Noha mai főszereplőnk négyszer is szerepelt belső szavazáson, a konteósok mindegyik alkalommal úgy döntöttek, hogy más téma jobban érdekli őket. Mindeddig a Konteóblog vezetősége fejet hajtott a többség előtt és hanyagolta az Avoni Hattyút (tényleg, tudja valaki, honnan ered ez a fura becenév? Az Avont értem, de a hattyú..?), az utóbbi napokban azonban a bölcsészek által kifejtett nyomás olyan intenzívvé vált, hogy egy kibővített szerkesztőségi villámértekezleten (148:32 arányban, tizenkét tartózkodással, hat igazolt és egy igazolatlan hiányzás mellett) az a döntés született, hogy kerül, amibe kerül, novemberi főszereplőnk az általunk per pillanat ismert világegyetem drámairodalmának talán legnépszerűbb, legtöbbet idézett és legtitokzatosabb alakja lesz.
Az elmúlt években számos posztban rávilágítottunk arra a konteóügyi alapvetésre, mely szerint a világ konteóirodalmának pillérei között két, évezredes hagyományokra visszatekintő, egymás szerves kiegészítőjeként definiálható tartóoszlop található. Az egyik szerint a Föld nemzeteinek biztonsága szempontjából a zsidók globális összeesküvése jelenti a legnagyobb kihívást. A másik teória pont ennek az ellenkezőjét bizonygatja, mégpedig azt, hogy ezt a kis népcsoportot (esetleg vallási közösséget – nem tudom, per pillanat melyik a politikailag korrekt meghatározás) az emberi civilizáció során a többiek mindig is meg akarták semmisíteni, mert a többség (magyarul: a nemzsidók, közismert héber szóval: a gójok) féltékenyek voltak sikereikre, életrevalóságukra, összetartásukra és a Biblia szerinti „kiválasztott nép” státuszukra.
A Dreyfus-ügy a hosszú 19. század talán legismertebb és legmediatizáltabb összeesküvés-elmélete, s mint ilyen, egyike a legjobban dokumentáltaknak is. Mai posztunkban összefoglaljuk a történetet, s (mivel mindenki jól viselkedett az ünnepek alatt, nem vitte túlzásba se az evést, se az ivást) hozzácsapjuk a kevésbé ismert kiegészítését, a Zola-konspirációt is. Dőljetek hátra: 2 in 1 poszt következik!
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!