A kívülállók számára a mérnöki tudományoknál, a számok és képletek világában élők munkájánál szárazabb tevékenységet elképzelni is nehéz. A kék (esetleg fehér) köpenyben a próbapadok fölé hajló, majd gondterhelt arccal jegyzetelő férfiak és nők látványa mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy a külső szemlélőben izgalmat váltson ki – gondolnánk, ha nem konteós aggyal vizsgáljuk a dolgokat.
Napra (továbbá órára és percre) pontosan 25 évvel ezelőtt az újpesti tűzoltóság ügyeletén megszólalt a riadó: a Fóti út egyik ipari telephelyéről tüzet jelentettek. A magyar műszakiak egyik büszkesége, a tudományos kutatással és fejlesztéssel foglalkozó, nemzetközi színvonalú Mikroelektronikai Vállalat 2400 négyzetméteres, speciális „T” csarnoka lángokban állt.
Egy – legalább közepes önbecsüléssel bíró – konteós nem mehet el szó nélkül a nemzetközi pénzvilágot (és a nagypolitikát) is megrázó legújabb hír előtt, ami röviden arról szól, hogy a nagyhatalmú, per pillanat 187 tagországot számláló IMF (ájemef, Nemzetközi Valutaalap) vezérigazgatója, a francia állampolgárságú Dominique Strauss-Kahn jelenleg egy new yorki fogdában ül és szexuális erőszak, személyi szabadság megsértése és egyebek miatt áll büntetőeljárás alatt…
A legutóbbi témaszavazáson mai főhősünk nagyon szoros versenyben, a leadott szavazatok szűk két százalékával előzte meg a végül második helyezett Jörg Haidert, s ily módon kivívta a saját poszt jogát itt, a Konteóblogon. A tábornok halálának körülményeivel és feltételezett okaival kapcsolatos találgatások több, mint 65 éve adnak agymunkát azoknak, akik nem elégednek meg a vérszegény hivatalos magyarázattal; hozzájuk csatlakozunk most mi is.
Obama elnök mai bejelentése önmagában hordozza a villámkonteó műfaja bevezetésének indoklását, hiszen a gyorsposztokat mintha az ilyen esetekre találták (találtuk) volna ki.
Biztosan mindenki értesült már róla: a pakisztáni Abbottabad mellett, rövid (mindössze 40 perces) tűzharc eredményeként egy amerikai különleges alakulat likvidálta az al-Kaida terrorhálózat emblematikus vezetőjét, Oszama bin Ladent.
Az emberek mindig is hajlamosak voltak arra, hogy (szűk vagy tágabb körű) baráti társaságokba szerveződve múlassák az időt, majd – ha a szükség úgy hozza – segítsék egymást. És milyen közeg lenne erre alkalmasabb, mint a főiskolai-egyetemi campusok, ahol életkor, érdeklődési körök és megfogalmazott életcélok tekintetében rengeteg a közös nevező…
Mai posztunk (olvasóink akaratának megfelelően) az egyik leghíresebb, rengeteg kérdőjellel, titokkal és gyanakvással övezett társasággal foglalkozik, melynek hatalma és befolyása – legalábbis a konteósok szerint – már réges-régen messze túlnőtt egy klasszikus haveri kör bulizós hangulatán.
Amikor a hetvenes évek második felében a san franciscói meleg közösség egyre több tagja kapott furcsábbnál furcsább fertőzést, majd – viszonylag rövid időn belül – a legtriviálisabb betegségekben sorra elhunytak, senki nem értette, mi is történik valójában. Azóta tudjuk, hogy egy végzetes (az angolból eredő betűszóval AIDS-nek elnevezett) kór első áldozatai voltak.
Sokan és sokszor feltették maguknak (és másoknak) a megkerülhetetlen kérdést: honnan származik a huszadik század pestisének nevezett borzalom? Hol volt eddig? Tényleg gyógyíthatatlan? Valóban csak testnedvek cseréjével terjed?
A konteósoknak mindenre van válaszuk, sőt: válaszaik. Az AIDS sem kivétel. Olvassátok és reszkessetek. De jobbat mondok: inkább védekezzetek!
A Voynich-kéziraton edződött konteósok biztosan érdeklődve olvassák majd ezt a rövidhírt, ami alkalmas arra, hogy megtornáztassátok a tavaszi punnyadás miatt ellustult agytekervényeiteket. Angol nyelvtudás előny, de nem kötelező!
Kattintsatok erre a linkre és adjatok bele apait-anyait; persze ha vannak ötleteitek, akár oda, akár ide beküldhetitek őket a kommentek között. A sikeres megfejtés után legfeljebb együtt utazunk St. Louisba!
Kíváncsi lennék az arcotokra, ha azt mondanám, hogy – bizonyos vélemények szerint – bolygónkon létezik egy növény, melynek értelmes és célzatos felhasználása megszüntetné (de legalábbis csökkentené) az éhezést, környezetbarát üzemanyagforrás, kiváló alapanyaga lenne a textiliparnak, elsőosztályú természetes gyógyszer, nagyszerű táplálékkiegészítő és kozmetikai szer, ugyanakkor állatok takarmányozására is használható, no meg arról se feledkezzünk el, hogy papír-alapanyagként is bevált – és nem is említettem az összes előnyét.
Ugye nagyszerűen hangzik? És logikus a kérdés: hát akkor miért nem termesztik millió és millió hektáron, Norvégiától Magyarországon keresztül Patagóniáig? Miért nem alakult ki egy szakosodott feldolgozóipar, és miért nem ez a Föld gazdaságának húzóágazata?
Amikor 1983. szeptember elsején, helyi idő szerint hajnali háromkor (GMT szerint még csak augusztus 31-én, 13:00-kor) a dél-koreai légitársaság KAL-007-es járata tankolás után felszállt az alaszkai Anchorage repteréről, minden jel arra utalt, hogy egy eseménytelen (semleges, illetve baráti légtéren keresztül vezető) hétezer kilométeres út előtt áll végcéljáig, Szöulig. A 246 utas és a 23 fős személyzet egy sima, nyolc órás rutinrepülésre készült.
A szovjet légierő azonban másképp gondolta. Nagyon másképp. Lássuk, mi minden lehetett a háttérben.
Mai posztunkban az elmúlt három évtized azon slágergyanús témáját járjuk körül egy kicsit, amely lassanként olyan médiastátuszra tett szert, mint egykoron a labdarúgás, az államháztartási reform, vagy a különféle fogyókúrás topikok: tényleg mindenki ért hozzá, de legalábbis mindenkinek van róla véleménye, s nem fél ezt nyilvánosságra hozni.
Az éghajlatváltozásról és a globális felmelegedésről, ennek vélt (vagy valós) okairól és következményeiről értekezett már alanyi költőtől kezdve harangöntőn át amerikai alelnökig mindenki, tán még éghajlatkutató is; majd pont a konteóblog marad ki az össznépi hejehujából! Írásunkhoz jó szórakozást, kellemes tavaszi hőmérsékletet és (átlagos olvasási gyorsaság mellett) minimum 9 perc szabadidőt kívánunk.
Noha sokáig húzódoztam a téma megérintésétől, számos olvasói komment és levél meggyőzött arról, hogy – az angol amerikai eredeti verzió után a nemzetközi közbeszédben is simán kilenc-tizenegy (Nine-Eleven) néven elhíresült, ma éppen a nyolcadik évfordulóját ülő – amerikai terrortámadás-sorozatot nem kerülhetjük meg. Olyan sorsfordító momentuma ez a kortárs világ történelmének, hogy egyes – formabontó – szakemberek egyenesen innen számítják a huszonegyedik századot.
Hölgyeim és uraim! Vegyünk mély lélegzetet és kezdjünk el közösen emlékezni arra a keddi napra, illetve valós (vagy annak vélt) hátterére, magyarázataira. Megint szólok előre, hogy hosszú-hosszú (több, mint 25 ezer karakteres!) poszt következik; készüljetek fel rá…
Azt, hogy az amerikai vagy az orosz titkosszolgálatok szemrebbenés nélkül képesek bárkit eltenni láb alól, aki terveik útjába áll – minden konteós tudja. Azt viszont, hogy a sokkal gentlemanebb reputációnak örvendő brit szervízesek sem hezitálnak, ha valaki Őfelsége aktuális kormánya elképzeléseinek útjába áll – a 007-es ügynök történetei ellenére – nehezen tudjuk feldolgozni, noha dr. David Kelly története meglehetősen egyértelmű érveket sorakoztat fel a borzongás mellett.
Egy biztos: úgy tűnik, tömegpusztító fegyverekkel foglalkozni nemcsak a biológiai vagy kémiai hatóanyag miatt lehet veszélyes. És az is tuti, hogy ezek a szemetek tényleg megölték Kennyt Kellyt!
A múltkori szavazás eredménye (a négy témára leadott 919 szavazatból 327, vagyis közel 36%) arra kötelezi a bloggazdát, hogy a Konteóblog legújabb posztja az utóbbi hetekben-hónapokban az arab világon végigsöprő (akár forradalminak is nevezhető) megmozdulás-sorozatot vegye górcső alá, összegyűjtve azokat a találgatásokat, amelyek főként a miértekre vonatkoznak. Hangsúlyozom, hogy nem célunk egy teljes biztonságpolitikai elemzés közzététele – az egy másik (talán kicsit szárazabb) műfaj, s mint ilyen, egy másik blogba való…
A hatvanas évek Amerikájának légköre, a híres embereket (főleg csúcspolitikusokat) sújtó, akkoriban bekövetkezett erőszakos halálsorozat a legigényesebb ízlésű konteóhívők elvárásait is maradéktalanul kielégíti. Az összeesküvéselméletek kialakulásához és burjánzásához nehezen lehet kedvezőbb terepet találni az említett területnél és időszaknál.
A fenti állítás egyik bizonyítéka (a JFK-t és az RFK-t érintő, általunk is megtárgyalt események mellett) egy fekete bőrű, 39 éves alabamai baptista lelkész (a mai napig nem kellőképpen tisztázott körülmények közepette történt) meggyilkolása 1968 tavaszán.
A CIA Fidel-ellenes mesterkedései valódi iskolapéldái annak, hogy az idő múlásával (valamint a rendelkezésre álló információk mennyiségi és minőségi bővülésével) bármikor és bármiről bebizonyosodhat, hogy még a legnevetségesebb, legidiótábbnak tűnő vagy leghajmeresztőbb összeesküvés-elméletek is a valóság talaján állnak.
Legyen ez tanulság mindannyiunk számára, amikor gúnyosan elhúzzuk a szánkat, ha egy különösen combos konteóról hallunk.
Aki még nem tette meg, a másik blogomon elolvashatja negyven év amerikai mesterkedésének szemelvényeit, és ha úgy gondolja, kommentelni is ott lehet.
A történelem során a katonai-titkosszolgálati szövetségek tudtak ám furcsa helyzeteket produkálni. A szövetségesek néha egy kis borsot törtek egymás orra alá, fúrtak-faragtak-fűrészeltek becsülettel, ha érdekeik úgy kívánták. Ami azonban 1967. június nyolcadikán, egy csütörtöki napon délután történt a közel-keleti mediterrán vizeken, azóta is rengeteg találgatásra ad alkalmat a konteók szerelmesei között.
Lássuk tehát a USS Liberty igaz (?) történetét.
Alaszka délkeleti sarkában, az atabaszk indiánok athna nevű törzsének egykori halász- és vadászterületén található egy – körülbelül 300 állandó lakosú – kis település, Gakona. Határában sétálva az óvatlan látogató (aki talán csak a környék lazacállományát szeretné egy kicsit csökkenteni) könnyen járhat úgy, hogy zord tekintetű, egyenruhás, fegyveres férfiak állítják meg, és ahelyett, hogy udvariasan a fogás felől érdeklődnének, felszólítják, hogy takarodjon a francba, ha nem akar magának problémát.
Egy tudományos kutatóintézet közvetlen szomszédságában vagyunk. Lássuk, mi rejtőzik az erdőben, a szögesdrót mögött.
Mielőtt a háttérinformációkat tartalmazó első részt követően belevágnék a JFK-sztori második, konteós részébe (amely blogunk történetében az eddigi leghosszabb lesz, előre szólok!), szeretném megköszönni olvasóinknak a példamutató visszafogottságot, amit azzal tanúsítottak, hogy megtartóztatták magukat a spoilerezéstől.
Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez mekkora erőfeszítést okozott, úgyhogy ismét csak: köszi, riszpekt és – természetesen – szabadságot Svájcnak!
Egy politikus erőszakos halála minden esetben beindítja az összeesküvések feltételezésére hajlamos embertársaink fantáziáját. Ha ez a politikus ráadásul a világ vezető nagyhatalmának első embere, az iménti kijelentés axiómává nemesedik; John Fitzgerald Kennedy, az Amerikai Egyesült Államok 35. elnökének 46 évvel ezelőtti agyonlövését a huszadik század leghomályosabb hátterű politikai merényletének nevezni talán nem tűnik erőltetettnek, s mint ilyen, egy magára valamit is adó konteóblog megkerülhetetlen eleme.
A szomszéd blogon megjelent egy poszt, melynek témája az elmúlt évtizedekben ilyen-olyan körülmények között eltűnt atombombák ügye. Elsődlegesen hadtörténeti és biztonságpolitikai vonzata van ugyan, de véleményem szerint alkalmas a konteósok fantáziájának megmozgatására is. Ha ráérsz és van kedved, kattints ide és fejtsd ki a véleményed odaát, a Tiborublogon. Köszönöm.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!