Kommentposzt: Welsz Tamás halála
Két napig nem voltam netközelben, s amikor ma beléptem, mit olvastam és mivel volt tele a postaládám? Hát hogy egy rendőri intézkedés közben (után?) hirtelen elhunyt a Simon-ügy egyik állítólagos szereplője.
Bevallom, ehhez most nem igazán szeretnék bármit is hozzátenni. Az viszont teljesen méltányolható kérés, hogy ennek is biztosítsunk kommenthelyet.
Hajrá! És több olyan kérdést nem szeretnék egyetlen újságírótól sem kapni, hogy keletkeznek-e napjainkban is konteók.
tiboru
Challenger-konteók
Mai posztunkban újabb voksgyőztest köszöntünk, aki a múltkori szavazás végére valamivel több, mint fél százalékkal előzte meg a második helyezett Estonia tengerjáró kompot úgy, hogy végig vezetett. A mai középkorúak és a náluk idősebbek biztosan emlékeznek a Challenger űrsikló (űrkomp, hivatalosan: űrrepülőgép) 1986-os tragédiájára, de az ezzel összefüggő összeesküvés-elméletek talán sokak figyelmét elkerülték. Nos, ezt a hiányosságot szeretnénk pótolni a mostani cikkel.
Ophélie Bretnacher halála
Összeesküvés-elméletes körökben ősidők óta köztudott tény, hogy minden konteósban egy sztárnyomozó veszett el – reményeink szerint nem véglegesen. Olvasóink rendőrvénájára apellálunk most is, amikor egy olyan ügyet tálalunk műértő közönségünknek, amely több, mint öt éve nyomasztja a budapesti zsarukat, az áldozat családját és barátait, továbbá mindenkit, akit az átlagosnál jobban zavarnak a megoldatlan bűnügyek. Ünnepélyesen felhívom hát blogunk alkalmi és törzsolvasóit, hogy teljes mell- és agyszélességgel tegyék oda magukat: kíséreljük meg közösen felderíteni a Budapesten eltűnt francia diáklány, Ophélie Aurélie Bretnacher esetét.
A körmendi gyerekgyilkosság (részletek)
Sokan kértétek, hogy a Konteókönyvben megjelent, de az online-választékból hiányzó témát is meg lehessen beszélni. Kicsit tétováztam ugyan, de végül beláttam, hogy az elmúlt évtizedek egyik legfelkavaróbb magyar bűnügye nem maradhat említés nélkül itt, a Konteóblogon sem. Már csak azért sem hallgathatunk róla, mert a nyomozás első perceitől az elkövetőként végül elítélt személy szabadulásáig az eset köré font teóriaháló sűrűsége és kuszasága kiválóan igazolja az összeesküvés-elméletek keletkezésének egyik ökölszabályát: minél nagyobb a homály, annál több a konteó. Az alábbiakban pár bekezdést olvashattok a könyv Tánczos-konteójából, majd ezt követően a kommentek között mindenki elmondhatja véleményét, ahogyan azt a többi témánál már megszokhattuk.
Katrina-konteók
Talán sokan emlékeznek még azokra a képsorokra, amelyek nyolc évvel ezelőtt a rádiós- és tévés hírblokkok elején napokig megelőztek minden más tájékoztatást. A Katrina nevet viselő trópusi ciklonnak 48 órán belül (hivatalosan) mintegy kétezer áldozata volt az Egyesült Államokban, s a mintegy 140 ezer négyzetkilométeren (vagyis úgy másfél magyarországnyi területen) általa okozott anyagi kár meghaladta a 100 milliárd dollárt. Mi sem természetesebb, mint hogy az USA történelmében szinte példa nélküli természeti katasztrófa megmozgatta a konteósok fantáziáját. Mai posztunkban főként a louisianai események vélt és valós hátteréről mesélünk egy kicsit, kiemelve a new orleansi történéseket.
Eltűntek
Az idei első írás hátterének eddig már kétszer is elkezdtem utánanézni, már forrásokat is (fel)kerestem, aztán valahogy úgy alakult, hogy más téma került terítékre. Most azonban (nem utolsósorban a január elsején hajnalban Budapesten eltűnt brit orvostanhallgató, Daniel Gliksten esetét olvasgatva) úgy döntöttem, hogy nem halasztgatom tovább, s egy poszt erejéig még akkor is feldolgozom ezt a roppant összetett topikot, ha egy kérlelhetetlen és szigorú olvasótól ismét megkapom az utolérhetetlenül alliteráló „félreinformált felületes fércmű” bélyeget.
Hölgyeim, uraim: a kattintás után a Konteóblog eltűnési dossziéját olvashatjátok.
Elbert János halála
Bevallom, nem lepődtem meg túlságosan, amikor a Konteóblog 13. szavazóposztjának győztese (kényelmes, közel hat százalékos, vagyis 237 voks előnnyel) egy újabb hazai történet lett, megelőzve a konspirációk olyan történelmi nagyágyúját, mint a frigyláda, hogy a génmanipulációs elméletekről és a Lockerbie-merényletről ne is beszéljünk. Az Elbert János rejtélyes halála óta eltelt közel harminc év nem volt elég ahhoz, hogy a magyar érdeklődők megnyugtató választ kapjanak a miértekre. Mai posztunk sem tűzi ki maga elé megoldhatatlannak tűnő célokat, mindössze – hagyományainkhoz híven – kövér kérdőjeleket rajzolunk, s lehetséges magyarázatokat adunk, amelyekből olvasóink kedvükre szemezgethetnek, saját véleményüket kialakítandó.
Robert Maxwell élete és halála
Kereken száz napja foglalkoztunk utoljára titokzatos, összeesküvés-elméletektől csicsegő halálesettel itt, a Konteóblogon (a boldogult emlékezetű Palme miniszterelnök kapcsán), s nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem már hiányérzetem van. Szegény Sümegh Jóska esetét már többször is körberágtuk, s itt az idő, hogy valami friss témát tálaljunk elétek a nyári punnyadás után.
Ma a huszadik század utolsó negyedének egyik legtitokzatosabb médiacézárjáról, Robert Maxwellről, életéről és (főként) haláláról beszélgetünk.
Olof Palme halála
Szűk körben be kell vallanom: kevés dologban voltam biztosabb annál, mint abban, hogy a Konteóblog tizedik témaszavazásánál a legtöbb szavazatot a Che-gyilkosság fogja begyűjteni. Már szinte nekiálltam a poszt megírásának, amikor döbbenten felfigyeltem a jelenségre: az egykori svéd miniszterelnök lassan, de biztosan már a második nap estéjén az élre tör, s kezdeti egy százalékos előnyét a szavazási periódus végére egy kényelmes, öt százalékos (akár fölényesnek is mondható) győzelemre konvertálja (most az Aldo Moróra 24 óra alatt csalással leadott félezer voksot nem veszem figyelembe). Döntöttetek tehát, s nekem csak az marad, hogy (egy jóslási továbbképzésre történő beiratkozást követően) a megrendelt posztot leszállítsam.
Voks populi 10.0
Örömmel jelentem, hogy a Konteóblog elérkezett a tizedik (nép)szavazásához, s mi mással is lehetne illő módon ezt a szép kerek számot megünnepelni, mint egy olyan négyessel, melynek mindegyik eleme egy-egy szaftos haláleset. Leszakadunk tehát az unalmas belpolitikai találgatásokról, doktori disszertációkról és szakdolgozatokról, felfüggesztjük a teljhatalmú(nak vélt) titkos társaságok és gyanús égitestek utáni nyomozást, hogy körülnézzünk a rejtélyes hátterű, bekövetkezésükkor komoly nemzetközi visszhangot kiváltó politikai halálesetek portáján.
Jörg Haider halála
Bármennyire is ellenkezik elveinkkel, vannak pillanatok, amikor (szívfájdalom ide vagy oda) a közjó érdekében fel kell függeszteni a demokratikus elkötelezettségünk által diktált szabályokat…
Nem, nem kell megrémülni, nem aktuálpolitizálunk; mindössze arra akarom felkészíteni a tisztelt konteós olvasótábort, hogy mai posztunk főszereplője nem nyert egyetlen voksversenyt sem (igaz, legalább háromszor volt második), viszont a bloggazdához beérkezett visszajelzések egyértelműsítették, hogy nagyon-nagyon szeretnétek végre olvasni róla.
Nincs több kecmec, tökölés, vita, nincs se teke, se tória, se mellébeszélés; nem keresünk további kibúvókat, hanem belevágunk Jörg Haider életének (de főleg halálának) igaz történetébe.
Az eltűnt zászlóalj
Amint azt minden konteós tudja, az összeesküvés-elméletek egyik csoportja kifejezetten azokkal az esetekkel foglalkozik, amikor egy-egy ember fogja magát, s hosszabb-rövidebb időre, netán örökre (többé-kevésbé megmagyarázhatatlan körülmények közepette) egyszerűen eltűnik környezetének érzékszervei elől. Nem is olyan régen foglalkoztunk a Mary Celeste rejtélyével, ahol tíz embernek veszett nyoma az óceán közepén.
Mai rövidposztunkban (új kategória: azért rövid, mert nem hosszú, és azért nem villám, mert nem aktualitás) egy olyan eseményt tálalunk fel képernyőitekre, amely közel száz évvel ezelőtt, az első világháború alatt történt a törökörszági Gallipoli-félszigeten, s melynek során nem egy, nem tíz, még csak nem is száz ember tűnt el társai figyelő szeme elől…
A Mary Celeste – rejtély
A világtengeren történő hajózás mindig is nagyszerű táptalaja volt a konteóknak, főként a vitorlás korszakban: a végtelen(nek tűnő) víz közepén egy törékeny és védtelen hajó a magány és a kiszolgáltatottság szimbóluma. Az óceánon bármi megtörténhet, s a legközelebbi szemtanú talán többszáz (vagy többezer) mérföldnyire található…
A legutóbbi szavazáson a legtöbb voksot a hajóskonteók egyik legismertebbje, a kísértethajók archetípusa, a Mary Celeste kapta. Olvassátok hát a történetét.
A Djatlov-incidens
Akárhogyan is forgatjuk/ferdítjük, bármennyire is szomorú ezt elismerni, az emberek jelentős része (legalábbis a hírek vonatkozásában) a halállal, az elmúlással kapcsolatos információkra bukik. A konteósok egy csoportja (szerves részét képezvén a Nagy Egésznek és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének) hasonlóképpen vélekedik: az az igazi összeesküvés-elmélet, ahol – lehetőleg minél rejtélyesebb körülmények között – emberek földi pályafutása végére kerül egy véres pont, azaz inkább kérdőjel.
Amint azt látni/olvasni fogjátok, mai írásunk nem szűkölködik sem halálban, sem titokzatos, megmagyarázhatatlan eseményekben. Most is arra biztatunk mindenkit, hogy tartson velünk; garantáltan nem fogunk unatkozni.
Breivik-merénylet
Van valami perverz sorsszerűség és morbid egybeesés abban, hogy – miközben három nappal ezelőtt a Hargita megyei Tusnádfürdőn egy pocakos, őszülő blogger az összeesküvés-elméletek, a titkosszolgálatok és a terrorcselekmények közötti (vélt vagy valós) összefüggésekről beszélt érdeklődő hallgatóságának –, onnan 1800 kilométerre bekövetkezik Norvégia (és talán egész Skandinávia) elmúlt 65 évének legtöbb áldozatot követelő kettős terrorcselekménye.
Mai villámposztunkban a Breivik-merényletet járjuk egy kicsit körül.
Patton tábornok halála
A legutóbbi témaszavazáson mai főhősünk nagyon szoros versenyben, a leadott szavazatok szűk két százalékával előzte meg a végül második helyezett Jörg Haidert, s ily módon kivívta a saját poszt jogát itt, a Konteóblogon. A tábornok halálának körülményeivel és feltételezett okaival kapcsolatos találgatások több, mint 65 éve adnak agymunkát azoknak, akik nem elégednek meg a vérszegény hivatalos magyarázattal; hozzájuk csatlakozunk most mi is.
AIDS-konspiráció
Amikor a hetvenes évek második felében a san franciscói meleg közösség egyre több tagja kapott furcsábbnál furcsább fertőzést, majd – viszonylag rövid időn belül – a legtriviálisabb betegségekben sorra elhunytak, senki nem értette, mi is történik valójában. Azóta tudjuk, hogy egy végzetes (az angolból eredő betűszóval AIDS-nek elnevezett) kór első áldozatai voltak.
Sokan és sokszor feltették maguknak (és másoknak) a megkerülhetetlen kérdést: honnan származik a huszadik század pestisének nevezett borzalom? Hol volt eddig? Tényleg gyógyíthatatlan? Valóban csak testnedvek cseréjével terjed?
A konteósoknak mindenre van válaszuk, sőt: válaszaik. Az AIDS sem kivétel. Olvassátok és reszkessetek. De jobbat mondok: inkább védekezzetek!
Ajánló – kódfejtők előnyben!
A Voynich-kéziraton edződött konteósok biztosan érdeklődve olvassák majd ezt a rövidhírt, ami alkalmas arra, hogy megtornáztassátok a tavaszi punnyadás miatt ellustult agytekervényeiteket. Angol nyelvtudás előny, de nem kötelező!
Kattintsatok erre a linkre és adjatok bele apait-anyait; persze ha vannak ötleteitek, akár oda, akár ide beküldhetitek őket a kommentek között. A sikeres megfejtés után legfeljebb együtt utazunk St. Louisba!
Moszkva és a csecsenek
A terrorizmus, pontosabban az ettől való félelem (főleg az emlékezetes, tragikus és általunk is bemutatott 9/11 óta) belopakodott a hétköznapjainkat betöltő gondolatok közé. Mondom ezt akkor is, ha tudom, hogy Magyarország közelmúltját és jelenét (pár elmekórtani, és szerény véleményem szerint a hivatalosságok részéről jócskán eltúlzott esettől eltekintve) hasonló problémák nem árnyékolták be.
És ne kérdezze senki, hogy akkor mi szükség van több száz fős Terrorelhárítási Központra – ez konteó lenne, s tudjátok, hogy az ilyesmitől távol tartjuk magunkat…
Vannak azonban nálunk balszerencsésebb országok, ahol a robbantások, merényletek és szabotázsakciók eddig sok száz, sok ezer ember életét követelték; ahol az állam hősies erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy ártatlan polgárainak életét és testi épségét, az infrastruktúrát megvédje ezektől az alattomos támadásoktól; ahol a biztonsági és fegyveres szervezetek, továbbá a teljes igazság- és jogszolgáltatási vertikum éjt nappallá téve azon ügyködik, hogy az elkövetőket felderítsék, elfogják, s végül elnyerjék méltó büntetésüket; ez utóbbit lehetőleg hosszú-hosszú, fegyházban eltöltött években, esetleg pár méter kötélben vagy néhány jól irányzott lövésben megtestesítve.
Oké, a kötelező kincstári bullshit bevezetőn túl is vagyunk. Lássuk, mi is történt terrorizmus-ügyben az elmúlt bő tíz évben az Orosz Föderáció területén.
A KAL-007-es járat lelövése
Amikor 1983. szeptember elsején, helyi idő szerint hajnali háromkor (GMT szerint még csak augusztus 31-én, 13:00-kor) a dél-koreai légitársaság KAL-007-es járata tankolás után felszállt az alaszkai Anchorage repteréről, minden jel arra utalt, hogy egy eseménytelen (semleges, illetve baráti légtéren keresztül vezető) hétezer kilométeres út előtt áll végcéljáig, Szöulig. A 246 utas és a 23 fős személyzet egy sima, nyolc órás rutinrepülésre készült.
A szovjet légierő azonban másképp gondolta. Nagyon másképp. Lássuk, mi minden lehetett a háttérben.
Ars poetica
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!
Legutolsó hozzászólások
- Vitaposzt: választás-konteók (362)
- { Valahogy túl simán ment ez... }
- Vendégposzt: Tanja Gräff ügye (12)
- { . }
- Szolgálati közlemény - vegyesfelvágott (2289)
- { Isten legyen veled az égi... }
- Apró-cseprő konteóink (1209)
- { Tények: 1. Készül a békecsúcs... }
- A Seuso-ügy (1840)
- { Seuso-kincs hiányzó darabjairól Dr.Nagy Mihály... }