein túl a közfeladatok ellátásának nehéz terheit is részben magára vállalja.
Mai (kicsit rendhagyó, rövid és soron kívüli) posztunk reakció egy aktuális külgazdasági (külpolitikai?) hírre, amivel az elmúlt két hétben a hírportálok oldalain többször is találkozhattunk. A témával összefüggő reflexióitokra – mint mindig – most is kíváncsiak vagyunk.
Dan Brown „Angyalok és démonok” című bestsellerének egyik pozitív hozadéka (a szerző bankszámlájának gyarapodása mellett) az, hogy tíz- (ha nem száz-) milliók kapják fel a fejüket, ha az Illuminátusokról hallanak. Mivel mégiscsak egy thrillerről (és nem vallástörténeti munkáról) van szó, a mezei olvasók nem mindig tudják eldönteni, hogy a leírtakból mi a fikció és mi a históriai tényállítás. Mai posztunk elsősorban nekik akar segíteni, na és a konteósok is kapnak egy-két csócsálnivalót.
Egy jogállamban az öszeesküvéselméletek iránt érdeklődő tömegeknek joguk van ahhoz, hogy szabadidejükben rögeszméikhez többé-kevésbé illő szórakozási lehetőségek közül válasszanak, a konteóblog pedig – ahogyan azt többször tapasztalhattátok – közszolgálati feladatokat is ellát.
Az itt olvasható könyvajánló, valamint a nagy sikerű linkajánló mellé mai posztunkban mozgókép-ajánlót kaptok tehát; olyan filmekre hívjuk fel a figyelmeteket, amelyek megtekintése több előnnyel is jár: egyfelől kulturált szórakozást nyújtanak (ha nem is olyan mértékűt, mint A darabolós gyilkos szexuális élete), másfelől szélesítik a látókört (és még az eddigieknél is profibb kommentekre fognak ösztönözni), harmadrészt pedig addig sem kell a konteókban nem hívő, unalmas családtagjaitokkal és/vagy barátaitokkal egy levegőt szívnotok.
Lassan már 35 éve annak, hogy 1977. augusztus 16-án a Tennessee állambeli Memphisben található birtokán holtan lelnek Elvis Aaron Presley-re, minden idők egyik legsikeresebb, legismertebb és legbúgóhangúbb előadóművészére. A rock’n’roll királya (avagy – a Zámbó Jimmy-rajongókon kívüli keveseknek – simán: A Király) 42 évesen igazolt át a Nagy Égi Impresszárióhoz. Életéhez és halálához (már ha elfogadjuk, hogy valóban elhunyt) számos találgatás fűződik. Ezek közül szemelgetünk ma egy kicsit.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!