Nem hiszem, hogy mai főszereplőnk különösebb bemutatásra szorulna. Michael Jackson neve, hangja, színpadi produkciói, klipjei és közéleti tevékenysége, továbbá a személyét övező, szaftosabbnál szaftosabb botrányok és a mindkét véglethez tartozó indulatok garantálják ismertségét még napjainkban, nyolc évvel a halála után is. Jacko élete is bővelkedett konteókban, de az igazi összeesküvés-elméletesdi akkor kezdődött, amikor 2009. június 25-én délután a Los Angeles-i Ronald Reagan Medical Center szóvivője bejelentette: „a pop királya” elhunyt.
Noha a bevezetőben elzárkóztam a bemutatásától, a Konteóblogot más bolygókról olvasók számára röviden azért összefoglalom, hogy honnan indult és hová érkezett ez a legény.
A Lumière fivérek 1895-ös bemutatóját követően (számomra megmagyarázhatatlan és általam felfoghatatlan módon) a világ filmművészete hosszú-hosszú évtizedeket várt azzal, hogy a küzdősportos műfajt felvegye a választékba. Ha az elveszett, a világ leghosszabb filmjének, illetve legelső filmsorozatának kikiáltott 1928-as kínai művet, A Vörös Lótusz kolostorának leégése című némafilmet nem számítjuk, egészen 1941-ig 1943-ig és Kuroszaváig kellett várnunk arra, hogy az ázsiai küzdősportok – fő látványelemként – megjelenjenek a filmvásznon. Azóta (de főként a nyolcvanas évek óta) a bőség zavarával küzdünk, hiszen olyan nevek fémjelzik a műfajt, mint Chuck Norris, Jean-Claude Van Damme (tudtátok, hogy az egyik neve Kamilla?!), hogy az utolérhetetlen mimikájával is népszerűségi csúcsokat döntő Steven Seagalról ne is beszéljek.
De legyünk bármennyire is elvakult Chuck Norris-hívők, azt nem vitathatjuk, hogy az igazi nagy úttörő, a megkérdőjelezhetetlen Mester, a műfaj vonatkoztatási rendszerének origója az az ember, akiről mai posztunk szól. Lássuk tehát a Bruce Lee-konteókat.
Noha mai főszereplőnk négyszer is szerepelt belső szavazáson, a konteósok mindegyik alkalommal úgy döntöttek, hogy más téma jobban érdekli őket. Mindeddig a Konteóblog vezetősége fejet hajtott a többség előtt és hanyagolta az Avoni Hattyút (tényleg, tudja valaki, honnan ered ez a fura becenév? Az Avont értem, de a hattyú..?), az utóbbi napokban azonban a bölcsészek által kifejtett nyomás olyan intenzívvé vált, hogy egy kibővített szerkesztőségi villámértekezleten (148:32 arányban, tizenkét tartózkodással, hat igazolt és egy igazolatlan hiányzás mellett) az a döntés született, hogy kerül, amibe kerül, novemberi főszereplőnk az általunk per pillanat ismert világegyetem drámairodalmának talán legnépszerűbb, legtöbbet idézett és legtitokzatosabb alakja lesz.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!