A konteósoknál talán csak a régészek tudják jobban, hogy bolygónk telistele van az emberi civilizáció és kultúra olyan szokatlan, múltbéli megnyilvánulásaival, amelyek egy részét megnyugtató és egyértelmű módon a mai napig sem sikerült megmagyarázni. Ebben a társaságban szerintem mindenki hallott már a Nazca-fennsík furcsa ábráiról (egyszer még szavazásra is bocsájtottam, de nem ez nyert), sokan láttátok a grúziai dinoszauruszokról írt soraimat, s az oopartokról szóló poszt is meglehetős népszerűségnek örvendett.
Mai rövidposztunk témája a fentieknél talán kevésbé ismert, de megnyugtatásként előre közlöm, hogy unalmasnak nem mondható. Közösségünk univerzumszerte elismert kreativitását és fantáziáját hívom ismét segítségül: találjuk ki közösen, mi lehetett a cajamarquillai üregek/mélyedések rendeltetése?
Sokan kértétek, hogy a Konteókönyvben megjelent, de az online-választékból hiányzó témát is meg lehessen beszélni. Kicsit tétováztam ugyan, de végül beláttam, hogy az elmúlt évtizedek egyik legfelkavaróbb magyar bűnügye nem maradhat említés nélkül itt, a Konteóblogon sem. Már csak azért sem hallgathatunk róla, mert a nyomozás első perceitől az elkövetőként végül elítélt személy szabadulásáig az eset köré font teóriaháló sűrűsége és kuszasága kiválóan igazolja az összeesküvés-elméletek keletkezésének egyik ökölszabályát: minél nagyobb a homály, annál több a konteó. Az alábbiakban pár bekezdést olvashattok a könyv Tánczos-konteójából, majd ezt követően a kommentek között mindenki elmondhatja véleményét, ahogyan azt a többi témánál már megszokhattuk.
A Konteóblog életét idestova öt éve irányító kőkemény szabályok közül kiemelkedik az, amelyik kimondja, hogy vendégposzt közlésére márpedig nincs lehetőség. Számos oka van annak, hogy annó ez ilyen ellentmondást nem tűrő módon került bele az alapító okiratba, de ezeket most nem részletezném. A tegnapi napon azonban kaptam egy anyagot FilcTroll kollégától (az egyik legrégebbi olvasómtól és kommentelőtől), aminek azon melegében nekiláttam és rögtön éreztem, hogy ha valamikor, akkor most kell kiegészíteni az ominózus Konteós Alaptörvényt.
A gondolatot tett követte, az új szöveg (amire ezentúl belterjesen csak úgy hivatkozunk, hogy Az Első Kiegészítés) a következő: vendégposzt közlésére naptári évente maximum egyszer, különös méltánylást érdemlő esetekben kerülhet sor [magyarán: ha tiborunak nagyon tetszik], s csak olyan témák vonatkozásában, amelyek minőségi kidolgozása a bloggazdától nem várható.
Ennyit a normatív alapok elméleti rendezésről. Következzék tehát FilcTroll barátunk posztja, A Nagy Könnyűzenei Sátánista Konteó!
Az elmúlt egy-két hétben örvendetes mértékben gyarapodott a Konteóblog, illetve a Facebook-oldalunk olvasóinak száma, amit – többek között – a könyv boltokba kerülésének is köszönhetünk. A bloggazda postaládájában is egyre több olyan levél és magánüzenet landol, amelyben a frissen csatlakozott, reménybeli olvasók tesznek fel kérdéseket a Konteó 1-gyel kapcsolatban, ezért úgy gondoltam, hogy a blogon eddig több posztban szétszórt információkat egy helyre gyűjtöm, megkönnyítve mindazok dolgát, akik még nem döntötték el, hogy érdemes-e azt a hét-nyolc BKV-jegynyi, vagy három-négy doboz cigarettányi összeget a könyvre áldozni. Figyelem, GYIK-poszt következik, nem titkoltan egy kis önreklám-fílinggel!
Frankón mondom: a mai napig nem értem, hogy az internetes keresők alfája és omegája, a jóformán minden nyelvben köznévvé és igévé átlényegült Google hogy maradhatott ki a Konteóblog eddigi kínálatából. Naponta akár többször is használjuk, gyakorlatilag fenntartások nélkül hiszünk neki, noha mindenféle csúnyaságot hallottunk már vele (kitalálóival, fejlesztőivel és működtetőivel) kapcsolatban. A cég nem is olyan régen ünnepelte 15. születésnapját (1998 szeptemberében jegyezték be túl az óceán), úgyhogy a mai posztot tessenek egyfajta, kicsit megkésett szülinapi köszöntőnek is felfogni.
Mint minden szakmának, a bloggerkedésnek is van tízparancsolata, vagy ha nincs, majd megírom egyszer. Még nem tudom, hányadik lesz a következő tiltás: Soha ne élesíts posztot munkaszüneti napon!, de hogy ott lesz az első háromban, az tutkó. Ha ráadásul ez a nap olyan verőfényesnek ígérkezik, mint a mai, hát tényleg orbitális lúzerség azt várni az olvasóktól, hogy kirándulás, avargereblyézés vagy birsalmasajt-főzés helyett a monitor előtt görnyedjenek és a bloggazda legújabb posztját böngésszék.
Egy vallomással kezdjük a posztot: azt hittem, hogy a Göncöl Kiadó FB-oldalán részletekben megjelent tartalomjegyzék egy kicsit nagyobb port fog kavarni. Magyarán: azt feltételeztem, hogy miután nyilvánvalóvá válik, hogy a könyv alcíme (Harminc válogatott összeesküvés-elmélet) és a megjelent tartalomjegyzék posztjainak száma (29) nem stimmel, a reménybeli offline-olvasók elkezdenek találgatni, hogy mi is lehet a hiányzó harmincadik téma… Nos, tévedtem.
Hiába próbáljuk magunkat görcsösen távoltartani a hazai aktuálpolitikától, van olyan helyzet, hogy be kell vallani a kudarcot. A múlt hét második felének videós botránya olyan magas labdát adott a hazai konteósoknak, amit bűn lenne kihagyni; ha ezt megtennénk, a Konteóblog szerkesztőségét joggal sújthatná a dolgozó nép a választópolgárok megvetése. Blogunk olvasói (a magyar társadalom szerves és roppant aktív részeként) abszolút érthetően követelik a véleménynyilvánítás jogának gyakorlását. Nagyon röviden beszámolunk hát a történtekről, s természetesen szavazásra bocsátjuk a történtek valódi hátteréről szóló találgatásokat.
Talán sokan emlékeznek még azokra a képsorokra, amelyek nyolc évvel ezelőtt a rádiós- és tévés hírblokkok elején napokig megelőztek minden más tájékoztatást. A Katrina nevet viselő trópusi ciklonnak 48 órán belül (hivatalosan) mintegy kétezer áldozata volt az Egyesült Államokban, s a mintegy 140 ezer négyzetkilométeren (vagyis úgy másfél magyarországnyi területen) általa okozott anyagi kár meghaladta a 100 milliárd dollárt. Mi sem természetesebb, mint hogy az USA történelmében szinte példa nélküli természeti katasztrófa megmozgatta a konteósok fantáziáját. Mai posztunkban főként a louisianai események vélt és valós hátteréről mesélünk egy kicsit, kiemelve a new orleansi történéseket.
Bevallom, blogunk tizennyolcadik szavazóposztjának végeredménye nem lepett meg túlságosan: 4661 leadott voksot követően a denveri repülőtér közel 10%-ot vert rá a második helyezett neandervölgyiekre, s a szegény bronzérmes Bruce Lee alig harminc szavazattal előzte meg az utolsó helyen búslakodó konyhasót. Ahogy az egyik (minden bizonnyal NaCl-fan) kommentelő szomorkásan meg is jegyezte: úgy látszik, jobban érdekel bennünket egy kilencezer kilométerre tőlünk elterülő épületegyüttes, mint az, amit nap mint nap megeszünk…
De félre bánat, félre bú: a nagyközönség döntött, a Konteóblog Ingatlanesztétikai és Jelképtudományi Szakcsoportjának hathatós háttértámogatásával (lehetőleg minél több szögből) most rávilágítunk a földkerekség egyik legrejtélyesebb(nek tűnő) épületcsoportjára, amely tényleg nem itt van a szomszédban, de hát az X bolygós posztot is szerettétek, s az se itt van Kőbánya Alsón.
Szinte napra pontosan négy hónappal ezelőtt egy szolgálati közleményben feltettem nektek három kérdést, amelyek arra a hipotézisre épültek, hogy talán lesz egy (hardcopy) Konteókönyv. Nos, van egy (remélem, nem csak engem feldobó) hírem: biztosan lesz.
Az elkövetkezendő hetekben több szolgálati közleményt olvashattok majd a könyvről itt, a Konteóblogon. Lesz játék, lesznek meglepetések (naná!), s reményeim szerint jól fogunk szórakozni. Mai posztomban máris szolgálhatok pár konkrétummal. Nem akarom túlságosan bő lére ereszteni, ezért szabadjára engedem a bennem szégyenkezve lapuló reálértelmiségit, s a könnyebb áttekinthetőség kedvéért pontokba szedem mondandómat.
Közel fél éve nem kérdeztünk meg benneteket, hogy egy adott válogatásból melyik témáról olvasnátok a legszívesebben, noha sokan kértétek ezt a lehetőséget. Az objektív (és szubjektív) okok miatt kicsit elhúzódó nyárvégi szünetet követően úgy gondoltuk, hogy így őszelőn felelevenítjük a Konteóblog demokratikus hagyományait, s újfent négy olyan (eddig nálunk még nem szerepeltetett) lehetőséget ajánlunk fel, amelyek közül ismét ti választhatjátok ki a következő nagyposztot.
Biztos vagyok abban, hogy ha egyszer majd elkészül a KONÉSZ (Konteósok Nagy Értelmező Szótára), számos olyan szócikket fog tartalmazni, amelyekben a héber nyelvből származó kifejezések magyarázata lesz olvasható. Blogunk szorgalmas látogatóinak nem igazán kell magyaráznunk, hogy mi az a „Moszad”, a kiváló memóriával rendelkezők már azt is tudják, hogy kik azok a „szajjánok”, vagy mi az a „Lohamah Pszichlogit” (a feledékenyebbek lapozzanak vissza a Fenyő-konteók 7.4-es pontjához), de azzal, hogy mi a szösz az a „haszbara” (angolos átírásban: hasbara), nos, ezzel szerintem elég kevesen vannak tisztában. Mai rövidposztunk azzal a céllal íródott, hogy elolvasása után egyetlen konteós se kényszerüljön arra, hogy tudatlanságát elismerve a Google segítségét kelljen kérnie, ha vitapartnere (egy kézlegyintés kíséretében) esetleg ezzel az egy szóval söpri le az asztalról gondosan felépített érvrendszerét.
most kiderül ám, ki az, aki a szombat estét is a Konteóblogon tölti. Máris meg kell szakítanom az alig egy hete meghirdetett nyári szünetet, mert pár perccel ezelőtt felkerült a YouTube-ra a négy hónappal ezelőtti Djatlov-vetítést követő IRL-találkozónk (majdnem) teljes anyaga, amiért régi barátomat illeti a köszönet. Ő most a cige kas nicken fut, de ez legyen az ő problémája 🙂
Ő kezelte a kamerát, ő készítette a rövid interjúkat, ő a narrátor, s természetesen neki fogom a söröket is fizetni.
Ide kattintva nézzétek meg és kommenteljétek itt, vagy a videó alatt. Remélem, azoknak is érdekes lesz, akik ott voltak, s azok sem fogják unni, akik a távolból szurkoltak nekünk. Egy kicsit várni kellett rá, de biztosan megértitek: először Nekik kellett bemutatnunk, s a rábólintásukat követően kerülhetett csak nyilvánosságra.
Jó szórakozást kíván mindenkinek
cige kas és tiboru
Látom ám a látogatottsági statisztikán, hogy sokan a netmentes nyaralást választottátok (amiben – teszem hozzá gyorsan – abszolút igazatok van!), úgyhogy most egy ideig nem is zavarlak benneteket.
Aki izgalmakra és felháborodásra vágyik, olvassa el a Tiborublog mai botrányposztját, illetve kukkantson be régi barátaim és blogger-harcostársaim, a katpolos srácok szuper blogjába, ami nem csak azért kiváló, mert ma egy velem készült interjút közöltek, hanem úgy általában is! És persze a régi posztokat továbbra is szabadon lehet kommentelni, no és nézzetek be a BlogRepublik többi blogjába is, mert mindenhol találtok érdekes olvasnivalót.
Mindenkinek kellemes nyaralást kívánok!
tiboru
Mai témánk több szempontból is különlegesnek számít a globális (vagyis a teljes emberiséget és az egész földgolyót érintő) konteók között. Először is azért, mert szinte bizonyos, hogy valamennyien találkoztunk már génmódosított organizmussal, még akkor is, ha a randi idején erről nem volt tudomásunk (a valószínű kontaktpontokról majd kicsit később). Különleges a téma azért is, mert furcsa helyzet áll fenn vele kapcsolatban: mindkét tábor (az ellenzők és a bátorítók) egyforma vehemenciával vádolja a másikat azzal, hogy az ideológiai térfél túloldalán álló sző összeesküvést az emberiség ellen, ami – valljuk be – meglehetősen pikáns helyzetet eredményez.
Töredelmesen be kell vallanom, hogy amikor úgy két-három héttel ezelőtt először láttam Paul Hellyer elhíresült nyilatkozatáról az első írásos beszámolókat, még azt hittem, hogy orbitális hoaxról van szó, aminek kamu voltát órákon belül világgá repíti a net.
Aztán megjelentek a videófelvételek, a cáfolat pedig késett… Az elmúlt napokban körülbelül ötven olvasó jelezte, hogy szívesen venne egy villámposztot az ügyről, s végül beadtam a derekam, noha tényleg eléggé elfoglalt vagyok mostanában.
Az elmúlt időszakban örvendetesen sok helyen olvasni a „konteó” szó használatáról, abban az összefüggésben, amelyben mi is tesszük: összeesküvés-elméletezni, agyalni azon, hogy bizonyos történések hátterében milyen erők és érdekek húzódnak meg. Felbukkannak Facebook-csoportok, blogok és más írományok, amelyek ezt a szót használják címekben, műfaj-megjelölésben és egyáltalán: mindenféle kontextusban. Nos, mivel a szó tényleg elfoglalta méltó helyét a magyar köznyelvben, nem ártana egy kicsit az eredetét is megvizsgálni.
Mai villámkonteónk témáját ismét a hazai politika dolgos hétköznapjai szolgáltatják, amiért nem tudunk elég hálásak lenni demokratikusan megválasztott döntéshozóinknak. Az e-cigaretta ellehetetlenítése (hogy azt ne mondjam: betiltása) olyan lépés, amely mögött nem túl nehéz felfedezni a konspiráció sejtelmes árnyékát, s ehhez nem is kell konteósnak lenni. Elég, ha az ember – a posztíróhoz hasonlóan – nikotinfüggő, s a leszokás rögös útján történő elinduláshoz az elektronikus cigaretta segítségére is számított. Ahogy kinéz: hiába.
Ha a többség túl sok dolgot nem is jegyzett meg a sulibeli történelemórákon, azt minden bizonnyal megtanulta, hogy az emberi civilizáció fejlődéstörténete hellyel-közzel (vagyis a megfelelő léptéket figyelembe véve) lineáris jelleggel bír. Ez azt jelenti (mondják az okosok, s én nem merek vitatkozni velük), hogy viszonylag töretlen és emelkedő ívet mutat: 50 ezer évvel ezelőtt, a neandervölgyi ember fénykorában a tűz csiholása jelentette a technológiai csúcsteljesítményt, 5 ezer évvel ezelőtt a bronzkohászattal ismerkedtek eleink, Vasco da Gama ötszáz éve kerülte meg Afrikát, ötven éve lépett ki először ember az űrbe (?), s öt évvel ezelőtt Márta Alexet még csak a Miskolci Egyetemen ismerték. Hogy ez utóbbi jobb lett volna-e, ha így is marad, mindenki döntse el maga, szobája magányában.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!