Villámkonteó: a 200 ezer SIM-kártya esete
Hogy őszinte legyek, eredetileg nem akartam erről írni, de két napja ezen gondolkozom és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez így történt… Osztottam, szoroztam, beszéltem mobiltelefonos szakemberrel és titkosszolgálatissal is, szóval egyre inkább az a meggyőződésem, hogy ez a 200 ezer valami fatális félreértés lehet. Amennyire megismertem a rendszert, még a húszezer is megszólaltatott volna legalább három vészcsengőt három különböző szervezetnél, hát még a tízszer ennyi. Tudjátok, hogy nincs nagy véleményem a magyar elhárításról, de ez egyszerűen NEM hihető. Vagy csak úgy, hogy legalább két szervezet minimum 10 alkalmazottja szándékosan félrenézett és nem vett tudomást a jelzésről.
Wałęsa-konteók
Nem tudom, felmérték-e mostanában, hogy ki a világ legismertebb lengyele, de a kedvenc alufóliasapkámba mernék fogadni, hogy 25-30 évvel ezelőtt senki nem veszélyeztethette ennek a köpcös, harcsabajszú villanyszerelőnek a második helyét (az első – vita nélkül – az azóta szentté avatott II. János Pál pápa). Hosszú évekig volt a lengyel, majd a kelet-európai kommunistaellenesség legmarkánsabb jelképe, aki joggal aspirálhat a huszadik század utolsó negyedének egyik legkarizmatikusabb európai politikusa címre. A hozzá hasonló pályaívet felmutatni tudók azonban úgy vonzzák az összeesküvés-elméleteket, mint zsúfolt villamos a zsebmetszőket, ne csodálkozzunk tehát, hogy Lech Wałęsa sem úszta meg a konteókat.
Reagan és a gellert kapott golyó
Jól tudjuk, hogy egy foci-EB dübörgése közepette elég nehéz felkelteni az olvasó érdeklődését olyan történettel, melyben se labda, se könnygázas tömegoszlatás, se szétvert francia belváros nem kap szerepet. Ettől függetlenül megpróbáljuk, méghozzá egy olyan összeesküvés-elmélettel, amely érdekes módon se annak idején, se azóta nem kapott túl nagy publicitást, pedig – ha intenzitása nem is érte el a Kennedy-gyilkosság konteóinak szintjét – mégiscsak egy amerikai elnököt és egy ellene megkísérelt gyilkosságot érint.
Eyjafjallajökull-konteó
2010. április 14-e úgy került be az évkönyvekbe, mint az emberi repüléstörténet egyik legsötétebb napja. A március huszadiki első próbálkozás után ekkor tört ki ugyanis teljes erővel az izlandi Eyjafjallajökull jégmező alatti vulkán, napokra gyakorlatilag megbénítva a teljes európai polgári légiközlekedést. Nem csak az öreg kontinens szívott: az esemény a többi földrészt légiforgalmára is jelentős hatással volt, hiszen az Európába irányuló amerikai vagy ázsiai járatok döntő hányadát is törölni kellett. A törlések hivatalos magyarázatát (a kitörés következtében a levegőbe jutott vulkáni hamu megrongálhatja a repülőgépek hajtóművét, előidézve ezek lezuhanását) mindenki zokszó nélkül elfogadta, hiszen nap mint nap érzékelhetjük, hogy a „biztonság” hívószóval tálalva mindent megeszünk, amit az asztalunkra raknak.
Gary Webb, a CIA és a crack-konteó
A nyári szabadság és az ezzel szorosan összefüggő hőségriadók kimúltával semmi sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy ismét felvegyük a konteós fonalat és újult erővel vessük magunkat a vélt vagy valós összeesküvések hullámai közé. Mivel a bloggazda (készülő, valamikor október-november környékén megjelenő könyve kapcsán) az eddigieknél is intenzívebben foglalkozott a titkosszolgálatok és a kémek világával, ráfutott egy érdekes sztorira és úgy gondolta, hogy mai posztjában bemutatja nektek annak az amerikai újságírónak a történetét, akinek munkássága és mindmáig tisztázatlan körülmények között bekövetkezett halála olyan tanulságokat hordoz, amiken érdemes elgondolkoznunk.
Glenn Miller eltűnése
Azt hiszem, abban mindenki egyetért, hogy a swing (mint zenei stílus, nem mint szervezett és társas körülmények közötti spontán és ideiglenes partnercsere) nem kifejezetten napjaink jellemzője, sőt. Ha egy átlagos, mondjuk 30-32 éves konteóblog-olvasót veszünk, akkor neki talán a nagyszülei táncoltak kultúrotthonok, szakszervezeti kezelésben levő művelődési házak vagy főiskolák, egyetemek hétvégi rendezvényein olyan (szigorúan élő!) zenére, ahol a zenekar ehhez az irányzathoz tartozó számokat nyomatott. Ettől függetlenül Glenn Miller neve talán a fiatalabb korosztályoknak is mond valamit. Vagy ha eddig nem mondott, majd ezentúl fog.
Kedves olvasótábor, a nyuszival, a sonkás keménytojásokkal és az ünnepre oly jellemző kötelező alkoholfogyasztással folytatott egyenlőtlen küzdelem végéhez érve fogadjátok szeretettel a huszadik század derekának egyik legnagyobb zenészkonteóját.
Halál Chappaquiddickben
Az Amerikai Egyesült Államok külkereskedelmi mérlegét megvizsgálva arra a következtetésre jutunk, hogy a világ egyetlen, talpon maradt valódi szuperhatalma számos területen globális piacvezető: partnereiknek ők adják el a legtöbb repülőgépet, haditechnikát és gázturbinát, s a híres, katonai erővel is támogatott demokráciaexportjukról is elég sok szó esett az elmúlt évtizedekben. A legalaposabb vizsgálódás sem fedi fel azonban azt az amerikai terméket, amelyből az USA gond nélkül el tudná látni nemcsak a Földet, hanem (ha a szükség úgy hozná) az egész Naprendszert is. Igen, az összeesküvés-elméletekről beszélek: talán nincs a világon még egy olyan régió (talán a Közel-Kelet kivételével), ahol a szívünknek oly kedves konteók olyan erőteljesen burjánzanának (burjánoznának?), mint a „szabadok országában, a bátrak hazájában”.
Ajánló – A Kennedy-gyilkosság elhallgatott története
Tudjátok, hogy nem szoktam orrba-szájba olvasnivalót ajánlani, már úgy értem, hogy a konteókönyveken kívül.
Most azonban kivételt teszek, s főként (de nem kizárólag!) azon kollégákra gondolva, akik az elmúlt ötszáz év egyik legtöbbet emlegetett, agyonelemzett, és ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) a legtöbb vitát kiváltó gyilkossági ügyével szeretnek bibelődni. Igen, Kennedy elnök haláláról beszélek, amiről annó mi is írtunk egy dupla posztot. Nos, aki úgy gondolná, hogy minden lehetséges verzió felmerült már, az is meg fog lepődni, mert Lamar Waldron (amerikai történész és író) tud újat mondani még ezzel a többezerszer lerágott konteócsonttal kapcsolatban is.
Estonia-konteók
Történelmi és geopolitikai okokból kifolyólag nem vagyunk az a kifejezett hajós nemzet (a balatoni regattákat és a dunai flottillát most elnéző mosollyal tegyük félre, s nagyvonalúan a „lovas tengerész” jelzős szerkezetről is feledkezzünk meg), de a tengeri katasztrófák bizony bennünket is megérintenek. A klasszikus összeesküvéses történetek között szép számmal bukkanhatunk olyan sztorikra, amelyek középpontjában a végtelennek tűnő vizeken (vagy azok felszíne alatt) haladó vízi alkalmatosságok vannak: az őskonteónak számító Mary Celeste-től a nemkülönben alapnak tekinthető Titanicon keresztül a Kurszk katasztrófájáig se szeri, se száma azoknak az eseményeknek, ahol a különféle hajók elsüllyedésének körülményei jelentik a feladványt. Ma (már csak az évforduló miatt is) egy kereken húsz évvel ezelőtti történetről ejtünk pár szót. Olvassátok hát az Estonia komphajó tragédiáját.
Rudolf Hess története
Régi ismerősök vagyunk, úgyhogy a bloggazda vonzalma a hadtörténelem és a biztonságpolitikai konteók iránt nem hiszem, hogy ebben a körben sokaknak meglepetést okozna.
Ennek fényében talán nem is lesz különösebben megdöbbentő, hogy blogunk legújabb összeesküvés-elméletének főszereplője a második világháború egyik legrejtélyesebb alakja, akinek történetéről az elmúlt 73 évnek sem sikerült eloszlatnia minden kérdőjelet és ködösítést. Hitler egykori helyettesének pályafutása, sokféleképpen magyarázott (s talán pont ezért megmagyarázhatatlan) 1941-es repülőútja, közel fél évszázados fogvatartása rengeteg olyan konteós csemegét tartalmaz, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Villámposzt: Zsombok tábornok lemondása
Egy hónappal ezelőtt történt, de a szélesebb közvélemény csak a tegnapi napon értesült a magyar rendvédelem legújabb botrányáról: ittas vezetés miatt lemondott magas beosztásáról a Nemzeti Védelmi Szolgálat főigazgató-helyettese, Zsombok György tábornok. Gyorsreagálású médium lévén, a Konteóblog Facebook-oldalán már 8 órával ezelőtt lecsaptunk a hírre, de többen javasoltátok, hogy villámposzt is legyen belőle. Mivel ritkán tudtok olyat kérni, amit ne teljesítenénk, íme.
A Kovács Béla – ügy
A múlt héten nem voltam itthon, a net-hozzáférésem is elég korlátozott volt, s amikor végre rácuppantam a világhálóra és megnéztem a postaládámat, megdöbbenve olvastam a nekem címzett leveleket. Jó pár olyan visszajelzés volt köztük tőletek, amelyben kinyilvánítottátok, hogy Kovács Béla kémügyéről szeretnétek legalább egy villámkonteót.
Bevallom, eleinte nem igazán értettem, miről van szó. Két Kovács Bélát is ismerek személyesen, de sem az egykori kiváló labdarúgóról (és nagyszerű nyomozóról), sem a kőbányai közértesről nem tételeztem fel, hogy spionkodásra adta volna a fejét. Kicsit utánaolvastam és beláttam, hogy igen, a kérés jogos: Kágébéla ügye tényleg megér egy posztot.
Google-konteók
Frankón mondom: a mai napig nem értem, hogy az internetes keresők alfája és omegája, a jóformán minden nyelvben köznévvé és igévé átlényegült Google hogy maradhatott ki a Konteóblog eddigi kínálatából. Naponta akár többször is használjuk, gyakorlatilag fenntartások nélkül hiszünk neki, noha mindenféle csúnyaságot hallottunk már vele (kitalálóival, fejlesztőivel és működtetőivel) kapcsolatban. A cég nem is olyan régen ünnepelte 15. születésnapját (1998 szeptemberében jegyezték be túl az óceán), úgyhogy a mai posztot tessenek egyfajta, kicsit megkésett szülinapi köszöntőnek is felfogni.
Konteónak indult…
Konteósként sokszor kellett szembesülnöm olyan visszajelzésekkel, melyek lényege a következő: ugyan már, hagyd ezeket a légbőlkapott, beteges találgatásokat és eszement következtetéseket. Ha meg akarsz győzni, mondj inkább egy-két olyan esetet, amikor az eredetileg konteóként indult összeesküvés-elméletek utóbb valósnak bizonyultak!
Mivel feltételezem, hogy nem csak én kerültem már ilyen helyzetbe, mai posztunkban szeretnék olyan érveket és példákat olvasóink rendelkezésére bocsájtani, amiket villámgyorsan elő lehet rántani, ha szkeptikus barátaink mellünknek szegezik az előző bekezdésben megfogalmazott kérdést. A lista példálózó jellegű (számos hasonló ügyet ismer a történelem), s a kommentek között mindenki kedvére kiegészítheti.
Villámkonteó 18.0 – A bostoni robbantások
Mindannyian tudjuk, hogy a villámposztok egyik jellegzetessége a tervezhetetlenség. Amennyire a bloggazda időbeosztása és pillanatnyi leterheltsége engedi, igyekszünk reagálni az olyan napi eseményekre, amelyek megmozgatják a konteósok fantáziáját, s a tegnap esti bostoni terrorcselekmény tipikusan ilyen. Ma délelőttre eredetileg egészen más program szerepelt a naptáramban, de elismerem, hogy (a postafiókomba és a blogkommentek közé érkezett számos olvasói jelzésnek megfelelően) a tegnapi történések mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Elbert János halála
Bevallom, nem lepődtem meg túlságosan, amikor a Konteóblog 13. szavazóposztjának győztese (kényelmes, közel hat százalékos, vagyis 237 voks előnnyel) egy újabb hazai történet lett, megelőzve a konspirációk olyan történelmi nagyágyúját, mint a frigyláda, hogy a génmanipulációs elméletekről és a Lockerbie-merényletről ne is beszéljünk. Az Elbert János rejtélyes halála óta eltelt közel harminc év nem volt elég ahhoz, hogy a magyar érdeklődők megnyugtató választ kapjanak a miértekre. Mai posztunk sem tűzi ki maga elé megoldhatatlannak tűnő célokat, mindössze – hagyományainkhoz híven – kövér kérdőjeleket rajzolunk, s lehetséges magyarázatokat adunk, amelyekből olvasóink kedvükre szemezgethetnek, saját véleményüket kialakítandó.
Villámkonteó 15.0 – A Safarov-összeesküvés
Az utóbbi négy napban számtalan (többé-kevésbé sikerült) elemzés, blogposzt és találgatás látott napvilágot az azeri gyilkos kiadásának körülményeiről, vélt előzményeiről, lehetséges következményeiről. Megnyilatkoztak újságírók, biztonságpolitikai szakértők, politikusok, továbbá amatőr és profi váteszek, főállású próféták és műkedvelő háziasszonyok, pékek, kőművesek és úriszabók. A Konteóblog nem engedheti meg magának, hogy kimaradjon ebből az össznépi társasjátékból, ahol – a látszat szerint legalábbis – mindenki, aki ebben a lángoktól öleltben él, minimum okleveles Kaukázus-szakértő és alsó hangon is van neki három örmény, továbbá két azeri jóbarátja.
Nincs is ezzel semmi baj, az ilyen talaj- és légköri viszonyok ideálisak a konteók szaporodásához. Ezt a lehetőséget lovagoljuk meg most, s megbeszéljük a baltás gyilkos esetével kapcsolatos összeesküvés-elméleteket.
Robert Maxwell élete és halála
Kereken száz napja foglalkoztunk utoljára titokzatos, összeesküvés-elméletektől csicsegő halálesettel itt, a Konteóblogon (a boldogult emlékezetű Palme miniszterelnök kapcsán), s nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem már hiányérzetem van. Szegény Sümegh Jóska esetét már többször is körberágtuk, s itt az idő, hogy valami friss témát tálaljunk elétek a nyári punnyadás után.
Ma a huszadik század utolsó negyedének egyik legtitokzatosabb médiacézárjáról, Robert Maxwellről, életéről és (főként) haláláról beszélgetünk.
Villámkonteó 14.0 – A Zelnik-Seuso – konteó
A nyári uborkaszezon, valamint a harmadik londoni olimpia kellős közepén egy kétkezi, hétköznapi magyar milliárdos méretes kavicsot dobott nemcsak a hírpocsolyába, hanem a hazai konteósok egyik kedvenc témájának, a Seuso-ügynek a kellős közepébe is.
Noha ezekben a napokban a bloggazda fő elfoglaltsága (olvasóink többségéhez hasonlóan) az árnyékban fogyasztott hűsítő italok mértékletes élvezete, nem mehetünk el szó nélkül a téma mellett: mai (hőségriadó által keretezett) villámkonteónk dr. Zelnik István ajánlatával foglalkozik.
Jörg Haider halála
Bármennyire is ellenkezik elveinkkel, vannak pillanatok, amikor (szívfájdalom ide vagy oda) a közjó érdekében fel kell függeszteni a demokratikus elkötelezettségünk által diktált szabályokat…
Nem, nem kell megrémülni, nem aktuálpolitizálunk; mindössze arra akarom felkészíteni a tisztelt konteós olvasótábort, hogy mai posztunk főszereplője nem nyert egyetlen voksversenyt sem (igaz, legalább háromszor volt második), viszont a bloggazdához beérkezett visszajelzések egyértelműsítették, hogy nagyon-nagyon szeretnétek végre olvasni róla.
Nincs több kecmec, tökölés, vita, nincs se teke, se tória, se mellébeszélés; nem keresünk további kibúvókat, hanem belevágunk Jörg Haider életének (de főleg halálának) igaz történetébe.
Ars poetica
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!
Legutolsó hozzászólások
- Vitaposzt: választás-konteók (360)
- { Konteó a láthatáron: https://kuruc.info/r/2/280704/ Komment... }
- A főtitkár halála (103)
- { […] körülmények között. Az összes... }
- A Djatlov-incidens (3407)
- { […] poszt újraközlése részünkről kicsit... }
- Szolgálati közlemény - vegyesfelvágott (2281)
- { Itt is van az első... }
- Kommentposzt: Kiss László (137)
- { Idézzük újra: Melyik konkurens ország(ok)... }