Ezekben a vészterhes, plakátkihelyezésekkel és -szaggatásokkal tarkított időkben, amikor déli határainknál megélhetési menekültek és hobbi-bevándorlók tíz- és tízezrei fenyegetik a keményen dolgozó magyar kisemberek munkahelyeit, amikor arra kényszerülünk, hogy végső megoldásként – kolbász helyett – szögesdrótból építünk (30-35 milliárd forintért) egy 175 kilométeres kerítést, arra gondoltam, hogy stílszerűen a New York-i Szabadság-szoborról mesélek egy kiadósat konteósat. Arról a képzőművészeti alkotásról, amely az elmúlt 130 évben mintegy 25 millió (nem tévedés: huszonöt millió), Amerikába hajón érkező, túlnyomó részben európai bevándorlót köszöntött az Ellis Island-i kikötőben. Érdekesség: a jelenlegi USA-állampolgárok egyharmada, vagyis úgy százmillió amerikai rendelkezik legalább egy olyan őssel, aki itt lépett először az Egyesült Államok földjére.
Hat nappal ezelőtt zuhant le a Francia Alpokban a német fapados légitársaság 9525-ös járata (mindenekelőtt: az áldozatok nyugodjanak békében, részvétünk a hozzátartozóknak!), s minden eddigi információ arra enged következtetni, hogy az összes feltétel adott ahhoz, hogy az ügyből az európai légiközlekedés egyik legkomplexebb konteója kerekedjen ki. A szerkesztőség krónikus kapacitáshiánnyal küzd, úgyhogy részletes elemzésre most ne számítsatok, legalábbis a felvezető szövegben nem; a kommentek között viszont szabad a gazda, bárki elmondhatja a frankót.
Rengetegen kértétek, hogy nyissak valami felületet a tegnapi terrortámadás megvitatásához. Komoly posztra sajnos nincs időm, de a Facebook-oldalunkra kitett szöveg mellé jöjjön egy nagyon rövid kommentposzt a tegnapi párizsi terrortámadás néhány konteószagú mozzanatáról. Mielőtt belevágnánk, itt is elmondom, hogy én is Charlie vagyok.
Az előzményeket szerintem mindenki ismeri, az elmúlt 36 órában csak az maradhatott ki a Charlie Hebdo tragédiájával kapcsolatos hírek sodrásából, aki minimum másfél-két méteres vízmélységben, egy szuperül záródó szkafanderben töltötte a szerda dél óta eltelt időt. Ha esetleg ők is szeretnének bekapcsolódni a beszélgetésbe, találomra válasszanak ki egy sajtóterméket és garantáltan részletes információkat fognak találni az esetről.
Az elmúlt években számos posztban rávilágítottunk arra a konteóügyi alapvetésre, mely szerint a világ konteóirodalmának pillérei között két, évezredes hagyományokra visszatekintő, egymás szerves kiegészítőjeként definiálható tartóoszlop található. Az egyik szerint a Föld nemzeteinek biztonsága szempontjából a zsidók globális összeesküvése jelenti a legnagyobb kihívást. A másik teória pont ennek az ellenkezőjét bizonygatja, mégpedig azt, hogy ezt a kis népcsoportot (esetleg vallási közösséget – nem tudom, per pillanat melyik a politikailag korrekt meghatározás) az emberi civilizáció során a többiek mindig is meg akarták semmisíteni, mert a többség (magyarul: a nemzsidók, közismert héber szóval: a gójok) féltékenyek voltak sikereikre, életrevalóságukra, összetartásukra és a Biblia szerinti „kiválasztott nép” státuszukra.
A Dreyfus-ügy a hosszú 19. század talán legismertebb és legmediatizáltabb összeesküvés-elmélete, s mint ilyen, egyike a legjobban dokumentáltaknak is. Mai posztunkban összefoglaljuk a történetet, s (mivel mindenki jól viselkedett az ünnepek alatt, nem vitte túlzásba se az evést, se az ivást) hozzácsapjuk a kevésbé ismert kiegészítését, a Zola-konspirációt is. Dőljetek hátra: 2 in 1 poszt következik!
Összeesküvés-elméletes körökben ősidők óta köztudott tény, hogy minden konteósban egy sztárnyomozó veszett el – reményeink szerint nem véglegesen. Olvasóink rendőrvénájára apellálunk most is, amikor egy olyan ügyet tálalunk műértő közönségünknek, amely több, mint öt éve nyomasztja a budapesti zsarukat, az áldozat családját és barátait, továbbá mindenkit, akit az átlagosnál jobban zavarnak a megoldatlan bűnügyek. Ünnepélyesen felhívom hát blogunk alkalmi és törzsolvasóit, hogy teljes mell- és agyszélességgel tegyék oda magukat: kíséreljük meg közösen felderíteni a Budapesten eltűnt francia diáklány, Ophélie Aurélie Bretnacher esetét.
Mai témánk több szempontból is különlegesnek számít a globális (vagyis a teljes emberiséget és az egész földgolyót érintő) konteók között. Először is azért, mert szinte bizonyos, hogy valamennyien találkoztunk már génmódosított organizmussal, még akkor is, ha a randi idején erről nem volt tudomásunk (a valószínű kontaktpontokról majd kicsit később). Különleges a téma azért is, mert furcsa helyzet áll fenn vele kapcsolatban: mindkét tábor (az ellenzők és a bátorítók) egyforma vehemenciával vádolja a másikat azzal, hogy az ideológiai térfél túloldalán álló sző összeesküvést az emberiség ellen, ami – valljuk be – meglehetősen pikáns helyzetet eredményez.
Amíg elkészül az általatok megrendelt fluorid-összeesküvéses poszt, sokak kérésére egy villámkonteó keretein belül felvillantjuk az elmúlt hét londoni zavargásainak hátterével kapcsolatos elméleteket. Az események gyakorlatilag órákkal ezelőtt még tartottak, de a konteósok nem várták meg sem a gyorsított bírósági eljárások végeredményét, sem a brit kormány belügyi bizottságának konklúzióit.
Egy – legalább közepes önbecsüléssel bíró – konteós nem mehet el szó nélkül a nemzetközi pénzvilágot (és a nagypolitikát) is megrázó legújabb hír előtt, ami röviden arról szól, hogy a nagyhatalmú, per pillanat 187 tagországot számláló IMF (ájemef, Nemzetközi Valutaalap) vezérigazgatója, a francia állampolgárságú Dominique Strauss-Kahn jelenleg egy new yorki fogdában ül és szexuális erőszak, személyi szabadság megsértése és egyebek miatt áll büntetőeljárás alatt…
Állítólag egy yorki hittudós, bizonyos Ealhwine mondta először, valamikor a setét nyolcadik században, hogy vox populi: vox Dei (a nép szava Isten szava), noha már ő sem értett vele egyet, de ez gonoszkodó mellékszál.
Csak azért kezdtem ezzel a klasszikus (amúgy szerintem mélységesen áldemokratikus) mondással, mert a mai témát (a korábbi Bermudás és a Hasfelmetszős poszthoz hasonlóan) ti, az olvasók szavaztátok meg, és ki vagyok én, hogy vitatni, megkérdőjelezni merészeljem döntéseteket?
Lássuk tehát legújabb konteónkat, amely két olyan topikot is magába foglal, amely szinte mindenkit érdekel: a nácikat és az aranyat.
Igen, jól látjátok: bárhogyan is próbáltam, akármennyire is igyekeztem, ezt sem tudtam elkerülni. Úgy jártam, mint a JFK-gyilkossággal: a téma szerepeltetése nélkül folyamatos hiányérzetünk lenne, hiszen konteóblog szabadkőművesek nélkül olyan, mint disznóvágás pálinka, swingerklub dugás, vagy politikai elit korrupció nélkül: nem az igazi.
Lássuk akkor, miről is beszélünk.
Ha jól számolom, kereken három hónapja nem foglalkoztunk tisztázatlan hátterű halállal, márpedig az ilyen esetek a valódi konteósok számára olyanok, mint csipetnyi, házilag őrölt fűszerpaprika a lilahagymás, kacsazsíros házikenyéren.
Mai posztunk egy (vagy két?) generáció bálványáról, egészen pontosan a haláláról és az ehhez kapcsolódó elméletekről szól. Tegyetek fel egy The Doors lemezt, dőljetek hátra, gyújtsatok rá egy, izé, egy nikotinmentes gyógycigire, és élvezzétek a kilátást.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!