Rázzuk meg magunkat s lépjünk túl a hazai aktuálpolitikán: a korrupt rendőrökön, a gyanús doktori disszertációkon és szakdolgozatokon (meg a többi, egyelőre itt ki nem fejtett mocskon és kisebb-nagyobb simlisségen), s még a Nagy Nyári Konteószünet előtt bocsássuk útjára a Konteóblog soron következő szavazóposztját. Ne feledjétek: az alábbi négy téma közül háromra szavazhattok! És persze köszönet a vegyesfelvágottas poszt kommentjei között felsorolt, elképesztő mennyiségű témáért! Tényleg évekre elegendő muníciót kaptam, s természetesen kiemelt köszönet sztalker kollégának az ötletparádékért!
A magyar közélet ismét maga alá temette elképzeléseimet az új szavazóposztról. Eredetileg azt terveztem, hogy újabb nemzetközi csemegéket kínálok fel választási lehetőségként a Nagyérdeműnek, hogy alapos megfontolás után kiválassza a neki leginkább tetsző témát, amit a bloggazda – a nyári politikai uborkaszezon és a foci EB árnyékában – majd komótosan kifejt.
Ehhez képest az történt, amit a napokban mindannyian olvashattunk: az írott és az elektronikus médiumok „minden idők legnagyobb magyar rendőri korrupciós ügyéről” számolnak be, s a cikkekben hajmaresztőbbnél hajmeresztőbb állítások váltogatják egymást a rendőrségen uralkodó vesztegetési állapotokról. A Konteóblog – nem utolsósorban a számos olvasó által kifejezett kérésnek megfelelően – ismét rugalmasan reagál a hírkeresletre, s villámposzt formájában tisztelettel elétek tárja a Nagy Magyar Rendőrkorrupció-Konteót.
Bevallom, e
lőször a „miscellaneous” szót akartam használni, mert az olyan előkelően hangzik (és ugye ezzel is erősíthetném a blog kozmopolita jellegét), ugyanakkor rájöttem, hogy tökre ugyanazt jelenti, mint a „vegyesfelvágott”, csak sokkal nehezebb leírni (legalábbis nekünk, magyaroknak; egy angol biztosan másként vélekedne).
No, a lényeg, hogy ezt a posztot egy olyan fórumnak gondolom, ahová minden olyan gondolatotokat leírhatjátok kommentben, ami egyrészt a Konteóbloggal (úgy általánosságban) foglalkozik, másrészt pedig akár a témaötleteiteket és/vagy javaslataitokat a jövendőbeli posztokat illetően. Aztán majd meglátjuk, mi lesz belőlük.
Semmi szigorú megkötés, csak jó hangulat és (beépített cset híján) laza csevegés.
Jó szórakozást!
Szűk körben be kell vallanom: kevés dologban voltam biztosabb annál, mint abban, hogy a Konteóblog tizedik témaszavazásánál a legtöbb szavazatot a Che-gyilkosság fogja begyűjteni. Már szinte nekiálltam a poszt megírásának, amikor döbbenten felfigyeltem a jelenségre: az egykori svéd miniszterelnök lassan, de biztosan már a második nap estéjén az élre tör, s kezdeti egy százalékos előnyét a szavazási periódus végére egy kényelmes, öt százalékos (akár fölényesnek is mondható) győzelemre konvertálja (most az Aldo Moróra 24 óra alatt csalással leadott félezer voksot nem veszem figyelembe). Döntöttetek tehát, s nekem csak az marad, hogy (egy jóslási továbbképzésre történő beiratkozást követően) a megrendelt posztot leszállítsam.
Örömmel jelentem, hogy a Konteóblog elérkezett a tizedik (nép)szavazásához, s mi mással is lehetne illő módon ezt a szép kerek számot megünnepelni, mint egy olyan négyessel, melynek mindegyik eleme egy-egy szaftos haláleset. Leszakadunk tehát az unalmas belpolitikai találgatásokról, doktori disszertációkról és szakdolgozatokról, felfüggesztjük a teljhatalmú(nak vélt) titkos társaságok és gyanús égitestek utáni nyomozást, hogy körülnézzünk a rejtélyes hátterű, bekövetkezésükkor komoly nemzetközi visszhangot kiváltó politikai halálesetek portáján.
Aki az elmúlt hosszú (és a hosszánál is forróbb) hétvégén akár csak egyetlen egyszer is rámozdult a belpolitikai hírekre, velem együtt örülhetett annak, hogy a magyar közéleti hétköznapok szorgalmasan szállítják a villámkonteós ötleteket.
Noha nekünk nem főnökünk Szalai Annamária (ettől függetlenül nem szeretnénk vele álmodni), a kiegyensúlyozott témaválasztás a mi etikai kódexünkben is kiemelt helyet foglal el; a múltkori Schmitt Pál – féle poszt ellenpólusát olvashatjátok, ugyancsak villámkonteó formájában.
A Konteóblog legutóbbi szavazásán (eleddig soha nem tapasztalt szoros versenyben) a leadott voksok 34%-a „A torontói jegyzőkönyvek” téma mellett sorakozott fel, alig egy százalékkal maga mögé utasítva a frigyládát. Két véglet ez, hiszen a rejtélyes bibliai tárgyról szerintem mindenki hallott már ebben az országban, akinek tájékozottsági és érdeklődési szintje meghaladja egy szobafikuszét (Ficus elastica), míg a nyertes topikcímben szereplő irományokat meglehetős homály fedi. Blogunk tehát ismét betölti közszolgálati szerepét azzal, hogy olvasótáborunk látókörét szélesítve mutatja a kanyargó ösvényt az összeesküvés-elméletek burjánzó esőerdejében.
Az első komolyabb tavaszi fagyokkal, valamint a kötelező húsvéti másnaposság beköszöntével eljött az ideje egy újabb, régen várt témaszavazásnak (hogy a bloggazda hamarosan felvirradó névnapjáról ne is beszéljünk). Túl hosszú fel-, illetve bevezetésre már nincs szükség, hiszen a BlogRepublik Konteóblogjának átlagosan napi kétezer-kétezerkétszáz fős olvasótábora (Google Analytics statisztika) már rutinosan voksol, amikor arról kell nyilatkoznia, hogy melyik témáról szeretne klasszikus nagyposztot olvasni itt minálunk.
Bármennyire is megpróbáltunk kimaradni a napi belpolitikai aktualitások orrfacsaró kigőzölgéseiből, az események maguk alá temették a Konteóblog arisztokratikusnak szánt távolságtartását.
A Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának ma délelőtti döntése (melynek értelmében – rövid vita után – 16:2 arányban javasolják az elnök doktori címének visszavonását) áttörte zsigeri ellenkezésünket, s mivel már többen kértétek a téma felbukkanását, ismételten kénytelenek voltunk fejet hajtani a tömegek nyomása előtt.
Nem kell ahhoz konteósnak lennünk, hogy tudjuk: az emberiség ősidők óta figyelemmel kíséri az égitesteket, s részünkről mindig is kiemelt érdeklődés övezte a Naprendszer bolygóit. A római panteon szereplőnek nevét viselő bolygók között is különleges szerepe volt/van a mitológiai hadiistenről elnevezett Vörös Bolygónak, s valami miatt a Marsra a scifi-szerzők és ufó-hívők is előszeretettel hivatkoznak, amikor az idegenek feltételezett származási vagy lakhelyéről értekeznek (gondoljunk itt a magyar „marslakó” kifejezésre, s most távolról sem a közszolgálati tévé legfrissebb, orbitális pofáraesésére akarok célozni).
Bármennyire is ellenkezik elveinkkel, vannak pillanatok, amikor (szívfájdalom ide vagy oda) a közjó érdekében fel kell függeszteni a demokratikus elkötelezettségünk által diktált szabályokat…
Nem, nem kell megrémülni, nem aktuálpolitizálunk; mindössze arra akarom felkészíteni a tisztelt konteós olvasótábort, hogy mai posztunk főszereplője nem nyert egyetlen voksversenyt sem (igaz, legalább háromszor volt második), viszont a bloggazdához beérkezett visszajelzések egyértelműsítették, hogy nagyon-nagyon szeretnétek végre olvasni róla.
Nincs több kecmec, tökölés, vita, nincs se teke, se tória, se mellébeszélés; nem keresünk további kibúvókat, hanem belevágunk Jörg Haider életének (de főleg halálának) igaz történetébe.
Visszajelzéseitekből tudom: elég sokan kerültetek olyan helyzetbe, hogy regisztráltatok a BlogRepublikon, majd amikor (bármilyen okból kifolyólag) új jelszót akartatok igényelni, valami izé került a palacsintába: vagy nem kaptátok meg az új jelszót, vagy a visszaigazoló email kallódott el, vagy nem működött se a régi, se az új password, stb…
Amint azt minden konteós tudja, az összeesküvés-elméletek egyik csoportja kifejezetten azokkal az esetekkel foglalkozik, amikor egy-egy ember fogja magát, s hosszabb-rövidebb időre, netán örökre (többé-kevésbé megmagyarázhatatlan körülmények közepette) egyszerűen eltűnik környezetének érzékszervei elől. Nem is olyan régen foglalkoztunk a Mary Celeste rejtélyével, ahol tíz embernek veszett nyoma az óceán közepén.
Mai rövidposztunkban (új kategória: azért rövid, mert nem hosszú, és azért nem villám, mert nem aktualitás) egy olyan eseményt tálalunk fel képernyőitekre, amely közel száz évvel ezelőtt, az első világháború alatt történt a törökörszági Gallipoli-félszigeten, s melynek során nem egy, nem tíz, még csak nem is száz ember tűnt el társai figyelő szeme elől…
A világtengeren történő hajózás mindig is nagyszerű táptalaja volt a konteóknak, főként a vitorlás korszakban: a végtelen(nek tűnő) víz közepén egy törékeny és védtelen hajó a magány és a kiszolgáltatottság szimbóluma. Az óceánon bármi megtörténhet, s a legközelebbi szemtanú talán többszáz (vagy többezer) mérföldnyire található…
A legutóbbi szavazáson a legtöbb voksot a hajóskonteók egyik legismertebbje, a kísértethajók archetípusa, a Mary Celeste kapta. Olvassátok hát a történetét.
Elérkezett az idő, hogy a mindenkori konteóblogok demokratikus vívmányát, a posztvoksolást itt, a legeslegújabb (reményeink szerint most már tényleg végleges) helyen is bevezessük. A tudnivalók roppant egyszerűek: az alábbi négy téma közül ti fogjátok kiválasztani azt, amelyikről a legszívesebben olvasnátok egy részletes posztot.
Nincs más tennivalód tehát, mint a szavazófelületen azokra az opciókra kattintani, amelyek a szívedhez a legközelebb állnak. Maximum három lehetőséget jelölhetsz be, gyakorlatilag tehát azt választod ki, amelyik a legkevésbé érdekel…
Úgy illik, hogy – az újrakezdés jegyében – a Blogrepublik Konteó-blogját egy igazán ütős témával avassuk fel. S mi is lehetne ütősebb annál, mint egy olyan nemzetközi szervezettel (egyházzal? gazdasági társulással? filozófiával? bűnbandával? titkosszolgálati háttérintézménnyel? stb, majd eldöntitek, melyik jelző a valószínűbb…) foglalkozni, amely szűk hat évtized alatt talán a legdinamikusabb számbeli gyarapodást tudta felmutatni a világnézeti alapon szerveződő társaságok közül.
Igen, mai posztunkban a szcientológusokkal foglalkozunk.

Egy újabb villámkonteóval igyekszem felkelteni és fenntartani a kicsit talán lankadó figyelmeteket. Ismét szólok, hogy hogy emberi számítások szerint úgy két hét múlva (január 20-a körül) indul az új portál, egyúttal megköszönöm kicsiultra nickű olvasómnak, hogy másodszor is eszembe juttatta a mai témát.
Kedves barátaim!
Említettem már, hogy január közepéig nem nagyon fogok új posztot írni (az új portál beüzemelése – számítások szerint – január 18-20 tájékán várható), de a maihoz hasonló, rövid és célratörő olvasói leveleknek (kivételesen, figyelemmel a rendkívüli helyzetre) szívesen helyt adok.
Első ilyen posztunk szerzője PZ, és tájékoztatott, hogy nincs kifogása az ellen, hogy levelét (egészen kicsit megszerkesztve) közkinccsé tettem.
(Továbbra is) kedves barátaim!
Mai szolgálati közleményemnek többes célja van, ezért engedjétek meg, hogy szárazon, tényszerűen és röviden érintsek pár (reményeim szerint közérdeklődésre számot tartó) témát.
Mindaddig, amíg az általatok (kényelmes többséggel) megszavazott EU-összeesküvés anyaga összegyűlik és klasszikus poszt kerekedik belőle (sajnos egy kis csúszással, mert hirtelen akadt egy-két tennivalóm), fogadjátok empátiával a mai villámkonteónkat, melynek főszereplője az átlagos magyar konyhák jelentős hányadában megtalálható.
Igen, mai rövid témánk a mikrohullám, illetve egy csipetnyi mikrochip.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!