A Facebook-oldalunkon már javában folyik a találgatás, Brigi kollegina viszont azt javasolta, hogy ide is tegyem ki. Azt hiszem, különösebb magyarázatra nincs szükség, a 24.hu cikke minden szükséges információval ellátja a rejtélykedvelőket.
Ha úgy gondolod, hogy vannak ötleteid, várjuk őket ide a kommentek közé. Most a frigyládaposzt megírásával vagyok elfoglalva, remélem, a megjelenéséig (hamarosan!) jól ellesztek ezzel a csemegével 🙂
Találgatásra fel hát, hadd dolgozzanak azok a kis szürke agysejtecskék!
Amíg a huszadik témaszavazás végeredménye nyilvánvalóvá nem válik (noha ahogy elnézem, a jelenlegi állást elég nehéz lesz megváltoztatni), arra gondoltam, hogy egy nyúlfarknyi poszt erejéig bemutatok egy természettudományos érdekességet, amin lehet egy kicsit agyalni, már ha ebben a szar időben van érkezésetek ilyesmire. A szóbanforgó kuriózum egy több tonnás szikladarab, ami az USA-beli Maryland és Nyugat-Virginia határán fekvő Jennings Randolph víztározó partján várja a látogatókat (pontosabb helyszínt nem sikerült belőnöm, hiánya néztem negyven percen keresztül a guglitérkép műholdas verzióját).
Egy hónappal ezelőtt történt, de a szélesebb közvélemény csak a tegnapi napon értesült a magyar rendvédelem legújabb botrányáról: ittas vezetés miatt lemondott magas beosztásáról a Nemzeti Védelmi Szolgálat főigazgató-helyettese, Zsombok György tábornok. Gyorsreagálású médium lévén, a Konteóblog Facebook-oldalán már 8 órával ezelőtt lecsaptunk a hírre, de többen javasoltátok, hogy villámposzt is legyen belőle. Mivel ritkán tudtok olyat kérni, amit ne teljesítenénk, íme.
Kedves barátaim, perceken belül történelmi pillanat szemtanúi (és konteóhistóriai esemény részesei) lesztek. Csak figyeljetek erősen, mert azt nem tudom garantálni, hogy könnyen emészthető szellemi táplálékot kaptok, arról viszont minden további nélkül biztosíthatlak benneteket, hogy ilyen testközelben kevesen voltak egy konteósorozat születéséhez és kibontakozásához.
Na, hogy hangzik? Ugye izgalmasan? Akkor vágjunk bele.
A belengetett blográncfelvarrás küszöbén állunk, de az élet (és a konteógyártás) nem vesz tudomást a lokális problémáinkról. Minden bizonnyal olvasóink 99%-a értesült a tegnapi tragikus hírről: Kelet-Ukrajnában lezuhant a maláj légitársaság egyik, Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó utasszállító gépe, nagy valószínűség szerint egy föld-levegő rakétával lőtték le. Jelenleg az ukrajnai konfliktus három főszereplője (az ukrán hadsereg, az oroszbarát szakadárok, illetve Oroszország) egymásra mutogat, s mindannyian határozottan tagadnak.
A miniszterelnök ma délben, rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a 15 darabos Seuso-kincsből hét darabot meg-, azaz inkább visszaszereztünk. Gondolom, sokunk fantáziája meglódult, s most rengetegen filóznak azon, hogy ez hogyan történhetett. Noha nekem sincs több konkrét információm a dolgok hátteréről, mint bármelyik szorgalmas konteósnak, kíséreljük meg közösen felvázolni, hogy melyek lehetnek a legfontosabb verziók, amelyek szóbajöhetnek a kétségkívül örvendetes esemény magyarázatául.
Az elmúlt napokban rettenetesen okos(nak tűnő) emberek tucatjai nyilatkoztak a kijevi helyzettel kapcsolatban. Ha jól számolom, úgy 90%-uk kizártnak tartotta, hogy Oroszország (az emberi jogok és a demokrácia közismert bajnoka, ahogyan azt az egyik hazai politikai hetilap főszerkesztőjétől megtudhattuk) fegyveres erővel avatkozzon be Ukrajnába.
Ehhez képest pár órával ezelőtt Putyin Gazda a moszkvai törvényhozás felsőházának jóváhagyását kérte „a Krímben nemzetközi szerződések alapján állomásozó orosz katonák és civilek védelme érdekében” történő katonai beavatkozáshoz. Sokkoló dolog történt: a felsőház rendkívüli ülésén szemrebbenés nélkül megszavazták, hogy a dicsőséges Vörös Hadsereg utódai mostantól fogva bármikor átlépjék az orosz-ukrán határt. Ha jól értem, nem csak a Krímben, hanem bárhol a 2300 kilométeres szakaszon.
Annyian kértétek, hogy írjak villámposztot a ma hajnali bankrobbantásról, hogy noha megpróbáltam ellenállni, nem bírom tovább a konteósok részéről megnyilvánuló nyomást. A Facebook-oldalunkra ma délelőtt kiraktam ugyan egy erről szóló frissítést, de úgy tűnik, a hardcore olvasók egy része inkább a jól bevált BlogRepublik-nick biztonságát választja Zuckerberg kolléga fóruma helyett.
Lássuk, mi is történt és azt, hogy az események óta eltelt 12 óra alatt milyen elméletek születtek.
Hiába próbáljuk magunkat görcsösen távoltartani a hazai aktuálpolitikától, van olyan helyzet, hogy be kell vallani a kudarcot. A múlt hét második felének videós botránya olyan magas labdát adott a hazai konteósoknak, amit bűn lenne kihagyni; ha ezt megtennénk, a Konteóblog szerkesztőségét joggal sújthatná a dolgozó nép a választópolgárok megvetése. Blogunk olvasói (a magyar társadalom szerves és roppant aktív részeként) abszolút érthetően követelik a véleménynyilvánítás jogának gyakorlását. Nagyon röviden beszámolunk hát a történtekről, s természetesen szavazásra bocsátjuk a történtek valódi hátteréről szóló találgatásokat.
Töredelmesen be kell vallanom, hogy amikor úgy két-három héttel ezelőtt először láttam Paul Hellyer elhíresült nyilatkozatáról az első írásos beszámolókat, még azt hittem, hogy orbitális hoaxról van szó, aminek kamu voltát órákon belül világgá repíti a net.
Aztán megjelentek a videófelvételek, a cáfolat pedig késett… Az elmúlt napokban körülbelül ötven olvasó jelezte, hogy szívesen venne egy villámposztot az ügyről, s végül beadtam a derekam, noha tényleg eléggé elfoglalt vagyok mostanában.
Mai villámkonteónk témáját ismét a hazai politika dolgos hétköznapjai szolgáltatják, amiért nem tudunk elég hálásak lenni demokratikusan megválasztott döntéshozóinknak. Az e-cigaretta ellehetetlenítése (hogy azt ne mondjam: betiltása) olyan lépés, amely mögött nem túl nehéz felfedezni a konspiráció sejtelmes árnyékát, s ehhez nem is kell konteósnak lenni. Elég, ha az ember – a posztíróhoz hasonlóan – nikotinfüggő, s a leszokás rögös útján történő elinduláshoz az elektronikus cigaretta segítségére is számított. Ahogy kinéz: hiába.
A napokban a magyar belpolitikai konteók egy olyan daliás példánya szökkent szárba, amely mellett akkor sem tudnék szó nélkül elmenni, ha szemem-fülem-orrom-szám légmentesen el lenne zárva a külvilágtól. Noha tudjátok, hogy – ha lehet – nem foglalkozom aktuálpolitikával, ezt a magas labdát nem bírtam kihagyni. Hogy senkit ne befolyásoljak, igyekszem olyan szárazan és röviden fogalmazni, amennyire csak tudok, s mai villámposztunkat tényleg csak vitaindítónak szánom, a téma kivesézését – mint már annyiszor – rátok bízom.
A történet dióhéjban például itt olvasható, a cuccot kiteregető személyéről pedig itt szerezhettek néminemű háttérinformációt.
Mindannyian tudjuk, hogy a villámposztok egyik jellegzetessége a tervezhetetlenség. Amennyire a bloggazda időbeosztása és pillanatnyi leterheltsége engedi, igyekszünk reagálni az olyan napi eseményekre, amelyek megmozgatják a konteósok fantáziáját, s a tegnap esti bostoni terrorcselekmény tipikusan ilyen. Ma délelőttre eredetileg egészen más program szerepelt a naptáramban, de elismerem, hogy (a postafiókomba és a blogkommentek közé érkezett számos olvasói jelzésnek megfelelően) a tegnapi történések mellett nem mehetünk el szó nélkül.
Hiába terveztem úgy, hogy februárban már nem lesz poszt (három régebbi is szépen pörög, ha a kommenteket nézzük), Széles Gábor azonban nem engedte.
A kilencedik leggazdagabb magyar (2012-es adat, Napi Gazdaság Top 100-as listája) folyó év február 18-án 09.45-kor (gondolom, már a reggeli kávé után, tehát a koffein jótékony hatása alatt) egy sokat sejtető kijelentéssel kezdte a dolgos hetet. Egy olyan kijelentéssel, amely mellett magára valamit is adó konteós nem mehet el szó nélkül akkor sem, ha közben állítólag recsegnek-ropognak a Vatikán eresztékei, a Péter utónevű bíborosoknak egyre nagyobbak az esélyei a pápaságra, s D.B. Cooper titkához is olyan közel járunk, amilyen közel ember még nem járt.
Az utóbbi négy napban számtalan (többé-kevésbé sikerült) elemzés, blogposzt és találgatás látott napvilágot az azeri gyilkos kiadásának körülményeiről, vélt előzményeiről, lehetséges következményeiről. Megnyilatkoztak újságírók, biztonságpolitikai szakértők, politikusok, továbbá amatőr és profi váteszek, főállású próféták és műkedvelő háziasszonyok, pékek, kőművesek és úriszabók. A Konteóblog nem engedheti meg magának, hogy kimaradjon ebből az össznépi társasjátékból, ahol – a látszat szerint legalábbis – mindenki, aki ebben a lángoktól öleltben él, minimum okleveles Kaukázus-szakértő és alsó hangon is van neki három örmény, továbbá két azeri jóbarátja.
Nincs is ezzel semmi baj, az ilyen talaj- és légköri viszonyok ideálisak a konteók szaporodásához. Ezt a lehetőséget lovagoljuk meg most, s megbeszéljük a baltás gyilkos esetével kapcsolatos összeesküvés-elméleteket.
A nyári uborkaszezon, valamint a harmadik londoni olimpia kellős közepén egy kétkezi, hétköznapi magyar milliárdos méretes kavicsot dobott nemcsak a hírpocsolyába, hanem a hazai konteósok egyik kedvenc témájának, a Seuso-ügynek a kellős közepébe is.
Noha ezekben a napokban a bloggazda fő elfoglaltsága (olvasóink többségéhez hasonlóan) az árnyékban fogyasztott hűsítő italok mértékletes élvezete, nem mehetünk el szó nélkül a téma mellett: mai (hőségriadó által keretezett) villámkonteónk dr. Zelnik István ajánlatával foglalkozik.
A magyar közélet ismét maga alá temette elképzeléseimet az új szavazóposztról. Eredetileg azt terveztem, hogy újabb nemzetközi csemegéket kínálok fel választási lehetőségként a Nagyérdeműnek, hogy alapos megfontolás után kiválassza a neki leginkább tetsző témát, amit a bloggazda – a nyári politikai uborkaszezon és a foci EB árnyékában – majd komótosan kifejt.
Ehhez képest az történt, amit a napokban mindannyian olvashattunk: az írott és az elektronikus médiumok „minden idők legnagyobb magyar rendőri korrupciós ügyéről” számolnak be, s a cikkekben hajmaresztőbbnél hajmeresztőbb állítások váltogatják egymást a rendőrségen uralkodó vesztegetési állapotokról. A Konteóblog – nem utolsósorban a számos olvasó által kifejezett kérésnek megfelelően – ismét rugalmasan reagál a hírkeresletre, s villámposzt formájában tisztelettel elétek tárja a Nagy Magyar Rendőrkorrupció-Konteót.
Aki az elmúlt hosszú (és a hosszánál is forróbb) hétvégén akár csak egyetlen egyszer is rámozdult a belpolitikai hírekre, velem együtt örülhetett annak, hogy a magyar közéleti hétköznapok szorgalmasan szállítják a villámkonteós ötleteket.
Noha nekünk nem főnökünk Szalai Annamária (ettől függetlenül nem szeretnénk vele álmodni), a kiegyensúlyozott témaválasztás a mi etikai kódexünkben is kiemelt helyet foglal el; a múltkori Schmitt Pál – féle poszt ellenpólusát olvashatjátok, ugyancsak villámkonteó formájában.
Bármennyire is megpróbáltunk kimaradni a napi belpolitikai aktualitások orrfacsaró kigőzölgéseiből, az események maguk alá temették a Konteóblog arisztokratikusnak szánt távolságtartását.
A Semmelweis Egyetem Doktori Tanácsának ma délelőtti döntése (melynek értelmében – rövid vita után – 16:2 arányban javasolják az elnök doktori címének visszavonását) áttörte zsigeri ellenkezésünket, s mivel már többen kértétek a téma felbukkanását, ismételten kénytelenek voltunk fejet hajtani a tömegek nyomása előtt.
Egy újabb villámkonteóval igyekszem felkelteni és fenntartani a kicsit talán lankadó figyelmeteket. Ismét szólok, hogy hogy emberi számítások szerint úgy két hét múlva (január 20-a körül) indul az új portál, egyúttal megköszönöm kicsiultra nickű olvasómnak, hogy másodszor is eszembe juttatta a mai témát.
Mert összeesküdni is jó, de összeesküvés-elméletet gyártani, terjeszteni és erősíteni még jobb. Conteo, ergo sum!