Konteósként sokszor kellett szembesülnöm olyan visszajelzésekkel, melyek lényege a következő: ugyan már, hagyd ezeket a légbőlkapott, beteges találgatásokat és eszement következtetéseket. Ha meg akarsz győzni, mondj inkább egy-két olyan esetet, amikor az eredetileg konteóként indult összeesküvés-elméletek utóbb valósnak bizonyultak!
Mivel feltételezem, hogy nem csak én kerültem már ilyen helyzetbe, mai posztunkban szeretnék olyan érveket és példákat olvasóink rendelkezésére bocsájtani, amiket villámgyorsan elő lehet rántani, ha szkeptikus barátaink mellünknek szegezik az előző bekezdésben megfogalmazott kérdést. A lista példálózó jellegű (számos hasonló ügyet ismer a történelem), s a kommentek között mindenki kedvére kiegészítheti.
A napokban a magyar belpolitikai konteók egy olyan daliás példánya szökkent szárba, amely mellett akkor sem tudnék szó nélkül elmenni, ha szemem-fülem-orrom-szám légmentesen el lenne zárva a külvilágtól. Noha tudjátok, hogy – ha lehet – nem foglalkozom aktuálpolitikával, ezt a magas labdát nem bírtam kihagyni. Hogy senkit ne befolyásoljak, igyekszem olyan szárazan és röviden fogalmazni, amennyire csak tudok, s mai villámposztunkat tényleg csak vitaindítónak szánom, a téma kivesézését – mint már annyiszor – rátok bízom.
A történet dióhéjban például itt olvasható, a cuccot kiteregető személyéről pedig itt szerezhettek néminemű háttérinformációt.
Tudom, hogy valami elképesztő lúzer dolog háromnapos ünnepkor az olvasók figyelmét kérni, de annyiszor átléptünk már a szokás hatalmán, hogy szerintem ez is belefér.
A segítségeteket szeretném kérni több (komoly és eldöntendő) kérdésben.
Első kérdés: ha (és a feltételes mód most tényleg feltételes) úgy adódna, hogy sikerülne egy könyvet (úgy értem: igazi papírkönyvet) kiadni, amely egyfajta válogatást tartalmazna a Konteóblog eddigi posztjaiból, szerinted melyik lenne az az öt, amelyik nem hiányozhatna belőle?
Kedves Konteóblog-olvasók és kommentelők!
A bloggazda bokros teendői miatt (sajnos a bloggerkedésből továbbra sem lehet megélni, pedig Isten a tanúm, hogy megpróbáltam…) a szokásos nyári szünet első részét kénytelenek vagyunk előrehozni májusra.
Az elkövetkezendő négy hetet tehát azzal tölthetitek (sok más egyéb mellett), hogy egyrészt visszaolvassátok a régi posztokat, másrészt pedig gyűjtitek az erőt (és a szellemi muníciót) a júniusi újrakezdéshez.
A konteósokról igazán nem lehet azt állítani, hogy földhözragadt elmék lennének. Persze az összeesküvés-elméletek zöme az anyabolygón bonyolódik, de nem meglepő, hogy olykor szűknek érezzük a földi korlátokat. Mi is foglalkoztunk már a tágabb univerzummal és a világűrrel kapcsolatos témákkal: a náci és a nemnáci ufókkal, a Phobosszal, a Gagarin-összeesküvéssel és a holdraszállás-konteókkal.
Mai posztunk az eddigi talán legtávolibb konteóhelyszínt veszi górcső alá, mégpedig olvasói megrendelésre: biztosan emlékeztek rá, hogy három héttel ezelőtt (a Konteóblog Nagy Ezüstversenyén) az X bolygó 211 voks előnnyel megalázó vereséget mért a frigyládára, ami nem csak nekem volt meglepetés.
Igen, tudom, hogy már mindenki az X-bolygót várja… Megnyugtatásként mondom, hogy a nyersanyag megvan, el is kezdtem a posztot, de aztán át kellett vizsgáltatnom az űrhajóm lengéscsillapítóit és lecseréltem a nyári gumikat, úgyhogy néminemű csúszással számolnunk kell. De hogy addig se maradjatok friss olvasni- és izgulnivaló nélkül, mai szolgálati közleményünkben egy kulturális-szórakoztató szabadidős programot ajánlunk a figyelmetekbe, amivel egy újabb lépést tehetünk a konteósok összekovácsolása felé.
Mindannyian tudjuk, hogy a villámposztok egyik jellegzetessége a tervezhetetlenség. Amennyire a bloggazda időbeosztása és pillanatnyi leterheltsége engedi, igyekszünk reagálni az olyan napi eseményekre, amelyek megmozgatják a konteósok fantáziáját, s a tegnap esti bostoni terrorcselekmény tipikusan ilyen. Ma délelőttre eredetileg egészen más program szerepelt a naptáramban, de elismerem, hogy (a postafiókomba és a blogkommentek közé érkezett számos olvasói jelzésnek megfelelően) a tegnapi történések mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Elérkeztünk hát egy olyan poszthoz, amelyet már sokan és sokszor kértetek, javasoltatok, követeltetek. Miről is van szó? Nos, biztosan emlékeztek rá: a Konteóblog szavazásainak történelmében többször is előfordult, hogy a győztes tényleg csak paraszthajszállal került az élre, s olyan is volt, hogy egy-egy téma kétszer is megmérettetett s mindkétszer alig-alig, de végül mégiscsak elvesztette a versenyt.
Úgyhogy a Nemzeti Konteóblog Nemzeti Szavazásügyi és Vokspolitikai Főszerkesztőségének Nemzeti Centrális Erőtere fejet hajt a tömegek akarata előtt, s most olyan témákat futtatunk meg, amelyek (a bevezető illusztráció szövegével ellentétben) büszkén viselik az ezüstérmeket, elvégre hiszünk abban, hogy tényleg mindenki megérdemel még egy esélyt.
A régészek által feltárt (általában verejtékes és hosszadalmas munka árán kiásott), érdekesebbnél érdekesebb leletek (remélem helyesen használom a szót!) számos esetben okoztak már fejtörést a magunkfajta kétkezi konteósoknak.
Egyszer (ha sok pénzünk lesz és felülünk a repülőre) egy teljes posztot szánunk majd az olyan cuccoknak, mint a bagdadi elem, az antiküthérai mechanizmus vagy a palenquei űrhajós, de addig is – főleg azoknak, akik még nem ismerik – röviden bemutatjuk a rejtélyes ókori dodekaédereket.
Most, hogy már a harmadik bőrt is lehúztuk az 54 évvel ezelőtti Djatlov-incidensről (s ezzel összefüggésben túl vagyunk az első IRL találkozón), van új pápa (és nem Péter lett), továbbá Széles Gábor titokzatos terveit sem sikerült maradéktalanul feltárnunk, nos, most már semmi sem akadályoz meg bennünket abban, hogy azt a területet vegyük konteós górcső alá, amely szervesen ötvözi a korszerű összeesküvés-elméletek két (egyenként is megkerülhetetlen) típusát: az azonosítatlan repülő tárgyakat, illetve a nácikat.
Mai témánk a múltkori témaszavazásnál két százalékkal vert rá az X bolygóra, s ahogy a kommenteket és a reakciókat elnéztem, olvasóink valahogy úgy vannak vele, mint egyszeri gasztronómus az osztrigával: vagy nagyon szeretik, vagy elutasítják. A döntés azonban megszületett, s a bloggazda fejet hajt előtte (de csak óvatosan, mert éppen túl van egy megfázáson és az orra még folyik rendesen…)
A szimbólumok és a rejtett összefüggések iránt az átlagnál is fogékonyabb konteósoknak talán feltűnik majd, hogy a budapesti Lurdy ház mozijának 1-es számú (legnagyobb) termében szinte percre pontosan akkor kezdődött a Djatlov-hágó történéseit (is) feldolgozó Halálhegy – A Dyatlov-rejtély című film premier előtti vetítése, amikor a Vatikánban felszállt a fehér füst, mely azt jelezte, hogy megválasztották a kereszténység történelmének 266-ik (amúgy első jezsuita) pápáját.
Ahogy a rockszakmából (Pink Floyd és Queen) a hétköznapokba átszivárgott mondás is tartja: The Show Must Go On. Igaz ugyan, hogy – ha minden jól megy – a jövő héten elkezdődik a vatikáni pápaválasztás, igaz, hogy új elnöke van a Magyar Nemzeti Banknak, igaz, hogy jövő szerdán közösen megnézzük a Djatlov-filmet, de az élet nem áll meg (legalábbis nagyon reméljük): a Konteóblog igazgatótanácsa (egyhangú szavazással, tartózkodás nélkül) újabb témaszavazás felől határozott.
Hiába terveztem úgy, hogy februárban már nem lesz poszt (három régebbi is szépen pörög, ha a kommenteket nézzük), Széles Gábor azonban nem engedte.
A kilencedik leggazdagabb magyar (2012-es adat, Napi Gazdaság Top 100-as listája) folyó év február 18-án 09.45-kor (gondolom, már a reggeli kávé után, tehát a koffein jótékony hatása alatt) egy sokat sejtető kijelentéssel kezdte a dolgos hetet. Egy olyan kijelentéssel, amely mellett magára valamit is adó konteós nem mehet el szó nélkül akkor sem, ha közben állítólag recsegnek-ropognak a Vatikán eresztékei, a Péter utónevű bíborosoknak egyre nagyobbak az esélyei a pápaságra, s D.B. Cooper titkához is olyan közel járunk, amilyen közel ember még nem járt.
Nagy összegben le merném fogadni, hogy olvasóink döntő hányada emlékszik a Konteóblog mindeddig legnépszerűbb és legkommenteltebb posztjára, amely eredetileg 2011. október 25-én jelent meg, majd (a költözést követően) elnyerte végső helyét itt, a BlogRepublikon. A téma népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint hogy eddig összesen valamivel több, mint 2000 kommentet kapott, s konteósok tucatjait késztette (és készteti a mai napig) arra, hogy (sokszor éjszakákba nyúlóan) a netet böngésszék, tornáztassák az agyukat, véleményeket és hipotéziseket ütköztessenek, s megpróbáljanak valamiféle ésszerű magyarázatot találni arra, hogy mi is történt valójában szinte napra pontosan 54 évvel ezelőtt.
Bő egy héttel ezelőtt minden idők második legszorosabb eredménye született a Konteóblog 15. voksposztjában: a hajrában mai főszereplőnk 14 ponttal (ami az 5396 leadott szavazatot figyelembe véve 0,26%-ot jelent) megelőzte az ezüstérmes Nazca-vonalakat.
Igen, tudom, az utolsó percekben történt előretörése sokakban kérdőjeleket ébresztett (öt perccel korábban például még holtverseny volt), de most nem keserítjük senki szája ízét, hanem – fegyelmezett konteóshoz méltóan – elfogadjuk, hogy a huszadik század legeredményesebb (és legkevésbé erőszakos) gépeltérítőjének sztorija egy csecsemőhajszálnyival többeket érdekelt jobban, mint a perui tereprajzok.
Alig fél órával ezelőtt repítették világgá a hírt: XVI. Benedek, a római katolikus egyház egyes számú vezetője, sorrendben a 265. római pápa ma hivatalosan bejelentette, hogy február 28-i hatállyal lemond hivataláról. A hírt a Vatikán is megerősítette, de magyarázatot nem fűzött a szinte példa nélküli lépéshez (nem is tudom, hogy az elmúlt 200 évben volt-e ilyen, de a középkorban sem fordult elő gyakran).
Természetesen megindultak a találgatások, amelyek közül szinte találomra emelek ki tőmondatokban párat, abban reménykedve, hogy ti majd megdolgoztatjátok a szürkeállományotokat és hozzáteszitek a többit. Biztosan elnézitek nekem, hogy nem állok neki kifejteni a verziókat, de a hír annyira friss (és bizonyos szempontból megdöbbentő), hogy nem akartam ezzel húzni az időt.
A – sajnos csak átmeneti – január végi tavasszal együtt (az akolmeleg Kárpát-medencénkről beszélek; ausztráliai, szibériai, kanadai és brazíliai olvasóink lakhelyére nem vonatkozik) elérkeztünk a Konteóblog idei első szavazós posztjához. Ahogyan azt látni fogjátok az oldaltörés után, mai menüpontjaink közé olyan témákat választottam, amelyek igyekeznek a konteótípusok minél több válfaját érinteni. Őszintén remélem, hogy ezzel okozok nektek egy kis fejtörést, ha majd választani kell. Az mindenesetre tény, hogy (amennyire emlékszem) eddig egyik sem szerepelt voksposztban.
Egy poszt erejéig megszakítjuk a klasszikus értelemben vett összeesküvés-elméletek feldolgozását, mert a múlt héten az egyik olvasó (Rammjaeger barátom, akinek innen is köszönöm!) egy felettébb érdekes linket ajánlott a figyelmünkbe. Ezen aztán elcsemegéztem, továbbléptem, utánaolvastam egy kicsit és olyan dolgokra bukkantam, amelyek (szerintem) sokakat érdekelhetnek itt, a Konteóblogon, s talán még egy jó kis vitához és eszmecseréhez is vezethetnek, ha formába lendültök. Márpedig ahogy benneteket ismerlek, formába fogtok lendülni.
Az idei első írás hátterének eddig már kétszer is elkezdtem utánanézni, már forrásokat is (fel)kerestem, aztán valahogy úgy alakult, hogy más téma került terítékre. Most azonban (nem utolsósorban a január elsején hajnalban Budapesten eltűnt brit orvostanhallgató, Daniel Gliksten esetét olvasgatva) úgy döntöttem, hogy nem halasztgatom tovább, s egy poszt erejéig még akkor is feldolgozom ezt a roppant összetett topikot, ha egy kérlelhetetlen és szigorú olvasótól ismét megkapom az utolérhetetlenül alliteráló „félreinformált felületes fércmű” bélyeget.
Hölgyeim, uraim: a kattintás után a Konteóblog eltűnési dossziéját olvashatjátok.
Ha ezt el tudjátok olvasni, akkor minden rendben van: a negyedik világ – nagyobb problémák nélkül – mégiscsak átcsúszott az ötödikbe. Sokak számára ez a mai az utolsó idei munkanap (aki tehette, tartalékolt holmi szabadnapokat Karácsony és Újév közöttre), úgyhogy megragadom az alkalmat és ma kívánok minden olvasónknak (világnézet, meggyőződés és vallás függvényében) nagyon kellemes téli ünnepeket, s boldog 2013-as esztendőt. Köszönöm mindenkinek a jelenlétet és a kattintásokat. Kiemelt köszönet illeti azokat, akik hozzászólásaikkal járultak hozzá a Konteóblog interaktív jellegéhez, s biztatom őket, hogy ezt a jó tulajdonságukat jövőre is őrizzék meg.
A Konteó most pihenni megy. Téli szünetünk nagyjából január közepéig fog tartani. Természetesen a BlogRepublik nem zár be teljesen, kommentelni és régebbi posztokat olvasgatni ezalatt is lehet. A pihenést arra is fel fogom használni, hogy a talán egy kicsit elhanyagolt többi blogot ápdétoljam, tehát érdemes lesz rendszeresen bekukkantanotok.
Mégegyszer boldog ünnepeket kívánok, s mindenkinek köszönöm az eddigi (és az ezutáni) jókívánságokat!
tiboru
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!